Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. május

2001-05-11

NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. MÁJUS 11., PÉNTEK A külföldi utas a legkönnyebb préda Tisztul a taxisszakma, de még mindig sok a panasz Több mint kétszáz taxis számíthat a nyáron fogyasztóvédelmi ellenőrökre. A fővárosi felügyelőség munkatársai a jövő héten kapják meg az idegenforgal­mi főszezon vizsgálati irányelveit, és a taxisokat bizonyára fokozottan ellen­őrzik majd. A Főpolgármesteri Hivatal munkatársai tavaly hetvenhét eljá­rást kezdeményeztek a taxisok ellen nyugtaadás elmulasztása, a hatósági ár túllépése és hamis számla miatt. MUNKATÁRSAINKTÓL A városháza kereskedelmi, turisztikai­­és fogyasztói érdekvédelmi ügyosztá­lyán két főállású munkatárs foglalkozik a budapesti taxiszolgáltatás ellenőrzésé­vel 1998 óta. A két szakember próba­utazásai során mindenekelőtt azt vizs­gálja, hogy betartja-e a taxis a maximált árakat, eleget tesz-e nyugta-, illetve számlaadási kötelezettségének, rendel­kezik-e az elvárható helyismerettel, de azt is figyeli, milyen a magatartása és fuvarvállalási készsége, és milyen álla­potban van autója. Tavaly 1144 taxit ellenőriztek, közü­lük 415-nél találtak kisebb-nagyobb szabálytalanságot. A vezetői igazol­vány szabálytalan elhelyezése, a tarifa­tábla hiányosságai, a kocsi állapota, il­letve a vezető magatartása miatt 280 esetben figyelmeztették a delikvense­ket. A forgalmi engedély, a jogosítvány és a zöldkártya hiánya, az arcképes ve­zetői igazolvány, a taxiengedély hiánya és a nem megfelelően működő taxamé­ter miatt ötvennyolc taxist berendeltek, kötelezve őket a hiányosságok pótlásá­ra, míg hetvenhét fuvarozó ellen hatósá­gi eljárást indítottak. Az ok itt a nyugta­adás elmulasztása, a hatósági ár túllépé­se és a hamis számlaadás volt; az APEH, a rendőrség, a fogyasztóvéde­lem és az önkormányzatok által kisza­bott bírság összege meghaladta a hét és fél millió forintot. A Főpolgármesteri Hivatal munkatár­sai az idén áprilisig 249 próbautazást tettek a városban, ennek nyomán har­minckét eljárást indítottak, a várható bírság összege kis híján 1,7 millió fo­rint. Tóth Attila azonban mindent egy­bevetve úgy tapasztalta, hogy a taxis­fronton - az egymást követő intézkedé­seknek, így az arcképes igazolvány és a maximált árak bevezetésének köszön­hetően - évről évre nagyobb a rend. A személyfuvarozók többsége tisztessé­ges — vallja, mindössze néhány tucat­nyian vannak köztük, akikkel mindig baj van. Zömük a szakmának abból a ti­zenöt-húsz százalékából kerül ki, amely a taxizást átmeneti foglalatosságnak te­kinti, és a rövid időt, amelyet erre szán, igyekszik anyagilag is a lehető leghasz­nosabban eltölteni - vagyis ott csal, ahol tud. Sokuk albérlő, mások kocsiját vezeti, és gyakorlatilag a teljes bevételt le kell adnia, így csak a borravalóra szá­míthat, és persze arra, amit el tud súrol­ni. Tóthék tudnak olyan esetről, amikor valakit nyolcezer forintért vittek fel a Deák térről a Várba a Lánchídon át. Idén a Fővárosi Fogyasztóvédelmi Felügyelőségre huszonöt panaszbeje­lentés érkezett horribilis áron fuvarozó vagy számlát adni nem hajlandó taxisok ellen - tájékoztatott Tóth Istvánné igaz­gató. Ezek közül öt ügyet továbbítottak a rendőrségre, mivel kiderült: a bepana­szolt taxi nincs nyilvántartva, az alvál­lalkozó hamis sárga rendszámmal fuva­rozik. A számla- és nyugtaadási kötele­zettség elmulasztása miatt érkezett pa­naszokat az adóhatóságnak adják át. Így ha fogyasztóvédelmi bírságtól a sza­bálytalanságok utólagos bizonyítási le­hetetlensége miatt nem is, legalább az adóellenőrzéstől joggal tarthatnak a szabálytalankodók. Egyelőre nem tud­ni, mit takar majd az idegenforgalmi célellenőrzés: az erről szóló irányelve­ket a jövő heti országos értekezleten kapják meg a fővárosi fogyasztóvédők. A nyári razziák azért kapnak különös hangsúlyt, mert a taxisokra panaszko­­dók többsége külföldi. Az álfuvarozók zöme is ilyenkor rajzik ki az utakra, al­kalmi munkával téve szert adózatlan nyereségre. Annyit azonban elárult a budapesti felügyelőség igazgatója, hogy legalább kétszáz, a fővárosban dolgozó vállalkozóval találkoznak majd próbautazásokon és drosztlezárások so­rán. Az úgynevezett gyorsított taxamé­tert használókat a közlekedésfelügyelet szakembereivel együtt igyekeznek majd kiszűrni. Az átvert utasoktól érkező be­jelentések egy része ugyanis évek óta arról szól: a feltüntetett tarifához képest igen borsos árat fizettek egy-egy útért. A taxishiénák egy része az elmúlt évek­ben már eltűnt, erre engednek következ­tetni a már tavaly is megritkult pana­szok. GYÖNGY KÁLMÁN KARIKATÚRÁJA Frissíteni kell a turistákat figyelmeztető kiadványt A csalók legkedveltebb áldozatai a helyet és a szabályokat nem ismerő turisták. A külföldiek kifosztásában sokáig a prágai taxi­sok jártak az élen: a cseh fővárosban megesett, hogy egy kilo­méternyi fuvarért nem kevesebb, mint nyolcezer koronát — hat­vanezer forintot - kért külföldi utasától egy vállalkozó. A város tanácsa most megpróbál valamiféle rendet teremteni a piacon, és nyárra a turisták védelmében többnyelvű kiadvánnyal rukkol elő. Ebben felsorolja a legkockázatosabb helyeket és a legin­kább látogatott pontok közti reális, átlagos viteldíjakat. Néhány éve Budapesten is létezett hasonló füzet, amelyben ismertették a külföldiekkel az itteni regulát, felhívták figyel­müket a veszélyekre, és felsorolták, hová fordulhatnak, ha át­vágták őket. A füzet azonban mára elavult, így szükség volna egy frissre - közölte lapunkkal Rusznák Imre, a városháza ke­reskedelmi bizottságának elnöke. Erre a szezonra azonban már nem készül el - tudtuk meg. A főváros úgy tervezi, hogy a droszthálózat év végi kiépítése után jelentkezik a füzettel, a remények szerint a jövő szezon elején. Az ingyenes tájékozta­tó várhatóan a repülőtéren, a pályaudvarokon, az idegenfor­­ galmi irodákban és a szállodákban lesz hozzáférhető. Európa-nap Rákospalotán Az Európai Unió jövőbeni polgárai, kö­zépiskolás fiatalok a XV. kerületi ön­­kormányzat millenniumi Európa-nap­­ján találkozhattak kedden Rákospalo­tán. A délelőtti sportversenyeken egy­­egy választott uniós ország színeiben küzdöttek a diákok. A délutáni fóru­mon több magyar szakértő mellett Eck­hard Jaedtke tanácsossal (EU Magyar­­országi Delegációja), Anna Saloranta első titkárral (finn követség), Björn Wulf tanácsossal (svéd követség), Van Oorschot tanácsossal (holland követ­ség) és Gordon Reid nagykövethe­lyettessel (Nagy-Britannia magyaror­szági követsége) beszélgethettek a csat­lakozás várható időpontjáról, esélyei­ről, következményeiről. Az EU történetével, intézményeivel, jogszabályaival, szabványaival kapcso­latos ismereteikről pedig vetélkedőn adhattak számot. A legfelkészültebb­nek idén is a tavalyi győztes, a László Gyula Gimnázium és Általános Iskola csapata bizonyult. Cs. K. É. Kék-arany lobogók alatt vetélkedtek fotó: szabó Bernadett _________Cikkünk Nyomán_________ A Munkáspárt nem MSZMP Igen bosszantó, ha vaskos tévedés jelenik meg rólunk, főleg olyan exponált - egy „politikus” által többször is megkísérelt felszámolási manőver miatt ismert - tan­­intézmény kapcsán, mint amilyen a rá­kospalotai Meixner Iskola. Még irritá­­lóbb a tévedés, ha olyan ellenszenves ön­­kormányzati döntésbe keverik nevünket, amely az említett iskola anyagi támogatá­sának megnyirbálására irányul. A Munkáspárt soha nem szavazna meg ilyen döntést, mert azt legádázabb ellen­feleink se vonhatják kétségbe, hogy poli­tikánk egyik alappillére éppen a huma­nizmus. Márpedig jól tudjuk, hogy ebben az iskolában olyan gyerekeket tanítanak, akiknek más pedagógiai rendszerben esé­lyük sem lenne az alapműveletek elsajátí­tására. Ha tehetnénk - és itt rejlik a téve­dés -, és jelen lehetnénk az iskola ügyei­ben illetékes önkormányzatban, amellett szállnánk síkra, hogy az iskola még több pénzt, még nagyobb lehetőséget kapjon az általa vállalt feladat teljesítéséhez, a szülők megelégedésére, e családok segí­tésére. Sajnos azonban nem lehetünk tá­mogatói egy ilyen nemes ügynek, nem lé­vén képviselőnk a XV kerületi önkor­mányzatban. Az anyagi támogatás meg­vonása érdekében ugyanis a MIÉP és az MSZMP képviselői szavaztak együtt. Földes György újságíró A Szabadság Már káros a kiköltözés mértéke Budapest lakosságának fogyásával párhuzamosan gyarapodik az agglo­meráció népessége. A folyamat elke­rülhetetlen, mértéke azonban egyértel­műen káros, ráadásul a város környéki települések hosszú távon csak úgy lesz­nek fenntarthatók, ha újabb és újabb beköltözőket csábítanak magukhoz. A lassan visszafordíthatatlanná váló fo­lyamatot az adófizetők finanszírozzák. Sürgősen megoldást kell találni a szuburbanizáció problémájára, mert a fo­lyamat lassan visszafordíthatatlanná vá­lik - állítja Éri Vilma, a Környezettudo­mányi Központ igazgatója. Az alapítvány évek óta igyekszik felhívni az illetékesek figyelmét a problémára, eddig nem túl nagy sikerrel. A döntési helyzetben lévő politikusok vagy nem érzékelik a gondo­kat, vagy nem képesek tenni semmit. Pe­dig a szuburbanizáció veszélyt jelent nemcsak Budapestre, hanem az agglome­rációs településekre is. A főváros egyértelműen rosszul jár az­zal, hogy lakóinak egy része elköltözik az agglomeráció településeire. Éppen azok a tehetősebbek mennek el, akik tehetnének valamit a város fejlődése, megújulása ér­dekében. (Az elmúlt tíz évben kétszáz­ezerrel csökkent a város lakóinak száma.) Hiányuk még jobban hátráltatja a lerob­bant belső kerületek megújítását , hiszen a lakók hozzájárulása, részvétele nélkül nem képzelhető el a városrehabilitáció­­, az egyre gyorsabban romló állagú épüle­tek és városrészek pedig még több embert késztetnek költözésre. A kiköltözők ugyanakkor visszajárnak dolgozni - becslések szerint naponta kétszázezren -, jobbára autóval, így elviselhetetlen mér­tékig terhelik az utakat. (Gyerekeik jó ré­sze Budapesten tanul, tíz év alatt meg­duplázódott a fővárosba bejáró középis­kolások száma.) A főváros bevezető út­jain 1990 és 1999 között tizenhét száza­lékkal nőtt a forgalom, miközben a buda­pesti gépkocsiállomány (az utóbbi öt év­ben) hat százalékkal, a tömegközlekedés utasforgalma pedig a tíz évvel ezelőttihez képest tizenhét százalékkal csökkent. A bevezető utakon állandósultak a dugók, így jelentősen megnőtt a városba bejutás ideje. A kiköltözők mind több időt tölte­nek közlekedéssel, így egyre kevesebbet élvezhetik azokat az előnyöket, amiért agglomerációs települést választottak. A kiköltözőkkel azonban a célba vett települések is csak látszólag, rövid távon nyernek. A szaporodó épületek vissza­szorítják a zöldterületet, nő a zsúfoltság és a forgalom, így lassan elveszítik vonz­erejüket. Márpedig a települések fenntar­tása egy idő után csak újabb és újabb be­költözők odacsábításával lehetséges. A közszolgáltatások fenntartása ugyanis jó­val drágább, mint a városban. Az állam közben bőkezűen támogatja az infrastruktúra kiépítését. Az összes adófizető pénzéből finanszíroznak olyan beruházásokat, amelyek tovább erősítik az egyébként káros folyamatot. A fejlő­dés látványos: az agglomerációban tíz év alatt hetvenhétről kilencven százalékra Az ördögi körből csak Budapest belső városrészeinek megújításával és színvonalas városi lakások épí­tésével lehet szabadulni. Ehhez a belső városrészek rehabilitációja és a Budapest középső részét körbe­­ölelő ipari terület, a barna zóna hasznosítása szükséges. Ezek la­kásépítésre alkalmassá tétele azon­ban olyan sokba kerül, hogy egyet­len önkormányzat sem képes állni, a befektetőkkel együtt sem. Éri Vil­ma szerint azonban az egykori álla­mi ipari vállalatok által okozott szennyezés felszámolása, a kör­nyezet helyreállítása mindenhol a központi költségvetés feladata. Az állami lakásépítési támogatást pe­dig lehetne differenciáltan kezelni. A belső területekre több támogatást fordíthatnának, hiszen a városkör­nyéki településeken építkezőket már alaposan támogatta az állam a közművek kiépítésével, nőtt a vízvezetékkel, tizenkilencről negy­venre a csatornával és harmincötről nyolcvannégyre a vezetékes gázzal ellá­tott lakások aránya. A gond persze nem a korábban elmaradt közművesítés pótlása, hanem az új betelepülők miatt szükséges vagy éppen a letelepülést elősegítő inf­rastruktúra-fejlesztés. Ma vannak Buda­pestnek olyan külső kerületei, ahol az inf­rastrukturális ellátottság rosszabb, mint a várossal gyakorlatilag összenőtt szom­szédos településen. A fejlesztés egyolda­lúsága ugyanolyan káros, mint a koráb­ban erőltetett Budapest-központúság. Az agglomerációs településeken a kisebb laksűrűség ráadásul sokkal drágábbá tesz minden fejlesztést. Míg Budapesten egy lakást 5,6 méternyi vízvezetékkel és hat­­méternyi csatornával lehet ellátni, ugyan­ezek a számok az agglomerációban 21,5, illetve 24,3 méter. A problémát nem lehet egyik napról a másikra megoldani, mert a most épülő házak évtizedek múlva is állnak majd. A helyzet kezeléséhez komoly összefogás kell, ami a korábban háttérbe szorított te­lepülések és a főváros látszólag ellentétes érdekei miatt nem egyszerű feladat - mondja Éri Vilma. Az együttműködés nélkül azonban egyre gyorsul a szubur­banizáció, amelynek a pénzügyi követ­kezményei ma még felmérhetetlenek.­­ A. G. A SZEMÉLYAUTÓK SZÁMA AZ AGGLOMERÁCIÓBAN ÉS BUDAPESTEN A SZEMÉLYAUTÓK SZÁMA EGYES TELEPÜLÉSEKEN* Terület Az autók száma 1995-ben Az autók száma 1999-ben Változás (százalék) 1000 lakosra jutó autók száma 1995-ben 1000 lakosra jutó autók száma 1999-ben Északi szektor 25 504 28 227 9,6 245 263 Keleti szektor 21 374 25 878 17,4 233 260 Délkeleti szektor 17 629 20 085 12,2 209 228 Déli szektor 37 339 44 927 16,9 246 274 Nyugati szektor 17 080 21 328 19,9 261 301 Északnyugati szektor 25 047 29 448 14,9 247 266 Budapest 569 543 535 520­­6,4 299 296 Település 1000 főre jutó autó 1995-ben 1000 főre jutó autó 1999-ben Település 1000 főre jutó autó 1995-ben 1000 főre jutó autó 1999-ben Település 1000 főre jutó autó 1995-ben 1000 főre jutó autó 1999-ben 322 531 Diósd 285 318 Szentendre 291 305 Budaörs 298 352 Solymár 288 313 Dunahaz 249 301 218 338 Telki 226 313 raszk Törökbálint 260 324 Üröm 267 307 Budapest 299 296 * A tíz, autóval legjobban ellátott Pest megyei település és Budapest adatai Forrás: KSH 29

Next