Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. május
2001-05-11
NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. MÁJUS 11., PÉNTEK A külföldi utas a legkönnyebb préda Tisztul a taxisszakma, de még mindig sok a panasz Több mint kétszáz taxis számíthat a nyáron fogyasztóvédelmi ellenőrökre. A fővárosi felügyelőség munkatársai a jövő héten kapják meg az idegenforgalmi főszezon vizsgálati irányelveit, és a taxisokat bizonyára fokozottan ellenőrzik majd. A Főpolgármesteri Hivatal munkatársai tavaly hetvenhét eljárást kezdeményeztek a taxisok ellen nyugtaadás elmulasztása, a hatósági ár túllépése és hamis számla miatt. MUNKATÁRSAINKTÓL A városháza kereskedelmi, turisztikaiés fogyasztói érdekvédelmi ügyosztályán két főállású munkatárs foglalkozik a budapesti taxiszolgáltatás ellenőrzésével 1998 óta. A két szakember próbautazásai során mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy betartja-e a taxis a maximált árakat, eleget tesz-e nyugta-, illetve számlaadási kötelezettségének, rendelkezik-e az elvárható helyismerettel, de azt is figyeli, milyen a magatartása és fuvarvállalási készsége, és milyen állapotban van autója. Tavaly 1144 taxit ellenőriztek, közülük 415-nél találtak kisebb-nagyobb szabálytalanságot. A vezetői igazolvány szabálytalan elhelyezése, a tarifatábla hiányosságai, a kocsi állapota, illetve a vezető magatartása miatt 280 esetben figyelmeztették a delikvenseket. A forgalmi engedély, a jogosítvány és a zöldkártya hiánya, az arcképes vezetői igazolvány, a taxiengedély hiánya és a nem megfelelően működő taxaméter miatt ötvennyolc taxist berendeltek, kötelezve őket a hiányosságok pótlására, míg hetvenhét fuvarozó ellen hatósági eljárást indítottak. Az ok itt a nyugtaadás elmulasztása, a hatósági ár túllépése és a hamis számlaadás volt; az APEH, a rendőrség, a fogyasztóvédelem és az önkormányzatok által kiszabott bírság összege meghaladta a hét és fél millió forintot. A Főpolgármesteri Hivatal munkatársai az idén áprilisig 249 próbautazást tettek a városban, ennek nyomán harminckét eljárást indítottak, a várható bírság összege kis híján 1,7 millió forint. Tóth Attila azonban mindent egybevetve úgy tapasztalta, hogy a taxisfronton - az egymást követő intézkedéseknek, így az arcképes igazolvány és a maximált árak bevezetésének köszönhetően - évről évre nagyobb a rend. A személyfuvarozók többsége tisztességes — vallja, mindössze néhány tucatnyian vannak köztük, akikkel mindig baj van. Zömük a szakmának abból a tizenöt-húsz százalékából kerül ki, amely a taxizást átmeneti foglalatosságnak tekinti, és a rövid időt, amelyet erre szán, igyekszik anyagilag is a lehető leghasznosabban eltölteni - vagyis ott csal, ahol tud. Sokuk albérlő, mások kocsiját vezeti, és gyakorlatilag a teljes bevételt le kell adnia, így csak a borravalóra számíthat, és persze arra, amit el tud súrolni. Tóthék tudnak olyan esetről, amikor valakit nyolcezer forintért vittek fel a Deák térről a Várba a Lánchídon át. Idén a Fővárosi Fogyasztóvédelmi Felügyelőségre huszonöt panaszbejelentés érkezett horribilis áron fuvarozó vagy számlát adni nem hajlandó taxisok ellen - tájékoztatott Tóth Istvánné igazgató. Ezek közül öt ügyet továbbítottak a rendőrségre, mivel kiderült: a bepanaszolt taxi nincs nyilvántartva, az alvállalkozó hamis sárga rendszámmal fuvarozik. A számla- és nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt érkezett panaszokat az adóhatóságnak adják át. Így ha fogyasztóvédelmi bírságtól a szabálytalanságok utólagos bizonyítási lehetetlensége miatt nem is, legalább az adóellenőrzéstől joggal tarthatnak a szabálytalankodók. Egyelőre nem tudni, mit takar majd az idegenforgalmi célellenőrzés: az erről szóló irányelveket a jövő heti országos értekezleten kapják meg a fővárosi fogyasztóvédők. A nyári razziák azért kapnak különös hangsúlyt, mert a taxisokra panaszkodók többsége külföldi. Az álfuvarozók zöme is ilyenkor rajzik ki az utakra, alkalmi munkával téve szert adózatlan nyereségre. Annyit azonban elárult a budapesti felügyelőség igazgatója, hogy legalább kétszáz, a fővárosban dolgozó vállalkozóval találkoznak majd próbautazásokon és drosztlezárások során. Az úgynevezett gyorsított taxamétert használókat a közlekedésfelügyelet szakembereivel együtt igyekeznek majd kiszűrni. Az átvert utasoktól érkező bejelentések egy része ugyanis évek óta arról szól: a feltüntetett tarifához képest igen borsos árat fizettek egy-egy útért. A taxishiénák egy része az elmúlt években már eltűnt, erre engednek következtetni a már tavaly is megritkult panaszok. GYÖNGY KÁLMÁN KARIKATÚRÁJA Frissíteni kell a turistákat figyelmeztető kiadványt A csalók legkedveltebb áldozatai a helyet és a szabályokat nem ismerő turisták. A külföldiek kifosztásában sokáig a prágai taxisok jártak az élen: a cseh fővárosban megesett, hogy egy kilométernyi fuvarért nem kevesebb, mint nyolcezer koronát — hatvanezer forintot - kért külföldi utasától egy vállalkozó. A város tanácsa most megpróbál valamiféle rendet teremteni a piacon, és nyárra a turisták védelmében többnyelvű kiadvánnyal rukkol elő. Ebben felsorolja a legkockázatosabb helyeket és a leginkább látogatott pontok közti reális, átlagos viteldíjakat. Néhány éve Budapesten is létezett hasonló füzet, amelyben ismertették a külföldiekkel az itteni regulát, felhívták figyelmüket a veszélyekre, és felsorolták, hová fordulhatnak, ha átvágták őket. A füzet azonban mára elavult, így szükség volna egy frissre - közölte lapunkkal Rusznák Imre, a városháza kereskedelmi bizottságának elnöke. Erre a szezonra azonban már nem készül el - tudtuk meg. A főváros úgy tervezi, hogy a droszthálózat év végi kiépítése után jelentkezik a füzettel, a remények szerint a jövő szezon elején. Az ingyenes tájékoztató várhatóan a repülőtéren, a pályaudvarokon, az idegenfor galmi irodákban és a szállodákban lesz hozzáférhető. Európa-nap Rákospalotán Az Európai Unió jövőbeni polgárai, középiskolás fiatalok a XV. kerületi önkormányzat millenniumi Európa-napján találkozhattak kedden Rákospalotán. A délelőtti sportversenyeken egyegy választott uniós ország színeiben küzdöttek a diákok. A délutáni fórumon több magyar szakértő mellett Eckhard Jaedtke tanácsossal (EU Magyarországi Delegációja), Anna Saloranta első titkárral (finn követség), Björn Wulf tanácsossal (svéd követség), Van Oorschot tanácsossal (holland követség) és Gordon Reid nagykövethelyettessel (Nagy-Britannia magyarországi követsége) beszélgethettek a csatlakozás várható időpontjáról, esélyeiről, következményeiről. Az EU történetével, intézményeivel, jogszabályaival, szabványaival kapcsolatos ismereteikről pedig vetélkedőn adhattak számot. A legfelkészültebbnek idén is a tavalyi győztes, a László Gyula Gimnázium és Általános Iskola csapata bizonyult. Cs. K. É. Kék-arany lobogók alatt vetélkedtek fotó: szabó Bernadett _________Cikkünk Nyomán_________ A Munkáspárt nem MSZMP Igen bosszantó, ha vaskos tévedés jelenik meg rólunk, főleg olyan exponált - egy „politikus” által többször is megkísérelt felszámolási manőver miatt ismert - tanintézmény kapcsán, mint amilyen a rákospalotai Meixner Iskola. Még irritálóbb a tévedés, ha olyan ellenszenves önkormányzati döntésbe keverik nevünket, amely az említett iskola anyagi támogatásának megnyirbálására irányul. A Munkáspárt soha nem szavazna meg ilyen döntést, mert azt legádázabb ellenfeleink se vonhatják kétségbe, hogy politikánk egyik alappillére éppen a humanizmus. Márpedig jól tudjuk, hogy ebben az iskolában olyan gyerekeket tanítanak, akiknek más pedagógiai rendszerben esélyük sem lenne az alapműveletek elsajátítására. Ha tehetnénk - és itt rejlik a tévedés -, és jelen lehetnénk az iskola ügyeiben illetékes önkormányzatban, amellett szállnánk síkra, hogy az iskola még több pénzt, még nagyobb lehetőséget kapjon az általa vállalt feladat teljesítéséhez, a szülők megelégedésére, e családok segítésére. Sajnos azonban nem lehetünk támogatói egy ilyen nemes ügynek, nem lévén képviselőnk a XV kerületi önkormányzatban. Az anyagi támogatás megvonása érdekében ugyanis a MIÉP és az MSZMP képviselői szavaztak együtt. Földes György újságíró A Szabadság Már káros a kiköltözés mértéke Budapest lakosságának fogyásával párhuzamosan gyarapodik az agglomeráció népessége. A folyamat elkerülhetetlen, mértéke azonban egyértelműen káros, ráadásul a város környéki települések hosszú távon csak úgy lesznek fenntarthatók, ha újabb és újabb beköltözőket csábítanak magukhoz. A lassan visszafordíthatatlanná váló folyamatot az adófizetők finanszírozzák. Sürgősen megoldást kell találni a szuburbanizáció problémájára, mert a folyamat lassan visszafordíthatatlanná válik - állítja Éri Vilma, a Környezettudományi Központ igazgatója. Az alapítvány évek óta igyekszik felhívni az illetékesek figyelmét a problémára, eddig nem túl nagy sikerrel. A döntési helyzetben lévő politikusok vagy nem érzékelik a gondokat, vagy nem képesek tenni semmit. Pedig a szuburbanizáció veszélyt jelent nemcsak Budapestre, hanem az agglomerációs településekre is. A főváros egyértelműen rosszul jár azzal, hogy lakóinak egy része elköltözik az agglomeráció településeire. Éppen azok a tehetősebbek mennek el, akik tehetnének valamit a város fejlődése, megújulása érdekében. (Az elmúlt tíz évben kétszázezerrel csökkent a város lakóinak száma.) Hiányuk még jobban hátráltatja a lerobbant belső kerületek megújítását , hiszen a lakók hozzájárulása, részvétele nélkül nem képzelhető el a városrehabilitáció, az egyre gyorsabban romló állagú épületek és városrészek pedig még több embert késztetnek költözésre. A kiköltözők ugyanakkor visszajárnak dolgozni - becslések szerint naponta kétszázezren -, jobbára autóval, így elviselhetetlen mértékig terhelik az utakat. (Gyerekeik jó része Budapesten tanul, tíz év alatt megduplázódott a fővárosba bejáró középiskolások száma.) A főváros bevezető útjain 1990 és 1999 között tizenhét százalékkal nőtt a forgalom, miközben a budapesti gépkocsiállomány (az utóbbi öt évben) hat százalékkal, a tömegközlekedés utasforgalma pedig a tíz évvel ezelőttihez képest tizenhét százalékkal csökkent. A bevezető utakon állandósultak a dugók, így jelentősen megnőtt a városba bejutás ideje. A kiköltözők mind több időt töltenek közlekedéssel, így egyre kevesebbet élvezhetik azokat az előnyöket, amiért agglomerációs települést választottak. A kiköltözőkkel azonban a célba vett települések is csak látszólag, rövid távon nyernek. A szaporodó épületek visszaszorítják a zöldterületet, nő a zsúfoltság és a forgalom, így lassan elveszítik vonzerejüket. Márpedig a települések fenntartása egy idő után csak újabb és újabb beköltözők odacsábításával lehetséges. A közszolgáltatások fenntartása ugyanis jóval drágább, mint a városban. Az állam közben bőkezűen támogatja az infrastruktúra kiépítését. Az összes adófizető pénzéből finanszíroznak olyan beruházásokat, amelyek tovább erősítik az egyébként káros folyamatot. A fejlődés látványos: az agglomerációban tíz év alatt hetvenhétről kilencven százalékra Az ördögi körből csak Budapest belső városrészeinek megújításával és színvonalas városi lakások építésével lehet szabadulni. Ehhez a belső városrészek rehabilitációja és a Budapest középső részét körbeölelő ipari terület, a barna zóna hasznosítása szükséges. Ezek lakásépítésre alkalmassá tétele azonban olyan sokba kerül, hogy egyetlen önkormányzat sem képes állni, a befektetőkkel együtt sem. Éri Vilma szerint azonban az egykori állami ipari vállalatok által okozott szennyezés felszámolása, a környezet helyreállítása mindenhol a központi költségvetés feladata. Az állami lakásépítési támogatást pedig lehetne differenciáltan kezelni. A belső területekre több támogatást fordíthatnának, hiszen a városkörnyéki településeken építkezőket már alaposan támogatta az állam a közművek kiépítésével, nőtt a vízvezetékkel, tizenkilencről negyvenre a csatornával és harmincötről nyolcvannégyre a vezetékes gázzal ellátott lakások aránya. A gond persze nem a korábban elmaradt közművesítés pótlása, hanem az új betelepülők miatt szükséges vagy éppen a letelepülést elősegítő infrastruktúra-fejlesztés. Ma vannak Budapestnek olyan külső kerületei, ahol az infrastrukturális ellátottság rosszabb, mint a várossal gyakorlatilag összenőtt szomszédos településen. A fejlesztés egyoldalúsága ugyanolyan káros, mint a korábban erőltetett Budapest-központúság. Az agglomerációs településeken a kisebb laksűrűség ráadásul sokkal drágábbá tesz minden fejlesztést. Míg Budapesten egy lakást 5,6 méternyi vízvezetékkel és hatméternyi csatornával lehet ellátni, ugyanezek a számok az agglomerációban 21,5, illetve 24,3 méter. A problémát nem lehet egyik napról a másikra megoldani, mert a most épülő házak évtizedek múlva is állnak majd. A helyzet kezeléséhez komoly összefogás kell, ami a korábban háttérbe szorított települések és a főváros látszólag ellentétes érdekei miatt nem egyszerű feladat - mondja Éri Vilma. Az együttműködés nélkül azonban egyre gyorsul a szuburbanizáció, amelynek a pénzügyi következményei ma még felmérhetetlenek. A. G. A SZEMÉLYAUTÓK SZÁMA AZ AGGLOMERÁCIÓBAN ÉS BUDAPESTEN A SZEMÉLYAUTÓK SZÁMA EGYES TELEPÜLÉSEKEN* Terület Az autók száma 1995-ben Az autók száma 1999-ben Változás (százalék) 1000 lakosra jutó autók száma 1995-ben 1000 lakosra jutó autók száma 1999-ben Északi szektor 25 504 28 227 9,6 245 263 Keleti szektor 21 374 25 878 17,4 233 260 Délkeleti szektor 17 629 20 085 12,2 209 228 Déli szektor 37 339 44 927 16,9 246 274 Nyugati szektor 17 080 21 328 19,9 261 301 Északnyugati szektor 25 047 29 448 14,9 247 266 Budapest 569 543 535 5206,4 299 296 Település 1000 főre jutó autó 1995-ben 1000 főre jutó autó 1999-ben Település 1000 főre jutó autó 1995-ben 1000 főre jutó autó 1999-ben Település 1000 főre jutó autó 1995-ben 1000 főre jutó autó 1999-ben 322 531 Diósd 285 318 Szentendre 291 305 Budaörs 298 352 Solymár 288 313 Dunahaz 249 301 218 338 Telki 226 313 raszk Törökbálint 260 324 Üröm 267 307 Budapest 299 296 * A tíz, autóval legjobban ellátott Pest megyei település és Budapest adatai Forrás: KSH 29