Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1997. május
1997-05-02
1997. május 2., péntek PEST MEGYEI KRÓNIKA Jegyző, érdemkereszttel A jogszerűség és az önkormányzati érdek időnként ütközik Népszerű polgármesterről még lehet hallani, a közkedvelt jegyző viszont ritka, mint a fehér holló. Helyzetük, feladataik eleve kizárják, hogy akár a lakosság, akár az önkormányzati képviselők körében közszeretetnek örvendjenek. A jegyzők dolga az igazgatási szakszerűség és a jogszerűség figyelemmel kísérése, bizonyos hatósági jogkörök gyakorlása, ugyanakkor lojálisnak kell lenniük a képviselő-testületekkel, amelyeknek többségét viszont ellentétek osztanák meg. A pártok között ott áll pofozógépként a semleges - és időnként nagyon magányos - jegyző.. Mindezek ismeretében kisebb csodának kell tekinteni, hogy Vác önkormányzatának jegyzője, dr. Kovács Tibor, érdemes és eredményes munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést. - Ön Vácon született, huszonhét éve dolgozik a hivatalban, előbb szabálysértési előadóként, majd gyámügyesként, később titkársági osztályvezetőként, a rendszerváltás óta jegyzőként. Ha lenne ismertségi lista a városban, lehet, hogy listavezető lenne, ám a népszerűségi listát biztosan nem vezetné... - Bizonyos szempontokból megkönnyíti a munkámat, hogy helybéli vagyok, szinte minden embert ismerek, más tekintetben azonban viszont megnehezíti. Jobban átérzem a jogszerűség és a helyi érdekek konfliktusát, hiszen a magam lehetőségei között mindig ezt a várost akartam szolgálni. A családom már régen nem jön velem sétálni, mert megunta, hogy vasárnap délelőtt is azt nézem, hol süllyedt meg a járda, hogyan került az út mellé engedély nélkül egy reklámtábla. Ha az előbbi ügyében intézkedem, azt természetesnek tartják, ha az utóbbiban, akkor az érintett nem örül neki. Nyilván az sem növeli a jegyző népszerűségét, hogy a rendeleteket ugyan a testület alkotja, de az államigazgatási határozatot a hivatal küldi ki, mégpedig a jegyző aláírásával. - A jegyző mégiscsak megpróbál valamiféle konszenzust találni a jogszabályok és az önkormányzat, a lakosság érdekei között? - A jegyző feladata a képviselő-testület munkájának előkészítése és döntéseinek végrehajtása, vagyis tevékenysége a várospolitika része. Ugyanakkor az állami politika címzettje is, hiszen számára a központi jogalkotás adja meg a mozgásteret, a gyámügyi, az építésügyi igazgatásban, a szabálysértési ügyekben, és sorolhatnám tovább. Az ügyeket tehát, ne lehet „jogtisztán” kezelni, az önkormányzati érdek nemegyszer ellentétes a jogszerűséggel, hiszen a képviselő-testület elsősorban hatékonyságra törekszik, és a választók is a célszerű, hatékony működést kérik számon képviselőiken. Úgy tűnik, hogy a választások közeledtével tovább nehezedik a jegyző helyzete, vannak, akik politikai tőkét szeretnének kovácsolni az apparátus kritizálásából, főleg, hogy a testületi üléseket a helyi televízió is közvetíti. Nem tart attól, hogy mindkét oldal részéről megszaporodnak a támadások? - Sokszor érzem a szakmaiként feltett kérdések mögött a politikai motivációt. És úgy érzem, hogy eddig sikerült is elkerülnöm, hogy bármelyik oldal érdekében pártosságot vállaljak, persze, válaszaim időnként egyik vagy másik pártot kedvezőtlenül érintettek. Természetes, hogy a választások közeledtével minden képviselő szeretne eredményeket felmutatni, a költségvetésből pénzt kapni arra, hogy saját területének gondjait megoldja. - Egy-egy vitát végighallgatva úgy tűnik, hogy a jegyző kereszttűzbe kerül, s igen egyedül van, így érzi ezt ön is? - Nem, mert egy egész hivatal áll mögöttem. Eddig beváltak a döntéseim, elsősorban azért, mert lelkiismeretes kollégákkal dolgozom együtt. B. J. I LAPOZGATÓ Villanyszámla A GÖDÖLLŐI SZOLGÁLAT a város közvilágítási állapotait ecsetelve arról ír, hogy az önkormányzat erre az évre 3 millió forintot irányzott elő Gödöllő közvilágításának fejlesztésére és karbantartására, mindemellett olyan felmérésbe kezdtek, amilyenre harminc éve nem volt példa. Azt vizsgálják, a hálózat mely pontjaira lehet fogyasztásmérő órával rácsatlakozni, ugyanis végre szeretnék elérni, hogy a város csak annyit fizessen a közvilágításért, amennyi energiát valóban fogyasztott. Ceglédi krimi A közbiztonság a témája több írásnak a CEGLÉDI KEK ÚJSÁGBAN. A legmegdöbbentőbb mégis egy olvasói levél. A neve elhallgatását kérő ceglédi asszony beszámol róla, hogy este hazafelé menet női sikoltozást hallott. Azt hitte fiatalok zajonganak, szórakoznak egymással. Közelebb érve látta, hogy az utca túloldalán emberalakok dulakodnak, és ütések hangját lehetett hallani. Érthetően nem mert közelebb menni, ő is sikoltozni kezdett, majd segítségért indult. Szerencséjére talált is egy kerékpárost és egy ismerős autóst. Visszarohantak, addigra az áldozatnak, egy terhes fiatalasszonynak sikerült kiszabadulni támadója kezei közül, aki azért bántalmazta, hogy a táskáját elvegye. Természetesen riasztották a rendőröket is, de a támadó, valószínűleg a közeledő segítség láttán már régen elmenekült. Az olvasó rezignáltan teszi fel a kérdést: milyen világ az, ahol a város egyik főutcáján egy terhes nőt is megtámadnak? Agrárálmok Az UNIVERSITAS, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem lapja interjút közöl Katona Istvánnal, a Gödöllői Agrárközpont Közhasznú Társaság igazgatójával, aki szerint a társaság célja, hogy Gödöllő Magyarország agrárfővárosa legyen. Szerinte erre minden adottság megvan: az egyetem szellemi kutatási háttere, elismert mezőgazdasági gyakorlati munkája, és az első alkalommal itt megrendezett országos mezőgazdasági kiállítás jó híre. Az egyetem mellett a társaság elképzeléseinek megvalósítását a hazai agrárgazdaság olyan meghatározó cégei is támogatják, mint a Bábolna Rt., a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, a Herceghalmi Mezőgazdasági Kombinát, amelyek tagjai a közhasznú társaságnak. Nagy reményeket fűznek az agráriumhoz kapcsolható idegenforgalmi és sportélet fejlesztéséhez is, mert tavaly nagy sikere volt az először megrendezett gödöllői lovas napoknak. Már készülnek az Agri Expo ’97 agrárkiállításra és -vásárra, amelyet augusztus 29. és 31. között az OMÉK területén rendeznek meg. Sirálytörténet Igazán nem nagy ügy, amiről a VÁCI NAPLÓ ír: a madárbarátok az elmúlt napokban megmentettek egy megsebzett sirályt, amely ma már a budapesti állatkert lakója. A sirály - amelyet megenni nem lehet - egy orvvadász golyójának esett áldozatul, egy forgalmas váci parkban, a Ligetben. S miután a semmire se jó madarat elvinni nem volt érdemes, hát otthagyták vergődni. Egy diák találta meg, aki - ki tudja, miért éppen oda - bevitte a városházára. Ott nem mondták azt, hogy nem idevaló „ügyirat”, hanem dobozba tették, Pestre vitték, ahol az állatkert madárházának orvosai megműtötték. Igaz, repülni már soha nem fog, de az állatkerti tó partján még sokáig elsétálgathat, ha kellőképpen megerősödik. Hogy ki volt a lelketlen orvvadász - senki se látta. És ha látta volna is, mit lehet tenni egy fegyveres ember ellen? Tetten érni? Tanúskodni? Ez a sirály most jobban járt, mint nagyon sok ember. D. L. NÉPSZABADSÁG 27 A sokéletű Pócsmegyer mind népesebb Pócsmegyer első okleveles említése 1497-ből való, de tartja magát a helybeli idősek legendája is, amely szerint a honfoglaló Megyer törzs tagjai már itt éltek. A település - itt a Szentendrei-szigeten - többször született. Hiszen a szarmata kori sírok már települést jeleznek, de itt volt a római birodalom határa, és honfoglalás kori leletek is találhatók a térségben. A közeli történelem: 1838-ban a nagy árvíz öt ház kivételével elmosta a falut. Területe mindig is nagy volt. Egykor Pócsmegyerhez tartozott Leányfalu-puszta, most pedig Surány üdülőtelepe teszi nyaralóvárossá a települést. Persze Surány és Pócsmegyer mindennel együtt és mindentől függetlenül őrzi az értéket: a csodálatos tájat, a vízpartot, a kiskertet, s persze a fővároshoz való közelséget. Múlt és jelen - Ez a település önmagát építi. Persze némi segítséggel mondja kicsit hamiskás mosollyal Horváth László Mihály (képünkön). Pócsmegyer például még a jegyzőjét is ennek köszönheti. Mármint azért, mert úgy adtam fel a hirdetést, hogy a Dunakanyar legszebb helyén levő település jegyzőt keres, így és ezért jelentkezett dr. Koczícás Sándor, s mert igazat adott az állításnak, hát maradt. A jegyző rábólint a szavakra, persze mindjárt hozzáteszi azt is, hogy megfelelt a feladat, a fizetség, s a környezet is. - Négy gyerekkel költöztünk ide, a feleségem pedagógus. Úgy gondoltuk, hogy gyermekeink számára ennél egészségesebb környezetet nem találunk. - Nemcsak egészséges, de tényleg szép is - mondja, s mutat ki az ablakon a polgármester. Karnyújtásnyira a gát, a Duna, s azon túl Leányfalu csodálatos panorámája. „A leányfaluiak talán nem tudják, hogy az ő szépségük a mi örömünk” - dörmögi a polgármester. Persze az is a tényekhez tartozik, hogy a túloldal, Leányfalu egykor Pócsmegyer birtoka volt. Kis lélekszámúnak, de nagy településnek is mondhatjuk Pócsmegyert, hiszen igaz félidőben mindössze 840 lakosa van, de tavasztól őszig kint él a városiak zöme, s a 2200 üdülőben hétvégeken olykor 12-13 ezer ember is megfordul. Igen, mert hatalmas vonzerőt jelent a Duna közelsége, a szigetről nyíló panoráma, s a pócsmegyeri, surányi, de fogalmazzunk inkább így: a szigeti hangulat. Horváth László Mihály úgy mondja, a Szentendrei-sziget annyira egységes egész, s annyira közösek az itt lévő települések érdekei, hogy itt a legtöbb dolgot együtt és közösen tudják megvalósítani. Egyeztetik hát álmaikat is, álmaikat arról, hogy a sziget egy nagy idegenforgalmi turisztikai egység legyen, úgy, hogy megőrizzék az értéket, a csendet és a nyugalmat. Ahhoz azonban, hogy az álmok megvalósuljanak, befektetők kellenek, befektetők a nagy álmokhoz. Mert a kisebbekkel ki-ki maga is megbirkózik. Pócsmegyer 43 milliós éves költségvetéséből sok mindenre mondását eredményezte) közösségi célokat szolgál majd. Szeretik az itt élők településüket, s persze azok is, akik kétlakiak. Ez utóbbiak közül sokan költöznek ki Pócsmegyerre, részben, hogy az ifjabb generációknak átadják a városi lakást, másrészt mert úgy döntenek, megéri a napi háromnegyed órás utazás, hogy itt ébredjenek, s itt térjenek nyugovóra. Az utóbbi két évben száznegyvennel nőtt Pócsmegyer lélekszáma. És gyarapodik a falu is, hiszen a polgármester és a jegyző elemi kötelességének tartja, hogy házhelyet biztosítson a pócsmegyeri fiataloknak, segítse család- és egzisztenciaalapításukat. Van a panorámán, a levegőn, a sziget csodáján túl egy másik csodája is a falunak. Ez pedig Pest megye deklaráltan legtiszbár az sem lényegtelen, hanem az az erkölcsi eredmény, amit a szétvitt jó hír ad Suránynak. A címer A falu címere szinte lexikonszerűen foglalja össze a település egykori lényegét. A hajókormány a szigeti és hajós létre utal, a kék ég és a zöld mező, a kasza és a cséphadaró a mezőgazdasági tevékenységre utal, s a középen lévő szamóca az egykori epreseket idézi. Persze a lényeg: a szigeti élet változatlan. Igaz, a nagyüzemi mezőgazdaság - egykori nagybirtokok, későbbi tsz-táblák - helyén ma részben üdülőtelepek, másrészt gyümölcsösök és virágkertészetek vannak. Joggal lehetne napjaink kertészete nyomán a jácint és a tulipán is a címerben. És persze a legújabb arculat is. Pócsmegyeren évről évre tapasztalható az idegenforgalom fejlődése. Lovas és kerékpáros turisták kedvenc kirándulóhelye a sziget, s kiváltképp Pócsmegyer. Az itt élők úgy vélik, az elkövetkező évek, évtizedek különös rangot adnak majd a településnek. Addigra a címer már csak megbecsült és múltat idéző jelkép lesz. Területe: 1412 hektár Lakosok száma: 860 Házak száma: 230 Üdülőházak száma: 2200 Infrastruktúra: villany, víz, telefon százszázalékos, gázvezeték épül Egészségügyi ellátás: vállalkozó háziorvos, anya- és csecsemővédő, fogorvos. Oktatási intézmények: óvoda, az iskolában két első osztály a szigetmonostori általános iskola tagiskolájaként Vállalkozók száma: 54 Éves költségvetés: 43 millió forint Ingyen autóbuszjegy a Surányi sziget parcellázásához. Nagys. személy részire Érvényes csak a lenti járatra i miiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiniiiiiiriimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiimiiiiiii telik, így hát szinte folyamatos jöbb vizű strandja. A négy és fél a közműépítés, most éppen a hektáros bányató körül kialagáznál tartanak, s készülnek kolt már az infrastruktúra, s a egyéb fejlesztések is, hogy itt nyári hétvégeken naponta két maradt befejezetlenül az óvó- és fél-háromezer ember jön ide fának szánt nagyépülethez szórakozni, pihenni. Horváth egyébként az előző polgármes- László Mihály úgy mondja, tér és képviselő-testülete- nemcsak a forintbevétel fontos, Oda, Vissza. A táj legfőbb vonzerejét a Duna jelenti Budapest, 1932. HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Az üdülők Nagy valószínűséggel bölcsen a jövőbe látott Surányi Miklós földbirtokos, amikor úgy döntött, parcellázásba kezd. Minden bizonnyal jól jött az akkori, harmincas évek eleji pengő az eladónak, de jól jött a telek is a kispénzű vevőknek, pesti polgároknak. Surányi uram igazán megadta a módját az értékesítésnek, mert lám, mint a buszjegy is igazolja: a vevőket a helyszínre vitte - lássák mit vesznek. Persze fél évszázadnál több telt el az első parcellázás óta, s azóta az üdülőtelep terebélyesedett. A földbirtokos neve után Surány lett az első pócsmegyeri üdülőterület, de követte azt később a Vadaskert, a Csendestelep, a Götz-sziget. Hogy öröm vagy gond a pócsmegyerieknek a hatalmas üdülőtelep? Úgy mondják: öröm is, gond is. Mert az üdülőtulajdonosok ugyan külön egyesületbe tömörültek, de minden kötelezettségen túl is „összenőttek” a faluval - nincs ellenségeskedés, inkább barátság. Ezt jelzi például, hogy a helybeliekből megalakult 40 fős polgárőrség az üdülőterületet is vigyázza, de hamarosan az üdülőtulajdonosok is beszállnak a szolgálatba. Egyébként bevételt és terhet, kiadást is jelentenek az üdülők, hiszen az adók jelentős részét elviszik a kommunális szolgáltatások. S. Boda András