Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. november
1998-11-04
NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. NOVEMBER 4 ., SZERDA 37 Szabályozzák az utazásokat Döntött az etikai bizottság a XVII. kerületben Tisztázatlan tanulmányutakról írtunk szeptember 14-én. A botrány középpontjában a XVII. kerület egyik alpolgármesterének nyári szakmai útja állt. IQ. Nagy László vizsgálatot kért az ügyében. Az önkormányzat ügyrendi és etikai bizottsága ezenkívül - könyvvizsgáló bevonásával - a képviselők és az alkalmazottak szakmai útjait is vizsgálta. Az érintettek azt ígérték, még az önkormányzati választások előtt nyilvánosságra hozzák, mire jutottak. A vizsgálat lezárult. A gond azonban az, hogy az etikai bizottságban részt vevőket, illetve az érintetteket nemigen lehet szóra bírni. Dr. Piláth Károly, a bizottság MDF-es vezetője az új ciklusban nem került be a testületbe, iß. Nagy Lászlót sem választották meg alpolgármesternek. A bizottság SZDSZ-es tagja, Soltiné Kis Katalin még a tényleges vizsgálódás előtt lemondott tisztéről. Az elnök (a mostani polgármester) Devánszkiné dr. Molnár Katalin pedig - mivel a polgármesterjelölt ifj. Nagy László ellenfele volt - nem is vett részt a bizottság munkájában. Akik maradtak: Lengyel Zsolt, az FKGP, Dunai Mónika, a Fidesz - MPP, illetve Pados György, a Polgári Választási Szövetség képviselője. Az ügyrendi és etikai bizottság - kérésünkre - szűkszavú határozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. Ennek lényege, hogy mindenkinél mindent rendben találtak, ifj. Nagy László utazása megfelelt mind az adójogszabályoknak, mind pedig az egyéb jogszabályi előírásoknak. A bizottság az elmúlt öt év utazásai esetében sem tartja szükségesnek további vizsgálatok lefolytatását. További apró és fontos részletekről nem tudunk. Az érintettek visszahúzódásának köszönhetően maradtak a megválaszolatlan kérdések. Nevezetesen: milyen keretből fedezték az utakat? A bérkeretből vagy az úgynevezett - adómentes - dologi kiadásokból? És nem utolsósorban: kik utaztak, hova és pontosan milyen célból? Jutalom- vagy tanulmányút volt? A hivatal egyik főembere csak annyit tett hozzá mindehhez: meg van győződve arról, hogy ők mindannyian áldozati bárányok, hiszen a szakmai utakra egész üzletág épült. A XVII. kerületi önkormányzat és polgármesteri hivatal soha nem költött évi egymilliónál többet erre a célra, és az utazók száma sem volt több ötnél évente. Ahogy fogalmazott: jogszabályokba tehát nem ütközött egyetlen tanulmányi kirándulás sem. Ám az is igaz, hogy a kérdés pontosan nem szabályozott. Az ügyrendi és etikai bizottság tehát külön kódexet alkot majd, amelyben pontosan rögzítik a szakmai utazások szabályait. A hivatal munkatársai november közepén juttatják el javaslataikat a polgármesternek. Tv. K. Hivatásos gyámolítók A fővárosi gyámhivatalokban a múlt évben csaknem kétszázezer ügyirattal foglalkoztak, a 1996-osnál negyedével több ügyben kellett intézkedni - derül ki abból a jelentésből, amelyet a fővárosi kerületi gyámhatóságok tavalyi tevékenységéről készített a Központi Statisztikai Hivatal Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága. A főváros valamennyi kerületében működik gyámhivatal, összesen kétszáz előadóval. 1997-ben 192 ezer ügyiratuk volt, huszonhárom százalékkal több az előző évinél. A gyermekvédelemmel foglalkozó dolgozók saját hatáskörükben negyvenötezer határozatot hoztak. A megtámadott határozatok 0,8 százalékos aránya nem változott. A gyámhivatalok hatásköréhez tartozik többek között a gyám kirendelése kiskorú gyermek mellé, ha nincsenek szülei, vagy nem tudják biztosítani a gyermek egészséges életvitelét, felnevelését. Budapesten 1997 végén 1729 gyámság alatt álló kiskorú volt, csaknem ugyanannyi, mint egy éve. Sürgős esetben, például ha a gyer-1997-ben a fővárosban 45 504 veszélyeztetett gyereket tartottak számon, 366-tal kevesebbet az előző évinél. Az oktatási intézményekben veszélyeztetettként nyilvántartott tanulók száma egy év alatt 23 ezerről 25 ezerre nőtt. A veszélyeztetettség oka lehet a szülők alkoholizálása, a rossz lakáskörülmények, a szülők romló anyagi helyzete. A korábbi hatvannégyről hetven százalékra nőtt a többszörösen veszélyeztetettek aránya. A gyámhatóság feladata a gyámság, a gondnokság alatt állók, illetve a veszélyeztetettként nyilvántartottak körülményeinek helyszíni ellenőrzése. 1997-ben 13 626 látogatásra került sor, az előző évi 12785 helyett. A környezettanulmányok döntő hányadát a veszélyeztetett kiskorúak szüleinél végezték. A kerületi önkormányzatok hatáskörébe tartozik a tartósan vagy átmenetileg nehéz helyzetben élő gyerekek anyagi támogatása is. A segélyezettek száma az előző évihez képest több mint tízezerrel csökkent (66709-ről 56280-ra), a kifizetett összeg viszont körülbelül tízmillióval nőtt a fővárosban, 1997-ben 1 milliárd 380 A NEVELÉSI SEGÉLY EGY FŐRE JUTÓ HAVI ÁTLAGOS ÖSSZEGE (1997-ben, forintban) mek élete is veszélyben van, a jegyzőnek kell intézkednie, ideiglenes elhelyezést találnia addig, amíg az arra illetékes kerületi gyámhivatal végleges megoldást nem talál. Az önálló életvitelre alkalmatlan 18 évesnél idősebb személyt a gyámhatóság bírósági döntés alapján gondnokság alá helyezi. Ennek indokoltságáról, illetve a gondnok személyének alkalmasságáról a megelőző eljárás során szakértői bizottság dönt. Tavaly Budapesten 5433-an álltak gondnokság alatt, túlnyomó részük felülvizsgálatot nem igénylőén, véglegesen. A gyámügyi hivatalok további feladata a veszélyeztetett gyerekek nyilvántartása, és sorsuk alakulásának ellenőrzése. millióra rúgott. Az egy főre jutó támogatás összege az 1996-os 21 ezer forintról 25 ezer forintra emelkedett. A rendszeres szociális segélyezés egy főre jutó összege különösen a tizenkét, illetve a hét-kilenc hónapig támogatottak esetében emelkedett. A főváros egyes kerületeiben a fejenkénti támogatás havi átlaga ezer és négyezer-négyszáz forint között mozgott, a legkevesebbet az I., legtöbbet a XXII. kerületben fizettek. A közigazgatási egységek közötti jelentős különbségek azt mutatják, hogy a rászorulók száma és az e célra elkülönített önkormányzati pénzalapok nem mindig vannak összhangban. Cs. K. É. Az aggastyán lakásszövetkezet Kilencvenéves regula: „lakása használatában senki ne zavartassák” A régi Aréna út 64. számú ház a Dózsa György úton szabó Barnabás felvétele Egyre szürkül és kopik az ország legidősebb, még ma is működő lakásszövetkezete. A Dózsa György úti ház - ma már sajátosnak számító társasági formája miatt - nem kaphat a társasházak felújítására szánt pénzekből, önerőből pedig reménytelen a megújulás. Ennek ellenére a múlt héten emléktábla-avatással ünnepelték a ház fennállásának kilencvenedik évfordulóját. Az „Országos Tisztviselő Szövetség Aréna-út 64. sz. Házépítő Szövetkezetének” első tagjai negyven év körüli tisztviselők voltak, akik akkoriban — kilencven esztendeje - megengedhették maguknak, hogy családjukkal három-négy szobás lakásokba költözzenek. A százszáznegyven négyzetméteres, személyzetis lakásokban az óriási előszobán kívül külön átjáró folyosók tartották távol a konyhai ételszagot az ebédlőtől. A házirendnek megfelelően a nagymosást a pincében végezték, teregetni pedig a padláson elkülönített szárítóban lehetett. A lépcsőházban vörösréz rudak szorították le a piros szőnyeget, a függőfolyosókon gázlámpá világított, a házban központi porszívórendszer működött, a tüzelőt teherliften szállították az emeletekre, a lépcsőházba pedig Róth Miksa üvegablakain keresztül áramlott a fény. A rendezettségnek és a polgári jólétnek a két világháború vetett véget: az elsőben be kellett szolgáltatni a lépcsőház vörösréz kézfogóját és rudait, a másodikban a belövések miatt az utcai lakások lakhatatlanná váltak, és az összes ablak kitört. Előfordult, hogy a használható otthonokban három-négy család zsúfolódott össze. A lakásszövetkezetet 1908-ban alapító eredeti tulajdonosok ma is itt élő leszármazottja, Urbányi Mária rendszeresen összejár azokkal, akikkel egykor egy fedél alá hozta őt a sors. Az egykori lakók között főiskolai professzorokat, olimpiai bajnok tornásznőt, építőmestereket, matematikusokat, műfordítókat találunk. Ha az összes neves lakó emléktábláját kitennék a ház falára, nem lenne elég a hatalmas épület homlokzata. Az ötvenes években Sztálin tér 5. lett a ház címe, 1956-ban pedig - a szoborból megmaradt csizma után — egyszerűen csak a Csizma térre jártak haza az emberek. Időközben jókora adósságot gyűjtött a kötelező tatarozásra utalt ház, és hat évre állami kezelésbe került. 1961-től ismét a lakók rendelkeztek az épület fölött: a hetvenes években összedobták a felújításhoz szükséges pénzt, a nyolcvanas évektől kezdve pedig a ház saját felújítási alapjába gyűlnek a befizetések. Ä bevételeket növeli az alagsori helyiségek bérbeadásából befolyó pénz. Persze így volt ez régen is: a szövetkezeti tagok jól forgatták a pénzüket, amelyet többek között az alagsorban berendezkedett építészeti irodától, fodrásztól és olasz cukrászdától kaptak. A valahavolt patinás szövetkezet tagjai részjegyekkel tanúsították tulajdonjogukat. Áz elsők között alakult és mindmáig egyetlen folyamatosan működő házszövetkezetben ma hét olyan tulajdonostárs él, aki egyenes ági leszármazottja az alapító tagoknak. Ok a szövetkezet alapításának kilencvenedik évfordulója alkalmából az eredeti részjegyek másolatát kapták a Cerberus Társasházkezelő Klubok Országos Szövetségétől, a ház falán pedig emléktáblát helyeztek el. Urbányi Mária, régi-új részjegytulajdonos szerint rájuk fér a figyelem: szövetkezetük létjogosultságát sokszor kétségbe vonták, a rendeletek mindig az újonnan alakult lakásszövetkezetekre vonatkoztak, a mostani helyi és fővárosi támogatások pedig a társasházak felújítására kérhetők. Úgy látszik, a lakók ma is csak magukra számíthatnak. Ismét bár nem csak itt - időszerűnek tűnhet a mai szemmel túl szigorú házirend nyolcadik pontja: „Minden lakó köteles nemcsak a lakás belsejében, hanem a folyosókon, lépcsőház, lépcsőudvar és kert használatánál is a legnagyobb tisztaságot és rendet megtartani.” Lukács Katalin „1. Minden lakó köteles magát a kívánatos tisztaság, rend, csend és biztonság érdekében ezen házirendben foglaltak alapján alárendelni. 2. A lakást minden tag és lakó csak a kijelölt célra és csak úgy használhatja, hogy azáltal a többi lakó lakása békés használatában ne zavartassák. Minden, ami nagyobb zajt okoz (zenélés, ének, rádió stb.) a házban este 10 óra után feltétlenül tiltva van. Az albérlő nem tarthat albérlőket, ágyrajárónak nincsen helye az épületben. 3. Folyosó- vagy balkonrácson port kiverni a legszigorúbban tilos.” Kutyát, macskát és egyéb állatot is tilos volt tartani az egykori Aréna út 64.-ben, ahol a szigorú házirend szerint a főlépcsőn nem volt szabad „nagyobb csomaggal vagy oly anyaggal járni, amely szemetet vagy piszkot okozhat”. Kizárás volt például a büntetése annak a tagnak, aki „a szövetkezetnek okozott károkat felszólítás dacára egy fél év alatt nem téríti meg”, illetve „ha a tag a házi rend bármely határozmányának ellenszegül és az igazgatóság három ízben eredménytelenül megintette”. Ä lakók felelősségét mi sem bizonyítja jobban, mint az igazgatóság tagjaira vonatkozó rendelkezés: „az igazgatóság három tagját a közgyűlés három évre, a felügyelőbizottság három tagját pedig évenkint választja. Az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjai tisztüket díjazás nélkül látják el, miért is a tisztség elfogadása kötelező.” Fertőzésveszély az egészségügyben Csak minden második dolgozó részesült bepatitis-B elleni védőoltásban Az egészségügyi dolgozók körében a hepatitis-B vírus által okozott fertőzöttség csaknem tizennyolcszor nagyobb, mint az átlagpopulációban. A megbetegedettek nyolcvan százaléka a fekvőbeteg-ellátásban dolgozott. A fővárosi ÁNTSZ járványügyi osztálya által végzett átfogó vizsgálat során kiderült: csak minden második dolgozó részesült védőoltásban. A hepatitis-B vírus okozta fertőzéseket a világ egyik (az ötödik) leggyakoribb ragályos megbetegedéseként tartják nyilván. 1995-ben például tizenhétmillióan betegedtek meg, és több mint egymillióan haltak meg a fertőzés következtében. Becslések szerint a világ lakosságának csaknem egy harmada hepatitis-B-vei fertőzött, és háromszázötvenmillióra tehető a vírushordozók száma. A hepatitis- B-vírus-fertőzések (HBV) tekintetében az egészségügyi dolgozók az egyik legveszélyeztetettebb csoportba tartoznak. Az Országos Közegészségügyi Intézet kórházi járványügyi osztálya 1980 és 1993 között a heveny fertőző májgyulladásban megbetegedett „fehérköpenyesek” 63,3 százalékánál igazolt HBV-fertőzést, melyek több mint egy százaléka halálos kimenetelű volt. A hepatitis elleni vakcinát 1989-ben törzskönyvezték Magyarországon, és még abban az évben megkezdték a vérrel, illetve vérkészítménnyel dolgozók teljes körű immunizálását. 1993-tól valamenynyi egészségügyi dolgozó számára ingyenes a védőoltás. 1996 második felétől kezdve a tisztiorvosi szolgálat fővárosi intézetét bízták meg a védőoltások szervezésével és ellenőrzésével. Amint dr. Kurcz Andreától, az ANTSZ kórház-epidemiológiai csoportjának munkatársától megtudtuk, az 1998. július 1-jétől hatályos egészségügyi törvény erre vonatkozó passzusa a munkáltató hatáskörébe utalta a dolgozók védettségéről való gondoskodást, az ellenőrzést azonban továbbra is a tisztiorvosi szolgálat szakemberei végzik. A rendelet értelmében a gyógyintézmények ezentúl maguk határozzák meg azokat a munkaköröket, amelyeket - a HBV szempontjából - veszélyesnek ítélnek. Az ÁNTSZ szúrópróba-jellegű vizsgálatai alapján az ellenőrzést végző tisztiorvosok javaslatot tehetnek arra nézve, hogy az intézmény által veszélyeztetettnek ítélt munkakörökön túl kiket volna indokolt beoltani. A vakcinát egyébként három adagban adják, általában a belépéskor, majd rá egy hónapra, végül pedig hat hónap múlva. Kurcz doktornő szerint már az első két oltás is megfelelően véd a kórokozótól, a harmadik pedig amolyan immunrendszer-erősítő, emlékeztető oltás. Az immunizálást ajánlatos öt-hat éven belül megismételni. Az egészségügyi dolgozók többsége manapság rendelkezik oltási kiskönyvvel, amely egyrészt segít elkerülni az idő előtti újraoltást, másrészt kiegészíti a kórházak nagy hányadában még igencsak hiányos adminisztrációt. A hepatitis-B vírus elleni védekezés az egész világon kiemelt feladattá vált. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) Európai Regionális Irodája az ezredfordulóig szeretné elérni, hogy a veszélyeztetett egészségügyi dolgozók teljes körű immunizálása megtörténjen. A terv megvalósítására még két évük van, de a honi intézmények tennivalóinak oroszlánrésze hátravan. A fővárosi ÁNTSZ által végzett felmérés ugyanis rámutatott: a vizsgált huszonkilenc budapesti kórházban minden második egészségügyi dolgozót fenyeget fertőzésveszély. Dr. Kurcz Andrea úgy véli, az immunizálást már az oktatási intézményekben (egészségügyi szakiskolákban, orvosegyetemeken) meg kell kezdeni, ezáltal a kórházak óriási tehertől mentesülnének. Szigeti Ildikó