Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. június
2000-06-06
32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. JÚNIUS 6., KEDD WESTEND CITY CENTER Ha a villogóinkat látja, biztos lehet , hogy megtalálta azt a helyet, ahol Ont hatalmas kedvezményekkel Modell vatára és rengeteg meglepetéssel várják. Bonny Fashioi Veniszia Collection Axin Shop Aranygomb ékszerbolt Underground OREX Bravotel Könyvkuckó Ajándékkuckó Art'z Modell Walter Férfi DL Aranypók T&T Divat Flamingo ci| Era Fashion Western Grill Oui Shop Simetric Cipőbolt Lydia Lord Maestro Flamingo Modell Jeans Bond Yellow Kangaroo Az akcióban résztvevő üzletek száma folyamatosan bővül. Figyelje a kirakatokat! Burger King GAS Csemege Julius Meinl The Elvis Egyre több üzlet villantja fel Arena Mango Happy Tie Fönícia Top Shop Exit Jeans Budmil Björn Borg 4-YOU Panasonic Digital Shop Diesel Store Bambi Játékbolt Future Divatáru Játék Box Secret cipőbolt CF Modell azt a lehetőséget, hogy a kiváló minőségű termékek mellett a mérsékelt árak és az akciók tegyék még kellemesebbé a vásárlást Pashá Scotch Jeans Club Drogerie Markt Paris The Quality Triumph Dessous Levino Sport City Line Espirit Don Pepe Manu Art The Phone House Marks&Spencer Media Markt Griff Gentlemen's Green Mango Giacomelli Spc Herta Jackpot&Cottonfield Aktuális információért hívja a 238-7777 telefonszámot! WESTEND CITYCENTER 1062 Budapest, Váci út 1-3. [ Minden csak látszat Lépj ki a síkból! Százéves lenne Gábor Dénes, a hologram atyja A hologram már nem új dolog, mégis viszonylag keveset látunk, ritkán vetődik elénk a mindennapi életben. Leginkább a védjegyeken. De az olyan messze áll a valódi hologramtól, mint az árnyékrajzolás a fotográfiától. Valódi hologramot nézni megdöbbentő élmény. A Mai Manó Fotómúzeum tegnap nyílt kiállításán is döbbenten álltunk. Milyen például egy arcképhologram? Bekeretezett, sötét üveglap, de ha rávilágítanak, megelevenedik: a sík lap hirtelen olyan mélységet mutat, mintha akváriumba néznénk, és ebben a látszólagos térben, mint valami tökéletes preparátum „úszkál”, lebeg egy fej. A portré. Mozdulatlan, de él, mosolyog, pipázik, s hogy még különösebb legyen, úgy érezzük, a pipája mintha kinyúlna az üveglapnak erre az oldalára. Mi, akik a síkbeli képet szoktuk meg, elmerülünk a térbeliség igézetében. A nyelvet is, mellyel mindezt leírom, dimenzióssá kellene tenni, hogy hű legyen tárgyához. Létezik dimenziós szöveg: a költészet. Itt van például az a költemény, amellyel mindjárt a bejáratnál találkozhat a látogató. Csak néhány sort idézek most Simai Mihály verséből, a Hologram-világból: „hologram-pénzen rengeteg / hologram-kenyeret veszek / kapom hogram-késemet, s mellé hologram húst szelek / s ha nem elég a késemet / is fölszelem, sőt fölfalom, / s elnézem, amint nézitek, miket csinál a látszatom...” A hologram kitűnően használható múzeumi célokra is. A tárgyakról tökéletes hologrammásolat készíthető, mintha a valódi műkincs lapulna az üveglap alatt, nem, csupán a látszata. Magyarországon azonban ez még nem gyakorlat. A korona hologramján kívül - amely szintén látható a kiállításon - talán nem is készült ilyesmi múzeumi célra. Sőt holográfiával olyan holoherbárium hozható létre, amelyben az egyes növényekről készült képek akár mikroszkopikus vizsgálatra is alkalmasak. Dr. Greguss Pál szerint, aki a kiállítás képeinek nagy részét saját gyűjteményéből kölcsönözte, nem az a lényeg, ami a képen megjelenik, hanem a mögötte rejlő matematika, s főleg a világszemlélet, mely arra törekszik, hogy kilépjen a síkból. Ő maga is mindig arra törekedett, hogy kilépjen az egysíkú tudományosságból, s a tudományterületek összhangját kereste. Gyakran mondja magáról, hogy a biológusok között ő a legjobb fizikus, a fizikusok között a legjobb matematikus, a matematikusok között a legjobb művész. Furcsa találmányai is erről tanúskodnak. A hatvanas években például előállította az ultrahanghologramot, később pedig kifejlesztette a 360 fokban látó PÁL-lencsét. Természetesen jól ismerte Gábor Dénest is, a hologram feltalálóját, akinek éppen századik születésnapjára esett a kiállítás megnyitója. Együtt dolgozott vele Amerikában. Ott volt vele azon a sajtótájékoztatón is, ahol mint friss Nobel-díjast köszöntötték. Sőt akkor is tartotta vele a kapcsolatot, amikor Gábor Dénes két agyvérzés után már nem volt képes más nyelven kommunikálni, csak magyarul. Mint mondja, a holográfiát Gábor 1946-ban fedezte fel, mint olyan módszert, amellyel az elektromikroszkóp képfelbontása javítható. Mivel azonban a hologram létrehozáshoz szükséges „koherens fény” előállítása akkoriban nehézkes volt, félre is tette találmányát. Csak a lézer feltalálása után, a hatvanas években kezdett vele újra foglalkozni. A Nagymező utcai kiállításon a világ különböző tájairól láthatók hologramok: Svédországból, Angliából, Amerikából, a Szovjetunióból, de még Argentínából, sőt Ausztráliából is. Sokfelé hoztak létre hologrammúzeumot, bár Greguss professzor szerint ezek egy idő után elvesztették érdekességüket. A New York-i például, amelynek alapítója volt, már be is zárt. Magyarországon főleg egyetemeken találhatók holográfiai műhelyek, ahol főleg tudományos célra készülnek holoképek. Itthon készült volna a holografikus Gábor Dénes-emlékbélyeg is, amelynek a századik születésnapra kellett volna megjelennie, de nem sikerült időre kivitelezni, így áll a feltaláló szülőhazájában a holográfia. Csordás Lajos FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR így öltöztek Aquincumban Amit Aquincum polgárainak és a város környékén élő kelta őslakosainak öltözködéséről tudunk, azt főleg sírkövekről tudjuk. A sírköveken ugyanis portrészerűen jelenítették meg a halottakat, pontosan kifaragva ruházatukat is. Laikus számára azonban - aki úgy gondolja, hogy a rómaiak csak tógában jártak — nem érthető, mit üzennek a kőbe vésett ruhaláncok, mit kívántak elmondani velük a régiek magukról. Az Aquincumban nyílt kis divattörténeti bemutató segíthet eligazodni. Nézzük először is a hölgyek ruháit. A római polgárjogú nő öltözetében is megkülönböztette magát az őslakosoktól. Viselete fő darabjai: a tunika, a stóla és a palla. Ez volt a sorrend alulról fölfelé, bár a kimondott alsóneműről hordták egyébként azt is — itt nem emlékezünk meg. Kezdjük tehát a tunikával, amely finomabb vászonból, esetleg selyemből készült alsóing volt. Térdig érhetett, de létezett ennél hosszabb is. A fölötte viselt stóla alól azonban nem látszott ki, legfeljebb a nyaknál. A stóla belebújós, női hosszú ruha volt, még a lábfejet is fedte — ellentétben a hosszú tunikával. Nyakkivágásának sarkaitól két függőleges, színes csík futott lefelé díszítésképpen. Mell alatt díszövvel megkötötték, ujját pedig karperec fogta össze. Erre öltötték a gyapjúból vagy félselyemből készült nagykendőszerű pallát, mellyel házon kívül a fejüket is betakarták. A palla a szabadon született római polgárasszony kiváltsága, rangtól és gazdagságtól függött anyaga, bősége, viselési módja. A kelta női ruházat tulajdonképpen római népviseletnek számított, jobban őrizte a helyi hagyományokat, mint a férfiruha. A kelta nő hosszú ingszoknyában járt, amely kilátszott a fölé vett, vastagabb kötényruha vagy kétéves ruha alól. A rövidebb kötényruha elejét és hátulját a vállnál tűcsarok, fibulák fogták össze. A kétéves ruha viszont hosszú, csőszerű öltözet, amelyet a mellnél és deréknál övvel buggyantottak vissza, így vették rövidebbre. A régészeti leletek szerint a második századtól divat volt zöld vállkendőt viselni hozzá. Fejfedőként kendőből csavart turbánt vagy átkötött nemezkalapot hordtak. A férfiak viselete nem ily változatos: a kiszolgált kelta-eraviszkusz katonák a római öltözködést követték. Övvel megkötött tunika, díszpáncél és katonai köpeny alkotta a ruhatárat. A hétköznapi életben mellőzték a páncélt, viszont hidegebb időszakban nadrágot is vettek a tunika alá. A tóga (melyet a tunikára öltöttek) polgári ruhadarab volt, de errefelé inkább a katonai öltözet dívott, a tógát a páncél helyettesítette. A kelta férfiak hagyományos ruházkodásáról Aquincumban egyáltalán nem maradtak régészeti emlékek, de más forrásokból tudjuk, hogy szerették a kockás és a csíkos szöveteket. A kiállításon a ruhákról többet szerettek volna mutatni a sírkövek néma fehérségénél. Újravarratták tehát a régi öltözeteket, amennyire tudták, rekonstruálva a színeket is - bár ezzel kissé bajban voltak, hiszen a mintául szolgáló köveken szinte csak a téglavörös maradt meg. A próbababák mindenesetre valamivel élőbbek, mint a kövek - engem persze zavartak az ultramodern arcok, hisz ezek mai kirakatbábok XXI. századi frizurával. Nézegetve őket nem éreztem azt, hogy találkoztam a hajdani aquincumiakkal, de azt megtudtam, hogyan öltözködtek. Cs. L. Balra egy kelta nő és csecsemője, jobb oldalon a polgárjoggal rendelkezők viselete figyelhető meg fotó: szabó Bernadett