Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1997. április

1997-04-11

1997. április 11., péntek PEST MEGYEI KRÓNIKA Reggeli áhítattal kezdődik minden nap Múlthoz és jövőhöz kötődik Nagykőrös és a tanítóképző kapcsolata Akár valami furcsa történelmi fintornak is tekinthetjük, hogy a Nagykőrösi Református Tanítóképző Főiskola az egykori MSZMP, majd MSZP székházában működik. Persze, ha már a történelemről szólunk, hát említeni kell azt is: a városban 1839- ben alapított felsőiskola 1957-től 1990-ig Csipkerózsika-álmát aludta. Igaz, az 1957-es megszüntetés idején senki sem hitte, hogy feltámad Nagykőrösön az egyházi felsőoktatás. Nagy Ist­ván, a főisko­la főigazgató­ja (képünkön) a múltat csak felsorolja, s a közelmúltat is, hogy az utóbbi két év alatt miként alakult a főis­kola szervezeti kötődése előbb Jászberényhez, majd rövid önállóság után a Károli Gáspár Református Egyetemhez, hi­szen számára a jelen és a jövő sokkal fontosabb.­­ Jelenleg a református egyetem fakultásaként orszá­gos Református Tanítóképző Főiskolaként működünk, nap­pali tagozaton összesen 150 hallgatóval, de van levelező ta­gozatunk, és egy úgynevezett kihelyezett tagozatunk is, amely Marosvásárhelyen mű­ködik. Az előbbin 300, utóbbin 90 hallgatónk van. - Honnan jönnek a hallgatók? - Az ország minden részéről, Nyíregyházától Zalaegerszegig. - Egyházi oktatási intézmény lé­vén, milyen elvárásaik vannak a je­lentkezőkkel szemben? - Elvárások? Talán nevez­hetjük annak is, de az ide je­lentkezők számára ez természe­tes: gyakorolniuk kell hitüket és konfirmáltaknak kell len­niük. A nap nálunk minden reggel közös áhítattal kezdő­dik. A hozzánk jelentkezők tu­datosan választják főiskolán­kat, és úgy gondolom, a válasz­tási lehetőség igencsak nagy, hiszen az országban összesen tizennégy tanítóképző főiskola működik. - Mitől más a nagykőrösi tanító­képző, mint a többi? - Úgy vélem, a tanároktól, a diákoktól, a neveléstől. Ezek talán így túl általánosnak tűn­nek, de itt nem tételesen felso­rolható „másságról” van szó, hanem azt hiszem, az együtt megélt közösségi élményekről, a családias légkörről és hangu­latról. De hogy konkrétumot is mondjak, alapító okiratunk szerint nálunk négyéves és két­szakos a képzés. Vagyis a taní­tói képesítés mellett egyházi „szakképesítést” is kapnak hallgatóink, hiszen a diplomá­zás után hitoktatók, kántorok és diakónusok lesznek. - Milyen a város és a főiskola, a főiskola és a város kapcsolata? - Azt hiszem, jónak mond­ható. Jónak, hiszen az önkor­mányzat biztosítja immár meg­hosszabbítva 15 évre az épület használati jogát, s lehetőség szerint támogat is bennünket az önkormányzat. A főiskola rangját és elismertségét jelzi, hogy magam is önkormányzati képviselő vagyok. - Az ember úgy gondolná, hogy egy főiskolának jelentős kulturális kisugárzása is van. - Mi is ezt szeretnénk, de ez még igazán nem érződik. Létez­nek ugyan a gimnáziummal kö­zös rendezvényeink, esemé­nyeink, de igazán és markánsan azt hiszem nem érződik meg az ön által említett kisugárzás. Végzős hallgatóink közül ugyan többen tartanak biblia­magyarázó órákat a város isko­láiban, és diakónusaink aktí­van részt vesznek a házi beteg­ápolásban, de a későbbiekben talán sikerül további kapcsola­tokat is kiépíteni. Persze nehe­zíti a város és főiskola jó kap­csolatának kialakulását az a tény is, hogy diákjaink a hétvé­geken hazautaznak, hétközben pedig a napi nyolc-tíz órás ok­tatás után meglehetősen fárad­tak.­­ Hosszú és göröngyös volt a fő­iskola eddigi története. Simábbnak látja-e főigazgató úr a jövőt? - Nem tudok határozott igennel válaszolni, hiszen az ál­lami támogatás, amit főisko­lánk kap, csupán csak a fele annak, amit például az állami felsőoktatási intézmények kap­nak. Természetesen egyházunk segíti a főiskolát,­s így a rendel­kezésre álló összegből működ­tetjük az intézményt és a kollé­giumot is. Sőt a közelmúltban fejeződött be egy ugyancsak költséges beruházás, egy szint­tel növeltük a főiskola épületét. - Említette a marosvásárhelyi kihelyezett tagozatot.­­ Egyfajta misszió ennek a tagozatnak a támogatása, hi­szen Marosvásárhelyen még nincs tanítóképző főiskola, ott még a hagyományos középisko­lai tanítóképzés folyik, és tá­mogatásunk révén az oda járók itt fejezik be tanulmányaikat, s kapnak diplomát, amelyet az­tán Romániában honosítani kell. A romániai magyar tanító­­képzés támogatását viszont hallatlanul fontosnak és elen­gedhetetlennek érezzük. - Térjünk vissza Nagykőrösre. A tanítóképzésnek több, mint 150 éves múltja van a városban. - Talán ez a múlt is vonzza ide a diákokat. De ami igazán fontos, az az, hogy a nálunk ta­nulók valódi hivatástudatból, érkeznek főiskolánkra, s a vég­zősök az eddigi tapasztalatok szerint szinte száz százalékban képzettségüknek megfelelő he­lyen, iskolákban és gyülekeze­teknél teljesítik választott és vállalt hivatásukat. S. Boda András Pártház volt, egyházi főiskola lett Keliczay László felvétele Szerzetesek és bankárok a turizmusért Háromszázezer vendéget várnak Gödöllőre Mely szervezet az, amelynek tagjai között egyaránt találha­tók kapucinus szerzetesek és banktisztviselők? A válasz a Galga és a Rákos mentén kere­sendő, ahol másfél éve alakult meg a térség vendégforgalmá­nak fellendítését pártoló Gödöl­lő és Környéke Regionális Tu­risztikai Egyesület, mely Gödöl­lőn tartotta közgyűlését. - Szükségünk van egymásra­­mondta megnyitójában Gémesi György, a házigazda város pol­gármestere, aki szerint az egye­sület létrejötte nem kis mérték­ben köszönhető annak, hogy az önkormányzatok felismerték közös érdekeiket a turizmus le­hetőségeinek gyarapításában. Az egyesület alapításának szorgalmazója volt Erdei János is, a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaság korábbi vezérigazgatója, ma a Magyar Turizmus Rt. igazgatótanácsá­nak tagja, júniustól bécsi képvi­selője lesz. Előadásából kiderült, hogy ez a szerződés megfelel napjaink követelményeinek, mi­vel az idegenforgalom fejleszté­sét célzó állami támogatást csak hasonló, egy-egy térséget átfogó pályázó remélhet. Manninger Gábor, a Pest Me­gyei Közgyűlés alelnöke kifej­tette, hogy az országos és a szű­­kebb hazánkra vonatkozó ide­genforgalmi koncepció bár egy­mástól függetlenül készült, sok tekintetben azonos feladatokat határoz meg. Ennek tükrében reméli, hogy az országos pénz­alapokból a jövőben az eddigi­eknél nagyobb támogatást kap a megye. A térség vitathatatlanul leg­főbb vonzereje a gödöllői kas­tély, amelyben az egyesült Tour­­inform-irodát működtet, és a táj idegenforgalmi térképét is elké­szíttette Bérceitől Gyömrőig, Csömörtől Zsámbokig. A műem­lék gazdája, a közhasznú társa­ság vezetője, Nemes Tamás reá­lisnak véli, hogy az idén három­­százezer látogatót fogadjanak. Részletesen számot adva a múlt évi teljesítményről az idei ter­vekről, kijelentette, hogy e ven­dégsereg ellátásában számíta­nak a környék idegenforgalmi vállalkozóira. Húsvéthétfőn pél­dául a segítségükkel tudtak gon­doskodni a kastélyba nosztal­giavonaton érkező négyszáz osztrák vendég étkeztetéséről. B. G. PERSONNEL LEASING Munkaerő-szervezési Kft. a Dr. Pendl & Dr Piswanger Csoport tagja 1012 Budapest, Logodi u. 22-24. Telefont 214-0162 Fax: 214-0188 adatbankunkba keresünk: ASSZISZTENS / TITKÁRNŐKET magas szintű angolnyelv-tudással, számítógépes felhasználói ismerettel. Érdeklődését várja: Lakatos Gábor, Fehér Andrásné. A váci csatára emlékeztek Megemlékeztek a váci csata 148. évfordulójáról, amely immár ti­zenegy éve a város saját ünnepe. A szervező a Madách Kör a Tör­ténelmi Lovasegylettel, illetve a cserkészekkel fogott össze, és végiglovagolták a szabadság­­harc tavaszi hadjáratának útvo­nalát, majd végállomásként ér­keztek a váci ünnepségre. A szép számban összegyűlő váci polgá­rok a helyi fúvószenekar műso­rát hallgathatták meg, majd a lovasegylet és a Váci Huszár­bandérium lovasbemutatóját láthatták. Lábai László polgár­­mester köszöntője után fáklyás­menet indult a város határában álló honvéd emlékműhöz, ahol Katona Tamás, a Madách Kör elnöke mondott beszédet. Az es­te végén megkoszorúzták az el­esett honvédek emlékoszlopát. Vácott egyébként egy teljes szellemi műhely ápolja a forra­dalom és szabadságharc emlé­két. A Madách Kör rendezett már ’48-as konferenciát, füzet­sorozatban foglalkozik a hősök­kel, és egy irodalmi lapot is ad ki hasonló tárgykörrel. A váci csa­ta emlékünnepe a ’48-as szabad­ságharc jövőre esedékes 150. év­fordulós ünnepsége hivatalos programjának is része lesz. M. H.T NÉPSZABADSÁG 35 ■bekopogtattunk Mi Egy szegény festő montázsai A fogorvosnőnek egy maszat az arca, pedig kész lehetne a kép, a háttér, a nyak, a kezek már ki­dolgozottak, csak a modell nem ért rá a befejezéshez. Az ilyen rendelt képek hoznak némi pénzt a festőnek és családjának, de a festményekből nem lehet megélni. Jankovics János Verő­cén, a Maros utcában montázso­kat készít, az eldurvult, elgépie­­sedett, kiüresedett világról. Meg fest is, immáron tíz éve. Az ötven felé járó férfi az Athenaeum nyomdában dolgozott reproduk­ciós fotósként, de aztán művész­nek állt. Éppen modellt keresett, nézelődött a HÉV-en, mikor egy gyönyörű lábon megakadt a te­kintete. A gödi Horváth Vera hajlandó volt a modellkedésre, s házasság lett a festmény vége. Ennek tíz éve. Ez a tíz év teljesen elüt Janko­vics János eddigi életétől. Annak előtte rendes munkahelye volt, fizetést kapott, családja volt, s egy lánya Vácott. Járt a foxi­­maxira, filozófiát és szocialista gazdaságtant tanult, a templo­mokba ritkán látogatott el. Most nem jár dolgozni, két szükségla­kást nyitottak egybe, s az egyik­ben, a műterem­ nappaliban fest, rajzol, készíti a montázsokat egész nap. Felesége is otthon van, az ötödik gyerekét várja, de a kis orgonasípok is otthon van­nak. Csak a legidősebb, a nyolc­éves Máté indul reggelenként az iskolába, a hétéves Dani, a négyéves Simon és a kétéves Ve­ronika a szülőkkel töltik napjai­kat. Minden jövedelmük a hu­szonnégyezer forintnyi gyes, s néha egy-egy képnek az ára. Két kép között a barátok segí­tik ki kölcsönökkel a családot. A lakásban vaskályhával fűtenek, a fürdőszoba még nincs bevakol­va, a hálószobába galériát épí­tettek, hogy mindannyian elfér­jenek. De nem panaszkodnak. Máté, a második kisfiú azt mondja, ő is festő lesz, s csak azért szereti a sulit, mert van rajzóra. Azt még nem tudja, hogy van tébé, meg adó is, s a papa most éppen nem ad el sem­mit, mert visszaadta az egyéni vállalkozói igazolványát. A ba­rátok viszont segítenek. A barátok a Bokor közösség tagjai, akik annak idején még il­legalitásban voltak. Az a bokor, amit ő talált a feleségével, négy családból áll, néha összejönnek, beszélgetnek, de leginkább leve­leznek. Nem templomi közösség az övék, hiszen éppen az egyház ellen, annak hierarchiája, jelen­legi rendje ellen lázadnak. Az úr a lelkiismereten át szól hozzá­juk, mondja Vera, s hozzáteszi, azért templomba is járnak. Nem örültek otthon, mondja a feleség, hithű, templomba járó emberek a szülei, s a testvérei. A templomi esküvő is elmaradt, de őt, Verát az isten hívta erre a há­zasságra, erre az életre, ide a szükséglakásba, a kölcsönökből tengetett nyomorba. S ők még mindig nem szólhatnak semmit, a Bokor családok Indiába küldik a jövedelmük tizedét, mert ott még szörnyűbb a helyzet. Vera kicsit közelebbre, Gödre, a Bár­ka Alapítványhoz utalta adója 1 százalékát, mert az isten a fo­gyatékos gyerekekre is ugyan­úgy tekint, mint az egészsége­sekre, s az úr azt mondja, a ké­pességben lévőknek segíteniük kell a képességben nem lévőket. Az egészségeseknek így is ma­rad, hiszen nem éheznek, mutat­ja az övéit. Ha az ember élete üres, tartal­mat kell keresni bele, s aztán rá­lelni az odavezető útra. Janko­vics János a Bokor közösségben vélte ezt megtalálni, képei mégis arról szólnak, hogy az ember ki­üresedett, hogy eltévesztette az irányt, hogy letért az útról. Va­lószínűleg azokról szólnak a ké­pek, akik még nem lelték meg a maguk bokrát, s hitetlenül, ön­zőn élik az életüket, fizetik a té­­béjüket. A tévé is, mint kollektív mumus fordul elő a képeken. A képekkel a festő meg akarja állí­tani az időt egy kép erejéig. Ezekhez a képekhez keres me­cénást Jankovics János. Tervezi egy helybéli, később szélesebb körű művészeti újság kiadását, ahol stílustanulmányok, képma­gyarázatok, az árajánlatok kap­nának helyet a verőcei művészek reklámozása céljából. Nem árt tehát, ha a leendő mecénások ol­vasnak valami fogódzót a képek megtekintése, megvásárlása előtt. Nevelni kell őket, a mo­dern pénzeszsákokat, s akikről akkor még nem gondolta volna, hogy belépnek az életébe. Most már gondolja. Vevőket vár a fes­tő, a szükséglakás műtermében a verőcei templom, a Duna-part, Ady és Léda vevőre vár. Jakubovits Anna Együtt a család Bemutatótermeink és szervizeink: 1037 Budapest, Zay u. 26. Tel.: 388-2308 1065 Budapest, Bajcsy-Zs. út 57. Tel.: 153-2870 1095 Budapest, Soroksári út 38-40. Tel.: 216-1190 1149 Budapest, Mogyoródi út 32. Tel.: 220-5080 NISSAN RAPID Kft. NISSAN VANETTE CARGO 1 990 000 Ft+áfa-tól JÜKKAVILJ 11. 3 550 000 Ft+áfa-tól * 1­00 CL I ÚJ ° N C/)­­ *^ & CL­­S­z­á­m­o O CM CM C7­ .0)

Next