Népszabadság - Pest Vidék melléklet, 2001. augusztus

2001-08-31

K­I HOGYAN VÁLTOZOTT A KISPESTI ÖNKORMÁNYZAT MUNKÁJA A VÁLASZTÁSOK ÓTA? Nagymértékben javult 5% Valamivel rosszabb lett Jelentősen --------5% lett Nem változott 39% Kismértékben javult 47% Forrás: Monitor Társadalomkutató Intézet MENNYIRE ELÉGEDETT Tímár Béla polgármester TEVÉKENYSÉGÉVEL? (iskolai osztályzatokkal) 27% 42% NÉPSZABADSÁG-grafika NÉPSZABADSÁG Ültünk a szőlőlugas alatt a felsőpakonyi portán, és vártuk a ház asszonyát, aki a férje szerint csak az utca végén lévő kis boltba szaladt át. Úgyhogy itt kell len­nie mindjárt - mondta a házigazda már csak azért is, mert jövetelünk hírére áttelefonált neki a vegyesboltba, hogy induljon. Leültünk tehát a lugas alá, ahol előbb megdicsértem a trombitafolyondár fen­séges narancssárgában pompázó virá­gait, majd eljátszadoztunk egy öklöm­­nyi kiskutyával, meghallgattuk a házi­gazda borjú nagyságú házőrzőjének a múlt héten bekövetkezett fájdalmas el­múlásáról és elföldeléséről szóló szo­morú históriát. De a feleség - aki pedig kulcsfontosságú információkkal szol­gálhatott volna a készülő riporthoz - még akkor sem jött, amikor szabadkoz­ni kezdtünk, hogy nem, igazán ne főzzön a ked­vünkért kukoricát a ráérő házigazda. És hallgattuk a forró nyárba burkolt fa­lu mélységes csendjét. Ami alighanem csupán annak kellemes, aki nem­csak hogy ehhez szokott, hanem egyenesen vágyik is erre a háborítatlan nyu­galomra. Fiatal városi is­merősöm mindenesetre azt mondta a lugasban töltött fél óra után, hogy ő ebbe beleőrülne. Nem nyugalom ez, hanem ma­ga a borzalmas esemény­­telenség - emelte égnek tekintetét kétségbeeset­ten -, ennyit a ter­­mészetközeliség nem ér. Az ilyen kis falvakban, ellentétben az egymás sarkába taposó városi, pláne fővárosi programokkal, nyáron még a fű se nő. Elhamarkodott ítélet volt ez nagyon, eszembe is jutott egy hét múlva, amikor egy átlagosnak mondható estén Bényén keresztül vezetett az utam, és az amúgy valóban néptelen utcákon, a faluházzal szemközt, a nemrég avatott közösségi házban nagy fényességet láttam. Szem­látomást jó hangulatban lévő helybéliek hadonásztak az ablakok mögött. Csütörtök volt? - kérdezte utóbb Lomon Erzsébet alpolgármester, ami­kor a vigalom okáról érdeklődtem. — Mert akkor mi voltunk ott a nyugdíja­sokkal. Ugyanis minden csütörtök a nyugdíjasklubé. Kiderült erről a közösségi házról, hogy a bényeieknek már régóta hiány­zott, ugyanis kultúrházuk nincsen. Meg­vásárolt tehát az önkormányzat egy öreg parasztportát, azt rendbe hozatta, s a ci­vil szerveződések rendelkezésére bocsá­totta. S mit tesz isten, a civil szerveződé­sek elkezdtek erre sokasodni. Van már hely, lehet összejönni! S akik közösségi programokra általában a legnehezebben mozdulnak — a középkorosztály­­, a fa­luban most ez a generáció is nekilátott „önszerveződni”. Bényének eddig helytörténeti kiállítá­sa sem volt, pedig egy nevezetességét országszerte számon tartották, különö­sen így augusztus vége felé, amikor még az aratásról, az új kenyérről is több szó esett, mint Szent István­ról. Gyebnár Zsuzsi néni volt ez a nevezetesség, pontosabban az ő szépsé­ges szalmakoszorúi. A legszebbet életében nem is adta soha senkinek, pe­dig sokat elajándékozott. Halála után a gombai tsz irodájában őrizték vitrin­ben a hagyatékot, amely most végre hazakerült, a közösségi házba. Megala­pozva ezzel egy állandó kiállítást is, amelyet a nagyteremben szeretné­nek bemutatni a „civilek”, vagyis hát az itt otthonra lelt klubok. Még a fiatalságnak kell valami jó helyet teremte­ni, mondta Racskó Károly polgármester, de ő már az országos pónifogathajtó bajnokság hely­színén, a Dolina-völgyben. Mert ahol ál­lítólag nyáron a fű se nő az általános eseménytelenség okán, ott kitalálták ezt a pónis összejövetelt is, ahová csak úgy dől a nép az ország legkülönbözőbb tá­jairól. A fiatalságnak - mondta tehát Racskó Károly — ugyancsak hely kell. Viszont — tette hozzá — valljuk be őszin­tén, az ő programjaikat nemcsak hogy időben, de térben sem lehet beleilleszte­ni az idősebbek időtöltésébe. Szeretnek tombolni, na. Úgyhogy nekik ideális helyszín lesz a pálinkafőzde üres, felújí­tásra váró épülete, mellette a nagy tér­séggel, ahol egy táncpajtának épp jó he­lye lenne - de ne menjünk az események elébe, mert ezt még a képviselő-testület­nek meg kell beszélnie. Nyilván átjárnak ide a szomszédos Káváról is majd, habár Káva - amelyre tájékozatlanul ugyancsak rá lehetne fog­ni, hogy nyáron ott is megáll a fű növése - szabadidős programok tekintetében önellátó. Ebben a kis faluban , amit egy elra­gadtatott lakója úgy jellemzett, hogy fekvését tekintve csöpp mélyedés egye­nesen a Jóisten tenyerén­­ Rádiné Pan­nika klubkönyvtárosra van bízva a köz­­művelődés. Rádiné hivatalosan napi négy órában foglalkoztatott munkaerő - akinek különben az egész élete arról szól, hogy a faluban ráérő idejében nem unatkozhat senki. A nyári szezon a májusi Kihívás Napjával kezdődik. De nemcsak úgy, tessék-lássék, hanem vagy kétszáz köz­reműködővel. Éjfélkor szellemjárók gyalogolnak lepedőben a falu utcáin énekelve, van boszorkányűzés tábortűz­nél, traktor- és kombájnhúzás, aerobik az utcai lámpák fényénél - hogy a ha­gyományos mozgásformákat most ne emlegessük, bár persze azokra is sort kerítenek. De hogy ne maradjon ki sen­ki semmiből, a kocsmák közönsége csocsó- és szkanderversennyel áll helyt a faluért ilyenkor. Utána mindjárt következnek a faluna­pok. Azokat a kávaiak úgy szeretik, hogy idegen el se hinné. Legfeljebb ha - mint az idén is - arra jár, ahol a falu leg­szebb asszonyát, tinilányát, bébijét egy aranyozott fejékkel épp megkoronázzák a zsűri igazságos ítélete nyomán. Vagy becsalogatja Kálmán János főzőver­senyben első díjas borsos tokányának il­lata, netán Lovas Ferencné ugyancsak első díjas füstölt sajtos pogácsája. Jöttek az idén is ilyen „becsalogatott” arra járók, amúgy pedig ott volt két na­pig a falu apraja-nagyja. S a jól kitalált programok népszerűségére jellemző, hogy nem fintorog holmi kisszerűségen senki — ellenben a falu legszebb asszo­nya címre például soha annyian nem pá­lyáztak, mint ez évben. Közben a gyerekek színtársulata már javában próbálta az Indul a bakterház című színművet, Pannika pedig szalad­gált, hogy színpadi függönyt, miegye­bet kerítsen. Az előadás akkora siker lett, hogy bevételéből Visegrádra me­hettek kirándulni a szereplők, a kiköve­telt ráadásból pedig megnézik a tropiká­­riumot. Rádiné Pannikának az utaztatás nem gond: viszi ő a felnőtteket is, télen-nyá­­ron, nemrég Hajdúszoboszlóra, Szarvas­ra, Gyulára. Télen ellenben rendszeresen följárnak Pestre színházba. De ezt már ne részle­tezzük, télen már senki nem firtatja, hogy az aprófalvakban mikor, hogyan nő a fű. Koblencz Zsuzsa Falun nyáron a fű se nő? Éjfélkor szellemjárók gyalogolnak lepedőben a falu utcáin énekelve, van boszorkányűzés tábortűznél, traktor- és kombájnhúzás, aerobik az utcai lámpák fényénél. A kispestiek elégedettek az önkormányzatokkal A kispestiek a lakáshelyzettel, a köz­­tisztasággal, a közbiztonsággal és a szociális ellátással a legkevésbé elége­dettek - derül ki a Monitor Társada­lomkutató Intézet és Módszertani Központ által végzett közvélemény­kutatásból. A kispesti önkormányzat rendszeres időközönként végeztet közvélemény­kutatást, hogy megismerje a kispestiek véleményét, felmérje: a kerület lakói mely területekkel elégedettek és milyen további fejlesztéseket, változásokat szeretnének. A vizsgálat során 802, vé­letlenszerűen kiválasztott kispesti pol­gárral készítettek standard kérdőívek segítségével interjút. Az intézet mun­katársai a kerület 16 egyéni önkor­mányzati választókerületének lakossá­gi arányai szerint keresték meg az ál­lampolgárokat, hogy a minta jól tükröz­ze a kerület teljes felnőtt lakosságát nem, életkor és iskolai végzettség sze­rint. Az eredmény értékelésekor kiderült: a kerületiek leginkább a telefonhálózat­tal, az áruellátással és a helyi tömegtá­jékoztatással elégedettek. A százfokú skálán ezek 80, 75, illetve 69 pontot kaptak. Jó a véleményük a helybeliek­nek a művelődési és az oktatási intéz­ményekről, a kulturális és sportlétesít­ményekről, valamint a közműfejlesz­tésről. Legkevésbé elégedettek viszont a lakáshelyzettel, a köztisztasággal, a közbiztonsággal, a szociális ellátással és az utakkal. A középmezőnyben, de ötven pont fölött végzett a tömegközle­kedés, az egészségügy és a parkolás. A legtöbben egyébként a telefonellátás­ról, a köztisztaságról és az utakról nyil­vánítottak véleményt, a legkevesebben a bölcsődék, az óvodák és a gyermek­­védelem kérdéséhez szóltak hozzá. A felmérés szerint valamelyest javult a kispestiek véleménye az önkormány­zat munkájáról. Mindössze kilenc szá­zalék szerint romlott kisebb vagy na­gyobb mértékben a színvonal a leg­utóbbi választások óta, 52 százalék vi­szont javulást érzékel. Tímár Béla pol­gármester tevékenységével is inkább elégedettek a kerületiek: a százfokú skálán hatvanhat pontot kapott. Iskolai jegyekkel értékelve egyest csak két százalék adna, kettest tizenegy száza­lék, a négyes és ötös osztályzatok ará­nya pedig éppen hatvan százalék. A. G. PESTVIDÉK 2001. AUGUSZTUS 31., PÉNTEK 33 A fogyasztóvédők szerint burkolt áremelés a különtarifa Egyelőre csak találgatások vannak ar­ról, miként dönt ősszel a főváros a mel­lékvízmérők alapján történő leolvasási és számlázási különdíj-megállapítással kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság határozata alapján ugyanis jogszerű a szolgáltatók által megállapított külön­tarifa. Ám ha azt Budapesten - fo­gyasztóvédelmi nyomásra - hatósági árassá teszik, ez a lépés a taláros testü­let döntésének ismeretében és a közel­gő választásokra tekintettel akár poli­tikai döntésnek is minősülhet. Mindmáig heves fogyasztóvédelmi ellenállásba ütközik a Fővárosi Vízmű­vek Rt. és a Fővárosi Csatornázási Mű­vek (FCSM) Rt. gyakorlata, hogy előb­bi a mérők leolvasásáért, utóbbi pedig az ennek alapján történő egyéni fo­gyasztói számlák kiállításáért különdí­­jat számít föl. Mint arról már beszámoltunk, a leg­utóbbi vitát az FCSM bejelentése váltotta ki, amikor ez év elején a számlázási díj bevezetéséről döntött. A máig elhúzódó polémiában a társaság arra hivatkozik, hogy a mellékmérő alapján történő szám­lázást számára semmilyen jogszabály nem írja elő. Mivel azonban nagy lakos­sági igény mutatkozott erre a különszol­gáltatásra, az FCSM vállalja ezt a felada­tot. Ez azonban szerinte olyan többlet­­igény, amiért a fogyasztóknak fizetniük kell. A lakásokban lévő vízórák ugyanis csak a társasházon belüli költségmegosz­tásra szolgálnak, így az rt. a továbbiakban nem tudja magára vállalni e számlázás évi százmillió forintos költségét. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egye­sület (OFE) Budapesti Szervezete szerint elsősorban nem a különdíj megállapítása sérti a fogyasztói érdekeket, hanem az, hogy mindezt a szolgáltatók saját hatás­körükben állapítják meg. Az OÉB szerint abban is eltérőek az álláspontok, hogy a kritizált gyakorlat része-e az alapszolgál­tatásnak. Ha igen, akkor ugyanis azért különdíj sem lenne felszámolható. Ennél azonban aggályosabbnak tartják, hogy a részben privatizált gazdasági társaságok ezzel a módszerrel saját kedvükre burkolt áremelést hajthatnak végre - kontroll nél­kül. Ezért az OFE azt javasolja, hogy a jövőben a Fővárosi Közgyűlés - mint il­letékes árhatóság - állapítsa meg ezeket a tarifákat is, hasonlóan a víz- és a csator­nadíjakhoz. E témáról egyébként a közelmúltban a főváros illetékes szakbizottságai is tár­gyaltak. Felkérték Demszky Gábor főpol­gármestert, hogy még szeptemberben ké­szítsen előterjesztést, s tegyen javaslatot e témakörben. Fővárosi forrásaink ezzel kapcsolatban utaltak az Alkotmánybíróság korábbi ha­tározatára, miszerint az említett külön­­számlázás nem tartozik az alapszolgálta­táshoz, a vízművek kötelezettsége ugyan­is csak a fővízmérőig terjed. (Az FCSM pedig a vízfogyasztás alapján számolja ki a csatornadíját.) A Városháza névtelensé­get kérő, magas beosztású tisztségviselő­je emlékeztetett arra az 1995-ös kor­mányrendeletre is, miszerint a lakáson­kénti mérésre és számlázásra a szolgálta­tónak és a fogyasztónak külön szerződést kell kötnie. Mindez persze nem zárja ki, hogy a fő­város saját hatáskörébe utalja a különdíj megállapítását, bár a taláros testület dön­tése értelmében erre semmilyen kötele­zettsége nincs. Ismeretes azonban, hogy Budapesten évente egyszer, az év utolsó időszakában emelik az ivóvíz és a csator­nahasználat díját. Így közeledve az ön­­kormányzati választásokhoz, lehet, hogy politikai döntés születik: a városházi SZDSZ-MSZP koalíció, elkerülendő a várható civil támadásokat, hatósági áras­sá teszi a mellékvízmérő-leolvasás és számlázás díját. Jelenleg azonban a Városházán senki nem foglalkozik a kérdéssel. Értesülé­sünk szerint e témában az előterjesztés jó egy hónap múlva készülhet el. Ekkorra esedékesek ugyanis a szolgáltatók ár­emelési ajánlatai, így a két ügyet a város­házi szakértők szerint „érdemes össze­kapcsolni”. A közgyűlési állásfoglalás pedig ebből következően az áremelésről szóló döntéssel egy időben, azaz novem­berben vagy legkésőbb decemberben várható. Kálmán Attila Beszerelés előtt FOTÓ: KOVÁCS BENCE

Next