Népszabadság - PestVidék melléklet, 2001. január
2001-01-12
Paletta DIALÓGUS címmel nyílt kiállítás a Millenniumi Szalonban (Olof Palme-ház, XIV. kerület, Olof Palme sétány 1.) a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége festő szakosztályának munkáiból. A tárlat 29-ig tekinthető meg. SZHEDERNYI KOROMBAN címmel mutatja be Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjét a Gorkij Iskola 1948- 1956 közötti időszakáról a Tabán mozi (I. kerület, Krisztina körút 87-89.) ma hat órától és szombaton fél hattól. A MESTERRAJZOK DÜRERTŐL DALIIG című kiállítás a tervezettől eltérően február 4-ig látható a Szépművészeti Múzeumban (XIV. kerület, Dózsa György út 41.). GALAMBKIÁLLÍTÁST rendeznek a hét végén - ma és holnap 9-től 18 óráig, vasárnap 9-től 16 óráig - a Csokonai Művelődési Házban (XV kerület, Eötvös utca 64—66.). A rendezvényen díszmadarakat és nyulakat is bemutatnak. SZÍNHÁZMŰSOR Kamaraszínház a Tivoliban: Amerikai Elektra (7). Kamaraszínház Ericsson Stúdió: Szappanopera (7). Kamaraszínház Shure Stúdió: Nyugállomány előtt (fél 8 - nyilvános főpróba). Bárka Stúdió: A játék (7). Bábszínház: Egy bolond százat csinál (7 - Budapesti Operettszínház ea.). Bábszínház Játszótér A vaázsfuvola (3). Buda Stage: Koncert (fél 8). Nagycirkusz: Cirkusz Odüsszeia (7 - premier). Játékszín: Olympia (7). József Attila: Vonó Ignác (7). József Attila Színház Gaál Erzsébet Stúdió: A Dudás Gyuri (fél 8). Katona József: Tartuffe (7). Kamra: Az író színháza - Parti Nagy Lajos estje (7). Kolibri: Hófehérke és a hét törpe (10). Kolibri Fészek: A boldog herceg (fél 11). Madách : Miss Hungary (7). Madách Kamara : Páratlan páros (7). Élelem bére (22.30). Magyar Színház: Csongor és Tünde (7). Várszínház: Veszedelmes viszonyok (7). Operaház: A Rajna kincse (7 -Závodszky/1. bért). Erkel: Pomádé király új ruhája (7 -Tóth/4. bért). Merlin Kamaraterem: Jámbor teremtés (fél 8 - bem. ea., a Zug Színház ea.). Mikroszkóp : Kelet ez nekünk (fél 8). Radnóti : Athéni Timon (7). Stúdió K: Halvérfesték (fél 8). Térszínház: Állati mesék (7). Thália Színház Új Stúdió: A vihar kapujában (fél 8). Új Színház: Othello (7). Vidám Színpad: Paprikás csirke (7). Víg: Nóra (7 - Hegedűskert, 2. ea.). Pesti: Gyalog galopp (fél 8 - Harsányikert, 2. ea.). NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. JANUÁR 12., PÉNTEK 25 Emlékek, hangulatok Ma este a budapesti Francia Intézetben lép föl Krausz Adrienne. A fiatal, Párizsban élő magyar zongoraművésznő az intézet Marcel Proustra emlékező programjában ad hangversenyt. A párizsi Défense negyed közelében, a külvárosban lakik Krausz Adrienne. Muzsikusok, festők, grafikusok, arabok és ázsiaiak, németek és magyarok járulnak itt hozzá a francia főváros kulturális sokszínűségéhez - mintha egy nemzetközi művésztelepen lakna. Így - bár ez Proust esetében nem könnyű - rutinosan járul hozzá zenével az irodalmi világ szélesebb horizontjának megrajzolásához. Az író - mint Krausz kérdésünkre elmondta -nem nagyon kedvelte híres kortársait, Debussyt és Ravelt, inkább Fauré muzsikája vonzotta, és jó barátságban volt Bizet fiával. A műsorban persze e háttértől függetlenül a négy komponista munkái alkotnak hangulati egységet, idézik az impresszionizmus időszakát a levegős, áttört hangzású muzsikával. Krausz Adrienne 1990-ben diplomázott a budapesti Zeneakadémián, több nemzetközi versenyt nyert, s mint ilyen, két alkalommal kapott díjat a győztesek, a World Piano Masters versenyén. Kivételes kvalitásait elismerték 1997-ben azon a különleges brüsszeli versenyen is, ahová Solti György ajánlása alapján került. 2000-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon játszott először Borisz Pergamenscsikovval, nagy sikerrel. Megszokott kamaramuzsikus társaival, Shlomo Mintzcel és Jurij Bashmettel is koncertezik, változatlanul sokat dolgozik. Három hangversenyt adott Kínában, a Berlini Szimfonikusokkal pedig - az együttes most lesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendége - Bartók II. zongoraversenyét szólaltatta meg. Hamarosan ismét a Francia Intézetben lép pódiumra, ugyancsak bevált partnerrel, Csordás Klára énekesnővel. Tervezi, hogy májusban is ad Budapesten hangversenyt. A. M. A szokásos havi Tilos-parti MUNKATÁRSUNKTÓL Havi szokásos partiját rendezi szombaton a Tilos rádió a Petőfi Csarnokban (XIV. kerület, Városliget). Az este tízkor kezdődő programon a nagyteremben dj Gonnok kezdi a lemezek lejátszását. Őt követi tizenegy órakor a Titus and the Carbonfools live ac. Később, éjfél és egy óra között pedig dj Cadik mixeire táncolhatunk. Ezután jön a szintén szokásos külföldi sztárvendég, ezúttal a brit Adam Freeland személyében. A vendég hajnali háromig játszik majd, úgynevezett progresszív breakbeatet. A levezetésről dj Palotai és Naga gondoskodik, az eddig egyáltalán nem megszokott közös szettjükkel jelentkeznek. A kisteremben is tízkor kezdődik a program, méghozzá dj Keyser és Shuriken produkciójával - ők egészen egyig fognak zenélni. Ezután egy újabb háromórás programrész következik: Ben Nihil és a Kontrol-Art- Del. A zárást dj Sajó zenéi jelentik, hajnali négy és hat között. Európai randevúk A Forrás Néptánc Együttes hagyományt teremtett Százhalombattán A tehetség olyan, mint a forrás: utat tör magának, aztán hatalmas folyóvá duzzad - mondja Szigetvári József koreográfus, a százhalombattai Forrás Néptánc Együttes vezetője. A társulat legközelebbi műsora január 13-án, szombaton látható a Barátság Művelődési Központban. Negyvenöt taggal alakultak 1984-ben. Azóta tízszeresére nőtt a létszám, jelenleg vagy négyszázötvenen táncolnak összesen tizenkét csoportban, a „nagy” Forrás mellett egy hagyományőrző, egy kamara- és kilenc gyermekegyüttessel. Országos néptáncfesztiválok nyertesei, nívódíjasok, Százhalombatta és Pest Megye Önkormányzata kitüntetettjei. Bejárták a világot: Európában, Mexikóban, az Egyesült Államokban, Izraelben, Egyiptomban, Puerto Ricóban, Tajvanon, Argentínában és Uruguayban, összesen harmincnégy országban, huszonhét fesztiválon, hat koncertkörúton mintegy ezer műsorral arattak sikert. Az érdi Vörösmarty Gimnázium diákköréből csírázott ki mindez. 1984-ben pár tucat gyerek összedugta a fejét, hogy néptáncbetétet készítsen A helység kalapácsa iskolai előadásához. Ezt folytatni kell - döntöttek, megízlelve a sikert, s amikor szeptemberben a városi tanács művelődési osztálya engedélyezte a „csoportosulást”, a negyvenöt gimnazista Szigetvári József keze alatt nekifogott a rendszeres munkának. A következő évben már bejutottak az országos diáknapok döntőjébe, közben elkészült első, egész estés önálló műsoruk. Bemutatták. A baj csak az volt, hogy az akkori városvezetés nem figyelt föl rájuk, nem támogatta őket. Ismét döntöttek: átmentek Százhalombattára. Kétkedők persze, mint minden kezdetkor, itt is akadtak, mondván: igaz, hogy Százhalombatta komfortos hely, jó álláslehetőségekkel, remek infrastruktúrával, parádés művelődési központtal - de mégiscsak iparváros, mesterséges képződmény, kulturális gyökerek, tradíciók nélkül. Kit érdekel itt a néptánc? Szigetvári József magát a Forrás együttest mutatta föl mint választ: éppen ők lesznek azok, akik megteremtik a hiányolt hagyományokat. Az első alkalmak erre a szokásos ünnepek voltak, amelyeken mindannyiszor föllépett a csapat. Aztán - a szakmai sikerekkel párhuzamosan - jöttek a saját kulturális rendezvények. Kitalálták a Ráckevével, Tököllel karöltve szervezett regionális néptáncfesztivált, melynek ideje alatt minden évben több száz család látja vendégül az aktuális helyszínre érkező táncosokat. Hat esztendő óta a Summerfestről is egyre híresebb a város: nyaranta tíz-húsz ország táncosai adnak egymásnak találkozót a nemzetközi fesztiválon. (Három éve országos sztárra sincs szükség, hogy „elcsalják” az embereket a nyári programra, mondja Szigetvári József, sőt tavaly már a magas kultúra is megjelent a műsorban.) Európa kíváncsi lett, mi történik ilyenkor Százhalombattán. Hetvenesztendős görög asszonyok állnak ki a színpadra; szlovákok, szerbek, horvátok, csehek műsorában a magyar népdalkincsből ismerős dallamok csendülnek föl. Közös örökség a közös történelemtől - a Kárpát-medencei együvé tartozás válik ilyenkor nyilvánvalóvá a Duna menti iparvárosban. A külhoni együttesek megtanítják,a százhalombattai óvodásoknak népi gyermekjátékaikat - e programok résztvevői számára később természetes lesz, ha egy embertárs bőre történetesen nem fehér, hanem mondjuk fekete, netán sárga. A közönséget is „ki kell nevelni”, véli a koreográfus, s ebben az indirekt módszerek a leghatásosabbak. Battai pedagógusokkal összefogva megszervezték az órarendbe foglalt néptánctanítást, kiegészítve gyermekjátékokkal; mindez több generációnak egységes folklórszemléletet ad, azaz nem csupán a lépések ismeretét, hanem életérzést is közvetít. Ezért is lehetséges, hogy ilyen hamar felduzzadt a Forrás létszáma, sőt a szakmai utánpótlás oda-vissza működik: a hetventagú hagyományőrző együttes körében akadnak, akik gyermekeiktől kaptak kedvet a tánchoz. Az iskolások a negyvenöt perces „ismeretterjesztő” évi gálaműsor színpadán saját osztálytársaikat látják ebből, valamint a regionális és nemzetközi vendégeskedésből születik aztán az elfogadás. Ismerni magunkat és tisztelni a másikat m ilyen eszményeket gyökeresít meg Százhalombattán a tizenöt éves néptáncmozgalom. S ha ez megvan, áradjon bár feltartóztathatatlanul a globalizációs kultúra - teszi hozzá Szigetvári József -, a hazaszeretet nem elkoptatott frázis vagy „kézi vezérelt” ideológia, hanem belülről jövő magatartásforma. Rados Virág Zempléni táncfotó az együttes archívumából Ti Periferikus gitárfesztivál MUNKATÁRSUNKTÓL A holland Anand Mahangoe, a magyar Varga János Project a vendége a gitárfesztiválnak, amelyet ma tartanak a XII. kerületi Önkormányzat művelődési központjában, a „MOM”-ban. A tavaly útjára bocsátott Zene a Periférián-koncertek legújabb állomása ez, sorrendben a harmadik alkalom, hogy az úgynevezett progresszív rockzene hívei összegyűlhetnek. A koncerteket szervező Böszörményi Gergely, hisz benne, hogy ennek a zenének nemcsak múltja, de jelene, sőt jövője is lehet, és az eddigi koncertek sikerét tekintve ezzel a meggyőződésével nincs egyedül. Szándéka szerint ezek az alkalmak az erre a műfajra fogékony kulturális személyiségek, támogatók, illetve a zenei szakma és a média képviselői számára is rendszeres találkozási fórumok lehetnek. A mostani koncert értelemszerűen lemezbemutató buli is, mindkét társaság új CD-vel érkezik az eseményre. A holland Anand Mahangoe néhány éve elnyerte országa legjobb gitárosa címét. Dallamos, de kemény rockot játszik. Aki szereti Joe Satriani vagy Steve Vai zenéjét, annak ma a „MOM”-ban a helye. Anand első instrumentális CD-jét itt vette fel Magyarországon, többek között Páka Egon és Tobola Csaba kíséretével. Varga János mint az 1975-ben alakult East együttes gitárosa lett ismert a hetvenes évek végén. Akkor még valódi progresszív, instrumentális zenét játszottak, főleg dzsessz- és egyetemi klubokban. Varga időközben több formációban is megfordult, ma a szólópálya mellett a Cikk-Cakk Co.-ben és a Hobo Blues Bandben is nyomja. Sokan várták már tőle a nemrég megjelent albumot (The Wings of Revelation I.), melyen a régi témák mellett új kompozíciók is hallgathatók, új hangzással, új hangszereléssel. A Varga János Projectben a névadón kívül a szintén volt East-tag Király István dobol, illetve az After Cryingból ismerős Lengyel Zoltán billentyűzik. _______Szalon_______ Csapdák nélkül Friss élményem a Nóra előadása a Vígszínházban. Erős szereposztás, kiváló alakítások, kiegyensúlyozott csapatjáték - minden együtt, ami egy remek színházi estéhez kell. Valósággal szikrázik a levegő. Benedek Miklós és Eszenyi Enikő furcsa szerelmi jelenetében például olyan hiteles a vágy, hogy a néző már-már azt gondolja, magánéletükben is így van. Színészként gyakran élem át a színpadon, hogy szerelmes vagyok a partnernőmbe - a szerep, a szöveg gerjeszti az egészet. A Nóra többek között azért nagyszerű előadás, mert a művészek képesek átengedni magukat a szerepük nyomán ébredő érzéseknek. Minden tiszteletem Marton László rendezőé, aki nagy szabadságot ad nekik: nem telepszik rájuk, nem találja ki helyettük a figurákat, engedi őket játszani. Eszenyi Enikő meghatóan mutatja be az utat, melynek során Nóra gyermeki, pusztán érzelmi-ösztönös lényből felnőtté válik. Azt, ahogy (belekerülvén egy házasságba, amely azonos volt számára a biztonsággal) sokáig nem akar tudomást venni a valóságról, és azt, ahogyan a csalódás kinyitja a szemét. Ekkor kerül napvilágra személyisége. Sokszor szinte vakon sóvárgunk a biztonságra, s emiatt könnyen csapdába kerülünk. Látszatbiztonságokba menekülünk, olyanok tenyerébe tesszük oda magunkat, akikébe nem kéne. Az előadás arról szól, hogy önállóvá kell válni, mert csak így lehetünk szabadok. Ha rá is bízzuk magunkat teljes valónkban a másikra, akkor sem szabad elfelejtenünk: a biztonság elsősorban önmagunkból fakad. Lejegyezte: Rados Virág Dévai Balázs színművész LEGYEN A VENDÉGÜNK, TÖLTSÖN EGY KELLEMES ESTÉT KEDVENCEIVEL!