Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. március

2001-03-09

NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. MÁRCIUS 9., PÉNTEK 25 Kiürül a Gozsdu-udvar Luxuslakásokat is terveznek a műemlék épületbe Majdnem egy évet csúszik a Gozsdu­­udvar átépítése, a százéves épület­­együttes megújításához ugyanis csak a nyáron láthat hozzá az új tulajdonos. A házban maradt néhány lakóval és üz­lethelyiség-bérlővel csak nemrég szüle­tett meg a megállapodás, őket az ön­­kormányzat kártalanítja. A tavaly mű­emléki védelem alá helyezett épületek­ben több mint száz luxuslakást, kávé­zókat, kézművespiacot, múzeumot és egyéb különlegességeket alakítanak ki. Néhány napja írta alá a Gozsdu-udvar­­ban maradt három lakó és négy üzlethe­lyiség-bérlő azt a szerződést az önkor­mányzattal, amelynek eredményeként ha­marosan kiürülhet a ház. A bérlők és az önkormányzat hosszú hónapokig nem tudtak egymással megegyezni a kártala­nítás mértékéről. Mint a VII. kerület pol­gármesterétől, Szabó Zoltántól megtud­tuk, csaknem kétszázötvenezer forintot fizet a kerület a Gozsdu-udvarban lévő lakások négyzetméteréért. Ez a feltétele, hogy - több mint féléves késéssel ugyan - átadják végre leendő tulajdonosának az ingatlant. Az eladásról szóló szerződést már majdnem egy éve, tavaly május 3-án írta alá ünnepélyes keretek között Erzsé­betváros polgármestere és a vevő, a Ma­gyar Ingatlan Kft. tulajdonosa. A szerződés nemcsak a Király utca 13. és a Dob utca 16. között húzódó, hét épületből és hat udvarból álló Gozsdu­­udvar, hanem három Holló utcai ingat­lan megvásárlására is vonatkozott. Mint emlékezetes, akkor a VII. kerület képviselő-testülete úgy döntött: csak részletekben, a tervezett beruházás elő­rehaladtával adja tulajdonba a három helyrajzi számon szereplő épületeket. Ezzel próbálták garantálni, hogy a megújítás valóban megtörténik, s a ház nem marad befejezetlen. Nemrég a ve­vő azonban új kéréssel állt elő: a több hónapos csúszásra hivatkozva kérte, hogy egyben megvehesse az ingatlano­kat. A kerületi politikusok jóváhagyták a kérést. A Gozsdu-féle és a Holló utcai ingatlanokért nyolcszázmillió forintot kap az önkormányzat, a tervezett beru­házás nagyjából 2,5 milliárd forintba kerül. A műemlékké nyilvánítás tavaly nem rettentette el a Gozsdu-udvar vevőjét. Az sem riasztotta el a Magyar Ingatlan Kft.-t, hogy tavaly ősz helyett csak az idén nyá­ron láthat munkához. Skach Annamária, a társaság ügyvezetője elmondta: cége szándéka változatlan, a terveken sem mó­dosítottak. Egyelőre annyi változott, hogy nem az idén, hanem csak jövő októberben készül el az új Gozsdu-udvar. Ide száztizennyolc luxuslakást terveznek, s száznegyvenhá­rom, ugyancsak emelt színvonalú lakást alakítanak ki a Holló utca 10., 12., 14. szám alatt. A Magyar Ingatlan Kft. sze­rint a különleges környezetben lévő, kü­lönleges kialakítású, magas színvonalú lakásokat el lehet adni. A londoni Covent Garden mintájára el­képzelt új Gozsdu-udvar várhatóan át­adásának századik évfordulóján készül el. Az 1901-1902 között épült házak vég­leges műemlékké nyilvánításáról még nem született döntés. A kerület hajdan megfellebbezte a frissen eladott épület „levédését”, de kérelmét elutasították - tájékoztatott a polgármester. Sándor Tünde ________Cikkünk Nyomán________ Idegenvezetői világnap - a másik oldalról Március 5-én megjelent sajátos hangu­latú beszámolójukhoz szeretnék hozzá­szólni. Magam is az idegenvezetői szakmában dolgozom, és ismerem az idegenvezetői világnap szervezési hát­terét. Nekem furcsa, hogy egy vendég, aki jelen esetben turisztikai témát megíró újságíró volt, furcsa hibajegyzetelőként kommentálja egy népszerű kezdemé­nyezés önkéntes résztvevőjének munká­ját. Sajátos kommentárok, meglepő tör­ténelmi zanzák, különleges városismer­tető módszer... - ezek voltak az alkalmi városnéző jellemző megállapításai. Nem írt arról, hány száz ember lelkes és önkéntes, ingyenes előkészítő, szer­vező munkája áll az évek óta népszerű kezdeményezés és szezonbontó prog­ram mögött. Az ingyenes szót is hang­súlyoznom kell, mert ezt a szellemi szakmát belehajtotta a rendszerváltozás a kényszervállalkozói körbe, nincs rendszeres fizetés, mindenki maga tart­ja el magát, amolyan egyszemélyes vál­lalkozásban. Kurkászunk az adójogsza­bályokban, hogy egy szezon alatt el­koptatott cipőt, a jó megjelenéshez elő­írt öltönyt vagy kosztümöt mint mun­karuhát, a szinte elvárt mobiltelefon ki­adásait miként tudjuk a költségekbe préselni. Hát ilyen önkéntes került a 13. vá­rosnéző járatra, és sajnálatos, hogy a másfél órás folyamatos magyarázatba becsúszott egy-két rossz megfogalma­zás ragadtatta csak jegyzetelésre az új­ságírót. De ő volt az egyik kolléga a kö­rülbelül nyolcezer regisztrált magyar idegenvezető közül (ebből három és fél ezer csak Budapesten), aki vállalta az önkéntes megmérettetést, és lelkesen végigvitt több programot aznap. Való igaz, hogy ma minden kolléga úgy készül fel, ahogy jónak látja. Ez a szakma tíz éve magára maradt, és egy rosszul liberalizált idegenvezetői tör­vényt kapott. Fontos kultúrdiplomaták vagyunk az országimázs alakításában, országunk és városaink bemutatásában, de mindenki maga dolgozik, alakítja ki stílusát, képezi tudását. Az európai or­szágokban a turisztikai szakhatóságok, regionális és fővárosi turisztikai hivata­lok regisztrálják, képezik, vizsgáztatják és engedélyeztetik a helyi idegenveze­tőket. Sajnos ez nálunk még nem léte­zik, pedig ebben is eurokonformnak kell lennünk. Így marad az önkéntes és jóindulatú összefogás és részvállalás egy csodás főváros bemutatásában. Illés András idegenvezető A buszsofőr viszont udvarias és kulturált volt... A vasárnapi busz kirándulásáról szóló, hétfői cikket szeretném egy kicsit ki­egészíteni. A cikket teljesen elfoga­dom, mivel én is szenvedő alanya vol­tam eme ingyenes túrának, de más bu­szon, más idegenvezetővel. A mi utunkon már korábban elkez­dődtek a furcsaságok. Például a Hősök terén, az emlékmű mögött elhaladva sokat hallhattunk a nemzeti hőseinket bemutató szobrok­ról, és az idegenvezető (továbbiakban: a néni) a kezével mutatta, hogy hova kell nézni éppen, és hogy mit kell tudni róluk. Csakhogy a szobrok nem voltak sehol (renoválás). Ez egy vicc, de ezen kívül is az út során számos dolgot mon­dott a néni hibásan. Mivel tősgyökeres budapesti vagyok, és jól ismerem a vá­rost, igencsak bosszankodtam a néni sorozatos tévedésein... Mivel nem tudott épkézláb mondato­kat sem szerkeszteni, tehát rendesen beszélni sem, ezért amúgy is fárasztó volt figyelni rá. A hibákat nem az év­számok helytelenségére értem, hanem mindenféle tényekre (hogy melyik színház hol van, a tűzijátékot honnan lövik, mi van a Budapest Sportcsar­nokkal, és más ilyen jellegű informáci­ók). A cikk nénije legalább humoros vagy romantikus volt - az enyém in­kább siralmas. Az én esetemben nyugdíjas néniről van szó. Más buszban is láttam ilyen néniket idegenvezetés közben, de őket persze nem hallottam. Olyannak tűn­tek, mint akik vasárnapra beugrottak idegenvezetni, de nincs hozzá rutinjuk, és nem frissítették információikat leg­alább tíz éve. Az, hogy nem profik, magától értető­dő, és szerintem sokan az utasok közül jobban vezették volna a túrát. Az uta­sok közül mások is felszisszentek, illet­ve „beszóltak” a néni néhány rossz be­mondására. Viszont a buszsofőr felért egy limuzin sofőrjével, annyira udvari­as és kulturált volt, megjelenésben és viselkedésben. És lassan is haladt, jó panorámás sávokban (más busz nem). Erdős Tamás Budapest és a kínai ízek Felmérés készül a fővárosban működő nemzeti éttermekről Körülbelül kétszáz kínai étterem mű­ködik már Budapesten. A különleges konyhának sok magyar híve van, a be­vásárlóközpontok látogatóit is meghó­dították már a távol-keleti séfek. E vendéglátó vállalkozásokról azonban vajmi keveset tudunk. A tisztiorvosi szolgálat a napokban kezdi el a nemze­ti éttermek felmérését egy ötvenöt pon­tos kérdőív segítségével. Az eredmé­nyek év végére várhatóak. A nemzeti éttermekről idén részletes statisztikát készít a tisztiorvosi szolgálat (ÁNTSZ). Budapest területén több mint háromszáz ilyen étterem van, a becslések szerint közülük kétszáz kínai. Szükséges­sé vált egy részletes, a három éve - saját bevallás alapján - készültnél konkrétabb felmérés, így állt össze egy ötvenöt pon­tos kérdőív, amelyet az Országos Köz­egészségügyi Központ (OKK) és az Or­szágos Élelmezési és Táplálkozástudo­mányi Intézet (OÉTI) munkatársai együt­tesen állítottak össze. - A kérdőíven szereplő tételekről nem adhatunk ki információt, mert nem sze­retnénk, ha az éttermek tulajdonosai elő­re értesülnének róluk - mondta dr. Szabó Enikő, az ÁNTSZ munkatársa. A felmérés sikere érdekében tájéko­zódnak arról, hogy melyik illetékes be­szél jól magyarul az étterem munkatársai közül. Ez azért is szükséges, hogy a rova­tok kitöltése ne ütközzön nyelvi akadá­lyokba. A felmérés hamarosan kezdődik, és az év végére feldolgozzák az adatokat, legalábbis az előzetes tervek szerint. A nemzeti éttermek nagy része kínai, ennek ellenére szinte semmilyen átfogó információ nem ismert róluk, főként, mert legtöbbjük kisvállalkozás. A kínai éttermek hűen tükrözik a Magyarorszá­gon élő kínai kolóniák helyzetét. Buda­pesten, más európai városokkal ellentét­ben, nem alakult ki saját negyedük; az itt élő kínaiak elsősorban kereskedelemmel foglalkoznak, nem vendéglátással. Az első kínai éttermek a kilencvenes évek elején jelentek meg az Andrássy úton, a Thököly úton és a Hungária kör­úton. Kezdetben a mára már klasszikus­nak számítók épültek fel, amelyek külön­legességük miatt a főváros távolabbi ré­széről is vonzották az egzotikus ízek ked­velőit. Kuriózumnak, unikumnak számí­tottak. A hőskor végét az első budapesti kínai étterem, a Vörös Sárkány bezárása jelezte. A újabb korszak a bevásárlóköz­pontok megjelenésével kezdődött. A tra­dicionális ízek megmaradtak, de a patinás forma alkalmazkodott a „shopping­­dizájnhoz”. Ma már szinte elképzelhetet­len, hogy a bevásárlóközpontok gyorsét­termei mellett ne nyíljon kínai étterem is. A hamar kedveltté vált kínai gyorsbü­fék alig öt éve léteznek Budapesten. El­sősorban a diákok körében népszerűek, leginkább olcsóságuk miatt. A tehetőseb­beknek persze megmaradtak az előkelő és tradicionális kínai vendéglők. A tervek szerint jövőre adják át Újpa­lotán, az Ázsia Nagykereskedelmi és Vá­sárközpontot. Ebben több különleges ét­terem is helyet kap. Az épületet a Feng Shui filozófiája — az elemek harmóniájá­ra építő kínai belsőépítészet — alapján ter­vezték meg. Ha ez a beruházás elkészül, újabb korszak nyílik a budapesti kínai ét­termek történelmében. K. G.­S. Z. Magyarországon is rengetegen kedvelik az ázsiai konyhát FOTÓ: SZABÓ BERNADETT Kastélymegmentőre várnak Ismét holtpontra jutott a XVII. kerüle­ti Podmaniczky-Vigyázó-kastély ügye, az önkormányzat a legutóbbi pályázat­ra beérkezett ajánlatot sem tudta elfo­gadni. Mivel a sokadik próbálkozás után sem találtak befektetőt más úton keresik Pest egyetlen barokk kastélyá­nak megmentőjét. Mint többször beszámoltunk róla, a XVII. kerület képviselő-testülete pályázat útján kereste a Podmaniczky- Vigyázó­kastély felújítására és hasznosítására vál­lalkozókat. Fél éven belül azonban már a második pályázat eredménytelen. Az egyetlen jelentkező településfejlesztési információs és oktatási központot álmo­dott a kastélyba. Tervei szerint egy alapít­vány működetne, ám a pályázat konkrét számokat, valós szerződési ajánlatot nem tartalmazott, így a képviselő-testület nem tudott érdemben tárgyalni róla. A testület már nem látja reális esélyét, hogy befektetőket találjon, inkább más megoldást választott. A döntést vita előz­te meg, egyesek javasolták, hogy jelen­tessék meg angolul is a pályázati anya­got, mert még mindig jobb, ha a kastély külföldi kézbe kerül, mintha tönkremegy. A javaslatot leszavazták. A képviselő-testület végül felhatalmaz­ta Devánszkiné Molnár Katalin polgár­­mestert, tárgyaljon azokkal az érdeklő­dőkkel, akik a pályázat határideje után je­lentkeztek. Devánszkiné továbbra is lát esélyt a kastély sorsának rendezésére, mint mondta, több banknak, potenciális befektetőnek küldték ki a tanulmányter­vet egy személyes hangú levél kíséreté­ben. Az elmúlt hetekben igen sokan ér­deklődtek a feltételekről, az önkormány­zat igényeiről. Hozzátette, a vételár akár jelképes is lehet, a kerületnek az a fontos, hogy a befektető kellő garanciát adjon a három-öt éves felújítási határidő betartá­sára, és minden szempontból biztosítsa a műemlék épület méltó hasznosítását. Ty.K. Hamarosan beiratkozás Az általános iskolák első osztályaiba való beiratkozás a fővárosban április 26-27. lesz. Tankötelesnek számít - te­hát a 2001-2002-es tanévre be kell írat­ni - az a gyermek, aki 2001. május 31- ig betölti a hatodik életévét. Március 1-jétől számítják a beiratkozá­si időszakot, amelyen belül az illetékes jegyző jelöli ki az általános iskolai beirat­kozás napját. Dr Tiba Zsolt főjegyző Bu­dapesten idén április 26-27-re tűzte ki ezt az időpontot — kaptuk a tájékoztatást a városháza oktatási ügyosztályától. 26-án, csütörtökön 8-19-ig, másnap 8-18 óráig kereshetik fel a lakhely szerint illetékes vagy választott iskolákat. A 2001-2002- es tanévben tanköteles az a gyerek, aki az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, és 2001. május 31-ig a hatodik életévét betölti. A szülő kérésére tanköte­lessé válhat a gyerek akkor is, ha decem­ber 31-ig éri el ezt az életkort. A tanköte­lezettség­ kezdetről az óvoda véleménye alapján az igazgató dönt. Ha a gyerek nem járt óvodába vagy felkészítő foglal­kozásra, akkor a nevelési tanácsadó véle­ménye alapján, testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- vagy más "fogyatékosság esetén pedig a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok véleménye alapján hozza meg a döntést. A beíratás legfontosabb tudnivalóit a hamarosan utcára kerülő plakátok tartal­mazzák. Idén először nemzetiségi, vagyis német, szerb, horvát, szlovák, görög nyelven is megjelenik ez a tájékoztató. Néhány fontosabb tudnivaló: a gyereket elsősorban abba az általános iskolába kell felvenni, amelynek körzetében lakik. Ha a szülő másik iskolába szeretné átíratni a gyerekét, azt a körzeti iskolában be kell jelenteni. A behatáskor be kell mutatni a gyerek születési anyakönyvi kivonatát és az is­kolába lépéshez szükséges fejlettség el­érését tanúsító igazolást. • Az általános iskolai nevelés-oktatás nemzetiségi nyelven is folyhat. Egy adott nemzetiséghez tartozó gyerek az anya­nyelvén, anyanyelvén és magyar nyelven vagy magyar nyelven részesülhet iskolai oktatásban. A fővárosban szinte vala­mennyi kerületben működik nemzetiségi vagy nemzetiségi nyelven is oktató iskola. Cs. K. É. Kaland, a hajléktalanszállón Mikor ide bekerültem, még volt három szabad ágy. Nem sokat gondolkoztam, és bár az inas egy másikhoz irányított, rögtön elfoglaltam a fal mellettit, rátet­tem a zsákomat. Egy kicsit részeg voltam, azt hiszem, két napig csak aludtam, jó puha volt az ágyam, jó meleg volt, de mire felébred­tem, majdnem minden vagyontárgyam­nak nyoma veszett. Nem vagyok kicsinyes, de pénz, ciga­retta, bicska és sál tűnt el. — Bejelentést szeretnék tenni - szava­imat a szállodaportáshoz intéztem - míg aludtam, mindenemet ellopták.­­ Ez itt gyakran megesik, Sir­a gú­nyosan utánozta előkelő hanghordozá­somat. — Valamit tenni kell. A tárgyaimra igényt tartok. — Valamit tenni kell? - ismételte a szavaimat. - Teszek rá. Megfelel? Otthagytam, végigbotorkáltam az ágyak között, s mire az enyémhez értem, valaki elfoglalta. Na tessék, már csak ez hiányzott. Fe­lülkerekedve undoromon, közelebb ha­joltam, és lehetőleg nem véve levegőt, szemügyre vettem az illetőt. Képzelhetik megdöbbenésemet, mikor rájöttem, hogy én fekszem ott! Varga Máté

Next