Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. november
2002-11-02
32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. NOVEMBER 2., SZOMBAT Operáció kés nélkül Kísérleti eljárás egyes daganatok eltávolítására Hamarosan Budapesten is esély nyílik arra, hogy operáció nélkül, mágneses magrezonanciás berendezés által vezérelt ultrahang segítségével szabaduljanak meg daganataiktól a betegek. A jelenleg még Amerikában is csak kísérleti fázisban lévő eljárást egyelőre a jóindulatú nőgyógyászati megbetegedések, a miómák esetén alkalmazzák majd. Minderről a budapesti származású dr. Jolesz Ferenccel, a bostoni Harvard Egyetem professzor kutatójával beszélgettünk. A Semmelweis Egyetem Városmajor utcai Ér- és Szívsebészeti Klinikáján december 9-én olyan berendezést helyeznek üzembe, amelyből összesen nyolc működik a világon, s nem kevesebbet tesz lehetővé, mint hogy kés nélkül megszabaduljanak a betegek a sorsukat rontó daganattól. A nem is távlati elképzelések szerint a jóindulatú daganattal, miómával küzdő nő felfekszik a mágneses magrezonanciás elven működő képalkotó berendezés (MRI) asztalára, az asztalban lévő ultrahanggal körülbelül két órát kezelik, s utána saját lábán, daganat nélkül, gyógyultan távozhat. Jelenleg Magyarországon általában csak annyit tudunk ezekről az eljárásokról, hogy kezdetben volt a hagyományos röntgen, aztán az 1970-es években jött az ultrahang, majd a komputer-tomográf, végül az MR - sorolom Jolesz Ferenc professzornak. A Plaza Centers Andrássy úti épületében arról beszélgetünk a budapesti orvosi diplomájú kutató professzorral, hogy mi is ez, az általa kifejlesztett eljárás. — A diagnosztikában használt mágnesből jelenleg több van Magyarországon, mint például Izraelben — mondja elöljáróban Jolesz professzor, akinek tapasztalatai szerint az Egyesült Államokban ma már a diagnosztika 80 százaléka e berendezésen alapul. - Tizenkét éve kezdtem foglalkozni az MR-képalkotás által vezérelt sebészettel — folytatja. - Először egy nyitott MR-készüléket hoztunk létre a General Electrickel. A sebészetben ugyanis az a gond, hogy az orvos mindig csak a felszínt látja. Az MR azonban mindent. Ráadásul a legtöbb rosszindulatú tumor akkor sem látható szabad szemmel, ha belevágok. Ugyanolyan, mint a normál szövet, azaz nem lehet körülírni. Az MR-rel igen. Azzal kezdődött tehát, hogy „akkor operáljunk az MR-ben” egyelőre késsel, a hagyományos módon. Az már ötven éve ismert, hogy az ideális sebészet nem késsel, hanem ultrahanggal valósítható meg. Ha fókuszáljuk az ultrahang hullámait, és a célzott helyen 56-60 Celsius-fokra emelkedik a hőmérséklet, elpusztul az ott kezelt szövet. Amikor felvetem, hogy a hipertermia is hasonló elven alapul, a professzor figyelmeztet: hipertermiánál 41 fokra emelik a test hőmérsékletét, ami akár magas láznál is elképzelhető. Ha a hőkezelés elég hosszú ideig tart, feltehetően csak a rosszindulatú, a malignus sejtek pusztulnak el, mert azok kevésbé bírják a hőt, mint az egészségesek. Eljárásom esetében azonban a magas hő mindent elpusztít, ezért pontosan kell megcélozni a kívánt területet: erre kell az ultrahangnyaláb mágneses rezonanciás képalkotáson alapuló célzása. Olyan ez, mintha hámozás nélkül szednénk ki a magokat az almából. Ott marad ugyan a mag, de abból már nem lesz almafa. Előbb a hőkezeléstől elhal a daganat, aztán elkezd zsugorodni, végül felszívódik. Jolesz Ferenc hangsúlyozza: az eljárás alkalmas minden tumorra, amely ultrahanggal elérhető. A professzor nem titkolt célja, hogy forradalmasítsa a sebészetet, s előbb-utóbb a legtöbb tumort, így az agydaganatokat is fájdalommentesen, kés nélkül távolítsák el. Amerikában eddig azonban csak emlődaganatos betegeken, valamint a világon a legnagyobb számban és csak a nőknél előforduló, jóindulatúnak számító miómás pácienseken próbálták ki az eljárást. Ez utóbbira tesznek majd kísérletet Budapesten is. Az Egyesült Államokban jelenleg a kísérleti harmadik, vagyis vizsgálati fázisban van a módszer, a professzor szerint körülbelül fél év múlva lesz elfogadott eljárás. Az Európai Unióban most fogadták el, míg nálunk Jolesz Ferenc szerint körülbelül egy év múlva válhat hivatalossá. Mivel a Semmelweis Egyetemnek évek óta nem volt mágnese, az eredeti készülék ugyanis elöregedett, az újat nyilvánvalóan képalkotóként is használják majd diagnosztikus célokra, így - ha gyógyításra is alkalmazzák a közeljövőben - naponta legfeljebb négy beteget kezelhetnek vele. A kutatásokba bekapcsolódik az egyetem I. Számú Női Klinikája is, egyebek között például annak kikísérletezésére, mekkorára érdemes zsugorítani a jóindulatú daganatokat. S hogy Németország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Izrael mellett miért épp Budapest részesedhet a sebészetet forradalmasító találmányból? Ezt egyrészt Jolesz professzor hazai kötődése indokolja. A professzor 1979 óta dolgozik az Egyesült Államokban, a bostoni Harvard Egyetem orvosi tanszékén. Előbb idegélettani kutatásokkal foglalkozott, majd radiológiából és neuroradiológiából szerzett szakorvosi képesítést, s úttörő szerepet játszott a mágneses rezonancia elvén működő képalkotó eljárások bevezetésében. Jelenleg a Harvard Mágneses Magrezonanciás Központját vezeti, s irányítja a képalkotáson alapuló, úgynevezett nem invazív sebészeti programot. Az országnak szóló adományban szerepe van annak is, hogy Jolesz Ferenc kutatásait az ugyancsak jó hazai kapcsolatokkal bíró General Electric és az Insightec támogatja. A General Electric a mágneses magrezonanciás berendezést adja, az Insightec pedig - melynek ugyanaz az anyacége és tulajdonosa, mint a december 9-i átadást szervező, s az elsősorban bevásárlóközpontjairól ismert Plaza Centerség az eljáráshoz szükséges eszköz fókuszált ultrahang-berendezését adományozza. Hárommillió dollár értékű ajándékot kap a magyar egészségügy. Nem véletlen, hogy a kormányfő és felesége is díszvendége lesz az ünnepségnek. K. A. Dr. Jolesz Ferenc Budapesten szerezte orvosi diplomáját, ma a Harvard Egyetem Mágneses Magrezonanciás Központját vezeti FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR REAL MEN'S ÖLTÖNYHÁZAK KÖZVETLEN GYÁRI ÉRTÉKESÍTÉS! ÚJ ÜZLET NYITÁS: október 30. Budapest VIII., Fiumei u. 10. (Balesetivel szemben) Budapest XII, Greguss u. 11. (Kékgolyó u. sarok), tel.: 214-9731 Bp. XIII., Szent László u. 31., tel: 270-1101 Budapest XV., Rákos út 70. (Szerencs u. sarok), tel.: 306-4010 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 10-18 óráig, szombaton: 9-13 óráig OLASZ IMPORT GYAPJÚ-KASMÍR KABÁTOK: 49 900 Ft helyett már 27 490 Ft-tal. Továbbá öltönyök, zakók, pantallók a legkedvezőbb árakon! NÁLUNK AZ ÖN PÉNZE KÉTSZER ANNYIT ÉR!!! JÖJJÖN EL ÉS NEM FOG HINNI A SZEMÉNEK!!! Irodának és üzletnek is alkalmas, 80 m2-es, üvegportálos, légkondicionált, sétálóutcában lévő BELVÁROSI ÜZLETHELYISÉG BÉRBE ADÓ. Telefon: 411-2500, fax: 411-2505 Tisztelt olvasónk, tisztelt hirdető partnerünk! Ha a NÉPSZABADSÁG BUDAPEST-ben szeretné hirdetését elhelyezni, ha reklámüzenetével az úgynevezett Budapest-célcsoporthoz szeretne fordulni, kérjük, keressen meg bennünket a 436-4431-es telefonszámon vagy a 436-4437-es telefaxon, illetve írjon e-mail címünkre: oktokeny@nepszabadsag.hu Közhasznúsági jelentés az „Élj újból!” „Live Again!” Rákellenes Alapítvány 2001. évi tevékenységéről 2001 évben átadott adományok összértéke: 6 900 000 Ft A) Befektetett eszközök 1348 C) Saját tőke: 3018 II. Tárgyi eszközök 1348 I. Induló tőke 1448 B) Forgó eszközök: 1670 II. tőkeváltozás: 1570 IV. Pénzeszközök 1670 Eszközök összesen: 3018 Források összesen: 3018 (millió Ft-ban) Költségadomány aránya: 12,02%, személyi jellegű ráfordítás: 45 270 Ft. A kuratórium tagjai által felvett jövedelem: 0 Ft. Az adott támogatással hozzájárulunk Dr. Kulcsár Gyula biokémikus, rákkutató kutatómunkájához a Culevit® termékek fejlesztése terén. 4-es metró: van alternatíva Hol haladjanak, és mennyibe kerüljenek a vonalak? Örömmel és egyben megdöbbenve olvastam Gulyás László projektigazgató úr egész oldalas vitaindító írását a 4-es metróról. Örültem, hogy a Népszabadság segítségével országos nyilvánosságra nyílik alkalom, értékes szakmai vitára. Négy év óta eddig inkább csak süketek párbeszéde folyt. Az 1998. évi fővárosi közmeghallgatáson elsőként bátorkodtam megkérdőjelezni a tervezett DBR metróvonal első szakaszának, az Etele tér (Kelenföldi pályaudvar) és a Keleti pályaudvar között húzódó nyomvonalának ésszerűségét. Megterveztem, és 1999 januárjában megküldtem az illetékesnek egy több szempontból is előnyösebb vonaltervet a 4-es metróra. A Népszabadság 1999. január 23-án közölte, Olcsóbb is lehetne az új metró címmel javaslatomat, majd március 3-án Olcsóbban is menne cím alatt az elutasítás főbb indokait. A BKV vezérigazgatója, Aba Botond és Gulyás László úr válaszlevelükben többek között azt írják: ha a Petőfi hídon haladna át a metró, az rontaná a városképet (Párizsét, Bécset nem rontja?!), a meglévő alagútba való becsatlakozás kiépítése pedig egyéves üzemszünetet okozna! Nem részletezem a többi „megalapozott” kifogást, jellemzésül ez is elég. A négy-öt éve megjelent szakcikkekben én, a „jó szándékú dilettantizmusról árulkodó” civil olvastam, hogy egy kilométernyi mélyvezetésű metróvonal építése huszonöt-harmincmilliárd forintba kerül (1998. évi árszinten). A Dél- Buda-Rákospalota metró teljes hossza nagyjából tizenhét kilométer. Átlag harmincmilliárddal beszorozva ez ötszáztízmilliárd forint. A Népszabadság július 16-i számában azt olvastam: a Bosnyák térig hosszabbított metróvonal (körülbelül tizenegy kilométer) kétszázharmincmilliárd forintba kerül. Hogy van ez? Öt évvel később kilométerenként tízmilliárddal olcsóbb? Várunk még tíz évet és ingyen lesz? Gulyás László úr Nincs alternatívája a 4-es metró vonalának című vitaindító írásának sok egyéb között leginkább az a kitétele döbbentett meg, hogy „sorra hangzanak el az »alternatív« javaslatok a metróvonal kiváltására. Ezek egy része jó szándékú dilettantizmusról árulkodik, amelyekre - megköszönve a jobbító szándékot nem tudunk és nem is akarunk reagálni.” Tisztelt Gulyás István úr! Miről vitatkozzunk akkor? Magánemberek, egyesületek, hidrológusok, közlekedési szakemberek, dilettáns civilek vitatják az ön és csapata által 1997-ben kijelölt nyomvonal ésszerűségét, célszerűségét, gazdaságosságát. Ezek után én már nem kívánom tovább folytatni a vitát a megkérdőjelezhetetlen nyomvonal sérthetetlenségéről, de kérem, adjon konkrét érdemi választ az ország nyilvánossága előtt néhány kérdésre. A budapesti metróhálózat tervezésénél miért nem akarják figyelembe venni a már meglévő alagutakat? - Miért nem akarják átvenni a sokkal gazdagabb országok megoldásait, például a Münchenben alkalmazottat, ahol a főpályaudvar előtt és után (S1, S2... S8) nyolcfelé ágazva haladnak a szerelvények? - Miért nem tudják biztosítani Budapesten, hogy egy alagútban felváltva legalább kétféle viszonylat közlekedjen? - Miért kell a Gellért teret mindenáron érinteni a 4-es metrónak, amikor annak döntő részét a Gellért-hegy foglalja el, ezért jóval kevesebb a le- és felszálló utas, mint a Petőfi hídnál lenne? - A távlati városfejlesztési terveknek megfelelően miért nem célszerű Duna alatti átlós alagút vonalán megállót létesíteni a Vásárcsarnok mögötti Csarnok téren, melynek kijárata lehetne a Közraktár utcai régi raktárak helyén majdan megépítendő kulturális központ részére? - Komplexen nézve Budapest közlekedési rendszerét - ahogy javasoltam -, miért nem tervezik a soroksári és a csepeli HÉV-vonal egybecsatlakozását - a Lágymányosi híd előtt - és legalább a Csarnok (vagy a Kálvin) térig való meghosszabbítását? - Miért nem ésszerű a rövidebb és olcsóbb vonalvezetés, amellyel csak a Deák térig, esetleg a Kálvin térig vagy csak a Ferenciek teréig kellene megépíteni az új alagutat? - Miért és kinek jó, ha a Déli pályaudvar felé csak a Keletinél lehetne átszállni (a Deák tér helyett) és egyáltalán nincs csatlakozása a kisföldalattihoz? - Miért kellene a becsatlakozó váltórendszer és minden biztonsági berendezés beépítése esetén egy évig szüneteltetni a metrót? Mit szólnak mindehhez a tervező és építő szakemberek? - Miért és kinek hátrányos, ha a Deák tértől az Újpest városkapuig (8,5 kilométer hosszan) a már meglévő alagútban haladna a 4-es metró, és kiágazással Káposztásmegyerig (Rákospalotáig) meghosszabbítható lenne (három-négy év alatt) a metróvonal? - Miért és kinek hátrányos, ha a Deák térről - ahol mint ideiglenes végállomáson rendelkezésre áll a kihúzóvágány (baleseteknél eddig járnak a szerelvények) - M5-öS jelzéssel új metró a Keleti pályaudvarig haladna, majd kiágazva a Thököly út és a Csömöri út alatt egészen Újpalotáig épülne ki egy új viszonylat? - Miért és kinek hátrányos, ha kellő, akár évtizedes előrelátással tervezzük meg azt a metróhálózatot, amely először sugárirányban épülne ki (az M6-os vonal Kelenföld—Budaörs-Újmátyásföld-Cinkota irányába), majd egy körgyűrűvel, az M7 vonallal kötnénk össze a sugaras metróvonalakat? - Miért és kinek hátrányos, ha felhasználva a már üzemelő alagutakat, mintegy tizennégy kilométer új alagút megépítését megtakaríthatjuk, és ezzel - 2003-as áron számolva — mintegy hatszázmilliárd forintot is az adófizetők pénzéből? A közpénzekből milliárdok folytak el eddig a semmiért, és véglegesen elveszett négy év, amit már soha többé nem lehet pótolni! Szentesi Emil A Sajtólevelezők Klubjának elnöke Veres All az ifjú asszony a szőnyeg szélén, már némán. Megtörtént, már csak belül, magával ordít, nem a gyerekkel. Elcsattant az első. A kezére. A kisfiú ugyanazon szőnyeg jobb oldalán, persze továbbra is a virágállványba kapaszkodva. Rázza most is, de már nem teljes erejéből. Most már épp csak egy kicsit, de azért jelzi, nem érdekli, ha megverik. Akkor is kipróbálja, ismét le tudja-e rántani a tavalyi mikulásvirág maradványait cserepestül, lehetőleg a fejére, mert úgy az igazi, ha a virágföldből meg a virág alatti tányér vizéből kulimászt ken kezével az arcára. Kezével, ami - látni véli a fiatalasszony - még mindig piros. Piros és fáj. Égeti a kezet az ütés. Égeti nagyon, mint akkoriban, amikor a legnagyobb gonosznak érezte, megveszekedett, elpusztítani való gonosznak a nevelőanyját, aki megütötte. Nem egyszer, nem először, igaz, aznap a szája is felrepedt, s a vér lassan kezdett csorogni lefelé, az álla irányába. Aztán az orra is megindult. — Megint az orrom - morogta maga elé még gyerekként a fiatalasszony pedig vérzik az úgyis naponta, nem kell ahhoz pofon, elég, ha csak belefújok egy papír zsebkendőbe. Máris vérzik. Nem volt rá különösebb ok, hogy nevelőanyja pofon vágja. Egyszerűen nem bírta valamiért. Meg is mondta egyszer reggel, miközben a sápadt lámpafénynél apró tűjével tovább fűzte a parókát, hogy nem tehet róla. Nem akarja ő bántani a gyereket, tudja is, hogy kiállhatatlan vele, de egyszerűen nem bírja elviselni. Vegye ezt egyszer, s mindenkorra tudomásul. Talán, mert nem az övé. Azt azért persze hozzátette: jobb, ha mindez köztük marad, és a gyerek akkor se meséli el az apjának, ha épp részeg lesz. Beiszik, és az olyankor feltoluló igazsághullámainak egyikében, szokásához híven azt mondja majd: osszálszorozzál kiskomám, nézd meg mennyit kap a másik lány, s mennyit te, aztán mesélj! Szóval, ha ezt mondaná megint az apja, hát jobb, ha mindez köztük marad, mert megnézheti magát. Akkor aztán tényleg megnézheti. - Talán, mert jobb jegyeket viszek haza, mint az ő lánya - gondolta gyerekként a fiatalasszony, s ettől a felismerni vélt igazságtalanságtól aztán jó darabig ő is veszettül utálta nevelőanyját. De azóta már apját is eltemette. Áll csak a szőnyeg szélén, nem messze a leborult mikulásvirágtól, arcán jogos és jogtalan hajdanvolt pofonok, egykori haragok és fogadkozások. Hogy ő majd megmutatja, lehet gyereket nevelni verés nélkül is. S ahogy lenéz saját, nem kényszerből vállalt egyetlen gyerekére, aki rég túl van már mindenen, angyali mosollyal jelzi, hogy nem számít semmi, csak hogy együtt vannak, tanítják egymást, már tudja, hogy az ő keze piros, nem a megvert gyereké. De az pirosabb, mint az arca egykoron, a pofon után. Kübli Anikó