Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1995. június
1995-06-02
1995. június 2., péntek PEST MEGYEI KRÓNIKA NÉPSZABADSÁGII Szigorúan ellenőrzött normák Már tisztasági meszelésre sem futja a gyömrői szociális otthonban Néhány évvel ezelőtt az egész ország tudomást szerezhetett a gyömrői szociális otthonban kirobbant botrányról. Hónapokig tartott a rendőrségi vizsgálat, majd következett a bírósági tárgyalás. Vélemények szerint nagyon enyhe büntetést kaptak az elítéltek: a volt igazgatónő és az egyik ápolónő. - Az öregek most is kiszolgáltatottak az életben - mondja Bánföldi Györgyné, a Pest Megyei önkormányzat Időskorúak Fenyő Otthonának igazgatónője. - Sajnos lépten-nyomon ezt tapasztalom, amikor a hozzátartozókkal találkozom. Akik idekerülnek, jobb is, hogy eljönnek otthonról, mert a családtagok valósággal kinézik őket... - Honnan kerülnek ide a beutaltak? - Pest megyéből, bárhonnan. Tehát nem igaz az, hogy csak a volt monori járásból. A helyi önkormányzatok szociális bizottságai döntenek a kérelmező jogosultságáról. Most 8100 forintot fizetnek a nyugdíjukból az otthon lakói, de a megszorító intézkedések miatt ezt az összeget hamarosan másfél ezer forinttal emeljük. Ehhez tudni kell, hogy néhány embernek csak a havi gyógyszeradagja három-négyezer forintba kerül. - Ezek szerint a gyömrői szociális otthont is sújtják a várható pénzügyi szigorítások. - Évről évre nehezebb a helyzetünk, pedig mi egyben megyei módszertani központ is vagyunk. Itt tartják az ápolónők, vezetők a továbbképzéseket, jó lenne, ha valóban mintaként szolgálhatnánk a társintézményeknek. Ennek a feltételnek azonban úgy nagyon nehéz megfelelni, hogy a mostani nyáron már a hagyományos, tisztasági meszelésre sem lesz pénzünk. Mert mindenen lehet, és kell is spórolnunk, de az étkezési normákat és a gyógyszeradagokat szigorúan be kell tartanunk. - A száznegyven otthonlakóra hány ápoló jut? - Sajnos létszámuk most sem teljes, három szakképzett ápolónő hiányzik a húszból. Fizetésük mindössze bruttó 19 ezer forint, ami - ha figyelembe vesszük áldozatos, strapás munkájukat - bizony nem túl vonzó. Akik viszont itt dolgoznak, becsülettel teszik a dolgukat. Bánföldi Györgynétől megtudjuk még, hogy az otthon legfiatalabb lakója egy 38 éves gyömrői férfi, a legidősebb pedig egy 91 éves monori héni. Mostanában nem volt esküvő, de barátságok (és szerelmek is!) azért szövődnek a nők és férfiak között. Ami viszont sajnálatos, hogy a száznegyvenből mindössze huszonöt-harminc idős embert látogatnak rendszeresen a hozzátartozók. Vannak olyan édesanyák, édesapák, akiket évek óta nem láttak gyermekeik. Pedig bizonyára nem ezt érdemelnék tőlük. Cseng a telefon, az igazgatónőt 80 éves édesapja hívja Vértesboglárról. - Ugye eljössz vasárnap hozzánk? - hallom „apuka” hangját a telefonkagylóból. Az igazgatónő hét végi programja már biztos. Szombaton az otthonlakókkal lesz, vasárnap pedig az édesapját keresi fel. Gér József Kinézik őket a családból HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE A NYUGDÍJASOK ARÁNYA A LAKÓNÉPESSÉGBŐL 1988. jan. 1. 1990. márc. 31. 1995. jan. 1. | | lakónéi (1000 fő) száma | nyugdíjban és járadékban | részesültek száma (1000 fő) | NÉPSZABADSÁG-GRAFIKA A nyugdíjak havi átlaga a megyében 13 491 Ft volt. 30 000 Ft feletti nyugdíjat 1340-en kaptak, minimális ellátásban (5000 Ft) 1112 fő részesült. V ! A BELVÁROS SZÍVÉBEN ÜZLETEK BÉRBE ADÓK! A századfordulón épült, korabeli tervek alapján újjászülető V. kerületi Hold utcai vásárcsarnokban üzlethelyiségek bérbe adók. A pinceszinten 1373 m2 alapterületen kialakított raktárak és diszkontárusításra alkalmas raktárhelyiségek, a földszinten és a galérián összesen 854 m2 alapterületen kialakított kötetlen profilú üzletek és elárusítóhelyek fejlesztési hozzájárulás befizetésével vehetők bérbe. A fejlesztési hozzájárulás megfizetéséhez kedvezményes, legfeljebb 3 éves futamidejű bankhitel vehető igénybe. További felvilágosítást Szikszai Zoltán ad a 218-1439- es telefonszámon, illetve a Bp. IX. ker., Lónyay utca 44. III. em. 35. sz. alatti értékesítési irodán, ahol a bérleményekre vonatkozó dokumentáció is megvásárolható 2000 Ft+áfa ellenében. Melyik pofon a legnagyobb? A kétszeres gyáli közösségalapító Néha kifejezetten jól jön, ha a szavak felfalják a csendet és elttérítik a makacs gondolatokat. Csík Lajos gyáli nyugdíjas örökzöldekkel, díszcserjékkel, rózsabokrokkal zsúfolt kertjében tavaly óta szokatlanul nagy a nyugalom, s ettől az egyébként vibráló alaptermészetű, mozgékony, szikár férfiember időnként merengővé válik. Mert hát nem könnyű eldönteni, hogy azok közül a pofonok közül, amik 67 esztendő alatt érhetik az embert, melyik is lehet a legnagyobb. S valóban az a legény, aki adja, vagy inkább az, aki állja? Csík Lajost kemény, sportos „legénynek” ismerik Gyálon. - A múlt évben valóban nagy csapás ért. Rövid időn belül, szinte egyszerre veszítettem el a feleségemet és az anyósomat. Ezt az otthont, a kertet hosszú évek alatt együtt alakítottuk ilyenné - pillant körbe. - Most rám maradt a főzés, takarítás, mosás meg a kertészkedés is. Elbírok mindennel, de azt rendkívül fájlalom, hogy az utolsó közös tervünket a feleségemmel nem tudtuk megvalósítani. A terv egy alapítvány létrehozása lett volna, aminek segítségével Csíkék nyugdíjas-foglalkoztatót akartak létrehozni, ahol a helyi idős emberek 4-6 órai munkával pénzt is kereshettek volna, s együtt töltötték volna az időt. Ha ez sikerül, Csík Lajost háromszorosan is közösségteremtőnek nevezhették volna Gyálon. A Gyomaendrődön született, Angyalföldön cseperedett egykori géplakatos ugyanis alapítója, majd 27 éven át elnöke volt a hajdan híres, később mégis téeszesített Gyáli Vasipari Szövetkezetnek. - Korkedvezménnyel, 1986- ban kerültem nyugdíjba, de hamar megéreztem, mennyire hiányzik a közösség. Volt kollégámmal, Péter Gézával együtt alapítottuk meg a helyi nyugdíjasklubot. Most már ennek is öt éve - mondja beszélgetőtársam, miután azt is megtudom róla, hogy nemrég még 30-40 kilométereket kerékpározott, úszott naponta. Valószínűleg ettől is volt és van annyi energiája, hogy nyugdíjastársaival évente öt-hat kirándulást, három-négy ruhavásárt, karácsonyi vagy óévbúcsúztató találkozót szervez. S hogy mekkora Csík Lajos állóképessége? Az alapítványt mi már nem hozzuk létre, mondja, de az idősek napközi otthonát megalakítjuk, arról nem teszek le. S ha kész lesz, jó lesz, hát akkor mégis kellene egy szociális otthon is - itthon, Gyálon. V. J. » Az „ingyentemetés” huszonötezer forint Csikorog a fehér murva a talpunk alatt a dabasi temetőben, ahol valahogy nem arra gondol az ember, hogy sírkertben jár. Nincsenek sűrű lombok, bozótok, szomorúfűzgallyak, minden rendezett és elvágólagos, kő és kő. Mint egy elhagyott lakótelep, ahol azért van egy láthatatlan gondnok, aki megigazítja az elferdülni készülő kiszögelléseket, könyörtelenül kiirtja a gazt... A dabasi temetőben a gondnok nem láthatatlan, készséggel meg is mutatja azokat a sírhantokat, ahová a legszegényebbek kerültek eddig, akiket csak közpénzből lehetett eltemetni. Ott vannak az egyszemélyes sírok a leendő út mellett, egy parcella szélén. Aprók, szerények, művirágok kemény szirmait kopogtatja rajtuk az eső. Évente kettővel-hárommal szaporodnak. Nem túl sok az ingyenes temetés. Olyan, hogy ingyenes temetés, tulajdonképpen nincs is, világosít fel egy kedves hölgy a kegyeleti szolgálat irodájában. Ha rászorul a család, az önkormányzat állja az utolsó út költségeit. Ami, akárhogy osztünkszorzunk, a legszerényebb koporsóval, sírhellyel, ravatalozással, plusz 12 százalék áfával is húsz-huszonötezer forint. A dabasi családok legszegényebbje is inkább kölcsönkér, megvonja magától a falatot, csak hogy legalább egy közepes színvonalú temetést ki tudjon állítani a halottjának. Akik számára viszont a legszerényebb temetést sem tudja senki megfizetni, kénytelenek szociális támogatásként igénybe venni az önkormányzat segítségét. Kik ők? Magukra maradt öregek és az élet perifériájára szorult férfiak, akiket az alkohol segített áthódulni a másvilágra. Életükben nemigen tudta senki, hogyan segítsen rajtuk - halálukban mégis jut rájuk virág, rég széthullott családjuk tagjaitól, egy-két ismerőstől. De nemrég például egy olyan nagypapát temettek el közpénzen, aki míg élt, nyugdíjából tartotta az unokáját, annak munka nélküli férjét és a csöpp dédunokát. A fiatalok rendes emberek, de bárhogy kapaszkodnának, csak csúsznak lefelé. A férj mozgássérült, nincs számára munka. Hogy a papa meghalt, a lehető legszerényebben búcsúztatták. Mondom a kegyeleti szolgálat munkatársának: az az érzésem, ez a búcsúztatás alighanem sokkal őszintébb fájdalommal járt, mintha a papa rézveretes tölgykoporsóban, aranyszállal hímzett szemfedő alatt nyugodna. A szerény temetéseken több a hely az őszinteségnek, a gyásznak, a bánatnak. Nem takarják sallangok, malomkeréknyi koszorúk, nem figyelik bámész hadak, ki sír, hogyan sír, mennyi a könnye, mit költött pompára. Erre a megjegyzésre ugyan nem bólint rá senki, de nem is szól. Hallgatunk. Koblencz Zsuzsa Kinyílt virágok veszélyes kertje A kosdi családok félnek, hogy megszólják őket Jobbágy Ferencné, kicsit szégyenkezve érzelgőssége miatt, azt mondja, hogy neki két virágoskertje van: az egyikben a palánták, a másikban a kinyílt virágok kapnak helyet. Ő ugyanis a kosdi óvoda vezető óvónője és az öregek napközi otthonának vezetője... A „kinyílt virágok kertje” csinos kis ház, közel van a falu széléhez. Tizenöten töltik itt délelőtt tíz órától délután három óráig a napjaikat. Tízórait és ebédet kapnak a „tagok”, s programokról is gondoskodnak számukra. A múlt héten éppen egy előre hozott pünkösdi ünnepséget tartottak, az óvodások adtak műsort és bográcsban főzték, együtt, az ebédet. A helyzet azonban mégsem olyan idilli, mint amilyennek látszik. Évek óta nincs pénz a fejlesztésre, a fürdőszoba szinte életveszélyessé vált. Újra kellene csempézni, a romhányi gyár már fél áron is adna csempét, de ez a fél ár sem kevés, s el kellene hozni, fel kellene rakatni. Ennyi pénz nincs, de arra azért csak megszerzi Jobbágy Ferencné, hogy a közeljövőben színházba vigye „kertjének” lakóit. Mert ez is nagyon fontos... Kösd 2200 lakosából 662 a nyugdíjas. A több mint 90 millió forintos költségvetésből közel 7 milliót fordít az önkormányzat szociális célokra, ennek egynegyedét pedig az idősek segítésére. A szociális bizottság egyik tagja szerint rengeteg a rászoruló, nagyon nehéz bárkinek is nemet mondani, aki segítségért fordul hozzájuk. Gyakran azok a családok is támogatásra szorulnak, amelyeknek istápolniuk kellene idős tagjaikat. Egyre nagyobb az igény a házi gondozásra: jelenleg tizennégy idős ember részesül szociális étkeztetésben, hétnek viszik házhoz az ebédet, vásárolnak számukra, takarítanak náluk. (Ez nem egyszerű, mert olyan gondozókat kell találni, akikben az idősek megbíznak, és akik havi háromezer forintos tiszteletdíjért el is vállalják.) Aki „napközis”, jól érzi magát a közösségben, mégis kevesen dicsekednek azzal, hogy itt töltik napjaikat, sőt még tíz idős embernek lenne hely az Öregek Otthonában. De sokan tartanak attól, hogy megszólják a családjukat, a gyerekeiket, ha felvetetik magukat a napközibe. Jobbágy Ferencné egy másik gondot is említ: a falu távolabbi részén lakó idősek nem tudnak eljutni az otthonba. Ezért kellene egy mikrobusz, amelyet több célra is hasznosíthatnának, s lenne is, aki üzemeltetné. Borgó János Nehéz nemet mondani HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE