Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. október

1998-10-02

NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1998. OKTÓBER 2., PÉNTEK 31 Nagykáta nem kockáztat Az adós családoknak várniuk kell Nagykáta önkormányzata a hátrányos helyzetű családok lakhatással összefüg­gő adósságterheinek enyhítésére hozott kormányrendelet nyomán egyelőre nem módosítja érvényben lévő helyi szociá­lis rendeletét. Erről döntött a rendeletal­kotásra kiszabott határidő előtti napon, kedd este — a ciklus utolsó ülésén — a vá­ros képviselő-testülete. Aggodalomra pedig Nagykátán is van ok. Lakásvásárlásból, építkezésből 133 család 36 millió forint OTP-hitel-tartozást halmozott fel, ennyi a lakástörlesztési el­maradás. A tavalyi év végéig bezárólag meglepően sok - 930 család - közel 3 millió forint értékben nem fizetett szemét­díjat. Másfél millió forint fölötti a lakbér­elmaradás, ugyanennyi pénz hiányzik a vízszolgáltató számlájáról. A mintegy 42 milliós összhátralék nagy része 80-100 helybéli családnak tulajdonítható. A nagykátai képviselők nem vitatták a korábbi és az új kormány jó szándé­kát, miszerint segíteni kell a nehéz helyzetbe került adósokon, amihez a központi költségvetés kétmilliárd fo­rintot különített el az év elején. A váro­si szociális bizottság viszont saját ta­pasztalatai alapján úgy foglalt állást, hogy hiába vállalná magára az állam és az önkormányzat az adósságtörlesztés jelentős részét, ha a fennmaradó 45 szá­zalékos lakossági önerő sem biztosított. Ennek híján a nagy értékű közkiadás ellenére sem oldódik meg a probléma, sőt az önkormányzat kockáztatna, mi­vel annak számláján is halmozódna az adósság. A nagykátai képviselők sze­rint ezért a mostaninál kezelhetőbb kor­mányzati válságkezelő konstrukció kellene. T. F. Bezáratják a pelenkalerakót Bűzlik valami a tápiószentmártoni hulladéklerakó körül, ahol öt eszten­deje földelik el nagy mennyiségben a hulladék selejtpelenkát - jeleztük a nagykátai pelenkamaffiáról szóló szeptember 19-i riportunkban. Ér­deklődésünkre kiderült: a létesítmény kezdettől illegálisan működik. A pe­lenkaguberálásról elhíresült lerakót a hatóságok hamarosan bezáratják. A pelenkanadrágokat Nagykátán gyártó Lancella - Hungary Kft. már a ’90-es évek elején szembekerült a helyi önkormányzattal a selejtpelenka elhe­lyezése miatt. A szeméttelepre kihor­dott hulladékot az ott guberálók folyton meggyújtották. A tűzoltóknak állandó pluszmunkát okozott a tűz, sőt egy al­kalommal a polgári védelmi egysége­ket is riasztották, mondván a pelenka műanyagot is tartalmaz, ki tudja, nem veszélyes-e az égéstermék. A szakszol­gálat ekkor megállapította: nincs szó környezetkárosításról. Ugyanezt a gyártó cég is bizonyította a környezet­­védelmi felügyelőségtől beszerzett ok­mányokkal. A nagykátai képviselőket azonban mindez nem győzte meg: ők új analízishez kötötték a pelenkahulladék városi szeméttelepen való további elhe­lyezését. A cég erre nem volt hajlandó, mondván, egyszer már megtette. Egyébként is szakszerűtlen a nagykátai hulladékkezelés, ezek okozzák a valódi problémát - jelentették ki a Lancella vezetői. A pelenkahulladékot a szomszédos Jászberényből is hamarosan eltanácsol­ták. A rákospalotai égetőmű drágának bizonyult. Ekkor találta meg a cég a tápiószentmártoni vállalkozót, akivel szerződést kötött a selejtanyag elszállí­tására és kezelésére. Ezt az okmányt a jogutód SCA Mölnlycke vette át. A vál­lalkozó 1993-ban a tápiószentmártoni önkormányzattól kért és kapott területet, valamint működési engedélyt hulladék­­lerakó létesítésére. A falu határában, a Malachegyen egy­re terebélyesedő új szeméttelep az ottani áldatlan állapotok miatt kezdettől bán­totta a környezetvédők, vadászok, hor­gászok szemét. A helyi rendőrnek gyak­ran akadt dolga a lerakóból pelenkát ki­termelő - és azzal kereskedő - guberálók­kal. Időközben a vállalkozó a szóban forgó terület tulajdonjogát megszerezte, s mivel földje átnyúlt a szomszédos köz­ség közigazgatási területére, oda is föl­delt el hulladékot. Erre figyelt fel a tápióbicskei polgármesteri hivatal. A jegyző rutinból érdeklődött a talajvédel­mi hatóságnál, hogy ott tudnak-e egyál­talán a tápiószentmártoni hulladéklera­kóról. - Nem tudtunk róla - mondta lapunk­nak Polovi Péter, a Pest Megyei Nö­vényvédő és Agrokémiai Állomás talaj­­védelmi felügyelője. - Holott az 1994- es új földtörvény szerint mezőgazdasági területen kizárólag mi, azaz a talajvé­delmi hatóság adhat ki működési enge­délyt hulladéklerakó létesítésére, mi­után a szakhatóságok és az illetékes he­lyi jegyző hozzájárulását megkaptuk. A szóban forgó terület pedig a bejegyzés szerint szántóföld és erdő. Ha már az új földtörvény megjelenése előtt volt mű­ködési engedélye a lerakónak, azt ne­künk kellett érvényesíteni. Nem tettük, mert ilyet nem kaptunk. A tápiószent­mártoni önkormányzat engedélye 1993- ban - tehát az új földtörvény előtt - két hónapra szólt. A hivatal tudja - ha tudja -, a határidő lejárta után miért nem állí­totta le a tevékenységet? Azaz a lerakó valójában öt éve engedély nélkül se mű­ködik. Se kerítés, se villany, se ellenőr­ző kút. Egyáltalán nem őrzik a telepet. Senki nem ellenőrizte. Úgy tudjuk, a nagykátai pelenkagyártó cég ma már ja­varészt Hollandiából hozott terméket válogat. Ez pedig nem ugyanaz, mint amiről korábban szakhatósági igazolá­sokat kaptak: tudom, mert tárgyaltam erről a korabeli okmányokat kiadó kör­nyezetvédelmi szakemberrel. Nem ve­szélyes anyagokról van szó, de a mű­anyagot tartalmazó hulladék is talajide­gen, megfelelő körülmények között kell tárolni. Mindezek alapján az Erdőfe­lügyelőséggel közösen napokon belül helyszíni bejárást szervezünk. Azon minden illetékes ott lesz, s újratárgyal­juk a kérdést. Annyi bizonyos, hogy a pelenkalerakót bezáratjuk, s kötelezzük a vállalkozót a terep rendezésére, fásítá­sára. A pelenkával foglalkozó cégtől pedig új minősítő igazolást kérünk, s előírjuk, hogy vagy égettesse el a hulla­dékát, vagy oldja meg szabályosan a se­lejt elhelyezését. Amit ezután rendsze­resen ellenőrizni fogunk - mondta a ta­lajvédelmi felügyelő. Tóth Ferenc Mesteri fogásokkal az oklevélért Kinek a hűsölő majmok, kinek a bömbölő lóerők Édesszájúak és műkedvelők egyaránt él­vezhették a mesterjelöltek első, gyakor­lati vizsgáját szerdán Szigetszentmik­­lós-Lakihegyen Pataki János cukrász­műhelyében és a mellette ideiglenesen berendezett kiállítóteremben. Remekelt majd mind a tizennyolc mesterjelölt, akik a kézműves kamara szervezésében először tehettek mester­­vizsgát, s ezután oklevél igazolja: mes­terei a szakmának. Bár akadtak, akik éppen súrolták azt a bizonyos lécet, de a gyakorlati bizonyí­tás után mindenki folytathatta a megmé­rettetést szóbeli és írásbeli vizsgákon. A vállalkozó ifjak reggel hét órától délután háromig méregethettek, kever­­hettek-kavarhattak, díszíthettek, hozhat­ták legjobb formájukat, s persze izzad­hattak is: nem egyszerű produkálni, amikor öt nagymester árgus szemekkel figyeli, ki hogyan veri a tojást, keveri ki a krémet, nyújtja a tésztát. A vizsgázók már hónapok óta tervez­gettek, gondolatban kisütötték már a mű­remeket, miután a dísztortát - vagy in­kább tortafantáziát - mindenkinek el kel­lett készítenie. Pálmafák alatt hűsülő maj­mok vetekedtek a Harley-Davidson-os égetett cukorral, vagy a marcipánkalap­pal, a halasi csipkét idéző hófehér ha­ranggal, a lefekvéshez készülődő színes famíliával vagy a mézeskalácshoz hason­ló, épp a tortán mátkájával ölelkező hu­szárral. Némelyikük teljesen absztrakt al­kotások lettek, egy-egy motívumban akár táncoló cseppköveket vagy éppen kéken alácsorgó vízesést is fel lehetett ismerni, de a lényeg: egyszerűen szépek voltak — az ízek bírálata csak a „nagyoknak” ada­tott meg. Azt azonban már sorsolás dön­tötte el, hogy a hétköznapi kategóriában kinek jut a minyon, az eklerfánk, a linzer, vagy egyszerű töpörtyűs pogácsával kell bizonyítani, s műremeket alkotni. A nagy nevű mesterek szerint ez ugyanolyan feladat minden sütemény esetén: a lényeg, hogy a cukrászok a „nagy cukrászkönyvben” előírt ízeket varázsolják a süteményekbe, így az iga­zi Rigó Jancsinak­­ bizony jobb, ha min­den laikus megtudja — kicsit savanykás­­nak kell lennie! Kun J. Viktória A tortaremekek nem az örökkévalóságnak készülnek, előbb-utóbb valaki beléjük harap HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Besorolják Kétnapos tanácskozásra látta vendégül az ország Tourinform-irodáit a váci és a szentendrei. A TIOSZ, a Tourinform Irodák Országos Szövetsége ezeket a ta­lálkozókat évente rendezi, ahol az idő­szerű problémákat is megvitatják a szak­ma képviselői amellett, hogy megismer­kednek a helyi nevezetességekkel, így tegnap és tegnapelőtt váci és szentendrei kirándulások, tárlatlátogatás, hajókázás és borkóstoló volt a tanácskozások szü­neteinek programja. Az idei összejövetel legfontosabb té­mája az volt, hogy a Thurinform-irodák működését a nemrégiben megalakult re­gionális idegenforgalmi bizottságok el­lenőrzik a jövőben, bár a szakmai irányí­tásuk továbbra is megmarad a Magyar Turizmus Rt.-nél. A változás a nagykö­zönség számára is érzékelhető lesz, hi­szen egy-egy vásáron, például az Utazás kiállításon legközelebb már a régió irodái egységesen szerepelnek. A váci, a szent­endrei és a megyei Tourinform-iroda ezentúl a Közép-Duna-vidék Régió iro­dáiként mutatkoznak be, együtt a Nógrád és a Komárom-Esztergom megyeiekkel. A kétnapos tanácskozáson, amely en­nek az együttműködésnek a kialakítását kezdte meg, döntöttek arról is, hogy a Magyar Turizmus Rt kezdeményezésére az ország irodáit különböző kategóriákba sorolják. Lesz csak információt adó, lesz területi, azaz kisrégiós információt szol­gáltató, lesz információs és marketingte­vékenységet folytató iroda is, a megyeiek mellett. Ezek a felosztások a gyakorlat­ban már tetten érhetők, hiszen mint Kisfalusi Márta, a szentendrei iroda ve­zetője elmondta, az ő irodájuk a kistérsé­gi információs irodák sorába sorolható be, bár ők is, mint a váci társiroda, piac­szervezéssel, kiadványok szerkesztésével is foglalkozik. Hogy a profil tisztítása mit jelent konkrétan, azt ma még nem tudni, hiszen a tanácskozás szakmai résztvevői abban maradtak, hogy új irodák létesítése előtt az idén egyelőre a meglévőket hoz­zák megfelelő színvonalra, javítják a munkafeltételeket. Ez az elsősorban anyagi természetű feladat a váci és a szentendrei irodák ese­tében főképpen a helyi önkormányzatok­ra hárul, a gödöllői iroda esete egy kicsit más, hiszen az egyesületi keretek között működik, a megye turisztikai irányelvei­nek, szakmai összefogójának számító megyei Tourinform-iroda pedig a me­gyei önkormányzat büdzséjéből műkö­dik nem olyan régen, így aztán, hogy bő­­vül-e a Pest megyei irodák hálózata, vé­gül is egy-egy település önkormányzatá­nak a hatáskörébe tartozik, így annak el­lenére, hogy a TIOSZ elhalasztotta a bő­vítést, két hét múlva újabb Tourinform­­irodával gazdagodik Pest megye. Zsám­­békon a művelődési házban nyitják meg a helyi irodát, amely kistérségi nonprofit irodaként üzemel majd. Mint az iroda le­endő vezetője, Tóth Katalin elmondta: a környék településeinek a nevezetessé­geiről, kirándulási útvonalairól, szállás­helyeiről, kulturális eseményeiről tudnak felvilágosítással szolgálni. J.A. a Tourinform-irodákat smodell a kom Szériafelszerelés: US dupla légzsák,két oldallégzsák ABS, automatikus biztonsági övfeszítő, Family Box ütközésvédelmi rendszer és még sok más. Az új Mazda 323 már kapható. További információért forduljon a legközelebbi márkakereskedőhöz: Autó Focus Kft. XV. ker. Budapest, M3 autópálya 12 km • Telefon: 307-5319 Zakar és Tsa. Kft. 2700 Cegléd, 4. sz. főút 69 km • Telefon: 53-313-133 Autó-Óbuda Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 123. • Telefon: 368-9620 Még szép, hogy Mazda mazoa Püspöki elismerések világiaknak is Kitüntették a váci egyházmegyéért tevékenykedőket Papoknak és világiaknak adott át kitüntetéseket Keszthelyi Fe­renc megyés püspök Szent Mi­hály ünnepén. Tízen a Pro Dio­­ecesi Vaciensi oklevelet és érmet kapták, heten pedig a Szent Gellért-díjban részesültek. TUDÓSÍTÓINKTÓL A váci püspöki palotában megtartott ünnepségen a váci egyházmegye érdekében végzett tevékenységükért öten kapták meg az 1994-ben alapított Pro Dioecesi Vaciensi kitüntetés első fokozatát, öten pedig a második fokozatban részesültek. Keszthelyi Ferenc püspök - az egyházmegye két védőszentjét, Szent Istvánt és Szent Mihályt ábrázoló - aranyozott érmet és oklevelet adott át Platthy Iván volt címzetes államtitkárnak, Farkas János szolnoki plébános­nak, Papp Rezső váci újságíró­nak, Mocsáry Józsefné gazdasági irodavezetőnek és Németh Bor­bála szerzetesnővérnek, az egy­házmegyei könyvtár volt dolgo­zójának, életművük elismerése­képpen. A kitüntetés második fokoza­tát jelképező bronzérmet Heffler Gábor gyáli, Orosz János újhar­­tyáni, Somlai József kistarcsai plébános, valamint Sátori Lászlóné, a váci Credo-ház kul­turális vezetője és Varga László, a váci székesegyház karnagya vehette át. Az ünnepségen - amelyen részt vettek a korábban ktüntetet­­tek is - a megyés püspök Szent Gellért-díjakat is átadott az egy­házmegyében működő katolikus iskolák kiemelkedő munkát vég­ző pedagógusainak. A díj arany fokozatát és az éremmel járó hetvenezer forintot Szabó Alfrédné, a ceglédi katoli­kus iskola tanára kapta. Ezüst fokozatban és ötven-öt­­venezer forint jutalomban az egyházmegye további hat peda­gógusa részesült. A kitüntetést követő fogadás után Orosz János újhartyáni plébánost kérdeztük, szerinte minek köszönhetően esett rá a választás. — Huszonnyolc éve szolgálok, a püspök atya szerint példamu­tató a lelkipásztori munkám. Másrészt alapító főszerkesztője vagyok az országosan terjesz­tett Hitoktatók a Hitoktatásért című szaklapnak, s Hefler Gá­bor lelkésztársammal közösen készítettük el a váci szeminá­rium monográfiáját. Ezúton is köszönetemet fejezem ki a ma­gas kitüntetésért, amivel sze­rény munkásságomat jutalmazta a püspök úr.

Next