Népszabadság - Pest Vidék melléklet, 2001. augusztus
2001-08-01
24 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. AUGUSZTUS 1., SZERDA Háztartási napló, 1989-2001 Kemény fedelű, fekete füzet: háztartási napló. Tizenkét éve egy fiatal, kétgyermekes tanárnő nyitotta meg azzal a szent elhatározással, hogy precízen, okosan gazdálkodó háziasszony válik majd belőle. Bevételek, tervezett kiadások, persze a hónap közepi elcsúszásokkal. Egy család élete számokban, a rendszerváltás utáni évtizedben, 1989 júniusában járunk. A Gorenje korszaka ez: Bécsből kocsik tetejére kötözve vagy a közeli Keravillból érkeznek a hűtőládák, a mélyhűtők, a telekkultusz, a háztáji gazdálkodás, a tervezhetőség szimbólumai. Egy fiatal tanárnő fellelkesülve a frissen vett mélyhűtő takarékossági funkcióin, háztartási naplót fektetett fel. A télire lefagyasztható zöldség- és gyümölcsfélék, készételek árát, receptjeit jegyezgette bele, no meg tervezett következő havi kiadásait. Az ő fizetése akkor 6900 forint volt, ehhez a férj havonta hozzátett 8000-10 000 forintot átlagos viszonyok egy négytagú család számára. A fizetésnapon el is ment belőle benzinre 540, kávépénzre 100, könyvrészletre 230 forint. Aztán a piacon folytatódott (az aznap még) felhőtlen költekezés: egy trikó a hatéves kölyöknek 50, öt zsebkendő 50, a hároméves kislány melegítője 250 forintért. A Szedd magad! akciók virágkora volt ez: 20 forintért lehetett meggyet, cseresznyét szedni a fóti gyümölcsöskertben. Szedett is a család félmázsányit: cukorral, kiegészítőkkel együtt 1500 forintra rúgott a nagy téli eltevés. A közértben 250-300 forintok maradtak naponta: például tíz tojás ára 25, egy üveg olajé 30, két tejé 26 forint volt, egy cső főzni való kukoricát öt forintért lehetett venni. A nyár a nagy kiadások ideje: a család tízéves Zsiguliját 3500 forintért vizsgáztatták, kétezer forintba került, hogy a két gyerek elkísérhesse az iskolai táborban nevelősködő anyukát. Húszforintos fagyi, ötvenforintos állatkerti kiadások is feljegyeztettek. Aztán ahogy szeptembertől jönnek a hétköznapok, már kevésbé részletes a háztartási napló: 400 forint ebédbefizetés, 550 forint napközi, az 53 négyzetméteres lakótelepi lakás rezsije fűtés nélkül 1500, fűtésszezonban 2000- 2500 forint. Túlórákkal, pótlékokkal, némi emeléssel a tanári fizetés decemberre megközelíti a 9000 forintot. Egy-két évig hiányosak a bejegyzések: a növésben lévő gyerekek, különmunkák, másodállások, továbbtanulás egyre időigényesebb, a háztartási precizitás épp nem olyan fontos. 1991-ben megjelennek a gyerekek első tanulmányi kiadásai: 1760 forintos angoltanfolyam, 6000 forintért az első használt, C 16-os számítógép. Nagy esemény a telefon: három részletben harmincötezer forintért kerül a lakásba, havonta újabb 500-1000 forint körüli kiadással. 1992-ben az anya - három helyről - összesen 20 000-25 000 forintos bevétellel számolhat, az apáé 15 000 körül megreked. A lakbér 2400 forint, a rezsiszámla 4200, a két felnőtt bérlete 900 forintba kerül, a havi benzinköltség 2000-2500 forintra nő. Napi bevásárlásokra 500 forintot terveznek, de ezt a hétvégeken rendre túllépik. 1989-ben még 15 000 forint alatt volt a havi családi költségvetés, 1993-ban már meghaladja a 35 000 forintot, de azért még belefér a rendszeres könyvvásárlás, újság-előfizetés, az 530 forinttal induló HBO, sőt megtakarítás is marad. Az önkormányzati lakás megvásárlásával 1994-ben új kiadási tétel a lakbér helyett megjelenő lakásrészlet és az egyre emelkedő közös költség. A négy BKV-bérlet már 3300 forint, az ebédbefizetések fejenként 1000 forint körüliek, a számlák 7500 forintot visznek el. A családi krach azonban mégsem ezek, hanem a családfő betegsége, munkanélkülisége miatt üt be. Egy kereset marad, a munkanélküli-segély összege 5400 forintról indul, majd rokkantsági nyugdíj gyanánt 9000 lesz belőle. Megválnak a húszéves autótól, a kiadásokat lehetőség szerint visszaszorítják, megszűnnek a nagyobb kirándulások. Családi adósságok, kölcsönrészletek, kórházi kiadások, gyógyszerköltségek terhelik a havi költségvetést. Luxuskiadásnak számít a részletre vett gyerekbicikli, az egynapos árubemutatós út Bécsbe. 1997-ben kockázatos lépésről számol be a napló: saját cég alapításáról, kényszervállalkozásról. Az utolsó pedagógusfizetés összege 44 000 forint, innen szép a győzelem. A bt. alapítása 50 000 forintot visz el, és új kiadási tételek jelennek meg: ügyvéd, könyvelő, tb, szja, áfa, aztán, ha lassan is, de konszolidálódik a családi költségvetés. Már az utolsó években járunk. A gyerekek középiskolások lettek, újabb tétel az osztálypénz, a különóra, az alapítványi díj, a nyelvtanulás. Jónak tűnik, hát megjelenik a lakáskassza, fűtéskorszerűsítésre a társasházzal együtt, lakásfelújításra külön. A napi kiadásokra 1000, utóbb már 1500 forintot kell szánni, a fűtés, a villany és a közös költség együtt több mint húszezer forint. A naplóban nincs nyoma könyvre, színházjegyre, kirándulásra szánt kiadásnak, ruhának, cipőnek is csak esetlegesen. Az utolsó, 2001-es bejegyzések szerint időközben a közlekedés vált az egyik legsúlyosabb kiadássá: a gyerekek bérlete 2600, a felnőttek benzinköltsége 15 000-20 000 forint. A telefon munkaeszközzé vált, a számla ritkán kevesebb 10 000 forintnál, és három mobiltelefon is „eszi” a kártyákat, havonta általában egy-egy 2500 forintos feltöltés szükséges. Új kiadás lett 1080 forintért a kábeltévé, 6000 forintnál tart a közös költség, egyenetlen, negyedévenként kiugróan drága, 16-22 ezer forint a lakásrezsi. A piaci árak nagyjából megtízszerezik a könyv legelső bejegyzéseiben szereplő 1989-eseket. A kiadási tételek rendre négy számjegyűek, és egyre kerekebbek: a családból már senkinek nincs ideje, hogy tételesen jegyezze az élelmiszer, egyéb háztartási beszereznivaló pontos árát, az ötletek, praktikák és receptek gyűjtögetése pedig már a régmúlté. Cs. K. É. Rendelje meg a AntennaMikrót! 06-40-200-240 Kóstoljon be a legváltozatosabb audiovizuális élvezetbe, amit csak az AntennaMikro tud kínálni önneki ízlés szerint választhat a menüből - három programcsomagban a legnépszerűbb csatornákat élvezheti magasabb technikai színvonalon, alacsony telepítési költségekkel.* Ha már rendelkezik megfelelő vevőantennával, nincs más dolga, mint telefonon megrendelni az AntenneMikroszolgáltatást és munkatársaink pár nap alatt csillapítják képvágyát Tárcsázzon most. * A szolgáltatás csak Budapesten és környékén, a Széchenyi Adó körmiben fogható megfeklő varóantenna segítségével. wwm.antannamtkro.hu MTVTktataxtm. oldala I Hungária antennamikro Új hullám a tévézésben Célozd az öcsit! Budapesten is egyre népszerűbb a petanque Néhány éve a francia Philippe Quientes nyolc méter távolságból pontosan ezer darab hetvendekás fémgolyót vett célba ezer darab hasonló súlyú és anyagú golyóval egyetlen óra alatt. Mit tetszenek gondolni, az ezer célgolyó közül hányat talált el? Pontosan kilencszázkilencvenhét darabot! Igaz, Philippe Quientes — erőnléti edző és pszichológus segítségével — pontosan három hónapig készült a rekordkísérletre, ráadásul Quientes úr profi petanque-versenyző, márpedig a golyódobáló játék nagymesterei kiválóan céloznak. Lehet persze, hogy csak a magunkfajta ügyetlen csodálkozik rá a fenti teljesítményre, de azért az mégiscsak megdöbbentő. Pedig az emberiségnek volt ideje gyakorolni a golyódobálást, hiszen már időszámításunk előtt 5200-ban is játszottak efféle játékokat, melyeknek ősét a Nagy Sándor uralta Görögországban, a középkori Franciaországban és Angliában is ismerték. Sőt az uralkodók több alkalommal is betiltották, mert annyira népszerű volt a katonák körében, hogy zavarta a csatákra való felkészülést. A petanque őse az a golyódobáló játék volt, amelynek annak szabályai szerint nekifutásból hajították a fémgömböket. Amikor 1910-ben a franciaországi Ciotat városában a golyókat dobáló helybéliek bevették maguk közé a mozgássérült Jules le Noirt, megegyeztek abban, hogy az egyenlő feltételek biztosítása érdekében mindenki egy helyben állva, öszszezárt lábakkal dob. A játéknak ez a változata hamarosan népszerűbb lett, mint az eredeti, így megszületett a petanque, amely bármely terepen játszható, és szabályai végtelenül egyszerűek. A küzdő felek előbb egy 25-30 milliméter átmérőjű fagolyót hajítanak hat-tíz méter közötti távolságra, a továbbiakban az a cél, hogy a résztvevők a hetvendekás fémgolyókat minél közelebb dobják az öcsinek becézett fagolyóhoz. Nagyjából ennyi. A golyódobálók szerint azonban amennyire egyszerű, annyira szórakoztató ez a játék, ha jobban tetszik: sportág. Franciaországban és Belgiumban például nemzeti sportnak számít, ezekben az országokban egy-egy versenyen két-háromszáz csapat indul. Rendeznek világbajnokságokat is, amelyeken az elmúlt tíz évben - egy kivételével - már a magyarok is indulnak. Nálunk Szalóky Károly, a Várfok Galéria tulajdonosa kezdte népszerűsíteni a nyolcvanas évek végén. 1989-ben a Kamaraerdei Ifjúsági Parkban megalakult az első petanque-klub, egy évvel később már a szövetség is megkezdte működését. Jelenleg 14 klub körülbelül 250 versenyzője játszsza rendszeresen ezt a játékot, a klubok egyharmada Budapesten működik. A golyósok a csapatbajnoki küzdelmekben és úgynevezett minősítő versenyeken mérhetik össze tudásukat. Az a három játékos, aki ezeken az idény végi összesítés szerint a legjobban szerepelt, jogot szerez a világbajnoki részvételre. Fülöp János, az Első Magyar Petanque Klub elnöke szerint ezen a szinten már komoly szerephez jut a technikai képzettség és a taktikai felkészültség. Állítja: a petanque idegsport. Mert igaz ugyan, hogy itt hamar jön a sikerélmény, egyszer-egyszer bárkinek sikerülhet a célgolyó, azaz az öcsi közelébe dobnia a fémgolyót, de egy versenyen ezt tízből tízszer meg kell csinálni. Versenyek ide, világbajnokság oda, azért a petanque elsősorban mégiscsak játék. Családok, baráti társaságok kedvelt időtöltése. S hogy még többen megismerjék és megszeressék, a hazai golyódobálók időnként népszerűsítő versenyeket szerveznek, ilyen volt az is, amelyet két hete rendeztek a Zöld Pardon nevű szabadtéri szórakozóhelyen. Aki szeretné kipróbálni a játékot, látogasson ki a Római-partra, és keresse a „Golyós kocsmát”, aki pedig többet szeretne megtudni a petanque-ról, az hívja fel a Magyar Petanque Szövetséget. [Elnöke, Szabó József a (06-30) 931-2150-es mobilszámon érhető el.] A sportág szerelmesei állítják: aki egyszer kipróbálja, hamar belegolyózik. T.Z. __Ír az Olvasó___ Plakátszenny Olvastam lapjukban, hogy az olvasók is tehetnek észrevételt a fővárossal kapcsolatban. Én az illegálisan kiragasztott plakátokra hívom fel az illetékesek figyelmét. Nem értem, hogy senkinek nem szúr szemet ez a plakátdömping, amely rondítja a városképet. A felüljárók lábánál, az Árpád hídon, az éppen bezárt boltok kirakatában a körúton, a Király utcában, és hosszan tudnám sorolni a város több pontját. Ezek a plakátok nemcsak a falakat csúfítják, hanem szemétté válnak, miután leáznak és szétesnek. Nem értem, miként lehet, hogy pár diszkós és egy-két program uralja a város falait és utcáit. Nincs erre semmilyen törvény? F.P.