Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1996. július

1996-07-02

1996. július 2., kedd PEST MEGYEI KRÓNIKA NÉPSZABADSÁG­­. Akar-e Budaörs új rendelőintézetet? Kétségek és ellenérvek egy pályázatról Budaörs önkormányzata megszavazta egy egészségügyi központ tervét, amely a mostani, igen lepusztult állapotú orvosi rendelő átalakításával születne meg. Minden jel arra mutat, hogy pályá­zatuk elnyeri a Népjóléti Minisztérium ötvenmillió forintos tá­mogatását, hiszen a szakmai érvek mellette szólnak. Persze, nem­csak „szakmai” érvek léteznek... Kovács Attila főorvos már négy éve dolgozik azon a terven, amelyet ő Diagnosztikus Köz­pontnak nevez. A több fórum elé terjesztett pályázat csupán néhány hónapja készült el. A központ ötlete arra a Budörsön köztudomású tényre épült, hogy a jelenlegi orvosi rendelő egészségügyi ellátásra gyakor­latilag alkalmatlan. Nincsen megfelelő laborja, a váró csu­pán 15 m2-es, vakolata omlik. A megfelelő orvosi ellátásért Bu­dára kell utazni, ami a város jó tömegközlekedése miatt nem probléma, kivéve az időseknek. A tervet Kovács Attila „mini­mumprogramnak” nevezi. Se­bészetet, röntgent, szemészetet terveztek a felújított, kibővített orvosi rendelőben. A „mini­mum” jelleg a hatórás nyitva tartásban jelentkezne. Az egy éven belül megvalósuló terve­ken kívül a központ még tovább bővíthető lenne például mentő­­állomással. A pályázatot több szakértő (többek között a megyei fő­orvos) is kitűnőnek minősítette. A szakmai vélemények hatásá­ra Wittinghof Tamás polgár­­mester is melléállt. A pozitív el­bírálások sora végül a szak­minisztériumban csúcsosodott, ahol, úgy tűnik, ötvenmillió fo­rinttal járulnak hozzá az egyéb­ként maximum negyedmilliár­dos munkához. A szakértői sikersorozat elle­nére a javaslat nem „ment át” vita nélkül az önkormányzat ülésein. Az egészségügyi köz­pontot legélesebben Romsics Sándor, a pénzügyi bizottság elnöke támadta. - A többi képviselővel ellen­tétben, akik munka nélkül csu­pán felveszik a fizetésüket, én más orvosszakértőknél utána­jártam a dolognak, és ők egyér­telműen elítélően nyilatkoztak a pályázati anyagról. A város most megengedheti magának ezt a negyedmilliárdot, de nem jut más, sokkal fontosabb dol­gokra: a csatornára, a szemét eltakarítására. Az egészségügy fejlesztésével egyetértek, de nem ilyen módon. Nevetséges­nek tartom a hatórás nyitva tartást: a hetedik órában már nem lehet eltörni a lábamat? Az sem csoda, hogy a minisztérium örömmel ad pénzt, hiszen az önkormányzat azt a munkát fi­nanszírozza, amelyet teljes egé­szében a tárcának kellene pén­zelnie. A polgármester szerint Rom­sics képviselőnek személyes in­dokai is vannak a terv ellenzé­sére. Mint kiderül, az önkor­mányzati választások idején körzetében Kovács Attila ellen­fele volt, s azóta tart az ellensé­ges érzület. Ezt ő maga így kommentálja: - Én már akkor is az önkor­mányzatban voltam, mikor Ko­vács Attila még nem, de most megvan a lehetősége, hogy lobbyzzon és keresztülvigye az akaratát. Az egészségügyi köz­pont azonban neki és munka­társainak munkalehetőséget biztosít.­­ A kritikákra válaszolnék: először is, a beruházás máris öt­venmillióval kevesebbe kerül, s a megvalósítás során további források is felbukkanhatnak. A rendelést természetesen mi is szeretnénk tizenkét vagy akár huszonnégy órára kiterjeszteni, de ezt nem engedhetjük meg azonnal. A fejlesztést viszont meg kell kezdeni, hiszen akkor nincs mire építeni - mondja Ko­vács Attila, aki reméli, hogy a beruházás meggyőzi „ellenfe­lét”, és tiszteli „másféle elkép­zeléseit”. A pályázat elfogadását meg­könnyebbült mosolyok kísérik. Pedig az igazi munka csak most kezdődik. Mehlhoffer Tamás A vita tárgya: a rendelőintézet HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Tököl, csak azért is! Amikor a kis ház felépült a Tán­csics utcában, Maloczkó István még csak hároméves volt, s csu­pán szülei elbeszéléséből tudja, milyen erőfeszítést jelentett 1960-ban házat építeni Tökölön. - Mi, Táncsics utcaiak arról voltunk híresek, hogy itt eső után csak gumicsizmában lehe­tett járni. Egyszer azt a feladatot kaptuk, írjuk le, mit szeretnénk születésnapra. Én az írtam: sze­retnék biciklivel elmenni a na­gyihoz egy szép széles köves­­úton. Apám 1971-ben a nyolca­dik osztály elvégzésekor megle­pett egy Csepel biciklivel. Ha jól emlékszem, akkoriban került zúzott kő is az úttestre meg köz­­világítás az utcánkba - meséli Maloczkó István, aki már a har­madik ciklusban vesz részt Tö­köl közéletében képviselőként. - Tökölön csak a hatvanas évek végén indult meg a község­fejlesztés, és valóban az utcák kátyúzásával kezdődött - mond­ja másik beszélgetőpartnerem, Bednanics István alpolgármes­ter. - Vezetékes ivóvizünk 1970- ben lett, s utána 15 évet kellett várni a gázra. A telefon- és szennyvízhálózat pedig csak 1990 után valósult meg. Tökölt „csak azért is” község­nek tartotta számon a hatalom. A szülők - kivált a svábok és horvátok - úttörő­ foglalkozás helyett hittanórára küldték a gyerekeiket, s nem vettek részt a május elsejei és november hete­­diki csinnadrattákon. A tököliek közül úgyszólván senki nem lé­pett be a pártba. Mint mondják, ezért nem jutott kavics a Tán­csics utcába, ezért volt mostoha­­gyerek a városi nagyközség évti­zedekig. M. G. Vállalkozó fogorvosok Dunakeszin a városi képvise­lő-testület már elfogadta azt a szerződéstervezetet, amelynek alapján a településen működő nyolc fogorvossal megkötik a vállalkozói szerződést. A fel­tételek közül a legfontosabb, hogy a fogorvosoknak területi ellátási kötelezettsége is lesz, vállalniuk kell a gyermek-if­júsági fogorvoslást. Hasonló­an a háziorvosokhoz, a fogor­vosok is használatba kapják a rendelőket - ahol eddig közal­kalmazottakként dolgoztak a berendezéseket, a közüzemi díjakat azonban nekik kell fi­zetni. B. J. A gyáli plébános nemcsak a hitre nevel Gábor atya a lelkészi hivatásról és a példaképekről Ellentétben a köztudattal, a kenyérrel és a borral való áldo­zás nem a keresztény hit saját­ja. A Biblia szerint jóval Jézus előtt Melkhisédek volt az első, aki pogány pap létére kenyeret és bort mutatva fel áldotta meg Ábrahámot, akinek segítségé­vel Lót megszabadult a fogság­ból. Melkhisédek kitartó volt kö­vetkezetes, hitének buzgó, tán­toríthatatlan papja, aki élete végéig járta a maga választotta utat. Ezért már az Ószövetség­ben is a papi hivatás eszmény­képeként szerepel, s van, aki manapság is benne látja a pél­daképet. Ezek egyike Hefler Gábor gyáli plébános, aki a na­pokban ünnepelte felszentelé­sének negyedszázados jubileu­mát. Ezüstmiséjének textusa­ként az Ószövetségből idézett: Pap vagy te mindörökké Melk­hisédek rendje szerint! Az ünneplés hangulata még érződik a templomban, renge­teg a virág minden szögletben. Az orgona fölött egy betévedt fecske röpköd, mintha a tegnap szárnyaló Te Deum hangjait keresné. A szentélyben hűvös homály ül, csak az örökmécses világít a tabernákulum mellett. Ülök a félhomályban, szem­ben az ünnepelttel. Elsőként arra keresem a választ, mi az a mozgató erő, ami egy fiatalem­bert a szeminárium szigorú vi­lágába irányít, s a világi örö­mök helyett a papi hivatást vá­lasztja. - Esetemben nem az elhiva­tottság érzése dominált. A fiúk többnyire az apjukat tekintik példaképüknek. Én is ezt tet­tem volna, csakhogy elvált szü­lők gyereke voltam, nem volt apám, akire felnéztek. Mígnem eljött valaki, akire végre fel­nézhettem. Tamás atyával való kapcsolatom rövid volt, alig egyéves, de meghatározta az egész további életutamat. Az ő közbenjárására vettek fel a kecskeméti Piarista Gimnázi­umba. Itt további olyan embe­reket ismertem meg, akiknek a szeretete, türelme arra sar­kallt, hogy rászolgáljak a bi­zalmukra. Kitüntetéssel maturáltam, s a legtermészetesebbnek tűnt, hogy a papi hivatást vá­lasszam. Amikor felszenteltek, a gondviselés újfent egy olyan ember mellé irányított, akit minden szempontból példaké­pemnek tekintek. Ő volt az első misém primici­­álisa, mellé kerültem káplán­nak, és megérhettem, hogy az ezüstmisémen is jelen volt, meg­áldott. Tőle, Schlauchta István kanonok úrtól tanultam meg a gyermekekkel bánni, ezt a ké­pességemet tekintem az élet legszebb ajándékának. Sokszor és sokan kérdezték már tőlem, nem hiányzik a család, a gyer­mekkacagás? Nem érzem hiányát, mert napról napra, óráról órára eb­ben élek. A hitoktatáson, a templomban, a könyvtárban vagy a műtermemben. Én abban különbözöm a paptársaimtól, hogy nemcsak a vallásra szorít­kozom a kapcsolattartásban, szívesen oktatom őket zenére, megtanítom nekik az ecsetkeze­lés alapvető tudnivalóit, és a sporttól sem zárkózom el. Úgy gondolom teljes az életem, s örömmel tölt el, hogy szolgálhatok. Margitai M. György A világi örömök helyett a papi hivatást választotta HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Dunavarsányi pénzhamisítók A pénz tragikomédiája -példázat a mohóságról és az ostobaságról A Pest Megyei Bíróság egyik el­ső emeleti tárgyalótermébe épp névsorolvasásra toppanok be. A vádlottak napja van a dunavar­sányi Damarika-szigetről in­dult pénzhamisítási ügy peré­ben, s tizenhat vádlott között nem könnyű eligazodni. Meg aztán vannak itt unokatestvé­rek, feleségek, barátnők és ke­resztmamák is, vagy harmincan üldögélünk a padokon. Béké­sen, mint egy összeszokott szín­­társulat, amely rövidesen meg­kezdheti előadását. A mű címe akár az is lehetne: A pénz tragi­komédiája - ami a mohóságról, a kapzsiságról, a mérhetetlen ostobaságról és az emberi sze­rencsétlenségről szól. A vádira­tot nem szívesen emlegetném szinopszisként, részint mert tiszteletlenség lenne, részint mert pontosan összefoglalja ugyan a cselekményt, de hama­rosan kiderül, a szereplők egé­szen mást játszanak. Itt min­denki ártatlan. Csendes, meg­tört, ingerült vagy határozott, de ártatlan: ő nem, ő soha, de ha mégis, véletlenül és semmiről sem tudva... □ Az eredeti cselekmény azzal indul, hogy két férfi - Csobay László és Farkas Attila - össze­találkozik. Farkasnak megtet­szik Csobay autója, ennek ap­ropóján szóba elegyednek, s ha­mar kiderül, hogy mindketten vállalkozók, de nem a siker jel­lemző az üzleteikre, tízmilliós adósságaik vannak. Csobay já­ratos a számítás- és nyomda­­technikában, Farkasnak jó kapcsolatai vannak, ezekkel az adottságokkal már pénzt lehet­ne csinálni... Szó szerint. És jön. Mert 1994 decemberében egy közúti ellenőrzés az időköz­ben már meglehetősen kiterjedt üzlettársi kör egyik tagjának, bizonyos Spengler Imrének ko­csijában százhárom darab ha­mis ötezrest talál. A tárgyalóteremben nincse­nek marcona maffiózók. Öltö­nyös úriemberek vannak, be­csületben megőszült vállalko­zók, ijedt tekintetű fiatal nők. A tizenhat vádlottból hármat fegyőrök tartanak a bilincshez csatolt vezetőszíjon. Ők első blikkre a lecsúszott réteghez tartozóknak látszanak, el is tű­nődöm egy percig a helyzet igazságtalanságán: a IV. rendű vádlott üzletember szabadlá­bon, a X. rendű munkanélküli bilincsben? A látszat megté­vesztő, utóbb hallom, hogy a munkanélküli fehér Audival vitte az élettársát a presszóba cigarettát vásárolni, hogy ki­próbálják, el lehet-e passzolni a hamis ötezrest. Amúgy sem tanácsos itt elha­markodott megállapításokra jutni. A IV. rendű vádlott pél­dául épp az Örkényi mecénás, Túri Mihály, aki kétmillióért állíttatott második világhábo­rús emlékművet a településen, megvendégelte az idősek nap­közi otthonának lakóit, meg­ajándékozta az óvodát, se szeri, se száma jótékony megmozdu­lásainak. Kérdem is tőle a tár­gyalás szünetében a folyosón, természetesen ügyvédje szoros közelségében, hogy hogyan jött össze ez a kettő, a pénzhamisí­tásban való közreműködés meg a pénzzel való bőkezűség? De természetesen a mecénás is ár­tatlan. Volt egy nyomdai papír­vágó gépe, azt gyanútlanul köl­csönadta Csobaynak, fogalma sem volt, hogy bankjegyeket akarnak vagdosni vele. Ehhez képest a vádirat úgy szól: Túri Mihálytól Csobay előbb a nyomtató megvásárlására kért kölcsön 1 millió 300 ezer forin­tot, amit meg is kapott, a pa­pírvágót pedig Túri Mihály vá­sárolta, s az ő lakásán darabol­ták méretre a bankjegyeket, amelyek olyan jól sikerültek, hogy megtévesztésig hasonlíta­nak az eredetiekre. □ Az ügyvéd úr, dr. Magony Miklós kilencedrendű vádlott meghallgatása is erősen gon­dolkodóba ejt. Az ügyvéd úr a vádirat szerint annak a német úrnak volt az ügyvédje, akitől Farkas Attila a fémszálas pa­pírt megvásárolta, amiből a ha­mis pénzt gyártották. Közös irodájuk is volt, meg aztán az ügyvéd úr kísérte a német urat arra az üzleti tárgyalásra is, amelyen a papírról alkudoztak, s mindennek tetejébe maga a papír is az ügyvéd úr pincéjé­ben volt - de ő a hamisításról semmit nem tudott. Az ég egy világon semmit. A véletlenek ártatlan, mit sem sejtő áldoza­ta, aki ugyan még praktizál, de minden percben számít rá, hogy felfüggesztik. Amikor távozom a tárgyalásról, ügyvéd úr ügy­védje utánam jön, és kéri: vé­dence nevét ne írjam le, mert egyszer már megjelent, és ha még egyszer-kétszer benne lesz az újságban, annak ugye már lesznek bizonyos következmé­nyei is. Mosolygunk egymásra, udvariasan, próbálom magya­rázni, hogy nem is annyira az ügyvéd úr neve a lényeges szá­momra, hanem bizonyos emberi magatartás, mentalitás, mely az adott helyzetben roppant ta­nulságos. Ügyvéd úr ügyvédje megjegyzi: ő már tudja a törté­net végét. Talán én is észrevet­tem, hogy az ügyész úr és dr. Magony Miklós között volt bi­zonyos feszültség... Nemigen csodálkoznék, ha lett volna. Sistergő feszültséget azonban leginkább az ügyvéd úron fe­deztem fel. Az ügyész higgad­tan, célratörően, lényeglátóan kérdezett, s csak egy félmon­datnyi iróniát engedett magá­nak az egymást sűrűn követő, ordító véletlenekkel kapcsolat­ban: történt itt valami, ami nem volt véletlen? □ A fiatal pincért nagyon saj­náltam. Megtehettem: néző vol­tam. Hallgatóság. Elvált, kibo­rult, nehezen szokta a vasárna­pi apák keserves helyzetét, amikor egy éjszakai műszakban nem vette észre, hogy hozzáke­rült egy hamis ötezres. Ezer fo­rintért dolgozott aznap éjjel. Az ő kára volt az ötezer. Megpró­bálta elsütni a saját kolléganő­jének. Azóta már tőle is bocsá­natot kért. Soha többet - mond­ta a bírói pulpitus előtt -, soha többet. És a lányok, akik a Csobay- műhelyben dolgozó fiúk révén jutottak hamis pénzhez, fém­szálas papírhoz, elásták, eléget­ték, amikor már szorult a hu­rok. Nem érzik bűnösnek ma­gukat. Csobay pedig nem akarta for­galomba hozni a pénzt. Neki a hamis bankók gyártása szak­mai kihívás volt. Farkas Attiláé az ötlet. Farkas Attila szerint épp fordítva. Akár szórakozhatnék is a ka­maradarabon, amit a tárgyaló­teremben több felvonásban ad­nak elő, s folytatása is lesz még a nyári törvénykezési szünet után. De elhangzik egy mondat. A közvetítőkről - akiktől a pénzt kapta - nem nyilatkozik, többet ér az élete, mondja az egyik vádlott. A pénz komédiájában az a legtanulságosabb, hogy bármi­kor tragédiába fordulhat. K. Zs. a/, akció július 15-ijg tart INGYEN EXTRÁK 150 DOD FORINT ÉRTÉKBEN . i­gn­it l’antót raktárkósz-Vam«st^tör­ kVHd­. válóér'*1'1 ‘ Autóház Boldizsár Kft., 1112 Budapest, Boldizsár u. 1-3, tel.: 209-1166, 209-3658, fax: 209-1165 • Angyalföld-F Kft., 1139 Budapest, Fáy u. 45, tel./fax: 140-2378, 129-6262 Koncz Márkakereskedés, 1161 Budapest, Batthyány u. 65, tel.: 405-4800, 405-4000, fax: 405-4249 • M 0 Autócentrum, 2314 Halásztelek, Rákóczi út 98, tel.: 276-5464, 276-0509, fax: (24) 374-132 Néró M5 Kft., 1097 Budapest, Gyáli út 40, tel.: 280-7390, 280-7391, fax: 280-7392 • NIKKO Kft., 1173 Budapest, Keresztúri út Pesti út sarok, tel.: 258-3819, fax: 257-1350 Óbuda TSZ Autószerviz, 1035 Budapest, Bojtár u. 36, tel.: 168-9247, fax: 188-9745 • S.P.Q.R. 1085 Budapest, József krt. 35, tel.: 133-3322, 133-9761, fax: 1­13-3286

Next