Népszabadság - PestVidék melléklet, 1999. május

1999-05-17

38 NÉPSZABADSÁG PESTVIDÉK 1999. MÁJUS 17., HÉTFŐ Pályázati felhívás KÖNYVTÁRVEZETŐI állásra Iklad Község Képviselő-testülete pályázati felhívást tesz közzé községi könyvtárvezetői állás betöltésére. Feltételek: • magyar állampolgárság • szakirányú felsőfokú végzettség • büntetlen előélet • oklevél hitelesített másolata • teljes cselekvőképesség • szakmai önéletrajz. Bérezés a közalkalmazotti törvény szerint. A pályázatot Iklad község polgármesteréhez kell benyújtani. Cím: Polgármesteri Hivatal, 2181 Iklad, Ráday tér 1. A pályázat beadási határideje: 1999. június 20. A megfelelően benyújtott pályázatok előterjesztőit a képviselő-testület a benyújtási határidő lejártát követő ülésen, 30 napon belül kívánja személyesen meghallgatni. Pályázati felhívás ÓVODAVEZETŐI állásra Iklad Község Képviselő-testülete pályázati felhívást tesz közzé óvodavezetői állás betöltésére. Feltételek:­­ magyar állampolgárság • büntetlen előélet • teljes cselekvőképesség • szakirányú felsőfokú végzettség Bérezés a közalkalmazotti törvény szerint. A pályázatot Iklad község polgármesteréhez kell benyújtani. Cím: 2181 Iklad, Ráday tér 1. A pályázat beadási határideje: 1999. június 20. A megfelelően benyújtott pályázatok előterjesztőit a képviselő-testület a benyújtási határidő lejártát követő ülésen, 30 napon belül kívánja személyesen meghallgatni. 1 oklevél hitelesített másolata a szakmai önéletrajz­a németnyelv-tudás előnyt jelent. KUCSÁK GÁBOR könyvkötőmester Hagyományos könyvkötészeti munkák! Teljes körű nyomdai szolgáltatás! Szakdolgozatok kötése soron kívül készül. 2600 Vác, Dózsa György út 75. Tel./fax: (27) 311-961 CSEMPE Zalakerámia legolcsóbb Vácott, a Csempe Diszkontban. In Vác, Derecske dűlő 4. Tel.: (27) 314-955. Mobil: 06 (30) 952-1805. Nyitva tartás: ZALAKERÁMIA hétfő-péntek 9-17 óráig, szombat 9-13 óráig. SZŐNYEGHÁZ Vác, Balassagyarmati út 55. p. Tel.: (27) 310-818. Polietilén, Biafol csomagolóanyagok Nyitva: hátfő péntekig 8-17éti,g. nyár,ásak formázása. szombaton 8-12 óráig. VÁCOTT A HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS INGYENES!­­L. AI SUZUKI SZIKRISZT Márkakereskedés és Szerviz 2600 Vác, Balassagyarmati út 29. Tel.: (27) 316-413. Tel./fax: (27) 317-685 TAVASZI AKCIÓ VÁC­O­TT 60-90 000 Ft értékben ajándékcsomag BUZÁSI BARKÁCS­ÉS GAZDABOLT - csavarok, zárak, faanyagok, szegek, kötelek, kéziszerszámok - vetőmagok, növényvédő szerek, fóliák, műtrágyák, borászati kiegészítők. Vác (Vörösház), Szilassy u. 1/A Tel.: (27) 307-317 m I­ESTEKI ÉS HÁZTARTÁSI BOLT Vác, Árpád út 2. Tel.: (27) 319-095. Tisztelettel várjuk régi és új vásárlóinkat. PARKETTA P­a­r­k­e­t­t­a m­i­n­t­a­b­o­l­t Vác. Dr. Csányi László krt. 11. Tel : (27) 313-460, 06 (20) 984-1977. Nyitva: hétfő-péntek: 8-17 óráig, szombat: 8-12 óráig. Hagyományos, mozaik- és szalagparketta árusítása és lerakása. asieren­t& m­in­tm *­­tá­s Turista-, szálláshely-, éttermi információk, idegenvezetés, koncertjegyek értékesítése. Vác. Dr. Csányi László krt. 45. Tel.: (27) 316-160, fax: (27) 316-464 E-mail: vac@tourinform.hu A­kciós h­étvég­e Sopronban, a Solar C­lub H­otelben 1­2 és félpanzióval 7800 Ft/fő, gyermekeknek 14 éves korig 5800 Ft/fó, a 2. gyermek a ház vendége. Ingyenes uszoda- és teniszpálya-használat, kirándulási lehetőségek. Nyugdíjaskedvezmény a soproni Solar Club Hotelben! Vasárnaptól péntekig 5 és félpanzióval 15 000 Ft/fó, egyágyas felár nincs. Az akció 1999. június 15-ig érvényes. Szobafoglalás: Tel.: (99) 311-675. Fax: (99) 311-688 Cím: 9400 Sopron, Panoráma u. 16. Ha ezt is szeretné kiskeretes­ összeállításunkban hirdetni, akkor a 250-1680/244-es te­lefonszámon Lindelár Nóránál, vagy a 368-9857-es faxszámon érdeklődhet. CS r­p 7/Á­TSZ Szent Péter is óvja a rezesbandát Tizenegyszer köszönt be Szent Péterhez a vecsési Brunner Antal, de mindannyiszor visszaküldték a kapuból. Két infarktus, két totálkáros autóbaleset, öt agyvérzés, egy lábon kihordott, súlyos tüdőgyulla­dás, „amióta kampec lett a jobb tüdőm­nek”, egy nagyon komoly műtét, sorolja Brunner Antal az eseményeket. Amelyek az égiek akarata szerint nyilván azért nem lettek végzetesek, mert fent is nagyon szerethetik a rezesbandákat, s hogy nézett volna ki, hogy épp a vecsésieket fosztják meg a fúvószenekaruk alapítójától, me­nedzserétől, éltetőjétől, az alapítvány ke­zelőjétől és kuratóriumi titkárától. Habár Brunner Antal felesége szerint az ura már nem is élne, ha nem lenne Vecsésen zene­kar, aminek az ügyeit éjjel-nappal intéz­heti. A zenekar viszont nyomban meg­szűnik, ha én meghalok, válaszolja erre Brunner Antal. Az ügy iránti szenvedély tehát oda-vissza működő érzemény, s pa­rázslik immáron 1957 óta. Lobognia kéne pedig inkább, zsörtölő­dik Brunner Antal, aki a múlt hónapban töltötte be a hetvenedik életévét. Csak hát a mostani idők nem kedveznek az ilyes­fajta szenvedélyeknek, amelyek amúgy is minden csalódással kopnak egy kicsit. S teljes joggal nevezhetjük csalódásnak, ha hatszáznegyven meghívót küld szét a me­nedzser a fúvósok ingyenes koncertjére, aztán alig kétszázan jelennek meg. Vagy hogy kilencszázhatvan levelet postáz a reménybeli szponzorokhoz, s húszan, hu­szonöten, ha kinyitják a bukszát. Arról már nem is beszélve, hogy olyik zenész­nek könyörögni kell, Józsikám, feltétle­nül gyere a próbára, a fellépésre, nem hi­ányozhatsz! Viszont ha Józsi erre azt vá­laszolja, hogy a munkaadója elengedi ugyan vasárnap zenélni, de ha elmegy, hétfőtől már nem tart igényt a munkájára, akkor Józsit is meg kell érteni. Régen ez másképp volt. Akkor még a katonasághoz is elegendőnek bizonyult egy kikérőlevelet küldeni, s jöhetett ha­za az ifjú zenész, hogy trombitajátékával megörvendeztethesse a közönséget. Má­ra minden megváltozott, a világ pénz­központúvá lett teljesen, panaszolja Brunner Antal. Annak is örülni kell, hogy van ez a harminchárom ember, aki nem a kártyaasztalt, a játékgépet, a kocsmahivatalt szereti, hanem a­ zenét, s erre időt áldoz. Mert évente húsz-hu­szonöt fellépésre hívják a vecsésieket, akik aztán úgy fújják, hogy abból csak dicsősége legyen az ország legnagyobb falujának. Köszönhető ez ifjabb Fazekas József karnagy úrnak is persze, aki édesapja örökébe lépett, de már az ő két fia is tag­ja a zenekarnak. Az öreg Fazekas, emle­geti szeretettel Brunner Antal, ötven évig zenélt, harminc évig karmesterkedett. De az ilyen emberek lassan elfogynak, s nemigen terem a helyükbe másik. Magá­val van elfoglalva majd’ mindenki, hiába hallani manapság annyiszor, hogy most él igazán az öntevékeny egyesületi élet. Brunner Antal ezt másképp tapasztalja. A pénz, az a legfontosabb, azután az azon megszerezhető javak, s kinek marad energiája ezután még a közösségi életre is? Pró­bálták feléleszteni Vecsé­sen a sömnapokat is példá­ul, fúvószenével termé­szetesen. Csúfos kudarc lett belőle, meséli, mert ma már az sem mindegy, milyen italt kínálnak a sát­rakban. „A lóbányaira nincs közönség, csak a sör, ami ma sörnek számít, csakhogy azt meg nem tudja mindenki megfizet­ni, hát inkább otthon ma­rad. Itt kezdődik a baj.” Olyan nagy baj azért addig nem lehet, amíg akadnak emberek, akik az életüket arra teszik fel, hogy élesztgessék a ked­vet a közösségi életre. És Brunner Antal meg a felesége éppen ilyenek. Az asz­­szony a három nyugdíjasklub - a „felvá­gósak”, a „szegényebbek” és a „tehető­sebbek” - közül az egyiknek a fő-fő szervezője. Mennek is minden áldott hó­napban kirándulni, legközelebb példá­nak okáért hatszáz forintért Ópuszta­­szerre. Hogy egy ilyen olcsó túra össze­jöhessen, sokat kell azért talpalni. Mond­ták is már Brunnernénak, abba ne hagy­ja, mert más nem fogja utána csinálni, és akkor mi lesz a jó kis kirándulásokkal. De hát előbb-utóbb csak át kell hogy vegye valaki a stafétabotot. Ettől fél Brunner Antal is. Mert megpróbálta kine­velni az utódját, de kétszer is pórul járt. Már­pedig a fúvószenekarnak fújnia kell. A gyönyörűen vezetett naplónak, amely önkéntes tűzoltózenekar korától mind a mai napig kíséri a fúvósok életének ese­ményeit, nem maradhat abba. Szerepel abban minden tag fényképe, minden apró és nagy jelentőségű esemény. Mint a né­metországi testvérvárosban, Rheistetten­­ben tett látogatás is, ahol huszonegy ze­nekar között sem vallottak szégyent a vecsésiek. „Ennyi ember még nem tap­solt nekünk.” Megismétlődött ez a szép siker azután három éve Neuburgweierben is, ahon­nan pünkösdre kaptak szíves invitálást a vecsésiek. A napló így beszél erről: „Németországban nagyon virágzik a fú­vószene, a vendéglátásról nem is beszél­ve. De hát mások az ő anyagi körülmé­nyeik, mint a mieink.” Amin azért csak meghökken egy kicsit az ember, ha al­kalma volt már Vecsés központi részén barangol­ni, ahol az épületekben testet öltött gazdagság le­taglózza az edzetlenebb nézelődőt. Vecsés azon­ban nem úgy gazdag, ahogy van, hanem ilyen is, meg olyan is. S a gazdag­ság inkább bezárkózik a kapuján olvasható felirat, a „belépni csak saját fele­lősségre”, meg a hóhérpo­­fájú házőrző kutyák mögé, s Brunner Antal szerint több generációnak kell még váltania egymást, mire az értékek a helyes sorrendbe kerülnek. Mert most nagy felfordulás van e tekintetben, s ezért aztán ő sem tudja eldönteni, hogy volt-e értelme az egésznek. A lelke mélyén azonban alighanem na­gyon is tudja. Hiszen mi másért dolgozna most azon, hogy méretre szabott egyen­ruhája legyen a tagoknak, s hogy elké­szüljön végre egy hangkazettájuk is. Egyéb, hétköznapi aprómunkákról nem is beszélve, hogy a próbaterem, a hajdani községháza udvarán lekaszálják a füvet, hogy ki legyen takarítva, hogy a helyén legyen minden egyes számoszlop a zene­karért létrehozott alapítvány könyvelésé­ben, hogy ne maradjanak el a próbák. Amin én is szívesen ott hallgatóztam vol­na. De a mai próba időpontja kissé össze­­kuszálódott. A lényeg azonban változat­lan, Brunner Antal röviden és határozot­tan így foglalja össze: Vecsésnek kell egy fúvószenekar. K. Zs. Annak is örülni kell, hogy van ez a harminchárom ember, aki nem a kártyaasztalt, a játékgépet,­­a kocsmahivatalt szereti, hanem a zenét. Rend a horgászparadicsomban A makádi Ezüstpartot senki sem sajátíthatja ki A három és fél kilométer hosszú makádi Ezüstpart az egyik legnépsze­rűbb hazai horgászparadicsom. A Pest megyéből és a Budapestről ide­­özönlő pecások találkoznak ennek a státusnak az összes erényével és hát­rányával. A Ráckevei Duna-ági Hor­gászszövetség, a terület gazdája most több változásról döntött a tisztességes többség nyugalma és a paradicsomi állapotok megőrzése érdekében. Az Ezüstparton felüdülést, kikapcso­lódást kereső, vagy egész nyáron a par­ton táborozó horgászok közül valószínű­leg kevesen tudják, hogy a területi szö­vetségnek évente körülbelül egymillió forintjába kerül a kulturált körülmények és a rend fenntartása. Az idén valóságos „hadműveletet” kezdenek a horgászpa­radicsom hajdani békéjének, nyugalmá­nak, hangulatának visszaállításáért. Az orvhalászok és a halrablók ellen törvé­nyes szigorral, gyakori ellenőrzésekkel - egyre eredményesebben - lépnek fel. Az utóbbi időben észrevehetően meg is ritkultak a környéken a rapsicok, háló­zók, gereblyézők kártételei. Dr. Molnár Pál, a Ráckevei Duna-ági Horgászszövetség elnöke szerint mégis előfordul, hogy valamelyik pecás annyi­ra magáénak érzi a partot, hogy teleknyi területet foglal el, kerít be belőle. Köztu­dott, hogy az Ezüstpart elsősorban a szö­vetség saját, hétvégi házzal nem rendel­kező tagjainak és a napi-, vagy területi jegyes vándorhorgászoknak kedvelt horgászhelye. Ugyanakkor azt is figye­lembe kell venni, hogy a szövetséghez tartozó 23 700 horgásznak csak egy há­nyada jár oda szórakozni. Az ő vélemé­nyüket és szakemberek tanácsait kérték ki ahhoz, hogyan lehetne minél többek számára ideális körülményeket teremte­ni.A válaszok összegzése után döntöttek úgy, hogy egyenként hat méter széles horgászhelyeket jelölnek ki a víz és a közlekedési út között. Ekkora területen egy-egy kocsi és sátor is elfér, s a pihe­néshez komfortos körülmények teremt­hetők. A kijelölt helyekért és az egyéb nyilvános létesítmények használatáért, akárcsak tavaly, igénybevételi díjat kér­nek. Egy sátor, illetve lakókocsi elhelye­zéséért napi 100 forintot kell fizetni, egy jármű parkolási díja 50 forint. Akik gya­logosan vagy kerékpárral érkeznek, azoknak természetesen nem kell fizetni. Vereszki János * A SZAK AKI KERES, AZ TALÁL AKIT MEGTALÁLNAK.

Next