Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. október
1998-10-17
42 NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1998. OKTÓBER 17., SZOMBAT A Jálics-domb titka Gyál külterületén van egy vakondtúrásnál alig nagyobb földdudor, amit Jálicsdombnak hívnak. A gyáliak nagy része nem ismeri a név eredetét, még kevésbé a névadókat. Van aki úgy tudja, bárók vagy grófok voltak, mások szerint kikeresztelkedett gazdag zsidók, akiket 1944-ben deportáltak. Mivel a Jálicsok sokban hozzájárultak Gyál fejlődéséhez a századforduló idején, megérdemlik e rövid megemlékezést, aminek a forrása autentikus. Beszélgetőpartnerem dr. Jálics Pál professzor volt, aki az USA- ban, Ohio államban él, s a Cleveland State University számítástechnikai tanszékének tanára. - Kezdjük az origináléval. Volt-e kutyabőr, s ha igen, milyen ranggal ruházta fel a családot? - Az egyik ősöm ármálist kapott, ami köznemesi sorba emelte a családot, ám mint azt nyilván ön is tudja, ehhez csak címer járt, birtokot nem adtak hozzá. Szerencsére a Jálicsoknak jó üzleti érzékük volt, és értettek a borhoz. Több generáción keresztül bornagykereskedésük volt Budán. 1880-ban, amikor Károlyi gróf áruba bocsátotta gyáli birtoka egy részét, Jálics Géza, a család doyenja ezer holdat kanyaríttatott ki a homokpusztából, s betelepíttette Franciaországból hozatott szőlőoltványokkal. Ezzel egy időben készült el a villa is, amit a gyáliak következetesen Jálicskastélynak, a dombot pedig, amire épült, Jálics-dombnak nevezték. A villát a második világháború végóráiban bombatalálat érte, s ami megmaradt belőle, azt a lakosság szép lassan elhordta. -Ezek szerint jó befektetés volt a földvásárlás Gyálon ? - Nézőpont kérdése. A birtokot a nagyapám örökölte meg 1912-ben, majd tőle az apám 1927-ben. Ismereteim szerint sem Géza, sem nagyapám nem produkált látványos eredményt, apám idején nullszaldós, sőt veszteséges volt a szőlészet. Egyrészt az akkor dúló világválság miatt, másrészt mert sorozatosan rossz évek követték egymást, a szőlőtelepítvények sorra kifogytak. Az is tény, hogy apám eredetileg hivatásos tiszt volt, Trianon után szerelt le, s menetközben tanult bele a gazdálkodásba, meglett fejjel végezte el a Magyaróvári Gazdasági Akadémiát. Sejtem, ennek ellenére lélekben örökre megmaradt katonának. Egy biztos, a birtok jövedelmezősége alapján aligha érdemeltük ki az „osztályidegen” besorolást, s az ezzel járó meghurcoltatást ’45 után. Jálics professzor apját, Jálics Kálmán tartalékos honvédszázadost 1941-ben behívták járási leventeparancsnoknak, s a háború vége felé parancsot kapott, hogy a gondjaira bízott leventékkel vonuljon Nyugatra. Nem önszántából tette, s mi sem természetesebb, hogy a család is követte. Anyám és testvéreim egy Nürnberg melletti falucskában, Flossban kötöttek ki, itt születtem én 1945 augusztusában. Apám hét hónap múlva, 1946 márciusában talált ránk, s noha anyám óvta a hazameneteltől, ő mégis emellett döntött. Mint mondotta, neki nincs mitől féljen, nem követett el semmit, amiért felelősségre vonják. Anyámnak lett igaza. Alighogy hazaértünk, nyomban letartóztatták, majd hosszas procedúra után kilenc hónap börtönre ítélték azon a címen, hogy magyar fiatalokat vitt ki a bizonytalanságba. A Népbíróság nem vette tekintetbe, hogy ezek a fiatalok mind hazajöttek, s apám mellett tanúskodtak a tárgyaláson. Sajnos ezzel nem zárult le az ügy, mert amikor szabadult, lecsapott rá az ÁVO. Hogy mit élt meg az Andrássy út 60-ban, arról soha nem beszélt, ám abból, hogy szép lassan elfogyott, tudtunk következtetni. 1950-ben a kőbányai Bajcsy-Zsilinszky kórházban hunyt el. Eközben Jálicsné egymaga kínlódott a gazdasággal, a család a romos villa alagsorában élt. Az első időkben azok élelmezték őket, akik hajdan cselédként dolgoztak a birtokon. - Ha apám kizsákmányolta volna a cselédséget, aligha segítenek a családon. Még betegen is azt hajtogatta, mutassuk meg az új rendnek, hogy tudunk, akarunk dolgozni. Tele volt tervekkel, jó szándékkal. Máig sem értem, miért kellett egy ilyen embert elpusztítani, majd elüldözni a családot Gyálról. Jálics Kálmán halála után még nehezebb évek következtek. Jálicsné nem tudott a gazdaságból annyit kihozni, hogy eltartson tizenkét embert, s jusson a beadásra is. Az idősebb fiúk bejártak Pestre dolgozni, alkalmi és segédmunkát végeztek. 1953-ban, amikor kezdtek fellélegezni, újabb csapás érte a családot, kilakoltatták őket a villából. Huszonnégy órát kaptak a hurcolkodáshoz egy gyáli szükséglakásba. - Ma is elszorul a torkom, ha eszembe jut ez a megaláztatás. Pedig csak hétéves voltam. A barátaink, jóakaróink akkor sem hagytak cserben bennünket, segítettek költözködni, a szimpátia és szeretet számtalan jelét adták. Azt hiszem, a családomból a nagymama szenvedte meg leginkább a deklasszálódást, s ő örült legjobban, amikor 1956 októberében felcsillant a remény. A remény hamar szertefoszlott, s Jálicsék az utolsó pillanatban, 1956. december 20-án örökre elhagyták Magyarországot. - Egy hónapig Bécsben voltunk, innen indultunk Amerikába 1957 januárjában. Ohio államban, Clevelandban telepedtünk le, mert itt élt a rokonság. Clevelandban érettségiztem, majd elvégeztem az egyetemet. Elektromérnöki diplomát szereztem, amit később kiegészítettem a számítástechnikával. Sajnos a budapesti beszélgetésen özvegy dr. Jálics Kálmánná nem lehetett jelen, mert előrehaladott kora miatt - 96 éves — már csak ritkán utazik. - Anyám egy rendkívüli asszony, valamennyiünk példaképe. Valamikor nyelvészként doktorált, több világnyelven beszél. Megérkezésünk után három hónapra már katedrát kapott egy clevelandi katolikus iskolában. Tizenöt évig tanított, ebből tartotta el a családot, mind a tíz gyerekének diplomát adott a kezébe. Anyám abban a szellemben nevelt fel bennünket, ami apánk hitvallása volt: az élet értelme a munka. Jálics Kálmánnét a magyar állam kárpótolta a kastélyért. A családdal egyetértésben a kárpótlásul kapott telkeket átengedték a gyáli katolikus egyháznak. Ezen épült meg az idén átadott öregek otthona. Matula Gy. Oszkár Dr. Jálics Pál és édesanyja A CSALÁD ARCHÍVUMÁBÓL Porsche Buda 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 45. Tel.: 3828-600, Fax: 204-4071 Porsche Pest 1139 Budapest, Fáy u. 27. Tel.: 4515-100, Fax: 350-8965 Ha most Volkswagen Polo-t vásárol, ajándék extrákat választhat hozzá márkakereskedésünk ajánlatából. Ajánlatunk a raktárkészlet erejéig érvényes. Ráadásul 1998. október 31-ig minden Polo modellhez két évig ingyenes Casco-t biztosítunk, amellyel akár 300 000 Ft-ot is megtakaríthat. _______Visszhang_______ Műsorcsináló Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karának docense, a ceglédi Kék Újság főszerkesztője, a Gubody Ferenc-díj egyik első tulajdonosa. A Cegléd Rádió 88 Mit szól hozzá? című műsorában dr. Költői Ádám nem mint riporter - hanem mint vendég - szólalt meg, Szatmári Gábor, a rádió főszerkesztőjének mikrofonja előtt. Mindennek azért van valami, mintegy a Gubodydíjon is túlmutató jelentősége. Rádióműsorról lévén szó, talán kezdjük azzal, hogy a legtöbb városi rádió kénytelen kereskedelmi jelleggel üzemelni. A kereskedelmi rádiózáshoz kell némi műszaki felszerelés, aztán néhány, lehetőleg egymással összetéveszthető hangú, s felejthető tehetségű hölgy vagy ifjonc, akik nagy néha a reklámok közötti, nem túl értékes műsoridőben beolvassák a színes híreket valahonnan a világ túlsó feléről (mert ez a hír a legolcsóbb). Ha valamelyik mikrofonos kidől a sorból, nincs baj, mert úgy öt és hét perc között bárki beletanulhat, s a hallgató nem veszít semmit. Van persze egy másik, egy nehezebb út is, amikor szakembert, igazi hozzáértőt nyernek meg, műsoridőt bíznak rá, meg azt, hogy magához illő témából, magára szabott valamit találjon ki. Szinte minden városban vannak ilyen szakemberek, aztán vagy eléri őket a rádió (tévé), vagy nem. Nos, a Cegléd Rádió 88 szerencséjére dr. Koltói Ádámot sikerült elérniük. A hallgatónak fogalma sincs a kulisszák mögötti dolgokról egyszerűen csak vasárnap délutánonként hallgat valamit, érdekeset valakiről, aki egyébiránt meglehet, szomszédja. S még az is kiderül a szomszédról, amit addig senki sem tudott róla, de a Mit szól hozzá? műsorban kibeszéli. Azazhogy azért ennél egy kicsit bonyolultabb a helyzet, Kohói Ádám kibeszélted vele ezt. A riporter egyébként nem könnyű beszélgetőtárs. Elárulja, nem szívesen beszél magáról - hiszen beszélnek róla, mérhetetlen kíváncsiságáról, emberszeretetéről, beleérzőképességéről a műsorai. Koltói Ádám nem ítél, nem ítéltet, leír, elbeszél, s olykor elvarázsol. Ő nem akar idomulni, nem akar változni vagy változtatni. Meglehet, ez a legnehezebb... B. O. Harminc év Leányfalun Harmincadik nyarát töltötte Leányfalun, a Boldogtanya fölötti hegyoldalban Molnár Géza író, aki érkezéskor őszibarack-, szilva-, almapárlattal kínál. A 46 fokos pálinka készítési ideje 1995. Előttünk a kinyíló táj. Ülünk a teraszon, honnan belátni a könyvvel zsúfolt dolgozószobába is, de mi inkább a Duna ezüstszalagját nézzük. Meg a szigetet, ezt a szép panorámát, ami megfogta az író szívét, amikor először látta meg ezt az akkor sivár birkalegelőt... A harminc éve ültetett fák mára már az eget verik. Három hatalmas nyárfa uralkodik a telken, és a diófa, amely a család ősi helyéről, Abaújból származott Soroksárra, majd egy hajtása a kertbe került. Jókor érkeztem, dióveréskor, amikor jókora zsák telt meg a papírhéjú dióval. A dióverő pózna még ott hever a gyepen. - Ez a fa kertünk ékessége néz, diófájára az író —, csodálatos az illata, hatalmas árnyékot ad, és édesanyámra emlékeztet halálomig. De szeretem az ezüstfenyőt, a tujákat, az alma-, a kajszi- és az őszibarackfákat, mindent, amit ez a kert nekem ad. Mi télen is kijövünk, a ház fűthető, jól érezzük magunkat. Mindig június elején költözünk ki, és szeptember végéig maradunk. Csak akkor megyek be a városba, ha dolgom akad. Miért ne árulnám el, hogy kezdő íróként szerettem Móricz nyomában járni, az almáskertjét megcsodáltuk Móricz Virág idejében. Valójában Fábián Zoltánnak - aki Leányfalu-hívő volt - jelentős szerepe van abban, hogy idekerültem, s ma már őshonosnak érzem itt magam. Mert harminc évet leélni semmiség volt, de visszatekinteni rá fantasztikus idő. - Ezzel a tájjal egyetlen alkotóház se versenyezhet. - Alkotóházban se rossz lenni, de nem biztos, hogy ott jó művek születnek. Viszont Leányfalu ihletet ad. Ez a vidék megtermékenyít, és ahogy mondani szoktam: sokszor „kihúz” belőlem egy-egy írást... Amikor kevés időm volt, a Moszkvicsommal ki-kifutottam, és elszánt energiával írtam végig a napot. Senkit se zavartam, mert akkor is töltőtollal írtam. Észre nem vette senki, hogy dolgozom. Persze mi írók mondjuk az írásra, hogy „munka”, pedig nem az, hanem élvezet. Előveszi a tollát, aranyhegyű Parkert, és én, aki már évek óta szövegszerkesztőn írok, csak álmélkodom. —Milyen művek születtek e kertben? Elsőnek az 1975-ben megjelent Mint egy francia király című regényemet említem, ugyancsak itt írtam a Villa Tahiban-t, majd a Doktor Krauss különös élete sok fejezete is Leányfalun született. Jó itt lenni, élni, pihenni, kertészkedni, gyerekeket és unokákat fogadni, „hazatérni” a városi rohanásból, olvasni, elmélyülni, boldognak lenni, festeni (mert néha kitör belőlem a festő), és vendégeket fogadni. Vagy csak egyszerűen ülni a teraszon, nézni a Duna szalagját, gondolkozni múlton és jelenen, éjszaka a telihold varázsával „Alkotóházban se rossz lenni, de nem biztos, hogy ott jó művek születnek. Viszont Leányfalu ihletet ad. ” takarózni, a kivilágított repülőgépeket figyelni... Vagyis itthon lenni, Leányfalun. Mikor Molnár Géza megjelenik az írószövetségben, sokan tisztelettel elnök úrnak szólítják. A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke vagyok néhány nagy előd után. Először asztaltársaságként létezett ez a csoportosulás a ’80-as évek elején, később vettük csak föl a kitűnő író nevét. Társaságunkat támogatja az írószövetség, helyet ad rendezvényeinknek, összejöveteleinknek. De anyagi létünket a Nagy Lajos Alapítvány teszi lehetővé, ez a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. nagyvonalúságát és mecénásságát dicséri. Csak így tudunk pályázatokat kiírni, díjazni évről évre, és jelen lenni a sokoldalú irodalmi életben. A tagjainknál nem követelmény a baloldaliság, de mi mégis azt a hagyományt követjük, ami a névadónak szelleméből fakad. Más társasággal - például a Móricz Zsigmond Társasággal - együttműködünk. Az arra érdemes írókat Nagy Lajos-díjjal jutalmazzuk, irodalmi esteket tartunk, kiállításokat rendezünk, antológiákat adunk ki, és mindezt Nagy Lajos szellemében. Évről évre ott vagyunk Apostagon, az író szülőhelyén. Megkoszorúzzuk sírját a Kerepesi temetőben, vagyis fenntartva szellemét vagyunk jelen az irodalmi életben. Hamarosan, november 6-án tölti be Molnár Géza a 75. évét. - Mivel nem érzem magam annyinak, amennyit a naptár mutat, ez csak egy pillanatnyi megállást engedélyez. Talán a születésnapom táján megjelenik két új könyvem. A katedrális fényei című történelmi (és mégis mai) regényemet a Belvárosi Kiadó adja ki, míg a válogatott novelláim kötetét, Hózápor Budán címmel, a Hét Krajcár Kiadó jelenteti meg. Azt persze meg kell állapítanom, ez a mai kor, sajnos, nem kedvez a művek megjelenésének. - Én is ott voltam májusban a szövetségben, amikor Az orvos című, 1997-ben megjelent könyvének sikeres bemutatója volt. És most itt ez az újabb két kötet. - Ez azt jelenti, hogy e kötetek megjelenésének most teremtődtek meg a lehetőségei. Itt, Leányfalun, mindenki szereti betakarítani a termését. Így van ezzel az író is. És ez a 75. év már erősen az őszt jelenti. De nekem oly szép ez az ősz. Ahogy ülünk most a teraszon és nézzük a Dunát, én az öröklét üzenetét olvasom ki a természetből. S tudok örülni a zsák diónak, és a megjelenő könyveknek. S mi most e kitűnő pálinkával koccintunk a kertek alatt sétáló 75. születésnapjára. Takács Tibor