Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. december
1998-12-02
40 NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1998. DECEMBER 2 ., SZERDA Kenyérsütő verseny a Kosztán-tanyán A monori Kosztén Jánosné „fiatal aszszony”. Unokái vannak már, de akkor is az. Ennek ellenére arról híres, ami a vele egykorúakra nem igazán, a nála fiatalabb generációk asszonyaira meg pláne nem jellemző: nemcsak hogy nagyon szeret főzni, de közbeszéd tárgya, hogy az ő főztjénél mennyeibb ízeket senki nem produkál a környéken. Borverseny, szüreti mulatság, gazdaköri bál, nyugdíjasok pinceszere mind azzal végződik, hogy a nagyérdemű közönség körbeüli a Rózsika gulyásával, pincepörköltjével, töltött káposztájával teli tálakat, és eszik áhítattal. Máig őrzi a résztvevők emlékezete a gazdakör újjáalakulását követő, első báli vacsora emlékét, amikor is a vendég gödöllői dalárda tagjai azt mondták: nekik most már muszáj hazaindulni, de addig innen el nem mennek, amíg a töltött káposztát meg nem kóstolják. Akármilyen kegyetlenül forró is. Ugyanis az illata ott volt még a színpadon is az orrukban, s ha leég a nyelvük hegye, akkor is tudni akarják, milyen az íze. A Kossuth iskola napközis konyháján dolgozik Kosztánné Rózsika, ahol tudományát nemigen kamatoztathatja, merthogy nem főz, csak melegít és tálal. Valahogy úgy hozta az élet, hogy nem szakács, hanem kereskedelmi eladói végzettsége van, így aztán hivatalosan nem jogosult a fakanalakkal való tüsténkedésre. Na de hogy szerelemből azt senki nem tilthatja meg neki. Ezen a szerelmen pedig érdemes eltűnődni. Azt még csak érti az ember, hogy jólesik egyszer-egyszer valami sosem kóstolttal kísérletezni. És minden alkalommal elégedetten konstatálni: úgy kitörölgették a tányérokat az utolsó cseppig, hogy akár mosogatni se kéne. De hogy évente öt lakodalom is van a rokonságban, s mindre minket hívnak főzni, az már soknak tűnik. Meg hogy azt mondják: Rózsikám, te olyan isteni süteményeket is sütsz, ugye azt is megcsinálod? S akkor péntek délután, alighogy hazaér a munkából, ellátja otthon a gazdaság rár eső részét, Rózsika sütni kezd, és süt három álló este egyfolytában. És ez az egész úgy kezdődött, hogy Kosztánné Rózsika nagyszüleinek volt egy tanyája. A nagymama, Nagy Lajosné tíz napszámosra is főzött naponta meg persze a családtagokra, és már ő is híresen jól csinálta. Úgyhogy Kosztánné Rózsika szerint nem is annyira a szándékon múlik ez, mint inkább a génekkel öröklődik. És az ő édesanyja, majd ő maga és a két húga is örökölték ezeket a géneket. Ami korán megmutatkozott, mert bár a gazdaság meg a tanya az ő gyerekkorukban már nem családi, hanem termelőszövetkezeti tulajdon volt, a ház körül azért akadt egy kis gazdaság. Ahol tíz-tizenegy évesen már addig nyiszálták a kiszemelt baromfi nyakát, amíg pörköltnek való lett belőle. A három Kosztán kislány végül jó gazdasszony lett. Olyan jó, hogy amikor a Kosztán-tanyán mostanában szóba kerül a múlt, Rózsika két lánya egybehangzóan kijelenti: anyu, te csodagyerek voltál és csodaasszony vagy. Ebben benne foglaltatik a mentegetőzés is, mert hát ők a világért sem vállalkoznának egy baromfi nyakának elvágására. Ilyenkor szokta kijelenteni Kosztán János: anyátoknak többet ér a kisujja, mint a kettőtök összes tudománya. Ilyesmiért azonban nem szabad megsértődni, Rózsikénak pedig nyilván jól jön az elismerés, hiszen a tanya kárpótlás gyanánt visszaszállt az unokákra - s most ő a birodalom gazdaasszonya. Ebben az évben havonta volt disznótor - rossz ára volt a sertésnek, nem is vitték, le kellett vágni valamennyit. Most meg a baromfiak vannak soron, de hiába kopasztott a múlt szombaton hat kacsát is Kosztánné Rózsika, a piacon nem akadt gazdájuk. A jó ég tudja, miért kapósabb az, amit a bolt hűtőpultjából kell elővenni. Még jó, hogy a pulykák vevőre találtak. A karácsonyi pulyka kultusza Monoron is meggyökeresedni látszik, az lesz Kosztánék ünnepi asztalán is, gesztenyével töltve. A disznótoros elmarad, nem lesz töltött káposzta sem. Akinél igen, az jó, ha tudja, hogy Rózsika szerint csak a toros káposzta nevezhető igazinak, amelynek tölteléke természetesen a lágyékos részből kerül ki, a káposztának pedig a bülében illik főnie. Hosszan nyeldekelünk a napközis konyhában, de hiába, mert a nagy fazékban mindössze az uzsonnához való tea sárgállik, mégis hősiesen szóba hozzuk a szilvesztert, amiről kiderül, hogy olyankor Kosztánéknál hagyományos családi összejövetel van, négyféle rétessel. Túróssal, meggyessel, mákossal és káposztással. Természetesen nem lapból, otthon kell azt nyújtani, akkor az igazi. Rövidesen kész a kemence is, ahol a család valamennyi asszonya kipróbálhatja a kenyérsütést. És nemcsak hogy kipróbálja, de versenyt is rendeznek, hogy kié lesz a legszebb, a legízletesebb. A zsűri tagjairól egyelőre semmit nem tudni, de ha netán a három fiúunoka is helyet kapna benne, nem árt számolni a legifjabbak ízlésével. Számukra tudniillik a gasztronómia netovábbja a melegszendvics. Ám, ha valaki mégis Kosztánné Rózsika nyomdokaiba szeretne lépni, azért ne csüggedjen. K.Zs. Rózsika egyik remekét tálalja dudás Dénes felvétele Fizetővendégek MUNKATÁRSUNKTÓL Budapesten és az azt övező agglomerációban száll meg a hazánkban turistáskodók 35 százaléka, ezen belül a kereskedelmi szálláshelyeket igénybe vevő külföldiek aránya 52 százalék. A budapesti agglomeráció idegenforgalmi szerepét jól érzékelteti a fenti arány, amely a Központi Statisztikai Hivatal Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságának legfrissebb felméréséből derült ki. A fővárosi agglomeráció elsősorban a magasabb igényeket kielégítő szállodai vendéglátás területén vezet, az ország szállodai férőhelyeinek 29 százaléka található itt, s ebben bonyolítják a külföldi vendégforgalom 62 százalékát. Tavaly év végén a budapesti agglomerációban 46 ezer kereskedelmi szálláshely, ezen belül 27 ezer szállodai férőhely állt rendelkezésre. Az összes férőhely négyötöde, 39 ezer férőhely, a szállodákban pedig 90 százalék, 25 ezer férőhely a fővárosban volt található. Az övezet településeinek alig a felében kvártélyozhatja el magát az idegen. A legszínvonalasabb szálláshelyigényeket is kielégítő szállodák Budapesten a szálláshelyek 65 százalékát teszik ki, míg az övezetben lévő 2300 szállodai hely a térség kereskedelmi szálláshelyeinek mindössze 30 százalékát teszi ki. A területi megoszlást jól érzékelteti az is, hogy az övezetben a panziók és a kempingek férőhelyeinek negyede található, míg a fővárosban ez a kétfajta szálláshely a 15 százalékát sem éri el az összes szálláshelynek. Az övezetben a legjelentősebb szerepet a nyaralóházak játsszák, amelyek a befogadóképességük alapján 53 százalékot képviselnek, a kempingek és a panziók fogadóhelyeiből 44, illetve 35 százalék koncentrálódik az övezetben. Jelentős szállodákkal rendelkezik Gödöllő, Szentendre, Budaörs, a községek közül pedig Leányfalu, Visegrád, Délegyháza, Pilisszentkereszt, Üröm, Törökbálint, együttesen a szálláshelyek mintegy hetven százaléka ezeken a településeken található. A budapesti agglomeráció szálláshelyeit 1997-ben 1,9 millió vendég vette igénybe. A budapesti agglomerációban egy-egy vendég átlagosan 2,6 éjszakát töltött el, s ez a tartózkodási idő Budapesten volt magasabb, mint a környező településeken. és a világ legnagyobb irodafelszereléseket forgalmazó üzletlánca TÖRÖKBÁLINTON, AZ SCB-ATLANTA BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBAN ünnepélyesen megnyitja szakáruházát. SZÁZ A SZÁZNAK" FANTASZTIKUS NYITÓ AKCIÓ DECEMBER 5-ÉTŐL 7 NAPON KERESZTÜLI Jöjjön el a törökbálinti Office Depot Áruházba, ahol naponta az első 100 vásárló, aki legalább 5000 Ft-ért vásárol ajándékot kap. AZ IRODABIRODALOM MÉG 3 NAP