Népszabadság - PestVidék melléklet, 2001. január

2001-01-12

Paletta DIALÓGUS címmel nyílt kiállítás a Millenniumi Szalonban (Olof Palme-ház, XIV. kerület, Olof Palme sétány 1.) a Ma­gyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége festő szakosztályának mun­káiból. A tárlat 29-ig tekinthető meg. SZHEDERNYI KOROMBAN címmel mutatja be Papp Gábor Zsigmond doku­mentumfilmjét a Gorkij Iskola 1948- 1956 közötti időszakáról a Tabán mozi (I. kerület, Krisztina körút 87-89.) ma hat órától és szombaton fél hattól. A MESTERRAJZOK DÜRERTŐL DALIIG című kiállítás a tervezettől elté­rően február 4-ig látható a Szépművésze­ti Múzeumban (XIV. kerület, Dózsa György út 41.). GALAMBKIÁLLÍTÁST rendeznek a hét végén - ma és holnap 9-től 18 óráig, vasárnap 9-től 16 óráig - a Csokonai Mű­velődési Házban (XV kerület, Eötvös ut­ca 64—66.). A rendezvényen díszmadara­kat és nyulakat is bemutatnak. SZÍNHÁZMŰSOR Kamaraszínház a Tivoliban: Amerikai Elektra (7). Ka­maraszínház Ericsson Stúdió: Szappanopera (7). Kamaraszínház Shure Stúdió: Nyugállomány előtt (fél 8 - nyilvános főpróba). Bárka Stúdió: A játék (7). Bábszínház: Egy bolond százat csinál (7 - Budapes­ti Operettszínház ea.). Bábszínház Játszó­tér A va­­ázsfuvola (3). Buda Stage: Koncert (fél 8). Nagycir­kusz: Cirkusz Odüsszeia (7 - premier). Játékszín: Olympia (7). József Attila: Vonó Ignác (7). József At­tila Színház Gaál Erzsébet Stúdió: A Dudás Gyuri (fél 8). Katona József: Tartuffe (7). Kamra: Az író színhá­za - Parti Nagy Lajos estje (7). Kolibri: Hófehérke és a hét törpe (10). Kolibri Fészek: A boldog herceg (fél 11). Madách : Miss Hungary (7). Madách Kamara : Páratlan páros (7). Élelem bére (22.30). Magyar Színház: Csongor és Tünde (7). Várszínház: Vesze­delmes viszonyok (7). Operaház: A Rajna kincse (7 -Závodszky/1. bért). Erkel: Pomádé király új ruhája (7 -Tóth/4. bért). Merlin Kamaraterem: Jámbor te­remtés (fél 8 - bem. ea., a Zug Színház ea.). Mik­roszkóp : Kelet ez nekünk (fél 8). Radnóti : Athéni Timon (7). Stúdió K: Halvérfesték (fél 8). Térszínház: Állati mesék (7). Thália Színház Új Stúdió: A vihar ka­pujában (fél 8). Új Színház: Othello (7). Vidám Szín­pad: Paprikás csirke (7). Víg: Nóra (7 - Hegedűs­kert, 2. ea.). Pesti: Gyalog galopp (fél 8 - Harsányi­­kert, 2. ea.). NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. JANUÁR 12., PÉNTEK 25 Emlékek, hangulatok Ma este a budapesti Francia Inté­zetben lép föl Krausz Adrienne. A fiatal, Párizsban élő magyar zongoraművésznő az intézet Marcel Proustra emlékező prog­ramjában ad hangversenyt. A párizsi Défense negyed kö­zelében, a külvárosban lakik Krausz Adrienne. Muzsikusok, festők, grafikusok, arabok és ázsiaiak, németek és magyarok járulnak itt hozzá a francia fővá­ros kulturális sokszínűségéhez - mintha egy nemzetközi művész­telepen lakna. Így - bár ez Proust esetében nem könnyű - rutinosan járul hozzá zenével az irodalmi világ szélesebb horizontjának megrajzolásához. Az író - mint Krausz kérdésünkre elmondta -nem nagyon kedvelte híres kor­társait, Debussyt és Ravelt, in­kább Fauré muzsikája vonzotta, és jó barátságban volt Bizet fiá­val. A műsorban persze e háttér­től függetlenül a négy komponis­ta munkái alkotnak hangulati egységet, idézik az impresszio­nizmus időszakát a levegős, át­tört hangzású muzsikával. Krausz Adrienne 1990-ben diplomázott a budapesti Zeneaka­démián, több nemzetközi ver­senyt nyert, s mint ilyen, két alka­lommal kapott díjat a győztesek, a World Piano Masters verse­nyén. Kivételes kvalitásait elis­merték 1997-ben azon a különle­ges brüsszeli versenyen is, ahová Solti György ajánlása alapján ke­rült. 2000-ben a Budapesti Tava­szi Fesztiválon játszott először Borisz Pergamenscsikovval, nagy sikerrel. Megszokott kamaramu­zsikus társaival, Shlomo Mintzcel és Jurij Bashmettel is koncerte­zik, változatlanul sokat dolgozik. Három hangversenyt adott Kíná­ban, a Berlini Szimfonikusokkal pedig - az együttes most lesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál ven­dége - Bartók II. zongoraver­senyét szólaltatta meg. Hama­rosan ismét a Francia Intézetben lép pódiumra, ugyancsak bevált partnerrel, Csordás Klára éne­kesnővel. Tervezi, hogy május­ban is ad Budapesten hangver­senyt. A. M. A szokásos havi Tilos-parti MUNKATÁRSUNKTÓL Havi szokásos partiját rendezi szombaton a Tilos rádió a Petőfi Csarnokban (XIV. kerület, Város­liget). Az este tízkor kezdődő programon a nagyteremben dj Gonnok kezdi a lemezek leját­szását. Őt követi tizenegy órakor a Titus and the Carbonfools live ac. Később, éjfél és egy óra kö­zött pedig dj Cadik mixeire tán­colhatunk. Ezután jön a szintén szokásos külföldi sztárvendég, ezúttal a brit Adam Freeland sze­mélyében. A vendég hajnali há­romig játszik majd, úgynevezett progresszív breakbeatet. A leve­zetésről dj Palotai és Naga gon­doskodik, az eddig egyáltalán nem megszokott közös szettjük­kel jelentkeznek. A kisteremben is tízkor kezdő­dik a program, méghozzá dj Keyser és Shuriken produkciójá­val - ők egészen egyig fognak zenélni. Ezután egy újabb há­romórás programrész követke­zik: Ben Nihil és a Kontrol-Art- Del. A zárást dj Sajó zenéi jelen­tik, hajnali négy és hat között. Európai randevúk A Forrás Néptánc Együttes hagyományt teremtett Százhalombattán A tehetség olyan, mint a forrás: utat tör magának, aztán hatalmas folyóvá duz­zad - mondja Szigetvári József koreog­ráfus, a százhalombattai Forrás Nép­tánc Együttes vezetője. A társulat legkö­zelebbi műsora január 13-án, szomba­ton látható a Barátság Művelődési Köz­pontban. Negyvenöt taggal alakultak 1984-ben. Azóta tízszeresére nőtt a létszám, jelen­leg vagy négyszázötvenen táncolnak összesen tizenkét csoportban, a „nagy” Forrás mellett egy hagyományőrző, egy kamara- és kilenc gyermekegyüttessel. Országos néptáncfesztiválok nyertesei, nívódíjasok, Százhalombatta és Pest Megye Önkormányza­ta kitüntetettjei. Bejárták a vi­lágot: Európában, Mexikóban, az Egyesült Államokban, Iz­raelben, Egyiptomban, Puerto Ricóban, Tajvanon, Argentí­nában és Uruguayban, össze­sen harmincnégy országban, huszonhét fesztiválon, hat koncertkörúton mintegy ezer műsorral arattak sikert. Az érdi Vörösmarty Gimná­zium diákköréből csírázott ki mindez. 1984-ben pár tucat gyerek összedugta a fejét, hogy néptáncbetétet készítsen A helység kalapácsa iskolai előadásához. Ezt folytatni kell - döntöttek, megízlelve a si­kert, s amikor szeptemberben a városi tanács művelődési osztálya engedélyezte a „cso­portosulást”, a negyvenöt gim­nazista Szigetvári József keze alatt nekifogott a rendszeres munkának. A következő év­ben már bejutottak az orszá­gos diáknapok döntőjébe, közben elké­szült első, egész estés önálló műsoruk. Bemutatták. A baj csak az volt, hogy az akkori vá­rosvezetés nem figyelt föl rájuk, nem tá­mogatta őket. Ismét döntöttek: átmentek Százhalombattára. Kétkedők persze, mint minden kezdetkor, itt is akadtak, mondván: igaz, hogy Százhalombatta komfortos hely, jó álláslehetőségekkel, remek infrastruktúrával, parádés műve­lődési központtal - de mégiscsak iparvá­ros, mesterséges képződmény, kulturális gyökerek, tradíciók nélkül. Kit érdekel itt a néptánc? Szigetvári József magát a Forrás együttest mutatta föl mint vá­laszt: éppen ők lesznek azok, akik meg­teremtik a hiányolt hagyományokat. Az első alkalmak erre a szokásos ün­nepek voltak, amelyeken mindannyiszor föllépett a csapat. Aztán - a szakmai si­kerekkel párhuzamosan - jöttek a saját kulturális rendezvények. Kitalálták a Ráckevével, Tököllel karöltve szerve­zett regionális néptáncfesztivált, mely­nek ideje alatt minden évben több száz család látja vendégül az aktuális hely­színre érkező táncosokat. Hat esztendő óta a Summerfestről is egyre híresebb a város: nyaranta tíz-húsz ország táncosai adnak egymásnak találkozót a nemzet­közi fesztiválon. (Három éve országos sztárra sincs szükség, hogy „elcsalják” az embereket a nyári programra, mondja Szigetvári József, sőt tavaly már a ma­gas kultúra is megjelent a műsorban.) Európa kíváncsi lett, mi történik ilyenkor Százhalombattán. Hetvenesz­­tendős görög asszonyok állnak ki a szín­padra; szlovákok, szerbek, horvátok, csehek műsorában a magyar népdal­kincsből ismerős dallamok csendülnek föl. Közös örökség a közös történelem­től - a Kárpát-medencei együvé tartozás válik ilyenkor nyilvánvalóvá a Duna menti iparvárosban. A külhoni együtte­sek megtanítják,a százhalombattai óvo­dásoknak népi gyermekjátékaikat - e programok résztvevői számára később természetes lesz, ha egy embertárs bőre történetesen nem fehér, hanem mondjuk fekete, netán sárga. A közönséget is „ki kell ne­velni”, véli a koreográfus, s ebben az indirekt módszerek a leghatásosabbak. Battai peda­gógusokkal összefogva meg­szervezték az órarendbe fog­lalt néptánctanítást, kiegészít­ve gyermekjátékokkal; mindez több generációnak egységes folklórszemléletet ad, azaz nem csupán a lépések ismere­tét, hanem életérzést is közve­tít. Ezért is lehetséges, hogy ilyen hamar felduzzadt a For­rás létszáma, sőt a szakmai utánpótlás oda-vissza műkö­dik: a hetventagú hagyomány­­őrző együttes körében akad­nak, akik gyermekeiktől kap­tak kedvet a tánchoz. Az isko­lások a negyvenöt perces „is­meretterjesztő” évi gálaműsor színpadán saját osztálytársai­kat látják­­ ebből, valamint a regionális és nemzetközi ven­dégeskedésből születik aztán az elfogadás. Ismerni magunkat és tisztel­ni a másikat m ilyen eszményeket gyöke­­resít meg Százhalombattán a tizenöt éves néptáncmozgalom. S ha ez meg­van, áradjon bár feltartóztathatatlanul a globalizációs kultúra - teszi hozzá Szi­getvári József -, a hazaszeretet nem el­koptatott frázis vagy „kézi vezérelt” ideológia, hanem belülről jövő magatar­tásforma. Rados Virág Zempléni tánc­fotó­ az együttes archívumából Ti Periferikus gitárfesztivál MUNKATÁRSUNKTÓL A holland Anand Mahangoe, a magyar Varga János Project a vendége a gitárfesztiválnak, amelyet ma tartanak a XII. kerü­leti Önkormányzat művelődési központjában, a „MOM”-ban. A tavaly útjára bocsátott Zene a Periférián-koncertek legújabb állomása ez, sorrendben a har­madik alkalom, hogy az úgyne­vezett progresszív rockzene hí­vei összegyűlhetnek. A koncer­teket szervező Böszörményi Gergely, hisz benne, hogy en­nek a zenének nemcsak múltja, de jelene, sőt jövője is lehet, és az eddigi koncertek sikerét te­kintve ezzel a meggyőződésével nincs egyedül. Szándéka szerint ezek az alkalmak az erre a mű­fajra fogékony kulturális szemé­lyiségek, támogatók, illetve a zenei szakma és a média képvi­selői számára is rendszeres talál­kozási fórumok lehetnek. A mostani koncert értelem­szerűen lemezbemutató buli is, mindkét társaság új CD-vel ér­kezik az eseményre. A holland Anand Mahangoe néhány éve elnyerte országa legjobb gitáro­sa címét. Dallamos, de kemény rockot játszik. Aki szereti Joe Satriani vagy Steve Vai zenéjét, annak ma a „MOM”-ban a he­lye. Anand első instrumentális CD-jét itt vette fel Magyaror­szágon, többek között Páka Egon és Tobola Csaba kíséreté­vel. Varga János mint az 1975-ben alakult East együttes gitárosa lett ismert a hetvenes évek vé­gén. Akkor még valódi prog­resszív, instrumentális zenét ját­szottak, főleg dzsessz- és egye­temi klubokban. Varga időköz­ben több formációban is meg­fordult, ma a szólópálya mellett a Cikk-Cakk Co.-ben és a Hobo Blues Bandben is nyomja. So­kan várták már tőle a nemrég megjelent albumot (The Wings of Revelation I.), melyen a régi témák mellett új kompozíciók is hallgathatók, új hangzással, új hangszereléssel. A Varga János Projectben a névadón kívül a szintén volt East-tag Király Ist­ván dobol, illetve az After Cryingból ismerős Lengyel Zol­tán billentyűzik. _______Szalon_______ Csapdák nélkül Friss élményem a Nóra előadása a Víg­színházban. Erős szereposztás, kiváló alakítások, kiegyensúlyozott csapatjáték - minden együtt, ami egy remek színházi estéhez kell. Valósággal szikrázik a leve­gő. Benedek Miklós és Eszenyi Enikő fur­csa szerelmi jelenetében például olyan hiteles a vágy, hogy a néző már-már azt gondolja, magánéletükben is így van. Színészként gyakran élem át a színpa­don, hogy szerelmes vagyok a partner­nőmbe - a szerep, a szöveg gerjeszti az egészet. A Nóra többek között azért nagy­szerű előadás, mert a művészek képesek átengedni magukat a szerepük nyomán ébredő érzéseknek. Minden tiszteletem Marton László rendezőé, aki nagy sza­badságot ad nekik: nem telepszik rájuk, nem találja ki helyettük a figurákat, enge­di őket játszani. Eszenyi Enikő megható­an mutatja be az utat, melynek során Nó­ra gyermeki, pusztán érzelmi-ösztönös lényből felnőtté válik. Azt, ahogy (beleke­rülvén egy házasságba, amely azonos volt számára a biztonsággal) sokáig nem akar tudomást venni a valóságról, és azt, ahogyan a csalódás kinyitja a szemét. Ek­kor kerül napvilágra személyisége. Sokszor szinte vakon sóvárgunk a biz­tonságra, s emiatt könnyen csapdába ke­rülünk. Látszatbiztonságokba menekü­lünk, olyanok tenyerébe tesszük oda ma­gunkat, akikébe nem kéne. Az előadás ar­ról szól, hogy önállóvá kell válni, mert csak így lehetünk szabadok. Ha rá is bíz­zuk magunkat teljes valónkban a másik­ra, akkor sem szabad elfelejtenünk: a biz­tonság elsősorban önmagunkból fakad. Lejegyezte: Rados Virág Dévai Balázs színművész LEGYEN A VENDÉGÜNK, TÖLTSÖN EGY KELLEMES ESTÉT KEDVENCEIVEL!

Next