Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. december

1998-12-02

40 NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1­998. DECEMBER 2 ., SZERDA Kenyérsütő verseny a Kosztán-tanyán A monori Kosztén Jánosné „fiatal asz­­szony”. Unokái vannak már, de akkor is az. Ennek ellenére arról híres, ami a vele egykorúakra nem igazán, a nála fiatalabb generációk asszonyaira meg pláne nem jellemző: nemcsak hogy nagyon szeret főzni, de közbeszéd tárgya, hogy az ő főztjénél mennyeibb ízeket senki nem produkál a környéken. Borverseny, szü­reti mulatság, gazdaköri bál, nyugdíjasok pinceszere mind azzal végződik, hogy a nagyérdemű közönség körbeüli a Rózsi­ka gulyásával, pincepörköltjével, töltött káposztájával teli tálakat, és eszik áhítat­tal. Máig őrzi a résztvevők emlékezete a gazdakör újjáalakulását követő, első báli vacsora emlékét, amikor is a vendég gö­döllői dalárda tagjai azt mondták: nekik most már muszáj hazaindulni, de addig innen el nem mennek, amíg a töltött ká­posztát meg nem kóstolják. Akármilyen kegyetlenül forró is. Ugyanis az illata ott volt még a színpadon is az orrukban, s ha leég a nyelvük hegye, akkor is tudni akar­ják, milyen az íze. A Kossuth iskola napközis konyháján dolgozik Kosztánné Rózsika, ahol tudo­mányát nemigen kamatoztathatja, mert­hogy nem főz, csak melegít és tálal. Vala­hogy úgy hozta az élet, hogy nem sza­kács, hanem kereskedelmi eladói vég­zettsége van, így aztán hivatalosan nem jogosult a fakanalakkal való tüsténkedés­­re. Na de hogy szerelemből­­ azt senki nem tilthatja meg neki. Ezen a szerelmen pedig érdemes eltű­nődni. Azt még csak érti az ember, hogy jólesik egyszer-egyszer valami sosem kóstolttal kísérletezni. És minden alka­lommal elégedetten konstatálni: úgy kitö­­rölgették a tányérokat az utolsó cseppig, hogy akár mosogatni se kéne. De hogy évente öt lakodalom is van a rokonság­ban, s mindre minket hívnak főzni, az már soknak tűnik. Meg hogy azt mond­ják: Rózsikám, te olyan isteni süteménye­ket is sütsz, ugye azt is megcsinálod? S akkor péntek délután, alighogy hazaér a munkából, ellátja otthon a gazdaság rár eső részét, Rózsika sütni kezd, és süt há­rom álló este egyfolytában. És ez az egész úgy kezdődött, hogy Kosztánné Rózsika nagyszüleinek volt egy tanyája. A nagymama, Nagy Lajosné tíz napszámosra is főzött naponta­ meg persze a családtagokra, és már ő is híre­sen jól csinálta. Úgyhogy Kosztánné Ró­zsika szerint nem is annyira a szándékon múlik ez, mint inkább a génekkel öröklő­dik. És az ő édesanyja, majd ő maga és a két húga is örökölték ezeket a géneket. Ami korán megmutatkozott, mert bár a gazdaság meg a tanya az ő gyerekkoruk­ban már nem családi, hanem termelőszö­vetkezeti tulajdon volt, a ház körül azért akadt egy kis gazdaság. Ahol tíz-tizenegy évesen már addig nyiszálták a kiszemelt baromfi nyakát, amíg pörköltnek való lett belőle. A három Kosztán kislány végül jó gazdasszony lett. Olyan jó, hogy amikor a Kosztán-tanyán mostanában szóba ke­rül a múlt, Rózsika két lánya egybehang­zóan kijelenti: anyu, te csodagyerek vol­tál és csodaasszony vagy. Ebben benne foglaltatik a mentegetőzés is, mert hát ők a világért sem vállalkoznának egy ba­romfi nyakának elvágására. Ilyenkor szokta kijelenteni Kosztán János: anyá­toknak többet ér a kisujja, mint a kettőtök összes tudománya. Ilyesmiért azonban nem szabad meg­sértődni, Rózsikénak pedig nyilván jól jön az elismerés, hiszen a tanya kárpótlás gyanánt visszaszállt az unokákra - s most ő a birodalom gazdaasszonya. Ebben az évben havonta volt disznótor - rossz ára volt a sertésnek, nem is vitték, le kellett vágni valamennyit. Most meg a barom­fiak vannak soron, de hiába kopasztott a múlt szombaton hat kacsát is Kosztánné Rózsika, a piacon nem akadt gazdájuk. A jó ég tudja, miért kapósabb az, amit a bolt hűtőpultjából kell elővenni. Még jó, hogy a pulykák vevőre találtak. A karácsonyi pulyka kultusza Monoron is meggyöke­resedni látszik, az lesz Kosztánék ünnepi asztalán is, gesztenyével töltve. A disznó­toros elmarad, nem lesz töltött káposzta sem. Akinél igen, az jó, ha tudja, hogy Rózsika szerint csak a toros káposzta ne­vezhető igazinak, amelynek tölteléke ter­mészetesen a lágyékos részből kerül ki, a káposztának pedig a bülében illik főnie. Hosszan nyeldekelünk a napközis konyhában, de hiába, mert a nagy fazék­ban mindössze az uzsonnához való tea sárgállik, mégis hősiesen szóba hozzuk a szilvesztert, amiről kiderül, hogy olyan­kor Kosztánéknál hagyományos családi összejövetel van, négyféle rétessel. Tú­róssal, meggyessel, mákossal és káposz­tással. Természetesen nem lapból, otthon kell azt nyújtani, akkor az igazi. Rövidesen kész a kemence is, ahol a család valamennyi asszonya kipróbálhat­ja a kenyérsütést. És nemcsak hogy ki­próbálja, de versenyt is rendeznek, hogy kié lesz a legszebb, a legízletesebb. A zsűri tagjairól egyelőre semmit nem tud­ni, de ha netán a három fiúunoka is he­lyet kapna benne, nem árt számolni a legifjabbak ízlésével. Számukra tudniil­lik a gasztronómia netovábbja a meleg­­szendvics. Ám, ha valaki mégis Kosztánné Rózsi­ka nyomdokaiba szeretne lépni, azért ne csüggedjen. K.Zs. Rózsika egyik remekét tálalja dudás Dénes felvétele Fizetővendégek MUNKATÁRSUNKTÓL Budapesten és az azt övező agglomerá­cióban száll meg a hazánkban turistás­­kodók 35 százaléka, ezen belül a keres­kedelmi szálláshelyeket igénybe vevő külföldiek aránya 52 százalék. A budapesti agglomeráció idegenfor­galmi szerepét jól érzékelteti a fenti arány, amely a Központi Statisztikai Hi­vatal Budapesti és Pest Megyei Igazga­tóságának legfrissebb felméréséből de­rült ki. A fővárosi agglomeráció elsősor­ban a magasabb igényeket kielégítő szállodai vendéglátás területén vezet, az ország szállodai férőhelyeinek 29 száza­léka található itt, s ebben bonyolítják a külföldi vendégforgalom 62 százalékát. Tavaly év végén a budapesti agglome­rációban 46 ezer kereskedelmi szállás­hely, ezen belül 27 ezer szállodai férő­hely állt rendelkezésre. Az összes férő­hely négyötöde, 39 ezer férőhely, a szál­lodákban pedig 90 százalék, 25 ezer fé­rőhely a fővárosban volt található. Az övezet településeinek alig a felében kvártélyozhatja el magát az idegen. A legszínvonalasabb szálláshelyigé­nyeket is kielégítő szállodák Budapesten a szálláshelyek 65 százalékát teszik ki, míg az övezetben lévő 2300 szállodai hely a térség kereskedelmi szálláshelyei­nek mindössze 30 százalékát teszi ki. A területi megoszlást jól érzékelteti az is, hogy az övezetben a panziók és a kem­pingek férőhelyeinek negyede található, míg a fővárosban ez a kétfajta szálláshely a 15 százalékát sem éri el az összes szál­láshelynek. Az övezetben a legjelentő­sebb szerepet a nyaralóházak játsszák, amelyek a befogadóképességük alapján 53 százalékot képviselnek, a kempingek és a panziók fogadóhelyeiből 44, illetve 35 százalék koncentrálódik az övezetben. Jelentős szállodákkal rendelkezik Gö­döllő, Szentendre, Budaörs, a községek közül pedig Leányfalu, Visegrád, Dél­egyháza, Pilisszentkereszt, Üröm, Tö­rökbálint, együttesen a szálláshelyek mintegy hetven százaléka ezeken a tele­püléseken található. A budapesti agglo­meráció szálláshelyeit 1997-ben 1,9 millió vendég vette igénybe. A budapes­ti agglomerációban egy-egy vendég át­lagosan 2,6 éjszakát töltött el, s ez a tar­tózkodási idő Budapesten volt maga­sabb, mint a környező településeken. és a világ legnagyobb irodafelszereléseket forgalmazó üzletlánca TÖRÖKBÁLINTON, AZ SCB-ATLANTA BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBAN ünnepélyesen megnyitja szakáruházát. SZÁZ A SZÁZNAK" FANTASZTIKUS NYITÓ AKCIÓ DECEMBER 5-ÉTŐL 7 NAPON KERESZTÜLI Jöjjön el a törökbálinti Office Depot Áruházba, ahol naponta az első 100 vásárló, aki legalább 5000 Ft-ért vásárol ajándékot kap. A­Z IRODABIRODA­LOM MÉG 3 NAP

Next