Népszabadság - Budapest melléklet, 2003. március
2003-03-04
22 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2003. MÁRCIUS 4., KEDD A közlekedés útban van? ,Gödrészet”, Hídfő Ház - Vitacikkek az építészek internetes lapjában Lassan három éve van már az építészeknek (és az építészet iránt érdeklődő laikusoknak) internetes napilapjuk www.epiteszforum.hu címen. Vargha Mihály főszerkesztő imponáló szakújságírói-szerkesztői múlttal és tehetséggel indította el a XX. század technikáját frissességében, terjedelmi korlátok mellőzésével professzionálisan használó fórumot. Órákat tölthetünk a honlapon - a kapcsolódó linkek ösvényein gyakran elidőzve - budapesti, honi, vagy a világ különböző szegleteiben zajló (nem is mindig) példaértékű építészeti történések tudósításai között. Kevesen tudják, hogy a Magyar Építész Kamara az építészek mellett a belsőépítészek és a táj- és kertépítész szakemberek szakmai érdek-képviseleti szervezete is. A Kós Károly-díj a szakma - nem csak szakmabeliek környezetalakító tevékenységének - elismerése, néhány polgármesternek, üzletembernek is odaítélték már. Az idei díjazottakat felsorolva egyikük, Kiss József kertépítész tevékenységét mutatja be részletesen a lap. Kiss a pályája kezdetétől a műemlékvédelemben eltöltött három évtizedes munkájával, a magyar történeti kertek és műemléki környezetek helyreállításával egyebek között Szécsényben, Zircen, Nagymágocson, Segesden, Pácinban, Bajnán közreműködött az eredeti környezet újjáélesztésében. A budapesti Orczy-kert helyreállításának első üteme - európai uniós pályázat eredményeként — ugyancsak Kiss József tervei alapján valósult meg. Kísért a múlt? - e cím alatt olvashatjuk Vargha Mihály írását a Nemzeti Színház építésének történetéről, 1998- tól, amikor a tavaszi parlamenti választások után Pokorni Zoltán, a művelődési tárca akkori várományosa közölte: felül kell vizsgálni a beruházást. „Még azon a nyáron a Makovecz Imre nevével fémjelzett Kós Károly Egyesülés konferenciát tartott, s ott megállapították: az Erzsébet téren épülő színház nem alkalmas arra, hogy megtestesítse »a Nemzeti Színház eszméjét«. Ugyanő ősszel arról nyilatkozott Piliscsabán, hogy Stephaneuma van olyan jó, mint Bán Ferenc (elvetett - a szerk.) Nemzetije. A sajtóban pedig arról tett említést, hogy a Dózsa György útra építendő Nemzeti Színház mellett ott állhat majd az általa tervezendő új Nemzeti Panteon és a Regnum Marianum-templom is. E terv később addig jutott, hogy Schwajda Györgynek egy orosz építésziroda (nem kis summáért) rajzolt egy színházat a Városliget szélére, melyet publikált a Project Russia folyóirat 2000/2. száma, a terv a papírkosárban landolt.” A történet elemei jórészt ismertek, ám kronológiai összefoglalásuk számos új szempontra mutat rá. Az írás szellemes gondolatmenete és lebilincselő stílusa mellett igazi nyelvújítási lelemény: a szerző által alkotott „gödrészet” kifejezést is élvezhetjük, de legalábbis ízlelgethetjük. László Zoltán Wiesbadenből, illő távolságból szemléli a megépült Nemzeti Színház környezete - a Millenniumi Városközpont - építészeti fejlődését, konkrétan a Modern Művészetek Múzeuma (M4) Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda által megálmodott és lassan épülni kezdő komplexumát. „Ma arról folyik a diskurzus, hogy a múzeumot fel kell szabadítani a művészet terrorja alól, azaz maga az épület nagyobb szerephez kell jusson. Mi hát a múzeum: börtön vagy óvóhely? Reprezentációs hely vagy egyszerű funkcionális épület, szociális tér vagy szórakozóhely? Ez attól függ, hogy milyen funkciót vállal fel a művészet, akarja-e a társadalmat és az életet megváltoztatni vagy nem? Ahogy egy társadalom problémái felismerhetők a művészetben, úgy a társadalom és kultúra konfliktusa megfigyelhető a múzeumdiskurzusban. Ennek Magyarországon nemzeties jellege van, a döntéseket a hiúságtól és személyes becsvágytól fűtött politikai és kultúrnómenklatúra hozza, akik kompetenciája sok esetben kétséges” - véli a szerző. A Millenniumi Városközpont területén, a volt Mol-kút telkén Szász László és Pálinkás Ferenc (Stúdió 100) által készített, ún. Hídfő Ház beépítési tanulmánytervét is bemutatja az Építészfórum. A múzeum irodai, kutató-, raktári és kiszolgálóterületekre osztott épületegyüttese szabadtéri kiállításoknak, audiovizuális teremnek, aukciós térnek és könyvesboltnak, kávézónak is helyet adna. Ugyanitt Skardelli György szállodájának és konferencia-központjának körvonalazódását is követhetjük, az építész egyik meghatározó tagja a Budapest Arénát tervező Közti Rt.-s munkacsoportnak. Alkotásairól - több más meghatározó kortárs építészével együtt - alapos áttekintést nyújt az internetes portál. Végezetül egy régebbi írást, Fleischer Tamás A közlekedés útban van? című eszmefuttatását ajánlom a városvédő olvasó figyelmébe, a szerző konklúziójával egyetemben: minél inkább igyekszik a város az autós közlekedést elviselhető (?) szinten biztosítani, annál többen választják ezt a módot a tömegközlekedés helyett. Így ha nem teremt a város belátható időn belül, mondjuk, párizsi színvonalú tömegközlekedést - az „előremenekülés” egyre gyorsuló tempóban vezet zsákutcába vagy akár (virtuális) szakadékba. A. N. M. Ha nem teremt a város belátható időn belül, mondjuk, párizsi színvonalú tömegközlekedést, az „előremenekülés ” egyre gyorsuló tempóban vezet zsákutcába. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS a megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációs foglalkoztatásának elősegítésére a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló többször módosított 1991. évi IV. törvény, illetve a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásokról szóló, többször módosított 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet alapján. A pályázat célja a megváltozott munkaképességű személyek munkaviszonyban történő foglalkoztatásának elősegítése, rehabilitációs munkahelyek létrehozásával, megőrzésével. Pályázhat az a jogi személy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, magánszemély és annak jogi személyiséggel nem rendelkező társasága, amely megváltozott munkaképességű munkavállalót munkaviszonyban kíván foglalkoztatni; nem áll csőd, felszámolás, illetve végelszámolás alatt, valamint a pályázat benyújtását megelőzően legalább egy naptári éven keresztül működött. A pályázaton való részvétel további feltételei: • a célok megvalósításához a beruházás teljes költségének legalább 20 százalékát elérő önerővel is hozzájárul, • a pályázónak az összberuházás mértékéig biztosítékkal kell rendelkeznie, amely lehet ingatlan jelzálog, bankgaraniaszerződés, készfizető kezességvállalás vagy értékálló forgalomképes vagyontárgyak zálogjoga, valamint banki azonnali inkasszó. A támogatás mértéke : • új rehabilitációs munkahely létesítése esetén: 200 000 Ft és 1 500 000 Ft között alakulhat, • meglévő rehabilitációs munkahelyek esetén: max. 800 000 Ft. A támogatás formái: • vissza nem térítendő, • visszatérítendő, • a fenti két támogatási forma kombinációja. A megítélt támogatást a pályázat kiírásának évében fel kell használni és legkésőbb november 30-áig az elszámolásnak meg kell történnie. A pályázat benyújtása A pályázatokat a szükséges mellékletekkel együtt 3 példányban 2003. április 10-éig postai úton (1364 Budapest, Pf.:244.) vagy személyesen a Fővárosi Munkaügyi Központ Ügyfélszolgálati Irodájában (1082 Bp., Kisfaludy u. 11.) ügyfélfogadási időben (hétfő-szerda: 8.30-15.00; csütörtök-péntek: 8.30-12.30) lehet benyújtani. A pályázat elbírálása A támogatásról a Fővárosi Munkaügyi Központ igazgatója a Fővárosi Munkaügyi Tanács véleményének figyelembevételével a benyújtást követő 60 napon belül mérlegelési jogkörben, államigazgatási határozat formájában dönt. A pályázat részletes feltételeit tartalmazó Pályázati felhívás, illetve a Pályázati kérelem a fenti címen, illetve az FMK valamennyi kirendeltségén beszerezhető. További felvilágosítás, tájékoztatás a Fővárosi Munkaügyi Központ Szolgáltatási Osztályán kérhető. Tel: 303-0722/136 AFSZ Fővárosi Munkaügyi Központ Érzéketlen búcsú Mielőtt elfelejtenénk, mert hajlamosak vagyunk rá, szóval mielőtt elfelejtenénk, vessünk egy búcsúpillantást a téli Budapestre. Még akkor tegyük meg ezt a nem túlságosan fárasztó mutatványt, mielőtt a tavasz rátör a városra, mert akkor már biztos elfelejtjük, milyen is volt ez a mi téli otthonunk. Amire olyan nagyon büszkék vagyunk, amit olyannyira szeretünk, és nevezünk a Duna két partján nyújtózó világvárosnak, gyöngyszemnek, szeretnénk látni új közép-európai üzleti és pénzközpontnak, gazdaságilag erősen és kulturálisan még erősebben sugárzó regionális centrumnak. Vessünk egy búcsúpillantást a téli Budapestre, idézzük emlékezetünkbe a villamosok és buszok padozatán latyakosan ringó, cipőkről, csizmákról leolvadó sárréteget, a kilátástalan, koszosra vakult BKV-s ablakokat, amelyeket ugyanúgy alig tisztítottak, mint a megállókat, melyekhez a havazások idején nem lehetett hozzáférni. Idézzük csak emlékezetünkbe a parkolókat, ahol csak a díjnak volt gazdája, a hónak nem. Idézzük csak emlékezetünkbe, hogy gyalogosan kitaposott ösvények vezettek át meg át az utcákon, a járdák csak ott voltak letakarítva, ahol a bolttulajdonos igencsak ambiciózus volt, és - mondjuk úgy — költségérzékenyen megtanulta: mindent meg kell tennie a vevőiért, mivelhogy belőlük él. Vessünk egy búcsúpillantást az el nem takarított, jegesedő kupacokon összegyűlt szemétáradatra, nejlonzacskókra, csikkekre, kutyapiszokra, és regisztráljuk szomorúan, hogy a város nem tudta letakarítani téli arcáról a rárakódott mocskot, koszt és elhanyagoltságot. A város fázott a nemtörődömség hidegétől, a város nem volt képes rendben tartani önmagát. Nem volt rá elég pénz? Nem lehetett megfizetni a hóeltakarító munkásokat és gépeket? Túl szegény a város ahhoz, hogy erre költsön, hiszen van úgyis elég baja, amit hol hajléktalanügynek, hol szociális ellátásnak, hol egészségügynek nevezünk? Fizessünk több iparűzési adót, parkolási díjat, járulékot ilyen és amolyan címen, még magasabb árat jegyekért buszon és villamoson ? És akkor? Mi lesz akkor? Nem tudom, mint ahogy a megoldást se tudom, csak azt, hogy rendszeresen lerovom csekkek, átutalások, jegyvásárlások, parkolóórába bedobások, APEH- nek és kerületi önkormányzatnak kijáró tételeim teljesítése útján, ami rám tartozik. Volna még más dolgom is olyan társadalomban, ahol világosan elkülönülnek feladatok, felelősségek, lehetőségek nagy és kis körei? Vagy az igények túlzottak? Lehet. Lehet, hogy túl mohón áhítozom arra: ha tőlem maradéktalanul és óraműpontossággal követelnek és hajtanak be mindent, ami kötelességem, akkor történjék mindez ugyanilyen kérlelhetetlen következetességgel a másik oldalon is. Vessünk egy búcsúpillantást az idei tél Budapestjére, a kátyúkban lötyögő tócsákra, az el nem hordott, feketére vedlett hótörmelékekre, a parkolókban megjegesedett, felismerhetetlen színű hajdani hóra. Majd gondoljunk rá, amikor a tavasz végigsuhan a városon, a nap felszívja december, január és február maradékát. Majd minden rendben lesz megint. És korholni fogjuk magunkat, értetlenül, hogy miért is voltunk olyannyira elégedetlenek. Mert csak tél volt. Tél és semmi különös. Egyébként minden rendben volt. Szigethy András Visszavonul a kútfúrómester Még tavaly ősszel egy érdi lakossági fórumon szót kért és felszólalt egy idős úr. Elmondta, hogy a város újdonsült polgáraként felajánlja évtizedes kútfúrói szakértelmét, találmányát és berendezéseit a város vízellátásának javítása érdekében. A hallgatóság nagy tapssal fogadta Cs. Kiss Ferenc bejelentését. Beszélgetésünk alkalmával a kútfúrómester visszafogottan beszélt önmagáról, de amikor találmányáról, a felhasználásával elért eredményekről esett szó, fiatalos lendülettel, lelkesen kezdett magyarázni. Külseje, mozgása alapján alig hetvenévesnek látszik Cs. Kiss Ferenc, pedig már a nyolcvanadikat tapossa. Életútja, saját bevallása szerint, néhány mondatban összefoglalható. Harminc évet töltött szakmájában, ebből évtizedeket mint főmérnök, igazgató. Járt az ország valamennyi táján, de dolgozott Ausztria és Németország területén is. Huszonöt éve önállósította magát, előbb kisiparosként, később vállalkozóként folytatta tevékenységét. A találmány egy eljárás, amelyet új kutak fúrására, a meglévők vegyszeres tisztítására dolgozott ki. Mint mondja, tízéves kísérletezés után 1978-ban nyújtotta be a know-how-t a Találmányi Hivatalba, és az eljárás 1982 óta élvezi a védettséget. Magyarország mellett még 15 országban jegyezték be. Mint mondja, akármilyen szakszerűen fúrják a kutat, hozama tizenöt-húsz év után csökkenni kezd. Mert a rétegnyomásból eredően a szűrők körüli zónák betöltődnek homokkal, iszappal, amely beteríti a szűrő felületét, gátolja az áramlást, akár meddővé is válhat a kút. A hagyományos eljárásnál magas nyomást alkalmaznak, de így magának az eltömődött szűrőnek a felületét, a csőben bekövetkezett leülepedést nem lehet eltávolítani. A szűrő körüli zónában pedig a lerakódás gyakran megkeményedett, cementálódott. A probléma megoldásán gondolkodva Cs. Kiss Ferencnek eszébe jutott: vegyszerekkel kellene próbálkoznia. Tízéves kísérletezés után készült el a szabadalmi leírás. Az akár tízféle alkalmazott vegyszernek más és más a hatása. A munka során zárt rendszerben, kompresszor segítségével, magas nyomással a csőből, a szűrőből is eltávolítható a lerakódás, a vízkő. A bejuttatott anyag visszatermelése után távolítják el - szintén vegyszerekkel - a szűrő körüli zónában lekeményedett homokot, illetve iszapot. A módszerrel nemcsak az eredeti állapotot sikerült visszaállítani, hanem szinte kivétel nélkül emelni lehetett a vízhozamot. Az alkalmazott vegyszereket, illetve esetleges hatásukat vizsgálta a Köjál, majd az ÁNTSZ. A bakteriológiai és a kémiai vizsgálatok minden esetben megállapították, hogy az alkalmazott kemikáliák ártalmatlanok. Az eljárás ötszáz méter mélységig alkalmazható, ivóvizet adó és termálkutaknál egyaránt. Előkerülnek a kútfúrómester feljegyzései, kimutatásai. Valamennyi általa felújított kútról vannak adatai, s mindegyik azt bizonyítja, hogy a felújítás után nem is egy esetben az eredeti hozam többszörösét lehetett kitermelni a kutakból. Végezetül arról beszélgettünk, miért cserélte fel budai lakását egy érdi házra. Mint mondja, a válasz végtelenül egyszerű: nem folytat már aktív munkát, több szabadidőt szeretne, hogy foglalkozhasson kilenc unokájával, két dédunokájával. Ezért is építette a szerény kis családi házat Érden, mintegy nyolcszáz méter távolságra legkisebb lánya lakásától. A szabadalmat és berendezéseit most már akár el is adná. Viktor Sándor Cs. Kiss Ferenc a gépeivel fotó: Kováts zsolt