Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1997. január

1997-01-14

1997. január 14., kedd 18 NÉPSZABADSÁG, PEST MEGYEI KRÓNIKA A metróban nincsenek kórházak Budapesten kétszázhúszezer embernek nyújtanak védelmet a város alatti alagutak Sokan azt hiszik, hogy kataszt­rófák, tömegszerencsétlenségek idején és háborús helyzetben a polgári védelem képes a teljes civil lakosság megóvására. Ez sajnos nem így van - szögezi le Tóth Rudolf, Budapest polgári védelmi parancsnoka. Az ezre­dessel az után beszélgettünk, hogy a közelmúltban gyakorla­tot tartottak a metróban újság­írók részvételével. Tóth Rudolf szerint szerveze­tük a társadalom önvédelmi ref­lexeként működik. Nem feltétle­nül ők végzik el a feladatokat, de az előkészítésükben, kijelölé­sükben rendkívül fontos szere­pet játszanak, csakúgy, mint a lakosság riasztásában, tájékoz­tatásában és saját egységeik fel­készítésében. A hivatásos polgári védelem (PV) szervezetéhez az országban 950, Budapesten mindössze 130 ember tartozik. Speciális isme­retek birtokában vészhelyzetek­ben nemcsak tanácsadóként működnek közre, hanem szerve­zik és koordinálják a mentéssel kapcsolatos feladatokat is. A helyszínek biztosítását, lezárá­sát, a sérültek elszállítását, a kárelhárítást elsősorban a rend­őrség, a tűzoltóság, a mentők, szükség esetén pedig a katona­ság látja el. A PV szakemberei - az említett szervezetek vezetői­vel együtt - a döntések megho­zatalánál is ott vannak, de egy­ségeik a többiekkel egyszerre vagy utánuk kapcsolódnak be a mentésbe, a következmények el­hárításába. Napjainkban a polgári véde­lem elsősorban a katasztrófa-el­hárításra készült fel. Bár az Ó utcai omlásnál is segítséget nyújtottak, a PV-parancsnokság egy ház összedőlését nem a ka­tasztrófa, hanem a szerencsét­lenség kategóriájába sorolja. Katasztrófának az olyan törté­néseket minősítik, amelyek vá­rosnegyedeket fenyegetnek vagy az egész fővárost veszélyeztetik. Rendkívüli helyzetekben Bu­dapest irányítása egy kézben összpontosul, a teljhatalmú pa­rancsnok - katonai értelemben is - a főpolgármester. Ekkor vá­lik fontossá a PV-parancsnokság szerepe is, hiszen a legsúlyosabb döntéseket a katonaság és a rendőrség vezetőivel együtt ne­kik kell előkészíteniük. Ilyen döntés lehet például a metró óvóhelyeinek hermetikus lezárá­sa - amit a legutóbbi gyakorla­ton is szimuláltak. A kapuk be­zárása után ugyanis senki sem hagyhatja el a metrót, és már senki sem juthat be az atombiz­tos óvóhelyre. (Az észak-déli metróvonal néhány állomása csupán a kivétel, ahol zsilipelés­sel megoldható az utólagos be­engedés.) Sokan úgy gondolják, semmi szükség atombiztos óvóhelyre, hiszen egy nukleáris háború va­lószínűsége igen csekély. A PV­gyakorlat szervezői azonban el­sősorban nem ilyen eseményekre készültek fel, hanem arra, hogy például egy tőlünk nem túlzot­tan távoli, „kőországi” atomerő­mű meghibásodik és radioaktív felhők érhetnek el bennünket. Ha bekövetkezne egy ilyen baleset, a róla kapott tájékozta­tás után egy nappal - mielőtt a sugárszennyezett levegő elérné az országot - a Fővárosi Védelmi Bizottság elnöke, a főpolgármes­ter intézkedik az egészségügyi, szociális és gyermekintézmé­nyek kitelepítéséről, az „életvé­delmi létesítmények eredeti ren­deltetésnek megfelelő” visszaál­lításáról, vagyis a más célokra használt helyiségek óvóhellyé alakításáról. A metrót ugyan­csak átállítanák „óvóhelyi üzemmódra”. A gyakorlat folytatása: kilenc nap múlva a szakemberek meg­állapítják, hogy a radioaktív fel­hők elérték Magyarországot. Éj­szaka a Nukleáris bal­esetelhárítási kormánybizottság operatív törzsének egyetértésé­vel a fővárosi védelmi bizottság elnöke elrendeli a lakosság „el­zárkózását”, a polgárok betele­pülését a metróba. Egy óra múl­va parancsot adnak a lejtaknák és a főszellőző kapuk bezárására a metróban. A gyakorlat résztvevői ebben az időpontban jártak a metró alagútjaiban, és megbizonyo­sodhattak arról, hogy a föld alatt sem kórház, sem más kü­lönleges létesítmény, sőt újabb, még mélyebben fekvő alagút sincs. Csupán az elsősegélynyúj­táshoz feltétlenül szükséges fel­szerelések vannak az állomások területén. A tisztálkodás legele­mibb feltételeit az állomásokon, illetve az alagutak bizonyos sza­kaszaiból nyíló vécék, mosdók biztosítják. Fekvőhely sincsen a föld alatt. A metróban legfeljebb 220 ez­ren férnek el. Az állomásokat és az állomásparancsnokságokat ugyanúgy hermetikusan elzár­ják egymástól, mint a külvilág­tól. Hatalmas - áram nélkül is működőképes - fémkapuk csu­kódnak be az utolsó bemenekü­lők mögött. Ennyi embernek nincs elegendő levegő, ezért - ha túlzottan hosszúra nyúlna az ott-tartózkodás ideje - bekap­csolják a légszűrőket. Ezek a ha­talmas ventilátorokkal működ­tetett berendezések a felszíni port és a különböző szennyező­anyagokat, így a radioaktív szemcséket is képesek felfogni. A gyakorlat után Tóth ezredes azt hangsúlyozta, hogy a metró alkalmassá tétele polgári védel­mi célokra a beruházás költsé­geinek mindössze három-öt szá­zalékát teszi ki. A parancsnok ezt azért tartja fontosnak, mert a Dél-Buda és Rákospalota közöt­ti metró első szakaszának meg­építésére készülnek. Márpedig ha a potenciális óvóhelyet nem teszik már a kivitelezéskor al­kalmassá arra, hogy vészhely­zetben embereket fogadhasson be, később senki sem pótolhatja ezt a mulasztást. Szegő Iván Miklós □ A lakosság védelmét szolgáló polgári védelmi előírások kima­radtak a Dél-Buda-Rákospalota metróvonal megvalósítását cél­zó, a kormány számára készült tervjavaslatból - közölte Tóth Rudolf ezredes, a polgári véde­lem budapesti parancsnoka az MTI-ve­l. Mint elmondta: a pol­gári védelem fővárosi vezetését mint szakhatóságot az egyezte­tések során nem keresték meg a tervezet készítői. A polgári vé­delmi költségek Tóth szerint egy-három százalékra lennének csökkenthetők, ha elsőként csak az utólag meg nem építhető mű­tárgyakat és csatlakozási ponto­kat alakítanák ki az új metró­ban. Ha az új vonal építésénél a város vezetése lemond a mini­mális védelmi követelmények megvalósításáról, akkor mintegy 60 ezer ember óvóhelyi védelmé­nek lehetőségét veszíti el Buda­pest. Az új metróvonal körzeté­ben jelenleg 15 ezer embernek elegendő óvóhely van. Mai ára­kon egy négyzetméternyi óvó­hely kialakítása 70 ezer forintba kerül. A kettős céllal megvalósu­ló metróvonalnál ez az összeg 25-30 ezer forint. Mentési gyakorlat a föld alatt TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE A buszsofőr lett volna az ellenőr és a jegyárus egy személyben Teljes értékű félmegoldás? A BKV 1993-ban vezette be azt az újítást, hogy a nem csuklós autóbuszokra este nyolc után csak az első ajtón lehet fel­szállni. Antal Mihály forgalmi igazgatót az intézkedés eredeti céljáról, eredményeiről és jö­vőjéről kérdeztük. - Automatikus jegyellenőr­zést kívántunk bevezetni az említett járatokon - mondta Antal Mihály. - Ennek az lett volna a lényege, hogy a buszve­zetők ellenőrizzék az utasok jegyét, illetve - a rendes árnál drágábban - árusítsanak is me­netjegyeket. Mindezt­­egy időben vezettük volna be a mozgóellenőrzések új módszerével, amikor a met­rók, a 7-es busz és a 4-6-os vil­lamos vonalán egész napos, szigorú ellenőrzést tartott vol­na a vállalat. A fővárosi önkormányzat azonban nem járult hozzá a drágább jegyek árusításához, a többletmunkát pedig a sofőrök nem tudták vállalni. A buszve­zetők jegyellenőrzési köteles­sége megmaradt ugyan, de a teljesítményükkel arányosan nem tudtak fizetni nekik a többletmunkáért. Az ezért járó általános béremelést kevesell­ték a sofőrök, a buszok döntő többségén így már nem ellen­őrzik a jegyeket.­­ A két intézkedés mégsem volt eredménytelen - állítja Antal -, a felmérések szerint ugyanis a bliccelők aránya negyven százalékról huszonöt­re esett vissza. A szabály, hogy húsz óra után csak az első ajtón lehet felszállni, megmarad. A Buda­pesti Közlekedési Vállalat folytatja a sofőrök rendszeres ellenőrzését, és megbünteti azokat a buszvezetőket, akik többször is elmulasztják je­gyellenőrzési kötelezettségü­ket. A forgalmi igazgató el­mondta: a sofőrök által árusí­tott, emelt árú jegyek beveze­tésének tervét másodszor is be­terjesztették a Fővárosi Köz­gyűléshez. Kiss Viktor A rémhírekkel ellentétben még egyetlen autót sem bilincseltek meg Budapesten - mondta Tóth Ferenc, a Fővárosi Közterület­felügyelet igazgatója. Igaz, a ki­lenctagú bilincselő stáb már ké­szen áll, a szervezet. Akinek te­hát szokása a tilosban állni, az máris elkezdhet rettegni. Mint hírül adtuk, az Alkot­mánybíróság decemberi határo­zata óta a korlátozott parkolási övezetté nyilvánított utcákon a közterület-felügyelőknek jo­gukban áll kerékbilincset tenni a várakozási időt túllépők ko­csijára. A türelmi idő az egy órára megváltott parkolási jegy lejárta után negyed óra, aki két órára vett jegyet, annál húsz, aki háromra, annál harminc, aki négyre, annál pedig har­mincöt perc. Ennyit várnak a felügyelők, aztán könyörtelenül bilincselnek. Az autósoknak mindez négyezer forintjukba kerül. Ha ezt az összeget befi­zették, a kerékről perceken be­lül lehull a vas. Tóth Ferencék szerint egyéb­ként nem kell majd túl sokat bi­­lincselgetni, naponta tíz, legfel­jebb tizenkét alkalommal, hi­szen négyezer forint már elég komoly pénz, szebb dolgokra is el lehet költeni. B. T. Ha kérdezel - érints meg! Kiépülőben Budapest információs rendszere Budapestet a legóvatosabb becs­lések szerint is nyolcmillió turis­ta kereste fel a múlt évben. Pon­tos és részletes tájékoztatásuk az egyik legfontosabb feladat. En­nek igyekszik megfelelni a Bu­dapesti Turisztikai Hivatal (BTH) most kiépülő információs hálózata. A tájékoztatás egyik leglátvá­nyosabb - a város lakóit is szol­gáló - eleme a Budapest külön­böző pontjain nemrég felállított nyolc számítógépes információs oszlop - mondta érdeklődésünk­re Ifjú György, a BTH igazgató­ja. A feltűnő sárga oszlopokba szerelt berendezés a képernyő érintésére ad tájékoztatást az ér­deklődőnek. A rendszer tartal­mazza a Tourinform adattárá­nak Budapesttel kapcsolatos összes információját. A memóri­ába betáplálták Budapest rész­letes térképét is, a városban ta­lálható valamennyi postai cím­mel együtt, valamint mind a hu­­szonkétezer útkereszteződés for­galmi helyzetét, összesen másfél millió információt, így a gép nemcsak a múzeumokról, a vá­ros nevezetességeiről, az étter­mekről, szálláshelyekről, pati­kákról, orvosi ügyeletekről, kul­turális és szórakoztató progra­mokról ad információt, hanem pontos útvonaltervet is készít az érdeklődőnek bármely tetszőle­ges két pont között, akár tömeg­­közlekedéssel, akár gépkocsival szeretné elérni úti célját. Mind­ezt három nyelven - magyarul, németül és angolul. A rendszert a Magyar Turisz­tikai Szolgálat Rt. és a Topolisz Térinformatikai Kft. készítette a Fővárosi Közgyűlés kereskedel­mi és turisztikai bizottságának pályázatára. A nyolc oszlop fel­állítása tizenötmillió forintba került, a költségeket a bizottság állta. A fejlesztésnek azonban ezzel nincs vége - tette hozzá If­jú György. Idén és jövőre is sze­retnének nyolc-nyolc hasonló információs pontot létrehozni, azzal lesz teljes a hálózat. Már folynak a tárgyalások a BKV-val, hogy minden fontosabb metrómegállóban és a földalatti kiemelt állomásain felállíthas­sák a berendezéseket. A BTH szeretne több készüléket - a bankjegykiadó automatákhoz hasonlóan - házak falában elhe­lyezni, így a gép éjjel is az érdek­lődők rendelkezésére állna. A rendszer tervezett műszaki fej­lesztése pedig a kért informáci­ók és az ajánlott útvonal ki­nyomtatását is lehetővé teszi majd. Ez a rendszer azonban csak egyik eleme a turistákat kiszol­gáló információs hálózatnak - mondta az igazgató. Emellett nagy szerepük van az informáci­ós irodáknak, amelyekből jelen­leg kettő fogadja az érdeklődő­ket, az egyik a Nyugati pályaud­varon, a másik pedig az M1-es és az M7-es autópálya közös szaka­szán, a főváros határában. A ké­sőbbi tervekben több iroda nyi­tása szerepel, ezeket a Várban, a Városligetben, az M3-as és az M5-ös autópályákon, valamint a pályaudvarokon szeretnék elhe­lyezni. Mindezeken túl már ta­vasszal felállítják azt a száz, út­jelző táblához hasonló oszlopot, amelyeken nyilak mutatják majd, merre kell keresni a város fontosabb nevezetességeit. A Budapestre látogató turis­ták remélhetőleg hamarosan még egy, eddig nem ismert füze­­tecskével is találkozhatnak, amelyben a város veszélyeire hívják fel a figyelmüket. Ebből megtudhatják például, hogy me­lyik környéket ne keressék fel éjszaka, mire figyeljenek, ha ta­xiba szállnak, hogyan vigyáz­hatnak értékeikre. Ez a nyugati városokban bevált dolog, sze­mernyit sem fog rontani a Buda­pestről kialakított képen - mondta Ifjú György -, mert nem elijeszti, hanem tájékoztatja a turistákat. Mert sehol a viágon nem az a szégyen, hogy ismerte­tik a közbiztonság helyzetét, ha­nem az, ha eltitkolják és emiatt baja esik a vendégnek. A. G.

Next