Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1997. június

1997-06-20

30 NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1997. június 20., péntek Munkanélküliekből tűzoltók lettek A hajdani, azóta hazánkat tartósan elha­gyott szovjet hadsereg kiskatonái hagyo­mányozták a demokrácia munkanélküli­jeire az út menti árkok kaszálásának ke­servét. Amióta a közhasznú munkások föl lettek találva, rendre nekik jut a kopaszok penzuma. Már ha. Mert Verőcén például a legtöbbjük belebetegedett a parkápolásba, előfordul, hogy egyet ha beküldenek ma­guk közül a reggeli eligazításra. Vannak persze találékonyabb önkormányzatok. A viráglocsolásban érdemeket szerzett köz­munkát némely helyen izgalmassá tudják tenni: tűzoltó lehet, s közmunkás. Ráckeve a jó példa, az önkéntes tűzoltók csapatába tíz munkanélkülit toboroztak, Pilisszán­tón a temetőt gondozzák, s egy-egy na­gyobb baj, például tűzeset után a romokat takarítják el. Afféle falukarbantartó bri­gád alakult belőlük. A tiszta, rendes falu­ban már csak egyetlen ember tartja úgy, hogy a közmunkás a köz kenyerén él. Megszelídítik az elvadult árokpartot BELICZAY LÁSZLÓ FELVÉTELE Kolduskenyéren vagy a falu javára? Saját házunk táját többnyire rendben tartjuk, de sok helyütt nagy kérdés: ki gondoskodjék az utcák, az árokpart, a sportpálya tisztaságáról? Ilyen és ezekhez hasonló feladatokat látnak el a közhasznú munkások. Pilisszántón például nem jel­lemző a gyakran tapasztalt je­lenség, miszerint az önkor­mányzatnak ezen alkalmazottai legjobb esetben is csak a lapátot támasztják az út szélén. Éppen ellenkezőleg. Az itteni közmun­kások nem véletlenül örvende­nek megbecsülésnek a faluban. Szántón nincsenek szemetes ut­cák, elhanyagolt sírok a temető­ben. Senki sem marad segítség nélkül, akinek a háza tetején meglazult egy cserép, vagy ne­tán (mint a napokban is) egy tűz­eset után kell eltakarítani a ro­mokat. - Tudják a faluban, hogy le­het ránk számítani - mondja Czagány Imre, a helybeli iskola és óvoda fűtője és mindenese.­­ Sok helyen meg is kínálnak, há­lából az elvégzett munkáért. Vagy megállítanak az utcán, és megköszönik, amit csináltunk. Mert a szántói közmunkások nemcsak az önkormányzat által kirótt feladatokat végzik el. Természetes, hogy ahol tudnak, közvetlenül a lakóknak is segí­tenek. - Csak egyvalaki mondta ró­lunk, hogy kolduskenyéren élünk - borul el egy pillanatra Czagány Imre arca. - De hát mindenhol vannak rosszmájús­­kodók. Na meg az illető nem volt még munkanélküli... A fizetség valóban kevéske. A három ember hó végén egyen­ként csupán bruttó huszonkét­­­ezer forintot kap. Ám mindegyi­kük örül az állásának, hiszen ta­pasztalhatták, milyen érzés egyik napról a másikra az utcá­ra kerülni. - Kőműves voltam - meséli Szlávik János. - Megszűnt a cég, aztán hiába kerestem munkát. Mindenütt csak a fiatalokat akarják, a negyvenesek sehol se kellenek. Maszekhoz meg nem megyek, mert az nem jelent be. Az csak feketén dolgoztat. Szlávik János takarítja az utakat, lekaszálja az árokparti füvet, gondoskodik róla, hogy az esővíz rendesen elfolyjék az el­vezetőkön. Amint mondja, elé­gedett a munkájával, mert így olyan szabad lehet, amilyen még sohasem. A­ polgármester csak ah­hoz ragaszkodik: meglegyen a dolog - hogy mikor és mennyi idő alatt, az már rájuk van bíz­va. -Jó munka a temetőgondnok­ság - így Sztrehlik Mihály. - Az itteniek tisztelik a halottaikat. Jártak nálunk vendégek, akik csak ámultak, ilyen gyönyörűen gondozott sírokat még nem lát­tak. Elrendezem a dolgomat odakint; ha kell, segítek az idő­sebb asszonyoknak a sír körül. Annál többet látok-futok a foci­pálya miatt. Nyírom a füvet ál­landóan, szaladok benzinért, vi­szem mosatni a felszerelést. Azt se tudom, hol áll a fejem. Bármily sok fáradsággal jár az utóbbi munka, kedvvel beszél erről is, akárcsak társai a magu­kéról. Egyikük sem bánja, hogy rajta a falu szeme. Mindhárman átélték, milyen érzés fölöslegessé válni. Most újra szükség van rájuk. R. V. Szobafestők, parkőrök Ráckevén 170-en részesülnek havi 9200 forint jövedelempótló támogatásban, de valójában 217 olyan személy van, aki hu­zamosabb ideje, önhibáján kí­vül munka nélküli. Az önkor­mányzat­ 47 polgárt tud köz­hasznú munkával foglalkoztat­ni. Hogy mennyire fontos ügy­ként kezelik e két problémát, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy a jegyző, dr. Siiály István irányítja a közhasznú munká­sok foglalkozását. Elsőként a január 1-jén meg­alakult Ráckevei Önkéntes Tűz­oltóságot említi, melynek tíz tagját munkanélküliek közül verbuválták, majd Vágó György tűzoltó alezredeshez helyezték őket. A tíz ember a kiképzés után számos bevetés­ben vett részt, külön vagy együtt a hivatásos tűzoltókkal. A havi jövedelmük bruttó 25 ezer forint, ami ha nem is sok, de biztos pénz. Három szobafestő-mázoló szakismerettel rendelkező sze­mélyből karbantartó brigádot szerveztek. Közhasznú mun­kásként dolgoznak húszan ab­ban a csoportban, amelyik a közterek, utcák rendben tartá­sát végzi, őrzi a parkokat. M. M. Gy. Egyetem a megyéért Megállapodás készül a közgyűléssel A közgyűlés a pénteki ülésen felhatalmazhatja elnökét a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temmel kötendő és határozat­lan időre szóló megállapodás aláírására. Ezt a felsőoktatási intézmény vezetői kezdemé­nyezték, mint közölték: annak érdekében, hogy a megye és az egyetem fejlődése egymást se­gítse, a szellemi kapacitások kölcsönösen jobb kihasználá­sával gyorsabb, dinamikusabb lehessen. Az együttműködés kiterjed­ne a képzésre, továbbképzésre, vidékfejlesztésre, konferenci­ák, szakmai fórumok, kiállítá­sok szervezésére, a nemzetközi kapcsolatokra. Az egyetem például vállalja, hogy elsősorban az önkor­mányzatok igényei szerint bő­víti a közigazgatási képzést. Cserében a megyei önkor­mányzat segíti az egyetem be­iskolázási munkáját, a végzős hallgatók Pest megye területén történő elhelyezkedését. A tervek között szerepelnek kö­zös pályázatok, vidék- és te­rületfejlesztési programok. Mindezekhez a GATE nem­csak a szakértőit adná, hanem diplomamunkákat, doktori disszertációkat is készíttetne a konkrét témákról. Az informa­tikai fejlesztés során az együtt­működés, kölcsönösség szintén egyformán érdeke az önkor­mányzatoknak és az egyetem­nek. A jövőben - ha a szerződés megköttetik - a megyei önkor­mányzat részt vesz az évente megrendezendő AGRI-EXPO mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari kiállítás és vásár meg­szervezésében. Bekapcsolódik az OMÉK előkészítésébe is, többek között azzal, hogy segít egy állandó helyszín létrehozá­sában. V. J. Újragyártott képcsövek Vácról Öt éve működik egy maga nemé­ben páratlan kis üzem Vácon, amelyet legfeljebb a szak­emberek ismernek. A Telva Kft. most azzal hívta fel magára a fi­gyelmet, hogy csökkentette árait. A Telva 2000 Képcsőtechnikai Kft. egyeduralkodó a magyar piacon, az egyetlen cég itthon - és valószínűleg egész Kelet-Eu­­rópában -, amely színes képcsö­vek újragyártásával foglalkozik. A tulajdonos, Johannis Vilmos azzal magyarázza, hogy nem tö­rekszenek nagy ismertségre, nem folytatnak reklámkampá­nyokat. A cég hat dolgozója már így is nehezen tudja kielégíteni az igényeket, pedig napi húsz képcsövet gyártanak, ellátva a hazai szervizeket. Az újragyártás jó üzletnek látszik, s ezt a tulajdonos azzal magyarázza, hogy színes televí­ziók tönkrement képcsöveinek pótlása, vagyis új képcsövek be­szerzése, nehézkes és drága. A képcső-újragyártó üzemben tu­lajdonképpen az történik, mint a sörgyárban, azaz újratöltik a ballonokat. A képcső ballonjá­ból kiszednek minden alkat­részt, és újakkal cserélik ki, újra felépítik a képcsövet, ami ezál­tal újjá válik. A kft. öt éve mű­ködik, és kapacitása már alig­­alig elég ahhoz, hogy a hazai té­vészervizeket kielégítse. De, mint a Telva tulajdonosa és ügy­vezetője elmondta, az utóbbi he­tekben már megkeresték őket Ukrajnából és Litvániából is, hogy oda is szállítson újragyár­tott képcsöveket. A bejelentés szerint a kft. most tizenöt százalékkal csökkenti az árait. Johannis Vilmos ezt azzal indokolja, hogy egy vállalkozó­nak benne kell élnie a gazdasági folyamatokban. Eddig a kft. is csak emelte az árait, de ha már megkezdődött az infláció csök­kenése, akkor ezt a pozitív fo­lyamatot erősítenie kell. Termé­szetesen, tudja, hogy egy kis cég kevés ehhez, de bízik abban, hogy példája követőkre talál. Ezzel párhuzamosan egy új szol­gáltatást is bevezetnek, az újra­gyártott képcsövek közvetlen - tehát nem a szervizeken keresz­tüli - eladását és beszerelését is. B. J. Új szakaszába ért a Korax-fejlesztés Száz munkanélküli jutott tisztes megélhetéshez Tízéves fennállásának újabb szakaszához ért a ráckevei Korax Élelmiszergép Kft. A közelmúltban átadták rendeltetésének az új gyáregységet, mely jelentősen növeli a gyár kapacitását. Az átadá­son jelen volt dr. Hegyháti József, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium helyettes államtitkára, képviseltette magát Svájc és Mongólia budapesti nagykövetsége, eljöttek az or­szág nagy húsfeldolgozó vállalatainak menedzserei, valamint a vá­ros és a térség településeinek elöljárói. - Ez és az ehhez hasonló ese­mények ünnepnapnak számíta­nak, mert manapság létkérdés egy-egy új vállalkozás beindulá­sa vagy továbbfejlesztése - je­lentette ki dr. Kulcsár István polgármester, aki Ráckeve nevé­ben köszöntötte a megjelente­ket, majd önkritikát gyakorolt, lévén, hogy tíz évvel korábban ő maga nem hitt abban, hogy a Korax képes lesz megvetni a lá­bát egy olyan térségben, ahol a nagy iparóriások sorra térdre kényszerültek.­­ A Korax képes volt eleget tenni a megváltozott gazdasági viszonyok kihívásai­nak, vagy én tévedtem. Kívánok minden polgármestertársamnak hasonló kellemes tévedést - mondotta Ráckeve első embere. Hegyháti József adatokkal igazolta, hogy a gépipar újra hú­zóágazat, s ebben jelentős helyet foglal el az élelmiszer-feldolgo­zó gépgyártás. Ezen a téren mu­tatkozik meg leginkább az inno­vációs készség, a pozitív gazda­szemlélet, az új technológiák időben való kidolgozása, s nem utolsósorban az a tény, hogy a termékek versenyképesek nem­csak idehaza, de külföldön is. Szöllősi Árpád ügyvezető igazgató bemutatta az új gyár­egységet működés közben, és is­mertette a termékskálát. A Ko­rax kis- és nagyüzemekben egyaránt használható automati­kus gázüzemű zsírsütő és főző­berendezéseket, forrázó-ko­­pasztó gépeket, főző-füstölő-hő­­kezelő szekrényeket, húsdaráló­kat, hidraulikus töltő-keverő gépeket, hentes kéziszerszámo­kat gyárt, valamint komplett vá­góhidak, feldolgozógyárak kivi­telezését és korszerűsítését is vállalja. A feltett kérdésekre válaszol­va Szöllősi Árpád elmondta, hogy a 4800 négyzetméter hasz­nos alapterületű üzem tulaj­donjogán 70-30 százalék arány­ban magyar és svájci vállalko­zók osztoznak. A mostani beru­házás 320 millió forintba ke­rült, aminek 30 százalékát az IKIM folyósította kamatmentes hitelként. A hitelt öt év alatt kell visszafizetni, s kamat he­lyett jelentős exportbővítést ki­mutatni. Jelenleg Németországgal, Mongóliával, Romániával és Al­bániával van hosszú távú üzleti kapcsolatuk, illetve olyan volu­menű megrendelések, melyek a kapacitásuk zömét lekötik.­­ Nem elhanyagolandó ténye­ző az sem, hogy az új részleg megépítése sok térségi vállalko­zónak és munkanélkülinek adott munkát, vagy az, hogy a beindu­lással 30-ról 100-ra emelkedett a vállalat létszáma - mondotta kiegészítőként Szöllősi Árpád, M. Gy. O. Szentendrei szemétgondok Nyolc-tíz település szemétdíja drágulhat Jelen pillanatban három, olykor négy szemétlerakó helyre szállít­ják a szentendrei és a Szentendre környéki települések kommu­nális hulladékát. A városban a Kéki I. lerakóhely már megtelt, a Kéki II. még fogadja a szemetet, de folyik a rekultivációja. De járnak még Tahiba a szemétszállító autók, s olykor a fővárosba is. A pomázi szemétlerakó ügye még nem zárult le. A budapesti szál­lításokat kivéve a többi hulladéklerakó helynek van egy közös vo­nása, mégpedig az, hogy ezek az év végéig megtelnek. Új hulla­déklerakó helyre lenne szüksége a városnak és környékének, de arra nincs lehetőség, más megoldást kellett keresni. Az igazi megoldás az lenne, ha valahol a régióban találná­nak egy megfelelő földtani adottságokkal rendelkező terü­letet, ahol az új hulladéklerakó hely megépülhetne. A különö­sen védett természeti környe­zetben korábban találtak is a szakemberek egy erre alkalmas területet az úgynevezett Szmer­­dáni horhosban az ízbég felé vezető út közelében, de az első hírre olyan elemi tiltakozás in­dult a szeméttelep ellen, hogy az illetékesek ettől kénytelenek voltak elállni. Az egyetlen lehetséges megol­dás egy úgynevezett hulladékát­rakó- és -tömörítő telep létesíté­se, amely persze magában hor­dozza azt is: az itt átrakott és tö­mörített szemetet valahova el kell szállítani. Győri Ferenc, a szentendrei Városi Szolgáltató Rt. vezérigazgatója szerint meg­találták a megoldást: a térség­ben összegyűjtött kommunális hulladékot - tömörítés után - a Rompolt Kft. bicskei lerakójába szállítják majd. A 2005-ig érvé­nyes szerződés szerint Szen­tendre évi mintegy 60 ezer köb­méternyi plusz a környező tele­pülések „laza” hulladékát tö­mörítés után Bicskén fogadják. Persze ehhez egy megfelelő át­rakótelepre, tömörítőberende­zésekre van szükség. A szentendrei önkormányzat képviselő-testülete elfogadta a javaslatot, s ennek megfelelően a városi szennyvíztelep mellett épül meg a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő átrakó. A mintegy 10-15 millió forin­tos beruházás fedezete egyelőre nem teljes egészében biztosí­tott. A Városi Szolgáltató Rt. bízik abban, hogy pályázatok révén anyagi segítséghez jut­nak, s így megvalósulhat a be­ruházás, amelynek jövő ilyen­kor már működnie kell, hiszen addigra már Szentendre kör­nyékén nem lesz helye a szemét­nek. A tömörítés és a jelentős mér­tékben megnövekvő szállítási távolság természetesen növeli a költségeket, s így a településen­kénti szemétszállítási díját is. Győri Ferenc előzetes számítá­sai szerint ez a költségnöveke­dés elérheti akár a 60 százalé­kot is. Jelen pillanatban az érintett településeken az egy la­kosra vagy egy lakóhelységre jutó havi szemétszállítási díj 68 és 135 forint között van, igaz, vannak települések, ahol az ön­­kormányzatok vállalják e díj­nak jelentős részét. Hogy ki fi­zeti a most következő szemétdíj áremelkedését, nem tudni még, feltételezhető, hogy az önkor­mányzatok költségvetése már nem tud többet átvállalni, s így a lakosság „zsebébe” kell nyúl­ni. A szentendrei Városi Szolgál­tató Rt. a napokban juttatta el előzetes tájékoztató jellegű le­velét az érintett települések polgármestereinek, hogy azok ismerjék a kényszerítő körül­ményeket, s ismerjék azok gaz­dasági következményeit. Szemétdíjügyben úgy tűnik az elkövetkezendő időkben még nagy viták és viharok várhatók az érintett településeken. S. B. A. A szakmunkásokból ritkán vagy sohasem lesz közmunkás TUDÓSÍTÓNKTÓL Verőcén nagy szükség lenne köz­munkásokra, mivel a községnek nincs pénze arra, hogy vállalko­zókat bízzon meg különböző munkák elvégzésével. De hiába próbáltak tavaly kőművest fel­venni közmunkásnak, és egyelő­re az idén is hiába kértek két kő­művest és két festőt a munkaü­gyi központtól. Ebben természe­tesen nem a munkaügyi központ a hibás, mint Pölcz Ernő polgár­­mester mondja, akik jöttek, nem vállalták a munkát. Még akkor sem, ha ezzel a munkanélküli­ellátásukat kockáztatták. Jelenleg öt közmunkást al­kalmaz az önkormányzat, egy az óvodában dolgozik kisegítő­ként, négy pedig a polgármeste­ri hivatal irányításával végez közterület-karbantartási mun­kákat. A polgármester hozzáte­szi, az idén már csak azokat al­kalmazták, akikkel korábban sem volt gond. Ugyanis tavaly előfordult, hogy a nyolc köz­munkásból egyik reggel csak egy jelentkezett munkára... Pölcz Ernő szerint nem jelen­tett nagy könnyebbséget, hogy megszűnt az a kötöttség, amely a település lélekszámának ará­nyában engedélyezte csak köz­hasznú munkások alkalmazá­sát. Igaz, hogy - mint Jakab Gá­bor jegyző mondja - akiket szakmunkásként szerettek vol­na alkalmazni, két-háromszor annyit kértek, mint amennyit az önkormányzat fizetni tud. A munkaügyi központ az össz­költségnek ugyan a hetven szá­zalékát megtéríti, ám csak ak­kor, ha a bér nem haladja meg a 19 ezer forintot. (Ez a bér von­­zataival együtt 27 ezer forint, így az önkormányzatnak havon­ta 8 ezer forintjába kerül egy közmunkás.) Közhasznú munkával lehet foglalkoztatni a jövedelempótló támogatást élvezőket is. Egy korábbi rendelet elő is írta, hogy nekik tavaly december vé­géig kilencven napot kell ledol­gozniuk ahhoz, hogy további két évig részesüljenek a támo­gatásban. Verőcén az érintettek húsz százaléka nem tett eleget - vagy nem tudott eleget tenni - ennek a követelménynek.

Next