Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1996. január

1996-01-05

1996. január 5., péntek. PEST MEGYEI KRÓNIKA NÉPSZABADSÁG 21 A Pest megyei monográfia a jelent és a jövőt is szolgálja Kétezerig megjelenik az öt kötet Dr. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója az év közepén nyugdíjba ment. Azt hinné az ember, hogy a múzeum­alapító, tanulmányokat író, kiadványokat szerkesztő, a Galga mente, sőt Pest megye közművelődésében évtizedeken át megha­tározóan jelen lévő férfi most az őt joggal megillető pihenés hó­napjait élvezi. Ám amikor az elmúlt napok egyikén aszódi ottho­nába bekopogtam, íróasztala mellett találtam, s kiderült, hogy éppen a Petőfi-emlékhelyek a Kárpát-medencében című kiad­vány kéziratán dolgozik. - Időm nagy részét a Pest me­gyei monográfia előkészítésével, a munkában részt vevők tevé­kenységének összehangolásával, a kiadás anyagi feltételeinek előteremtésével töltötte - mondta érdeklődésemre Asztalos István. - Pest megyében sokan tudnak a nagy vállalkozásról, amely né­hány éve indult azzal a céllal, hogy öt kötetben kiadják a ha­zánk történetében mindig je­lentős szerepet betöltő megye monográfiáját. - Az ötlet az 1980-as években született, amikor aszódi mú­zeumigazgatóként elkészítettem ennek a tudományos, többéves munkának a megjelentetésére vonatkozó tervezetet és annak indoklását. Kértem a Pest Me­gyei Tanács segítségét, mert a feladat nagysága Aszód erejét meghaladta. Az elképzelésemet elvben mindenki támogatta, de a megyei intézmények akkori ve­zetői és a megyei tanács tisztség­­viselői is bizalmatlanok voltak egy kis múzeum igazgatójának ötletével szemben. S bár el nem utasították, a tervet anyagi okokra hivatkozva elfektették. A rendszerváltás után megala­kult első megyei közgyűlésnek Asztalos István is tagja lett, majd az önkormányzat kulturális ta­nácsnokává választották. Ez a tisztség - a múzeumigazgatói fel­adatokkal együtt - igen sok munkát adott, ám Asztalos Ist­ván minden új elfoglaltsága el­lenére elővette régi tervét.­­ A magyar történelemben nagy szerepet játszó megyerend­szer visszaszorítása és a közigaz­gatás átszervezése miatt is indo­koltnak láttam a monográfia el­készítését. Szükségesnek tartot­tam ezt a munkát azért is, mert a változásokat követően nemcsak az ország történelmének az újra­értékelése vált indokolttá, ha­nem ezzel egyidejűleg a kisebb közigazgatási egységek szerepé­nek az átértékelése is. Elképzelé­sem megvalósításához társakat, szövetségeseket kerestem. Glatz Ferenc, a Történettudományi In­tézet igazgatója az ötletet fontos, tudományos kezdeményezésnek minősítette, s a munka támoga­tását ígérte. Hasonló véleményt, biztatást kaptam a MTA Régé­szeti Intézetétől is. Ilyen ajánlá­sokkal a tarsolyomban köny­­nyebb lett a dolgom. A megyei közgyűlés elfogadta, illetve biz­tosította a monográfia elkészíté­sének programját. Megalakult a tizenöt tagú ku­ratórium, melynek elnökévé dr. Asztalos Istvánt választották. Tagjai lettek a megyei intézmé­nyek kutatói, s azok, akik nem­csak a nevüket adják ehhez a szép munkához, hanem hozzáér­tésüket, szakmai felkészültségü­ket, széles körű ismereteiket is. - Az elmúlt néhány évben - mondja Asztalos István - a me­gyei önkormányzat évi két-két­­millió forintot utalt át a monog­ráfia megjelentetését biztosító alapítványnak. Az 1994-ben vá­lasztott közgyűlés is támogatja a tudományos értékű munka ki­adását. Segítettek és segítenek a megye települései is. Asztalos István bizakodó, ami­kor arról szól, hogy az első kötet, melynek szerkesztését Torma István, az MTA Régészeti Intéze­tének osztályvezetője irányítja - már jövőre megjelenhet, s azt egy évvel később a Szakály Ferenc által szerkesztett mű követi, és ha minden az elképzelések sze­rint történik, 2000-ben a Pest Megyei Monográfia mind az öt kötete eljut az olvasókhoz. - Meggyőződésem - mondja a munka irányítója -, hogy me­gyénk múltjának megismertetése nem a történészek öncélú búvár­kodása, hanem annak bizonyí­téka, hogy minden kor új és új leckét ad fel a népeknek: a léte­zésfennmaradás, a nemzeti lét korszerű „újratermelése”, a gazdasági-társadalmi fejlődés időszerű, legfontosabb tenniva­lóit. Sorsunkat a folyamatos törté­nelmi leckék jó-rossz megoldásá­nak sorozata alakítja. Ezért kell tanulmányozni, megismerni, szá­mon tartani megyénk múltját. Fercsik Mihály Ily köztéri szobrot készítenek Érden Érden a város önkormányzata Eöry Emil szobrászművészt kérte fel arra, hogy a millecentenárium évfordulójára készítse el a város jelképes városkövét. A helyi művész három szobortervet készített el, most már csak a városatyák döntésén múlik, hogy melyik alkotás kerül majd a képzőművészeti lektorátus elé. Képünkön a mester az Életfa makettjével látható, ami az elképzelések szerint 5 mé­ter magas bronz szobor lesz. Kancsovszki János felvétele Vác színháza mindenkihez szól A gyerekeknek szóló mesesorozat, a Vízipók-mesebérlet harmadik előadását rendezik meg január 11-én és 12-én délelőtt 10 és dél­után 14 órakor a váci Madách Imre Művelődési Központ szín­háztermében. A Bolond kalapja című mesejátékot a Holló együt­tes adja elő. Egy másik sorozat, a Hagymácska-mesebérlet első előadása decemberben volt, és folytatódik februárban a második előadással, szintén a Maszk Báb­színház vendégszereplésével. A gyermekszínház mellett működik a Tízen Túliak Színháza, és ren­deznek előadásokat a felnőttek számára is. A művelődési központ tulajdonképpen megalakulása óta betölti a befogadó színház szere­pét, létrehozásakor szempont volt, hogy a környékbeliek rend­szeresen élvezhessenek színházi előadásokat. B. J. Egy gyomrai amerikai operakalauza A Szabad Európa Rádiónál is dolgozott Gyermekkoromban kis detekto­ros rádiónkat gyakran csavar­gatva rá-ráakadtunk a Szabad Európa Rádióra. Természetesen - életkorunk miatt - nem a poli­tikai hírekre voltunk kíván­csiak, sokkal inkább a Tiné­­dzserpartyra, amit Cseke László „tálalt fel” a hallgatóknak. S lám, az egykori könnyűzenei szerkesztő megjelent a Magyar Rádióban is. Legújabban vasár­nap délutánonként 14-től 16 óráig vezeti a műsort a Danu­bius Rádióban. Annak idején a „partyn” kí­vül szívesen hallgattam a zenés üzeneteket is, amelyekben elég sűrűn lehetett hallani Czövek István csodaszép baritonját, operát vagy operettet énekelt. Czövek István Gyömrőről ke­rült a müncheni székhelyű SZER-hez. Idehaza sem szűköl­ködött a sikerekben, hiszen a Magyar Honvéd Művészegyüt­tesben olyan kiváló partnerei voltak, mint Ilosfalvy Róbert és sokan mások. Egy évvel a forra­dalom előtt, 1955-ben az akkori Kelet-Németországban szere­pelt a művészegyüttes. Talán kalandvágyból, talán más ok miatt, de Czövek István átszö­kött Nyugat-Németországba. A Szabad Európánál talált mun­kát, rádióbemondóként. Egy vérbeli énekest azonban nem elégítenek ki a monoton hírbe­olvasások, ezért lemezre és ka­zettára énekelt operát, operet­tet és magyar nótát is. Ezeket aztán felhasználták a zenés üzenetekben. 1966-ig volt a SZER szolgálatában. Már negy­venéves is elmúlt, amikor ismét odébbállt, rájött ugyanis arra, hogy egyre több fals hírt kell beolvasnia, s ezt nehezen tűrte. Önként távozott Mün­chenből, szép végkielégítéssel a zsebében. Meg sem állt Ameri­káig, annak is a túlsó partján, Kaliforniában kötött ki. A beilleszkedés ezúttal sem ment könnyen. Évekbe telt, amíg újból talált testhezálló munkát magának. Tavalyelőtt elhunyt édesanyját is kivitte magához, de őt annyira gyö­törte a honvágy, hogy hat hó­nap után visszajött Magyaror­szágra. Eleinte kemény fizikai munkával kereste kenyerét, később egyre gyakrabban ka­pott meghívást amerikai rá­diókba, televíziókba, többször pódiumra léphetett Holly­woodban is. Az elnöki beikta­tási ceremóniák állandó fel­lépője volt. Tíz évvel ezelőtt balesetet szenvedett San Diegóban. Sú­lyos törésekkel helikopter vitte őt a kórházba. Ma már „csak” csendes nyug­díjasként pergeti hétköznapjait Los Angelesben feleségével, Pá­pai Erzsébettel, akivel még Gyomron ismerkedett meg. Czövek István legutóbb há­rom évvel ezelőtt járt itthon. Akkor Szolnoki Gyula készített vele hangfelvételt, amely a Petőfi rádióban volt hallható. A rádió hangarchívuma azonban ma is őrzi felvételeit, s a közeli napokban a Bartók rádióban is hallható lesz Czövek István hangja. Gyömrői barátjától, id. Hegyi-Füstös István nyugalma­zott református lelkipásztortól tudjuk, hogy az általa készített és Gyömrőre eljuttatott „Ope­rakalauz” várhatóan január 17- én megy adásba a Bartókon. Ma már minden Amerikához köti Czövek Istvánt. Két gyer­mekük is a közelükben él a csa­láddal együtt. Legutóbb, ami­kor itthon járt, elárulta, lehet, hogy többet már nem tud haza­jönni. Nehezére esik a mozgás, s a távolság is óriási. Ha őt nem is látjuk, hangját hallhatjuk a rá­dióban. És remélhetőleg nem utoljára... Gér József Egy nemzedék titkai Isaszegi árnyak Minden ember élete kész re­gény. Mint a közhelyeknek ál­talában, ennek az állításnak is sok a valóságtartalma. Mégis csak kevesek életútját örökíti meg az utódok emlékezeténél, a családi fényképalbumnál, egy naplónál vagy egy sírkőnél maradandóbb dokumentum. S még kevesebbeknek adatik meg, hogy saját sorsuk mozaik­jából maguk válogassák ki s rakják össze szellemi hagyaté­kukat. Budaháziné Hargitai Irén isaszegi nyugdíjas tanítónő szokványos című memoárja - Fény és árnyék - olyan könyv, amilyet nyilván sokan szeret­tek volna, szeretnének megírni. A kétszáz oldalas visszaemlé­kezés alcíme már többet elárul a szerző szándékairól, mivel „Egy nemzedék titkai” sorjáz­nak a lapokon, úgy, ahogy azo­kat egy falusi tanítónő megis­merte és megfejtette. Közben pedig a háttérben kirajzolódik egy fővároshoz közeli, de a ha­gyományait őrző település képe, történelme. Bár a könyvkiadás nem olcsó mulatság, s a szponzorok két­szer is meggondolják, mire ad­janak pénzt, Budaháziné Har­gitai Irénnek sikerült önzetlen támogatókat találni. S különö­sen sokat elárul a helyi értékek kezeléséről, hogy a köztudot­tan sovány summával gazdál­kodó helyi önkormányzat is öt­venezer forinttal támogatta a könyv megjelentetését. Budaháziné Hargitai Irén egyébként hetvenedik életévé­ben is igen aktív, még mindig tanít. V. J. Dabason már a jövőt tanulják A dabasi Kossuth Zsuzsa Szakmunkásképző Iskola vezetői a fém­ipari, a villamosipari és a kőművesszakmákban szeretnék az eddi­ginél még jobban felkészíteni a tanulókat, tudásukat az európai technika színvonalához igazítani. Ezt a célt szolgálta az a tanul­mányút, amelyen Kosztolányi Gyula igazgató és Zelenák András önkormányzati képviselő vett részt Ausztriában és Svájcban. A költségeket a Bereich Sansystem Poseidon osztrák cég állta, hogy a vendégek megis­merhessék a fürdőszobai kellé­kek és szerelvények gyártásának legkorszerűbb technológiáját, valamint a svájci szakmun­kásoktatást. - Mi ragadta meg leginkább a fi­gyelmüket? Elsőnek a kirchbergi Kunststaff Verbund System ál­tal előre gyártott fürdőszobákat említem. Mint megtudtuk, ma már majd minden új kórházba, szállodába ezeket szerelik be, s nemcsak Ausztriában. A cégnek már nálunk is van egy leányvál­lalata Vácott, a Szom­pex Hun­gária - mondta Kosztolányi Gyula. - Hasonló élményt jelen­tett látogatásunk Donauspital­­ban, ahol a kórházi robotokkal ismerkedtünk. Tökéletesen he­lyettesítik a nehéz emberi mun­kát, beprogramozás után önál­lóan dolgoznak, s ha az akku­mulátoruk kimerülőben van, be­állnak a legközelebbi töltőhöz. - A magyar egészségügy helyzetét ismerve, nem valószínű, hogy a kö­zeljövőben nálunk is robotokkal sze­relik fel a kórházakat... - Egyszer annak is eljön az ideje, és a szakmunkáskép­zésben elébe kell menni a jövőnek. Másrészt mi úgy készít­jük fel a tanulóinkat, hogy ha úgy hozza a sors, külföldön is megállják a helyüket. - Mit tapasztaltak Svájcban? - Lissachban, az I.R.G. Gun­­zenhauser művekben a vízveze­ték-szerelvények gyártási tech­nológiájának magasiskoláját láttuk. Minden automatizált, az öntéstől a késztermékig, bele­értve a szerelést, az ellenőrzést, a csomagolást, sőt még a raktá­rozást is. Ennek a gyárnak saját oktatóközpontja van. Itt készítik fel a szakmunkásokat, azokat is, akik máshonnan érkeznek, hogy megismerjék a cég termékeit. Az ilyenfajta oktatásnak van jövője nálunk is, amely folyamatosan igazodik az elvárásokhoz, az új technológiákhoz. Az ily módon felkészített szakembereket nem érheti meglepetés. M. M. Gy. Kevesebb a gyerek, több a pedagógus Vácott Nem kell mindig túlórázni MUNKATÁRSUNKTÓL Még a pedagógussztrájk előtt készítette el a Váci Polgármes­teri Hivatal közművelődési és oktatási osztálya a város neve­lési-oktatási intézményei fon­tosabb mutatóinak összesíté­sét. Eszerint amíg az 1991— 1992-es tanévben 3920 általá­nos iskolás tanult a hét váci is­kolában, az 1995-1996-os tan­évben már csak 3683. (Közülük 1825 az alsó, 1858 a felső tago­zatos tanuló.) Nem változott a tanulócso­portok átlaglétszáma - to­vábbra is körülbelül huszon­négy gyerek van egy csoport­ban­­, nőtt viszont a pedagógu­sok száma, igaz, mindössze há­rommal, 320 helyett jelenleg 323-an tanítják az általános is­kolásokat, munkájukat 131 is­kolai dolgozó segíti. Csökkent a tanulólétszám a középfokú oktatási intézmé­nyekben is. Az 1991. évi 5428 tanuló helyett ma már csak 5259-en tanulnak a középisko­lákban. A pedagógusok száma vi­szont nagyobb mértékben nőtt, mint az általános iskolákban: a négy évvel ezelőtti 409-cel szemben ma már 459-en oktat­ják a tanulókat, és 248 helyett 259 iskolai dolgozó segíti a munkát. Az önkormányzati fenntartású iskolákban 4978- an tanultak 1991-ben, idén már csak 4565-en, ám őket a korábbi 353 helyett 385 peda­gógus tanítja. A pedagógusok számának növekedésével csökkent a túl­órák száma, az általános isko­lákban 35 százalékkal, a kö­zépiskolákban viszont csak 6 százalékkal. Piacvezető orvosi műszer­kereskedelmi cég kreatív, ambiciózus munkatársakat keres különböző termékképviseletekre. Alapkövetelmény az alábbi három terület valamelyikén szerzett orvosi gyakorlat, valamint német vagy angol nyelv szakmai szintű ismerete: Kardiológia Nőgyógyászat Urológia Fizetés és juttatások megegyezés alapján. Jelentkezését részletes, fényképes önéletrajzzal „Nyitott lehetőségek” jeligére a Népszabadság kiadójába kérjük.

Next