Népszabadság - PestVidék melléklet, 1999. május

1999-05-12

36 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. MÁJUS 12., SZERDA Szép esténk lesz, ha egyszer megöregszünk Fehér László, aki kilencvenegy mozgal­mas esztendőt tudott már le a földi világ­ban rá osztott időből, nem nézi a tévét mostanában. Ott áll pedig egy nagy kép­ernyős a gyömrői szociális otthonban a neki és feleségének berendezett szoba sarkában, de már attól is méregbe gurul, ha a háborút kezdi valaki emlegetni. - Koszovó! Ölik egymást az emberek megint. Jobb is, hogy nincs nekem fiam. - Mire született volna? Hogy meghaljon egy háborúban? Haltak már meg épp ele­gen csak, mert a fejesek úgy intézték. Fehér Lászlót, aki pedig a felesége, Ir­ma asszony szerint igen szelíd ember, úgy elfogja az indulat, hogy felpattanna az ablak melletti fotelből, ha tudna. Ám amíg a fájós lábait próbálja engedelmes­ségre bírni, elcsitul benne a háborgás is. Térdeit tapogatva már csak zsörtölődik. - Pedig olyan fürge voltam, hogy kato­nakoromban száztíz közül harmadiknak futottam be száz méteren. A tábornok inasa más emléket már nem is említ katona­korából, ami pedig élemedett korú kato­naviselt európai férfiembernél úgyszól­ván példátlan. A háborúkról azonban fia­talon is határozott véleménye lehetett, mert úgy intézte, hogy lehetőleg nélküle bonyolódjanak. A második világégésből úgy sikerült kimaradnia, hogy annak előt­te Kirchner Hermann nyugalmazott altá­­bornagynál volt szobainas, „meg hát vol­tak ilyen jó kapcsolataim énnekem”, így aztán nem kellett fegyvert fognia. Velekorn jó barátait azonban sorra elve­szítette, és ezt máig nem tudja megbocsá­tani. Hiszen együtt jártak mindjárt temp­lom után a gombai Swarz vendéglőjébe mulatni, ahol vékás bál volt minden va­sárnap. Vékásnak pedig azért nevezték, mert a cigányok egy véka búzát kaptak ilyen alkalmakkor a zenélésért. Fehér Lászlónak olyan szép hangja volt, és úgy szeretett énekelni, hogy még az Erzsébet­városi Színházba is hívták fellépni. De őt akkoriban nem érdekelte a színészvilág. A gombai patakparton megismerkedett Irmuskával, aki pesti lányként minden nyarat a nagyanyjánál töltött, és a patakra járt le vízért a mosáshoz. Tizenhat évesen kis híján férjhez ment máshoz, egy keres­kedőhöz, de hál’ istennek eszébe jutott egy igen nyomós érv, amellyel elodázhat­ta a házasságot, hogy nem tud kenyeret sütni. Innentől aztán rendkívüli szerep ju­tott Fehér László biciklijének. Udvarlás kapuzárásig Irmuska ugyanis Zuglóban lakott. Gombáról tehát le kellett kerekezni­e Monorra, mert buszjárat még nem volt akkoriban. Monorról vonat járt Pestre, de az pénzbe került. Pénze meg Fehér Lászlónak nem volt. Így tehát hetente egyszer, de megesett, hogy többször is, ötven kilométert biciklizett a zuglói Ste­fánia útig, ahol aztán az este tízórai kapu­zárásig udvarolt, majd újabb ötven kilo­métert hazakerekezett szépen. S ez így ment öt évig, míg összeházasodtak. Hallgatunk az élettörténetüknek ezen a pontján egy kicsit, nézünk kifelé az abla­kon, amelyen át épp a gróf Teleki utcára látunk. Jonatánalmákkal van telerakva az ablak köze, érezni az illatukat már a kü­szöbön. Jólesik ez az illat Fehér László­nak is bizonyára, talán arra az időre emlé­kezteti, amikor gazdálkodó volt Gombán, hiszen azt szerette a legjobban. A szőlő­jét, a gyümölcsfáit meg a lovait. Most is, hogy az ablaknál üldögél naphosszat, mindig igen megörül, ha az autók között feltűnik egy-egy fuvaros a lovas kocsijá­val, mert akkor lehet gusztálni az állato­kat egy kicsit: jól tartják-e őket, fényes-e a szőrük. A múltkor meg, hogy Irma asz­­szony hazalátogatott Gombára, a lelkére kötötte, ne felejtse megnézni a régi házuk kertje végén a diófát, hogy visszatérvén a szociális otthonba, be tudjon számolni ró­la, lombosodik-e már. De Irma asszony nem merte megnézni. Kint volt az új tu­lajdonos az udvarban éppen, rossz érzés lett volna kíváncsiskodni, mondja, hiszen mi közük van nekik már ahhoz, amit ma­guk mögött hagytak örökre. Mert három éve úgy határoztak, jobb lesz nekik most már a szociális otthon­ban. Szép életük volt, csupa szeretetben telt el. Egyik részét Pesten töltötték el, ahol minden lehetségest megtettek a bol­dogulásért. Voltak házmesterek egy zug­lói villában, ahol a háború után a Karaván nevű mulatóban Irma asszony ruhatáros­kodott, s ez olyan jól jövedelmezett, hogy ebből meg a Fehér László postai keres­ményéből hozathatták rendbe a gombai házat. Irma asszony nemegyszer láthatta abban a mulatóban Karády Katalint és más hírességeket, de nem volt tőlük el­ájulva. Hiszen a férje ölében is ültek ak­koriban híres színésznők, ami még csak egy csepp féltékenységet sem ébresztett benne. Fehér László ugyanis, aki a jobb megélhetés érdekében kipróbálta a szo­­bainasságot, volt buszkalauz és iroda­szolga, akkoriban épp magánrendőr­­ködött. Az olyan volt, magyarázza, mint manapság a vagyonbiztonsági őr munká­ja. Egy nyugalmazott rendőrtiszt volt a parancsnokuk, neki a Fillér utca, az Ér­­melléki utca és a Trombitás utca éjszakai őrzése volt a feladata. A Fillér utcában volt a Tengerhajózási Részvénytársaság, sokszor megfordult ott ifjú Horthy Mik­lós a késői órákban is. Egyszer megkér­dezte Fehér Lászlót, nem unja-e, amit csi­nál. Unni unja, válaszolta Fehér László, de hiába jelentkezett a postára, ma kapta a levelet, hogy a felvételét elutasították. Jöjjön be az irodámba, mondta az ifjú Horthy, s másnap írt egy levelet a posta vezérigazgatójának. Attól kezdve a ve­zérigazgató hintójának kocsisává lett a pártfogoltja. S mint ilyet, filmforgatások­hoz is gyakran kikérték, hintóstul, lovas­tul. Nemegyszer hajtott végig a Stefánián is úgy, hogy egy-egy színésznő ült az ölé­ben. Teljes joggal dicsekedhetett aztán a szerencsés hölgy a többieknek: neki volt a legjobb utazása. Egymásnak éltek Nem ártott azonban Fehér Lászlóék házasságának semmi, de semmi. Még az öregség sem. Gyerekük nem született, egymásnak éltek, s most már nem is bánják, hogy így történt. Egymásban so­sem kellett csalódniuk. Most ellenben azt látják, hogy mások tízet is felnevel­tek, még sincs szerető gondviselőjük. Ők egyik napról a másikra döntöttek: el­adták a házat, a pénz egy részét szétosz­tották rokonaik között, befizettek vala­mennyit az otthon alapítványába, ahol hozzájutottak egy házaspári szobához. Nem fájt a szívük egyetlen bútordarab­ért, csipketerítőért sem, mindent elaján­dékoztak. A sírba nem vihetünk ma­gunkkal semmit, mondják, és egy csepp keserűség sincs a hangjukban. Hanem a hatvanötödik házassági év­fordulójukat megünneplik május 12-én. Negyedszerre házasodnak: az elsőt a hu­szonötödik, majd az ötvenedik évfordu­lón is megerősítették. Ez lesz most már az utolsó, mondja a nyolcvanöt esztendős Ir­ma asszony, de máskülönben az elmúlást nem hozza szóba egyikük sem. Habár tegnap összevitatkoztak, Irma asszony szeretné kifestetni a szobájukat, hámlik a falakról a festék a padló közelében. Fehér László szerint ezzel már nem kéne törőd­ni. Minek festetni, kérdi, amikor mindjárt meghalunk. És az történik majd, ami mindig is történt: Irma asszony, a szelíd erőszak és az élet győzedelmeskedik. K. Zs. Az ifjú Fehér László és a bicikli, amellyel Gombáról Pestre járt udvarolni Használt autóját piaci értékén beszámítjuk, és hozzá az új SKODA árát 1­0­0 0­0­0 Ft-tal leszállítjuk. További részletek márkakereskedéseinkben. SKODA: VÁLTSON VELÜNK S K O D A M Á R K A K E R E S K E D É S E K : ' .­­ .i . . ■­­ : Autó Dernbach l­a Budapest Hajducsorda u 4. Tel: 257-2122 Tel/Fax: 258-4201 • Duna Autóház 2050 Érd, Fehérvári út 65-65. M: (23) 521-250 Fax: (23)821-256 • Mentes és Társai 1191 Budapest (Kispest), Attila u. 36-38. Tel/Fax: 280-7076,280-7077, 282-9480 • Patócs Autóház 2100 CodSPO, Rigó u. 10. Tá/Fax: (28) 410299 • Porsche Inter­ autó Buda 1117 Budapest Hausznwsn Alajos a 2 Tel: 382-8640 Fax: 204-4671 • Porsche Inter­ autó Pest 1139 Budapest Fax u. 27. Tel.: 451-5100 Fax: 350-8965 Q­RRENS Autóház 1211 Budapest Posztógyár u. a Tel/Fax: 277-5544,277-5733,277-3745­­ • T Garancia 2600 Vác Híradó út 2. Tel: (27) 317-882 Fax: (27) 314-609 • Tétény Autóház 1223 Budapest Nagytétényi út 154. Tel: 227-3682 Tel/Fax: 225-5730­­ VEGYE HASZNÁLT AUTÓJA HASZNÁT, ÍGY OLCSÓBBAN VEHET ÚJ SKODÁT! _________Anno 1890 _______ Fehér zászlók, vörös szegéllyel Ebben az esztendőben ünnepel­ték először a munkások május el­sejét. A Népszava április 27-én első oldalán harangozta be az eseményeket: „Felhívás Buda­pest összes munkásaihoz! Május hó 1-én délután 3 órakor a város­ligeti Aréna előtti téren nagy munkás­gyűlés tartatik. Napi­rend: A munkás-véd törvény­­hozás... Helyzetünk javításának első kelléke: a munkaidő megrö­vidítése. Jelszavunk: 8 óra mun­ka; 8 óra szórakozás; 8 óra alvás. Fel tehát! Szervezkedjetek a munkásünnepre! Május elsején hadd pihenjen a munka!” Május 4-én így összegezte a történteket: „Ünnepélyes, elraga­dó látvány volt. A felvonuló tes­tületek zászlókkal és feliratos táblákkal foglalták el helyeiket s részben zeneszóval sorakoztak a helyen... Mintegy 60000-re tehe­tő a résztvett munkások és mun­kásnők száma és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy e napon alig volt Európa bármely városá­ban annyi ember egy helyen, egy pontban együtt, mint a­mennyi itt volt... Különösen rokonszenvet keltett az újpesti munkások me­nete, melyben mintegy 800 nő és leány vett részt. A nyomdabeli munkásnők is tekintélyes szám­ban vettek részt, ami nagyban emelte a lelkesedést. Mintegy 50 zászló volt látható, leginkább fe­hér színűek, vörös szegélylyel és az ismert jelmondatokkal voltak ellátva.” A konzervatív Pesti Hírlap így látta az eseményeket (május 2.): „Az idétlen rémülés csakugyan hiba volt. A fegyverbe hívott ka­tonaság és rendőrség végig unat­­kozta a gyönyörű szép májusi na­pot s a rémeket látó nyárspolgár szívébe visszaszállott a társadal­mi rend biztonságába vetett bol­dogító bizalom. Nem történt sem­mi... A rend kifogástalan volt s ha a hengermalom előtt végbement reggeli epizódot leszámítjuk, a munkások sehol sem nyúltak erő­szakos eszközökhöz. Ami nem kis dolog, ha tudjuk, hogy 30000 főre ment a tüntető munkások száma s hogy ebben a számban igen-igen nagy hányadot képez­tek a külföldről, Ausztriából, Né­metországból és Svájcból idesza­kadt munkások, akik Lassalle vagy éppen Marx socziális tanait ismerik s a fennálló társadalmi rendszer ellen gyűlöletüket vé­rükbe vegyülve hordják.’’ A Budapesti Közlöny másfajta felvonulásról adott hírt: „Margit Klementina főherczegnőnek, Jó­zsef főherczeg ő cs. és kir. fensége leányának esküvője Thum-Taxis Albert herczeggel tegnap délelőtt nagy fénynyel és valóban királyi pompával ment végbe — olvasható a július 16-i lapszám »Nem­hivatalos rész« rovatában. — Már a kora reggeli órákban több ezer fő­nyi néptömeg hullámzott a Szt.­­György téren. Tíz óra után vette kezdetét a meghívott vendégek felvonulása a Zsigmond-kápolná­­hoz... 3/4 11-kor érkezett Simor herczegprímás saját díszhintóján a templomhoz, melynek bejáratá­nál az assistáló papság fogadta ünnepélyesen. A bíboros főpap bevonulásakor a kóruson elhelye­zett énekkar az »Ecce sacerdos magnust« énekelte orgonakiséret mellett. A herczegprimás az oltár elé érve, trónusán helyet foglalt s az evangéliumot olvasta. Pontban 11 órakor érkezett meg a nászme­net a Lohengrin nászindulója hangjainál, s a szentélyben elhe­lyezkedett. A menetet Margit főherczegnő nyitotta meg, a­kit öcscse József főherczeg vezetett. Utánuk jött a vőlegény Thum- Taxis Albert herczeg bajor drago­­nyos ezredének ezredesi egyenru­hájában, a St. Hubertus-rend nagy szalagjával, karján vezetve Mária Dorottya főherczegnőt. Ezután jött László főherczeg s a két kis főherczegnő. Utánuk jöttek az örömszülők s a nászkiséret többi tagjai... Az elhelyezkedés után megkezdődött a szertartás... A herczegprimás először misét mondott, mely alatt az énekkar Bogisich esperes-plébános átira­tában három régi egyházi dalt adott elő. Mise után a herczeg­primás beszédet mondott s azután összeadta az uj párt.” Laza szállal az uralkodóházhoz kapcsolódott a Pesti Hírlap írása is: „A várőrségnek [a Citadella őrségének] csak augusztus 18-án van meleg napja, amikor a király születésnapját innen hirdetik ki bő ágyútorokkal. Napközben az őrség azzal mulat, hogy árbocára fölhúzza a kosarat, ha a Dunán a személy­hajót messziről meglátja közeledni. Ha alulról jön a hajó, félig húzzák föl, ha felülről, ak­kor egészen. De ez is csak mulat­ság, semmi komoly haszna nin­csen. Most ennek vége lesz. A le­bontásnak legjobban fognak örül­ni a gellérthegyi villák tulajdono­sai, akik építéskor írásban köte­lezték magukat arra, hogy ha a katonai hatóság kívánja, azonnal lebontják villájukat és kivágják kertjüket, nehogy az ellenség föl bírjon lopózni a villák mögött.” Fontosabb tényeket adott köz­re október 19-én a Kis Újság: „A főváros legnagyobb része olyan gyalázatosan van ellátva vízzel,­­ jó és egészséges vízzel - hogy Is­ten irgalma menti meg a lakoso­kat a járványoktól, pestistől, pusztulástól. Az orvosok tiltják betegeiket a vízivástól, mert ki­mutatják, hogy a járványos be­tegségeket az újabb vízvezeték terjeszti. A tanács pedig ráerő­szakolja a háztulajdonosokra, iparosokra a vizét, holott akárhá­­nyan egyenesen kérték, hogy mentessenek fel a fővárosi vízve­zeték bevezetésének kötelezett­sége alól. Nem lehet! Az elmúlt nyár ismét bő tapasztalatokat nyújtott, hogy miféle institúció Budapest vízvezetéke. Még az őszi napokban is, mikor a most végződött lóversenyek kezdőd­tek, egyszerre elapadt a víz min­denütt, ahol csak a lóversenytéri víztoronytól kapják a vizet. Kel­lett a lóversenytérre.” D.Gy.

Next