Népszabadság - Pest Vidék melléklet, 2001. augusztus

2001-08-01

24 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. AUGUSZTUS 1., SZERDA Háztartási napló, 1989-2001 Kemény fedelű, fekete füzet: háztartási napló. Tizenkét éve egy fiatal, kétgyermekes tanárnő nyitotta meg azzal a szent elhatározással, hogy precízen, okosan gazdálko­dó háziasszony válik majd belőle. Bevételek, tervezett kiadások, persze a hónap kö­zepi elcsúszásokkal. Egy család élete számokban, a rendszerváltás utáni évtizedben, 1989 júniusában járunk. A Gorenje korszaka ez: Bécsből kocsik tetejére kö­tözve vagy a közeli Keravillból érkeznek a hűtőládák, a mélyhűtők, a telekkultusz, a háztáji gazdálkodás, a tervezhetőség szimbólumai. Egy fiatal tanárnő fellelke­sülve a frissen vett mélyhűtő takarékos­­sági funkcióin, háztartási naplót fektetett fel. A télire lefagyasztható zöldség- és gyümölcsfélék, készételek árát, receptjeit jegyezgette bele, no meg tervezett követ­kező havi kiadásait. Az ő fizetése akkor 6900 forint volt, ehhez a férj havonta hozzátett 8000-10 000 forintot­­ átlagos viszonyok egy négytagú család számára. A fizetésnapon el is ment belőle benzinre 540, kávépénzre 100, könyvrészletre 230 forint. Aztán a piacon folytatódott (az az­nap még) felhőtlen költekezés: egy trikó a hatéves kölyöknek 50, öt zsebkendő 50, a hároméves kislány melegítője 250 fo­rintért. A Szedd magad! akciók virágkora volt ez: 20 forintért lehetett meggyet, cse­resznyét szedni a fóti gyümölcsöskert­ben. Szedett is a család félmázsányit: cu­korral, kiegészítőkkel együtt 1500 forint­ra rúgott a nagy téli eltevés. A közértben 250-300 forintok maradtak naponta: pél­dául tíz tojás ára 25, egy üveg olajé 30, két tejé 26 forint volt, egy cső főzni való kukoricát öt forintért lehetett venni. A nyár a nagy kiadások ideje: a család tíz­éves Zsiguliját 3500 forintért vizsgáztat­ták, kétezer forintba került, hogy a két gyerek elkísérhesse az iskolai táborban nevelősködő anyukát. Húszforintos fa­gyi, ötvenforintos állatkerti kiadások is feljegyeztettek. Aztán ahogy szeptem­bertől jönnek a hétköznapok, már kevés­bé részletes a háztartási napló: 400 forint ebédbefizetés, 550 forint napközi, az 53 négyzetméteres lakótelepi lakás rezsije fűtés nélkül 1500, fűtésszezonban 2000- 2500 forint. Túlórákkal, pótlékokkal, né­mi emeléssel a tanári fizetés decemberre megközelíti a 9000 forintot. Egy-két évig hiányosak a bejegyzések: a növésben lévő gyerekek, különmunkák, másodállások, továbbtanulás egyre idő­igényesebb, a háztartási precizitás épp nem olyan fontos. 1991-ben megjelennek a gyerekek első tanulmányi kiadásai: 1760 forintos angoltanfolyam, 6000 fo­rintért az első használt, C 16-os számító­gép. Nagy esemény a telefon: három részletben harmincötezer forintért kerül a lakásba, havonta újabb 500-1000 forint körüli kiadással. 1992-ben az anya - há­rom helyről - összesen 20 000-25 000 fo­rintos bevétellel számolhat, az apáé 15 000 körül megreked. A lakbér 2400 forint, a rezsiszámla 4200, a két felnőtt bérlete 900 forintba kerül, a havi benzin­költség 2000-2500 forintra nő. Napi be­vásárlásokra 500 forintot terveznek, de ezt a hétvégeken rendre túllépik. 1989-ben még 15 000 forint alatt volt a havi családi költségvetés, 1993-ban már meghaladja a 35 000 forintot, de azért még belefér a rendszeres könyvvá­sárlás, újság-előfizetés, az 530 forinttal induló HBO, sőt megtakarítás is marad. Az önkormányzati lakás megvásárlásá­val 1994-ben új kiadási tétel a lakbér helyett megjelenő lakásrészlet és az egyre emelkedő közös költség. A négy BKV-bérlet már 3300 forint, az ebédbe­fizetések fejenként 1000 forint körüliek, a számlák 7500 forintot visznek el. A családi krach azonban mégsem ezek, hanem a családfő betegsége, munkanél­külisége miatt üt be. Egy kereset marad, a munkanélküli-segély összege 5400 forintról indul, majd rokkantsági nyug­díj gyanánt 9000 lesz belőle. Megvál­nak a húszéves autótól, a kiadásokat le­hetőség szerint visszaszorítják, meg­szűnnek a nagyobb kirándulások. Csa­ládi adósságok, kölcsönrészletek, kór­házi kiadások, gyógyszerköltségek ter­helik a havi költségvetést. Luxuskiadás­nak számít a részletre vett gyerekbicik­li, az egynapos árubemutatós út Bécsbe. 1997-ben kockázatos lépésről szá­mol be a napló: saját cég alapításáról, kény­szervállalkozásról. Az utolsó pedagógusfize­tés összege 44 000 fo­rint, innen szép a győ­zelem. A bt. alapítása 50 000 forintot visz el, és új kiadási téte­lek jelennek meg: ügyvéd, könyvelő, tb, szja, áfa, aztán, ha lassan is, de konszolidálódik a családi költségve­tés. Már az utolsó években járunk. A gyerekek kö­zépiskolások let­tek, újabb tétel az osztálypénz, a különóra, az alapítványi díj, a nyelvtanu­lás. Jónak tűnik, hát megjelenik a lakás­kassza, fűtéskorszerűsítésre a társasház­zal együtt, lakásfelújításra külön. A napi kiadásokra 1000, utóbb már 1500 forintot kell szánni, a fűtés, a villany és a közös költség együtt több mint húszezer forint. A naplóban nincs nyoma könyvre, szín­házjegyre, kirándulásra szánt kiadásnak, ruhának, cipőnek is csak esetlegesen. Az utolsó, 2001-es bejegyzések szerint időközben a közlekedés vált az egyik leg­súlyosabb kiadássá: a gyerekek bérlete 2600, a felnőttek benzinköltsége 15 000-20 000 forint. A telefon munkaesz­közzé vált, a számla rit­kán kevesebb 10 000 fo­rintnál, és három mobil­­telefon is „eszi” a kártyá­kat, havonta általában egy-egy 2500 forintos fel­töltés szükséges. Új kiadás lett 1080 forintért a kábel­tévé, 6000 forintnál tart a közös költség, egyenetlen, negyedévenként kiugróan drága, 16-22 ezer forint a la­kásrezsi. A piaci árak nagyjá­ból megtízszerezik a könyv legelső bejegyzéseiben sze­replő 1989-eseket. A kiadási tételek rendre négy számje­gyűek, és egyre kerekebbek: a családból már senkinek nincs ideje, hogy tételesen jegyezze az élelmiszer, egyéb háztartási beszereznivaló pontos árát, az ötletek, praktikák és receptek gyűjtögeté­se pedig már a régmúlté. Cs. K. É. Rendelje meg a AntennaMikrót! 06-40-200-240 Kóstoljon be a legváltozatosabb audiovizuális élvezetbe, amit csak az AntennaMikro tud kí­nálni önneki ízlés szerint választhat a menüből - három programcsomagban a legnépszerűbb csatornákat élvezheti magasabb technikai szín­vonalon, alacsony telepítési költségekkel.* Ha már rendelkezik megfelelő vevőantennával, nincs más dolga, mint telefonon megrendelni az AntenneMikro­szolgáltatást és munkatársaink pár nap alatt csillapítják képvágyát Tárcsázzon most. * A szolgáltatás csak Budapesten és környékén, a Széchenyi Adó körmiben fogható megfeklő varóantenna segítségével. wwm.antannamtkro.hu MTVTktataxtm. oldala I Hungária antennamikro Új hullám a tévézésben Célozd az öcsit! Budapesten is egyre népszerűbb a petanque Néhány éve a francia Philippe Quientes nyolc méter távolságból pontosan ezer darab hetvendekás fémgolyót vett célba ezer darab hasonló súlyú és anyagú golyóval egyetlen óra alatt. Mit tetszenek gondolni, az ezer célgolyó közül hányat talált el? Pontosan kilenc­­százkilencvenhét darabot! Igaz, Philippe Quientes — erőnléti edző és pszichológus segítségével — pontosan három hónapig készült a rekordkísérletre, ráadásul Quien­tes úr profi petanque-versenyző, márpedig a golyódobáló játék nagymesterei kiválóan céloznak. Lehet persze, hogy csak a ma­gunkfajta ügyetlen csodálkozik rá a fenti teljesítményre, de azért az mégiscsak megdöbbentő. Pedig az emberiségnek volt ideje gyakorolni a golyódobálást, hiszen már időszámításunk előtt 5200-ban is játszottak efféle játé­kokat, melyeknek ősét a Nagy Sándor uralta Görögországban, a középkori Franciaországban és Angliában is ismerték. Sőt az uralkodók több alkalommal is be­tiltották, mert annyira népszerű volt a katonák körében, hogy za­varta a csatákra való felkészülést. A petanque őse az a golyódo­báló játék volt, amelynek annak szabályai szerint nekifutásból ha­jították a fémgömböket. Amikor 1910-ben a franciaországi Ciotat városában a golyókat dobáló helybéliek bevették maguk közé a mozgássérült Jules le Noirt, meg­egyeztek abban, hogy az egyenlő feltételek biztosítása érdekében mindenki egy helyben állva, ösz­­szezárt lábakkal dob. A játéknak ez a változata hamarosan népsze­rűbb lett, mint az eredeti, így megszületett a petanque, amely bármely terepen játszható, és sza­bályai végtelenül egyszerűek. A küzdő felek előbb egy 25-30 mil­liméter átmérőjű fagolyót hajíta­nak hat-tíz méter közötti távolság­ra, a továbbiakban az a cél, hogy a résztvevők a hetvendekás fémgo­lyókat minél közelebb dobják az öcsinek becézett fagolyóhoz. Nagyjából ennyi. A golyódobálók szerint azonban amennyire egy­szerű, annyira szórakoztató ez a játék, ha jobban tetszik: sportág. Franciaországban és Belgiumban például nemzeti sportnak számít, ezekben az országokban egy-egy versenyen két-háromszáz csapat indul. Rendeznek világbajnoksá­gokat is, amelyeken az elmúlt tíz évben - egy kivételével - már a magyarok is indulnak. Nálunk Szalóky Károly, a Vár­fok Galéria tulajdonosa kezdte népszerűsíteni a nyolcvanas évek végén. 1989-ben a Kamaraerdei Ifjúsági Parkban megalakult az el­ső petanque-klub, egy évvel ké­sőbb már a szövetség is megkezd­te működését. Jelenleg 14 klub körülbelül 250 versenyzője játsz­­sza rendszeresen ezt a játékot, a klubok egyharmada Budapesten működik. A golyósok a csapatbaj­noki küzdelmekben és úgyneve­zett minősítő versenyeken mérhe­tik össze tudásukat. Az a három játékos, aki ezeken az idény végi összesítés szerint a legjobban sze­repelt, jogot szerez a világbajnoki részvételre. Fülöp János, az Első Magyar Petanque Klub elnöke szerint ezen a szinten már komoly szerephez jut a technikai képzett­ség és a taktikai felkészültség. Ál­lítja: a petanque idegsport. Mert igaz ugyan, hogy itt hamar jön a sikerélmény, egyszer-egyszer bárkinek sikerülhet a célgolyó, azaz az öcsi közelébe dobnia a fémgolyót, de egy versenyen ezt tízből tízszer meg kell csinálni. Versenyek ide, világbajnokság oda, azért a petanque elsősorban mégiscsak játék. Családok, baráti társaságok kedvelt időtöltése. S hogy még többen megismerjék és megszeressék, a hazai golyódobá­lók időnként népszerűsítő verse­nyeket szerveznek, ilyen volt az is, amelyet két hete rendeztek a Zöld Pardon nevű szabadtéri szó­rakozóhelyen. Aki szeretné kipró­bálni a játékot, látogasson ki a Ró­mai-partra, és keresse a „Golyós kocsmát”, aki pedig többet szeret­ne megtudni a petanque-ról, az hívja fel a Magyar Petanque Szö­vetséget. [Elnöke, Szabó József a (06-30) 931-2150-es mobilszá­mon érhető el.] A sportág szerel­mesei állítják: aki egyszer kipró­bálja, hamar belegolyózik. T.Z. __Ír az Olvasó___ Plakátszenny Olvastam lapjukban, hogy az ol­vasók is tehetnek észrevételt a fővárossal kapcsolatban. Én az illegálisan kiragasztott plakátok­ra hívom fel az illetékesek fi­gyelmét. Nem értem, hogy sen­kinek nem szúr szemet ez a pla­­kátdömping, amely rondítja a városképet. A felüljárók lábánál, az Árpád hídon, az éppen bezárt boltok kirakatában a körúton, a Király utcában, és hosszan tud­nám sorolni a város több pontját. Ezek a plakátok nemcsak a fala­kat csúfítják, hanem szemétté válnak, miután leáznak és szét­esnek. Nem értem, miként lehet, hogy pár diszkós és egy-két program uralja a város falait és utcáit. Nincs erre semmilyen tör­vény? F.P.

Next