Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1996. november

1996-11-01

F­egyveres rablók a gödöllői takarékpénztárban Egymillió jutalom a nyomravezetőnek MUNKATÁRSUNKTÓL Öt perc kellett a két rablónak szerdán délelőtt ahhoz, hogy 9 millió 600 ezer forinttal távoz­zon a gödöllői OTP-ből. Az álarcként fekete kötött sísapkát viselő fiatal férfiak - akiknek életkorát 25-28 év közöttinek tippelték később a szemtanúk - fegyverrel a földre kényszerí­tették a pénzintézetben tartóz­kodókat, majd a milliókkal ro­­hanvást távoztak. Amint azt a gödöllői rendőr­­kapitányságon megtudtuk, a kapitányságra bekapcsolt ri­asztó azonnal jelzett ugyan, s a rendőrök nyomban a helyszínre siettek, de addigra a rablók már elporzottak kocsijukkal. Tegnap a nyomozók már tud­ták, hogy a fiatalemberek egy Opel Corsa típusú kocsival me­nekültek a helyszínről, amelyet október 30-ra virradóra loptak el Budapest II. kerületéből. S nem ketten voltak, hanem hár­man: amíg ketten bent „dolgoz­tak”, egy társuk a kocsiban vár­ta őket. A Népszava munkatársa csa­ládjával együtt éppen a bank­fiókban tartózkodott, amikor a bűnözők kirabolták a pénztárt. Mint a lap tegnapi számában ír­ja: a két fegyveres biztonsági őr az ügyfeleknek felállított fote­lokban, háttal az ajtónak üldö­gélt, így aztán nem vehették észre a két felűnően öltözött, bordó kapucnis dzsekiben, ka­tonai gyakorlóhoz hasonló nad­rágban, „rablósapkában” pom­pázó behatolókat, akiknek nyílt terepen legalább ötven métert kellett megtenniük a bejáratig. A rablási jelenet sokban ha­sonlított a filmekben látottak­hoz - írja a Népszava -, de a fia­talemberek mégsem tűntek pro­fiknak: fel kellett állítaniuk az OTP földre fektetett alkalma­zottját, hangjuk igen fiatalosan és nagyon idegesen csengett. A pánik csak elvonulásuk után tört ki, s nem sokat javított a helyzeten, hogy a civil ruhás nyomozók kezében is pisztolyok voltak... Gödöllőre forró napok jártak ezen a héten. Az első esemény még nem volt igazán beszédté­ma: az Ady sétányon találtak egy „igazi” bombát, amelyről kide­rült, hogy a második világhábo­rúból maradt a földben, s a tele­fonkábel árkainak ásásakor ke­rült napvilágra. A tűzszerészek hatástalanították. Kedden a szakmunkásképző iskolában volt bombariadó, robbanószer­­kezet szerencsére nem került elő. A gimnazisták megirigyelték: másnap már a gimnáziumban kellett bombariadót elrendelni. A szakemberek még az intézmény­be sem értek, amikor jelzett a riasztó a kapitányságon, s kide­rült, rablók jártak az OTP-ben. Az OTP egymillió forint ju­talmat tűzött ki a nyomraveze­tőnek. A Pest Megyei Rendőr­főkapitányság kéri, hogy aki a rablással kapcsolatos bármely információval tud szolgálni, ke­resse személyesen vagy telefo­non - munkaidőben a 312- 1035-ös, azon túl a 311-7272-es számon - a bűnügyi osztályt. Az itt közölt fantomképek, ame­lyek a három fegyveres rablót ábrázolják - közülük a 3-as számmal jelzett ült az OTP előtt a kocsiban - talán segítenek a felismerésben. Fantomkép a gödöllői rablás gyanúsítottjairól A hajózok nem várnának Hágára A szlovákok a Dunával a vízi turizmust is elterelik A Dunakanyar Intéző Bizottság legutóbbi ülésén egyszerre volt érezhető a düh és tehetetlenség, hiszen 1977 óta rendszeresen te­rítékre kerül az idegenforgalmi és sportcélú kishajózás áldatlan helyzete. A szakemberek azt ál­lítják, hogy a szlovákok a Duná­val együtt a vízi turizmust is el­terelték a Dunacsún-Dunakiliti környéki szakaszon. Természe­tesen a maguk hasznára. A DIB elkészítette a helyzet megváltoz­tatását sürgető állásfoglalását, amit az Országgyűlés környezet­védelmi bizottsága, turisztikai és idegenforgalmi albizottsága elé terjesztenek. Eszerint a hajó­sok nem várnák meg sem a hágai per kezdetét, sem a kimenetelét, mert félő, hogy számunkra ked­vező döntés esetén is elsikkad­nak az érdekeik. Az 1977 szeptemberében megkötött magyar-csehszlovák államközi szerződés előtt a ha­tárőrség statisztikája szerint 3000-3500 sportcélú kishajó, 9-12 ezer utassal haladt át évenként a magyarországi Duna szaka­szon - állítja a jelentés. Ehhez hozzá kell számítani az evezős csónakok számát, a nemzetközi Duna-túra 1000-1200 fős mező­nyét. 1992 októberében, amikor az úgynevezett C variáns meg­építésével a szlovák fél elterelte a Duna vizét, egy éven át még arra sem volt lehetőség, hogy a csónakokat kézzel átemeljék. A vízi turizmus - legalábbis a ma­gyar oldalon - teljesen leállt. Az csónakcsúszdát és a vadvízi idén augusztusban a szlovákok szlalompályát. Ezzel szlovák fe­felavatták a C variáns gátjában mieten elhárult az akadály az megépített sporthajózsilipet, idegenforgalmi és sportcélú ha­jók továbbhaladása elől. A kül­földi vízi túrázók szerint pedig most Magyarország az egyetlen, amelyik semmit sem tesz az ér­dekükben, sőt gátolja a vízi tu­rizmust. Ez természetesen azért sem igaz, hiszen a Duna-menti településeknek elsőrendű érde­kük az idegenforgalom növelé­se. A DIB szerint az áldatlan helyzet megszüntetése érdeké­ben azonnal üzembe kellene he­lyezni a Dunakilitiben lévő duz­zasztómű hajózsilipjét, s már az időszakos működtetés is kedve­ző fordulatot jelentene. A Duna­­kiliti és az alvízcsatorna torko­latai közötti Öreg-Duna medré­ben a nyári időben is megfelelő vízmélységet kell biztosítani. Meg kell oldani az átlépéseknél a közös határvizsgálatot is. Az illetékes minisztérium jelen lévő képviselője azonban nem ke­csegtette gyors eredményekkel a DIB elnökségét és az érintett te­lepülések polgárait. A vízlépcső­vel kapcsolatos kétoldalú tár­gyalások továbbra is titkosak, s nem lehet tudni, hogy a hajózók szempontjai szerepelnek-e az ér­vek között. A szlovákoknak nyilván megfelel a jelenlegi helyzet, mert ha a vízi túrázók nem tudnak Magyarország felé lejutni, akkor náluk költik el a pénzüket, az ő jó hírüket viszik világgá. Az ő szempontjukból jo­gosan. V. J. Csak ritkán jár a vízen a turista HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE M­ag termett bőven A vetés előkészítésével az időjá­rás miatt gondok vannak, de ugyanezt nem lehet elmondani a vetőmagellátásról, hiszen 50 ezer tonnával több búzavetőmag termett a tavalyi 130 ezer tonná­val szemben. Az ősz folyamán komoly kereslet mutatkozik a gabonavetőmagok iránt, azon­ban ezeket beszerezni majdnem lehetetlen. Gulyás Sándor, a Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ áruforgalmi osztályának vezető­je elmondta, idén dupla energiá­jukba került a beszerzés, mert nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat, ezért a vetőmagtermelő és -forgalmazó gazdaságok örül­tek, ha nem keresték fel őket. A szövetkezet idáig 100 tonna ga­bonavetőmagot forgalmazott, ezek között a zöme igen jó minő­ségű, csávázott mag volt. Triti­­káléra, rozsra és őszi árpára nagy volt a kereslet, ezekből vi­szont kevés akadt.­­ A vetőmagok szinte teljes egészét a régi nagy gazdaságok termesztik, és a szövetkezet be­szerzési forrását is ezek alkotják. Most már a jól felszerelt magán­­gazdaságok is foglalkoznak ve­tőmaggal, azonban a minőségét a nagyobb üzemek produkálják - mondta az osztályvezető. J. Zs. Béres-csepp a tengerben MUNKATÁRSUNKTÓL Az ingyenes Béres-csepp-akciót zajos sajtókampány előzte meg, amelyből csupán az maradt ki, hogy mikor és mennyit juttat el a cég a nyugdíjasoknak a házi­orvosok, a szociális otthonok, a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Vöröskereszt közvetíté­se útján. A hiányos információ következménye, hogy sokan hozzánk fordultak panasszal, mondván, a Vöröskereszt Pest megyei szervezeteinél nem lehet hozzájutni a gyógyhatású szer­nek. A panaszokat Szviatovszki András megyei titkárhoz továb­bítottuk, akitől a következő tá­jékoztatást kaptuk: „A Magyar Vöröskeresztnek eljuttatott ingyenes Béres­­cseppből a Pest megyei szerve­zet 1500 üveggel kapott, plusz 4000-et kedvezményesen, 470 helyett 400 forintos áron. Pest megyében csupán a rászoruló nyugdíjasok száma közel 100 ezer. Az ajándék csepp mennyi­sége szó szerint csepp a tenger­ben. Ezért a megyei szervezet úgy döntött, hogy lakosságará­nyosan 50-100 üveggel küld a 16 városi szervezetnek az in­gyen adományból, ám az elosz­tás kettőt fizet hármat kap ala­pon történik. Vagyis, aki meg­vesz két kedvezményes áru ké­szítményt, az ráadásként kap egyet ingyen. Az akció novem­ber 3-án kezdődik a városi szer­vezetek székhelyén. Az ingyenes Béres-cseppek tehát nem tűntek el, csupán ar­ról van szó, hogy 1500-at nem lehet 100 ezer felé osztani.” Béres Klára, a Béres Alapít­vány a Teljes Életért titkára szerkesztőségünknek elmondta, tudják, hogy az idei 100 000 üvegből sem jut minden rászo­rultnak, és ezért megértésüket kérik. Az idei akcióban a me­gyei önkormányzatok, a vörös­­kereszt megyei szervezetei, a nyugdíjasklubok és az idősek Életet az Éveknek Országos Szövetsége (650 klub), valamint háziorvosok segítenek az ado­mány elosztásában. Az ország közel 800 pontjára, remélhető­leg 50 000 emberhez jutnak el ilyen módon a Béres-cseppek. A kiszállítás folyamatos, de még nem jutottunk el minden me­gyébe. A Pest megyeiek is több csatornán keresztül jutnak az adományhoz. A megyei Vörös­­kereszt is részt vesz az akció­ban, ezen kívül egy héten belül szállítják a nyugdíjas szövetség számára az adományt. H­ázhoz hívták az ipari vásárt Negyedik alkalommal rendezett szakmai napot a váci Király Endre Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, ezúttal a minőségbiztosítást he­lyezve középpontba. Az előadások mellett az isko­la több épületében rendeztek bemutatókat, ahol mintegy har­minc kiállító korszerű termé­keivel ismerkedhettek meg a di­ákok és a látogatók. Az itt be­mutatott eszközök, termékek, az iskola profiljának megfelelő­en az építőiparhoz, a gépipar­hoz és a textiliparhoz kapcso­lódtak, és ugyancsak e három iparág eredményeivel foglal­koztak az előadások is. Mint Vincze Imre igazgatóhe­lyettes elmondta, a szakmai napnak kettős haszna is van. Egyrészt az, hogy a kiállítók helybe jönnek, tehát ahhoz, hogy a tanulók megismerkedje­nek szakmájuk újdonságaival, nem kell ezerkétszáz tanulót el­vinni a nemzetközi vásárra. Másrészt, hogy megismerked­hetnek egy új szemléletmóddal, azaz az Európai Minőségbizto­sítási Rendszerrel. Azt már Kovács László tanár­tól tudtuk meg, hogy az ötödik évben már tanítják is a minő­ségbiztosítást, és az iskola most nyújtott be pályázatot a Nem­zeti Szakképzési Intézethez, működésének átvilágítására. Ha eredményesen pályáznak, és a vizsgálat a képzési rendszert megfelelőnek találja, akkor egy független szakértői szervezet kezd vizsgálódást. Ennek ered­ménye lehet az a - az iparban már ismert - tanúsítvány, amely bizonyítja, hogy az ott folyó ok­tatás megfelel az Európai Minő­ségbiztosítási Rendszer (az ISO 9000) feltételeinek, az ott tanu­ló gyerekek bárhol megállják a helyüket, majd az Európai Unióban is. B. J. Etetheti-e a házi betegápoló a kanárit? Kicsit össze vagyok zavarodva. Már azt hittem, értem, hogy újabban, ha valaki bizonyítha­tóan rászorul, az többfelől is kérhet segítséget. Teszem fel a hatvankét éves X. Y. comb­nyaktöréssel kórházba kerül, onnan hazaengedik, de járni még nemigen tud, családja vi­szont, amely elláthatná, vagy nincs vagy nem ér rá, akkor X. Y. a következőket teheti. Egyfe­lől kérheti­ lakóhelye gondozási központját, hogy küldjenek ne­ki ebédet, a házi gondozó gyújt­son be a kályhába, melegítsen vizet a mosdótáljába. Aztán, ha a háziorvosa úgy ítéli meg, hogy otthoni gyógykezelésre is szo­rul, a körzeti nővér is rendsze­resen meglátogatja. Végezetül - mert kétévi úgynevezett mo­dellkísérlet után a társadalom­­biztosítás költségvetésében hat­­százmillióval „megjelent” az otthoni szakápolás, X. Y., aki beteg, lakásában szakápolásra - gyógytornára, otthoni rehabili­tációra - is jogosult. De összejöttek a minap ke­­rekasztal-beszélgetésre a me­gyeházán Pest megye gondozási központjainak vezetői, és kide­rült, hogy a Megyei Módszerta­ni Otthon azért szervezte az eszmecserét, mert a gyakorlati munka során közel sem egyér­telmű, hogy mit is kérhet a be­teg, valamint, hogy a szociális munkások meg a szakápolók mit is csinálhatnak. Ott van például a sarkalatos kérdés, hogy ha az otthonában ápolt ál­lampolgár nem tud felkelni az ágyából, ki etesse meg például a kanárit, hogy szegény pára ne pusztuljon éhen? A kérdésben rejlik némi ko­mikum, kétségtelenül. De az élet gyakran tesz fel hasonló részletkérdéseket, amelyek adott pillanatban valóban fon­tosak. X. Y.-t az ágyában az is álmatlan forgolódásra bírhatja, hogy ki szedi majd le a kertjé­ben az epret, ki ássa fel a vete­ményest. A Népjóléti Minisztérium ápolási főosztályának munka­társa, dr. Kovács Istvánné, va­lamint az intézményi és szociá­lis szolgáltatás főosztályának munkatársa, Draskóczi Tünde igyekeztek megválaszolni a kér­déseket, megvilágítani a jelen­lévőknek, kinek mi a teendője, s végül abban maradtak, hallga­tóság és előadók egyaránt: össze kell dolgozniuk a betegágyak körül serénykedőknek. Mert ugyan vannak összemosódó fel­adatok, s bár módszertani levél is leírja, milyen tennivalói van­nak a szociális meg a szakápo­lónak, de persze csoportosan megszervezve vagy egyénileg emberséges emberként akárme­lyikük megetetheti a kanárit. (A betegápoló... folytatás a 27. oldalon)A betegápoló gyakran családtagnak számít HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE L

Next