Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. június

2002-06-13

40 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. JÚNIUS 13., CSÜTÖRTÖK Ráth Károly, Budapest első főpolgármestere Megfelelő ember, megfelelő időben, megfelelő helyen Első főpolgármesterét elfelejtette Bu­dapest. Ráth Károlynak a fővárosban nincs szobra, emléktáblája, utcája, tere sem, nincs egy zug, mely reá emlékez­ne és emlékeztetne. Pedig nem minden­napi korban volt a város első embere, s nem kis ideig: tisztségét 1873-tól halá­láig, 1897-ig töltötte be. Ez a negyed század pedig Budapest megszületését és nagyvárossá válását hozta. A főváros történetében talán a legfontosabb évek voltak ezek, a hőskor, „az eredeti vá­rosfelhalmozás” időszaka. A későbbi főpolgármester 1821. feb­ruár 20-án született Budán, jómódú polgárcsaládban. Alsóbb iskoláit Szé­kesfehérváron, a jogot a pesti egyete­men végezte. Húszéves korára már táb­lai jegyző lett, majd egy Schiller nevű neves pesti ügyvédnél folytatott gya­korlatot. Miután a köz- és a váltóügy­védi vizsgákat sikerrel letette, a város egyik népszerű, foglalkoztatott ügy­védje lett, aki nemcsak vagyonában, hanem ismertségben is egyre gyarapo­dott. 1848-ban városi képviselő, a pesti nemzetőrség egyik szervezője és az újoncozási bizottmány elnöke lett. A szabadságharcban azonban nem vett részt, annál óvatosabb és taktikusabb volt, így a megtorlástól sem kellett tar­tania. Az 1850-es években a város legkere­settebb köz- és váltóügyvédje lett, s munkája során bizalmas kapcsolatba került a pesti kereskedelmi és üzleti élet legbefolyásosabb képviselőivel. Mint kiváló szakembert 1860-ban meg­hívták az országbírói értekezletre, ahol a jogviszonyok kimunkálása folyt, már a polgári átalakulás követelményeinek megfelelően. Emellett tagja lett Pest képviselő-testületének, és a lipótvárosi elit a kerület képviselőjének is szerette volna megválasztatni. Ezt azonban Ráth még nem szorgalmazta, képviselő is csak rövid időre lett, 1867-ben, mi­kor a polgármesterré választott Szent­­királyi Mór ráhagyta józsefvárosi mandátumát. Hamarosan korona­ügyésszé, majd kúriai bíróvá ne­vezték ki, és 1871-ben elnyerte az ország legmagasabb bírói posztjainak egyikét: a királyi tábla alelnöke lett. 1873-ban ebben a magas méltóságban érte a hír, hogy a kormány, az uralkodóval egyetértésben, az ekkor megszületett Budapest főváros főpolgármesterének jelölte. Az 1867-es kiegyezés után elodázhatatlan feladattá vált a három Duna-parti város, Pest, Buda és Óbuda egyesítése, és Bu­dapest főváros létrehozása. 1870- ben elkezdődött a törvény-előkészí­tés, 1872-ben megszületett a fővárosi törvény, és 1873-ban ténylegesen ki­alakították az új főváros közigazgatási szervezetét. A fővárost a mindennapi gyakorlatban a városi tanács élén álló polgármester igazgatta, az alpolgár­mesterekkel és az ügyosztályok élén ál­ló tanácsnokokkal együtt. A törvény emellett, alapul véve a vármegyei főis­­páni szerepet, Budapesten kialakított még egy tisztséget is, a főpolgármeste­rit. A főpolgármestert a kormány és az uralkodó három jelöltje közül a köz­gyűlés választotta hat évre, s szinte el­­mozdíthatatlan volt, mert az uralkodó is csak saját kérésére menthette fel. A fő­polgármester volt az a személy, aki a főváros élén a kormányt és annak aka­ratát képviselte. Erre a kényes feladatra, úgy tűnik, Ráth Károly volt a legalkalmasabb. Bírta mind a kormány, mind a város „politikacsináló” polgárainak bizalmát, emellett barátságos, simulékony, vér­beli politikus volt. Ebben az időben kü­lönös jelentősége volt, hogy ne borul­jon fel a két hatalmi tényező, a kor­mány és a főváros közötti normális vi­szony, mert a kormánynak szüksége volt Budapestre, hogy Bécset ellen­súlyozza, a fővárosnak pedig szük­sége volt a kormányra, hiszen majd’ minden jelentős beruhá­záshoz a kormány adta a pénzt. Ezt a borotvaélen táncoló jó vi­szonyt sikerült Ráth Károlynak hallatlanul ügyesen és taktiku­san, huszonöt évig megtarta­nia. Közmegelégedésre négy­szer választották újra, mindig nagy többséggel, s szinte vita nélkül. Hivatalából csak végze­tesnek bizonyuló betegsége „mentette fel”. Az 1896-os millenniumi ün­nepségek megszervezésében még tevékenyen részt vett, de már egyre többet betegeskedett. Krónikus vese­bajához heveny hashártyagyulladás tár­sult, s 1897. július 30-án elhunyt. Dísz­pompával rendezett temetésén több ez­ren vettek részt. Halála alkalmából a sajtó is megem­lékezett alakjáról és működéséről. „Bu­dapest közönsége megilletődéssel fo­gadta a rögtön elterjedt gyászhírt, mert Ráth Károlyban olyan férfiút tisztelt, aki életének főleg utolsó 24 esztendejé­ben minden tehetségét, készültségét és munkaerejét a fővárosnak szentelte, s mindenütt ott volt, ahol a fő- és székvá­ros érdekeit előmozdítani vagy védeni kellett. Ő ugyan Budapest igazgatásá­nak mint a kormány bizalmi embere ál­lott az élén, mindazonáltal úgy tudta vinni szerepét, hogy sem a kormány, sem a főváros iránti kötelességei nem jutottak egymással kibékíthetetlen el­lentétbe. Mindenre kiterjedő figyelmét semmi sem kerülte el. Még évenkénti szabad idejének nagy részét is hivatalá­nak szentelte. Nyaralóhelyére is rende­sen maga után küldette a folyó ügyek iratait, hogy az ő pihenése miatt sem­miben ne történjen fennakadás. Emel­lett közmondásos ügyességgel, tapin­tattal és dísszel képviselte a fővárost azon igen gyakori esetekben, midőn a királyt vagy a királyi család tagjait, ide­gen méltóságokat kellett fogadnia, s üdvözlő vagy részvétnyilatkozatokat vivő küldöttségeket kellett a korona vagy a kormány elé vezetnie” - írta ró­la a Vasárnapi Újság terjedelmes nekro­lógja. A főváros történetében ritka életpá­lyát futott be Ráth Károly, majd’ ne­gyed századig töltötte be az alkatának megfelelő, kényes és bizalmi posztot. Budapest tudós történésze, Vörös Ká­roly tömören és találóan így jellemezte működését: „Úgy véljük, Ráth ponto­san az a főpolgármester volt, akit a Ti­sza Kálmán-i Magyarország kívánha­tott Budapest főpolgármesteri székébe — az e megállapításból következő pozi­tív és negatív vonásokkal együtt.” Fodor Béla Ráth Károly . Ércnél Maradandóbb Bacher Vilmos síremléke­ ­ Az 1877-ben megnyitott Országos Rabbiképző I Intézet dualizmus kori tanárait, Bacher Vilmost, 1­8­7­7­­ Bloch Mózest és Kaufmann Dávidot mint a­­ judaisztika hazai megalapozóit, Scheiber Sándor az intézmény „első nagy triászának” nevezte: ők indították el a Rabbiképző közép-európai zsidó tudományos központtá fejlődését. A három nem­zetközi rangú tudós sírja a Salgótarjáni úti izrae­lita temetőben található, egymás közelében, a rabbik és hitközségi vezetők díszsírhelyein. Az itt sorakozó puritán, egyforma obeliszkektől hangsúlyosan elkülönül a díszsort megnyitó sír­kő, amely Bacher Vilmosnak (1850-1913) állít emléket. Bacher, bár végzett rabbi volt, elsősorban ori­entalistaként, héber, arab és perzsa filológus­ként, s főként talmudistaként örökítette meg ne­­­­vét. Kortársai a világ egyik legtekintélyesebb Talmud-kutatójaként tisz­telték, aki az exegetikát, azaz a tudományos alapo­kon nyugvó, modern Bib­lia-kritikát követve meg­­­­­eremtette a Talmud-kriti­­­­ka tudományát, s azonosí­­­­totta a hatalmas mű egyes­­ kronológiai rétegeit, illet­­­­ve szerzőit. Emellett jeles­­ vallásfilozófus, nyelvtu-­­­dós és Biblia-fordító volt, s ötven kötet és sok száz ta­­­­nulmány szerzője, s Bloch­­ után a Rabbiképző máso­­­­dik igazgatója.­­ Méltó és különleges síremlékét Lajta Béla ter­vezte, az a művész, akiről halála után nyolc évtized­del már kijelenthetjük: a XX. században — építész­ként és a fővárosi izraelita temetők építészeti főfel­­ügyelőjeként - ő hozta létre a hazai funerális mű­vészet legjelentősebb al­kotásait. Munkásságára­­ döntően hatott az ókori Közel-Kelet művészete, illetve a magyar népmű­vészet, s e két ihletforrást úgy tudta ötvözni a tra­dicionális zsidó szimbolikával, hogy új, szuve­rén formanyelvet hozott létre. Temetői művei egy részén — így a Bacher-sírkő hátoldalán is — a héber kalligráfia jut főszerephez (e célból Lajta saját stílusához igazodó betűtípust is tervezett). Bacher Vilmos síremlékének másik fontos motí­vuma a népies növényi ornamentika: a korsóból növekvő indák, különféle virágok, szőlőfürtök és mákgubók. Falsírboltokat és mauzóleumokat is tervezett, melyeknél­­ ellentétben az eklektikus sírépítmé­nyekkel, ahol a reprezentatív igény gyakran erő­sebbnek bizonyult a hagyományoknál - össz­hangba tudta hozni a tradíciókat, a reprezentáci­ót és a maga teremtette új formanyelvet. A Sal­gótarjáni úti temető sír­emlékei közül ezt igazol­ja a robusztus Bródy-sír­­bolt, a stilizált oroszlánfe­jekkel ékesített Gutt­­mann-síremlék, s minde­nekelőtt a Sváb fivérek kaput és oltárt imitáló sír­ja, két monumentális grá­nitkeselyűvel. Lajta mű­vészetét dicséri a temető bejárati épülete, s az egy­kor kupolás, ma fedetlen szertartási épület is. A hagyományos, ar­chaikus rabbisor mellett a Salgótarjáni úti temető bejáratának közelében megtalálhatók az újabb keletű, világias díszsírhe­lyek is. A főkapuval szemben található két ki­magasló politikai vezető, Vázsonyi Vilmos és Sán­dor Pál emléke, s a közel­ben nyugszik Heltai Fe­renc budapesti főpolgár­mester, valamint Kiss Jó­zsef költő és Fényes Adolf festőművész is. Tóth Vilmos FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT . Fürgefaló. Identitászavar Alighanem megtaláltam a kakukktojást a fürgefalók között. A Pizza Hut merőben eltér a többi gyorsétte­remtől, de az sem kizárt, hogy azért, mert nem für­gefaló. Ez ugyanis amolyan leülős hely, ahol fiatal pincérlány/fiú fogad az ajtóban, odakísér egy asz­talhoz, étlapot nyom a kezembe, amelyből rendelhe­tek. Na már most, egy ilyen hely inkább étterem. Mivel azonban a Pizza Hut olyan hálózat, amelynek több, egymás­hoz igen hasonló üzlete van, hasonló ak­ciókat szerveznek, hasonló ételeket ké­szítenek, mégiscsak gyorsétterem. Leginkább abban emlékeztet egy für­gefalóra, hogy az ételt innen is el lehet vinni, sőt motorosok bárhová házhoz szállítják, de a gyorséttermek fontos kri­tériumát cáfolja azzal, hogy legkevésbé sem fürge. A Nagykörút és a Király utca sarkán, kora délután, de már túl az ebédidőn, jó ha egy tucat ember üldögél az étteremben. Az üdítőt hamar asztalomhoz hozza az egyébként udvarias felszolgáló, ami jó előjel. Egyébként kizárólag azért ültem le, mert azt mond­ták, hogy a pizzára, amelyet egy tészta társaságá­ban elvinnék, tíz percet várni kell. Az asztal mellett — ahonnan a szemközti falat is nézegettem, amelyen tenyérlenyomatokat hagytak mindenféle híres és híresnek kikiáltott emberek feltűnt az étlap címoldalának legfontosabb eleme. Az ábra egy pecsét­nyomatra hasonlít. Közepén a felirat: 100%. Körbe pedig ez olvasható: vendég­elégedettség. Először is el kellett döntenem, hogy ez a várható eredmény megelőlegezése, vagy a kiindu­ló helyzet. Úgy, mint a szertornában vagy a műkor­csolyában, ahol az adható lehető legmagasabb pontszámból vonnak le a hibák alapján, ha a spor­toló elbénázza a cukaharát vagy a tripla leszúrt ru­tzbergert. Nálam a kissé híg gyömbérbe tett jég mennyisé­ge már jelentett néhány tized levonást, ezt még te­tézte egy felszolgálólány hihetetlenül unott arca. Ami persze tökéletesen szubjektív szempont, de a műkorcsolya-pontozók is elfogultak néha. Tíz perc eltelt, de még sehol sem volt az étek. Ekkora hibá­ért már nem is tizedeket vonnak le. Nyolcvan szá­zalék körül tartottunk, amikor böngészni kezdtem az étlapot. Ebből is kiderült: a pizza a világ legin­­ternacionálisabb tápláléka. A fiatalabbak talán azt se tudják, hogy a napfényes Itáliából származik, legalább annyira jellegzetesen olasz, mint Robi Baggio. Az ilyen pizzaétlapok azonban gasztrogeográfiai szempontból teljesen megfoghatatlanok. A Margari­ta pizza klasszikusnak számít, a Velence is elég ola­szos, és az olasz kolbászos nevében sem fedezhetünk fel semmiféle ellentmondást. Az eredeti BBQ csirkés azonban legfeljebb eredeti amerikai lehet. A hawaii, a görög pizza gondolatilag még emészt­hető az éghajlati hasonlatosságok miatt. f f # Na jó, még a mexikóin sem érdemes fen- f­e­­ nakadni. Na de a tiroli pizza az már igaz­z, ■Sis tán érdekes. Az embernek olyan érzése van, hogy erre rövid, kantáros bőrnadrá­got aprítottak, majd megbolondították kevéske futómuskátlival. Ehhez képest tejszínes, baconos, fokhagymás, gombás, lilahagymás és mozarella sajtos, tehát nevezhetnénk akár jönköpingi, Stari Smokovec-i, esetleg alsógödi pizzának. Illetve annak nem, mert készítenek magyaros piz­zát. Csakúgy, mint mindegyikből, ebből is kapható normál, nagy, és családi méret. Vagyis rendelhe­tünk normál magyarost, amelyben nincs semmi kü­lönös. Nem úgy a nagy magyarosban, amely kifeje­zetten nemzeti érzelműeknek ajánlott. Nem is szólva a családi magyarosról, amely polgári étel és legin­kább bizonyos sejtekre hathat. Van azonban ebben a pizzában valami identitászavar, mert tesznek rá egyebek között olasz kolbászt, chilipaprikát és mozarella sajtot - gyulai kolbász, Erős Pista és pálpusztai helyett. Vagyis a magyaros pizza inkább a nemzetek pizzáit egyesíti. Ezért azonban nem jár levonás, mint ahogyan a tésztáért sem. Pármai spagettit rendeltem, amely az írás szerint valami titkos recept alapján készült. Ennek ellenére, ugyancsak az étlapról kiderül, hogy „ tejszínes-baconos, friss fokhagymával ízesí­tett krémszerű szósszal leöntött spagetti különle­gesség parmezán sajttal meghintve”. Az nem derült ki, hogy mi benne a titkos. Igazságtalan lenne azt mondani, hogy ez a Köjálra tartozik, mert a tészta kifejezetten finom. Csakúgy, mint az általam vá­lasztott szuprém pizza, amely akármiről kapta is a nevét, egészen ízletes volt. Az étlap egyébként tetszetős, jó kézbe venni, és ami még fontosabb, bőven van mit választani róla. Az egyetlen gond, hogy az árakat az átlag olasz, de még inkább az amerikai fizetésekhez szabták. Ezért pedig legalább akkora pontlevonás jár, mint az el­­bénázott dupla, leszúrt ritzbergerért. Ékes István HANWHA BANK MAGYARORSZÁG RT. 1088 Budapest Rákóczi út 1-3. Részletes felvilágosítás a feltételekről és költségekről: Tel: 429-9447, 429-9453 www.hanwhabank.hu info@hanwhabank.hu *A hitelezés minden esetben egyedi hitelbírálat alapján történik ÁTHIDALÓ HITEL SZABADFELHASZNÁLÁSÚ JELZÁLOGHITEL

Next