Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000. július
2000-07-10
32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. JÚLIUS10., HÉTFŐ Kertvárosból lett a nyomorgók menedéke A Monarchia hadseregének első galíciai hadjárata óriási veszteségeket okozott 1914 augusztusában. Szeptembertől kezdve egyre több sebesültet szállítottak a frontról a magyar fővárosba. Budapest katonai parancsnoka ideiglenes barakkkórház építését kérte a városvezetéstől. Októberben az Üllői út jobb oldalán, az Ecseri út torkolata és a Száva utcai villamosremíz közötti részen felhúzták az első barakkokat. 1916-ban valamennyi napilap hírül adta: az Üllői úti kórháztábort ünnepélyesen is felavatták és Mária Valéria főhercegnőről nevezték el. A Mária Valéria-telep területén, tehát az Üllői út, a kispesti Határ út és a Gyáli, valamint az Ecseri út által határolt részen az első világháború előtt füves pusztaság volt. A századforduló táján az Ecseri út mentén szeméttelepet nyitott a főváros. A városból kifelé jövet az Üllői út és a Népliget sarkán a vasúti töltés mellett állt a vámház. A Mária Valéria-telep kiépülése után csendőrlaktanya lett belőle. Még egy nevezetesebb épület akadt akkortájt az akkor városszéli Gyáli úton: az 1909-ben felépült iskola. A Határ úti csárdáig az Üllői út mindkét oldalán kukoricaföldek, rétek húzódtak. Már a háború kezdeti időszakában is egyre több volt a sebesült, ezért két év alatt százhúsz kórházbarakkot építettek. A telep már másfél kilométer hosszan húzódott, szélessége pedig meghaladta a fél kilométert. A barakkok között sóderrel feltöltött utakat építettek, az épületek mentén virágot ültettek, gondozását a lábadozó betegekre bízták. 1916-ban tíz újabb hatalmas barakkot építettek, immár téglából, később, 1918-ban újabb hatot, a telepet pedig bekerítették. Középen hadifogolykórház létesült, az új, téglából épültekben katonai elosztó kórházat rendeztek be. 1918-ban, az őszirózsás forradalom után felszámolták a kórházat, és az üresen maradt helyiségeket civil lakásokká alakították át. Az új lakásokat a frontról hazatérő katonák - zömmel altisztek - és családjuk kapták. Mellettük a megszállt területekről Budapestre menekült szegény sorsú polgárok, munkások, kistisztviselők, hivatalnokok jutottak lakáshoz. Olyan emberek, akik a beköltözés előtt a Ferencvárosi pályaudvar mellékvágányaira kitolt marhavagonokban nyomorogtak. Új otthonaik kezdetben kétszoba-konyhás lakásokból álltak. A konyhában vezetékes víz is volt. „Szolid kertváros, gondozott víkendtelep, ilyen volt a barakkváros történetének első fejezete” - állapította meg Szamos Rudolf a Valéria-telepről írt kötetében. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a ferencvárosi direktórium a városrész mostoha körülmények közt lakó, éhező, nyomorgó munkáscsaládjait költöztette a telepi lakásokba. 1920-ban a főváros a telep délkeleti oldalán ötvennégy fabarakkot téglaépületté alakított át. Ezeket nevezték el később városi kislakásnak. Később mozi is épült, a legszegényebbek ingyen ülhettek be a nézőtérre. Az Ecseri út mentén ugyancsak téglaházak adtak otthont a rászorulóknak, de még mindig nyolcvan fabarakkban éltek emberek. Egyre több lett az egyszobás, komfort nélküli otthon. Huszonkét lakást rendeztek be egy barakkban, „alvégén” voltak a vízvételi helyek és a vécék, huszonkét családra, mintegy nyolcvan személyre jutott egy-egy ilyen blokk. A szennyvíz téglavályús csatornába folyt. 1927-ben engedélyezték a lakóknak kis élőkért létesítését, hogy valamelyest enyhítsék a telep nyomasztó látványát. A húszas évek közepén családok sokasága került az utcára, mert képtelen volt a gyorsan emelkedő lakbért megfizetni. Korabeli statisztika szerint száz, vidékről felvándorolt nincstelen közül húsz kapott munkát. 1926 és 1940 között Budapesten százszázötvenezer ember élt szükséglakásban, nyomortelepen. További százezren a főváros különböző kerületeinek pincéiben, zsúfolt tömegszállásain húzták meg magukat. A lakásgondok enyhítése érdekében a főváros vezetősége a Zita és az Auguszta után a Mária Valéria-telepet is szükséglakótelepnek nyilvánította, de már ezekért a lakásokért is kellett fizetni. A Mária Valéria-telep napközi otthonának étkeztetőjében ezer személyre főztek ingyen, illetve minimális térítésért. Angol missziós munkaiskola nyílt, a Lord Weardale leányotthonban mintegy száz bentlakót foglalkoztattak, kézimunkáikat Svájcban és Angliában értékesítették. A Nemzetközi Gyermekmentő Szövetség otthonának bölcsődéjében tíz csecsemőre vigyáztak, óvodájában ötven, napközi otthonában harminc gyermeket gondoztak. A hivatalos szervek próbálták megnyugtatni a nélkülözőket, hogy csupán néhány esztendőt kell átvészelniük, és aztán lassan egyenesbe jutnak. Ez azonban nem így történt. A harmincas-negyvenes években, több mint két évtizeden át maradt híres hírhedt nyomornegyed a Mária Valéria-telep. A korabeli lapok járványfészeknek, a város szégyentelepének bélyegezték, ahol a szegénység, a nyomor mellé a bűn is letelepedett. Hírhedtek lettek a telep fiataljai is, akik rettegésben tartották a szomszédos kerületek - elsősorban Kispest és Pesterzsébet - tánciskoláit, szórakozóhelyeit. A Budapest Lexikon lakonikus rövidséggel zárja a telep történetét, így ír: A 91 barakkból álló 816 egysejtű lakást 1957- ben bontották le. Mint ismeretes, itt épült fel a József Attila nevét viselő lakótelep. Kiss György Mihály A Mária Valéria-telep egy korabeli fotón forrás: Budapest lexikon Látvány körút Sikongatva kapaszkodik a fogaskerekű a Sváb-hegy oldalán. Ringó tempója összeakasztja az utasok álmos tekintetét. Néhány mountain bike-os a megálló felé pillant, álruhás ellenőrt kutat. A biciklisek hátradőlnek: a megálló ötvenese legfeljebb csak a jómód biztosítási ügynöke lehet. A férfi körülményesen verejtéket töröl homlokáról, és elindul az egykori Nagyszálló irányába. Valaha Ford T modellek parkoltak itt a kókuszszőnyeg végén, nagy volt a téli és a nyári szezonban a nyüzsgés. Aztán mindez eltűnt varázsütésre, és maradt a gyermekgondozó szomorúsága. A negróízű gyerekkor. A londinerszobákba allergiavizsgálat, a hallba kardiológiai osztály költözött. A szálló híres mediterrán-alpesi kertjét a társadalmi igazságosság jelszavával feldarabolták. A leanderbokrok helyén a mai napig a személyzeti házakba költöző bérlők karalábéültetvénye nő. A fogas sváb-hegyi megállója és a végállomás között, a sínektől balra indul a Széchenyi-emlékút. Csendben kapaszkodik a rejtőzködő új jómód villái között a Széchenyi-hegy egyik lucfenyős púpjára. Eötvös József báró Karthauzi lakja a kezdőpontja, kicsiny faverandás svájci villa, mely úgy száznegyven éve a közíró alkotó pillanatait szolgálta. A városnak ezen a részén négy-öt fokkal hűvösebb van, és enyhén párás a klíma, mintha Poprád óriás kertjeiben járnánk. Budapest legdrágább negyede már a kilencvenes évek elején, közepén gazdát cserélt, felvásárolta, újítja a bizonytalan eredetű nagytőke. Az ősgesztenyés parkok lombjai között megcsillan egyegy vörösréz eresz a napfényben, felbukkan egy-egy eredetire csiszolt kőbabás terasz. Relaxációs kazettán árulni lehetne a meredek kertek nyugalmát és madárfüttyös csendjét. Azt beszélik, errefelé a partiszerviz és az internetes Mikulás-rendelés a divat - most tanul a magyar establishment élni. Gyermeke nem veri fel a filagóriák nyugalmát, bentlakásos alapítványi iskolákban, Bécsben vagy Londonban studíroz. Az egykori arisztokrata villák új hőálló vakolata lassan elfedi a pénz és a szülők eredetét. A Látvány körút mégsem igazán itt, hanem a Széchenyiemlékmű után kezdődik. Az emlékút nagy kanyarral vissza, a Melinda út Bauhaus-szállói - az egykori Gestapo-házak felé fordul. Budapest legizgalmasabb és legdrágább panorámájára hamis villák sora épül. A régit utánozzák, arányok és szellős elegancia nélkül. Bizarr együttélés: az út egyik oldalán tornyok, műkő és márvány - habcsóképítészet, a másikon bodegás zártkert szalonnasütővel. A szédítő szépségű kanyarban magányos telefonfülke áll. Alatta a Sas-hegy és a Gellért-hegy, távolabb, a pesti oldalon a Gödöllői-dombság. Barátom szerint, aki itt nőtt fel, ez a fülke sok mindent látott már. Tantuszt, kétforintost, hirtelen szenvedélyt. Évtizedek óta foglalt. Bence Ottó FOTÓ: DOMANICKY TIVADAR ________Pest-Buda Számokban_________ Az 1559-es összeírás A törökök olyan értelemben feltétlenül jó gazdái voltak az általuk elfoglalt magyarországi területeknek, hogy állandó gondossággal készítették az újabb és újabb gazdasági összeírásokat, török nevükön a deftereket. A XVI. század második felébe lépve Buda (és így természetesen Pest is) már jó két évtizede török kézen volt. Az 1560-as évek elején a török újabb összeírást készíttetett a budai szandzsákról, ami, hasonlóan a korábbi defterekhez, „beszélő” számsorok sokaságát őrizte meg számunkra, és Káldy-Nagy Gyula jóvoltából ezek az adatok hozzáférhetőekké is lettek. Előző írásunkban a fél évtizede megszállt Budáról kaphattunk képet, most azt vonhatjuk vizsgálat alá, hogy majd húsz év török fennhatóság után milyen volt a középkori magyar királyság egykori fővárosának lakossága. Az első tény, ami világosan kiderül a lakosság létszámát rögzítő összeírás számsoraiból, az, hogy jelentős mértékben kevesbedett a keresztények és zsidók létszáma a Buda elfoglalása után kevéssel (pl. 1546-ban) készített összeírások számadataihoz képest. A lakosok lélekszáma 1559-re a következőképpen alakult: 1546-ban még 366 „gyaur” került összeírásra, szemben az 1559. évi 329-cel, ami azt jelenti, hogy számuk igen jelentősen csökkent. Ez a visszaesés nem lehet véletlen, főleg, ha ugyancsak visszatekintve 1546-ra, azt állapíthatjuk meg, hogy a zsidó lakosság száma még meredekebben csökkenő tendenciát mutat (101-ről 58-ra, tehát majd a felére esett vissza). Ezzel szemben gyakorlatilag stagnált a koptnak nevezett ortodox balkáni cigányság közösségének száma. Mi lehet az oka ezeknek a változásoknak? Az 1559. évi defter szerencsére erre is ad - legalábbis részben - választ. A defter elkészítői ugyanis szerencsére rögzítették, hogy az 1546-ban összeírt lakosság soraiban milyen változások következtek be az eltelt 13 év során. Mint az alábbi táblázatból is kiderül, beköltözésre is volt példa, táblázatunk utolsó sora pedig a korábbi lakosság időközben felnőtt és Budán maradt gyermekeinek számát rögzíti (fiaik). Látni való, hogy a természetes halálozás mellett jelentősen növelték Buda jelentős mértékű fluktuációját az állandó szökések is. Ennek nyilván az immár tartóssá vált török uralom volt az oka, feltétlenül figyelemre méltó azonban, hogy a megszököttek számát jószerével alig gyarapította a keresztény lakosság, ellentétben a zsidósággal és a koptokkal, sőt a beköltözők is túlnyomórészt keresztények. Különösen szembeszökő a zsidóság képviselőinek tömeges távozása Budáról. Káldy-Nagy Gyula joggal állapíthatta meg: „Éppen az ő szökésük jellemzi legjobban a magyarországi török uralom első évtizedét.” Ez olyannyira így van, hogy nem csupán a budai lakos zsidóságra volt jellemző a szökés, hanem azokra is, akik úgymond „vendégként” éltek Budán. Őket 1546-1547 során írták össze. Ami számunkra különösen érdekes, hogy a defter rögzítette előző lakóhelyüket is. A 25 „vendég” zsidó család a táblázat adatai szerint többségében a török által megszállt Balkánról érkezett, a mai Bulgária, Görögország, Jugoszlávia területéről, bár Isztambul révén az oszmán birodalom fővárosa is képviseltette magát. Ők tehát valamennyien török alattvalók voltak már azt megelőzően is, hogy Budára költöztek volna, s mindezek ellenére álltak tovább az általunk ezúttal vizsgált 1559. évre. Ezt összevetve a budai lakos zsidóság sorában tapasztalt nagyarányú költözésekkel, bizonyosan leszögezhetjük, hogy nem voltak megelégedettek a sorsukkal Budán. Tekintsünk most át a Duna túlsó partjára, Pestre. A volt királyi főváros Budához képest Pest kisebb településnek számított. Megőrződött adatai azonban szerencsés lehetőséget kínálnak arra, hogy általuk mintegy kontrolláljuk, vajon csak Budát jellemezte-e a lakosság állandó cserélődése. A két táblázat adatait összevetve az derül ki, hogy Pesten egyértelműen gyarapodott a lakosság száma a török uralom dacára. Áttekintve tehát Buda és Pest lakosságának 1559. évi adatait, valamint az 1541. évi török megszállás utáni állapotokhoz képest bekövetkező változásokat, meglehetősen nehéz lenne általános jellemzést adni. A számok tökéletesen tükrözik a megszállást követő zűrzavaros idők hétköznapjait. K. Cs. Családfők Nőtlen fiaik Nőtlen testvéreik Egyéb nőtlenek Összeírtak összesen Keresztények (gyaurok) 223 100 51 329 Zsidók 495 1 3 58 Koptok 594 63 Összesen 331 1096 67 387 Meghalt Eltűnt Megszökött Elköltözött Beköltözött „Halk” Keresztények 2093 25 137 45 Zsidók 12-70-391 Koptok 15-27 -409 Összesen 2363 . 995 216 55 Beköltözők száma Előző lakóhely 6 Isztambul-3 Kavala Vidin Szaloniki Monasztir -2 Belgrád Filibe 1 Szemendre Edime Brussza PEST 1559. ÉVI ADATAI A KÖVETKEZŐK Családfők Nőtlen fiaik Nőtlen testvéreik Egyéb nőtlenek Összeírtak összesen Lakosság 275 3 2 37 ■ UGYANEZEK AZ ADATOK 1546-BAN Család Nőtlen Nőtlen Egyéb Összeírtak fők fiaik testvéreik nőtlenek összesen Lakosság 101 3,8 22 11 Ft-tól A GFA FOTO wmm 9x13 cm ELSŐ MEGRENDELÉS Információ: 464-738