Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. szeptember

1998-09-23

34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. SZEPTEMBER 23., SZERDA _________Anno 1826__________ Pest városának gyepén lovagos Pálya­futás „A közelebb múlt katonai esztendőnek végeztével - írta a Hazai s Külföldi Tudó­sítások második fél esztendejének 49. száma - Szabad Kir. Pest városának bel­ső és külső városaiban eképpen vezetett számba a népesség: a belső városban 14 544, Leopold városban 5 282, Theresia városban 20 481, Jósef város­ban 11 505, Ferencz városban 4407 - együtt 56 219. De nem kételkedünk, hogy szorosabb öszveíratás által Hazánk­nak ezen jeles kereskedő városa bizonyo­san legalább 60 000-re felmenne, ide nem számlálván a katonaságot, a tanuló ifjúsá­got és a nemességet, egy szóval, akik adó alatt nincsenek.” Színházi siker hírével büszkélkedhetett szeptember első napján a Bécsben szer­kesztett Magyar Kurír: „Budáról - A Bor­sod Vármegyei Nemzeti Színjátszó Társa­ság a múlt hónap végével ide megérkez­vén, a Budai Játékszínen egy nehány da­raboknak előadásával tellyesen megnyer­te a közmegelégedést; nevezetesen a leg­első nemzeti Operának, Béla futásának helyes előadása által a nagy számú kö­zönség, melly öröm érzéssel hallgatá meg anya­nyelvünknek a muzsikális énekekre is tökélletes alkalmas voltát, azzal mutat­ta meg iránta való megelégedését, hogy annak másodszori előadására még na­gyobb számmal gyülekezzenek öszve.” Ugyanez a lap adta hírül: „A Pesti újság jelenti Sept. 13-dikán, hogy ott a Királyi Universitásnak nagy palotájában Sept. 9-kén, minekutánna a szoros megvisgáltatásokat dicséretesen elvégez­te, az Orvosi Doctorság rangjának elnye­réséért nyilvánvaló vitatást tartott, és állí­tásait tudósán védelmezte is. És­­ Cse­resnyés Sándor Úr, aki tudományos érde­meit azzal tetézte, hogy ezen alkalmatos­ságra Magyar nyelven készült tudós Or­vosi Értekezést osztatott ki a Köszvény­­ről (Arthritis), melly által azt az érdemet szerzé magának, hogy ezen nagyon ural­kodó nyavalyát, valamint a Csúzt is (Rheuma) egymástól megkülömböztette s így helyesen megismertette.” Akadt dicsekednivalója a Hazai s Kül­földi Tudósításoknak is (május 10.): „Pest környékén kiváltképen Májerfy testvérek, Jósef, aki 1824-dikben meghalt, és Fe­rencz, aki most is nagy gazdaságát sze­­rentsésen vezeti, követésre méltó példát adtak az okos és helyes iparkodással egy­be kaptsolt gazdálkodásban, amaz ugyan Gödön n­emez Sz. Lőrinczen. Hasonló igyekezetet mutat Károly is, aki már Pes­ten újjabb mód szerént hasznos Masinák­kal jeles sörházat készíttetett fel; most pe­dig Budán olly bornak való edényt állítta­tott össze, melly újságára nézve a Hazá­nak figyelmét megérdemli. Ugyan­is ta­pasztalván, hogy a fa hordók rövid idő alatt megromlanak, és külömben is a leve­gőnek nagy befolyása alá vannak vettet­ve, hogy állandóságot és bátorságot sze­rezhessen, vörös márványból készíttetett ötszáz aká­r kereken 250 liter] borra való edényt, olly módon, hogy annak feneke egyenes és lapos, dongái pedig fél kariká­ra hosszában vannak alkotva és különös ragasztó által öszveforrasztva... Ezen ne­vezetes edényt Aprili Jósef nevű kőfaragó készíttette Süttőn, és Május 3-án felállít­tatta Budán, a Tabánban, Mayerfy Úrnak házánál. ...ezen abrontstalan edény nem kerül többe, mint más ötszáz akós fa hor­dó. Ezen fél Cilinder hordónak hossza 7 láb [egy láb 30,5 centiméter]. Fél diame­­terje [átmérője] 9 láb, akonája [hordónyí­lása] 2 láb hosszúságú.” Egy következő esztendei lóversenyt rangos folyóirat, a Tudományos Gyűjte­mény szeptemberi számának hasábjain hirdettek a rendezők: „Tudván azt, hogy a Magyar és hozzá tartozandó országok­ban a lovaknak nemesítése és tenyésztése méltó figyelmet érdemel, sőt azt, hogy előmozduljon, a legkegyelmesebb Kor­mány is mindenkor különös gonddal elő­segíteni kívánja; a közjóhoz vonzó haj­landóságtól buzdíttatván, egynéhány Ha­zafiak... önkényes ajánlásokat tettek, mellyekből kerekedett sommát több ré­szekre osztván, azt jövő 1827. esztendei Junius 4-dikén és következendő napok­ban Pest városának gyepén tartandó lova­gos Pálya-futásra jutalomul ki fogják ten­ni... A pályának hoszsza az első három rendbéli jutalomért két Angoly mértföld [egy angol mérföld 1609 méter], vagyis 1732 Bétsi és kerekded formában, melly látható oszlopokkal ki lészen jelölve. A 4. rendbélire [ebben a versenyben a „közön­séges eredetű” lovak indulhattak] pedig egy Angoly mértföld, vagyis 866 Bétsi öl egyenes lineában.” Meghatároztatott to­vábbá „a lovasnak nyergestől, kantár nél­kül való nehézsége (azon tapasztalásból merített jegyzéssel, hogy a ménló mindég három fonttal több terhet vinni tartozik)”. Egy négyesztendős ló lovasának 116, egy ötesztendősének 130, egy hatesztendősé­nek 136, egy hétesztendősének 138 fon­tot [kereken feleannyi kilogrammot] kel­lett nyomnia. „Ezen terheknek megálla­pítása úgy értetődik — folytatódik ismét szó szerint az idézett bekezdés —, hogy valamint annál kevesebbel egy ló sem mehet be a Pálya­futás helyére, és annak lovassá a hijjánosságot magára venni kö­teles, úgy több teherrel futni senkinek sem tiltatik... Ha valakinek ezen tudósí­tásra nézve kétségei volnának, további világosítást nyerhet levél által vagy sze­mélyesen Bétsben Gróf Szécsényi István vagy Gróf Károlyi Lajos, Pesten pedig Báró Wenckheim Jósef vagy Báró Orczy Uraktól, kik e tárgyra nézve a Biztossá­got viselvén, szerentséseknek fogják ma­gukat tartani azzal szolgálni.” D. Gy. Jókai Mór és a budai kábelvasút Alighanem emlékeznek a krimiked­velők a néhány éve vetített, San Francis­co utcáin játszódott sorozatra. A filmen egyre-másra tűnt fel az ottani villamos, mely ütött-kopott, század eleji kocsijai­val nemcsak turistalátványosság volt, hanem a meglehetősen meredek utcákat is könnyen „megmászta”. Valójában nem az általunk megszokott közlekedési eszközről volt szó, hanem egy, az útpá­lya alatt elhelyezett kötéllel vontatott siklóról. Ilyen vasút építésére Magyarországon is születtek tervek. A legtöbb azonban papíron maradt, leginkább bonyolultsága és nagy költségei miatt. Kiemelkedett kö­zülük az 1895-ben kidolgozott javaslat. Az elképzelés kiötlői a Sváb-hegy akko­riban még beépítetlen, déli oldalát, illetve a Sas-hegyet akarták könnyen megköze­líthetővé tenni. Szemük előtt az 1874-ben megnyílt fogaskerekű példája lebegett. Annak létrehozása, s különösen téli üze­mének állandósítása után a budai hegyvi­dék már nemcsak kirándulóhelynek szá­mított. Északi részén elegáns villák, nya­ralók, sőt egész éves tartózkodásra alkal­mas lakóházak is épültek. Mivel szembeszökő volt a hegy két részének különbözősége, sokan sürget­ték a déli oldal közlekedésének megol­dását. A problémát azonban az okozta, hogy újabb fogaskerekű megépítése túl sokba került volna, a villamosvasútnak pedig a lejtő mutatkozott meredeknek. Ilyen körülmények között csakugyan ideálisnak tűnt a kábelvasút. Szerkezete egyszerű, üzeme csendes, menetsebes­sége pedig minden más szerkezeténél nagyobb volt. Külön előnyének számí­tott biztonságossága: az útpálya alatt fu­tó, végtelenített drótkötélbe egy fogóvil­la segítségével kapaszkodott bele a ko­csi, s ha a vezető forgalmi ok miatt vagy megállóban lassítani akart, akkor a von­tatószerkezet automatikusan fékezni kezdett. A javaslatot benyújtó mérnök­­csoport - alighanem leginkább a műsza­ki újszerűséggel - megnyerte Jókai Mór támogatását is, aki a népszerű Vasárnapi Újság hasábjain írt a kábelvasutat párto­ló cikket. Talán Jókai hatására is Budapest Szé­kesfőváros Tanácsa 1895-ben koncesszi­ót adott a terv részletes kidolgozására. A munkát R. W. Colan brit mérnök vezet­te, aki már számos ilyen vasutat épített Angliában és az Egyesült Államokban. Elképzelése szerint a vonatok a Duna­­partról, az akkor még csak rajzasztalon létező Eskü téri hídtól (a mai Erzsébet híd) indultak volna. Útjukat a kopár, be­építetlen Nap-hegyen keresztül a Temp­lom (mostani Krisztina) tér és a Déli­vasúti indóház, azaz a Déli pályaudvar érintésével folytatták volna, az Istenhe­gyi úton egészen a Farkasréti temetőig. A nyomvonal mellett kidolgozták az ál­lomások és a pályatest terveit is, ám a megvalósításra nem került sor. Mert egyfelől mind a főváros, mind a bankok ódzkodtak a Magyarországon még soha nem látott szerkezetre pénzt adni, más­felől a millenniumot megelőző évben mindenki a gyorsan megvalósítható, lát­ványos beruházásokat kereste. A budai kábelvasút azonban többéves, talán évti­zedes munka lett volna. Alighanem ez a legfőbb magyarázat arra, hogy csak pa­píron maradt műszaki kuriózum válha­tott belőle. Hámori Péter Az út alatt futó végtelenített drótkötélbe kapaszkodott volna a kocsi A Svábhegy­i volt a hajdani budai bortermő vidék. Most már kopár sivatag az egész... Egynéhány tormába esett gazda szőlőskertjén kívül nincs ott már szőlő, nem is lesz ott soha többé. Hogy miért nem? Azért nem lesz, mert a svábhelyi telkek ára felment négy­szögölenként öt forintra. Nyolcezer forintot érő egy holdat szőlővel beültetni pe­dig vagy Rothschildnak, vagy poétának való spekuláció. Ennek kamatját a sző­lőtőke ki nem csepegteti. Ellenben házteleknek az ötforintos négyszögöl milyen nagy olcsóság. Hát hol van még a pesti oldalon ötforintos négyszögölű telek? Nem vesztegetem el a szót annak híresztelésére, hogy milyen egészséges a svábhegyi levegő! hogy ott soha nem jár se tífusz, se kholera, s difterisz, se egyéb nehéz nyavalya, a­mi a pestieket kínozza: a drága levegőrül nem beszélek, hanem az olcsó földrül. Ide lehet­­ ide „kell” egy új városnegyedet építeni. ... Egy nagy üresség kínálkozik elénk, mely egy varázsütésre házsorokká alakulhat át: Budapest legegészsége­sebb és legolcsóbb városnegyedévé. ... így aztán otthonául vehetné az áldott le­vegőjű Svábhegyet a két legszegényebb osztálya is a fővárosi társadalomnak: a hivatalnok és a kézimunkás. Ebből a szempontból üdvözlöm én most a tervezett budai kábelvasutat, mely a pesti partot, a Gellérthegyet, a Ráczvárost összeköt­né a budai hegyek délkeleti oldalával. Nem tartom fölöslegesnek­­ a mai korrupc­ióbűzzel megillatosított légkörben - kijelenteni, hogy nekem ebben az egész vállalatban nincs semmi érdekem, részvényese nem vagyok, eladó telkem nincsen, házat nem építek a kábelvasút közelében... Egyedül a főváros közönségének a háláját óhajtom kiérdemelni. Dr. Jókai Mór (Vasárnapi Újság, 1896. november 22.) 90 LE-s motor, szervokormány, 4 légzsák, ABS, elektromos ablak elöl, központi zár, stb. DUNA INTERSERVICE Kft. 1037 Budapest, Zay u. 24. E: 250-4065, E/Fax: 388-9175 1134 Budapest, Róbert K.krt. 47. E: 350-2121, E/Fax: 350-2122 www.feba.hu/mitsubishi TUV MANAGEMENT SERVICE ISO 9002 MITSUBISHI Most 500 000 Ft-tal olcsóbban!A MITSUBISHI MOTORS Kíváncsian áll a tojás Közép- és kelet-európai turné kereté­ben mutatkozik be a budapesti Thália Színházban szeptember ma és holnap a Sankai Juku elnevezésű japán együt­tes. Előadásuk címe: Kíváncsian áll a tojás. Az együttest öt táncossal hozta létre 1975-ben Amagacu Usio, a butó tánc egyik legjelentősebb képviselője. A Sankai Juku (a „hegy és a tenger műhe­lye”) az 1980-as nancyi nemzetközi színházi fesztivál felfedezettje volt. Amagacu Usiót több szál is köti Magyar­­országhoz. Évek óta együtt dolgozik például Eötvös Péter zeneszerzővel. Az együttes tizenhat világkörüli tur­nén szerepelt, fellépett Észak-Ameriká­­ban, Európában, Dél- és Közép-Ameri­kában, Izraelben és Ázsiában. A The New Paper nevű újságban Adeline Woon azt írta a produkcióról: „Az elő­adás tiszteletadás a tojásnak és a belőle kikelő életnek. De ez a tojás szempont­jából pusztulás, hiszen összetörik. Min­den szimbólumnak két oldala és két je­lentése van. Az a legfontosabb, hogy a nézők önmagukkal lépjenek dialógusba az előadáson keresztül.” A Kíváncsian áll a tojás a Sankai Juku és a párizsi Theatre de la Villé kopro­dukciója. Az előadás világpremierje 1986 áprilisában volt a francia színház­ban. A társulat a Japán Alapítvány szer­vezésében, a Média&Art segítségével érkezett Magyarországra. Sz. K. Butó táncosok a színpadon

Next