Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1995. augusztus

1995-08-01

IV NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1995. augusztus 1., kedd Üzleti ars poetica Inárcson Vidéken úgy tartják, attól csak gyarapszik az ember, ha korán megnősül. Nos, Kaldanecker Misi nem ezért házasodott hu­szonegy éves korában, de az ő esete is azt igazolja, hogy jobb előbb, mint később. Misi és Fail Márti 1991 őszén keltek egybe, s a számtalan nászajándék mellé kaptak egy telket a házi nagyitól. Ehhez jöttek ama forintok, amiket Márti táncolt össze a lagziban. Szép summa volt és hatalmas kísértés. Más a helyükben bi­zonnyal felül egy repülőre, s meg sem áll Korfuig. A fiatal Kaldaneckerék ellen­álltak a kísértésnek. Nászút he­lyett számvetést, szerveket készí­tettek télen, s alighogy kitava­szodott, már ásták az alapot. A sok lehetőség közül az élelmi­szer-kereskedés mellett döntöt­tek. Erre mutatkozott legin­kább igény Inárcson, ez az alap­szakmája Misinek, másrészt van némi családi hagyomány is ezen a téren. Márti ükanyja nyi­totta a térség első szatócsboltját pont száz évvel ezelőtt. Az inárcsi „szupermarket” 1993 nyarán nyílt meg. Nem hangos csinnadrattával, de azért ott kíváncsiskodott az egész község. Az első hónap for­galmából könnyű volt követ­keztetni, hogy a két fiatal jó ló­ra tett. Az üzlet igen népszerű, Krenkó József polgármester példaértékűnek nevezi Misi és Márti vállalkozását. Mint mondotta, ez a jól pros­peráló bolt azt bizonyítja, hogy a siker nem függ a kortól, sok­kal inkább a szorgalomtól, a ta­karékoskodástól s hozzáér­téstől, no meg attól is, hogy egy vállalkozó ne akarjon egy-két év alatt meggazdagodni. Misi és Márti gyarapodása két síkon zajlik. Egyrészt az üz­letben, másrészt otthon. Ez utóbbi azzal járt, hogy Márti egy időre kiállt a pult mellől, s mint kismama, Fannyt neveli. Kaldaneckerék üzleti sikere összetett. Köszönhetik a kor­szerű háttérnek és a szokottnál alacsonyabb árrésnek. Két év alatt a nyereségből csak annyit vettek el, ami a szűk megélheté­sükhöz szükséges. Minden fo­rintot visszaforgattak, csupán fagyasztókra és hűtőberendezé­sekre egymilliót költöttek. Elké­szült egy alagsori raktár, ahová teherlift viszi-hozzá az árut. Az élő munka kiküszöbölésével a beruházás egy év alatt megtérül. Az alacsony árrés a fuvardíj le­faragásának az eredménye. Ha­vi 80 ezer forintért lízingelnek egy Renault furgont, családi vállalkozásban bonyolítják a beszerzést-szállítást, közvetle­nül a lerakatoktól. A lízing 1997-ben jár le, illetve akkor megy át a furgon Kaldanecke­rék tulajdonába. Misi és Márti most töltötték a 25. életévüket, sikerükben sze­repet játszik az üzleti „ars po­eticájuk” is, nem rövid ideig na­gyon jól, hanem hosszú távon szeretnénk szerényen, becsüle­tesen megélni. Gy. O. Kerékpárút Alsónémediben Alsónémediben kerékpárút testület tavaly úgy döntött, hogy épül. Évekkel ezelőtt, amikor új az 1995-ös év költségvetésének temetőt nyitottak a község észak terhére megépítik a Baj­bvsz­ki külterületén, senki sem gon­­megálló és a temető közötti kö­dok­ a megközelítésére. Gyalog fel két kilométeres szakaszon a messze van, kerékpárral menni kerékpárutat. A beruházás érte­­viszont az 50-es út zsúfoltsága kb 6,5 millió forint, az út átadó­­miatt veszélyes. A képviselő­­sára augusztus 20-án kerül sor. OLVASÓINK ÍRJÁK Szeretetvakáció A Humanitás Alapítvány a Gyermekekért idén is megren­dezte nyári szeretettáborát jú­lius 8-16. között Püspökszilá­gyon, a katonai kiképzőköz­pontban. Az alapítvány hivata­losan mintegy három éve műkö­dik, de tevékenysége évtizedek­re nyúlik vissza. Célja azóta is változatlan: a szeretet megis­mertetése, a másság elfogadása, ezzel együtt a hátrányos hely­zetű, nagycsaládokban élő inté­zeti és nemzetiségi iskolás gyer­mekek tehetséggondozása, fel­zárkóztatása. A táborban mintegy 250 gyermeket láttak vendégül, akik Pest, Nógrád, Jász-Nagy­­kun-Szolnok megyéből, vala­mint Erdélyből és Szlovákiából érkeztek. A táborozók ingyen kapják a szállást, az ágyneműket, a me­leg vizet, a sportszereket, a sát­ras foglalkoztatókat és AVIA gépkocsival a szállítást, vala­mint a nyersanyagot az élelme­zéshez és egyéb támogatást - tudósította lapunkat fotót mellékelve Erdélyi Andrea.­ ­ Érdi panasz Bérczi Zita Érdről írt levelet szerkesztőségünknek, amelyben azt fájlalja, hogy a Pest Megyei Krónikában a helybeliek elvá­rásaihoz képest kevés cikk jele­nik meg Pest megye legnagyobb városáról, annak életéről. Olva­sónk bízik abban, hogy lakóhe­lye érdemének megfelelően sze­repel majd az újságban, hiszen mint írja: „a Népszabadság új érdi előfizetőit a keddi és pénte­ki Pest Megyei Krónika vonzot­ta elsősorban.” Így is lehet Lengyel László albertirsai nyugdíjas olvasónk tanulság­ként és mintaként küldte el a helyi Híradó egyik cikkét, amelyben dr. Ádám Tamás nyugalmazott állatorvos egy alapítvány javára lemond az önkormányzati testület mezőgazdasági bizottságában betöltött tisztségéért kapott tiszteletdíjáról. Dr. Ádám Ta­más levelében kifejti, hogy vé­leménye szerint ez a tiszteletdíj részben túl magas az elvégzett munkáért, másrészt pedig az összes ilyen jellegű honorárium négy év alatt mintegy huszon­négymillió forinttal csökkenti a település költségvetését. A Kisherceg tábori előadása Püspökszilágyon Hét próbát kell kiadniuk a Zöld Szív barátainak Pomáz és a nagyvilág Pomázon hat éve alakult a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom. Orgoványi Anikó, a mozgalom vezetője, a Pomázi I. Számú Általános Iskola peda­gógusa így beszél a kezdetekről: - Induláskor az volt a célunk, hogy megkeressük azokat az embereket, akik nemcsak szere­tik a természetet, és turistaként gyönyörködnek benne, de tenni is akarnak valamit a védel­méért. Főleg a gyerekek körében lett népszerű a mozgalom. - Mennyi a taglétszámuk? - Jelenleg kilencezer fős a tagságunk, az országnak mint­egy háromszáz településén van­nak csoportjaink. Külföldön ti­zenkét országban ismerik a mozgalmat, főleg Németország­ban és a környező országokban. De van Hollandiában, Oroszor­szágban és Amerikában is tag­csoportunk. - Kik támogatják önöket? - Évente megpályázzuk a parlament által kiírt támogatá­si formákat. Eddig általában si­kerrel. Pásztortáska Alapít­ványt hozunk létre, amelyre bárki küldhet adományt. A na­pokban kiadványunkkal és le­véllel fordultunk azokhoz az önkormányzatokhoz, ahol tag­csoportjaink vannak, hogy anyagi eszközökkel segítsenek. - Úgy hallottam, új feladatokat is felvállalt a Zöld Szív. - A Környzetvédelmi és Terü­letfejlesztési Minisztériumtól természet- és környezetvédelmi oktatóközpont működtetésére kaptunk megbízást. Ennek ke­retében bemutatunk például egy-egy patakpartot, tavi kör­nyezetet, egy-egy geológiai táj­egységet, vadvirágos rétet, ma­darak költési területét. Orgoványi Anikó arról is tá­jékoztatott, hogy évente szer­veznek természetvédelmi tábo­rokat. Az idén húsz kisebb jel­legűt, amelybe éppúgy belefér a természetes felszíni vizek vé­delme, mint a vadon élő álla­tokkal, madarakkal való törődés. Sokat tettek a pomázi tavak és környezetük ápolásá­ért. Zöld Szívküldi címmel új­ságot adnak ki, mely a világ minden tájára eljut, ahol a moz­galomnak aktivistái vannak. Szervezetten tiltakoztak és alá­írásokat gyűjtöttek a Duna elte­relésekor kibontakozott kam­pány idején. - Milyen akciókat szerveztek még? - Egyik nagy akciónk az volt, amikor a Szentendrei-szigeten „fülön csíptünk” egy illegális fakivágással foglalkozó cso­portot. Felfedeztük, hogy a nagymarosi gáton rengeteg ap­ró csemete nőtt ki. A mozgalom tagjai famentési akcióba fog­tak, és elvitték, biztos helyre ültették a csemetéket. Most au­gusztusban Erdélybe készü­lünk nemzetközi táborba. Ta­valy Sátoraljaújhelyen tartot­tuk a VI. országos értekezle­tünket. A VII. országos talál­kozó Egerben lesz. - Azt beszélik, hogy sokféle szem­pontnak kell annak megfelelnie, aki a zöld szívesek közé akar lépni. Mi­lyen feltételek ezek? - Hét próbán kell átesniük a tagjelölteknek - mondja Anikó mosolyogva. - Például egy kis­gyermeknek ismernie kell öt vadvirág nevét vagy ugyan­ennyi vadon élő állatot. Egy na­gyobbnak már húszat is. Ter­mészetvédő túrákat kell járni. Úgymond „védencet” kell vá­lasztani a környéken, mely le­het egy patakpart, védett facso­port, madárfészkelő terület, vé­dett növénycsoport. Törő István Ismét az MO-ás A Népszabadság július 14-i Pest megyei mellékletében cso­dálkozva olvastam Harmat Béla polgármester úr nyilatkozatát, miszerint az MO-ás út Érden ke­resztül vezetésének problémája megoldódott. Sajnos Érdliget „alsó végén”, a hatos út mellett élők nem ezt tapasztalják. A Budafoki úton a lámpától számítva sokszor sok száz mé­terre feltorlódott kocsisor pöfö­­gését kénytelenek elviselni az ott és a környéken lakók. A for­galom folyamatossága esetén, a buszmegállókat elérni az út má­sik oldaláról hosszú várakozás után is veszélyes, különösen a gyerekek­ és az idősek számára. Jó lenne, ha a polgármester úr is emlékezne ígéretére, mely sze­rint megépül a Duna-part felé az elkerülő szakasz hiányzó része. Bízunk abban, hogy a polgár­­mester úr és az országgyűlési képviselő úr együttes erővel mozdítják előre a megfelelő fó­rumokon az eredeti tervekben is szereplő, a bennünket is meg­váltó útszakasz megépítését. Varga László önkormányzati képviselő Jön a Dunakeszi Polgár Új városi lap kiadására írt ki pá­lyázatot Dunakeszi önkormány­zata, s mivel a pályázat eredmé­nyes volt, megszűnik az eddig kiadott Dunakeszi Tudósítások című önkormányzati lap. A négy évet megélt havilap júliusi számában elbúcsúzott az olvasóktól a felelős szer­kesztő, dr. Hajas István jegyző, figyelmükbe ajánlva az augusz­tustól megjelenő Dunakeszi Polgár nevű új helyi újságot.­­ Az önkormányzat május 15-i határidővel írt ki pályázatot egy olyan lap kiadására, amely többet nyújt, mint az eddigi ön­­kormányzati közlöny. A pályá­zatra beérkezett három ajánlat közül a testület a Kreszt-Pressz Bt. elképzeléseit tartotta leg­jobbnak, s hamarosan meg­jelenik a város új lapja. Diszkót Túrán a szomjazóknak Az eltűnő Galga menti artézi kutaknak állít emléket Pannonhalmi Zsuzsa péceli keramikusművész alkotása, melyet a napokban avattak fel a túrai Szent János soron. Az 1300 fokon kiégetett pirogránit díszkút négy csapjából az utca lakóin kívül a havivásárokra érkező vendégek is olthatják szomjukat BALÁZS GUSZTÁV FELVÉTELE Dömsödön turistákat és befektetőket várnak A dömsödiek is szeretnének részt venni a falusi turizmusban mint vendéglátók. Elsősorban azért, mert ritka természeti adottságokkal rendelkeznek, másrészt így tudnák mérsékelni a faluban a nyomasztóvá vált munkanélküliséget. Kudar Zsigmondné polgár­­mester elmondta, hogy tárgyalá­sokat kezdtek a TIT-tel tanfo­lyam indításáról, melynek kere­tében a dömsödiek is megtanul­nák a falusi vendéglátás csínját­­bínját. Már el is készítették az 1996- os prospektus szövegét, mely a Falusi Turizmus Szövetsége nemzetközi terjesztésében jelen­ne meg. Ebben már mintegy 20- 30 szálláshelyet ajánlanak a kül­földi családoknak. Mit ajánl Dömsöd a külföldi vendégeknek? Egy gyönyörű al­földi falut a Ráckevei-Duna-ág partján, mely a holtággal egye­dülálló természeti szépséget nyújt. Ha a holtág rendbehoza­talára sikerült megfelelő vállal­kozót találniuk, vízisport-tele­­pek kialakításával és szórakozá­si lehetőségek biztosításával még tovább bővíthetik a kínála­tot. A Duna-ág és a holtág által körülzárt kis sziget önmagában is olyan természeti ritkaság, amely méltán vonzza az ér­deklődőket. Az első szálláshe­lyeket ennek közelében szeret­nék kia­lakítani. A korábbi tapasztalatok alap­ján úgy gondolják, hogy ha mind­ezt sikerül megvalósítaniuk, méltán számíthatnak a nyugat­európai, elsősorban a német és holland vendégek érdeklődésére. De nemcsak turistákat, tőke­erős befektetőket, beruházókat is keresnek. A falu alatt 70 fokos termálvíz szunnyad, melynek felhasználásával termálfürdőt, uszodát, sportlétesítményeket lehetne építeni. A község hagyo­mányosan jó gyümölcs- és­ szőlőtermesztő vidék, jellegzetes alföldi borairól híres. Az élelmi­szer-feldolgozó ipar számára je­lentős nyersanyagforrás lehet. De szakképzett munkaerőt kí­nálnak a könnyűipari befek­tetők részére is. T. Ágoston László Pereg a szem a búzából Hat gazda a Mária-kápolna melletti dűlőben A régi mondák szerint Péter-Pál napjára kasza alá érik a búza. Igaz, a kombájn térhódításával az aratás kitolódott néhány nappal, ám korábban a gabona­félék nagy többségét legkésőbb július közepéig betakarították.­­ Az akkor volt - legyintenek beszélgetőpartnereim, akik az újhartyáni Mária-kápolna mel­letti búza- és tritikálétáblák mellett panaszolják gondjaikat: már egy hete várják a kombájnt. Július végét írunk, a gabona rég megérett. A délibb fekvésű táblákban már pereg a szem, s már nemcsak a napok, de az órák is számítanak. - Ahogy múlik az idő, úgy nő a kárunk - mondja Rizmajer Lőrinc, hozzátéve, hogy amúgy is kevés a hasznuk. Társa, Lau­ter Lénárt sorolja: hektáronként 5500 forintot fizettünk szántá­sért, 2000-et a vetésért, 8000-ért vágják le, 1200 a hazaszállítás. Ehhez jön 4000 forint vetőmag és 5000 forint értékű pétisó. Az összesen 25 700 forint. Ahogy elnézem, 30-35 mázsát takarí­tunk be egy hektárról átlagban. A dabasi terményfeldolgozó az árpát 7, a tritikálét 7,28, a búzát 7,80 forintért veszi át kilónként. Búzánál maradva, 33 mázsával számolva, kapnék 25 740 forin­tot. Vagyis a semmiért dolgoz­tam. És ha még várunk egy-két napot a kombájnra, az már kész ráfizetés, mert a szem kipereg. Hasonló véleményen van Trikkos Pál meg Rizmájer Lipót is. Rizmájer Lőrinc, aki a legidősebb közöttük, köntörfa­lazás nélkül kimondja: - Annak idején 15 hold földdel tereltek be a tsz-be, aminek nem örül­tem. Ám ami igaz, az igaz, ott a betakarítás meg volt oldva, s a magamkorúnak, akárhogy is alakultak a dolgok, a 15 mázsa gabonát kiporciózták. Azt sem tagadom, örültem, amikor a föl­demet visszakaptam. Csakhogy a föld önmagában nem elég, gé­pekre viszont nem telik. A közeli községekben - Kaku­­cson, Inárcson, Hernádon, Új­lengyelben - bérmunkára sza­­kosult kft.-k alakultak, ezek végzik a talaj-előkészítést és a betakarítást. Az újhartyáni gaz­dák a hernádi gépkölcsönzők szolgáltatását veszik-vennék igénybe, ám a kisvállalkozás há­rom kombájnja a hernádi igé­nyekkel alig tud megbirkózni, így csak ígérgetnek, de szerződéses kötelezettséget sem ők, sem a kakucsiak nem vállal­nak. A hartyáni gazdák pedig napokig ülnek az árok partján, s keserűen figyelik, miként pereg a szem, miként megy kárba a munkájuk. - Tud erről az önkormányzat, jelezték a gazdajegyzőnek? - már nem négy, hanem hat em­bernek teszem fel a kérdést, mert közben bővült a kombájn­ra váró társaság. A kérdésre új­fent csak legyintenek; szerintük ott a baj, hogy amikor a hernádi tsz-vagyont „szétkapkodták”, Újhartyán elöljárói közül senki nem figyelt oda, hogy a gé­pekből a község is jussoljon. A Mária-kápolna melletti dűlőben a hat gazda emigyen látja a megoldást: vagy nem vet­nek jövőre gabonát, vagy bérbe adják a földjüket. Az a szomorú, hogy fel sem merül más alterna­tíva. Például szövetkezetbe tömörülni, közösen vásárolni gépeket. A negyven év alatt at­tól is elszoktak, hogy önerőből rendezzék a saját sorsukat. M. O.

Next