Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. június
2002-06-13
40 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. JÚNIUS 13., CSÜTÖRTÖK Ráth Károly, Budapest első főpolgármestere Megfelelő ember, megfelelő időben, megfelelő helyen Első főpolgármesterét elfelejtette Budapest. Ráth Károlynak a fővárosban nincs szobra, emléktáblája, utcája, tere sem, nincs egy zug, mely reá emlékezne és emlékeztetne. Pedig nem mindennapi korban volt a város első embere, s nem kis ideig: tisztségét 1873-tól haláláig, 1897-ig töltötte be. Ez a negyed század pedig Budapest megszületését és nagyvárossá válását hozta. A főváros történetében talán a legfontosabb évek voltak ezek, a hőskor, „az eredeti városfelhalmozás” időszaka. A későbbi főpolgármester 1821. február 20-án született Budán, jómódú polgárcsaládban. Alsóbb iskoláit Székesfehérváron, a jogot a pesti egyetemen végezte. Húszéves korára már táblai jegyző lett, majd egy Schiller nevű neves pesti ügyvédnél folytatott gyakorlatot. Miután a köz- és a váltóügyvédi vizsgákat sikerrel letette, a város egyik népszerű, foglalkoztatott ügyvédje lett, aki nemcsak vagyonában, hanem ismertségben is egyre gyarapodott. 1848-ban városi képviselő, a pesti nemzetőrség egyik szervezője és az újoncozási bizottmány elnöke lett. A szabadságharcban azonban nem vett részt, annál óvatosabb és taktikusabb volt, így a megtorlástól sem kellett tartania. Az 1850-es években a város legkeresettebb köz- és váltóügyvédje lett, s munkája során bizalmas kapcsolatba került a pesti kereskedelmi és üzleti élet legbefolyásosabb képviselőivel. Mint kiváló szakembert 1860-ban meghívták az országbírói értekezletre, ahol a jogviszonyok kimunkálása folyt, már a polgári átalakulás követelményeinek megfelelően. Emellett tagja lett Pest képviselő-testületének, és a lipótvárosi elit a kerület képviselőjének is szerette volna megválasztatni. Ezt azonban Ráth még nem szorgalmazta, képviselő is csak rövid időre lett, 1867-ben, mikor a polgármesterré választott Szentkirályi Mór ráhagyta józsefvárosi mandátumát. Hamarosan koronaügyésszé, majd kúriai bíróvá nevezték ki, és 1871-ben elnyerte az ország legmagasabb bírói posztjainak egyikét: a királyi tábla alelnöke lett. 1873-ban ebben a magas méltóságban érte a hír, hogy a kormány, az uralkodóval egyetértésben, az ekkor megszületett Budapest főváros főpolgármesterének jelölte. Az 1867-es kiegyezés után elodázhatatlan feladattá vált a három Duna-parti város, Pest, Buda és Óbuda egyesítése, és Budapest főváros létrehozása. 1870- ben elkezdődött a törvény-előkészítés, 1872-ben megszületett a fővárosi törvény, és 1873-ban ténylegesen kialakították az új főváros közigazgatási szervezetét. A fővárost a mindennapi gyakorlatban a városi tanács élén álló polgármester igazgatta, az alpolgármesterekkel és az ügyosztályok élén álló tanácsnokokkal együtt. A törvény emellett, alapul véve a vármegyei főispáni szerepet, Budapesten kialakított még egy tisztséget is, a főpolgármesterit. A főpolgármestert a kormány és az uralkodó három jelöltje közül a közgyűlés választotta hat évre, s szinte elmozdíthatatlan volt, mert az uralkodó is csak saját kérésére menthette fel. A főpolgármester volt az a személy, aki a főváros élén a kormányt és annak akaratát képviselte. Erre a kényes feladatra, úgy tűnik, Ráth Károly volt a legalkalmasabb. Bírta mind a kormány, mind a város „politikacsináló” polgárainak bizalmát, emellett barátságos, simulékony, vérbeli politikus volt. Ebben az időben különös jelentősége volt, hogy ne boruljon fel a két hatalmi tényező, a kormány és a főváros közötti normális viszony, mert a kormánynak szüksége volt Budapestre, hogy Bécset ellensúlyozza, a fővárosnak pedig szüksége volt a kormányra, hiszen majd’ minden jelentős beruházáshoz a kormány adta a pénzt. Ezt a borotvaélen táncoló jó viszonyt sikerült Ráth Károlynak hallatlanul ügyesen és taktikusan, huszonöt évig megtartania. Közmegelégedésre négyszer választották újra, mindig nagy többséggel, s szinte vita nélkül. Hivatalából csak végzetesnek bizonyuló betegsége „mentette fel”. Az 1896-os millenniumi ünnepségek megszervezésében még tevékenyen részt vett, de már egyre többet betegeskedett. Krónikus vesebajához heveny hashártyagyulladás társult, s 1897. július 30-án elhunyt. Díszpompával rendezett temetésén több ezren vettek részt. Halála alkalmából a sajtó is megemlékezett alakjáról és működéséről. „Budapest közönsége megilletődéssel fogadta a rögtön elterjedt gyászhírt, mert Ráth Károlyban olyan férfiút tisztelt, aki életének főleg utolsó 24 esztendejében minden tehetségét, készültségét és munkaerejét a fővárosnak szentelte, s mindenütt ott volt, ahol a fő- és székváros érdekeit előmozdítani vagy védeni kellett. Ő ugyan Budapest igazgatásának mint a kormány bizalmi embere állott az élén, mindazonáltal úgy tudta vinni szerepét, hogy sem a kormány, sem a főváros iránti kötelességei nem jutottak egymással kibékíthetetlen ellentétbe. Mindenre kiterjedő figyelmét semmi sem kerülte el. Még évenkénti szabad idejének nagy részét is hivatalának szentelte. Nyaralóhelyére is rendesen maga után küldette a folyó ügyek iratait, hogy az ő pihenése miatt semmiben ne történjen fennakadás. Emellett közmondásos ügyességgel, tapintattal és dísszel képviselte a fővárost azon igen gyakori esetekben, midőn a királyt vagy a királyi család tagjait, idegen méltóságokat kellett fogadnia, s üdvözlő vagy részvétnyilatkozatokat vivő küldöttségeket kellett a korona vagy a kormány elé vezetnie” - írta róla a Vasárnapi Újság terjedelmes nekrológja. A főváros történetében ritka életpályát futott be Ráth Károly, majd’ negyed századig töltötte be az alkatának megfelelő, kényes és bizalmi posztot. Budapest tudós történésze, Vörös Károly tömören és találóan így jellemezte működését: „Úgy véljük, Ráth pontosan az a főpolgármester volt, akit a Tisza Kálmán-i Magyarország kívánhatott Budapest főpolgármesteri székébe — az e megállapításból következő pozitív és negatív vonásokkal együtt.” Fodor Béla Ráth Károly . Ércnél Maradandóbb Bacher Vilmos síremléke Az 1877-ben megnyitott Országos Rabbiképző I Intézet dualizmus kori tanárait, Bacher Vilmost, 1877 Bloch Mózest és Kaufmann Dávidot mint a judaisztika hazai megalapozóit, Scheiber Sándor az intézmény „első nagy triászának” nevezte: ők indították el a Rabbiképző közép-európai zsidó tudományos központtá fejlődését. A három nemzetközi rangú tudós sírja a Salgótarjáni úti izraelita temetőben található, egymás közelében, a rabbik és hitközségi vezetők díszsírhelyein. Az itt sorakozó puritán, egyforma obeliszkektől hangsúlyosan elkülönül a díszsort megnyitó sírkő, amely Bacher Vilmosnak (1850-1913) állít emléket. Bacher, bár végzett rabbi volt, elsősorban orientalistaként, héber, arab és perzsa filológusként, s főként talmudistaként örökítette meg nevét. Kortársai a világ egyik legtekintélyesebb Talmud-kutatójaként tisztelték, aki az exegetikát, azaz a tudományos alapokon nyugvó, modern Biblia-kritikát követve megeremtette a Talmud-kritika tudományát, s azonosította a hatalmas mű egyes kronológiai rétegeit, illetve szerzőit. Emellett jeles vallásfilozófus, nyelvtu-dós és Biblia-fordító volt, s ötven kötet és sok száz tanulmány szerzője, s Bloch után a Rabbiképző második igazgatója. Méltó és különleges síremlékét Lajta Béla tervezte, az a művész, akiről halála után nyolc évtizeddel már kijelenthetjük: a XX. században — építészként és a fővárosi izraelita temetők építészeti főfelügyelőjeként - ő hozta létre a hazai funerális művészet legjelentősebb alkotásait. Munkásságára döntően hatott az ókori Közel-Kelet művészete, illetve a magyar népművészet, s e két ihletforrást úgy tudta ötvözni a tradicionális zsidó szimbolikával, hogy új, szuverén formanyelvet hozott létre. Temetői művei egy részén — így a Bacher-sírkő hátoldalán is — a héber kalligráfia jut főszerephez (e célból Lajta saját stílusához igazodó betűtípust is tervezett). Bacher Vilmos síremlékének másik fontos motívuma a népies növényi ornamentika: a korsóból növekvő indák, különféle virágok, szőlőfürtök és mákgubók. Falsírboltokat és mauzóleumokat is tervezett, melyeknél ellentétben az eklektikus sírépítményekkel, ahol a reprezentatív igény gyakran erősebbnek bizonyult a hagyományoknál - összhangba tudta hozni a tradíciókat, a reprezentációt és a maga teremtette új formanyelvet. A Salgótarjáni úti temető síremlékei közül ezt igazolja a robusztus Bródy-sírbolt, a stilizált oroszlánfejekkel ékesített Guttmann-síremlék, s mindenekelőtt a Sváb fivérek kaput és oltárt imitáló sírja, két monumentális gránitkeselyűvel. Lajta művészetét dicséri a temető bejárati épülete, s az egykor kupolás, ma fedetlen szertartási épület is. A hagyományos, archaikus rabbisor mellett a Salgótarjáni úti temető bejáratának közelében megtalálhatók az újabb keletű, világias díszsírhelyek is. A főkapuval szemben található két kimagasló politikai vezető, Vázsonyi Vilmos és Sándor Pál emléke, s a közelben nyugszik Heltai Ferenc budapesti főpolgármester, valamint Kiss József költő és Fényes Adolf festőművész is. Tóth Vilmos FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT . Fürgefaló. Identitászavar Alighanem megtaláltam a kakukktojást a fürgefalók között. A Pizza Hut merőben eltér a többi gyorsétteremtől, de az sem kizárt, hogy azért, mert nem fürgefaló. Ez ugyanis amolyan leülős hely, ahol fiatal pincérlány/fiú fogad az ajtóban, odakísér egy asztalhoz, étlapot nyom a kezembe, amelyből rendelhetek. Na már most, egy ilyen hely inkább étterem. Mivel azonban a Pizza Hut olyan hálózat, amelynek több, egymáshoz igen hasonló üzlete van, hasonló akciókat szerveznek, hasonló ételeket készítenek, mégiscsak gyorsétterem. Leginkább abban emlékeztet egy fürgefalóra, hogy az ételt innen is el lehet vinni, sőt motorosok bárhová házhoz szállítják, de a gyorséttermek fontos kritériumát cáfolja azzal, hogy legkevésbé sem fürge. A Nagykörút és a Király utca sarkán, kora délután, de már túl az ebédidőn, jó ha egy tucat ember üldögél az étteremben. Az üdítőt hamar asztalomhoz hozza az egyébként udvarias felszolgáló, ami jó előjel. Egyébként kizárólag azért ültem le, mert azt mondták, hogy a pizzára, amelyet egy tészta társaságában elvinnék, tíz percet várni kell. Az asztal mellett — ahonnan a szemközti falat is nézegettem, amelyen tenyérlenyomatokat hagytak mindenféle híres és híresnek kikiáltott emberek feltűnt az étlap címoldalának legfontosabb eleme. Az ábra egy pecsétnyomatra hasonlít. Közepén a felirat: 100%. Körbe pedig ez olvasható: vendégelégedettség. Először is el kellett döntenem, hogy ez a várható eredmény megelőlegezése, vagy a kiinduló helyzet. Úgy, mint a szertornában vagy a műkorcsolyában, ahol az adható lehető legmagasabb pontszámból vonnak le a hibák alapján, ha a sportoló elbénázza a cukaharát vagy a tripla leszúrt rutzbergert. Nálam a kissé híg gyömbérbe tett jég mennyisége már jelentett néhány tized levonást, ezt még tetézte egy felszolgálólány hihetetlenül unott arca. Ami persze tökéletesen szubjektív szempont, de a műkorcsolya-pontozók is elfogultak néha. Tíz perc eltelt, de még sehol sem volt az étek. Ekkora hibáért már nem is tizedeket vonnak le. Nyolcvan százalék körül tartottunk, amikor böngészni kezdtem az étlapot. Ebből is kiderült: a pizza a világ leginternacionálisabb tápláléka. A fiatalabbak talán azt se tudják, hogy a napfényes Itáliából származik, legalább annyira jellegzetesen olasz, mint Robi Baggio. Az ilyen pizzaétlapok azonban gasztrogeográfiai szempontból teljesen megfoghatatlanok. A Margarita pizza klasszikusnak számít, a Velence is elég olaszos, és az olasz kolbászos nevében sem fedezhetünk fel semmiféle ellentmondást. Az eredeti BBQ csirkés azonban legfeljebb eredeti amerikai lehet. A hawaii, a görög pizza gondolatilag még emészthető az éghajlati hasonlatosságok miatt. f f # Na jó, még a mexikóin sem érdemes fen- fe nakadni. Na de a tiroli pizza az már igazz, ■Sis tán érdekes. Az embernek olyan érzése van, hogy erre rövid, kantáros bőrnadrágot aprítottak, majd megbolondították kevéske futómuskátlival. Ehhez képest tejszínes, baconos, fokhagymás, gombás, lilahagymás és mozarella sajtos, tehát nevezhetnénk akár jönköpingi, Stari Smokovec-i, esetleg alsógödi pizzának. Illetve annak nem, mert készítenek magyaros pizzát. Csakúgy, mint mindegyikből, ebből is kapható normál, nagy, és családi méret. Vagyis rendelhetünk normál magyarost, amelyben nincs semmi különös. Nem úgy a nagy magyarosban, amely kifejezetten nemzeti érzelműeknek ajánlott. Nem is szólva a családi magyarosról, amely polgári étel és leginkább bizonyos sejtekre hathat. Van azonban ebben a pizzában valami identitászavar, mert tesznek rá egyebek között olasz kolbászt, chilipaprikát és mozarella sajtot - gyulai kolbász, Erős Pista és pálpusztai helyett. Vagyis a magyaros pizza inkább a nemzetek pizzáit egyesíti. Ezért azonban nem jár levonás, mint ahogyan a tésztáért sem. Pármai spagettit rendeltem, amely az írás szerint valami titkos recept alapján készült. Ennek ellenére, ugyancsak az étlapról kiderül, hogy „ tejszínes-baconos, friss fokhagymával ízesített krémszerű szósszal leöntött spagetti különlegesség parmezán sajttal meghintve”. Az nem derült ki, hogy mi benne a titkos. Igazságtalan lenne azt mondani, hogy ez a Köjálra tartozik, mert a tészta kifejezetten finom. Csakúgy, mint az általam választott szuprém pizza, amely akármiről kapta is a nevét, egészen ízletes volt. Az étlap egyébként tetszetős, jó kézbe venni, és ami még fontosabb, bőven van mit választani róla. Az egyetlen gond, hogy az árakat az átlag olasz, de még inkább az amerikai fizetésekhez szabták. Ezért pedig legalább akkora pontlevonás jár, mint az elbénázott dupla, leszúrt ritzbergerért. Ékes István HANWHA BANK MAGYARORSZÁG RT. 1088 Budapest Rákóczi út 1-3. Részletes felvilágosítás a feltételekről és költségekről: Tel: 429-9447, 429-9453 www.hanwhabank.hu info@hanwhabank.hu *A hitelezés minden esetben egyedi hitelbírálat alapján történik ÁTHIDALÓ HITEL SZABADFELHASZNÁLÁSÚ JELZÁLOGHITEL