Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. május
1998-05-02
NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1998. MÁJUS 2., SZOMBAT 39 Adóztató önkormányzatok Az önkormányzatok állami finanszírozásának módja egyre inkább arra kényszeríti a településeket, hogy növeljék a helyi adókból származó bevételeiket. A lakosságra kiróható adók emelésének határt szab a polgárok fizetőképessége, „taktikázni” legfeljebb az iparűzési adóval lehet. Sok településen az önkormányzatok igyekeznek a vállalkozóknak kedvező feltételeket teremteni, nem mindenütt éltek például a lehetőséggel, hogy az iparűzési adó felső határát a törvény által engedélyezett 1,4 százalékra emeljék. A kisebb adóbevételekkel szemben ettől azt várhatják az önkormányzatok, hogy a vállalkozások szívesebben települnek a térségbe, munkahelyet teremtenek, s megerősödve biztos bevételi forrásul szolgálnak majd a költségvetésnek. Az önkormányzat kivethet még építmény-, telek-, kommunális és idegenforgalmi adót, de egy vagyoni tárgy után csak egyféle címen lehet fizettetni. Ahol például az építményadó mellett döntöttek, már nem vezethetik be a kommunális adót. A polgárokat ott tudják „kímélni”, ahol nagy ipari üzemek működnek, amelyek jószerével eltartják a települést. A szakemberek szerint a megyében jellemző, hogy az önkormányzatok csak olyan mértékben adóztatnak, amennyire arra rászorulnak. Érden például megemelték az iparűzési adót az engedélyezett mértékben, de beépítettek a rendeletbe különböző kedvezményeket, hogy a kisebb helyi vállalkozásokat ne terheljék túl. A magánszemélyeknek kommunális adót kell fizetniük, de ez a maximálisan kiszabható 12 ezer forinttal szemben mindössze nyolcezer forint, amelyből az állandó helyi lakosok ötvenszázalékos kedvezményben részesülnek. A városban az önkormányzati bevételek alig 10-12 százalékát teszik ki a helyi adók. Százhalombatta a két nagyüzem - Mal Rt., hőerőmű - okán jelentős kedvezményekkel segítheti vállalkozóit. Mint Prattkó Józsefnétől, az adócsoport vezetőjétől megtudtuk, ez elsősorban a kezdő, illetve a kisvállalkozókat érinti. Nekik évi nettó 30 millió forintos bevétel alatt, vagy ha 10 főnél kisebb létszámmal dolgoznak, egyáltalán nem kell adót fizetniük. Így is a városkasszába befolyó összeg több mint felét a vállalkozók fizetik. A városban van építmény-, illetve telekadó is, s ez megközelíti a törvényben meghatározott legmagasabb összeget. Szentendre lehetőségeihez mérten szintén vállalkozóbarát. Rudolf Ágnes, a szentendrei adócsoport vezetője szerint a felső határnál ugyan iparűzési adójuk alig alacsonyabb -1,3 százalék -, a kezdő vállalkozók azonban egy évig teljesen adómentesek. Az itteni iparűzők 15-20 százalékkal járulnak hozzá az önkormányzati bevételekhez. Nagykáta adópolitikája szintén a kisvállalkozókat segíti, bevételre elsősorban a nagy cégek adójából számít a település, legnagyobb mértékű pedig a pénzintézetek adója. Amennyiben a vállalkozónak a minimálbér kétszeresénél kevesebb a bevétele, nem kell adót fizetnie. Ez a város is várja a vállalatokat, így például a nemrégiben idetelepült japán cég ötéves adómentességet élvez. Örkényben a kisvállalkozók bevételük 1,4 százalékával adóznak, míg a nagyvállalatoknak csupán öt ezreléket kell fizetniük. A településnek pedig már nagy szüksége lenne egy nagyobb cégre, hiszen a vállalkozói befizetések idén alig érték el az összes bevétel egy százalékát. Kun J. Viktória BEVEZETETT HELYI ADÓK Település neve Vagyoni típusú adók Kommunális adók Helyi iparűzési adó építményadó magánszemélyek Ft/év vállalkozók Ft/fő nettó árbevétel %a napi átalány Ft/nap Cegléd 120 Ft/m2 0,95 5000 Dunabogdány 70 és 200 Ft/m2 1000/1500 kereskedők: 1,2 egyéb: 1 Érd állandó lak.: 4000 nem áll. lak.: 8000 1,4 Gyál 900 Ft/m2 Nagykáta kereskedők: 1,2 pénzintézetek: 1,4 egyéb: 1,0 1000 (1-5 fő) 1500 (5-20) 3000 (20) Nagykőrös 1000/2000/3000 2000 1,4 Örkény 1500 kereskedők: 1,4 egyéb: 0,9 nagyvállalat: 0,5 Pusztavacs 4000 0,8 Százhalombatta 850 Ft/m2 2000 1,4 Szentendre 3000 2000 1,3 1000 Ellopott nagykőrösi virágok Szülőt nem érhet nagyobb csapás, mint elveszíteni gyermekét. Csodával egyenértékű, ahogy meglett emberek próbálják tartani magukat, mintha meg akarnának felelni valami sohasem volt, betarthatatlan, ám általuk mégis betartani szándékolt parancsnak: minél kevesebbet mutatni meg a külvilágnak fájdalmukból, szenvedésükből. S a halálnak is vannak fokozatai és szörnyűségei, a betegség hosszú folyamatától a pillanat alatt bekövetkező tragédiáig, amely akár egy hibás váltóállítás formájában követeli áldozatait. Szajol: Szörnyűséges vasúti katasztrófák kapcsolódnak e településhez. 1994 decemberében Nagykőrös is gyászolt, keseregve a fiatal, reményteli élet derékba tört álmai, az értelmetlen halál felett. Így gyászol az a család is, amelyikről történetünk szól. A városban sokan ismerik kálváriájukat, ők úgy tartják, nevük említése nem fontos. A szülők gyásza múlhatatlan. Hiába telt el azóta esztendők sora, az anya is, az apa örök gyásszal szívükben próbálják kitörölhetetlen fájdalmukat enyhíteni. Ilyenkor új értelmet nyer, ismeretlen formát talál az emlékezés vágya, a reménytelen akarat. Ilyen formának, az emlékezés szinte egyetlen lehetséges színterének kínálkozik a temető - amely a szenvedés eddig tapasztalhatatlan új kínjait tudja csak nyújtani. Ahogy más szülő élő gyermeket halmozza el szeretetével, gondoskodása megannyi formájával, úgy lett a tragédia sújtotta család egyik célja az, hogy méltó emléket állíthassanak kedves leányuknak. Aki most bólogat, s ezt természetesnek hiszi, nem ismeri a temetőkben szokásos eljárásokat, ahol centiméterrel mérnek sírhelyeket, s ötszörös szorzóval büntetnek, ha a porhüvelynek kiszabott teret valamivel nagyobbra veszik - egyébiránt szóbeli engedély birtokában. Nem hihető, hogy valaki is utánagondolt volna, milyen érzés lehet a meg nem ért születésnap küszöbén a síremlék felállításának lehetőségén hadakozni. A család — ha nehezen is - túljutott a megpróbáltatáson. Az anya szemeiből amúgy is kitörölhetetlen a szomorúság, kifogyhatatlan a könny. A fájdalomnak nincs súlya, abból bárki bármennyit is elbír. Bizonyára ezt gondolja az is, aki világszükségletét rendszeresen erről a sírról biztosítja. Végeredményben könnyű dolga van. A család szinte minden egyes nap kint van a temetőben, hol selyemvirágot, hol meg koszorút visz, aztán gyertyát, mécsest cserél és pózol - mikor mit lopnak el. Jó, ha egy-egy virágcsokor a síron virulhat két napot. Most, legutóbb a húsvét szent ünnepén, a bronzból készített virágtartót letörték, lefeszítették. Az anya fájdalma fegyelmezett. Nem sír hangosan, nem átkozódik, kisírt szemével kérdőn néz az égre. Az apa nem tud mit kezdeni a sírtolvajjal. Alighanem a család el sem akarja hinni, hogy mindez velük történik meg. Jobb híján próbálják megérteni a tolvaj lelkivilágát. Megérteni a megérthetetlent. Lehet-e lelke az ilyen lelketleneknek?! B. O. Politikai hirdetés TORGYÁN CEGLÉDEN! Dr. Torgyán József a Független Kisgazdapárt elnöke ismerteti pártja programját május 3-án (vasárnap), 18 órakor a Művelődési Házban. MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! A DTF Kft. vecsési telepe kőolaj- és földgázvezetékek javításához, építéséhez minősített hegesztőt keres. Munkahely: a kft. működési területe (változó munkahely). Feladat: pozíciós csőhegesztések, cellulózbevonatú elektródával, illetve gépészeti munkák végzése. Fizetés: megállapodás szerint. Juttatások: az érvényes kollektív szerződés szerint. Gépkocsi-vezetői engedély szükséges, a tehergépkocsira is érvényes jogosítvány előnyt jelent. Jelentkezni lehet a 06 (29) 350-179/30379-es telefonszámon Kiss Péter telepvezetőnél, illetve személyesen a DTF Kft. telephelyén a MOL Rt. KFV vecsési telepén (Vecsés, Új Ecseri út). A Generali Budapest Biztosító Rt. Budapesti Területi Értékesítési Igazgatósága keres budai, belvárosi és salgótarjáni önálló egységeihez a biztosítási szakmában gyakorlott, az üzleti hálózat építésében, működtetésében sikeres vezető munkatársat. A jelentkezéseket -z önéletrajz csatolásával - 1998. május 15-ig Baross Gyula értékesítési igazgatónak kérjük eljuttatni a 1132 Budapest, Váci út 36-38. címre. ____________ Séta a villanyóra körül - Én, Raffael József, a feleségemmel meg a három kiskorú gyerekünkkel lakunk itten a Kossuth Lajos utcában Monoron, szemben a polgármesteri hivatallal. Balogh Erzsébet, aki a feleségem, önkényesen költözött be két évvel ezelőtt, amikor az Acsádi utcában a házat, ahol szintén önkényesen laktunk, kipakoltatta az önkormányzat. De hogy pakoltatta ki! Hogy otthon se voltunk. Megvárták, amíg elutaztam meglátogatni a testvéremet, és mindent kihurcoltak a ravatalozóba, ahol kiutaltak nekünk egy húsz négyzetméteres szobát. Hogy félnénk mi ott a három gyerekkel? Meg különben is, én ott félek! Ez igaz, de te most ne beszéljél, majd én mondom. Mink a feleségemmel legelőször is a Zólyom utcában laktunk. Deszkabódéban, ami körbe volt tapasztgatva, aztán amikor jött az eső, tetőtől talpig beázott, és ott tocsogtunk a pici gyerekekkel, abban az odúban, ahol még villany se volt. Mert ezt örököltem a szüleimtől, hát nekünk ez jutott. De én ezt nem bírtam már elviselni, úgyhogy 1983-ban beadtuk a lakásigénylési kérelmünket. Átvették az igénylést, azóta nem történt ezen a vonalon semmi. Nem kaptam még csak szükséglakást se, pedig a Zsoltika meg az Ibolyka picik voltak, a Bözsike meg a legkisebb közöttük. - Innen mentünk az Acsádi utcába, ahova úgy költöztünk be, hogy az O. Gyusza... - Biztos tetszik ismerni a Gyuszát, az állandóan a tévé-intézeteket járja, amikor meg kijön, tiszta úriember, pénz, ékszerek, minden. Ő lakott ott az Acsádiban, és neki fizettünk bizonyos összeget azért, hogy amíg a tévéintézeteket járja, mi addig a lakásában lakhassunk. Aztán közbe meg odaköltöztek a házba a Sörösék és a Vidákék is, úgyhogy a Gyusza ilyen helyre már úgyse jött volna vissza, tehát maradhattunk. De a polgármesteri hivatal eladta, mi meg kikerültünk tulajdonképpen az utcára, mert a ravatalozóban azt a szobát nem fogadhattuk el. Kihívtam én akkor rájuk a kamerát, itt volt a Nádai Gyula is meg mindenki, de nem történt semmi, úgyhogy télvíz idején belejöttünk ebbe az üresen álló lakásba. Viszont a villanyórát azért nem kaphatjuk vissza, mert kihívtam rájuk a kamerát. Ez így van. Ugyanis nyolc hónapja nincs villanyunk itt, a város közepén, ahol fényben úszik az egész utca, de a mi villanyóránkat a jegyző úr nem engedi visszaszereltetni. Pedig voltam a hivatalban, kitettem tízezer forintot az asztalra, ebből futotta volna az elmaradt villanyszámlára is, mert három részletet nem tudtunk fizetni, nem volt ugyanis munkám akkor. Most jelen pillanatban is abból élünk, hogy ruhákat árulunk a kispesti piacon. - A Démásznál azt mondták, hogy visszaszerelik, nekik az a jó, ha szedhetik a pénzt, mindegy, hogy kitől. A polgármester azt mondta, ő nem avatkozik a jegyző úr dolgába. A jegyző úr viszont nem akarja. Mert kihoztuk rá a kamerát. - Meg arról van itt szó, hogy a villanyóra valakinek a nevén kell hogy legyen. Aki ezt a lakást bérelte, az Pilisre költözött, az ide már nem fog visszajönni. Nekünk viszont ez a lakás jó lenne, meg is tudnánk venni, segítene a feleségem egész családja. Kifizetnénk egy nagyobb összeget, mondjuk kétszázezer forintot, a többit részletre. Mint mások. Itt már úgyis csupa cigány lakik, ebbe a házba magyar ember be nem költözne, hiába is utalnák ki neki. Nekünk meg mégse adják. Nem öntenek tiszta vizet a pohárba, nem mondják, hogy menjünk innen ki, pedig ez is nagyon idegesítő, mert itt lakunk, aztán nincs kinek fizetni érte. Csak úgy vagyunk itt ingyen. De azt se mondják, hogy maradhatunk, mert akkor vissza lehetne kötni a villanyórát, nem kéne kézzel mosnom az egész családra, nem vakoskodnánk itt esténként, a gyerekek készülhetnének rendesen az iskolába. Ha szükséglakás lenne, azt is megvennénk. Nem járunk segélyért se. Egyszer voltam segélyért, az igaz, hogy akkor erősebben rájuk csuktam az ajtót. Ki is hívták a rendőröket, ott nyugodtan megvártam őket, mondtam, hogy nem csináltam én semmiféle bűncselekményt. De Monoron ez van, itt teszikveszik a cigányokat az összes problémájukkal együtt, nem azon vannak, hogy azok is kikecmeregjenek az ilyen életből, mint amilyenben mi is vagyunk most. - Valóban önön, Szekeres Sándor monori jegyzőn múlna egy villanyóra sorsa? - Te jó ég, dehogy. Mi közöm nekem a villanyórához? Arról van szó, hogy annak a lakásnak, amiben Raffaelék most élnek, van hivatalos bérlője. Aki egy időre ugyan valóban elköltözött, ám közben élni kívánt azzal a jogával, hogy a lakást megvásárolhassa. Ebbe a képviselő-testület nem ment bele, mire a bérlő perelt bennünket, és meg is nyerte a pert. Hétgyerekes özvegyaszszonyról van szó. Raffaeléknek tehát a villanyóra ügyében is vele kell tárgyalniuk. - Ha tehát vele nem sikerül egyezkedniük, esetleg újabb kilakoltatás következik? - Ezt már ugyancsak a bérlőnek kell kezdeményeznie. Viszont abba a ravatalozóban lévő lakásba, amit mi Raffaeléknek kiutaltunk, időközben ugyancsak önkényesen költözött be egy másik roma család. S mert Monoron már szükséglakás sincs, ez a séta, amely a villanyórától indult és a lakáshelyzetnél torpant meg, a végkimerülésig folytatódhat. K. Zs. Ki adja vissza a villanyóránkat? S egy lakást is hozzá... dudás dénes felvétele Gazdagrét közelében működő, építőanyag forgalmazásával foglalkozó cég keres minimum középfokú építőipari végzettséggel rendelkező 30-35 éves műszaki titkárnőt A fényképes életrajzát, a fizetési igény megjelölésével kérjük eljuttatni: H-1056 Budapest Pf. 118. Jelige: júniusi belépés.