Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1996. szeptember
1996-09-03
1996. szeptember 3., kedd PEST MEGYEI KRÓNIKA NÉPSZABADSÁG 27 A Kastélymúzeum királyi csodái Gödöllőn A hivatalos átadás, az augusztus 17-i megnyitás óta több mint húszezren látogatták meg Gödöllőn a Grassalkovich-kastély felújított főépületét, a Királyi Kastélymúzeumot. S az érdeklődés nem csökken: özönlenek a látogatók, mert terjed a híre a csodának: az utóbbi években felgyorsult - ám mégiscsak évtizedek óta folyó - rekonstrukció első látható és látogatható eredménye elképesztően szép. Persze több annál, hiszen nemcsak az építtető Grassalkovich Antal barokk iránti értő vonazalmát mutatja a felújított főépület (a lexikonok Grassalkovich-barokknak nevezik kastélyai nyomán a stílust), hanem attól a megfoghatatlanul izgalmas ténytől is: ez az épület felújított és felújítandó részeivel magában hordozza a történelem kézzelfoghatóságát. A Királyi Kastélymúzeum története az építésével kezdődik. Akkor, amikor a budai Várpalotával egy időben, 1744-ben elkezdték építését. Fénykorában Versailles után Európa második legnagyobb kastélypark együtteseként ismerték. Lakott benne Mária Terézia, Albert lengyel király, Ferdinánd trónörökös. Napóleon elől menekítve 1805 őszén „éjszakázott” itt a Szent Korona... De otthona volt egyegy éjszakára 1849-ben Windischgraetz hercegnek és Kossuth Lajosnak is a kastély. Aztán a dualizmus kora. Ferenc József és Erzsébet királyné Gödöllője. A kastély királyi korszaka. Királyi korszak. Erről „szól” a most megnyitott kastélymúzeum. Az eddig másfél milliárd forintot igénylő munkáról, s a célról így fogalmaz Varga Kálmán a rekonstrukció miniszteri biztosa: - Kettős célunk volt a rekonstrukció során. Az első: a korhűség és eredetiség, a második pedig: újabb évszázadra, vagy évszázadokra életet lehelni a kastélyba. Az első célt, mint kötelező törvényt, a rekonstrukció során töretlenül megtartották. A főépület átadott szobáinak felújítása, a mozaik berakásos parkettától amárvány- vagy tapétaburkolatig, s a berendezés az 1800-as évek második felét tükrözik eredeti valóságukban. A berendezés? A csodával határos módon megmaradt székek, asztalok restaurálása, az egykor a kastélyban volt és máshol fellelt festmények, műtárgyak megszerzése, az építéssel, restaurálással azonos feladat volt. És a nagy kalandok, hogy Ferenc József berendezett dolgozószobájának íróasztalán a bécsi aukción vett eredeti ezüst gyertyatartók díszlenek, hogy eredeti személyes tárgyak hozzák szinte testközelbe a múltat. A főépület most átadott emeleti része Ferenc Józsefhez és Erzsébet királynéhoz visz „látogatóba”. A hamarosan teljesen berendezett kisebédlő terített asztala a felségek intim ebédjét sejteti. A királyi dohányzó és dolgozószoba enteriőrje a királyi hétköznapokat sugallja. S ismét az eredetiség. Miután 1867-ben a Belga Bank tulajdonából újra magyar tulajdonba került a kastély, akkor a budai királyi palotával közös fenntartás alá került, így hát a királyi szobák díszítése és berendezése erősen hasonló volt. A budai palotából maradt tapétafoszlányok adták most a mintát az eredetivel azonos tapéta elkészítésére. Ezért hát - mint talán 1880-ban - Ferenc József szobáinak bíbor a színdominanciája, s Sissy három bemutatott szobájának az „Erzsébetlila”. A két lakosztály között a nagyterem, amely báloknak, királyi névnapoknak, közös karácsonyoknak volt színhelye. Eredeti csillárok, eredeti és hasonmás konzolasztalkák, s persze a márványborítás, az aranyozás, a barokk minden csodája. Igen, a barokk külső és belső építészeti csodája. Hiszen Erzsébet királyné hálószobája például: bútorozatlan. Egy valamikori fénykép alapján ugyan elképzelhető lett volna egy másolat, de az mégiscsak „hamis” lett volna, így hát maradt csak a belső barokk. Persze eredetiben akadt más. Például üvegfal mögött a korhű ruhák, így például a festő, Barabás Miklós díszmagyarja. Az mondta Varga Kálmán: céljuk életet lehelni a kastélyba. Nos, a kastély - mintha Csipkerózsika álmából ébresztették volna - feléledt. Az alsó szint a szolgáltatásé, a vendégeké, a felső - a királyoké, a történelemé. S persze a folytatás. Az átadott szobák után most a két szárnyépület következik. Az északi szárny a tervek szerint már jövőre megnyíló termei a Grassalkovich-kiállításnak adnak helyet, Erzsébet királyné lakosztálya pedig az udvarhölgyek, palotahölgyek világát mutatja majd be. S persze folytatódik amennyire az anyagiak engedik - a rekonstrukció. Mert felújításra vár a márványistálló, a fedett lovarda, a színházterem, a park... Milliárdok kellenek hozzá. Van, amikor az ember nem akar feltételes módban beszélni. Aki megnézi a Királyi Kastélymúzeumot, az megérti az akaratot. A kormány jövőre ígért 170 milliója, a látvány alapján talán meginduló adományozási kedv, s a kastélyban rejlő idegenforgalmi lehetőségek remélhetőleg folytatják a gödöllői, mondhatni „királyi” csodát. S. Boda András A rekonstrukció után újra látogatható HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE VOXer KLÍMATECHNIKA 1112 Budapest, Bajmóci út 11. Tel.: 319-1343, fax: 313-1348 Klímaberendezések lakásokba, irodákba, üzletekbe, éttermekbe Keresse üzletkötőinket: a fenti telefonszámon! b 1 a Nincs felekezeti összeesküvés Tiltakoznak a szentendrei reformátusok Alkalmatlan vagy útban van a szentendrei jegyző címmel közölt írásunkra reagált Sikolya Zsolt egyházközösségi gondnok. Pontosabban annak két mondatára, amikor is Paulina László önkormányzati képviselő véleményét idéztük. A véleményeket és a történteket akkor sem kommentáltuk, így megjegyzés nélkül közöljük a levélben érkezett véleményt is. A Népszabadság Pest Megyei Krónikájának 1996. augusztus 16-i számában „Alkalmatlan vagy útban van a szentendrei jegyző?” címmel megjelent egy cikk, amelyben egy szentendrei képviselő valótlan és a reformátusokra nézve sértő állításai szerepelnek. Mint a Szentendrei Református Egyházközösség választott gondnoka, több ezer szentendrei református nevében fejezem ki egyet nem értésemet azzal, hogy helyt adnak egy olyan nyilatkozatnak, amely alkalmas felekezetünk illetve egyházközösségünk elleni gyűlöletkeltésre. Paulina László szinte kezdettől fogva gátolta annak a tervünknek megvalósítását, hogy újraindítsuk az 1950-ben megszüntetett református oktatást. Bár hivatalos fórumokon - mint riportjukban - rendszerint költségkímélésre hivatkozik, más alkalmakkor kifejtette valódi okait is: ideológiai és személyes ellenérzéseit. Legutóbb a Rákóczi úti iskola sorsának tárgyalása idején riogatta azzal nyilvános gyűlésen a kétségbeesett szülőket, hogy egy református lobby akarja bezáratni a gimnáziumi tagozatot. Mára már valóságos ceterum censeója lett a református összeesküvés-elmélet hirdetése, és a jegyző elmozdítása mögött is vallási okokat láttat. Az is bizonyítja Paulina úr támadásainak felekezetellenességét, hogy soha nem nevezi meg személyeiben a szerinte létező református lobbyt, így kijelentései általában a reformátusokkal szembeni gyűlöletkeltést szolgálják. Mi valójában az igazság? A képviselő-testület 19 tagja közül mindössze háromnak van kapcsolata a református egyházzal, de még ők is eltérő értékrendű párt színeit képviselik, így nem ritkán - mint a Rákóczi úti gimnázium ügyében is - különbözőképpen szavaznak. Dr. Nagy Antal jegyző sohasem akadályozta a református gimnázium beindításával kapcsolatos tárgyalásokat, ezért az egyházközségnek semmi oka nem volt arra, hogy elmozdítása érdekében megpróbálja befolyásolni a város képviselőit. Immáron hatodik éve szeretnénk híveink, a város és az ország javára gimnáziumot indítani, de ennek lehetőségét mindig is szerényen kértük, soha nem követelőzve. A higgadt, kompromisszumkész tárgyalások útját járjuk, és kerüljük a konfliktusokat. Nem a mi „stílusunk”, hogy más iskola megszüntetése vagy a jegyző elmozdítása árán próbáljuk megvalósítani céljainkat. Erről az utunkról még egy olyan, ország-világ nyilvánossága előtti méltánytalan támadás sem téríthet le bennünket, amely lapjukban megjelent. Sikolya Zsolt egyházközösségi gondnok A talpon maradás művészete Kevés vállalat mondhatja magáról manapság el, hogy közel harminc éve folyamatosan működik, átvészelt jó néhány buktatót, s a recesszió futóhomokjában is képes volt gyökeret verni. A gyáli Agroplast Kft.-t, illetve annak jogelődjét, a Duna Tsz. melléküzemét az 1968-ban meghirdetett állami sertéshizlaló program hívta életre, az egykori legelő helyén hetek alatt épült fel a műanyag sertésólak gyártására szakosodott kisüzem. Az 1969-ben beindított gépsor három évig ontotta a sertésólakat, amikor is a program kifújt, a támogatás leálltával a megrendelések is megszűntek. Az üzem közel állt a csődhöz, de időben lépett, hetek alatt átprofilírozta magát fürdőmedencék gyártására, és nem egészen egy év alatt háromszáz darabot exportáltak, főleg az akkori NSZK-ba. Egy „élelmes” német cég azonban lekoppintotta a magyar terméket, amelynek szabadalmi bejegyeztetését kifejlesztői elmulasztották. Újabb termékváltás következett, a permetezőtartályon és elektromos szekrények korszaka. Mindkettőből tízezret gyártottak 1985-ig, amikor is bekövetkezett a műanyag alapanyagok világpiaci árrobbanása, s ezzel a hazai importstop. A műanyagipar, s ezen belül az üvegszálas poliészter gyártása elkezdett visszafejlődni, 1992-ig a hazai 112 üzemből mindössze 24 maradt meg, köztük a gyári, amely a szövetkezeti átalakulás során mint Kft. kezdett önálló életet és már egy új termékkel: fürdőszoba-egységeket gyártottak német megrendelésre, olyan lakásokba, munkás- és diákszállókba, ammelyekből eredetileg kimaradt az összkomfort. Ilyen volt a háború után épült kölni egyetem diákszállója, csupán ide száznál több egész fürdőszobát rendeltek. - Az Agroplastot 1995 áprilisában privatizáltuk - mondja Balázs György ügyvezető igazgató -, 135 aktív és nyugdíjas téesztag tulajdonába ment át, akik a részarány tulajdonukkal szálltak be a vállalkozásba. Margitai M. György Népszavazás után tart a botrány Pécelen Úgy tűnik, a várossá nyilvánításnál nagyobb hírverést kapott Pécel, a csütörtöki népszavazás nyomán. Talán jogosan, hiszen az a tény, hogy nem akar szemétégetőművet Pécel, az csupán a „felszín”. A csütörtöki referendumon ugyanis valójában nem a szemétégetőről volt szó, hanem sokkal inkább egy politikai csatáról, amelynek mintegy hatéves előzményei vannak. De maradjunk csak a népszavazásnál. A választási bizottság tájékoztatása szerint a csütörtöki esemény érvényes és eredményes volt, hiszen a választópolgárok 52 százaléka részt vett a szavazáson, s a leadott szavazatok eredményt hoztak: a szavazók több mint 90 százaléka úgy szavazott, hogy Pécel ne fogadja más települések szemetét, ha a testület már elkötelezte magát ez ügyben, vonja vissza, keressék a korszerű szemétlerakás és megsemmisítés módját, és Pécelen ne legyen szemétégetőmű. Tulajdonképpen hallatlanul racionálisnak tűnnek a népszavazásra feltett kérdések, csupán csak egyetlen dolog teszi érthetetlenné a szavazást. Pécel önkormányzati képviselő-testülete korábban már határozatot hozott, hogy nem fogadja más települések szemetét, veszélyes hulladékát. Akkor hát miért a népszavazás kezdeményezése? Ha a legegyszerűbben akarnánk fogalmazni, akkor azt kellene mondanunk, hogy a településen sokan nem bíznak a polgármester vezette többség döntéseiben és ígéreteiben. S a gyanúhoz alapot is találtak, hiszen hiába az a bizonyos testületi döntés, ha közben az önkormányzat egy francia céggel közös kft.-t alapított, annak vizsgálatára, hogy Pécelen milyen megoldásokat lehetne találni korszerű szemétlerakó telepítésére, a veszélyes hulladékok tárolására A lakosság egy része természetesen képviselői biztatásra és „tájékoztatásra” harcba indult a feltételezett veszély ellen. Ha a mostani népszavazás szabályos volt, akkor elmúlt a veszély, hiszen a népszavazás döntését nem bírálhatja felül a polgármester vagy a testület. Hogy miről szól a címben említett botrány? Például arról, hogy Teleki Gyula polgármester úgy véli, nem érvényes a szavazás. Mint telefonon munkatársunknak elmondta, véleménye szerint a leadott szavazatok száma valóban mintegy 52 százalékos volt, de szerinte azok közel egytizede érvénytelennek minősíthető, így a népszavazás is érvénytelen. A polgármester már a választási bizottság munkáját is kifogásolta, hiszen a bizottság az érvényességről szóló döntést egy póttag közreműködésével, tehát nem eredeti felállásával hozta. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a polgármester ellenfelei -egyébként a népszavazás kezdeményezői - azt is sérelmezik, hogy a korábban megválasztott választási bizottságot ok nélkül visszahívta a testület, és új bizottsági tagokat választott.) A polgármester egyébként nem ment el szavazni, mondván: nem ért egyet a népszavazással, és a kérdések feltevését sem tartja alkotmányosnak. Áll a bál Pécelen, a szavazók úgy érzik győztek, megvédték a települést. A polgármester viszont óvásokról beszél. És a szemét? Arról viszonylag kevés szó esik. Teleki Gyula azt mondja, ha érvényes lenne is a népszavazás, akkor se történt volna más, mint egy korábbi testületi döntés megerősítése. A népszavazás egyébként eddig egymillió forintjába került a településnek. A vihart indító kft. még létezik. A botrány folytatódik. S. B. A.