Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. augusztus

1998-08-11

26 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. AUGUSZTUS 11., KEDD A Kerepesi út hajdanában A régi Pest egyik legfontosabb főútvona­la, mely a mai Astoria előtti Hatvani ka­putól indult Kerepes irányába. Lehet, hogy már a török előtt is létezett, a pesti tanácsi jegyzőkönyvekben 1731-ben for­dul elő első ízben a Kerepes községről kapott néven, mely irat az út szabályozá­sáról rendelkezik. Igaz, ez csupán az úton lévő nagyobb buckák és két ház eltávolí­tását jelenti, mégis tanúsítja, hogy már akkor is jelentős főforgalmi út volt, 1804- től hivatalosan Kerepescher Strasse, 1874-től Kerepesi út. Ágai Adolf (Porzó) élcelődik is az elnevezésen a Magyaror­szág és a Nagyvilág hasábjain: „Macska adja oda nevét az oroszlán nemzetségnek - a kis Kerepesről nevezik azt a pompás utat, mely kezdődik a Kerepesi út elején és végződik a Kerepesi út végén.” Egy ága a pataknak korántsem volt „pompás” az út a XIX. század elején, Podmaniczky Frigyes báró ekképpen jellemzi az út 1830-as évekbeli állapotát: „A Kerepesi országút akkoron nem volt kikövezve s azon téren végig, melyen most a Népszínház áll, egy ága folyt a Rákos pataknak, melyen keresztül egy primitív híd vala elhelyezve. Az ár­kon túl kifelé állottak egymás mellett azon elővárosi csárdák, melyekben a fu­varosok valának elszállásolva, akik por­tékával érkeztek vagy voltak elindulan­­dók.” A gyermek báró bizonyos Thaisz bácsihoz járt disznótorra a Szövetség ut­cába, aki nagytudományú akadémikus volt és lapszerkesztő, mindazonáltal ser­téshizlaldát rendezett be kertje szomszéd­ságában. „Nem emlékszem, hogy valaha valakinek eszébe jutott volna panaszkod­ni a bűz ellen, mert azt mindenki termé­szetesnek tartotta, hogy a sertés házi hiz­lalása egy fő kelléke a háztartásnak, s hogy az valami jó szaggal jár, senki sem képzelte” - jegyzi meg naplójában Pod­maniczky. A Rákos-árok a mai Lehel tér táján in­duló csekély vízfolyás és csapadékgyűjtő volt, mely a mai Blaha Lujza tér, Guten­berg tér, Mária utca vonalán csordogált, majd az 1838-as árvíz utáni szabályozás során töltötték fel. Podmaniczky nemze­tiség szerint is osztályozza a fuvarosokat, akik induláskor és érkezéskor éktelen lár­mát csaptak, és ellepték az ott épült kül­telki csárdák sokaságát. „E csárdák mind a legkülönfélébb elnevezésekkel, illetve címekkel valának ellátva, s belsejükben élénk képét nyújtották a különféle nem­zetiségeknek s viseletnek, de gyakran a fajtalanságnak s bűnnek is. Hasonlítottak némileg a tengeri városok dőzsölő matró­zok benépesítette lebujaihoz, melyekben a tengeren hónapok alatt megtakarított szerzemény néhány óra alatt elfecsérelte­­tik” - írja. Az általa vázolt kép inkább a Rákos-árkon túli útszakaszra lehetett jel­lemző, ahol még a múlt század végén is a pálinkamérések uralták a terepet, „Az víg huszárhoz”, ,Az víg bakához”, „Az víg hordárhoz”, „Az víg tóthoz” címezve. Kőfaragók sora tarkította a képet, me­lyekben az 1847-ben megnyitott Kerepe­si temető sírköveit faragták. A Kerepesi út 66.-ban volt az úgyneve­zett akasztóhely, ahol a halálos ítéleteket kötéllel hajtották végre. Még a hetvenes­nyolcvanas években is dívott az a szokás, hogy a halálraítéltet a siralomházban bár­ki megbámulhatta. Bilincsbe vert kézzel ült a szerencsétlen a fehér abrosszal leta­kart asztal előtt, melyen két gyertya kö­zött feszület állt. Ide helyezhették el aján­dékaikat a látogatók (ételt, italt, pénzt). 1888-ban szűnt meg itt az ítélet-végrehaj­tás, bazársort alakítottak a helyén. A Bu­dapest Anno című Klösz-albumban lát­hatjuk a házról 1895 körül készült fotog­ráfiát, melyen jól olvasható magyar és német nyelven Klein és Baumel cukorka- és viaszgyertyagyárának kínálata, látható a szűcsáru- és gyászkalapválaszték, egy plakát pedig a kertben fogyasztható Dreher sört hirdeti. Ez volt az akkor már Rákóczi út utolsó földszintes háza, me­lyet 1928-ban bontottak le, és hatemele­tes épült a helyére. A valahai Hatvani kapu környéke volt az út legelegánsabb része. Nagy hírű fo­gadók álltak itt már a múlt század legelső éveiben. Gundel Imre-Harmath Judit: A vendéglátás emlékei című könyve rend­szerezi őket. 1935-ig állt a rozoga, sárga, egyemeletes épület a Rákóczi út legele­jén, homlokzatán a felirat: „Szálloda Ho­tel a Fehér Hattyúhoz zum Weissen Schwann”. 1818-ban épült a Vörös Ökör szomszédságában, szemben az Arany Griffel. Tágas udvarának a Dohány utca felől is volt kapuja, az Eger és Szolnok felől érkező szekerek fuvarosai szálltak meg itt. 1821-ben Müller József és Perger nevű társa­i azt a becsületet veszik ma­guknak, hogy T. Utazó Uraknak jelent­sék”, hogy a fogadót Szent György-nap­­tól árendába fogadták. 1860-ban emeletet húztak rá, udvarán üvegfalú szaletlit épí­tettek. Egy 1827-es útikalauz számon tart egy Fehér Lovacska nevű fogadót, melynek kapujában borbélyműhely volt. 1847-ben Petőfi is megszállt itt egy éjszakára, amint beszámolt róla Úti leveleiben. A régimódi beszálló fogadót kényelmes ko­csiszínnel és tekintélyes pincével 1853- ban nagyobbították kétemeletesre. A Rákóczi út és a Szentkirályi utca sar­kán álló ház első emeletének magasságá­ban áll egy díszes, Mátyás királyt ábrázo­ló szobor (Mayer Ede alkotása 1902-ből), ez az egykori Mátyás király fogadóra em­lékeztet, melynek vidám farsangi mulat­ságáról az 1835-ös Honművész tudósít. Déryné rendesen itt szállt meg, udvarán tartotta nagy utazóbárkáját, Petőfi egy időben ide címeztette leveleit. Fehér Hattyú, Pannónia Az ódon épület lebontása után a helyén épült bérházban is híres kávéház műkö­dött Mátyás király néven 1899-ig. A Fe­hér Hattyúval szemben, a mai Rákóczi út 5. helyén állt a földszintes Griff kocsma, melyet a múlt század elején már fogadó­ként emlegettek. Miután 1865-ben le­égett, helyére épült a híres Pannónia, melynek vendégei a Sándor utcai régi képviselőház politikusai és az 1913-ban lebontott szomszédos Nemzeti Színház színészei voltak. 1884 óta Glück Frigyes volt a szálloda tulajdonosa, aki város­atyaként és a Ferenc József-rend lovagja­ként elérte, hogy Rákóczi fejedelem 1906-ban hazahozott hamvait ne a rövi­­debb úton, a Nagykörúton vigyék a Kele­tiből a Nyugatiba és onnan Kassára, ha­nem a Kiskörúton, így a menet elhaladt a Pannónia Szálló előtt. Ma is dombormű­ves emléktábla olvasható a ház oldalán. Lanka Gusztáv, a múlt század kedvelt író-humoristája A múltról a jelennek cí­mű emlékezésében így idézi vissza a régi Kerepesi utat: „1840. október 16-án a Kerepesi úton érkeztem Pestre. Igaz, hogy már akkor másodszor lettem a fővá­ros lakójává, de azért ez az útvonal még ekkor se bírt a Rókus-kórház, Mátyás ki­rály és Fehér Hattyú vendéglőknél és a Nemzeti Színháznál szebb és nagyobb épületeket felmutatni.” Hanem még ebben az évben a kórházig kikövezték az utat, itt volt először közvi­lágítás, 1856-ban 838 gázlámpa égett az úton, a Kerepesi út járókelői gyönyör­ködhettek először a modern fényforrá­sokban, 1868-ban pedig megindult rajta a lóvasút. Az 1872-75 között épült Nép­színházat még földszintes házak környez­ték, de az 1882-84 között épült, akkor Központi Személyszállító Indóháznak nevezett Keleti pályaudvar szabta meg aztán az út mai jellegét. Külső szakaszán sok új szálloda épült (Metropol, Debre­cen, Centrál), többemeletes bérházainak üzletsora pedig a ruházati kereskedelem központja lett. 1903-ban a Kerepesi úti kereskedők memorandummal fordultak a belügymi­niszterhez, hogy üzleteiket vasárnap dél­előtt is nyitva tarthassák. Világvárosi, pezsgő élet A Közmunkatanács 1884. évi jelenté­sében ez áll: „A Magyar Államvasutak új személypályaudvarának megnyitása felvillanyozólag hatott az egész környék fejlődésére s ott, ahol csak rövid egy pár évvel is ezelőtt minden úgyszólván élet­telennek látszott, ma már világvárosi, pezsgő élettel bíró egész új városrész ala­kult jobbra és balra a pályaudvartól, meg­követelve a hatóság figyelmét, hogy a rendező gondosság oda is kiterjedjen. És mi megelégedéssel és örömmel jelenthet­jük, hogy a hatóság részéről minden meg­történt, amit az elementáris erővel bekö­vetkezett fejlődés szabad, minden aka­dálytól mentes érvényesülhetése megkí­vánt.” A korabeli újságok nem mindig osztot­ták a hivatal elégedettségét, sok cikk kö­vetelte a Kerepesi út mielőbbi rendezését. Ezek egyike a Kis Újságban jelent meg 1888. május 18-án. „A főváros legélén­kebb forgalmi útját végre alapos rendezés alá fogták. A Népszínháztól kifelé, ahol eddig az út össze volt szorítva, kiszélesí­tik a gyalogjárót és ezért lebontják a na­gyon előre épített viskókat és házakat. Legalább húsz rozoga épületet rombol­nak le most, köztük azt a sarokházat, mely a Kerepesi út és Rottenbiller utca összeszögelésénél dísztelenkedett, való­ságos szégyenfoltja volt a Kerepesi út­nak. E ház helyébe díszes szállodát épített az egykori »Mezítlábos« korcsma szeren­csés tulajdonosa. Még egy érdekes válto­zás történt a Kerepesi úton: kiköltöztették a királyi törvényszék fegyházát a régi földszintes épületből egy új, alkalmasabb bérházba. A régi épületet bazárrá alakít­ják át, és ahol ezelőtt siralomház volt, ke­délyes boltosok fogják árulni portékáju­kat. Mind szép és szükséges ez a válto­zás, de igazán örvendetes csak akkor vol­na, ha arról írhatnánk: költöztetik a Kere­pesi út pálinkás boltjait! Ugyan mikor be­csüli meg önmagát a főváros.” A változás mégiscsak bekövetkezett. Schuyler Meyer a századforduló új épít­kezéseiről írván New Yorkban 1909-ben közzétett értekezésében Párizshoz hason­lítja a Keleti pályaudvar környékét, és szerinte a Kerepesi út a Boulevard Stras­bourg szakasztott mása. Heltai Jenő 1894-ben jelentette meg Kató című híres kötetét, melyben nemcsak kis Katónak, de a Kerepesi útnak is szerelmet vall: „Legszebb utad, szép Budapestem: A Kerepesi út.” Nem tudom, a szállóigét verselte meg Heltai, vagy az ő verse lett szállóigévé, de máig él a mondás: a Kere­pesi út olyan, mint az élet: az eleje szín­ház, a közepe kórház, a vége temető. Erki Edit Budapest Keleti pulp«E»r Osfla*hnhef La f*r* de Pia* BmUm A Keleti „felvillanyozólag hatott” a környék fejlődésére A kártya elkészült, a díszkivilágítás sajnos nem Különleges Budapest-kártyát készített az atlétikai Eb-re a Budapesti Turisztikai Hi­vatal (BTH). A fővárosi önkormányzat megbízásából elkészült - utazásra, mú­zeumlátogatásra használható - kártyák ti­zenkét napig érvényesek. Bár az Eb csak hat napig tart, a városatyák remélik: a kö­rülbelül négyezer hivatalos résztvevőnek a versenyek mellett városlátogatásra is jut ideje. A speciális kártya ugyanazokat a szol­gáltatásokat tartalmazza, mint a turisták­nak készült két- és háromnapos változat. A kártya mellé külön prospektus is ké­szült. A külföldi résztvevők jobb tájékoz­tatására a BTH mobil infotouch készülé­ket telepít a Népstadionba. Az informá­ciós berendezés segítségével a főbb látni­valókról és szórakozási lehetőségekről tá­jékozódhatnak a turisták. A Városháza harmincötmillió forinttal támogatta az atlétikai Eb-t, de a néhány hónappal ezelőtt beharangozott meglepe­tés, a Földtani Intézet díszkivilágítása vé­gül mégsem készült el. Bár a turisztikai bizottság előterjesztését a Fővárosi Köz­gyűlés is támogatta, és a pénz is megvan, a hivatali bürokráciában, valahol az ügy­osztályok között elakadt a díszkivilágítás ügye. Ha minden aláírás a helyére kerül, augusztus végére különleges megvilágí­tásban ragyoghat az épület. L.K. if * BUDAPEST '98 Atlétaforgatag Budapesten Változatos programot kínál a kontinensbajnokság Újabb, többnapos, ráadásul ezúttal in­gyenes buli lesz Budapesten. Az atléti­kai Európa-bajnokság kísérőrendezvé­nyén - az úgynevezett Eb-parkban , a Népstadion mellett, a Körcsarnok és az Olimpiai csarnok közötti hatezer négy­zetméteres területen szórakoztató prog­ramok várják az érdeklődőket. Azokat is, akik egyébként nem sorolják magu­kat az atlétika elkötelezett barátai közé. Páratlan reklámlehetőséghez jutott Budapest: a mához egy hétre, augusztus 18-án kezdődő atlétikai Európa-bajnok­­ságról nyolcvannégy ország tévéje, rá­diója közvetít. Az előző Eb-t négyszáz­­millió néző látta, várhatóan ennél még többen figyelik majd a képernyők előtt az idei kontinensbajnokság eseményeit. A közvetítések előtti úgynevezett fő­cím, amelyet minden külföldi televízió megkapott, gyönyörű képekkel villantja fel a magyar főváros szépségeit. A té­vék ingyen felhasználhatják a Budapes­ti Turisztikai Hivatal­­ Varesében, az idegenforgalmi filmfesztiválon a leg­jobb kisfilm nagydíját elnyert - alkotá­sát is. A helyszínre pedig legalább tizen­ötezer külföldi (sportoló, edző, szurko­ló, meghívott vendég, újságíró) érkezik. Aki mostanában arra járt, láthatta, miként szépült meg a negyvenöt éves Népstadion és a környezete. Emlékeze­tesen hosszú vita után végül megke­gyelmeztek a szocreál szoborparknak (emiatt máshová került az edzőpálya), kicserélték az öreg kavicsborítást, rend­be hozták a környező utakat. Két hétig nemzeti lobogók, valamint a főváros és az Eb zászlói díszítik a hidakat, a repü­lőtérről a városba vezető és más, fonto­sabb utakat, a forgalmasabb köztereket. Hamarosan ismerősként köszönthetik a gyerekek a mind több helyen felbuk­kanó Champit (nem hivatalosan Csámpit), a sportoló vizslát, az Európa­­bajnokság kabalafiguráját. Különösen azok, akiket elvisznek a Népstadionba. Nem feltétlenül a versenyekre - bár az volna az igazi, hiszen a családi belépő ötszáz forintba kerül két szülőnek és legalább két gyereknek, a tízévesnél fia­talabbak mindig, diákcsoportok pedig a délelőtti versenyekre eleve jegy nélkül mehetnek be -, hanem a Körcsarnok és az Olimpiai csarnok között kialakított úgynevezett Eb-parkba. A szervezők ugyanis a nagyszabású eseményt ven­dégül látó ország, város lakóira is gon­doltak, ingyenes szórakozási lehetősé­geket kínálva nekik. A hatezer négyzetméteres területen jövő keddtől naponta délelőtt tizenegy órától este tizenegyig zajlanak a progra­mok. Az Eb-park bevásárlóutcája, amelyben - a szervezők ígérete szerint - nem bóvliárusok ütnek majd tanyát, már kilenctől várja a vevőket. Sörsátor, büfé, a nagyobb szponzorok termékbe­mutatói színesítik a kínálatot. A Petőfi rádió helyszíni vetélkedőin belépőket is lehet majd nyerni az Európa-bajnokság­­ra. A kicsiknek ugrálóhelyeket alakíta­nak ki, a nagyobbak mászófalon tehetik próbára erejüket, extrémsport-bemuta­tókat nézhetnek meg, egy alkalmi base­­ballpályán pedig bárki gyakorolhatja az itthon is mind népszerűbb sport alapele­meit. Délelőttönként elsősorban gyerek­­programokat kínál az Eb-park. Kora délután akrobatikus, illetve művészitor­­na-bemutatók lesznek a színpadon, ka­­ratézóké, bokszolóké lesz a terep, de magyar, görög és bajor néptáncosok, pantomimesek, kölyök musicalcsoport és parodisták is fellépnek majd. Estén­ként fél kilenctől folytatódik a program. Kedden a Baby Sisters, Császár Előd és a Pa-Dö-Dö zenél. Másnap a latin zenéé a színpad: Latin Combo, Sun Machine, Gerendás Péter zenekara. Csütörtökön a Tápiómente néptáncegyüttes bemutató­ja és táncháza szerepel a programban. Másnap a rock’n’rollé a terep: a rocky táncshow után Fenyő Miklós követke­zik. A szombat este sztárjai a Budapest Ragtime Band és a Tátrai Band. Külön érdekességeket kínál a stadio­non kívül rekedőknek is az Európa-baj­nokság nyitóünnepsége (többek között repülőbemutatóval) és az augusztus 23-i záróünnepség látványos fényeffektjei és nagy tűzijátéka. P.D. A Városligetben zajlott volna a gyaloglók versenye, hiszen páratlan képeket sugározhattak volna a televíziók a Vajdahunyad vára környékéről. Végül azon­ban éppen tévés szempontok hiúsították meg az elképzelést - tudtuk meg Schulek Ágostontól, a Magyar Atlétikai Szövetség és az Eb-szervezőbizottság elnökétől. A Liget fái ugyanis akadályozták volna a képi jelek fellövését a mű­holdra. Szerencsére a kényszermegoldás is alkalmat ad Budapest egy-egy szép részletének bemutatására: az új útvonal a Stefánia úton vezet. A maratoni futók­­ szombat reggel a nők, vasárnap a férfiak­­ három kört tesznek meg a Népstadion-Hősök tere-Andrássy út-Parlament-Duna­­part-Kiskörút—vissza útvonalon. A szervezők egyik nem titkolt célja volt, hogy Pest valóban legszebb részein haladjanak a versenyzők — és velük a tévé­kamerák. A korai, hétvégi időpont azt is jelenti, hogy az alig több mint száztagú me­zőnyök rövid idő alatt áthaladnak egy-egy ponton, így a forgalom viszonylag csekély mértékű zavarásával bonyolítható le a verseny. Hiszen az igazi hangu­lathoz az is kell, hogy kevés legyen a dühöngő autós a budapesti utcákon, an­nál többen azok, akik biztatják, lelkesítik a futókat.

Next