Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. március

2001-03-22

30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK A jog nem szolgálja az igazságot? Utcára kerülhet egy fiatal család, holott kifizettek lakásukért kétmillió­­hatszázharmincnyolcezer forintot. Ezt a pénzt ugyan vissza kellene kapniuk, de erre semmi reményük. Ráadásul az a veszély is fenyegette őket, hogy 758 929 forintot és annak 20 százalékos kamatát is elő kell teremteniük. Ez utóbbi összeg törlesztését a napokban függesztette fel a Legfelsőbb Bíróság. Véglegesen még nem dőlt el, hogy Takács László és családja kénytelen-e elhagyni újpesti otthonát. A történet 1996-ban kezdődött. Horváth Ilona adásvételi szer­ződést kötött Virág Zsolttal. En­nek értelmében a férfi kétmillió forintért megvásárolt egy lakást az újpesti Hajló utcában. A szer­ződés hitelességéről közjegyző előtt nyilatkoztak. Két hónap múl­va Virág Zsolt eladta a lakást Ta­kács Lászlónak. A Kazincbarci­káról Budapestre került fiatalem­ber gyanútlanul költözött be új otthonába. Vele tartott élettársa, aki a közelmúltban hozta világra gyermeküket. - Öt éve pokol az életünk - mondja nem meglepő ingerült­séggel az egyébként visszafogott, csöndes szavú fiatalember. - Szá­mos alkalommal zaklatott az ere­deti tulajdonos, Horváth Ilona. Rendőri kísérettel ordibált a lép­csőházban, verte a bejárati ajtót. Bíróságról bíróságra járok. Szüle­im segítségével és komoly terhek vállalásával teremtettük elő a pénzt. Mi nem vagyunk millio­mosok. Nekünk az is gond, hogy gyermekünknek megvegyük a legszükségesebb dolgokat: ru­hácskát, élelmet, pelenkát. Meg­gondolatlan és ügyeskedő embe­rek áldozatává váltunk, akik egy­mást is kijátszották. Ráadásul be­lekerültünk az igazságszolgáltatás furcsa és érthetetlen szövevényé­be, amely pókhálóként fön körül. A fiatalember szavait ügyvéd­je, Gyarmati Mátyás egészíti ki. — Nyugodtan nevezhetem szak­mai különlegességnek, akár kép­telenségnek is a lakás és a hozzá­kapcsolódó perek történetét. Léte­zik egy jogerős ítélet, amely egy év nyolc hónapi, fölfüggesztett börtönbüntetést szabott ki Virág Zsoltra jelentős kárt okozó csalá­sért. Ezt azért rótták ki rá, mivel a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a férfi nem fizetett Horváth Iloná­nak a lakásért, de eladta Takács Lászlónak. Később egy másik, polgári peres eljárásban született ítélet Takács Lászlót jogtalan tu­lajdonosnak minősítette, és Hor­váth Ilonát visszahelyezte a tulaj­donba. Takácsék hajléktalanná válhatnak, és nagy a veszélye, hogy pénzüket sem látják viszont soha, hiszen időközben Virág Zsolt eltűnt. Állítólag Amerikába utazott. Mutatom az emlegetett adásvé­teli szerződést és a névaláírás hi­telesítéséről készült közjegyzői igazolást Horváth Ilonának, ami­kor megtalálom egy kispesti porta végében emelt rozoga, hideg mel­léképületben, ahol néhány hónap­ja húzódik meg. - Azt a szerződést félelmem­ben írtam alá - mondja a saját tör­ténetét meglehetősen zavarosan visszaidéző hölgy. - Így akartam kikényszeríteni a lakásból korábbi élettársamat, Záhonyi Zsoltot. Nem titkolhatom, hogy a mód­szert meglehetősen furcsának és veszélyesnek tartom, de nem ez az utolsó meglepetés. Hosszú, borzalmas részletektől sem men­tes történetet hallgatok végig. A mesében sűrűn fölbukkanó pikáns magánéleti részletek igazolják, hogy a hölgy egy életre kiható lé­pések sokaságát sem fontolta meg. Válása után furcsa kapcsola­tát sem, amelyhez - szavai szerint - annak ellenére is ragaszkodott, hogy társa gyakran bántalmazta, agresszivitásával üldözte. - Az igaz, hogy kaptam a férfi­tól 900 ezer forintot, amiről aláír­tam egy papírt - ismeri el végül, de azonnal hozzáteszi: - Soha nem gondoltam, hogy ezt vissza kell adnom. Néma csönd ül közénk a kérdés hallatán: miért hiszi, hogy felelőt­lenül írhat alá milliós tételeket? - Ez a nő összevissza éli az éle­tét - jut eszembe Takács László keserű megjegyzése. - A tárgya­lások anyagaiból is kiolvasható, hogy soha nem gondolja végig, kinek mekkora kárt okozhat tet­teivel. Bocsánat a kifejezésért, de ha igaz, amit állít, a hülyesége mi­att vált kisemmizetté. Most meg minket is ez fenyeget. Amikor mindezt visszaidézem, Horváth Ilona nem tiltakozik: - Valóban hülye voltam. El­romlott az életem. Véletlenül ta­lálkoztam Virág Zsolttal. Ugyan­ott lakott. Tapétázott a lakásban, így ismertem meg. Kértem, hogy keressen vevőt a lakásra. Falból írtuk a szerződést. Falból mentünk el a közjegyzőhöz is. Hiába áll a papíron, én egy fillért sem kaptam Virág Zsolttól. Becsapott. Ráve­zette nevét a tulajdoni lapra, és to­vábbadta a lakást. Fölmarkolt a pénzt. Én itt maradtam csórón. Ráadásul munkanélkülivé váltam. Gondolja, ha valóban megkapom a pénzt, hajléktalanszállóra me­gyek? Aztán már azt sem tudtam kifizetni. Ki is raktak. Ha nem fo­gadnak be ezek az ismerőseim, az ég alatt rohadnék. Horváth Ilona a bíróságon is következetesen kitartott amellett, hogy Virág Zsolt becsapta őt. Ál­láspontját erősítette, hogy az ide­vágó jogszabály szerint a köz­jegyző nem köteles megbizonyo­sodni a szerződésben kialkudott pénz átadásáról és átvételéről, csupán az aláírás hitelességéről. Bakonyi Elvira közjegyző a tár­gyaláson azzal érvelt, hogy az ügyfelek általában nem a szeme előtt, hanem az előszobában fize­tik ki egymást. A vitatott helyzetről nyilatko­zott a Fővárosi Főügyészség is. A rövid dokumentum elismeri a jogi bizonytalanságot, hiszen Horváth Ilona aláírása ellenére is kitartott amellett, hogy nem kapta meg a lakás vételárát. És ezt végül is bizonyítottnak látta a bíróság. - Ezek után bárki eladhatja így a lakását. Köt egy szerződést, hi­telesítteti, majd azt mondja, mind­ez nem igaz, vissza a lakásomat! - összegzi keserűen a történetet Ta­kács László. - Ha ügyesen csavar­ja a szót, és jól megsajnáltatja ma­gát a bíróságon, még igaza is lesz. Így jártunk. Takács László elkeseredettsége érthető. Végül is neki fogalma sem volt arról, hogy Virág Zsolt becsaphatta Horváth Ilonát. Ügy­védje segítségével kötött adásvé­teli szerződést arra a lakásra, ame­lyet csupán néhány napig tekint­hetett saját otthonának. A bíróság nem az érzelmekre épített. Abból indult ki, hogy a Vi­rág Zsolt és Horváth Ilona között kötött szerződés „bűncselekmény elkövetésével létrejött, valótlan tartalmú magánokirat, amely ér­vényesnek nem tekinthető”. A jo­gi logika szerint viszont az ilyen szerződés után kötött minden újabb szerződés jogtalan, hiszen a törvénytelen állapot nem konzer­válható. Erre alapozva kötelezte a másodfokú bíróság Takács Lász­lót, hogy „a perbeli lakást család­tagjaitól és ingóságaitól kiürítve hagyja el, és bocsássa a felperes rendelkezésére”. Továbbá köte­lezte még a pórul járt fiatalem­bert, hogy a lakásban eltöltött idő fejében, annak használatáért fi­zessen ki 758 929 forintot és an­nak 20 százalékos kamatát. - Mindezek tetejébe, amikor az ítélet után eltelt tizenöt nap, a bí­róság azonnal utasította a végre­hajtót, hogy szerezzen érvényt a végzésnek - tájékoztat a gyors fejleményekről Gyarmati Mátyás ügyvéd. Sőt ugyanilyen sebesség­gel intézkedtek a tulajdoni lap át­írásáról is, holott tudták, hogy fe­lülvizsgálati kérelmet adtunk be a Legfelsőbb Bíróságra. Az, hogy az utolsó tárgyalás után Virág Zsolttól nem vonták be útlevelét, és ő eltűnt Amerikába, senkit nem érdekel. Nem véletlen, hogy meg­szökött, mert most már nem csu­pán Horváth Ilona követeli rajta a lakást, hanem vissza kellene adnia ügyfelem, Takács László pénzét is. Ez pedig a kamataival együtt ma már hárommillió forint. A kispesti kulipintyóban zűrös történeteit mesélő Horváth Ilona nemes egyszerűséggel fogalmaz­za meg végső igényét. Takácsék hajléktalanná válhatnak, és nagy a veszélye, hogy pénzüket sem látják viszont soha, hiszen időközben az eladó eltűnt. - Engem nem érdekel már csak a pénzem. Szerintem Virág Zsolt és Takács László már megegye­zett egymással. Az sem biztos, hogy Virág külföldön van. Most minden tiszta. Ha Takács László­nak kell a lakásom, szerezze visz­­sza a pénzét, és fizesse meg a mai árát. Hogy hol keresse a pénzét Ta­kács László, arra nehéz válaszol­ni. Virág Zsolt ugyanis úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Itt vége is lehetne a történetnek, ha nem érkezik hír a Legfelsőbb Bíróság döntéséről. A napokban fölfüggesztették a végrehajtást. Takács László előtt fölcsillant a remény. Munkahelye értesítést kapott, hogy a per felülvizsgálati kérelmének elbírálásáig fizetésé­ből ne vonjanak le több részletet. - Bízom benne, hogy nemcsak a jog, hanem végre az igazság is számít - fogalmazza meg remé­nyét Gyarmati Mátyás ügyvéd. Ide kívánkozik Romvári Jenő önálló bírósági végrehajtó meg­jegyzése is. - Bár nekem szigorúan tartóz­kodnom kell minden vélemény­­nyilvánítástól, nem hallgathatom el, hogy Takács Lászlónak és csa­ládjának drukkolok. Valóban úgy tűnik, hogy mások meggondolat­lansága és csalárdsága áldozatává válhatnak. Szendrei Lőrinc Nem látják a jövőt FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT V­V 3200 településen Háromszázhatvanöt nap, háromszázhatvanöt lehetőség. Arra, hogy testben­­lélekben megújulva kihasználjuk mindazt a lehetőséget, amelyet hazánk nyújt az aktív pihenésre. Az új évezred újraértelmezi az üdülés fogalmát. A Magyar Turizmus Rt. kiadványai ahhoz kívánnak segítséget nyújtani, hogy mindenki megtalálja saját kalandját ebben a megújult szemléletben. Ennek az egyik legnagyszerűbb módja, ha az ember nyeregbe pattan, és kerékpáron fedezi fel Magyarország hívogató tájait. Kiadványaink iránt érdeklődjön a legközelebbi Tourinform-irodában. TOURINFORM:1 (1)438-80-80 www.tourinform.hu ! Itt - ;

Next