Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. július

2001-07-20

________Szalon________ A kevesebb több Fiammal és lányommal voltunk a múlt hét végén a Néprajzi Múzeumban. Na­gyon jók a rendezvényeik. Képességfej­lesztő játékokat találnak ki a gyerekek­nek, a mostani óraszalonban például mindenki elkészíthette saját napóráját, és volt test-, pontosabban arcfestés is. A lá­togatók választhattak, hogy kutyák, macskák vagy virágok akarnak-e lenni. Ezek a manuális játékok nem pusztán lekötik a gyerekeket, hogy ne zavarjanak, hanem szórakoztatóvá teszik számukra a múzeumi élményt. Engem lenyűgöznek az elmés időmérő szerkezetek Volt egy vi­lágóra, amely egyszerre mutatta tizenkét világváros idejét — eltöprengtem, hogy már a régiek is gondoltak ilyesmire, ki is találták hozzá a konstrukciót. Óraterem egyébként az Időképek című kiállításon is van, amely az év végéig látható ugyan­csak a Néprajzi Múzeumban. Zenében a Mindhalálig Beatles zene­kar koncertjeit ajánlom. Nem tévesztik össze magukat az igazi Beatlesszel. Úgy gondolom, a profizmus ott kezdődik hogy az ember tisztában van saját szakmai kvalitásával; még az sem baj, ha az cse­kélyebb másénál. Probléma akkor van, ha valaki többet akar mutatni, mint amennyit tud. Pár egyszerű hangba bele­sűríthető az egész mondandó. Lejegyezte: Rados Virág Ajánló: Szentmihályi Gábor - Michel dobos Paletta KESZTHELY 1981 címmel szeptem­ber 16-ig látható kiállítás az N & N Ga­lériában (VI. kerület, Hajós utca 39.). A tárlat 120 alkotó közös terveit mutatja be egy történelmi városmag újjáépíté­séről. MAGYAR VIRTUÓZOK KAMARA­­ZENEKAR Pérchy Kornélia, Csavlek Etelka, Gregor József (ének), Kovács Endre (orgona) és Szenthelyi Miklós (hegedű) közreműködésével ad hang­versenyt holnap este nyolc órától a Má­tyás-templomban (I. kerület, Szenthá­romság tér 2.). Műsoron Vivaldi, Bach, Händel, Mozart, Liszt, Gounod és C. Franck művei. KULCSÁR BÉLA (1929-1976) ma­rosvásárhelyi szobrász- és festőművész emlékkiállítása 25-ig tekinthető meg a Vármegye Galériában (V. kerület, Vár­megye utca 11.). A tárlat keddtől pénte­kig 10 és 18 óra között látogatható. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. JÚLIUS 20., PÉNTEK 25 A ko­csma mint kultúrszentély A XIX. század polgári fejlődése az olyan falusias településekre is hatott, mint Rákoskeresztúr, Rákoscsaba vagy Rákoshegy. A századforduló ide­jén egyre-másra alakultak a polgári egyletek, asztaltársaságok. A társasági élet fő színtere pedig a kocsma volt. Senki ne gondolja, hogy kocsmába öncélú ivászatért, búfelejtésnek indult le­­részegedésért mentek a helyiek - meséli Dombóvári Antal tanár, a XVII. kerület kutatója. A századforduló táján minden valamirevaló vendéglőben volt egy nagyterem, ahol ötven-hatvan ember is kényelmesen elfért. A vendéglőkben kuglizni, sakkozni lehetett, a nagyter­mekben pedig politikai gyűléseket, kul­turális rendezvényeket tartottak. A régi­ek megadták a módját: először két-há­­rom órás „műkedvelői előadást” tekin­tettek meg ismert fővárosi „népszínmű­vészek” előadásában, majd „magas han­gulatban szórakoztak hajnalig”. Más sza­badidős elfoglaltság nem lévén, a mulat­ságok kéthetente követték egymást. Fon­tos társasági program volt - feltehetően az akkortájt még jellemző analfabetiz­mus miatt vonzó - a felolvasóest. A rákosligeti munkásotthon-társaskör tag­jai például érdekes előadást hallhattak a szőlőtermesztés fortélyairól, a rákoscsa­bai bohém asztaltársaság hallgatói pedig - 1919-ben! - a proletárdiktatúra idősze­rűtlenségéről. Külön női összejöveteleket is rendez­tek, melyek bevételét természetesen jóté­konysági célokra fordították. Az 1897- ben indult Rákoskeresztúr című lapban az összejövetelek másnapján pontosan közölték, ki mennyi pénzt adott. Kéthetenként tehát összegyűlt a nép a rákosligeti Láng vendéglőben - később Ráfész-iroda lett -, a Sismann kocsmá­ban, a Bartus vendéglőben vagy a ma is vendéglátó-ipari egységként működő Korcsma a Búrhoz nevűben. A Füringer vendéglő - ma iskola - 1904-ig közked­velt hely volt, majd miután nagytermét átadta az izraelita egyletnek, a vigadal­mak helyszíne a ma százéves Csekovsz­­ky Művelődési Ház lett. Hogy szövődtek-e szerelmek a „táncz­­vigadalmak” alatt, miközben a keresztúri Villás Laci bandája vagy a híres Loso­­zenekar húzta a talpalávalót, játszott ke­­ringőt, tangót, foxtrottot? Erről nincs fel­jegyzés. De sokkal többet mondanak az újságban „hímen” címszó alatt megjelent házassági, eljegyzési hírek. Innen tudhat­ták meg a szűkebb közösség tagjai, hogy Künster Birikének vagy bizonyos Coni­­kának - a boldog fiatalok mindig a bece­nevükön szerepeltek - bekötötték a fejét. De volt, amit nem közöltek az újságok. Mégis tudta mindenki, hogy a köztiszte­letben álló rákosligeti jegyző felbontotta eljegyzését. Nem, nem másik szerelem az oka. A történet azonban legalább ennyire romantikus. Mikor fivére meghalt, magá­hoz vette özvegyét és négy gyerekét. So­ha nem nősült meg. A tizenötödik utcában működő rákos­ligeti sportegylet épületében ugyanolyan borkimérés működött, mint bármely más vendéglőben. A Tanácsköztársaság alatti szesztilalom idején tejeskannákban hoz­ták a bort Kistarcsáról. Egyszer azonban kiderült a turpisság. Attól kezdve megtor­lásként csakis orvosi rendelvényre lehe­tett bort kapni, legfeljebb egy litert. Tyápay Katalin Ister-napok a Dunán Duna-parti vigasságokra hívja látogatóit Szentendre. Az Ister-napok rendezvény­­sorozatán ma két órakor gólyalábas „bo­­hócos hajcihő” kezdődik. Lesz ugrálókö­telezés és lufihajtogatás, mások népi ügyességi és sportjátékokon szórakozhat­nak. Délután háromkor látható a Vásáros­­di című bábelőadás, amelyhez Weöres Sándor és Kányádi Sándor versei szolgál­tatják az odaillő szöveget. Négykor csalá­di jelenetek címmel óriásbábos produk­ció következik a Duna-korzón. Este hat­tól a szentendrei fúvósok adnak térzenét, majd nyolctól régi idők vidám jeleneteit fűszerezi operettslágerekkel a szentend­rei SNASZ társulat. Tíztől fáklyás csó­nakfelvonulásra vár mindenkit a Duna. A hét végén szintén hasonlóan színes prog­ramra invitálnak szentendrei és nem szentendrei családokat. A népünnepély vendégei szombaton evezős és görkor­csolyaversenyre is benevezhetnek, a va­­sárnapi programot este utcabál zárja. R. V. Cura olasz szopránt hoz magával A koncertek karmestere Ács János Kevésbé a közönség, inkább a szakma ka­pott információkat a ma esti José Cura­­koncert előtt. Ács Jánost, az est dirigen­sét, a külföldön, jelenleg Olaszországban élő karmestert az a hír érte el, hogy a kí­sérő zenekart - a Szegedi Szimfonikuso­kat - pályázat útján választották ki. Ács ezt cáfolja, szerinte pályáztatásnak nem is lett volna realitása. Tavaly a Magyar Állami Operaház muzsikusaiból tizenegy éve alakult Failoni Zenekarral énekelt a világhírű argentin tenorista. Az Erkel Színházban este nyolckor kezdődő hangversenyen a Verdi, Puccini, Giordano műveiből összeállított műsort élvezheti a közönség. José Cura ezúttal nem egyedül lép föl, egy olasz szoprán­nal, Simona Baldolinivel érkezik. Szom­baton délben a Kristóf téri Rózsavölgyi Zeneműboltban dedikálja CD-it. Berlinben néhány nappal ezelőtt feje­ződött be a világhírű énekes idei, tíz kon­certből álló németországi turnéja, a kör­úton a dessaui zenekart végig Ács vezé­nyelte. A budapesti és a vasárnapi szege­di esemény ehhez csatolt „ráadás”. A ma­gyarországi program érdekessége egyéb­ként, hogy hazai színekben egy harmadik szereplőt is bekapcsoltak: Frankó Tündét. Ács János tavaly, a budapesti Cura­­koncerten dolgozott először a XXI. szá­zad tenorjaként aposztrofált énekessel, s nem tagadja, hogy kapcsolatuk konfliktu­sok árán vált olyan erőssé és barátivá, hogy az idei német körútra is őt kérje az argentin sztár. Cura, aki előbb karmesteri tanulmányokat folytatott, s csak azután kezdett énekelni, tavaly vezényelt is az estjén, így a Failoni Zenekart keményen megdolgoztatta a fellépést megelőző két napon. Idén is ragaszkodik ahhoz, hogy dirigáljon, mégpedig nem keveset, tehát a szegedi muzsikusokra ma délelőtt, ami­kor első ízben találkoznak a művésszel, nehéz órák várnak. Ács azonban már kedd óta gyakorol az együttessel Szege­den, hogy kellőképpen felkészítse őket. Cura, akárcsak például Pavarotti, külön­leges személyiség, aki körül rendkívüli (rendkívül jó) körülményeket kellene te­remteni — véli a karmester, aki 1991-ben éppen Pavarotti operaházi áriaestjével­­­ tért vissza Magyarországra. Nemrég a há­rom tenorral lépett pódiumra Szöulban, az Olimpiai Stadionban, azután Peking­­ben, a Tiltott Városban. A szegedi koncert után itt marad, mert Nádasdladányban, az ökológiai és kulturális központban, az új­jáépülő Nádasdy-kastély parkjában Verdi Trubadúrját vezényli (Anatolij Fokanov­­val, Pitti Katalinnal, Wiedemann Berna­dettel), Manrico szerepében a magyar kö­zönség részéről még felfedezésre váró olasz tenoristával, Vincenzio Sanzóval. Ezután Ács János egy Bottesini-lemez készítésében vesz részt a Failoni Zene­karral, majd a Zsidó Nyári Fesztiválon,­­ augusztus 27-én . Händel Judás Makkabeus című oratóriumát vezényli a Dohány utcai Zsinagógában. Az angol nyelvű előadásban Kincses Veronika, Ulbrich Andrea, Timothy Bentch és La­borfalvi Soós Béla, valamint a Tomkins Énekegyüttes szerepel. A. M. Főszezoni, szuperkedvezményes, kétéjszakás akció augusztus 31-ig a soproni BIO SPORT HOTEL LÖVÉRBEN! Tartalmaz: 2 éjszakai szállást, reggelit és naponta egy főétkezést, uszoda, szauna, pezsgőfürdő és fitneszterem használatát. Kétágyas szobában: 14 200 Ft/fő BIO SPORT HOTEL LÖVÉR További információ: Sopron tel.: 06 (99) 513-859, illetve 849-es mellék, fax: 06 (99) 312-551 ■4 A napokban a legtöbb rókára, bagoly­ra, őzre és vaddisznóra a közeli erdők helyett a Mezőgazdasági Múzeumban bukkanhatunk. Természeti öröksé­günk címmel rendezett kiállítást az Altamira Egyesület a Vajdahunyad várában. Altamira a barlangrajzok spanyolor­szági lelőhelye, falfestményeit az állatáb­rázolás legelső emlékeiként tartják szá­mon. Az azonos nevű képző- és iparmű­vészeti társaságot hét éve tízen alakítot­ták. Jelenleg hatvan tagja van, köztük egyetemi tanárok, grafikusok, bélyegter­vezők, szobrászok és iparművészek. Az Altamira Egyesület művészei veszélyez­tetett környezeti értékekre hívják fel a fi­gyelmet Természeti örökségünk című tár­latukon, amely július 23-tól tekinthető meg a Mezőgazdasági Múzeumban. Erdőkben, trópusi tájakon és paraszt­­gazdaságokban élő állatokat ugyanolyan számban festettek, rajzoltak vagy mintáz­tak meg az alkotók. Ezen a kiállításon az elefánt sem számít egzotikusabbnak a há­zi sertésnél, a denevér nem visszataszí­­tóbb a pávánál. A képekből és kisplaszti­kákból az állatok esztétikai szempontokat nélkülöző, feltétlen elfogadása érződik. A művészek többféle technikát hasz­náltak: grafitot, akvarellt, olajfestéket. Még sokrétűbbek voltak azonban az áb­rázolási módok. Néhány festő nem töre­kedett másra, minthogy egy-egy szép pil­lanatot megörökítsen. Állatot mezőn, er­dőben vagy a levegőben. Ezek az alkotá­sok, illetve a bölény- és kosfejet ábrázoló kisplasztikák mint trófeák leginkább va­dászlakók falára illenek. Mások sokkal elvontabb környezetbe helyezték állatmúzsáikat. Budai Tibor Alföldi sorsok című grafitrajzán baráz­dált arcú tanyasi emberek is megjelen­nek, és istállók, színek, ólak. Mindenütt ott az állat: ló, disznó, madár. A szegény­ségben együtt sínylődnek a gazdákkal; testtartásukon legalábbis ez látszik. Bu­dai Tibor többi munkájában (Örök meg­újulás és Pihenő az út felénél) is mögöttes tartalmat ad a természeti tájnak. A madarak mennyországa című kép különös hangulatot kelt a nézőben. Mint­ha a menny kapuján leshetne be egy pilla­natra. Fényes nyílás körül különféle ma­dárfajok egy-egy példánya nyújtogatja nyakát. Kinéznek az emberre a szó szoros értelmében vett mennybemenetel előtt. Nem lehet eldönteni, mi látszik tekinte­tükben: szemrehányás vagy csak meg­könnyebbülés, hogy végre­ eljuthatnak oda, ahol többé nem kell tartaniuk tőlünk. Kádár Katalin Erdő és szent hely című alkotása újabb kis részletet nagyít fel em­ber és környezete együttéléséből. Szikár fáj a lombkorona tájékán gótikus temp­lombelsővé változnak. Deista képzettár­sítás az erdőkatedrális. Technikáját és látásmódját tekintve is egyedülálló Fábián Gyöngyvér Sziesztá­ja. A krétarajzon nőstény és hím oroszlán nyújtózik a szavannán. A pár „feldobott” krétavonás csak sejteti a két hűsölő állat­figurát. Az előtérben Szunyoghy András egye­temi adjunktus alkotásaiból készült kiál­lítás. A hajszálvékony vonalakkal rajzoló Szunyoghy maga is türelmes ember lehet — akárcsak a vadász, aki egyik képén ké­szenlétben áll kutyájával, úgy várja a fel­bukkanó vadat. A rajzok - főleg a tengely mentén félbevágott sertést és lovat meg­jelenítők - hentesüzlet szakszerű dekorá­ciójára emlékeztetnek. Csak a felsült, la­pockát vagy combot betájoló kis nyilak hiányoznak róluk. A művész egy helyen kis humort rejt anatómiai pontosságú ál­latábrázolásába. Vadászház falát díszítő trófeagyűjtemény: szarvasok és zsiráfok közé nő­ trófeát csempész. Úgy látszik, az állatbarát is csak ember. Valaczkay Gabriella Állati múzsák Az Altamira tárlata veszélyeztetett környezeti értékekre hívja fel a figyelmet Nemcsak egzotikus négylábúakat mintáztak meg Van itt akvarell, olajfestmény, ceruzarajz FOTÓK: SZABÓ BERNADETT

Next