Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. december

1998-12-01

Húszezer karácsonyi égő Idén, a hagyományos utakon kívül a Váci utca déli, sétálóutcai része, az Irányi utcá­tól egészen a Fővámház térig lesz kivilá­gítva. Ezenkívül természetesen újra égő füzérek és díszek kerülnek az Andrássy útnak az Oktogon és az Opera közötti szakaszára, a Vörösmarty térre és a Váci utcának a tértől induló északi részére, az Erzsébet hídig, valamint a becsatlakozó utcák elejére. Az idei karácsonyi fények­re egyébként huszonhétmillió forintot szán a főváros, s mintegy négyszázezer forint lesz az áram díja. A díszfények a közvilágítással együtt alkonyatkor gyul­ladnak ki, és éjfélkor alszanak ki. Kivétel ez alól a szilveszteréjszaka, amikor haj­nalig égnek majd a karácsonyi lámpák. A csaknem hét kilométer hosszúságú füzér­kígyóra helyezett 22 680 darab égő de­cember 3-tól január 4-ig díszíti majd a várost. K.A.I. Holnaputántól égnek az ünnepi fények SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE NÉPSZABADSÁG I 199­8. DECEMBERI.­­ PEST MEGYEI KRÓNIKA Folynak a földmunkák a váci Kálvá­ria-dombon, s a gyom és szemét alól lassan teljes szépségében bontakozik ki a hazánkban egyedülálló műemlék együttes. A kápolna helyreállítása még hátravan, de az összkomfortossá tett remetelak elkészült, és már lakó­ja is van. 1727-ben egy „váczi nemes”, Csik János adakozásából készült el - akkor még a városon kívül - a kálváriakápol­na, amelyet március 28-án szentelt fel és áldott meg Berkess András nagypré­post, általános helynök. A váci Kálvá­ria három részből áll, a domb tetején épült, tulajdonképpen három — a feltá­madás, a keresztről levétel és a Szűz Mária tiszteletére ajánlott­­ kápolná­ból, a remetelakból és az egyetlen meg­maradt stációból. A műemlék együttes megmentésére a váci megyés püspök hozott létre ala­pítványt, amelyet a város és a lokálpat­rióta adakozók sora több millió forint­tal támogatott. A stáció felújítása már megtörtént, újjáépítették - és lakhatóvá tették - a remetelakot, ahol a terület gondnoka kapott otthont. Gyors felépí­tésében sok cég működött közre, a nagymarosi Hód Kft., a gödi Piarista Szakmunkásképző Intézet, a DCM, a Tigáz, az Elmű, a DMRV, ingyen vagy minimális térítés fejében. Még sürgetőbbé tette a helyreállítást az 1994 őszén történt rongálás - két fi­atal kalapáccsal zúzta össze a Kálvária szobrait -, s fontosnak látszott a terület bekerítése és őrzése is. Mint a munkálatok kezdetén Philipp Frigyes városi főépítész elmondta, a cél az épített és a természeti környezet együttes rehabilitációja, s egyedülálló, hogy a kettőt együtt akarja megoldani a város. A főépítész akkori számításai szerint a beruházás összege meghaladja a harmincmillió forintot, amelyhez még hozzájárul a táj rendezésének költ­sége. A Kálvária-domb tájrehabilitációjára három éve nyújtott be pályázatot a vá­ros, mégpedig a bányarekultivációs alaphoz. Ugyanis, mint Bíró Györgytől, Vác környezetvédelmi vezetőjétől megtud­tuk, a mintegy négyezer négyzetméte­res területen nemcsak szemetet raktak le, hanem homokot is bányásztak. Mi­vel a korábban homokot bányászó cé­gek jogutód nélkül eltűntek, a váci ön­­kormányzat támogatási kérelmét ked­vezően bírálták el. A pályázaton 28 millió forintot nyert a város, és az ak­kori Környezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium ki is jelölt egy céget, amely a munkálatokat elvégzi. (Ez viszont egy váci alvállalkozót bí­zott meg a rekultivációval.) A tereprendezés és a növénytelepítés jövő tavaszra elkészül, mégpedig úgy, hogy - az időközben helyi védettség alá helyezett területen - megmaradnak a védett növények, a löszfal, amelyben gyurgyalagok fészkelnek. A környezet­­védelmi vezető szerint megtalálható itt a ritka kékhátú szitakötő és a fokozot­tan védett gyapjas gyűszűvirág is. Mint Bíró György elmondta, azt sze­retnék, ha a természet- és műemlékvé­delmi terület - teljes rehabilitációja után - városi parkként látogatható len­ne. Ez egyelőre azonban csak távolabbi terv, mivel hátravan még a kápolna tel­jes felújítása - ahol a felvezető íves lépcsőtől kezdve a mellvéden keresztül a szobrokig szinte mindent ismét meg kell építeni­­, és egyáltalán megköze­líthetővé tétele. Korábban ugyan mind a Kálvária Ala­pítvány, mind pedig az önkormányzat azt szerette volna, ha a felszentelés két­százhetvenedik évfordulójára, azaz 1997-re megújul a teljes műemlék együttes, újbóli megáldására még várni kell. Mindenesetre az alapítvány folytat­ja a műemlék felújítását, folyik a terep­­rendezés is, és az önkormányzat szán­déknyilatkozatban vállalta, hogy gon­doskodik a védett terület fenntartásáról. Borgó János Megmentik a Kálvária-domb értékeit Gondnok költözött az összkomfortos váci remetelakba A földmunkák már megkezdődtek, a gyom és szemét alól lassan előbukkan a domb hancsovszki János felvétele Vízre ad pénzt a Sasad Egymilliárd forint értékű beruházás Törökbálinton A Sasad Rt. banki fedezetével 12 ki­lométernyi vízközmű épül Törökbá­lint és Diósd között. Az 1 milliárdos beruházás hosszú ideje húzódó víz­mennyiségi problémát old meg, amely akadályozta a környék ingat­lanfejlesztéseit. A Sasad a közelmúlt­ban 21 hektárnyi területet adott el multinacionális vállalatoknak, és to­vábbi 100 hektárnyi föld értékesíté­sét tervezi a közeli jövőben. Az Érd és Térsége Vízközmű Kft. (ÉTV) hosszú évek óta hiába pályázik állami támogatásra a törökbálinti kör­nyék biztonságos vízellátásáért. Pedig a víz hiánya a fejlődés gátja is lehet: ha nincs víz, hiányos az infrastruktúra. Ha hiányos az infrastruktúra, nem lehet in­gatlanokat eladni az érdeklődő vállala­toknak, és így nem lesz adóbevétel sem. Törökbálint, a bevásárlóközpontok­ból és multinacionális cégekből élő te­lepülés esetében pedig ez végzetes le­het. A terület egyik legfőbb ingatlanfej­lesztője és -értékesítője, a Sasad Rt. fel­ismerte ezt, és 12 kilométernyi távve­zeték kiépítésének finanszírozásában állapodott meg az ÉTV- vel. Érdnek és környékének vízellátásá­val komoly gondok voltak 1985-ig. A nyári, kánikulai hónapokban többnapos vízhiány is jelentkezett a magasabban álló házakban. A problémát csak a Csepel-szigeti vízbázistól induló, a Duna alatt átveze­tett csővel lehetett megoldani, mivel Érdnek saját vízbázisa nem volt. Érden tehát megszűnt a vízhiány, de a víz ára az egekbe szökött, és 40 százalékkal csökkent a fogyasztás. A többi, a város­tól függő településnek azonban szüksé­ge lett volna egy második vezetékre, amely Érdtől függetlenítette volna őket. A tervekben szerepelt egy ilyen biz­tonsági vezeték, de ez sohasem épült meg. A rengeteg pályázat, a tervezés, a szándék ellenére sohasem akadt pénz a beruházásra, pedig a sokat ígérő terü­letfejlesztési tervek már jó néhány éve ismertek voltak. Látni lehetett, hogy Biatorbágy, Törökbálint, az M1-es és M0-ás övezte környék gyors fejlődés­nek indul. Az ide települő külföldi cé­gek működése pedig nem függhet az esetleges érdi vízgondoktól. A meglévő rendszer ráadásul nem tudja ellátni őket. Berták József, az ÉTV Kft. ügyveze­tő igazgatója szerint a közműcéget mű­ködtető 16 önkormányzat amúgy is szegény, elég, ha saját intézményeit fi­nanszírozni tudja, ám hasonló nagybe­ruházásokra már nem futja. Logikus te­hát a gondolat, hogy azok pénzeljék a vízberuházást, akiknek érdekében áll a gyors fejlesztés. Vagyis az ingatlanok eladói. Így kezdődtek meg a tárgyalá­sok a Sasaddal, amely hajlandó volt fe­dezetet nyújtani az építkezéshez. Az érdekelt önkormányzatok már el­fogadták a tervezetet, így az 1 milliárd forintos szerződést egy hónapon belül aláírják. A tervezet 6-6 kilométernyi 500 és 300 mm átmérőjű vezeték, két 1000 köbméteres medence és egy szivattyú­gépház építéséről szól - 2000 második feléig. Az építés azonban a pénz átadá­sának ütemétől függ. A Sasad Rt. munkatársa, Vörös Gá­bor szerint csak összközművesen vásá­rolják a befektetők a törökbálinti terü­leteket. A cég 100 hektár mezőgazdasá­gi területet szeretne eladni a közeljövő­ben, ezért vágott bele vízközmű kiépí­tésébe. A közelmúltban egyébként 21 hek­tárt értékesített a Sasad Rt. Erre a terü­letre olyan multinacionális cégek tele­pednek, mint a Shell, a Grundfos, az Astra gyógyszeripari cég vagy a Red Baron. M. H. T. Kedd Tudják Az Osztrák Köztársaság budapesti nagy­követsége a Pest Megyei Önkormányzat­tal közösen szakmai fórumot rendezett a területfejlesztés európai tapasztalatai­ról. A rendezvénynek Cegléd városa adott otthont. Össze is gyűltek szépen az országból azok a szakemberek, akiket a téma érdekelt, hallgatták a regionális tervezés neves osztrák szakértőit. Üveg­kalitka állt a díszterem sarkában, ott dolgoztak a szinkrontolmácsok, a ma­gyar hallgatóság pedig fülhallgatóval a fején igyekezett tanulni az osztrák ta­pasztalatokból. Délben aztán, mielőtt ebédelni vonultak volna a konferencia résztvevői, az emelvényről udvariasan kérték: szíveskedjenek nem magukkal vinni a tolmácsgépeket. Európában már tudnak rólunk valamit. K. Zs. Nagykátai árverések Nagykáta kereskedelmi-vállalkozói szempontból egyik legelőnyösebb pontján lévő, önkormányzati tulajdo­nú telkét nyilvános árverésen értéke­sítette a városi polgármesteri hivatal. A közvagyon sikeres licitálását de­cember elején újabb önkormányzati árverés követi. A kisváros főutcájának számító Dózsa György út és a Vadász utca sarkán - még az előző képviselő-testület döntése alap­ján - három épületből álló, belső udvarral ellátott szolgáltatóház épül. A létesít­mény fő paramétereit, küllemét az önkor­mányzat által elkészíttetett látványterv tartalmazza, aminek az a lényege, hogy a kereskedőház, amelyben 15 üzlethelyi­ségnek, irodának jut hely, városképbe illő legyen. Ezeket az apró parcellákat hirdet­te meg árverésre a hivatal. A beépítésre kijelölt összes alapterület több mint 600 négyzetméter. A legkisebb telekdarab 27, a legnagyobb 61 négyzet­­méter nagyságú. Az árverezésére 19-en jelentkeztek: olyan is akadt, aki több in­gatlanra fizette be az úgynevezett bánat­pénzt, a négyzetméterenkénti 10 ezer fo­rint kikiáltási ár 10 százalékát. A licitálás­nál némelyik számozott szektor négyzet­­métere 20 ezer 50 forintig jutott el, de volt, amelyik a kikiáltási áron talált gaz­dára. Az önkormányzat kasszája végered­ményben 11 millió 200 ezer forinttal gya­rapodik az árverés által. Az új tulajdono­sok hamarosan építőközösséget alakíta­nak, s a telek birtokbavételétől - várható­an jövő év januártól számítva - két éven belül fel kell építeniük a szolgáltatóházat. A sikeres akción felbuzdulva a képvi­selő-testület múlt heti ülésén újabb licitá­lásról határozott. A 31-es főút melletti volt piac területén a már korábban elkelt és részben beépített 8 telek mellett újabb 14-et kíván értékesíteni a város. Az árve­rési feltételek a mostanival megegyezőek lesznek. Már eddig többen nyújtották be az igényüket, mint ahány megvásárolható parcellát a területen kialakítottak. Ez az önkormányzati telek mostanában lett ke­lendő, sokáig úgy tűnt, kiesik a kisvárosi vásárlói forgalom fősodrából. Újabban viszont látványosan meglódult a 31-es főút belterületi mellékének fejlődése. A nagykátai városatyák vita után elve­tették azt az indítványt, hogy a nagykátai vállalkozók alapáron, licitálás nélkül jus­sanak hozzá az ingatlanokhoz. T.F. Kitüntetett gondozók Több mint három évtizedes munkájáért a fővárosi önkormányzat gödöllői szoci­ális otthonának hat munkatársa részesült jubileumi jutalomban. A kiváló munkájáért kitüntetett fő­könyvelőnek, főnővérnek, főnővér-he­­lyettesnek, gondnoknak és két osztályos nővérnek Harrach Péter szociális és csa­ládügyi miniszter adta át a jutalmat, a fő­várost a szociálpolitikai ügyosztály veze­tője képviselte. A főváros által fenntartott - korábban a királyi kastélyban működő - bentlakásos otthon munkatársait kö­szöntötte Gödöllő polgármestere is. B. J. G.

Next