Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. május
2000-05-15
Egész napos pikniket tartottak hét végén a Tilos Rádió szervezésében a Tabánban. Perec, sör, szélforgók, pokrócok és több mint háromezer ember a fűben és a domboldalon. A program színes volt, a népzenétől kezdve az alternatív rockzenén keresztül sok műfaj képviselője kapott helyet a színpadon. Rozgonyi Zoltán, a műsor egyik szervezője elmondta, hogy ez a rendezvény köszönetnyilvánítás. Ugyanis a Tilos Rádió frekvenciakérelmét elutasították, és a hallgatók kezdeményezésére aláírásgyűjtésbe kezdett a rádió. A Tabánt azért választották helyszínül, mert a rendezők úgy gondolták, hogy megszakítják a Tilos Rádió-bulik hagyományát, Tilos-piknik vagyis kivonulnak a szabadba. Elsőként a Beáta és a Budapest Jazz Quartet lépett fel. Őket követte a Grencsó Kollektíva, majd az Anima Sound System, akikkel Grencsó István, a magyar avantgárd dzsessz-szaxofonos is közreműködött. Utána a Berkó együttes következett hét hegedűvel és egy nagybőgővel. Hozzájuk is érkeztek vendégek. Fodor Neti Sándor, a hetvenen túli muzsikus Kalotaszegről utazott el a rendezvényre, de Eri Péter is játszott a zenekarral a Muzsikus együttesből. Majd az alternatív zenei stílus képviseletében a Kispál és a Borz lépett fel. Őket követte a Dragon FM nevű zenekar. A Tilos Rádió lemezlovasaiból összeállt zenekar nemcsak a lemezeket cserélgette, hanem hagyományos hangszereken is játszott. A programfüzettől eltérően két rapelő lány is színpadra lépett egyedülálló módon sikertelenül. A közönség többször kifütyülte a duót, de olyanok is akadtak, akik üres műanyag söröspoharakkal dobálták meg a lányokat. Valakinek az erősítőket is sikerült kétszer kikapcsolnia. A rendezvényt a Besh-O-Drom zenekar zárta. A tíztagú együttes alig fért el a színpadon, de ez senkit sem zavart. Többen a tribünre felállva hallgatták végig a koncertet, mások pedig a színpad háta mögött táncoltak. A buli este tízkor véget ért, de a rádiósok szeretnék ezt a programot jövőre is megrendezni. B. T. B. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. MÁJUS 15., HÉTFŐ 33 Fotókiállítás a cigányvilágról Az elmaradottságról, a nyomorról, az életlehetőségek kilátástalanságáról mesél a cigánysorsot bemutató Más világ című fotókiállítás - Horváth M. Judit és Stalter György képei - a Vigadó Galériában. A művész házaspár évek óta járja a putrik világát. Más világ ez. A mi Magyarországunkon van, de a kiállítás képeit nézve külföldiként keressük fel. Cigányország tájain járunk, a fekete-fehér képek csak megerősítik e világ reménytelenségét. Stalter György diákévei alatt kezdett romákat fotózni. Horváth M. Judit a férje révén ismerkedett meg a fotózással, majd évekig egy roma lap, az Amaro Drom főszerkesztője volt. Közösen fényképezték végig a pesti, gettósodó kerületeket és Magyarország cigánytelepeit. Keveset tudunk a cigányság múltjáról. Megítélésükre jellemző volt, hogy nemzetiségnek nem, csupán hátrányos helyzetű társadalmi rétegnek nevezte őket 1961-ben egy párthatározat. Sorsukról egy szép cigány monda beszél a legtalálóbban: Madarakból lettünk azzá, amik vagyunk, és egy szép napon madárnak visszaváltozunk. A kiállítás május 27-ig látható a Vígadó Galériában (V. kerület, Vigadó tér 2.). R. Gy. Horváth M. Judit képe (Hernádnémeti, 1992) Megállított pillanat Írók, festők, zenészek fotográfiái láthatók Molnár Edit Emléktöredékek című gyűjteményes kiállításán, a Vigadó Galériában. Számon tartott, jól ismert portrékat láthatunk viszont, az esendőség, a méltó büszkeség, a zárkózottság és a kitárulkozás megállított pillanatait. Igor Stravinszkij, Czóbel Béla, Kodály Zoltán, Arthur Rubinstein csupán néhány név a hírességek fotógyűjteményéből. A kiállításon kiemelt helyet kapott a Triptichon: Kondor Béla című alkotás, amely közvetlenül a művész halála után készült, a már gazdátlan, üres műteremben. Molnár Edit első kiállítását Budapesten rendezte 1961-ben, munkáit Berlinben, Drezdában és Krakkóban is bemutatták. A hetvenes évektől visszaemlékezéseit folyóiratokban publikálja. Írók, történetek, képek című kötete 1981-ben jelent meg. (A kiállítás a Vigadó Galériában látható május 27-ig, V. kerület, Vigadó tér 2.) R. Gy. Molnár Edit: Kodály-portré Mesemozaik Tündér Ilonáról Nyolc esztendeje grafikázik a tizenkét éves rajzoló Néhány sor született róla egy újságcikkben, más téma kapcsán, mellékesen. Három napra rá már nagy boríték érkezett a szerkesztőségbe, benne a rajzaiból készült falinaptár, hozzá csatolva az édesanya köszönő levele a méltatásért. A naptár kikerült otthon a falra, mi pedig indultunk Rákoskeresztúrra, a tizenkét éves Batta Eszterhez. Nyurga kislány Batta Eszter, lehet vagy negyven kiló, hozzá százhatvanegynéhány centi. Csupa kézláb, ahogy az ujjatlan nyári ruhájában kiszalad elénk a Pesti úti panelből. A másodikra kísér föl: egy plusz félszoba — itt lakik a bátyjával és a szüleivel. A nagy szobában, az ablak előtt alacsony íróasztal alapján Fekete István Bogáncsa és kinyitva egy füzet: Műv.töri, Batta Eszti, 6/a. Gömbölyű betűs, szép gyermekírás: Donatello és Verocchio szobrainak összehasonlítása. — És tessék nézni, itt vannak a díjaim — mutatja Eszti. Van is mire büszkének lennie: egyszer huszadik, másszor nyolcadik lett az UNESCO nemzetközi rajzpályázatán, amelyre ötvenhat országból sok-sok ezer gyerek küldhetett be egyegy képet. De nyert díjat Eszti magyar, kínai és japán rajzversenyeken, valamint az egyik hazai kereskedelmi rádió pályázatán; a jutalom finnországi utazás volt, pár nap az ottani Mikulással. Csütörtöktől vasárnapig tartott az egész, de visszafelé a reptéren úgy gubbasztott Eszti a bőröndjén, mint aki sosem akar hazamenni. Mert itthon nemigen veszik őt észre. Fáj a szíve, ha arra a külföldi lányra gondol, aki egy évvel ezelőtt kezdett rajzolni, de már ország-világ kapkod a munkáiért. Nem mintha irigyelné - de hát ő már nyolc esztendeje, négyéves korától forgatja az ecsetet, a filctollat, a tűfilcet, a zsírkrétát, sőt, még rézkarcozik is. A tűfilces csodagrafikákból édesanyja öszszeállított egy falinaptárt: hatvan darabot készített; ismerősöknek, barátoknak ajándékoznak belőlük. Kint van egy gödöllői galériásnál is, és dinamizmusa, gazdag fantáziavilága, profi kivitelezése olyan figyelemre méltó, hogy az ember úgy érzi: ezt közhírré kell tenni. Igaz, hiába volt Esztivel interjú két tévécsatornán is - nem történt azóta semmi. Másutt már hívogatnák, fölkérnék tárlatra, kézről kézre adnák a kortárs művészet korifeusai. Vagy talált volna támogató céget, amelyik kifizeti franciaországi útját, hogy személyesen vehesse át az UNESCO-díjat, így viszont postán kaphatta csak meg az oklevelet, mert a család nem tudta finanszírozni a kirándulást. Az apa művezető, az anya ügyintéző az önkormányzatnál, szerényen élnek négyesben a keresztúri panelban. Batta Jánosné sóhajt, bárcsak biztosíthatná lányának a feltételeket, melyeket a tehetsége megkíván! Rabié Judit rajztanár fedezte föl Batta Esztert első elemista korában. „Ó, a Jutka néni csodákat művel a kicsikkel!” — lelkendezik a kislány. Az egyik rajz Árgyilus királyfi és Tündérszép Ilona históriáját regéli el színes filctollal, apró képekre bontva: olyan az egész, mint egy tarka kockákból összeállított mesemozaik. A másik a tánik lehetőségeivel él: emberek, fák, madarak, dombos táj, kidolgozva a legapróbb részletekig. És van egy vörös portré, elmosódott emberarc, forró színekkel, festői lendülettel; a modell Eszter képzeletében született. Ezt már a művészeti táborban alkotta Zánkán, Vörös Lívia rajztanárnál. Most két oktatóhoz is jár az iskolai kötelező órák mellett. Jó volna egy befutott képzőművész, hogy tanítsa - mondja az édesanyja. De akinek már neve van, lakjon akár itt a kerületben, negyvenöt-hatvan percért kétezer forintot is elkér. Márpedig ilyen aprólékos rajz elkészítéséhez legalább két-három óra szükséges. Hálás tanítvány az Eszter: nem sokat kell őt nógatni. Ihletre nemigen vár, mondja, inkább nekiül a dolognak. Naponta legalább egy órát rajzol, régebben volt az kettő-három is, de mostanában sok az egyéb tanulnivaló. Ám ha megérzi a levegőben a pályázatszagot, nincs nyugta, amíg ki nem próbálja magát a rajzversenyen. Amúgy olyan kislány ő, mint bármelyik. Imád biciklizni és görkorcsolyázni, igaz, verset is szaval, ha úgy adódik. Kedvence Nagy László egyik költeménye, az „Adjon az Isten szerencsét” kezdetű. Rados Virág A világ tíz legjobb gyermekrajzolója között van FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT Örömmel értesítjük Önöket, hogy a Bank Austria Creditanstalt Hungary Rt. az idén ünnepli a a 10 éves születésnapját. A jubileum jegyében szervezünk egy vándorkiállítást A tradíció reneszánsza címmel Budapesten és több vidéki fiókunkban azért, hogy ügyfeleinkkel együtt ünnepelhessük meg ezt az évfordulót. A kiállításon egy hazai, fiatal festőművész, Bér Rudino képeit mutatjuk be. A budapesti kiállítás május 11. és 26. között, munkanapokon délután 15-19 óráig látogatható a bank központi épületének földszintjén. Cím: Budapest V., Akadémia u. 17. BankVVustria Creditanstalt