Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. november

1998-11-04

38 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. NOVEMBER 4., SZERDA Pest-budai érdekességek Színház a szabad ég alatt A szabadtéri színházi játékok első buda­pesti kísérletei századunk húszas éveire nyúlnak vissza. Az állatkerti tavon 1924-ben mutatta be a Nemzeti Színház társulata Szophoklész Oidipusz király című alkotását, a Margit-szigeten pedig Hasenclever Antigonéja került színre. Négy esztendővel később ugyancsak a Margit-sziget volt szabadtéri előadás színhelye, ekkor Goethe Iphigénia Tau­­riszban című műve és Vörösmarty Mi­hály Csongor és Tündéjének pantomim­változata szerepelt a műsoron. A Pester Lloyd Új, német nyelvű napilap indult Pesten 1854 nyarán: a Pester Lloyd, a pesti - nagyrészt német ajkú, német származá­sú - nagypolgárok újságja. A lap jófor­mán megszakítás nélkül jelent meg egé­szen 1944-ig. (Kilencven esztendeig, il­letve tovább tudomásunk szerint azóta is csak egyetlen hazai lap bírta olvasói bi­zalmát, a Népszava.) Egyrészt úgy tar­tották számon, mint a banki és ipari tőke lapját, másrészt a kormány félhivatalos sajtóorgánumának is tekintették. Vásárok városa A török háborúk idején olyan rossz volt a közbiztonság, hogy Pesten és Budán nem tartottak vásárokat, amelyek pedig előtte és utána is jelentős szerepet ját­szottak a két város gazdasági életében. Buda visszavívása után, 1689. január 1- jén aztán a budai tanács közhírré tette, hogy a keddi és a szombati hetivásáro­kat immár veszély nélkül látogathatja mindenki. 1694-től Pest városa négy vá­sárra kapott jogot a királytól. A négy szabad vásárt március 19-én, József-na­­pon, június 8-án, Medárd napján, au­gusztus 29-én, Szent János ünnepén és november 15-én, Szent Lipót napján tar­tották. Korabeli forrásokból tudhatjuk, hogy 1836-ban a sok-sok teherhajó mel­lett húszezer áruval megrakott szekér is érkezett Pestre, a József-napi vásárra. Csillagda a várban Amikor 1777-ben Budára költöztették a nagyszombati egyetemet, az intézmény csillagvizsgálója a vár egyik tornyában kapott helyet. Ezt a tudományos mű­helyt később áthelyezték a Gellért-hegy­­re, ahol 1815-ben avatták fel I. Ferenc magyar király és osztrák császár, I. Sán­dor orosz cár, valamint III. Frigyes Vil­mos porosz király jelenlétében. A való­ban korszerű kutatóközpont hosszú ide­ig szolgált mintául a később épített euró­pai csillagvizsgálók számára. A tudomá­nyos kutatásokat előbb csak félbeszakí­totta az 1848-49-es szabadságharc, 1849-ben, Buda ostromában aztán ágyú­tűz martalékává vált a csillagda. Kiss György Mihály Anno 1838. Utcza szélességű jégdarabok Az év első felének eseménye volt a pesti árvíz. A lapok a tragédia okozta különfé­le akadályoztatások miatt általában csak két héttel később számoltak be a történ­tekről. A Hasznos Mulatságok legutolsó, márciusi számában Némethy személyes megpróbáltatásairól közölt beszámolót: „Mi szobáinkból padlásra szoríttat­­tunk. De végtére itt sem volt menekvés a szörnyetegtől, mert az általánosan várog­­ból épített, szegény emberek házaikat szél­ben döntő. Így voltam én is nőmmel és hat neveletlen gyerekeimmel a padlá­son. Hallok egy nagy zuhanást hátam mögött a távolban, kitekintek az ablakon, nem látok semmit - hallok ismét más na­gyobbat más tájon, a zuhanás nagyobb erejében s a legborzasztóbb volt; most előttem egy sok lakással tömött hosszú háznak melső része leromlása! Az egész lakóság fönt volt, de egy perczben sze­rencsések voltak a szomszéd padlásra hú­zódni, egy kis zugba, hol sivás rivás, ke­zek öszve kúcsolása volt mindegyiknek sorsa, míg csónak s­­eregle érkezhetett. (...) Az egy emeleti cserépsindellel tető­zött házak menykőleütés módjára leom­lása, az emberek süvöltése között még rémísztőbb volt nékünk a még életben lé­vőknek. (...) épen alattam, hol a ház tete­jén lukat szakaszték, szerencsémre egy dereglébül hallám kiáltani: »ott szabadít­­suk­ meg azon gyermekeket« - ekkor már szivem érzett, örömsírásra gerjedve eregetem-le remegő családocskámat édes annyokkal; magamnak nem volt hely, de mégis atyai szivemből felhevülve minő örömmel értem utánok, hogy szerencsé­sen vergődnek­ ki partra, a jobbról balról dűlő házak romjai között! - Rajtam volt a sor magamon segíteni, többi szomszédja­im, rettegvén a ház omlásától, leszáltak s egy nagy eperfa ágai közé vették mago­kat, itt a hideg lég gémberedtté tévő testeket s ágakon tovább már nem tarthaták magokat, estve későn érkezett meg egy csónak, a kapu elzárva lévén, fá­kat kelle rontani s a már majd éretlen s érett lehulló gyümölcsöt kellett leszedni a fáról; én magam lévén a padláson, reám kevés ügyelet volt, »inkább egy vesszen el mint 30-40«... A jég pedig és vízhordta fa annyira torlódott a ház tetején kivágott luk alatt, hogy már lehetetlenség volt ott többé kiszálni, nagy sietséggel sietek a háztetőnek másik végén lukat kiszakítni kidugván fejemet - s hála a mindenható­nak! Itt küzd egy csónak híjában a jég széthaj­tásával, megpillantván ősz feje­met, kiálták: »mentsük meg hát ezt ez öreget«, úgy nyújtottak­ fel egy csáklyát, köpenyemet felöltve s csimotáimnak kis ennivalóval zsák a nyakamba akasztva, csúsztam­ le élet halál között a hajóba.” Az év második felének korszakos fon­tosságú eseménye volt a Lánchíd felépí­téséről szóló - az erre a célra alakult, Jó­zsef nádor elnökletével tevékenykedő or­szágos küldöttség és báró Sina György „részvényes társasága” között megkötte­tett­­ szerződés. A Jelenkor egyebeken kívül ezeket idézte a dokumentumból (november 7.): ölször. Köteleztetik a vál­lalkozó egy saját vezérlete alatt alkotan­dó részvényes társasággal Buda s Pest vá­rosok közt az országos küldöttség által megállapított két oszlopa, minden czélra és teherre számított, s így a szakadatlan közlekedésre tökéletesen alkalmas lánczhidat, és ugyan az említett küldött­ség által kijelölt vonalon W T. Clark által készített rajznak útmutatása szerint tulaj­don költségén fölépíteni, s lehető legrövi­debb idő alatt a közönség használtára megnyitni... 8 szor. A részvényes társaság a híd megnyitásától számítandó kilenczven­hét évnek lefolyta alatt a hídon kivétel nélkül mindenkitől követ­kező vámot szedhet conventiós ezüst pénzben, három darab ezüst húszast egy forintra, és hatvan darab ezüst húszast egy finom kölni markra számítván: a/ egy gyalog személy — 1 kr., ugyanez, ha vál­lán vagy hátán terhet visz — 2 kr., egy lo­vas személy minden teher tekintete nél­kül - 4 kr.; b/ egy báránytól, birkától, ser­téstől, kecskétől, borjútól s más efféle ki­sebb barmoktól fizettetik - 2 kr., c/ efféle barmot hajtó vagy vezető személy fizet - 1 kr., egy fejős tehéntől és minden vonó marhától, ha szabadon hajtatik vagy ve­zettetik a hídon - 3 kr. (...) lőszer. Sem hajó, komp vagy csolnok, sem gőzhajó, sem akármi más névvel nevezendő átjá­rási eszköz, a két városok határában egyik partról a másikra átszállításul a részvényes társaság nyilvános engedelme nélkül pénzért járni nem engedtetik... 20 szor. Megengedtetik a részvényes tár­saságnak, hogy tetszése szerint a két vá­ros határában és környékiben a lakosok kényelmére s gyönyörűségeire mulató­hajókat, csolnakokat, úgy kisebb gőzha­jókat is, a személyeknek egyik partról a másikra átszállíthatása s a két város leg­közelebb tájaira két utak tehetése végett szabadon tarthasson.” D.Gy. Kos, Zrumeczky, Neuschloss, és az állatok városi otthona Ortodox műemlékesek, akik csak szé­kesegyházban meg kastélyban gondol­kodnak, bizonyára rosszallották, hogy az Európa Nostra egyik műemléki díját legutóbb a városligeti ringlispíl kapta. Hova süllyed a műemlékvédelem, ha már egy körhinta is érték? - kérdezhet­ték. Vagy egy elefántház. Pedig az. Érték­­ persze csak akkor, ha kvalitásainál fogva valóban az. Mint például a budapesti Állatkert elefánthá­za (hivatalos nevén: a vastagbőrűek há­za, minthogy a vízilovak is ott laknak), meg az Állatkert egésze, ahol nemcsak az egzotikus meg a hazai állatokat érde­mes meglátogatni, hanem a számukra otthonul szolgáló épületeket is. Az Állatkertet két esztendővel ezelőtt nyilvánították műemlékké. joggal. Épü­leteinek többségét a századelő két kivá­ló, akkoriban még kezdőnek számító építésze, Kós Károly és Zrumeczky De­zső tervezte. Alkotásaikon azonos kon­cepció vonul végig: a fővárostól távoli Kalotaszeg formavilága bizonyos egzo­tikusságot ad hozzájuk, de egységes hangulatot és kiérlelt, finom részleteket is. Állatkertjük a kor legszebbjei közé tartozott. Ma már hozzátehetjük: tartozik most is. Ehhez néhány olyan épület is hozzá­járul, amelyet nem Kós Károly­ék ter­veztek, hanem az Állatkert akkori fő­mérnöke, Neuschloss Kornél. Ilyen pél­dául az elefántház, a maga nem hazai, hanem valódi keleti egzotikumával. A kert épületei közül ennek a helyreállítá­sa fejeződött be legutóbb. Merthogy az Állatkertben nagy mun­ka folyik évek óta. Műemléki helyreállí­tás a javából. Szerencsére régen a múlté az egykori hivatalos álláspont, hogy ezekben az épületekben nem lehet álla­tokat tartani, mert elpusztulnak. Mára már tudják az illetékesek, hogy a hozzá­értéssel rehabilitált, felújított állatházak éppúgy megfelelhetnek a mai kor igé­nyeinek, mint a rehabilitált, felújított kö­zépkori lakóházak. Műemléki szempontból a felújítások mintaszerűek, bizonyára azok az állat­tartás szempontjából is. Gondos történe­ti kutatás előzi meg a kivitelezést, ahol pedig változtatnak - mint a fácánház bő­vítésénél -, ott mértéktartással, ízléssel folytatják­ Kós és Zrumeczky gondola­tait. Eltüntetik az oda nem illő, csúnya vasbeton szerkezeteket, és Kalotaszeg gazdag koloritjával helyettesítik. A mű­emlékvédelem általában nem szereti a rekonstrukciókat. Itt azonban ez az egyetlen helyes mód. Az elefántok és a vízilovak említett hajlékánál nem volt szükség újat tervez­ni, a régit folytatni. Itt azt a gazdag, fan­táziadús, sokszínű és ízléses ornamenti­kát kellett aprólékos kutatással megke­resni, megtalálni és nagy szakértelem­mel visszaálmodni, amellyel Neuschloss Kornél elkápráztatta az egykoriakat, és amellyel a maiakat is el fogja kápráztat­ni. Meg kellett keresni, mert az évtizedek során a festés teljesen tönkrement, eltűnt. Most ismét gyönyörködhetünk a nagy kupola belsejének mulatságos állatrajzai­ban, a kis kupola törökös hangulatú orna­mentikájában. Kiegészítették, pótolták a Zsolnay-díszeket, a mázas tetőcserepeket, a belső dekorációt. Kár, hogy ez utóbbiak nem mindenütt kifogástalanok. A víziló­fejet mintázó elemek nagyra sikeredtek, elütnek az eredetiektől, de ettől még az elefántok és vízilovak hajléka valóságos palotává nemesedett. Sok év után újra. Műemléki cikkben nincs helye a nem műemléki dolgok dicséretének. Itt még­is szólni kell egyről-másról: a fakeríté­sekről a fémcső helyett, a megnagyobbí­tott állatkifutókról, a kitűnő tájékoztató táblákról, a totemfákról. Arról, hogy a fácánházban az ember nincs elválasztva a madaraktól. Arról tehát, hogy az ízlés meg a kor­szerű gondolkodás mennyire összhang­ba hozható a műemlékvédelemmel. Ak­kor persze, ha az is korszerű. Mint a bu­dapesti Állatkertben. Román András Keleti egzotikum Pesten SOPRONYI GYULA FELVÉTELE A sajt külön nyelv: Chèvre de Bellay, Bleu d’Auvergne, Crottin de Chavignol... Ki­csit aggódom is, mert nem igazán beszélek sajtul. Isme­reteim csupán a mackósajt­tól a Tihany camembertig ívelnek, ideértve a trappistát is - bár utólag belegondol­va, ez nem is olyan kevés. De nem baj, azért benyitok ebbe a boltba, mert nagyon tetszik nekem. Például az, hogy kecskék vannak a kirakat­ban. Ami egyébként nem azt jelenti, hogy a tulajdonos előnyben részesítené a kecs­kesajtokat, inkább csak azért van, mert egy kitömött tehén nem fért volna el. Jó így is, itt a belváros­ban, a Gerlóczy utcában. Ez a kiskereskedés a város első speciális sajtboltja. Éppen öt évvel ezelőtt nyílt meg, ko­rábban villanyborotva-javító műhely volt a helyén. A tu­lajdonos, T. Nagy Tamás mohácsi származású, mel­lesleg sajtlovag. Mert létezik sajtlovagrend. Több is. Ma­gyar tagjuk nem sok van. A Camembert rendnek például T. Nagy úr az egyetlen hazai lovagja. Bent a boltban a lovag a sajtok hét nagy családjáról mesél. Egy jó szaküzletben mindegyikből lennie kell. Friss lágy-, kecske- és kék­sajt, nyers tejből és pasztőrö­zött tejből érlelt, valamint ömlesztett. Mivel intellektuá­lis műfajról van szó, a vá­laszték jellemzi a boltost. S bár nem a mennyiség a fon­tos, T. Nagy Tamás körülbe­lül háromszázféle sajtot tart. Van olyan, amelyet csak egyetlen vevő kedvéért. Sokat tanul a vevőktől. Valaki egy­szer valahol például evett egy finom sajtot, s nála ke­reste újra azt az ízt. Ő pedig felkerekedett, elutazott Fran­ciaországba vagy Svájcba és megszerezte. Van olyan sajtja is, amelyiknek tízezerért adja kilóját. Ez a legdrágább. Kóstolgatunk. T. Nagy úr kezében az ívelt végű, villás hegyű sajtkés. Ilyet csak pro­fik használnak. Egy szelet in­nen, egy szelet onnan. Tes­sék, kecskesajt faszénbe for­gatva, Chévre de Bellay. Ez meg szelídgesztenye levelébe csomagolva, aranyszalaggal átkötve, a Bánon. De hagy­juk a kecskesajtokat. Ez itt a lágy Brie, fehér penészruhá­ban, a Szajna-völgy sajtja. És távoli testvére, a mosott kérgű Munster. Mivel mos­sák? Sós vízzel. Ó, a Bleu de Gex, a legjobb kékpenészes, ha szabad ajánlanom. Vagy egy másik ebből a fajtából, a Bleu d Auvergne. Ezt már megízlelem, mintha közép­kori kolostorokban járnék. Végül viszek belőle haza is. Útközben pedig ilyeneket mondogatok: Petite Meule, Livarot, Mimolette... Meg kell tanulnom ezt a nyelvet. Csordás Lajos Parlez vous sart? Reflektorfényben 10 db X J _ j f^Wrn­'^km & DUNA INTERSERVICE Kft.m ISO 9002 2 798 COO Ft 1037 Budapest, Zay u. 24. ®: 250-4065, Fax: 388-9175 1134 Budapest, Róbert K. krt. 47. ©: 350-2121, ®/Fax: 350-2122 MITSUBISHI LANCER 1.3 literes, 75 LE-s SOHC motor 6.3 literes átlagfogyasztás 2 db légzsák, övfeszítő, indításgátló állítható magasságú szervokormány 420 literes csomagtér www.feba.hu/mitsubishi MOTORS

Next