Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1999. március

1999-03-04

Gödöllői idegenforgalom Készülnek az AGRIEXPO kiállításra A Gödöllő és Környéke Turisztikai Egyesület némi csúszással, március 16- ától indítja azt a tanfolyamsorozatot, amelynek megszervezésére a Szlo­vák-Magyar PHARE Partnerségi Prog­ram pályázatának segítségével nyílt le­hetőség. Az érdeklődő egyesületi tagok - külsős jelentkezőket egyelőre nem vár­nak, viszont egyesületi tag lehet az a jogi és magánszemély, aki befizeti az éves tagdíjat - a falusi turizmus és a vállalko­zási ismeretek tárgykörben mélyíthetik el ismereteiket, de hallgathatnak előadá­sokat kulturális örökségünkről, a hagyo­mányőrzés fontosságáról és módszerei­ről vagy akár az európai integrációról is. Az oktatási program érdekessége, hogy az első két tárgykörben felkért szakem­berek előadásaira a szlovákiai Rozsnyón is igényt tartanak. A szervezők elsősor­ban azoknak ajánlják a házi vizsgával zá­ruló díjmentes tanfolyamokat, akik már üzemeltetnek vendégházat, illetve kiad­ható falusi házzal rendelkeznek, és kis­vállalkozóként szívesen foglalkoznának a falusi vendéglátással. Az egyesület vállalkozási bizottságá­nak ülésén résztvevők már kezükbe fog­hatták az Ácsától Zsámbokig című prog­ram- és műsorfüzeteket, amelyek Gödöl­lő és térsége erre az évre tervezett kultu­rális eseményeiről, idegenforgalmi neve­zetességeiről adnak minden eddiginél részletesebb tájékoztatást. A 2,7 milliós költségigényű, magyar, német és angol nyelvű kiadványokat 10, illetve 3 ezer példányban nyomtatják ki. A közönség először a március 24. és 27. között, a bu­dapesti Utazás 99 kiállításon ismerkedhet a füzetek tartalmával a Gödöllői Tourin­­form Iroda standján. A bizottság ülésén szóba került az AGRIEXPO 99 mezőgazdasági kiállítás és vásár, amelynek ezúttal is része lesz a sok turistát vonzó Gödöllői Lovasnapok. Katona István az Agrárközpont Közhasz­nú Társaság ügyvezetője arról adott tájé­koztatást, hogy eredetileg nagyobb terve­ik voltak, ám időközben kiugrott mögü­­lük a jelentős összeget - 8,5 millió forin­tot - ígérő megbízó. Az esemény meg­rendezéséhez jelenleg csupán 1 millió fo­rintos támogatási kerettel bírnak, de az összeg pályázati pénzekkel, saját erővel még tovább növelhető. A kiállításnak mind a négy napján lesznek lovasverse­nyek, nem marad el a lóárverés sem, emellett pedig lovas divatbemutatóra és lovasbálra is sor kerül. R. Z. Lövés a Tabányi-tanyán Itt lőttek a múltkor? Ez a Tabányi-tanya? - kérdezzük a Gyömrő határában lévő tanyán, az ólak előtt álló nagydarab em­bertől. - Nem - közli mogorván a férfi. Már fordulunk vissza, amikor hozzáteszi: - Azaz igen, itt lőttek, de már nem Tabányi a tanya neve. Mint utóbb kiderül, a mogorva férfit Szakál Lászlónak hívják. És mint azt a monori rendőrkapitányságon Naszvadi Gábor rendőr őrmestertől megtudtuk, ő a tanyaügy egyik főszereplője. S ösz­­szefoglalta, hogy mi robbantotta ki a csaknem tragédiával végződő ese­ménysorozatot. A birtok tulajdonosa, Tabányi János az elmúlt év végén meghalt. Halála előtt azonban eladta a föld kisebbik részét Szakál Lászlónak. A telek másik felén lévő épületbe pedig beköltözött Sey­­mann Gyula és felesége. Papírjuk ugyan nincs arról, hogy ott lakhatnak, azonban tanúk előtt köttetett a szóbeli bérleti szerződés, és a bérleti díj egy részének kifizetése is. Úgy egyeztek meg a néhai Tabányival, hogy ez év augusztusáig itt maradhatnak. Az öregúr azonban meg­halt. Ezt követően Szakái, Tabányi örö­kösei és Seymannék között kirobbant a vita. Szakái és az idős házaspár közötti nézeteltérés kezdetben csak ökölváltás­ban nyilvánult meg, majd a közelmúlt­ban eldördült egy lövés is. - Nézze, mi nem akartunk bajt. Nem mondom, egyszer, mikor elkezdtek rug­dosni, odavágtam egyet-egyet. De meg­mondtuk, hogy amint tudunk, elköltö­zünk innen, legkésőbb augusztusig el­megyünk - mondja Seymann Gyula. Mutatja közben a levelet, amely sze­rint az örökösök márciusig adnak hala­dékot. Majd előkerül az ő válaszlevele, amelyben ismételten nyomatékosítja, hogy csak augusztusig kell elmenniük. A leveleket olvasván még úgy tűnhet, si­kerülhetett volna a nézeteltérést civili­zált módon megoldani. Nem sikerült. Seymannék szerint az örökösök is te­hetnek a vita eldurvulásáról, mert ők el­adnák a birtok örökölt részét, Szakál pe­dig meg is venné a telek másik felét is, így tehát mindketten érdekeltek Sey­mannék mielőbbi távozásában, hiszen addig nem lehet nyélbe ütni az üzletet, amíg ők itt laknak. - Több mint hetven állatot tartok itt. Valóban elkelne az a föld is, de nem ez a baj. Szétverte a Seymann a kapumat. A bevezető út, így a kapu is még az én föl­demhez tartozik. Akkor rakok lakatot a kapura, amikor akarok. Ő meg csak úgy leverte a zárat - indokolja Szakál Lász­ló, hogy miért ment társával az idős há­zaspárnak, baseballütővel felfegyver­kezve. S hát a hirtelen felindultságnak nyo­ma is van. Seymannék házának veran­dáját szétverték, a lakás bejáratánál pe­dig, a vastag faajtón fél centiméter mély horpadások tanúskodnak az ütők munkájáról. - így támasztottam a testemmel az aj­tót — mutatja az ajtónak feszülve Sey­mann Gyula, miközben felidézi a történ­teket. - Üvöltöztek, hogy megöllek, ki­nyírlak! Én meg éppen csontot darabol­tam, itt volt a fejsze a kezemben. Nem vagyok fiatal, de erőm van még, meg azt sem felejtettem el, hogy hogyan kell bánni a baltával. Ahogy ezt mondja, ki is húzza magát a hatvan körüli ember, lássuk csak, van még ereje. És valóban, úgy tűnik, tény­leg odacsaphatott volna.­­ Én meg mondom magamban — foly­tatta a férfi —, ha kicsapok az ajtón, biz­tos meghal valaki. Ezért döntöttem úgy, hogy a még az évekkel ezelőtt ajándék­ba kapott pisztolyért megyek, azzal láb­ra is célozhatok. Lőttem, mert nem akar­tam ölni. A golyó Szakál László cimboráját ta­lálta el. A sérülése súlyos volt, de nem életveszélyes. Azóta csöndes haragban élnek egy­más mellett Seymannék és Szakái. Egyik oldalon két puli, a másik oldalon egy rotweiler. A közös bevezető út két oldalán pedig vasajtók lánccal, lakattal. A tanya, mintha valami harci övezet ré­sze volna. A valaha talán takaros kisgaz­daságot most szögesdrótok, vaskapuk szabdalják. Naszvadi őrmester elmondta, hogy a szövevényes ügyet nehéz nyomon kö­vetni, mert a lövéshez vezető utolsó események az egész történet töredékét jelentik csak. Volt, hogy lovakat loptak innen, villanyvezetéket vágtak el rejté­lyes módon. Mindenesetre Seymann Gyulát meghallgatta mint sértettet, hi­szen őt támadta meg Szakál László és társa. Ezt követően, ha már ott volt, egyúttal mint vádlottat is megkérdezte, hiszen önvédelemből vagy sem, de mégiscsak meglőtt egy embert, egy olyan pisztollyal, aminek tartására nem volt engedélye. Seymannék azt mesélik, hogy Pesten laktak, de a bérelt telekről, ahol a felépí­tett faházuk leégett, menniük kellett. Próbálkoztak sok helyen, sok lakásban, de végén ide kerültek, az egykori Tabányi-tanyára. S hogy mit kerestek itt, a pusztulófélben lévő tanyán? - Nyugalmat — mondta a halk szavú Seymann-né. Prém András YEI KRÓNIKA 1999. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK 31NÉPSZABADSÁG PEST MEG 1 -­­ 1­­ ......................1 ■' ■ . ............................ .......................­ A számvevőszék tököli vizsgálata a polgármestert igazolta Tökölön a hivatalban lévő polgármes­ter ellenzéke a település vagyonának herdálásával vádolja a jelenlegi veze­tést. Az Állami Számvevőszék vizsgá­lata azonban ennek éppen az ellenke­zőjéről tanúskodik. Tökölön az ellenzék szerepét a Tököli Lokálpatrióták Nyilvánosság Klubja vállalta magára, s nemtetszéseiket a Tö­köli Figyelő című periodikában adják közre. Ebben jelent meg egy „Vészjel­zés” Tököl óriási fejlődése az elmúlt nyolc évben címmel, amit feladó nélkül nekem is elküldött valaki. E dolgozat szemére veti Hoffman Pál polgármester­nek, hogy szisztematikusan elkótyave­tyélte a község vagyonát. Konkrétum­ként felsorolja a sportcsarnok és az úgy­nevezett német faház aránytalanul ma­gas üzemeltetési, valamint az új iskola felújításának többletköltségét. A szerző úgy véli tudni, hogy mindezt a községi ingatlanok gazdaságtalan (értsd értéken aluli) elidegenítéséből származó pén­zekből fedezték, jóllehet lett volna jobb helye is a pénznek, például „az utakból kikopó bitumen pótlása” (nyolc év alatt 50 millió forintot fordítottak úthálózat korszerűsítésére, amivel sok kisváros nem dicsekedhet). Az ominózus cikk név nélkül jelent meg, illetve nemes egyszerűséggel a „szerkesztő bizottság” jegyezte, ami az impresszum tanúsága szerint öt személyből áll. Nem tudom, közülük ki hívott fel egy este fél tíz tá­ján, hogy közölje, Hoffman Pál engem sorozatosan átver, palimadarat csinál belőlem a valótlan nyilatkozataival, amikben az önkormányzat és az önma­ga munkáját dicséri. Udvariasan azt ta­nácsoltam, üljünk le tisztázni a dolgo­kat, de legyen jelen a polgármester is. Ez viszont nem konveniált a névtelen telefonálónak, s ezt nyomdafestéket nem tűrő hangon hozta a tudomásomra. Amikor Hoffman Pált tájékoztattam a hívásról, és azt kérdeztem, miért nem cáfolja a vádaskodásokat az önkor­mányzat lapjában, a Tököli Tükörben, azt válaszolta: - Adva lenne egy állítás és egy cáfo­lat, de ez még nem bizonyít semmit. Ön­igazolás helyett felkértem egy pártatlan, kívülálló számszaki céget, hogy végezze el a szükséges revíziót. Majd annak alapján reagálok a rágalmakra. Mint később megtudtam, az ellenzék sem tétlenkedett, pontokba szedett vá­daskodásaikat elküldték az Állami Számvevőszéknek. Az alapos, hetekig tartó vizsgálat eredményeit az 1999. ja­nuár 29-i dátummal keltezett 15 oldalas jegyzőkönyv rögzíti, aminek egy példá­nyát szerkesztőségünk is megkapta. Helyszűke miatt el kell tekintsünk a tel­jes anyag közlésétől, csak a lényeget is­mertetjük. „Tököl Nagyközség Önkormányzata 1990-től napjainkig 592 162 000 forin­tot költött fejlesztésekre. Ezekhez -szám szerint hét nagyberuházáshoz - két esetben vettek fel hitelt, összesen 40 millió forintot. A többit - több mint fél­­milliárdot - részvények és ingatlanok ésszerű értékesítéséből és egyéb saját forrásokból fedezték. Valamennyi beru­házás, valamint az értékesítések is testü­leti döntések alapján történtek a törvé­nyes formák betartásával. A tudatos fej­lesztési irányok eredményeként a meg­valósult fejlesztések jelentős változáso­kat eredményeztek a lakosság ellátásá­ban, kiépült a település teljes infrastruk­túrája, javultak az oktatás feltételei, va­lamint jelentős fejlődés tapasztalható a kulturális élet és sport terén is. Ami a szovjet katonai bázis lakótelep­­kénti hasznosítását illeti (Hoffman ezt állítólag a saját hitbizományaként kezel­te) a vizsgálati jegyzőkönyv leszögezi: „Ez a beruházás modellértékűnek tekint­hető. Összességében egymilliárd forint értékű beruházás valósult meg minimá­lis 80 millió forint értékű állami támoga­tással, miközben az ÁPV Rt.-nél 110 millió forint bevétel keletkezett” (arról már nem is beszélve, hogy e program­nak köszönhetően eddig 620 család ju­tott lakáshoz, s 2000. december 31-ig újabb 200 lakást adnak át fiatal, kezdő házasoknak). Nem hallgathatjuk el, hogy hibák is történtek, néhány számviteli szabályta­lanság és idejében módosított jogsértő határozat. Hoffman Pál ezeket nem vi­tatja, s azonnali intézkedéseket fogana­tosított a hivatalban. De - és számára ez a lényeges - a vizsgálati anyag záró­passzusa­it, a képviselőket és az ellen­zéket is érdemeik alapján minősítik. „Az önkormányzat költségvetése az eltelt két ciklust vizsgálva kiegyensú­lyozott, tudatos vagyongyarapítási tö­rekvéseket és eredményeket mutat. Je­lentős hitelterheket nem vállaltak, köte­lezettségeiket határidőre teljesítették, likviditási gondjaik nem voltak. A köte­lező feladatok teljesítése mellett jelentős számú szabadon vállalt helyi közügy fi­nanszírozását biztosították. Összességé­ben és tartalmában az önkormányzat el­leni beadványok nagy része valótlan ál­lításokat tartalmaz. A képviselő-testület jogsértő módon hozott határozatait min­denkor határidőn belül módosította, va­lamint nem állja meg a helyét a bejelen­tés azon állítása sem, hogy az önkor­mányzati vagyonnal pazarló módon gaz­dálkodtak.” Hoffman Pál eddig sem járt lehajtott fővel, nem volt mit szégyelljen. Legfel­jebb mostantól nyugodtabban alszik éj­szaka. Matula Gy. Oszkár A kaszárnyából kialakított lakótelepet modellértékű beruházásnak ítélték HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Elkészült a dabasi szociális foglalkoztató Az önkormányzást is meg kell tanulni, ez is tanulópénzt igényel - állítja Dabas alpolgármestere, Buncsák Gábor, s nem ok nélkül. A rendszerváltást követő el­ső ciklus képviselői azt hitték, jót tesz­nek azzal, ha iskolát építenek a külterü­letnek számító Dabas-Szőlőben élők­nek. Belekezdtek egy túlméretezett be­ruházásba, amiről menet közben kide­rült, hogy sem igény nincs rá, sem pénz a befejezéshez. Nem is készült el, éve­kig állt félkészen, s közben romlott az állaga. Aztán a második ciklusban a népjóléti és szociális bizottság akkori elnöke, dr. Bodó Ágnes kifundálta: igen alkalmas lenne az épület szociális fog­lalkoztatónak, annál is inkább, mert sok az olyan rokkant, mozgássérült és eny­hén szellemi fogyatékos, akiknek jól jönne némi keresetkiegészítés. Az öt­lethez pénz is kellett. Tizenötmilliót az önkormányzat vállalt, tízet Bodó főor­vos asszony szerzett pályázat útján, s hat évvel az alapkőletétel után végre el­készült Dabas-Szőlő legreprezentatí­vabb középülete. Manapság nem könnyű kihelyezett munkát szerezni, ám ez is megoldódott. Az önkormányzatnak sikerült szót érte­nie a dabasi Reál-Szisztéma Nyomdá­val, ami többek közt regiszteres füzete­ket gyárt. Ezt a terméket, illetve az eh­hez szükséges teljes technológiát kite­lepítették a szociális foglalkoztató munkacsarnokába, majd megkezdték a dolgozók betanítását. Buncsák Gábor, aki személyesen felügyeli ezt a tevé­kenységet, megkért bennünket, hogy adjuk közre: még van betöltetlen mun­kahely, szívesen fogadnak munkaválla­lókat a szomszédos településekről is. Dabason sajnos sok a kisnyugdíjas is, olyanok, akikhez 20 ezer forintnál ke­vesebbet kopogtat be a postás. Ezek időről időre nyugdíj-kiegészítési kérés­sel fordulnak a nyugdíjfolyósító inté­zethez, aminek mindeddig nem volt ki­­rendeltsége Dabason, Ceglédre kellett elutazniuk ügyintézni az érdekeltek­nek. Buncsák Gábornak sikerült elér­nie, hogy februártól hetente egyszer, szerda délelőtt 8-12 óra közt Dabasra jön egy ügyintéző, s a Polgármesteri Hivatal területén fogadja a panaszos fe­leket. Túl ezen az önkormányzat felmérést készít arról, hogy kik a legjobban rá­szorulók, s ezeknek egyszeri támoga­tást nyújt méltányossági alapon. M. Gy. O. Elárasztja a Duna! Az Opel Duna minden hűséges ügyfelét különleges kedvezménnyel jutalmazza! A szervizszolgáltatásból és alkatrészárból kedvezményt kap, melynek mértéke az autó életkorának kétszerese! Részletek a márkakereskedésben! Opel Duna - Érdemes bíznia bennünk!________________________________________ OPEL DUNA 1095 BUDAPEST, Soroksári út 160. Tel.: 347-1000 Fax: 347-1010

Next