Népszabadság - PestVidék melléklet, 1999. november
1999-11-10
30 NÉPSZABADSÁG PESTVIDÉK-SOLYMÁR 1999. NOVEMBER 10., SZERDA Németek, de nem svábokA női kar CD-je A kitelepítéskor kétezer embernek kellett elhagynia szülőfaluját Sokszor mondják Solymárra, hogy sváb község, pedig a megjelölés nem pontos: az itt élők jelentős része valóban német nemzetiségű, ám a sváboktól eltérően egy bajor nyelvjárást beszélnek. A német kultúra a testvértelepídésen, a tánccsoportokon és kórusokon keresztül ma is eleven. Mint annyi más helyen Magyarországon, Solymárra is a török pusztítás után, a XVIII. században telepítették le a németeket. Kétszáz évig tartó virágzás kezdődött el, német iskola épült, beindult a mezőgazdaság, állattenyésztés. A solymári ropogós cseresznye a század első felében országos hírűvé vált. Az idill 1946-ban ért véget a németek kitelepítésével. Csaknem kétezren hagyták el Solymárt, és költöztek németországi falvakba, kisvárosokba. Három évvel ezelőtt, a kitelepítés ötvenedik évfordulóján emlékművet emeltek, amelynek avatásakor az akkori titkosszolgálati miniszter, Nikolits István a kormány nevében megkövette az elhurcoltakat. A megaláztatás éveiben is megőrizték a helyiek a jellegzetes német nyelvjárást és kultúrát, mondja Gallochné Cservenyi Magdolna, a kisebbségi önkormányzat elnöke. Az iskola falára ma is két nyelven van kiírva a neve, hiszen az intézmény vállalta a nemzetiségi oktatást. A tánccsoportok, kórusok repertoárja többségében német dalokból áll, ezekkel külföldi fesztiválokon is felléptek. Az idén volt tízéves a németországi Wüstenrottal kötött testvértelepülési szerződés is. Nyolc éve működik kisebbségi önkormányzat a településen. Az állami támogatáson kívül az önkormányzat is anyagiakkal segíti az öt tag munkáját. Ebből szervezik meg közösen minden második évben a német gyermeknéptánc-fesztivált. A településen még mindig vannak olyan öregek, akik népviseletben járnak el a vasárnapi német misére, így a velük való találkozás óriási élmény. Ma is német küldöttséget fogad az önkormányzat, a hónap végén pedig zenés, táncos műsort szerveznek, ahová a helyi díjnyertes produkciók mellett a szépséges lakodalmast táncoló véméndi csoportot is elvárják. M. H. T. Német tánccsoport AZ EGYÜTTES ARCHÍVUMÁBÓL Volt egyszer egy nagy csapat Solymáron is, a helyi férfikézilabda-együttes, amely sok éven keresztül az NB I- ben szerepelt. Legnagyobb sikerük az 1990/91-es bajnokságban elért bronzérem volt, amely után indulhattak az európai kupaküzdelmekben (IHF) is. Solymáron ma már csak a kocsmaasztal körül ülők emlegetik néha-néha az egykori kiváló kézilabdázók neveit. Sótonyi, Éles, Lehel, Becskereki neve azonban ma is ismerős lehet a sportágat szeretőknek, hiszen ők még most is aktívan sportolnak - természetesen más csapatokban. Bekovits Miklós, a Solymári SC elnöke korábban játékosa, majd szakosztályvezetője volt a Pemü SE kézilabdacsapatának. Ma is ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel beszél a nem is olyan távoli múlt sikereiről. - Az aranykorszak 1987-1996 között volt, kilenc évig szerepeltünk az NB I-ben. Igaz, kissé furcsán kerültünk fel a legmagasabb osztályba. Először Angyalföldön a Vasas szüntette meg a férfiszakosztályt, fuzionáltunk velük, s így kerültünk feljebb. Aztán a Bp. Honvédnál is felmondtak Kovács Péternek és társainak. Benkő László által hozzánk került néhány kispesti játékos is, így Pemü-Honvéd SE néven szerepeltünk a bajnokságban. A Pest Megyei Műanyagipari Vállalat éppen húsz évvel ezelőtt nyúlt a hónunk alá. Akkoriban ez a cég rendkívül sikeres volt, a ceglédi, a fővárosi és a zsámbéki gyáregység tartozott a központi gyárhoz. Hamarosan felépült a sportcsarnok is, amely máig egyedülálló a környéken, hiszen zsúfoltan akár ezerszázan is elférnek benne. Ennyien voltak a Veszprém elleni rangadón, amikor is 17:16-ra legyőztük a későbbi sokszoros bajnokot. Az IHF-kupában a lengyel Plock volt az ellenfelünk. Odakinn hét góllal alulmaradtunk, a solymári visszavágón már a 45. percben behoztuk a hátrányt. Az utolsó tíz percben azonban semmi sem jött össze, s csak négy góllal sikerült győzni. Sírtak a játékosok az öltözőben, hetekig nem tudták feldolgozni a kiesést, sorozatban elvesztettük a bajnoki mérkőzéseket is. Aztán valahogy kimásztunk a gödörből, s újból jöttek a sikerek, értékes helyezések az NB I-ben. A Pemü azonban egyre kevesebb pénzt tudott áldozni a sportra. Kilencévi diadalmenet után jött a totális viszszaesés. Évről évre lejjebb csúsztunk egy osztállyal, meg sem álltunk a megyei Szuperbajnokságig, ahonnan ezután az idén visszakerültünk az NB II- be. Természetesen a mostani csapat nem hasonlítható össze a régivel. Fiatal, lelkes amatőrök, de akad közöttük néhány tehetséges fiatal, aki még sokra viheti. Visszatérve a régiekre, Král Károly, Debreczeni János (ő sajnos már nem él), Berényi Attila, Szőke István és Gách Csaba a kezdetektől játszott, egészen a zuhanás kezdetéig. De említhetem Kárpáti Miklós kapust (Bütyök), aki ma is az edzője a fiatal csapatnak. Külön érdeme, hogy sohasem hagyta el a süllyedő hajót, s szerinte néhány éven belül ismét eljuthatunk legalább az NB I B-ig. Nem felejtkezhetem el a korábbi támogatókról, Horváth Ferencről, Benkő Lászlóról és Sarlós Bernátról, a mostani vezérigazgatóról, akik mindig szívügyüknek érezték a solymári kézilabdát. Solymáron már egyre kevesebbszer esik szó a kézilabdáról. A mai fiatalokra hárul a feladat, hogy egyszer talán ugyanolyan magasra jussanak, mint elődeik. G. J. Volt egyszer egy nagy csapat A kézilabdát ma már csak a kocsmaasztal mellett emlegetik - Král, Debreceni, Szőke, Gách Az NB I-ben bronzérmes csapat tablója 1991-ből A SPORTKLUB ARCHÍVUMÁBÓL I I HÍ ■ Műanyagipari El. SCLYMÁC A BUDAVIDÉK Rt. 4001 sz. TEMPÓ Üzletházába (2092 Budakeszi, Fő tér 3.) HENTEST keres. Érdeklődni lehet személyesen Kapronczai Juditnál, Budakeszi, Erdő u. 4. sz. alatt vagy a 06-23-451-085/117-es telefonszámon. . „Hogy az ajándékozás öröm legyen” PHOTO PORST II 2083 Solymár, Mátyás király u. 64. Tel.: (26) 363-044 Nyitva: hétfőtől péntekig 9-18, szombat 9-13 Sárospataki Kerámia Manufaktúra TUDÓSÍTÓNKTÓL Nagy vállalkozásba fogott a solymári Szokolay Bálint Női Kar. A karácsonyi ünnepekre CD-n, saját előadásukban jelentetik meg Pergolesi Stabat Mater című művét, illetőleg Mózes Krisztina orgonajátékát. Minderről Bazsek Andrea karnagy és Posovszkyné Strack Éva számolt be. A felvétel és a kiadás költségei elérik a 800 ezer forintot. Ennyi pénzért ezer példány állítható elő egy pécsi cég közreműködésével. A felvétel technikai munkálatai három napon keresztül tartanak a máriaremetei templomban. Természetesen a kérdés, amit mindenütt feltesznek, ahol csak hallanak a kezdeményezésről: miért nem a solymári templomban lesz a felvétel? Válaszként a korábbi tapasztalatot idézik, amikor hangkazettát készítettek a külső zajok, a gépkocsi- és az autóbusz-forgalom rendkívül zavaróan hatott. A CD-felvétel ennél érzékenyebb technológia, tisztább, csendesebb környezetet kíván, s ezért esett a választás Máriaremetére, ahol az jobban adott. Ünnepi ajándék lehet a CD, de ünnepi reklám is a támogatóknak, akiknek logóját feltüntetik a borítón. A siker pedig aligha lehet vitás, hiszen Solymáron több mint ezer üzleti, ipari vállalkozás működik. Solymár védnökei Patrona Solymaris - Solymár védnöke nevét viseli az egyesület, amit a legkülönbözőbb foglalkozású emberek alkotnak, immár egy esztendeje. Van közöttük tanár, orvos, művész, közgazdász, de gépkocsivezető és iparosember is. Miért keresték egymást, miért fognak össze? Nagyon egyszerű köznapi okból: azért, hogy többet adjanak a szülőföldnek, az otthonnak, a településnek. Hiszen oly jó dolog solymárinak lenni - vallják. Itt a hegyek, az erdők történelmet lehelnek, a kertek, a házak ismerőst, barátot sejtetnek. Hajdanában vadaspark volt erre, mégpedig királyi. A Jegenye-völgyben gyakorta verték vissza a sziklák, a bércek a nagy Mátyás lovának patacsattogását. Október végén, még a jó idők jártával a „patrónusok” megszállták a Nagytisztás környékét, takarítván kedvenc pihenőhelyüket, szomszédságukat. Voltak vagy ötvenen, és négy teherautónyi törmeléket, hulladékot, szemetet gyűjtöttek össze. S aztán, a munka végeztével jó étvágy keletkezett a bográcsos csülökpörkölthöz. Része volt már ez annak az együttműködési megállapodásnak, mondja Emesz Lajos, az egyesület elnöke, amit a Pilisi Parkerdő Rt.-vel kötöttünk meg. Ebben vállaljuk, hogy felügyeljük az erdő rendjét, tisztaságát, gyarapodását. Persze, nem csupán a fákat, bokrokat védik-óvják az egyletbeliek, ápolják, gyarapítják a község művészeti hagyományait. Még a múlt télen gálaestet rendeztek a községi művelődési házban meghívott rangos művészekkel. Mégpedig a felújítandó kegytemplom javára. Több mint egymillió forintot juttattak a munkálatokat finanszírozó alapítványnak. Jó dolog együtt lenni, jó egy-egy nemes célt szolgálni - erre döbbentek rá a patrónusok. S ezért is találkoznak hetenként valamely vendéglő különtermében - és mondjuk, felfrissítik tánctudásukat. Mégpedig Kránitz József tánctanár (és táncbajnok), illetőleg felesége, Dobó Erika tanár társaságában. S hogy közben miről esik szó? Mindenről, csak politikáról nem — mondja az elnök. De arról igen, hogyan lehetne előbbre vinni a község kulturális életét, s benne a jelen és múlt értékeinek megőrzését, gyarapítását. Gede Márton