Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. szeptember
1998-09-08
28 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. SZEPTEMBER 8., KEDD Két ház Blaha Lujza roppant kőpárnákon alszik a Kerepesi temetőben. Wabits Lujzának csak síkban elterülő emlékmű jutott a Nagymező utca 22-24. előtt. Átellenben a Szegvári Katalin-díjas előadóművészek tapostak a friss betonba, hogy a csúcsokat nem ostromló színházművészetünknek megfelelően az utca szintjén akadályozzák a magas sarkú cipőben színházba menők közlekedését. Ki volt Wabits Lujza? Az átalakított Thália Színház bejárata előtti dísztorta lábtörlő cikkelyekben tudatja a nagyérdeművel: mikortól, meddig, miféle néven működött itt teátrális intézmény. A kezdő szöveg szerint Wabits Lujza építette a házat. Nem építtette, hanem két dolgos kezével maga keverte a maltert, emelte a falakat. Bevallom: vétek alkalmanként a gyorsan változó hivatalos helyesírás ellen, de papíron teszem és nem márványban. Ki volt azonban Wabits Lujza? Nem énekesnő, sem táncosnő. Nem volt csillaga a szórakoztatóiparnak. Wabits Lujza, hogy illedelmesen fejezzem ki magam: madám volt. Üstökösi fölívelése a honi szórakoztatóiparban az ezredéves kiállítás idején üzemelő hazafias mulatónegyedben, az Ős-Budavárban, pezsgőpavilonból kilőtt pezsgősdugó gyorsasággal indult. Vendéglátó-ipari újításként nála női alkalmazottak szolgálták föl a pezsgőt. Akkortájt szigorú rendőrségi előírások akadályozták a kávéházakban, éttermekben pincérnők alkalmazását. Erkölcsi okokból. Wabits ezzel szakított. Anyagi okokból. Wabits Lujza fontos nemzővé lett a Nagymező utcában. Márványba örökítették nevét. Ugyanis Wabits alapította meg a Télikert mulatót, eredetileg: Jardín d’Híver névre hallgatott és a városligeti kertes tájakon nyaranta működő Jardín de Paris-nak volt téli szálláshelye. Wabits neve bearanyozódott mára. Gloriola övezi a hajdani keménykezű kuplerosnét, mivel haladó hagyománynak tekintik manapság a hasznot élére rakó kezdeményezését. Szeretnének a színháznegyedből mulatófertályt csinálni. A pesti magánszínházak java az ezredéves Magyarország ünnepségeire épült. Mulatónak. A Vígszínház fináléjaként működő Pesti (ma: Vidám) Színház eredetileg a Folies Caprice mulató volt. A Művész Színház - a mai Új Színház - a Paulay Ede utcában előbb Friedmann-varieté volt, aztán Kristálypalota, Parisiana, Revü Színház, a kommün után pedig Blaha Lujza néven operettek színháza. Úgy fest a dolog, mintha a sebesen fejlődő város sosem gondolt volna színházzal. Sem a millennium, sem az ostrom után, sem napjainkban. (Kivéve, persze, most még néhány hétig azt a szép épülő autógarázst.) Ahol azonban egy kis rés nyílt, nyomban betolakodott oda a színésznép magát mutogatni. Mintha betolták volna lábukat egy ajtónyíláson, úgy feszítettek maguknak játékhelyet. A mulatók a fővárosba ránduló, ámulni vágyók szórakoztatására nyíltak meg, s csak az első világháború és a kommünt követő gazdasági fellendüléskor komolyodtak drámaintézménnyé. Zenés szórakozóhelyekből három felvonásos drámákat játszó szórakozóhelyek lettek. Kényelmes estét kínáltak közönségüknek. Tágas dohányzókat a társasági élet számára. Öblös cukrászdákat. Ezek külön jövedelmet jelentettek a direkciónak, mivel bérbe adták a vállalkozónak. A színházak a XVIII. században fogadókban szálltak meg. A testi és a szellemi táplálék összenőtt volt a sörünnepek, a szüretek, a diarnáziák elcsökevényesedett karneváli emlékeként. Megtölteni a gyomrot és teleenni a szemet látnivalóval - ez a színházak kínálata volt. 1913 decemberében a Jardín d’Hiver közönsége a megnyitó estén „szűnni nem akaró ovációban részesítette Sajó Gézát”, aki főrendezőként jegyezte az összeszerkesztett és összepróbált tarka műsort, mint ahogy főrendezője volt az Erzsébet királyné út 1. számú kertben működő Jardín de Parisnak is. Walits ötemeletes bérházában megnyílt kétemeletes mulatótermében nemcsak a hatalmas csillárt csodálták meg 3000 izzótest fényével, és nemcsak azért ámultak, mivel „a falak, valamint a mennyezet márvánnyal és arany mozaikkal” volt kirakva és a „berendezés minden tárgya egy-egy csudaszép műipari remek”. Egy dalt ünnepelt a közönség, Molnár Mihály zenéjét Lovászi Károly verseire, Sajó Géza előadásában. A négy fekete ló című nótát. Nyolcvanöt évvel utóbb is szállóige, napjainkban is használatos kiszólás lett a Lovászi sanzonjából elszabadult refrénsor. Így kezdődött: „Lovat akartam gyermekkoromban, Csak kérni kellett, s hozták már nyomban, Alig hogy kértem, már ott volt a ló, Kicsike, mézeskalácsból való. S én mégis sírva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam... ” Így folytatódott: „Nagy sokára, mikor férfi lettem, S a lovakat el is felejtettem, Akkor egy aranyos kocsira való, Kapunkban állott négy igazi ló, S én a kapuba szaladtam, Egyszer én ép ilyen lovat akartam, Egyszer én ép ilyen lovat akartam. ” Utolsó szakasza pedig megfacsarta a könnyzacskókat: „Anyámért jöttek ki, úgy szerettem, És én ekkor újra kisgyermek lettem. Mintha csak azt mondanám: Nézz oda, ó, Milyen szép ez a négy fekete ló! És újra sírva fakadtam, Anyám én nem ilyen lovat akartam, Anyám én nem ilyen lovat akartam. ” Nyolcvanöt év már halhatatlanság egy kis dalocskának. A Wabits Lujza teremtette Jardín helyén nemrégiben átépítették a Thália Színházat. A megnyitásra szép könyvet adtak ki. Ház-történelemkönyvet. Színházkutatás címmel. Wabitsot Wabitschnak hívják benne. Sok okos adat szerepel a kötetben, ami a múlt év legszebb könyve, vagy a „tiszta udvar, rendes ház” kitüntetést nyerte el. A könyv legelső mondata „az 1910-es éveket jellemző hatalmas orfeumalapítási láz”-ról beszél. Wabits Lujzának volt láza ekkor, az orfeumépítés csillapodott. Legmagasabbra hágott a mulatógründolási kedv, amikor az ezredéves ünnepségekre sokan tódultak a magyar fővárosba. Külföldiek, vidékiek. Napközben a szemüket lakatták jól a kiállításokkal, szobrokkal, új épületekkel, éjszaka más szerveiket kellett kiszolgálni. Wabits egyik vetélytársa Wertheimer Elemér, akinek apja a vegyeskereskedést cserélte föl a szórakoztatóiparra. 1886- ban a Teleki téri ószereseknek zsargonkabarét nyit a Népszínház utcában. Hatágú csillaga Littmann Pepi énekesnő. Wertheimer Elemér 1911-ben az alsóbb néposztályok bordélyfertályáról előrerukkol a középosztályi kérszerelemnegyedbe. Testvéreivel - Wertheimer Lajossal, Wertheimer Aladárral, Wertheimer Károllyal - megalapítja az 1941-ig működő Wertheimer Orfeum Részvénytársaságot. A Szerecsen utcában a Kristálypalota mulatóból Revü Színházat nyitnak. A családi részvénytársaságé az Apolló Színpad az Eskü téren. Kibérelik a Belvárosi Színházat. Megveszik a Magyar Színházat. És a közben Paulay Ede utcára változtatott helyen igazgatják az Andrássy úti Színházat. A századvégen a Király utcában egymásba érnek az orfeumok. A Gozsdu-udvar melletti házban (Király utca 17.) volt a Feuchtinger dalcsarnok. Elhíresültebb nevén: ez volt a Kék Macska. A nevezetes mulató helyén üzemelt néhány éve még a Debrecen Kisvendéglő. Újabban arab étterem van a helyén kínai tulajdonosnővel. A Vörös Macska a Király utca 47.-ben nyávogott. Krúdy Gyula első pesti lakása volt a házban. Ő nevezte el Pekáry-háznak a Pollack Ágoston tervei szerint emelt cirádás épületet a Király és a Csányi utca sarkán, szemközt a Terézvárosi templommal. A Somossy Orfeumot ma úgy hívják: Budapesti Operettszínház. Tegnap még Fővárosi Operettszínház volt. Somossy Károly előbb a Beleznay-kerti arénában működött, ahol még Déryné is föllépett, amikor a Kerepesi út közeli sarkában állt a Nemzeti Színház. Innen átköltözött a Borbély utcába - az Újlipótvárosban a Kádár utca 11.-től a Katona József utca 2/B-ig terjedő szakaszát nevezték ekkor így. Varietéjében ő szerepeltetett először híres külföldi artistákat. Somossy átköltözött a szórakozni vágyókkal zsúfolt Király utcába. Új-Somossy Orfeum néven alapított szórakoztató üzemet. Amíg föl nem épült a Nagymező utcai szépséges mulatója, addig itt mulattatta a pénzt kiadni hajlandókat. Miután kivonult a Király utcából a varieté, Somossy orfeumából lett a Király Színház. A Fővárosi Orfeumhoz tartozott a kávéház. Itt nyílt meg a Pavilion Mascotte, a kabalapavilon. Amikor Keleti és Riebner tulajdonosok tönkrementek, Flaschner és Evetovich urak megnyitották helyén a Moulin Rouge-t. Szegő György a Színházkutatás című könyvében szemérmesen utal csak rá, hogy a Broadway valójában bordélynegyed. A Nagymező utca és az Andrássy út mellékutcáiban lupanárok lappangtak. A fényes főutakból a gyérebben megvilágított mellékutcákban rosszhírű ivókba és nagyhírű nyilvános házakba lehetett betérni. A Gyár (ma: Jókai) utcában nyíltak azok a mulatók-kabarék, amelyek csak idővel törtek kaput a körútra. Az Ó utca híre egyenértékű a Conti utcáéval. A Révay utcában a Folies Caprice (manapság: Vidám Színpad) azért búvik félre a kivilágított, palotákkal díszes főútvonaltól, hogy inkognito lehessen besurranni nem kizárólag kulturális kínálatához. A Révay utca eredetileg Rettig Gasse (Retek utca), egyszerre utal a környék vidékies majorjaira, és becsmérlő véleményt hirdet az itt munkálkodó lányokról, hiszen a mai Opera étterem még a háború után is garniszálló volt, órabérben kivehető szobácskákkal. De az orfeumokat sem kerülte el a politika. Trianon után ifjabb Heltai Jenő debreceni színigazgató társulatával vendégszerepel Pesten. Erdélyi lakodalom című revüjüket egy erdélyi főúr írta. „Az elrabolt Erdély kel életre majd a Fővárosi Orfeum színpadán. A székely nemzeti viseletek, ragyogó díszmagyarok a darab kosztümjei, a tartalma, cselekménye pedig nem több és nem más, mint egy erdélyi lakodalom története a leánykéréstől kezdve az esküvőn, a lányelvitelen át egészen az ünnepi lakomáig” - tudatja a Színházi Élet. A debreceniek felújítják Paul Lincke Luna asszony című operettjét. Egykoron az Orfeum dívája, Carola Cecília énekelte németül. A debreceni primadonna — Honthy Hanna — magyarul adta a szerepet, amikor először lépett az Orfeum színpadára. Újdonat pesti Broadwayt forralnak a Nagymező utcába és környékére. Védszentjük Wabits Lujza lesz, akinek emlékművén naponta tapodhatunk. M. G. P. Reklámrajz a homlokzatról A Nagymező utca 1890 körül JARPiNPeP/*R15 VMRKEBCTCTbiKW I.« EMZEIKÖÍI «BWKT 9-12} ÄtQSttft»»iiSO«12-4- Wabits Lujza A Jardín de Paris... TÉLIKERT Budapest, VI. Nagymező utca 22-24 Tel: 167-25 Proacentum-páholy 32 korona. Idegen páholyutca 7 korona. Fildazinti-páholyok 28 korona. Erkély-páholyok 32 korona. Télikerti-páholyok 32 korona. Inkognitó páholyok 28 korona. Zenekari ülőhely I. aor 8 korona, II. aor 7 korona, Parkett-Ülőhely III. IV. aor 6 kor., V., VI. aor 5 kor., VII. és Vili. aor 4 kor. IX, X. és a többi aor 3 kor. Télikerti-promentor 3 kor. Jegyek előre válthatók : Bárd Ferenc és Testvérénél, IV., Kossuth Lajos-u. 4. és Andrássy-ut I . a Breuer nővérek dohánytőzsdéjében (Tel. 22 — 88., Teréz-Krómtr*A. 4 n appal»-pénztárnál d. c. 10-től 1 óráig, d. u. 3 órától előadás végéig. Helyárak: