Népszabadság - PestVidék melléklet, 1999. május
1999-05-12
36 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. MÁJUS 12., SZERDA Szép esténk lesz, ha egyszer megöregszünk Fehér László, aki kilencvenegy mozgalmas esztendőt tudott már le a földi világban rá osztott időből, nem nézi a tévét mostanában. Ott áll pedig egy nagy képernyős a gyömrői szociális otthonban a neki és feleségének berendezett szoba sarkában, de már attól is méregbe gurul, ha a háborút kezdi valaki emlegetni. - Koszovó! Ölik egymást az emberek megint. Jobb is, hogy nincs nekem fiam. - Mire született volna? Hogy meghaljon egy háborúban? Haltak már meg épp elegen csak, mert a fejesek úgy intézték. Fehér Lászlót, aki pedig a felesége, Irma asszony szerint igen szelíd ember, úgy elfogja az indulat, hogy felpattanna az ablak melletti fotelből, ha tudna. Ám amíg a fájós lábait próbálja engedelmességre bírni, elcsitul benne a háborgás is. Térdeit tapogatva már csak zsörtölődik. - Pedig olyan fürge voltam, hogy katonakoromban száztíz közül harmadiknak futottam be száz méteren. A tábornok inasa más emléket már nem is említ katonakorából, ami pedig élemedett korú katonaviselt európai férfiembernél úgyszólván példátlan. A háborúkról azonban fiatalon is határozott véleménye lehetett, mert úgy intézte, hogy lehetőleg nélküle bonyolódjanak. A második világégésből úgy sikerült kimaradnia, hogy annak előtte Kirchner Hermann nyugalmazott altábornagynál volt szobainas, „meg hát voltak ilyen jó kapcsolataim énnekem”, így aztán nem kellett fegyvert fognia. Velekorn jó barátait azonban sorra elveszítette, és ezt máig nem tudja megbocsátani. Hiszen együtt jártak mindjárt templom után a gombai Swarz vendéglőjébe mulatni, ahol vékás bál volt minden vasárnap. Vékásnak pedig azért nevezték, mert a cigányok egy véka búzát kaptak ilyen alkalmakkor a zenélésért. Fehér Lászlónak olyan szép hangja volt, és úgy szeretett énekelni, hogy még az Erzsébetvárosi Színházba is hívták fellépni. De őt akkoriban nem érdekelte a színészvilág. A gombai patakparton megismerkedett Irmuskával, aki pesti lányként minden nyarat a nagyanyjánál töltött, és a patakra járt le vízért a mosáshoz. Tizenhat évesen kis híján férjhez ment máshoz, egy kereskedőhöz, de hál’ istennek eszébe jutott egy igen nyomós érv, amellyel elodázhatta a házasságot, hogy nem tud kenyeret sütni. Innentől aztán rendkívüli szerep jutott Fehér László biciklijének. Udvarlás kapuzárásig Irmuska ugyanis Zuglóban lakott. Gombáról tehát le kellett kerekeznie Monorra, mert buszjárat még nem volt akkoriban. Monorról vonat járt Pestre, de az pénzbe került. Pénze meg Fehér Lászlónak nem volt. Így tehát hetente egyszer, de megesett, hogy többször is, ötven kilométert biciklizett a zuglói Stefánia útig, ahol aztán az este tízórai kapuzárásig udvarolt, majd újabb ötven kilométert hazakerekezett szépen. S ez így ment öt évig, míg összeházasodtak. Hallgatunk az élettörténetüknek ezen a pontján egy kicsit, nézünk kifelé az ablakon, amelyen át épp a gróf Teleki utcára látunk. Jonatánalmákkal van telerakva az ablak köze, érezni az illatukat már a küszöbön. Jólesik ez az illat Fehér Lászlónak is bizonyára, talán arra az időre emlékezteti, amikor gazdálkodó volt Gombán, hiszen azt szerette a legjobban. A szőlőjét, a gyümölcsfáit meg a lovait. Most is, hogy az ablaknál üldögél naphosszat, mindig igen megörül, ha az autók között feltűnik egy-egy fuvaros a lovas kocsijával, mert akkor lehet gusztálni az állatokat egy kicsit: jól tartják-e őket, fényes-e a szőrük. A múltkor meg, hogy Irma aszszony hazalátogatott Gombára, a lelkére kötötte, ne felejtse megnézni a régi házuk kertje végén a diófát, hogy visszatérvén a szociális otthonba, be tudjon számolni róla, lombosodik-e már. De Irma asszony nem merte megnézni. Kint volt az új tulajdonos az udvarban éppen, rossz érzés lett volna kíváncsiskodni, mondja, hiszen mi közük van nekik már ahhoz, amit maguk mögött hagytak örökre. Mert három éve úgy határoztak, jobb lesz nekik most már a szociális otthonban. Szép életük volt, csupa szeretetben telt el. Egyik részét Pesten töltötték el, ahol minden lehetségest megtettek a boldogulásért. Voltak házmesterek egy zuglói villában, ahol a háború után a Karaván nevű mulatóban Irma asszony ruhatároskodott, s ez olyan jól jövedelmezett, hogy ebből meg a Fehér László postai keresményéből hozathatták rendbe a gombai házat. Irma asszony nemegyszer láthatta abban a mulatóban Karády Katalint és más hírességeket, de nem volt tőlük elájulva. Hiszen a férje ölében is ültek akkoriban híres színésznők, ami még csak egy csepp féltékenységet sem ébresztett benne. Fehér László ugyanis, aki a jobb megélhetés érdekében kipróbálta a szobainasságot, volt buszkalauz és irodaszolga, akkoriban épp magánrendőrködött. Az olyan volt, magyarázza, mint manapság a vagyonbiztonsági őr munkája. Egy nyugalmazott rendőrtiszt volt a parancsnokuk, neki a Fillér utca, az Érmelléki utca és a Trombitás utca éjszakai őrzése volt a feladata. A Fillér utcában volt a Tengerhajózási Részvénytársaság, sokszor megfordult ott ifjú Horthy Miklós a késői órákban is. Egyszer megkérdezte Fehér Lászlót, nem unja-e, amit csinál. Unni unja, válaszolta Fehér László, de hiába jelentkezett a postára, ma kapta a levelet, hogy a felvételét elutasították. Jöjjön be az irodámba, mondta az ifjú Horthy, s másnap írt egy levelet a posta vezérigazgatójának. Attól kezdve a vezérigazgató hintójának kocsisává lett a pártfogoltja. S mint ilyet, filmforgatásokhoz is gyakran kikérték, hintóstul, lovastul. Nemegyszer hajtott végig a Stefánián is úgy, hogy egy-egy színésznő ült az ölében. Teljes joggal dicsekedhetett aztán a szerencsés hölgy a többieknek: neki volt a legjobb utazása. Egymásnak éltek Nem ártott azonban Fehér Lászlóék házasságának semmi, de semmi. Még az öregség sem. Gyerekük nem született, egymásnak éltek, s most már nem is bánják, hogy így történt. Egymásban sosem kellett csalódniuk. Most ellenben azt látják, hogy mások tízet is felneveltek, még sincs szerető gondviselőjük. Ők egyik napról a másikra döntöttek: eladták a házat, a pénz egy részét szétosztották rokonaik között, befizettek valamennyit az otthon alapítványába, ahol hozzájutottak egy házaspári szobához. Nem fájt a szívük egyetlen bútordarabért, csipketerítőért sem, mindent elajándékoztak. A sírba nem vihetünk magunkkal semmit, mondják, és egy csepp keserűség sincs a hangjukban. Hanem a hatvanötödik házassági évfordulójukat megünneplik május 12-én. Negyedszerre házasodnak: az elsőt a huszonötödik, majd az ötvenedik évfordulón is megerősítették. Ez lesz most már az utolsó, mondja a nyolcvanöt esztendős Irma asszony, de máskülönben az elmúlást nem hozza szóba egyikük sem. Habár tegnap összevitatkoztak, Irma asszony szeretné kifestetni a szobájukat, hámlik a falakról a festék a padló közelében. Fehér László szerint ezzel már nem kéne törődni. Minek festetni, kérdi, amikor mindjárt meghalunk. És az történik majd, ami mindig is történt: Irma asszony, a szelíd erőszak és az élet győzedelmeskedik. K. Zs. Az ifjú Fehér László és a bicikli, amellyel Gombáról Pestre járt udvarolni Használt autóját piaci értékén beszámítjuk, és hozzá az új SKODA árát 100 000 Ft-tal leszállítjuk. További részletek márkakereskedéseinkben. SKODA: VÁLTSON VELÜNK S K O D A M Á R K A K E R E S K E D É S E K : ' . .i . . ■ : Autó Dernbach la Budapest Hajducsorda u 4. Tel: 257-2122 Tel/Fax: 258-4201 • Duna Autóház 2050 Érd, Fehérvári út 65-65. M: (23) 521-250 Fax: (23)821-256 • Mentes és Társai 1191 Budapest (Kispest), Attila u. 36-38. Tel/Fax: 280-7076,280-7077, 282-9480 • Patócs Autóház 2100 CodSPO, Rigó u. 10. Tá/Fax: (28) 410299 • Porsche Inter autó Buda 1117 Budapest Hausznwsn Alajos a 2 Tel: 382-8640 Fax: 204-4671 • Porsche Inter autó Pest 1139 Budapest Fax u. 27. Tel.: 451-5100 Fax: 350-8965 QRRENS Autóház 1211 Budapest Posztógyár u. a Tel/Fax: 277-5544,277-5733,277-3745 • T Garancia 2600 Vác Híradó út 2. Tel: (27) 317-882 Fax: (27) 314-609 • Tétény Autóház 1223 Budapest Nagytétényi út 154. Tel: 227-3682 Tel/Fax: 225-5730 VEGYE HASZNÁLT AUTÓJA HASZNÁT, ÍGY OLCSÓBBAN VEHET ÚJ SKODÁT! _________Anno 1890 _______ Fehér zászlók, vörös szegéllyel Ebben az esztendőben ünnepelték először a munkások május elsejét. A Népszava április 27-én első oldalán harangozta be az eseményeket: „Felhívás Budapest összes munkásaihoz! Május hó 1-én délután 3 órakor a városligeti Aréna előtti téren nagy munkásgyűlés tartatik. Napirend: A munkás-véd törvényhozás... Helyzetünk javításának első kelléke: a munkaidő megrövidítése. Jelszavunk: 8 óra munka; 8 óra szórakozás; 8 óra alvás. Fel tehát! Szervezkedjetek a munkásünnepre! Május elsején hadd pihenjen a munka!” Május 4-én így összegezte a történteket: „Ünnepélyes, elragadó látvány volt. A felvonuló testületek zászlókkal és feliratos táblákkal foglalták el helyeiket s részben zeneszóval sorakoztak a helyen... Mintegy 60000-re tehető a résztvett munkások és munkásnők száma és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy e napon alig volt Európa bármely városában annyi ember egy helyen, egy pontban együtt, mint amennyi itt volt... Különösen rokonszenvet keltett az újpesti munkások menete, melyben mintegy 800 nő és leány vett részt. A nyomdabeli munkásnők is tekintélyes számban vettek részt, ami nagyban emelte a lelkesedést. Mintegy 50 zászló volt látható, leginkább fehér színűek, vörös szegélylyel és az ismert jelmondatokkal voltak ellátva.” A konzervatív Pesti Hírlap így látta az eseményeket (május 2.): „Az idétlen rémülés csakugyan hiba volt. A fegyverbe hívott katonaság és rendőrség végig unatkozta a gyönyörű szép májusi napot s a rémeket látó nyárspolgár szívébe visszaszállott a társadalmi rend biztonságába vetett boldogító bizalom. Nem történt semmi... A rend kifogástalan volt s ha a hengermalom előtt végbement reggeli epizódot leszámítjuk, a munkások sehol sem nyúltak erőszakos eszközökhöz. Ami nem kis dolog, ha tudjuk, hogy 30000 főre ment a tüntető munkások száma s hogy ebben a számban igen-igen nagy hányadot képeztek a külföldről, Ausztriából, Németországból és Svájcból ideszakadt munkások, akik Lassalle vagy éppen Marx socziális tanait ismerik s a fennálló társadalmi rendszer ellen gyűlöletüket vérükbe vegyülve hordják.’’ A Budapesti Közlöny másfajta felvonulásról adott hírt: „Margit Klementina főherczegnőnek, József főherczeg ő cs. és kir. fensége leányának esküvője Thum-Taxis Albert herczeggel tegnap délelőtt nagy fénynyel és valóban királyi pompával ment végbe — olvasható a július 16-i lapszám »Nemhivatalos rész« rovatában. — Már a kora reggeli órákban több ezer főnyi néptömeg hullámzott a Szt.György téren. Tíz óra után vette kezdetét a meghívott vendégek felvonulása a Zsigmond-kápolnához... 3/4 11-kor érkezett Simor herczegprímás saját díszhintóján a templomhoz, melynek bejáratánál az assistáló papság fogadta ünnepélyesen. A bíboros főpap bevonulásakor a kóruson elhelyezett énekkar az »Ecce sacerdos magnust« énekelte orgonakiséret mellett. A herczegprimás az oltár elé érve, trónusán helyet foglalt s az evangéliumot olvasta. Pontban 11 órakor érkezett meg a nászmenet a Lohengrin nászindulója hangjainál, s a szentélyben elhelyezkedett. A menetet Margit főherczegnő nyitotta meg, akit öcscse József főherczeg vezetett. Utánuk jött a vőlegény Thum- Taxis Albert herczeg bajor dragonyos ezredének ezredesi egyenruhájában, a St. Hubertus-rend nagy szalagjával, karján vezetve Mária Dorottya főherczegnőt. Ezután jött László főherczeg s a két kis főherczegnő. Utánuk jöttek az örömszülők s a nászkiséret többi tagjai... Az elhelyezkedés után megkezdődött a szertartás... A herczegprimás először misét mondott, mely alatt az énekkar Bogisich esperes-plébános átiratában három régi egyházi dalt adott elő. Mise után a herczegprimás beszédet mondott s azután összeadta az uj párt.” Laza szállal az uralkodóházhoz kapcsolódott a Pesti Hírlap írása is: „A várőrségnek [a Citadella őrségének] csak augusztus 18-án van meleg napja, amikor a király születésnapját innen hirdetik ki bő ágyútorokkal. Napközben az őrség azzal mulat, hogy árbocára fölhúzza a kosarat, ha a Dunán a személyhajót messziről meglátja közeledni. Ha alulról jön a hajó, félig húzzák föl, ha felülről, akkor egészen. De ez is csak mulatság, semmi komoly haszna nincsen. Most ennek vége lesz. A lebontásnak legjobban fognak örülni a gellérthegyi villák tulajdonosai, akik építéskor írásban kötelezték magukat arra, hogy ha a katonai hatóság kívánja, azonnal lebontják villájukat és kivágják kertjüket, nehogy az ellenség föl bírjon lopózni a villák mögött.” Fontosabb tényeket adott közre október 19-én a Kis Újság: „A főváros legnagyobb része olyan gyalázatosan van ellátva vízzel, jó és egészséges vízzel - hogy Isten irgalma menti meg a lakosokat a járványoktól, pestistől, pusztulástól. Az orvosok tiltják betegeiket a vízivástól, mert kimutatják, hogy a járványos betegségeket az újabb vízvezeték terjeszti. A tanács pedig ráerőszakolja a háztulajdonosokra, iparosokra a vizét, holott akárhányan egyenesen kérték, hogy mentessenek fel a fővárosi vízvezeték bevezetésének kötelezettsége alól. Nem lehet! Az elmúlt nyár ismét bő tapasztalatokat nyújtott, hogy miféle institúció Budapest vízvezetéke. Még az őszi napokban is, mikor a most végződött lóversenyek kezdődtek, egyszerre elapadt a víz mindenütt, ahol csak a lóversenytéri víztoronytól kapják a vizet. Kellett a lóversenytérre.” D.Gy.