Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1997. május

1997-05-02

1997. május 2., péntek PEST MEGYEI KRÓNIKA Jegyző, érdemkereszttel A jogszerűség és az önkormányzati érdek időnként ütközik Népszerű polgármesterről még lehet hallani, a közkedvelt jegyző viszont ritka, mint a fehér holló. Helyzetük, feladataik eleve ki­zárják, hogy akár a lakosság, akár az önkormányzati képviselők körében közszeretetnek örvendjenek. A jegyzők dolga az igazga­tási szakszerűség és a jogszerűség figyelemmel kísérése, bizonyos hatósági jogkörök gyakorlása, ugyanakkor lojálisnak kell lenni­ük a képviselő-testületekkel, amelyeknek többségét viszont ellen­tétek osztanák meg. A pártok között ott áll pofozógépként a sem­leges - és időnként nagyon magányos - jegyző.. Mindezek ismeretében kisebb csodának kell tekinteni, hogy Vác önkormányzatának jegyző­je, dr. Kovács Tibor, érdemes és eredményes munkássága elis­meréseként megkapta a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemke­reszt kitüntetést. - Ön Vácon született, huszonhét éve dolgozik a hivatalban, előbb szabálysértési előadóként, majd gyámügyesként, később titkársági osztályvezetőként, a rendszerváltás óta jegyzőként. Ha lenne ismertségi lista a városban, lehet, hogy listave­zető lenne, ám a népszerűségi listát biztosan nem vezetné... - Bizonyos szempontokból megkönnyíti a munkámat, hogy helybéli vagyok, szinte minden embert ismerek, más tekintet­ben azonban viszont megnehe­zíti. Jobban átérzem a jogszerű­ség és a helyi érdekek konfliktu­sát, hiszen a magam lehetőségei között mindig ezt a várost akar­tam szolgálni. A családom már régen nem jön velem sétálni, mert megunta, hogy vasárnap délelőtt is azt nézem, hol süllyedt meg a járda, hogyan ke­rült az út mellé engedély nélkül egy reklámtábla. Ha az előbbi ügyében intézkedem, azt termé­szetesnek tartják, ha az utóbbi­ban, akkor az érintett nem örül neki. Nyilván az sem növeli a jegyző népszerűségét, hogy a rendeleteket ugyan a testület al­kotja, de az államigazgatási ha­tározatot a hivatal küldi ki, mégpedig a jegyző aláírásával. - A jegyző mégiscsak megpróbál valamiféle konszenzust találni a jogszabályok és az önkormányzat, a lakosság érdekei között? - A jegyző feladata a képvi­selő-testület munkájának elő­készítése és döntéseinek végre­hajtása, vagyis tevékenysége a várospolitika része. Ugyanak­kor az állami politika címzettje is, hiszen számára a központi jogalkotás adja meg a mozgás­teret, a gyámügyi, az építésügyi igazgatásban, a szabálysértési ügyekben, és sorolhatnám to­vább. Az ügyeket tehát, ne lehet „jogtisztán” kezelni, az önkor­mányzati érdek nemegyszer el­lentétes a jogszerűséggel, hiszen a képviselő-testület elsősorban hatékonyságra törekszik, és a választók is a célszerű, haté­kony működést kérik számon képviselőiken.­­ Úgy tűnik, hogy a választások közeledtével tovább nehezedik a jegyző helyzete, vannak, akik politi­kai tőkét szeretnének kovácsolni az apparátus kritizálásából, főleg, hogy a testületi üléseket a helyi tele­vízió is közvetíti. Nem tart attól, hogy mindkét oldal részéről megsza­porodnak a támadások? - Sokszor érzem a szakmai­ként feltett kérdések mögött a politikai motivációt. És úgy ér­zem, hogy eddig sikerült is elke­rülnöm, hogy bármelyik oldal érdekében pártosságot vállal­jak, persze, válaszaim időnként egyik vagy másik pártot kedve­zőtlenül érintettek. Természe­tes, hogy a választások közeled­tével minden képviselő szeretne eredményeket felmutatni, a költségvetésből pénzt kapni ar­ra, hogy saját területének gond­jait megoldja. - Egy-egy vitát végighallgatva úgy tűnik, hogy a jegyző kereszttűz­be kerül, s igen egyedül van, így érzi ezt ön is? - Nem, mert egy egész hiva­tal áll mögöttem. Eddig bevál­tak a döntéseim, elsősorban azért, mert lelkiismeretes kollé­gákkal dolgozom együtt. B. J. I LAPOZGATÓ Villanyszámla A GÖDÖLLŐI SZOLGÁLAT a város közvilágítási állapotait ecsetelve arról ír, hogy az ön­­kormányzat erre az évre 3 millió forintot irányzott elő Gödöllő közvilágításának fejlesztésére és karbantartására, mindemel­lett olyan felmérésbe kezdtek, amilyenre harminc éve nem volt példa. Azt vizsgálják, a hálózat mely pontjaira lehet fogyasztás­­mérő órával rácsatlakozni, ugyanis végre szeretnék elérni, hogy a város csak annyit fizes­sen a közvilágításért, amennyi energiát valóban fogyasztott. Ceglédi krimi A közbiztonság a témája több írásnak a CEGLÉDI KEK ÚJ­SÁGBAN. A legmegdöbben­tőbb mégis egy olvasói levél. A neve elhallgatását kérő ceglédi asszony beszámol róla, hogy es­te hazafelé menet női sikolto­zást hallott. Azt hitte fiatalok zajonganak, szórakoznak egy­mással. Közelebb érve látta, hogy az utca túloldalán embe­ralakok dulakodnak, és ütések hangját lehetett hallani. Érthe­tően nem mert közelebb menni, ő is sikoltozni kezdett, majd se­gítségért indult. Szerencséjére talált is egy kerékpárost és egy ismerős autóst. Visszarohantak, addigra az áldozatnak, egy ter­hes fiatalasszonynak sikerült kiszabadulni támadója kezei közül, aki azért bántalmazta, hogy a táskáját elvegye. Termé­szetesen riasztották a rendőrö­ket is, de a támadó, valószínű­leg a közeledő segítség láttán már régen elmenekült. Az olva­só rezignáltan teszi fel a kér­dést: milyen világ az, ahol a vá­ros egyik főutcáján egy terhes nőt is megtámadnak? Agrárálmok Az UNIVERSITAS, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem lapja interjút közöl Katona Istvánnal, a Gödöllői Agrárközpont Köz­hasznú Társaság igazgatójával, aki szerint a társaság célja, hogy Gödöllő Magyarország agrárfő­városa legyen. Szerinte erre minden adottság megvan: az egyetem szellemi kutatási hátte­re, elismert mezőgazdasági gya­korlati munkája, és az első alka­lommal itt megrendezett orszá­gos mezőgazdasági kiállítás jó híre. Az egyetem mellett a társa­ság elképzeléseinek megvalósí­tását a hazai agrárgazdaság olyan meghatározó cégei is tá­mogatják, mint a Bábolna Rt., a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, a Herceghalmi Mezőgazdasági Kombinát, amelyek tagjai a köz­hasznú társaságnak. Nagy remé­nyeket fűznek az agráriumhoz kapcsolható idegenforgalmi és sportélet fejlesztéséhez is, mert tavaly nagy sikere volt az elő­ször megrendezett gödöllői lovas napoknak. Már készülnek az Agri Expo ’97 agrárkiállításra és -vásárra, amelyet augusztus 29. és 31. között az OMÉK területén rendeznek meg. Sirálytörténet Igazán nem nagy ügy, amiről a VÁCI NAPLÓ ír: a madárbará­tok az elmúlt napokban meg­mentettek egy megsebzett si­rályt, amely ma már a budapesti állatkert lakója. A sirály - ame­lyet megenni nem lehet - egy orvvadász golyójának esett ál­dozatul, egy forgalmas váci parkban, a Ligetben. S miután a semmire se jó madarat elvinni nem volt érdemes, hát otthagy­ták vergődni. Egy diák találta meg, aki - ki tudja, miért éppen oda - bevitte a városházára. Ott nem mondták azt, hogy nem ide­való „ügyirat”, hanem dobozba tették, Pestre vitték, ahol az ál­latkert madárházának orvosai megműtötték. Igaz, repülni már soha nem fog, de az állatkerti tó partján még sokáig elsétálgat­hat, ha kellőképpen megerősö­dik. Hogy ki volt a lelketlen orv­vadász - senki se látta. És ha lát­ta volna is, mit lehet tenni egy fegyveres ember ellen? Tetten érni? Tanúskodni? Ez a sirály most jobban járt, mint nagyon sok ember. D. L. NÉPSZABADSÁG 27 A sokéletű Pócsmegyer mind népesebb Pócsmegyer első okleveles em­lítése 1497-ből való, de tartja magát a helybeli idősek legen­dája is, amely szerint a hon­foglaló Megyer törzs tagjai már itt éltek. A település - itt a Szentendrei-szigeten - több­ször született. Hiszen a szar­mata kori sírok már települést jeleznek, de itt volt a római bi­rodalom határa, és honfoglalás kori leletek is találhatók a tér­ségben. A közeli történelem: 1838-ban a nagy árvíz­­ öt ház kivételével elmosta a falut. Te­rülete mindig is nagy volt. Egykor Pócsmegyerhez tarto­zott Leányfalu-puszta, most pedig Surány üdülőtelepe teszi nyaralóvárossá a települést. Persze Surány és Pócsmegyer mindennel együtt és mindentől függetlenül őrzi az értéket: a csodálatos tájat, a vízpartot, a kiskertet, s persze a fővároshoz való közelséget. Múlt és jelen - Ez a tele­pülés önma­gát építi. Per­sze némi se­gítséggel mondja kicsit hamiskás mo­sollyal Hor­váth László Mihály (képünkön). Pócsmegyer például még a jegyzőjét is ennek köszönheti. Mármint azért, mert úgy adtam fel a hirdetést, hogy a Dunaka­nyar legszebb helyén levő tele­pülés jegyzőt keres, így és ezért jelentkezett dr. Koczícás Sán­dor, s mert igazat adott az állí­tásnak, hát maradt. A jegyző rábólint a szavakra, persze mindjárt hozzáteszi azt is, hogy megfelelt a feladat, a fizetség, s a környezet is. - Négy gyerekkel költöztünk ide, a feleségem pedagógus. Úgy gondoltuk, hogy gyerme­keink számára ennél egészsé­gesebb környezetet nem talá­lunk. - Nemcsak egészséges, de tényleg szép is - mondja, s mu­tat ki az ablakon a polgármes­ter. Karnyújtásnyira a gát, a Du­na, s azon túl Leányfalu csodá­latos panorámája. „A leányfa­luiak talán nem tudják, hogy az ő szépségük a mi örömünk” - dörmögi a polgármester. Per­sze az is a tényekhez tartozik, hogy a túloldal, Leányfalu egy­kor Pócsmegyer birtoka volt. Kis lélekszámúnak, de nagy településnek is mondhatjuk Pócsmegyert, hiszen igaz fél­időben mindössze 840 lakosa van, de tavasztól őszig kint él a városiak zöme, s a 2200 üdülő­ben hétvégeken olykor 12-13 ezer ember is megfordul. Igen, mert hatalmas vonzerőt jelent a Duna közelsége, a szigetről nyí­ló panoráma, s a pócsmegyeri, surányi, de fogalmazzunk in­kább így: a szigeti hangulat. Horváth László Mihály úgy mondja, a Szentendrei-sziget annyira egységes egész, s annyira közösek az itt lévő te­lepülések érdekei, hogy itt a legtöbb dolgot együtt és közö­sen tudják megvalósítani. Egyeztetik hát álmaikat is, ál­maikat arról, hogy a sziget egy nagy idegenforgalmi turiszti­kai egység legyen, úgy, hogy megőrizzék az értéket, a csen­det és a nyugalmat. Ahhoz azonban, hogy az álmok meg­valósuljanak, befektetők kelle­nek, befektetők a nagy álmok­hoz. Mert a kisebbekkel ki-ki maga is megbirkózik. Pócsmegyer 43 milliós éves költségvetéséből sok mindenre mondását eredményezte) kö­zösségi célokat szolgál majd. Szeretik az itt élők települé­süket, s persze azok is, akik kétlakiak. Ez utóbbiak közül sokan költöznek ki Pócsme­­gyerre, részben, hogy az ifjabb generációknak átadják a városi lakást, másrészt mert úgy dön­tenek, megéri a napi háromne­gyed órás utazás, hogy itt éb­redjenek, s itt térjenek nyugo­vóra. Az utóbbi két évben száz­negyvennel nőtt Pócsmegyer lélekszáma. És gyarapodik a falu is, hiszen a polgármester és a jegyző elemi kötelességé­nek tartja, hogy házhelyet biz­tosítson a pócsmegyeri fiata­loknak, segítse család- és eg­zisztenciaalapításukat. Van a panorámán, a levegőn, a sziget csodáján túl egy másik csodája is a falunak. Ez pedig Pest megye deklaráltan legtisz­bár az sem lényegtelen, hanem az az erkölcsi eredmény, amit a szétvitt jó hír ad Suránynak. A címer A falu címere szinte lexikon­szerűen foglalja össze a telepü­lés egykori lényegét. A hajó­kormány a szigeti és hajós létre utal, a kék ég és a zöld mező, a kasza és a cséphadaró a mező­­gazdasági tevékenységre utal, s a középen lévő szamóca az egy­kori epreseket idézi. Persze a lényeg: a szigeti élet változatlan. Igaz, a nagyüzemi mezőgazdaság - egykori nagy­birtokok, későbbi tsz-táblák - helyén ma részben üdülőtele­pek, másrészt gyümölcsösök és virágkertészetek vannak. Jog­gal lehetne napjaink kertészete nyomán a jácint és a tulipán is a címerben. És persze a legújabb arculat is. Pócsmegyeren évről évre ta­pasztalható az idegenforgalom fejlődése. Lovas és kerékpáros turisták kedvenc kirándulóhe­lye a sziget, s kiváltképp Pócs­megyer. Az itt élők úgy vélik, az elkövetkező évek, évtizedek különös rangot adnak majd a településnek. Addigra a címer már csak megbecsült és múltat idéző jelkép lesz. Területe: 1412 hektár Lakosok száma: 860 Házak száma: 230 Üdülőházak száma: 2200 Infrastruktúra: villany, víz, telefon százszázalékos, gázvezeték épül Egészségügyi ellátás: vállalkozó háziorvos, anya- és csecsemővédő, fogorvos. Oktatási intézmények: óvoda, az iskolában két első osztály a szigetmonostori általános iskola tagiskolájaként Vállalkozók száma: 54 Éves költségvetés: 43 millió forint Ingyen autóbuszjegy a Surányi sziget parcellázásához. Nag­ys. személy részire Érvényes csak a lenti járatra i miiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiniiiiiiriimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiimiiiiiii telik, így hát szinte folyamatos jöbb vizű strandja. A négy és fél a közműépítés, most éppen a hektáros bányató körül kiala­­gáznál tartanak, s készülnek kolt már az infrastruktúra, s a egyéb fejlesztések is, hogy itt nyári hétvégeken naponta két maradt befejezetlenül az óvó- és fél-háromezer ember jön ide fának szánt nagyépület­hez szórakozni, pihenni. Horváth egyébként az előző polgármes- László Mihály úgy mondja, tér és képviselő-testület­­e- nemcsak a forintbevétel fontos, Oda, Vissza. A táj legfőbb vonzerejét a Duna jelenti Budapest, 1932. HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Az üdülők Nagy valószínűséggel bölcsen a jövőbe látott Surányi Miklós földbirtokos, amikor úgy dön­tött, parcellázásba kezd. Min­den bizonnyal jól jött az akkori, harmincas évek eleji pengő az eladónak, de jól jött a telek is a kispénzű vevőknek, pesti polgá­roknak. Surányi uram igazán megadta a módját az értékesí­tésnek, mert lám, mint a busz­jegy is igazolja: a vevőket a helyszínre vitte - lássák mit vesznek. Persze fél évszázadnál több telt el az első parcellázás óta, s azóta az üdülőtelep terebélye­sedett. A földbirtokos neve után Surány lett az első pócs­megyeri üdülőterület, de kö­vette azt később a Vadaskert, a Csendestelep, a Götz-sziget. Hogy öröm vagy gond a pócs­­megyerieknek a hatalmas üdü­lőtelep? Úgy mondják: öröm is, gond is. Mert az üdülőtulajdo­nosok ugyan külön egyesületbe tömörültek, de minden kötele­zettségen túl is „összenőttek” a faluval - nincs ellenségeskedés, inkább barátság. Ezt jelzi pél­dául, hogy a helybeliekből meg­alakult 40 fős polgárőrség az üdülőterületet is vigyázza, de hamarosan az üdülőtulajdono­­sok is beszállnak a szolgálatba. Egyébként bevételt és terhet, kiadást is jelentenek az üdülők, hiszen az adók jelentős részét elviszik a kommunális szolgál­tatások. S. Boda András

Next