Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. augusztus
1998-08-11
26 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. AUGUSZTUS 11., KEDD A Kerepesi út hajdanában A régi Pest egyik legfontosabb főútvonala, mely a mai Astoria előtti Hatvani kaputól indult Kerepes irányába. Lehet, hogy már a török előtt is létezett, a pesti tanácsi jegyzőkönyvekben 1731-ben fordul elő első ízben a Kerepes községről kapott néven, mely irat az út szabályozásáról rendelkezik. Igaz, ez csupán az úton lévő nagyobb buckák és két ház eltávolítását jelenti, mégis tanúsítja, hogy már akkor is jelentős főforgalmi út volt, 1804- től hivatalosan Kerepescher Strasse, 1874-től Kerepesi út. Ágai Adolf (Porzó) élcelődik is az elnevezésen a Magyarország és a Nagyvilág hasábjain: „Macska adja oda nevét az oroszlán nemzetségnek - a kis Kerepesről nevezik azt a pompás utat, mely kezdődik a Kerepesi út elején és végződik a Kerepesi út végén.” Egy ága a pataknak korántsem volt „pompás” az út a XIX. század elején, Podmaniczky Frigyes báró ekképpen jellemzi az út 1830-as évekbeli állapotát: „A Kerepesi országút akkoron nem volt kikövezve s azon téren végig, melyen most a Népszínház áll, egy ága folyt a Rákos pataknak, melyen keresztül egy primitív híd vala elhelyezve. Az árkon túl kifelé állottak egymás mellett azon elővárosi csárdák, melyekben a fuvarosok valának elszállásolva, akik portékával érkeztek vagy voltak elindulandók.” A gyermek báró bizonyos Thaisz bácsihoz járt disznótorra a Szövetség utcába, aki nagytudományú akadémikus volt és lapszerkesztő, mindazonáltal sertéshizlaldát rendezett be kertje szomszédságában. „Nem emlékszem, hogy valaha valakinek eszébe jutott volna panaszkodni a bűz ellen, mert azt mindenki természetesnek tartotta, hogy a sertés házi hizlalása egy fő kelléke a háztartásnak, s hogy az valami jó szaggal jár, senki sem képzelte” - jegyzi meg naplójában Podmaniczky. A Rákos-árok a mai Lehel tér táján induló csekély vízfolyás és csapadékgyűjtő volt, mely a mai Blaha Lujza tér, Gutenberg tér, Mária utca vonalán csordogált, majd az 1838-as árvíz utáni szabályozás során töltötték fel. Podmaniczky nemzetiség szerint is osztályozza a fuvarosokat, akik induláskor és érkezéskor éktelen lármát csaptak, és ellepték az ott épült kültelki csárdák sokaságát. „E csárdák mind a legkülönfélébb elnevezésekkel, illetve címekkel valának ellátva, s belsejükben élénk képét nyújtották a különféle nemzetiségeknek s viseletnek, de gyakran a fajtalanságnak s bűnnek is. Hasonlítottak némileg a tengeri városok dőzsölő matrózok benépesítette lebujaihoz, melyekben a tengeren hónapok alatt megtakarított szerzemény néhány óra alatt elfecséreltetik” - írja. Az általa vázolt kép inkább a Rákos-árkon túli útszakaszra lehetett jellemző, ahol még a múlt század végén is a pálinkamérések uralták a terepet, „Az víg huszárhoz”, ,Az víg bakához”, „Az víg hordárhoz”, „Az víg tóthoz” címezve. Kőfaragók sora tarkította a képet, melyekben az 1847-ben megnyitott Kerepesi temető sírköveit faragták. A Kerepesi út 66.-ban volt az úgynevezett akasztóhely, ahol a halálos ítéleteket kötéllel hajtották végre. Még a hetvenesnyolcvanas években is dívott az a szokás, hogy a halálraítéltet a siralomházban bárki megbámulhatta. Bilincsbe vert kézzel ült a szerencsétlen a fehér abrosszal letakart asztal előtt, melyen két gyertya között feszület állt. Ide helyezhették el ajándékaikat a látogatók (ételt, italt, pénzt). 1888-ban szűnt meg itt az ítélet-végrehajtás, bazársort alakítottak a helyén. A Budapest Anno című Klösz-albumban láthatjuk a házról 1895 körül készült fotográfiát, melyen jól olvasható magyar és német nyelven Klein és Baumel cukorka- és viaszgyertyagyárának kínálata, látható a szűcsáru- és gyászkalapválaszték, egy plakát pedig a kertben fogyasztható Dreher sört hirdeti. Ez volt az akkor már Rákóczi út utolsó földszintes háza, melyet 1928-ban bontottak le, és hatemeletes épült a helyére. A valahai Hatvani kapu környéke volt az út legelegánsabb része. Nagy hírű fogadók álltak itt már a múlt század legelső éveiben. Gundel Imre-Harmath Judit: A vendéglátás emlékei című könyve rendszerezi őket. 1935-ig állt a rozoga, sárga, egyemeletes épület a Rákóczi út legelején, homlokzatán a felirat: „Szálloda Hotel a Fehér Hattyúhoz zum Weissen Schwann”. 1818-ban épült a Vörös Ökör szomszédságában, szemben az Arany Griffel. Tágas udvarának a Dohány utca felől is volt kapuja, az Eger és Szolnok felől érkező szekerek fuvarosai szálltak meg itt. 1821-ben Müller József és Perger nevű társai azt a becsületet veszik maguknak, hogy T. Utazó Uraknak jelentsék”, hogy a fogadót Szent György-naptól árendába fogadták. 1860-ban emeletet húztak rá, udvarán üvegfalú szaletlit építettek. Egy 1827-es útikalauz számon tart egy Fehér Lovacska nevű fogadót, melynek kapujában borbélyműhely volt. 1847-ben Petőfi is megszállt itt egy éjszakára, amint beszámolt róla Úti leveleiben. A régimódi beszálló fogadót kényelmes kocsiszínnel és tekintélyes pincével 1853- ban nagyobbították kétemeletesre. A Rákóczi út és a Szentkirályi utca sarkán álló ház első emeletének magasságában áll egy díszes, Mátyás királyt ábrázoló szobor (Mayer Ede alkotása 1902-ből), ez az egykori Mátyás király fogadóra emlékeztet, melynek vidám farsangi mulatságáról az 1835-ös Honművész tudósít. Déryné rendesen itt szállt meg, udvarán tartotta nagy utazóbárkáját, Petőfi egy időben ide címeztette leveleit. Fehér Hattyú, Pannónia Az ódon épület lebontása után a helyén épült bérházban is híres kávéház működött Mátyás király néven 1899-ig. A Fehér Hattyúval szemben, a mai Rákóczi út 5. helyén állt a földszintes Griff kocsma, melyet a múlt század elején már fogadóként emlegettek. Miután 1865-ben leégett, helyére épült a híres Pannónia, melynek vendégei a Sándor utcai régi képviselőház politikusai és az 1913-ban lebontott szomszédos Nemzeti Színház színészei voltak. 1884 óta Glück Frigyes volt a szálloda tulajdonosa, aki városatyaként és a Ferenc József-rend lovagjaként elérte, hogy Rákóczi fejedelem 1906-ban hazahozott hamvait ne a rövidebb úton, a Nagykörúton vigyék a Keletiből a Nyugatiba és onnan Kassára, hanem a Kiskörúton, így a menet elhaladt a Pannónia Szálló előtt. Ma is domborműves emléktábla olvasható a ház oldalán. Lanka Gusztáv, a múlt század kedvelt író-humoristája A múltról a jelennek című emlékezésében így idézi vissza a régi Kerepesi utat: „1840. október 16-án a Kerepesi úton érkeztem Pestre. Igaz, hogy már akkor másodszor lettem a főváros lakójává, de azért ez az útvonal még ekkor se bírt a Rókus-kórház, Mátyás király és Fehér Hattyú vendéglőknél és a Nemzeti Színháznál szebb és nagyobb épületeket felmutatni.” Hanem még ebben az évben a kórházig kikövezték az utat, itt volt először közvilágítás, 1856-ban 838 gázlámpa égett az úton, a Kerepesi út járókelői gyönyörködhettek először a modern fényforrásokban, 1868-ban pedig megindult rajta a lóvasút. Az 1872-75 között épült Népszínházat még földszintes házak környezték, de az 1882-84 között épült, akkor Központi Személyszállító Indóháznak nevezett Keleti pályaudvar szabta meg aztán az út mai jellegét. Külső szakaszán sok új szálloda épült (Metropol, Debrecen, Centrál), többemeletes bérházainak üzletsora pedig a ruházati kereskedelem központja lett. 1903-ban a Kerepesi úti kereskedők memorandummal fordultak a belügyminiszterhez, hogy üzleteiket vasárnap délelőtt is nyitva tarthassák. Világvárosi, pezsgő élet A Közmunkatanács 1884. évi jelentésében ez áll: „A Magyar Államvasutak új személypályaudvarának megnyitása felvillanyozólag hatott az egész környék fejlődésére s ott, ahol csak rövid egy pár évvel is ezelőtt minden úgyszólván élettelennek látszott, ma már világvárosi, pezsgő élettel bíró egész új városrész alakult jobbra és balra a pályaudvartól, megkövetelve a hatóság figyelmét, hogy a rendező gondosság oda is kiterjedjen. És mi megelégedéssel és örömmel jelenthetjük, hogy a hatóság részéről minden megtörtént, amit az elementáris erővel bekövetkezett fejlődés szabad, minden akadálytól mentes érvényesülhetése megkívánt.” A korabeli újságok nem mindig osztották a hivatal elégedettségét, sok cikk követelte a Kerepesi út mielőbbi rendezését. Ezek egyike a Kis Újságban jelent meg 1888. május 18-án. „A főváros legélénkebb forgalmi útját végre alapos rendezés alá fogták. A Népszínháztól kifelé, ahol eddig az út össze volt szorítva, kiszélesítik a gyalogjárót és ezért lebontják a nagyon előre épített viskókat és házakat. Legalább húsz rozoga épületet rombolnak le most, köztük azt a sarokházat, mely a Kerepesi út és Rottenbiller utca összeszögelésénél dísztelenkedett, valóságos szégyenfoltja volt a Kerepesi útnak. E ház helyébe díszes szállodát épített az egykori »Mezítlábos« korcsma szerencsés tulajdonosa. Még egy érdekes változás történt a Kerepesi úton: kiköltöztették a királyi törvényszék fegyházát a régi földszintes épületből egy új, alkalmasabb bérházba. A régi épületet bazárrá alakítják át, és ahol ezelőtt siralomház volt, kedélyes boltosok fogják árulni portékájukat. Mind szép és szükséges ez a változás, de igazán örvendetes csak akkor volna, ha arról írhatnánk: költöztetik a Kerepesi út pálinkás boltjait! Ugyan mikor becsüli meg önmagát a főváros.” A változás mégiscsak bekövetkezett. Schuyler Meyer a századforduló új építkezéseiről írván New Yorkban 1909-ben közzétett értekezésében Párizshoz hasonlítja a Keleti pályaudvar környékét, és szerinte a Kerepesi út a Boulevard Strasbourg szakasztott mása. Heltai Jenő 1894-ben jelentette meg Kató című híres kötetét, melyben nemcsak kis Katónak, de a Kerepesi útnak is szerelmet vall: „Legszebb utad, szép Budapestem: A Kerepesi út.” Nem tudom, a szállóigét verselte meg Heltai, vagy az ő verse lett szállóigévé, de máig él a mondás: a Kerepesi út olyan, mint az élet: az eleje színház, a közepe kórház, a vége temető. Erki Edit Budapest Keleti pulp«E»r Osfla*hnhef La f*r* de Pia* BmUm A Keleti „felvillanyozólag hatott” a környék fejlődésére A kártya elkészült, a díszkivilágítás sajnos nem Különleges Budapest-kártyát készített az atlétikai Eb-re a Budapesti Turisztikai Hivatal (BTH). A fővárosi önkormányzat megbízásából elkészült - utazásra, múzeumlátogatásra használható - kártyák tizenkét napig érvényesek. Bár az Eb csak hat napig tart, a városatyák remélik: a körülbelül négyezer hivatalos résztvevőnek a versenyek mellett városlátogatásra is jut ideje. A speciális kártya ugyanazokat a szolgáltatásokat tartalmazza, mint a turistáknak készült két- és háromnapos változat. A kártya mellé külön prospektus is készült. A külföldi résztvevők jobb tájékoztatására a BTH mobil infotouch készüléket telepít a Népstadionba. Az információs berendezés segítségével a főbb látnivalókról és szórakozási lehetőségekről tájékozódhatnak a turisták. A Városháza harmincötmillió forinttal támogatta az atlétikai Eb-t, de a néhány hónappal ezelőtt beharangozott meglepetés, a Földtani Intézet díszkivilágítása végül mégsem készült el. Bár a turisztikai bizottság előterjesztését a Fővárosi Közgyűlés is támogatta, és a pénz is megvan, a hivatali bürokráciában, valahol az ügyosztályok között elakadt a díszkivilágítás ügye. Ha minden aláírás a helyére kerül, augusztus végére különleges megvilágításban ragyoghat az épület. L.K. if * BUDAPEST '98 Atlétaforgatag Budapesten Változatos programot kínál a kontinensbajnokság Újabb, többnapos, ráadásul ezúttal ingyenes buli lesz Budapesten. Az atlétikai Európa-bajnokság kísérőrendezvényén - az úgynevezett Eb-parkban , a Népstadion mellett, a Körcsarnok és az Olimpiai csarnok közötti hatezer négyzetméteres területen szórakoztató programok várják az érdeklődőket. Azokat is, akik egyébként nem sorolják magukat az atlétika elkötelezett barátai közé. Páratlan reklámlehetőséghez jutott Budapest: a mához egy hétre, augusztus 18-án kezdődő atlétikai Európa-bajnokságról nyolcvannégy ország tévéje, rádiója közvetít. Az előző Eb-t négyszázmillió néző látta, várhatóan ennél még többen figyelik majd a képernyők előtt az idei kontinensbajnokság eseményeit. A közvetítések előtti úgynevezett főcím, amelyet minden külföldi televízió megkapott, gyönyörű képekkel villantja fel a magyar főváros szépségeit. A tévék ingyen felhasználhatják a Budapesti Turisztikai Hivatal Varesében, az idegenforgalmi filmfesztiválon a legjobb kisfilm nagydíját elnyert - alkotását is. A helyszínre pedig legalább tizenötezer külföldi (sportoló, edző, szurkoló, meghívott vendég, újságíró) érkezik. Aki mostanában arra járt, láthatta, miként szépült meg a negyvenöt éves Népstadion és a környezete. Emlékezetesen hosszú vita után végül megkegyelmeztek a szocreál szoborparknak (emiatt máshová került az edzőpálya), kicserélték az öreg kavicsborítást, rendbe hozták a környező utakat. Két hétig nemzeti lobogók, valamint a főváros és az Eb zászlói díszítik a hidakat, a repülőtérről a városba vezető és más, fontosabb utakat, a forgalmasabb köztereket. Hamarosan ismerősként köszönthetik a gyerekek a mind több helyen felbukkanó Champit (nem hivatalosan Csámpit), a sportoló vizslát, az Európabajnokság kabalafiguráját. Különösen azok, akiket elvisznek a Népstadionba. Nem feltétlenül a versenyekre - bár az volna az igazi, hiszen a családi belépő ötszáz forintba kerül két szülőnek és legalább két gyereknek, a tízévesnél fiatalabbak mindig, diákcsoportok pedig a délelőtti versenyekre eleve jegy nélkül mehetnek be -, hanem a Körcsarnok és az Olimpiai csarnok között kialakított úgynevezett Eb-parkba. A szervezők ugyanis a nagyszabású eseményt vendégül látó ország, város lakóira is gondoltak, ingyenes szórakozási lehetőségeket kínálva nekik. A hatezer négyzetméteres területen jövő keddtől naponta délelőtt tizenegy órától este tizenegyig zajlanak a programok. Az Eb-park bevásárlóutcája, amelyben - a szervezők ígérete szerint - nem bóvliárusok ütnek majd tanyát, már kilenctől várja a vevőket. Sörsátor, büfé, a nagyobb szponzorok termékbemutatói színesítik a kínálatot. A Petőfi rádió helyszíni vetélkedőin belépőket is lehet majd nyerni az Európa-bajnokságra. A kicsiknek ugrálóhelyeket alakítanak ki, a nagyobbak mászófalon tehetik próbára erejüket, extrémsport-bemutatókat nézhetnek meg, egy alkalmi baseballpályán pedig bárki gyakorolhatja az itthon is mind népszerűbb sport alapelemeit. Délelőttönként elsősorban gyerekprogramokat kínál az Eb-park. Kora délután akrobatikus, illetve művészitorna-bemutatók lesznek a színpadon, karatézóké, bokszolóké lesz a terep, de magyar, görög és bajor néptáncosok, pantomimesek, kölyök musicalcsoport és parodisták is fellépnek majd. Esténként fél kilenctől folytatódik a program. Kedden a Baby Sisters, Császár Előd és a Pa-Dö-Dö zenél. Másnap a latin zenéé a színpad: Latin Combo, Sun Machine, Gerendás Péter zenekara. Csütörtökön a Tápiómente néptáncegyüttes bemutatója és táncháza szerepel a programban. Másnap a rock’n’rollé a terep: a rocky táncshow után Fenyő Miklós következik. A szombat este sztárjai a Budapest Ragtime Band és a Tátrai Band. Külön érdekességeket kínál a stadionon kívül rekedőknek is az Európa-bajnokság nyitóünnepsége (többek között repülőbemutatóval) és az augusztus 23-i záróünnepség látványos fényeffektjei és nagy tűzijátéka. P.D. A Városligetben zajlott volna a gyaloglók versenye, hiszen páratlan képeket sugározhattak volna a televíziók a Vajdahunyad vára környékéről. Végül azonban éppen tévés szempontok hiúsították meg az elképzelést - tudtuk meg Schulek Ágostontól, a Magyar Atlétikai Szövetség és az Eb-szervezőbizottság elnökétől. A Liget fái ugyanis akadályozták volna a képi jelek fellövését a műholdra. Szerencsére a kényszermegoldás is alkalmat ad Budapest egy-egy szép részletének bemutatására: az új útvonal a Stefánia úton vezet. A maratoni futók szombat reggel a nők, vasárnap a férfiak három kört tesznek meg a Népstadion-Hősök tere-Andrássy út-Parlament-Dunapart-Kiskörút—vissza útvonalon. A szervezők egyik nem titkolt célja volt, hogy Pest valóban legszebb részein haladjanak a versenyzők — és velük a tévékamerák. A korai, hétvégi időpont azt is jelenti, hogy az alig több mint száztagú mezőnyök rövid idő alatt áthaladnak egy-egy ponton, így a forgalom viszonylag csekély mértékű zavarásával bonyolítható le a verseny. Hiszen az igazi hangulathoz az is kell, hogy kevés legyen a dühöngő autós a budapesti utcákon, annál többen azok, akik biztatják, lelkesítik a futókat.