Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1996. május
1996-05-03
1996. május 3., péntek A MÁV Szobon felejtett nyugdíjasai Aki lemaradt a perről, már hiába panaszkodik Ugyanazért a munkáért van, aki több pénzt kap Az ideiglenesen külföldi kiküldetést teljesítőket egy 1990-es pénzügyminiszteri és egy 1992-es kormányrendelet szerint devizaellátmány illeti meg. E rendelet hatálya alá tartoznak azok a vasúti alkalmazottak is, akik utazószemélyzetként lépik át a határt, vagy közös határállomásokon, valamelyik szomszédos ország területén teljesítenek szolgálatot. Ezt azonban sokáig még ők maguk sem gondolták komolyan, így a MÁV csak 1995 márciusában - hosszas huzavona után - kezdte meg járandóságaik térítését, összességében mintegy nyolcszázmillió forintot. Az ügy hullámai azóta sem csitultak el, sokan máig becsapottnak érzik magukat. Perőcsényben, a faluszéli kis konyhában épp sütemény készül, hiszen hét végére látogatóba jönnek a gyerekek. Darányi Lászlóné már két éve nyugdíjas. 1991 októberéig 12 éven át járt át Párkányba (Sturovóba), utána Szobon dolgozott tovább. Volt bárcázó, átmenesztő, hivatalsegéd, takarítónő. - Éjszakáztam, bujkáltam a vonatok alatt, mindig azt csináltam, amit éppen kellett - mondja. Most sem áll meg egy pillanatra sem, tésztát sodor, közben meséli: - Azoknak, akik még aktív dolgozók voltak, a szakszervezeti bizalmi elintézte, hogy 91 júliusától megkapják a járandóságukat. Én csak a júliustól októberig terjedő időszakra nem kaptam semmit. És nem vagyok egyedül. Sokan mentünk azóta nyugdíjba, de pórul jártak azok is, akik időközben munkahelyet változtattak. Tudja, az fáj, hogy tőlünk még ezt a keveset is sajnálják, miközben mások milliókat tehettek zsebre. Aztán kiderül, valamit azért ő is kapott. - Egyszer visszahelyeztek három hétre. Erre az időszakra kaptam 21 ezer forintot. Ezt a tűzhelyet vettem belőle - mutat a konyha legújabb felszerelési tárgyára. Darányiné még most is szakszervezeti tag. 9200 forintos nyugdíjából vonják a szakszervezeti díjat. - Amikor hallottam, hogy valami per van, bementem Szobra érdeklődni. Zibriny Ferenc, a szakszervezeti bizalmi azt mondta, hogy ha majd az elintéződik, utána kezdődik a mi ügyünk is. Később meg azt a választ kaptam, hogy a hároméves elévülési idő miatt nekem nem jár a pénz. Zibriny Ferenc Szobon, az állomásfőnöki irodában fogad. Az asztalon kávé és szörp, de az szb-titkár nem ihat: - Rengeteget idegeskedtem ezen az ügyön. Ez hozta meg a cukromat is - mondja. Aztán rátér a történtekre, ahogy ő látja. - Korábban a vasutasok minden óráért, amit külföldön dolgoztak le, 12 forintot kaptak. Aztán 1994-ben egy szbtitkári értekezleten értesültünk arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogosnak találta a kiskunhalasi mozdonyvezetők követelését. Ezek után indítottunk mi is pert a MÁV ellen, 94 júliusában. Követeltük a nyolc órás kinti munkáért járó 24 dollárt. A beadványt 105-en írták alá, valamennyien szakszervezeti tagok, aktív dolgozók. Ők azok, akik 91 júliusáig visszamenően kapták meg a pénzt. További ötven fő volt itt Szobon, aki az 1992 január elsejétől járó összeget kapta. De mindez már nem a per eredménye. A MÁV meghátrált, és megállapodott a szakszervezetekkel. A Szobon történtekre Zibriny Ferenc keserűen emlékezik vissza: - Itt senki sem bízott a sikerben. Amikor meghirdettünk egy tájékoztatást, két nap alatt összesen heten jöttek el. Csak akkor kezdtek a nyakamra járni az emberek, amikor már az első részleteket fizette a MÁV. Azóta is jönnek a lakásomra, hogy ők miért csak ’92-től... Itt, Szobon több tízmilliót kaptak az emberek, de még egyiknek sem jutott eszébe, hogy azt mondja: Ferikém, köszönöm. Az 1995 elején a MÁV és három reprezentatív szakszervezet között létrejött megállapodásról dr. Simon Józsefet, a Vasutasok Szakszervezete közgazdasági és jogi osztályának vezetőjét kérdeztük, aki minden tárgyaláson részt vett. - A megállapodás szerint 1991-re csak azok kaptak térítést, akik még 1994-ben kezdeményezték a jogvitát. Mindenki más csak 1992-től, tekintettel arra, hogy a munkaviszonyból eredő követelések három év alatt elévülnek. A tárgyalások során alakítottuk ki annak az egyezségnek a szövegét, amit a munkavállalók aztán egyenként kötöttek meg a MÁV-val. Szinte mindenki elfogadta a feltételeket, hiszen többre - éppen az elévülés miatt - nem tarthattak igényt. Visszatérve Darányi Lászlónéra és a többi nyugdíjasra, ők nem kezdeményeztek 1994-ben jogvitát, nem írtak alá semmiféle beadványt, mert nem tudtak róla. Ahogy Zibring Ferenc mondja: - Rájuk sokáig senki sem gondolt. Közvetlenül a megállapodás előtt is volt egy szb-titkári értekezlet. Akkor mondtam a többieknek, hogy álljon meg a menet, nekem van 280 nyugdíjasom is, akik közül sokan dolgoztak még a vitatott időszakban, így aztán ők is belekerültek a megállapodásba, csak néhány havi juttatásról maradtak le. Mert nem voltak kéznél, amikor alá kellett volna írni a bírósági keresetet. Talán éppen tésztát sütöttek, betegen feküdtek az ágyban, vagy a postást várták a nyugdíjjal. Eckert Bálint Zibring Ferenc táblát cserél HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Törökbálint Nagyközség Önkormányzata pályázatot hirdet aljegyzői állás betöltésére. Az aljegyző egyben a szervezési csoport vezetője is. A pályázat feltétele: államigazgatási főiskolai vagy jogi egyetemi végzettség, 2 éves államigazgatási gyakorlat. Bérezés: a hatályos jogszabály alapján, megegyezés szerint. A pályázathoz mellékelni kell: kézzel írott önéletrajzot - a képesítést igazoló okiratok másolatát - 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. A pályázat benyújtásának határideje: a megjelenéstől számított 15 nap. A pályázatot a hivatal jegyzőjéhez lehet benyújtani. Az állás azonnal betölthető. A pályázó részére lakást biztosítani nem tudunk. ICBA ÉLELMISZERÁRUHÁZ A SUBA BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBAN. Budapest III., Szentendrei út TOVÁBBI RENDKÍVÜLI AKCIÓS ÁRAJÁNLATAINK: PEST MEGYEI KRÓNIKA NÉPSZABADSÁG 27 Mindenütt, ahol ki- és belépnek vonatok a határon, található közös határállomás, többségük magyar területen. Összesen három (Szob-Sturovo, Záhony-Csop, Lökösháza-Kurtics) van valamelyik szomszéd országban. A kinti munkáért járó napidíj országonként különböző mértékű. Ha valaki Szlovákiában dolgozik nyolc órát, úgy 24 dollár illeti meg. A rendelet lehetőséget ad arra, hogy ettől - felfelé vagy lefelé - 50 százalékos mértékig eltérjenek. Visszamenőleg ugyan a teljes összeget kapták a vasutasok, 1995-től azonban - élve a lehetőséggel - a MÁV csak 12 dollárt fizet (forintban, a munkavégzéskor érvényes árfolyamon). A pontos feltételeket - immár egy éve - a kollektív szerződés is szabályozza. - Megvan a MÁV hatalma ahhoz, hogy a minimális összeget adja - állítja dr. Simon József. - A tárgyalások során felvetették, hogy ellenkező esetben ezt a három közös határállomást is áthozzák magyar területre. Akkor meg nem járna semmi. A másik probléma, hogy a Szobon dolgozókkal még így is nehéz lenyeletni, hogy azok a társaik, akik nap mind nap átjárnak Szlovákiába, és pár kilométerrel odébb ugyanazt a munkát végzik, miért kapnak több pénzt. Utoljára egy tanszékvezető-választásról Mit ér egy szavazat a gödöllői egyetemi demokráciában? címmel számoltunk be április 5-i számunkban a GATE egyik egyetemi tanszékvezetői választása körüli bonyodalmakról, ami után Ötvös Editben, a növénytani és növényélettani tanszék volt mérnökében az a meggyőződés alakult ki, hogy azért nem hosszabbították meg a szerződését, mert a választáson nem volt főnöke, Kovács Margit jelöltjére szavazott. A másik jelölt, Tuba Zoltán véleményét április 12-i számunkban közöltük. Ebből a többi között kiderült: az egyetem vezetése - a helyzetet megoldandó - mindkét jelöltet alkalmatlannak nyilvánította a posztra. Munkatársunknak korábban az érintettek közül csak Kovács Margitot, a korábbi tanszékvezető egyetemi tanárt nem sikerült megszólaltatnia annak külföldi útja miatt. Hazatérve Kovács Margit levelet írt a Pest Megyei Krónikának, ezúttal ennek a levélnek az állításait szerkesztett változatban közöljük közöljük: „A Népszabadság Pest Megyei Krónika mellékletének április 5-i, valamint április 12-i számában egy sikertelenül záródott tanszékvezetői pályázatról szóló cikk személyemet is érinti. A megjelentetett anyaggal kapcsolatos észrevételeim a következők: Ötvös Edit szerződése 1995. szeptember 30-ig szólt. Augusztus utolsó napjaiban közölte, hogy az általa szervezett külföldi tanulmányútja miatt nem vállalja a növénytani gyakorlatok tartását. A külföldi útjáról - mint a tanszék 1995. december 31-ig érvényes megbízással rendelkező vezetőjének - nem volt tudomásom, írásbeli és iktatott közlésében nem volt hajlandó megnevezni kiutazásának időpontját, kinntartózkodásának tartamát, valamint a fogadóintézményt sem. A munkafegyelmet súlyosan sértő magatartása miatt nem javasoltam a lejáró szerződésének meghosszabbítását. Mint utólag tudomásomra jutott, már 1995 július-augusztusában kérte levelező PhD hallgatóból nappalos ösztöndíjas hallgatóvá történő átminősítését, így valójában az ideiglenes státusát maga adta fel, és nem a „kirúgására” került sor. A felsőoktatási törvény előírásainak megfelelően tanszékvezetőnek egyetemi docens és professzor pályázhat, így a növényélettanos professzor mellett a növénytanos egyetemi docens is élt a lehetőséggel. Ezután az egyik pályázó részéről szokatlan hangvételű és módszerű önmenedzselés (többoldalas anyagok szétküldése, faxok és telefonok áradata stb.) történt. A furcsa kampánynak része volt a másik pályázó, valamint személyem lejáratása. Az 1995 júniusában történt eseményeket mind a mai napig igyekeznek felszínen tartani. Számos feljelentés, bejelentés érkezik a legkülönfélébb fórumokhoz, adminisztratív és tudományos szervekhez. Magam, bár annak idején két alkalommal is a tanszék munkatársai százszázalékos szavazatával kaptam ismételt tanszékvezetői megbízást, a felsőoktatási törvény előírásának megfelelően már nem pályázhattam. Ennek ellenére számomra érthetetlen módon mind a mai napig tartó rágalomhadjárat indult ellenem. Ez annál is érthetetlenebb a számomra, mivel támogattam az április 12-i cikk szerzőjének egyetemi docensi, majd egyetemi tanári kinevezését, lakáshoz jutását. A botanikus kerti feladatok ellátásának rovására biztosítottam számára egy garázshelyiségnek ökofiziológiai laboratóriummá való átalakítását, majd egy újabb helyiség átadásával a klímakamra elhelyezését. Hosszas tárgyalások és levelezés után biztosítottam a botanikus kert felső részén a CO2-vizsgálatokhoz az „open top chamberek” elhelyezéséhez szükséges területet. Az 1980-as évek közepén az akkori pályázataim terhére több százezer forintot adtam a növényélettani osztály számára műszerek, klímakamra beszerzésére. Ugyancsak kutatási témám tette lehetővé pl. Nagy Zoltánnak meghatározott ideig tartó alkalmazását is. 1995 nyarán pedig a növénytani osztály státusából biztosítottam a növényélettan osztály vezetőjének gépírónőt. Sajnálatos, hogy ezekről a tényekről a nyilatkozó professzor - talán a fogalmazás hevében - elfeledkezett. Ezek után még megdöbbentőbb a két cikknek az a nyilatkozata, hogy számomra, mint a növénytan tárgyfelelős professzorának, a PhD-képzés programvezetőjének, az akadémiai kutatócsoport vezetőjének, két OTKA-téma vezetőjének nem kívánt volna munkaszobát, laboratóriumot, gépelési lehetőséget biztosítani, így a növénytani osztály nem tudná teljesíteni oktatási és kutatási feladatait. Egy tervezett, közös kutatással kapcsolatban az alábbiakat szükséges megjegyezni: Az emelt COz-tartalommal kapcsolatos hatásvizsgálatok világszerte folynak. Az élettanos professzor által tervezett vizsgálatok részben a külföldön folyó vizsgálatok adaptációja, illetve továbbfejlesztése. A tervezett kutatásairól tudomásom volt, hiszen a nevemre szóló, Németországban megrendezésre kerülő CO2-konferenciára szóló meghívómat is átadtam részére. A külföldi irodalom ismeretében javasoltam, hogy az általa vitt élettani vizsgálatokat egészítsük ki a növények elemtartalmának a meghatározásával (ez a növénytani osztály egyik fő kutatási területe). E közös kutatás ellen az élettanos professzornak semmilyen ellenvetése nem volt. Egy közös OTKA-pályázat programjában az ökofiziológiai és elemtartalom-vizsgálatok tervezete is szerepelt. Az ökofiziológiai kutatási programot a külföldi tartózkodás alatt a vele állandó kapcsolatban lévő legközvetlenebb munkatársa állította össze. A résztvevők között az élettanos professzor mellett - mint azt a pályázat aláírásai is bizonyítják - két közvetlen munkatársa is szerepelt volna. A két osztály közötti együttműködés természetesnek tűnt, hiszen több általam vitt kutatási programban (erdőpusztulás, nádpusztulás, biológiai indikáció, nehézfémtermelés stb.) az élettanos kollégák is részt vettek, és kutatási eredményeiket önállóan publikálták. Sajnálatos, hogy az április 12-i cikk szerzője - a legközvetlenebb munkatársaival együtt - képtelen belátni, hogy „kompromisszumképtelen és vezetésre alkalmatlan”. A magam részéről a vitát lezártnak tekintem. Dr. Kovács Margit egyetemi tanár, az MTA doktora □ A három közlés után is nyitva maradt kérdésekben nem tisztünk igazságot tenni, így a vitát szerkesztőségünk lezártnak tekinti.