Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. november

2000-11-02 - 2000-11-03

Temetkezés: a magánszféra tiltakozik A Budapesti Temetkezési Intézet máso­dik embere, Paraszt Lajos néhány hete azt nyilatkozta lapunknak, hogy amióta a magánszféra is beszállt a halottszállí­tásba - amely közszolgáltatásként eddig a BTI monopóliuma volt - máris visz­­szásságok tapasztalhatók. A privát cé­gek a megszokottnál akár több tízezer forinttal drágábban szolgáltatnak, és már a lakáson elkérik a fuvarozás díját — nyolcezer-kétszáz forintot -, amit a BTI etikai megfontolásból sohasem tett meg. A költségeket leginkább az növeli, hogy a vállalkozók - saját hűtőkamráik nem lévén - átmenetileg a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban helyezik el az elhunytakat, és a hűtés díját természetesen ugyancsak hozzácsapják a számlához. Az 1982-ben alapított Kegyelet Kft. ügyvezető igazgatója, Lányiné Kakas Magdolna - több más magáncéggel együtt - nehezményezi a vezérigazgató­helyettes általánosító nyilatkozatát. El­mondta: Budapesten legalább fél tucat olyan kegyeleti szolgáltató működik, amelyre egyáltalán nem igazak Paraszt Lajos állításai: saját irodákkal, telephe­lyekkel, hűtőkamrákkal, úgynevezett pompakocsikkal és minden egyébbel ren­delkeznek, amit a jog előír, és ami a szín­vonalas munkához szükséges. Lányiné szerint a nyilatkozat azt sugallja, hogy a túlzott apparátussal működő BTI mono­póliumát félti, immár ugyanis tény, hogy a fővárosi temetéseknek legalább a felét a kisebb cégektől rendelik meg. Kakas Magdolna cáfolta, hogy az azonos vagy hasonló színvonalú szol­gáltatásokat alapul véve drágábbak vol­nának, mint a BTI. Például ők napi há­romszáz forintot kérnek a halotthűté­sért, a fővárosi cég ezret. Az ügyvezető hozzátette: azért kénytelenek előre el­kérni a halottszállítás díját, mert egyál­talán nem biztos, hogy magát a kegyele­ti szolgáltatást is náluk rendelik meg. Hozzátette: a szakma képviselőinek nem torzsalkodniuk kellene egymással, hanem együttműködniük a gyászoló hozzátartozók érdekében. B.T. Lions-rendezvények Budapesten Segítem embertársaimat, együttérzéssel az aggódókat, támogatással a gyengéket és anyagiakkal a rászorulókat. Ezt mond­ja ki többek között a XX. század elején Chicagóból induló, mára száznyolcvanöt ország klubjait tömörítő Lions Clubs International etikai kódexe. A szervezet — melynek az egész világ szervezeteit össze­fogó nemzetközi elnöke várhatóan de­cember 14. és 16. között látogat Magyar­­országra —jelenleg még ezernél kevesebb tagot számlál hazánkban. A negyvenkét magyar klubból tizen­hét működik a fővárosban. A hatvanas évek közepéig a világban csak férfi Lions-klubok működhettek. Azóta már Budapesten is megalakulhatott a Lady Viktória, Miskolcon pedig a Deborah Klub — mondja dr. Kutsch Zoltán kor­mányzóhelyettes, aki beszámol arról is, hogy a jótékonyságra leginkább lehető­séget adó Lions báli szezon november 11-én kezdődik Balatonbogláron. Buda­pesten Luca napján veszi kezdetét, hogy a bálok bevételeiből arra rászorulókat, többek között fogyatékos gyermekeket, vakokat és gyengénlátókat, hátrányos helyzetű fiatalokat támogathassanak. Karácsony előtt a budapesti Lions Klubok a Vörösmarty téri Gerbeaud cukrászdával közösen adventi naptárral készülnek az ünnepre. December elejé­től minden délben kinyílik egy ablak, mindegyikben egy-egy műalkotás lesz látható a rendezvény szponzorainak ne­vével. A szponzorok támogatásából és a műalkotások értékesítéséből befolyt, várhatóan mintegy hárommillió forintot hátrányos helyzetű, tehetséges fiatalok megsegítésére fordítják. A 2000-ben 2000 tehetséges, hátrá­nyos helyzetű gyermek megsegítésére indított program dr. Németh Viktor ma­gyarországi kormányzó nevéhez fűző­dik - tájékoztat Kutsch Zoltán. A prog­ramra a hazai kormányzóság többlettá­mogatást biztosít a kluboknak. Ebből, valamint a Mozaik Lions Klub tavaly januári báli bevételeiből a Mexikói úti Mozgássérült Iskola egy tanulója ha­vonta ötezer forintos ösztöndíjban ré­szesül. Huszonöt gyermek 10-10 ezer forintos támogatáshoz jutott, az iskola pedig színes televíziót és más eszközö­ket kapott mintegy hatszázezer forint értékben. K. A. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. NOVEMBER 3., PÉNTEK 31 Kétkerekű futárok a világhálón is Cicagyógyszer, szerződés, vérplazma a tarisznyában A telefonhívás után huszonöt perccel ki­állnak, és másfél órán belül a megadott címre viszik a csomagot. Expressz rende­lésnél ez a két határidő tizenöt percre, il­letve egy órára csökken. Naponta hatszáz fuvart is vállal Budapest területén és az agglomerációban a száz futárral dolgozó Hajtás Pajtás Futárszolgálat. Tevékeny­ségüket újabban az utcáról az internetre is áttették, vágná azonnal, hol talál­ható, milyen irányból ér­demes megközelíteni, hol kell számolni emelkedő­vel, földtúrással, csatorna­építéssel, forgalomterelés­sel, rossz lámpával. Nem­csak az utcák labirintusát, ................... hanem az internet rejtel­meit is jól ismeri. Ördögi sebességgel jár az ujja a számítógép bil­lentyűin. A szolgáltatás rákapcsolódott a világhálóra. Főleg az internetes áruházak örülnek nekik, így pilanatok alatt célba jut a megrendelés. Nem kell tehát félniük, hogy a virtuális valóság elnyeli őket.­­ Amerika jóval előbbre tart az inter­netezésben, ezerszer több e-mail kering a hálón, mint nálunk, futárokra mégis szük­ség van ott is — idézi vissza tengerentúli élményeit Sinka Gábor. - Nem lehet min­dent interneten elintézni. Mi dolgoztuk ki a programot is a számítógéphez. Nem fé­lünk az internettől. Nem ellenségünk, nem versenytársunk. Mind többen isme­rik föl, mire jó ez a szolgálat. Időnként még mi is megdöbbenünk, mi mindent kérnek tőlünk. A hagyományos levele­ken, szerződéseken, CD-csomagokon kí­vül szállítottunk már cicagyógyszert és vérplazmát, de ha arra van szükség, elvi­szünk egy vekni kenyeret is. A megrende­lőink tudják, hogy a motorosok sokszor nem jutnak át olyan akadályon, mint mi. Hosszan szemlélem a ruházatukat. Többnyire a lábszár közepén elvágott, nagyon bő, sok zsebbel dekorált nadrá­got hordanak. Mások inkább a térdig érő harisnyát választják. A középkori futá­rokhoz abban is hasonlítanak, hogy szin­te minden testrészükre jut egy rejtek­hely, egy rekesz. Jegyzetfüzet, telefon, kulcs, derékra erősíthető, bilincses lánc - veszem leltárba a legszükségesebb dolgokat. - Nyugodtan állíthatom, hogy a fia­talság bizonyos rétegében kultúrát te­remtettünk - néz végig magán a hidro­génezett hajú ügyvezető igazgató. - So­kan éppen ezért akarnak közénk kerül­ni. Mi így érezzük szabadnak magun­kat. Már megszoktak az elegáns irodák­ban, a légkondicionált hivatalokban. Gyakran teával, kávéval fogadnak, időnként még süteményt is kapunk. Mást nem fogadnánk el. És akadt már talpig öltönyös, nyakkendős fiatalem­ber, aki csak nézett, nézett, és éreztük, hogy irigyel minket. De amire igazán büszkék, ebben a csa­patban még soha, semmi nem veszett el. Soha, egyetlen futár sem nyúlt a rábízott fuvarhoz. — Ha késünk, nem fogadjuk el a díjat — ismertet meg egy alapszabállyal Kürti Gábor.­­ Szerencsére ilyesmi ritkán for­dul elő velünk. Csörögnek a telefonok. — Gép kap egy diszket, Hofi indulhat Budaörsre a szerződésért, Kopasz fél óra múlva kapaszkodhat a Gazdagrét fölé — zsong a pince, ahol esténként rázendít a CCB, a City Cycle Banditos (Városi Bi­ciklis Banditák) együttes, hogy kilazítsa a pedálokon begörcsölt izmokat. Szendrei Lőrinc - Cápa viszi a lemezeket Kőbányára, Kopasz most kínlódik a János-heggyel, E. T ma egy kicsit pihenhet, csak Újpest­re kell kijutnia - kapom el a megjegyzé­seket a Lónyay utcai pincében. A diszpé­cserszolgálatot adó fiatalok alkotják a Hajtás Pajtás agyközpontját. A falon hosszú lista. Ábécérendben so­rakoznak a nevek. Senkit sem szólítanak a hivatalos nevén. Az ász a sor elején Áron, a triatlonbajnok. Tömören jellem­zik: mindenre képes. A falon olvasom a társaság jelszavát: „Előzd meg a piros hetest.” Itt nem az ul­ti elfogása, hanem a gyorsjáratú autóbusz befogása a feladat. - Néha úgy érezzük magunkat, mint egy Jedi lovag - érzékelteti a bringás fu­tárok lelkületét Kürti Gábor ügyvezető igazgató, aki, hasonlóan valamennyi fő­nökhöz, maga is a nyeregben kezdte. - Mi télről télre számoljuk az időt. Aki el­jut a harmadik jeges, hóviharos évszak­hoz, már elgondolkozik. Naponta hatszáz megrendelés fut be, és erre van száz futá­runk. De általában csak hetvenöten tud­nak útnak indulni. Egy nap összejön nyolcvan-száz kilométer is. Csörren a telefon. Kattan a lakat a brin­gán. Lendül a láb, és már röpül a fiatal lány a Kálvin tér felé. - A legfontosabb, hogy egyszerre há­rom-négy irányba kell figyelni - avat be cserélni rajta mindent. Igyekszünk erős, szívós, de nem feltűnő darabokkal pótol­ni a régi alkatrészeket. Nem túlzás, ha azt mondom, új életet lehelünk a bringákba, szinte olyan, mintha a testünk részévé válna. Ezért is különösen nagy dráma, ha ellopnak egyet-egyet. Sajnos ez is meg­történik. Lexikon azért kapta a becenevét, mert képtelenség olyan helyszínt, címet mon­­at alapvető képességekbe ...........................................­dani neki, amelyről ne Sinka Gábor, aki már két­szer végigfutotta a New York-i világversenyt. Az öt földrészről érkező, nyolcszáz futár között az első harmadban végzett. Nagy álma, hogy a követ­kező világbajnokságot Bu­dapesten rendezzék. Nézegetem a lámpa­oszlophoz kötött, kapuhoz támasztott bringákat. Látszólag valamennyi átla­gos kerékpár. Valamennyien a sajátjukat használ­ják - mondja az egyszerűen csak Lexi­konnak becézett Szabó Zsolt. - Ha veszel egy gépet valamelyik áruházban, fél év alatt szétesik alattad. Szép sorban ki kell Gyakran teával, kávéval fogadnak, időnként még süteményt is kapunk. FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT Csak egy kis föld és egy kis ház? Tizenegy éve nem kap kártalanítást elvett telke után R. Jánosnénak hétvégi telke és háza volt tizenegy évvel ezelőttig Óbudán, a Zsófia utcában. Akkor sajátította ki az utcát a főváros lakópark építésére. Az nyugdíjas asszony azóta nem ka­pott kártalanítást az ingatlanért. Az alkotmány szerint a kártalanításnak teljesnek, feltétlennek és azonnalinak kell lennie. A III. kerületben lévő Zsófia utca egyik telkét R. Jánosné (teljes nevét nem akarja a nyilvánosság elé tárni) szü­lei 1956-ban vették meg, majd 1961-ben megszerezték a szomszédos ingatlant is egy kis házzal. Gondtalan évek követ­keztek ezután mindaddig, amíg meg nem jelent az a jogszabály, amely sze­rint két ingatlan nem lehet egy család tu­lajdonában. 1973-ban ezért R. Jánosné ajándékba megkapta a házas telket szü­leitől. Újabb gondtalan évek jöttek egészen 1989-ig, amikor is a fővárosi tanács ki­sajátította az egész Zsófia utcát lakópark építése céljából. (Ebből egyébként a mai napig nem épült meg semmi.) A főváros a pórul járt tulajdonosok kártalanításra 24 millió forintot és tizenkét cserelakást különített el. R. Jánosné akkor kétmillió forintot kért, ő ugyanis a közelben szere­tett volna hasonló, pihenésre és kikap­csolódásra alkalmas ingatlant vásárolni. Az összeg akkor erre elég lett volna. Az alkotmány és a polgári törvény­­könyv szerint a kártalanításnak teljes­nek, feltétlennek és ami jelen esetben a legfontosabb, azonnalinak kell lennie. Ehhez képest a bíróságon tárgyalt ügy négy bírót és tíz évet emésztett fel anél­kül, hogy a felperes kártalanítást kapott volna. A Pesti Központi Kerületi Bírósá­gon indult keresetben végül is a Főváro­si Bíróság tíz év után, az idén március­ban hozott ítéletet. R.-nének 5,6 millió forint kártalanítást állapítottak meg. Ennyi pénzből - állítja a felperes - azonban ma már csak egy zsebkendőnyi telket lehet venni. R.-né ezért a határo­zatot megfellebbezte, és összesen csak­nem húszmillió forintot kér. Tízmilliót a telek valós értéke után - ma egy hasonló méretű ingatlan még ennél is többe kerül -, és ugyanennyit alkotmányos jogainak megsértése miatt. Az elsőrendű alperes, a kisajátítást bonyolító Főber Rt. ügyvédje, Bozó Ani­kó szerint a tárgyalás a telek tulajdonjo­gának tisztázatlansága és a folyamatos bírócserék miatt húzódott el tíz évig. A bíróság két elismert szakértő véleménye alapján határozta meg az ingatlan érté­két, az összes értéknövelő és csökkentő tényező figyelembevételével. A kártala­nítás összegét egyébként a másodrendű alperesnek, a fővárosi önkormányzatnak kell kifizetnie, mert a telek az ő tulajdo­nába került át. A Fővárosi Bíróság - miután az ügy a fellebbezés nyomán átkerült a Legfel­sőbb Bíróságra - nem tudott arról nyilat­kozni, hogy miért kellett tíz év ahhoz, hogy valaki hozzájusson azonnali, fel­tétlen és teljes kártalanításához. A kár­vallott egyébként az 5,6 milliót a Legfel­sőbb Bíróság döntésétől függetlenül megkapja, csak az a kérdés, hogy mikor. Az újabb tárgyalás időpontját ugyanis még nem tűzték ki. R. Jánosné 27 ezer forintos nyugdíjá­ból él, sokszor már gyógyszereit sem ké­pes kifizetni. A fellebbezés költségeit és az ügyvéd díját nem tudja előteremteni. Októberben már annyira elkeseredett, hogy tüntetésre kért engedélyt a békás­­megyeri aluljáróba. R.-né nem akar a kár­talanítás útján meggazdagodni, sőt a re­ményvesztett asszonyt a pénz egyáltalán nem érdekli. Ő csak egy kis telket szeret­ne egy kis házzal. Olyat, amilyen a Zsófia utcában volt. Tizenegy évvel ezelőttig. V. M. P. .Cikkünk Nyomán. Felújított áldozat? A Városközpont a Déli vágányai fölött címmel (október 21.) megjelent írásban olvastam, hogy most éppen a 2-es met­ró meghosszabbítása, valamint az elő­városi közlekedés fejlesztése ürügyén szorgalmazzák egyesek a közelmúltban felújított Déli pályaudvar szanálását. Véleményem szerint a pályaudvar alatti metróvégállomás alagútjának folytatása megfelelő emelkedővel a Kelenföldi pályaudvarnál érheti el a ké­reg alatti szintet. A vonalvezetést úgy kellene kialakítani, hogy Budaörs irá­nyába haladjon el a pályaudvar mellett. A metrómegálló egyik végén lévő kijá­rat a jelenlegi aluljáróhoz csatlakozhat­na a Rimaszombati út-Sasadi út talál­kozásánál. Ezzel mind a Gazdagréti, mind az Őrmezői lakótelepiek földalat­tihoz jutnának. Ez azonban nem zárja ki a Déli pályaudvar fontosságát, mert a Kelenföldi átmenő forgalmát végállo­mássá is át kellene alakítani óriási költ­séggel. Tájékozatlanságát árulja el az, aki a Déli pályaudvart meg akarja szün­tetni, mert a szerelvények tárolása Ke­­lenföldön nem valósítható meg. A pá­lyaudvar szanálása és helyébe bevásár­lóközpont építése újabb pénzkidobást jelentene, és teljesen megváltoztatná a környék arculatát. Hutter János Turizmus és kultúra November 6. és 8. között a közgazda­­sági egyetemen másodszor rendeznek konferenciát és vásárt a kultúra és a tu­rizmus kapcsolatáról. A programokra tizenhét országból több mint 300 részt­vevőt várnak. A Főpolgármesteri Hiva­tal az egyik fő támogató - tudtuk meg Király Istvántól, a konferenciát szervező Kult-Turist Kft. igazgatójától. A kft. több éve sikerrel látja vendégül a külföl­di csoportokat oly módon, hogy a meg­szokott programokon kívül képzett szakemberek kíséretében látogatnak el kulturális intézményekbe, előadásokat hallgatnak Magyarország történetéről. K. Cs. Bp. XIII., Dózsa György út 61. -sen (a Váci útnál) szeretnek az új autónak nevet adni. ss- kezdhet rajta gondolkodni. ) Talán még nem is gondolt rá, milyen közel áll egy Peugeot vásárlásához. PEUGEOTex*

Next