Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. március
2000-03-17
a 025 Bajaajtaaj4 ÉVFORDULÓK Láng Nándor (képünk) régész 1952. március 17-én hunyt el Budapesten. Egy év ösztöndíjas párizsi tartózkodás után tizenhárom évig latin-görög szakos tanárként dolgozott. 1908-ban a budapesti egyetemen az archeológia magántanára lett. 1905-től 1914-ig szerkesztette az Egyetemes Philológia Közlönyt. Több tanulmányában foglalkozott a budai aquincumi római leletekkel. Fő műve A görög művészet története (1905), amelyben a legrégibb időktől a XIX. század végéig nyújt érdekes áttekintést. Barát Endre író, újságíró Budapesten 1976-ban ezen a napon halt meg. Munkásságának jellemzője a paraszti sorsról, az uradalmi cselédségről írt művei (Látástól vakulásig - 1939). Történelmi korrajza a Mit akar rend, Táncsics Mihály (1946). Regényei közül a Boszorkánytánc címűt idézzük (1941). Hajós György matematikus 1972-ben szintén Budapesten ezen a napon hunyt el. Nevéhez fűződik H. Minkowski híres sejtésének bebizonyítása, melyet Minkowski-Hajós-tételként idéznek. Bevezetés a geometriába (1960) című műve németül is megjelent. Orosz Adél Kossuth-díjas táncművésznő 1938-ban született a fővárosban. Híres alakítást nyújtott a Diótörő, A hattyúk tava című balettekben. Több táncfilm főszerepét játszotta. Hon! A természet egyensúlya Nagyon, de nagyon szomjas voltam, a Nyugati aluljáróban nem bírtam tovább. Mondták már sokan, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. Éppen a volt Csemege (most méregdrága bútorbolt) felé tartottam, ki a lankás rámpa irányába, amikor észrevettem egy talponállót az aluljáró sarkában, éppen félúton a lépcső és a szaladós között. (Óvodás koromban neveztük szaladósnak az ilyen betonlejtőket, de az másik történet.) Matricás talponálló volt, semmi méregdrága dizájn, semmi csicsa és felvágós felirat. Csupán annyi virított egy ajtóragaszon, puritán egyszerűséggel: „ nagyfröccs 40. ”. Finom, hosszasan érlelt, míves marmonkannából kitöltött nedűvel keverték a pisztolyos szódát, hogy gigám megnyugodván, ismét emberként léphessek az aluljáró népe közé, és már-már mosolyogva vegyem az irányt hazafelé. Az aluljáró sarka egy másik, nem kevésbé feszült alkalommal is életet mentett. Ezúttal nem folyadékhiányom volt, hanem fölöslegem. Kiizzadhatatlanul feszített. Szerencsecsillagokat láttam már, végül ismét a Nyugati aluljáró mentett meg. Megint a lépcső és a rámpa közti sarokig kellett eljutnom, nem pedig hazáig, ami ugye nagy különbség. A sarokban ugyanis, közvetlenül a fröccsös mellett, figyelmes lettem egy másik ajtóragaszra. „ WC: 40,” - állt rajta, ami ugye milyen érdekes. Akkor azonban nem gondolkoztam ezen, csak gombolkoztam irdatlan sebességgel. Pár másodperc múlva, a kifejezetten gusztusosra suvickolt fehér csempéjű helyiségben, érlelődni kezdett a gondolat: a Nyugati aluljáró sarkában ügyes emberek telepedtek meg. Negyven itt, negyven ott. Csupán anynyi kell az elv tökéletes működéséhez, hogy valaki ne siessen annyira, mint én. Ugyanis, hogy a folyadék körforgását tökélyre fejlesszék, centire egymás mellé helyezték a két kiszolgáló egységet. A két ajtószárny nyitva, egymáshoz rögzítve. Belső felületükön a két negyvenforintos ikermatrica. Ami ugye annyit tesz, hogy a fröccs előbb bemegy negyvenért, aztán meg kijön, újabb negyvenért. A keletkezett vákuumot pedig csak újabb negyven forintért lehet pótolni, fröccs formájában. Zseniális. Sokáig nem látogattam az aluljáró sarkát eztán. Igazság szerint a mai napig nem néztem be. Néhány napja azonban feltűnt, hogy az évezred üzletének finom harmóniáját felborította az infláció. A vécé még mindig negyven, a fröccs azonban már negyvenöt forint. És akkor számolni kezdtem. Ha adott pénzmennyiséget veszünk alapul, ez azt jelenti, hogy a vendégek kicsivel kevesebb fröccsöt isznak majd. Ezért a szomszédba sem néznek át annyiszor, tehát a folyadékháztartásuk kevesebb utánpótlásra szorul, azaz nem kell még annyi fröccs sem. A természet egyensúlya megborult. Közeledik a világ vége. Dunai Márton NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. MÁRCIUS 17., PÉNTEK 27 • • Ötezer tonna papír az iskolásoktól Nem nagy üzlet a gyűjtés, de segítik a környezetvédelemre nevelést Évek óta nem tudok mit kezdeni a felgyülemlő újságpapírral. Régebben nagyjából negyedévente becsengettek a gyerekek a szomszédos általános iskolából, mi meg már hoztuk is elő a kamrából a kötegeket. Most meg hiába készítem ki a folyosóra, meg kell várni vele a lomtalanítást, így saját tapasztalatom miatt is felfigyeltem a hírre: a fővárosi hulladékpapír újrahasznosításának terén piacvezető két cég emelt árat fizet az iskolák által gyűjtött papírért. Nem igaz, hogy Magyarországon nincs piaca a papírhulladéknak - húzta alá Nagy Mihály, a Nagy és Hettich Kft. ügyvezetője -, a papírgyárak átveszik, szükség is van rá. Haag János, a Budafok Recycling Kft. kereskedelmi igazgatója pedig rögtön adatokkal is szolgált. Magyarországon a fejenkénti papírfogyasztás ugyan elmarad az EU- országokban vagy az USA-ban szokásostól (itt körülbelül évi hetven kiló, míg amott 184, sőt Amerikában 335 kiló), de az újra felhasznált aránya az előállított papírhoz képest nálunk magasabb, mint ott: hatvanöt százalék. A MÉH megszűntével teljesen új begyűjtési hálózatot kellett kialakítani. A főváros területét nagyjából lefedi ez a két cég, papírbegyűjtéssel csupán néhány más vállalkozó foglalkozik még. Együttműködnek a piacon, nem rontják egymás üzletét, egyeztetik gyűjtési területeiket és átvételi áraikat. Forgalmuknak mintegy tíz százaléka az iskolai papírgyűjtés, évente ötezer tonnányi újrahasznosítható papír származik a körülbelül tízezer gyerek gyűjtéséből. Budapesten több mint négyszáz, a főváros környéki településeken nagyjából kétszáz oktatási intézménnyel vannak kapcsolatban. Többségük általános iskola, de van köztük néhány óvoda is: például a XVIII. kerületi Hétszínvirág, illetve Óbudán az Ágoston utcai és a Kelta utcai óvoda. A cégek egy-egy hétre konténert helyeznek el az iskolában, és gondoskodnak az elszállításról. Az összegyűjtött újságpapírért (fekete-fehér, színes vegyesen jöhet) kilenc forintot fizetnek, a hullámkarton, vegyespapír, irodai hulladék a minőségtől függően körülbelül hét forint kilónként. A szállítás ingyenes, de egy tonnánál kevesebbet nem érdemes elvitetni. Akad olyan intézmény, ahová tavaly néhány tonnát, de olyan is, ahová ötven tonna papírt hordtak össze a gyerekek. Nem nagy üzlet az iskolai gyűjtés - jegyezte meg Nagy Mihály -, de hozzájárulhat a környezetvédelmi neveléshez, és a diákközösségek egyik-másik céljának megvalósításához. Tavaly körülbelül harmincmillió forintot fizettek ki az iskoláknak az átvett papírért. Ez az összeg természetesen nem elég az intézmények alapvető felszerelésének pótlására, de néhány sporteszköz, játék vásárolható, kirándulás finanszírozható belőle. Gyerekek gyűjtik össze az aktualitásukat vesztett telefonkönyveket is. Mintegy négyszáz tonnányi az újonnan kiadott könyvek súlya, ehhez mérten igen jelentős mennyiséget, 242 tonnányit sikerült produkálni a lejárt tavalyiból. A pedagógusok általában készségesen fogadják a felhívásokat. A legtöbb helyen beépítik a nevelési folyamatba ezt a lehetőséget is, megszokott menetrendje van a gyűjtési akcióknak. A két kft. szívesen részt venne a gyerekek környezetvédelmi viselkedésének tudatosabbá tételében is. Több pályázaton indultak például olyan ismeretterjesztő film tervével, amely bemutatná a hulladékpapír útját a konténertől az újrahasznosításig. Eddig azonban sem a művelődési, sem a környezetvédelmi szaktárca nem mutatott érdeklődést iránta. A budafoki átvevő évente versenyt hirdet az iskolák között. A legtöbb tanulóját mozgósító, a legnagyobb mennyiséget gyűjtő iskola győztes osztálya jutalomnyaraláson vehet részt. Tavaly a táborozók (a csepeli Eötvös Általános Iskola tanulói) többek között felkeresték a fűzfői papírgyárat is, és végigkísérhették a feldolgozás folyamatát. A nyertesek mellett jó eredményt értek el például a XVII. kerületi Hősök terei, a csepeli Széchenyi utcai, a budafoki iskolások is. Az idei versenybe még be lehet kapcsolódni, jelentkezni a 260-7791, vagy a 226-6504-es telefonszámon. Cs. K. É. Nem minden hulladék, ami annak látszik fotó: teknős miklós Ezrével plakátok és más régiségek Jókora ház egy budai utcában. A bejáratánál sorompó. A kapuban megannyi cégtábla. S a földszintjén kicsiny helyiség. Leginkább irodának tetszik. Nyitott polcok, amelyeken mappák, albumok sorakoznak. Papírrégiségek bennük, amelyekből lehet csemegézni. Emlékeznek, hány csemete gyűjtött a hatvanas években gyufacímkét vagy papírszalvétát? Így kezdte Bedő József is, aki ma a papírrégiségek elismert szakértője. Arról faggattam először, hogyan vezetett útja a szóban forgó kis üzletig, sőt, annál is tovább. - Gyermekkoromtól papírmániás voltam - mondta. - Gyűjtöttem ezt-azt, bélyeget is. Mégis villamosmérnöki diplomát szereztem. Később folytattam nyomdamérnöki tanulmányokat is. Amikor eredeti szakmámat gyakoroltam, addig ügyeskedtem, amíg a gyár nyomdáját nem vezethettem. Már van saját nyomdám is. Mintegy húsz éve úgy döntöttem: én leszek „a legnagyobb papírrégiség-gyűjtő”. A rendszerváltás táján pedig a Margit körúton megnyitottam papírrégiség-üzletem, többek megrökönyödésére. - Miért ne lehetne olyan hely is, ahol sokféle nyomtatott portékát találni? - Extravagánsnak vélték, s a változó gazdasági helyzetben merészségnek. A gyűjtőszenvedélyem sarkallt a megnyitásra. Hirdetni, címekre látogatni nem az én stílusom. Ám ott kitehettem egy táblát: „Ami Önnek sám, a gyűjtőknek álom.” Máig ez a szlogenem. Különösen a képes levelezőlapok és az értékpapírok érdekeltek. Mindig az izgatott, ami felderítésre várt. Azon is csodálkoztak, hogy papírpénzeket, amelyeket katalógusok tartanak számon, képes voltam elcserélni például régi, értéktelennek tartott sorsjegyekre. Abba a kis boltba kezdett beáramlani mindenféle. Az anyag túlnőtt rajtam. Esztendeje el is költözködtünk az új épületünkbe. Az az üzlet csupán részecskéje egy nagy egésznek, árverezőházam van, számítógépes rendszerrel ellátott apparátus dolgozik a kezem alatt. - Térjünk vissza a bolthoz! Mit találhat itt az, aki mondjuk szokatlan ajándékkal szeretne meglepni valakit? - Több ezerféle dolgot kellene felsorolnom. Minden olyasmit, ami a papír- és írószerboltokban is kapható, csakhogy ezek régiségek. És olyasmiket is, amelyekhez hasonlót már nem árulnak. Itt van például a társasági élet hatalmas területe. A bálokhoz nemcsak meghívók készültek, hanem táncrendek, ültetőkártyák, sőt báli levelezőlapok, amelyeket az asztalok között küldtek. És mi minden kapcsolódik az üzleti élethez? Számlák, számolócédulák, reklámbélyegek, reklámnyomtatványok, falragaszok. A plakátok dekorációnak is alkalmasak. De bekeretezett kisnyomtatványok, oklevelek is díszíthetik a falat. Bármi, ami írás, a tipográfia révén alkalmazott grafika. Sokszorosított művészet. Nagyobb élmény számomra, mint egy olajkép. - S ha engem a színház érdekel... - Találhat színlapokat, műsorfüzeteket, színészfotókat, akár dedikálva. Gyakran fordulnak hozzánk színháziak is, filmesek is. Ha betér egy ügyvéd, mutathatok régi szerződéseket, meghatalmazásokat, peres iratokat, ha pedig egy bankember, annak értékpapírokat, amelyek 1780-tól léteznek. Aki numizmatikával foglalkozik, alighanem a papírpénzek, reklámpénzek vagy éppen a szükségpénzek között fog böngészni. - Szükségpénz? Mikor volt szükség rá ? - Amikor eltűnt az aprópénz. Például mert azt ezüstből verték, s a nemesfém értéke meghaladta a névértékét. De infláció vagy háború esetén is szükség lehetett az érmék helyettesítésére. Ilyenkor engedélyt adtak a szükségpénz kibocsátására. Megtörtént ez az 1848-as szabadságharc idején is. Egy ilyen példány több százezer forintért kelt el árverésen. De egy papírrégiség értékét illetően sokat nyom a latban, mennyi készült belőle. Vagyis hozzá lehet jutni szükségpénzhez pár száz forintért is. Régi képes levelezőlapot is lehet venni egy százasért, de van több tízezer forintos is. — Melyek a legbecsesebb képeslapok? - Az olyan kőnyomatos levelezőlapok például, amelyek legkorábban, vagyis 1895 táján készültek. Kincsnek tartják, ha szecessziós grafika, Schiele vagy Kokoschka litográfiája látható rajta. És bizonyos motívumoktól megőrülnek a gyűjtők. Külföldön is óriási az érdeklődés a közlekedés témája iránt. Vasút, hajó, repülő, mindegy. Most a legkeresettebbek a zsinagógák. Egy 1900-as évekből származó levlap, amelyen zsidó imaház van, elment nyolcvanezer forintért. - Egyáltalán, milyen réginek kell lennie a régiségnek? - Korábban úgy gondoltam, 1945-nél le kell zárni a gyűjtést. De azóta a hatvanas évekig keresik az előző rendszer stílusában, illetve szellemisége szerint készült ábrázolásokat, városképeket. Ha megfontoljuk, hogy a ma holnap már múlt század, érthető, hogyan válhat egyre becsesebbé a huszadik század minden emléke. Máris gyűjteni kellene. Például a szerencsejáték-szelvényeket, a sorsjegyeket, kaparósakat és borítékosakat, a kötelezettségjegyeket vagy az engedményjegyeket, amelyek a vásárláskor kedvezményt biztosítottak. De sziszifuszi munka lenne. Ki tudná például öszszegyűjteni a kuponokat az újságokból vagy füzetekből? Holott mekkora értékük lesz száz év múlva! - Száz év múlva ? Gyanítom, igencsak vissza fog szorulni az írásbeliség nyomtatott vagy akár kézírásos formája. - Nyomtatás mindig lesz. S mindig fognak gyűjtemények piacra kerülni. Csak az újabb anyaggal lesz gond, a régiségek viszont még értékesebbé válnak. S a gyűjtők szenvedélytársadalma soha nem fog eltűnni a földkerekségről. Bogácsi Erzsébet Bedő József és néhány becses darabja fotó: gárdi balázs