Népszabadság - Pest Vidék melléklet, 2001. augusztus
2001-08-31
KI HOGYAN VÁLTOZOTT A KISPESTI ÖNKORMÁNYZAT MUNKÁJA A VÁLASZTÁSOK ÓTA? Nagymértékben javult 5% Valamivel rosszabb lett Jelentősen --------5% lett Nem változott 39% Kismértékben javult 47% Forrás: Monitor Társadalomkutató Intézet MENNYIRE ELÉGEDETT Tímár Béla polgármester TEVÉKENYSÉGÉVEL? (iskolai osztályzatokkal) 27% 42% NÉPSZABADSÁG-grafika NÉPSZABADSÁG Ültünk a szőlőlugas alatt a felsőpakonyi portán, és vártuk a ház asszonyát, aki a férje szerint csak az utca végén lévő kis boltba szaladt át. Úgyhogy itt kell lennie mindjárt - mondta a házigazda már csak azért is, mert jövetelünk hírére áttelefonált neki a vegyesboltba, hogy induljon. Leültünk tehát a lugas alá, ahol előbb megdicsértem a trombitafolyondár fenséges narancssárgában pompázó virágait, majd eljátszadoztunk egy öklömnyi kiskutyával, meghallgattuk a házigazda borjú nagyságú házőrzőjének a múlt héten bekövetkezett fájdalmas elmúlásáról és elföldeléséről szóló szomorú históriát. De a feleség - aki pedig kulcsfontosságú információkkal szolgálhatott volna a készülő riporthoz - még akkor sem jött, amikor szabadkozni kezdtünk, hogy nem, igazán ne főzzön a kedvünkért kukoricát a ráérő házigazda. És hallgattuk a forró nyárba burkolt falu mélységes csendjét. Ami alighanem csupán annak kellemes, aki nemcsak hogy ehhez szokott, hanem egyenesen vágyik is erre a háborítatlan nyugalomra. Fiatal városi ismerősöm mindenesetre azt mondta a lugasban töltött fél óra után, hogy ő ebbe beleőrülne. Nem nyugalom ez, hanem maga a borzalmas eseménytelenség - emelte égnek tekintetét kétségbeesetten -, ennyit a természetközeliség nem ér. Az ilyen kis falvakban, ellentétben az egymás sarkába taposó városi, pláne fővárosi programokkal, nyáron még a fű se nő. Elhamarkodott ítélet volt ez nagyon, eszembe is jutott egy hét múlva, amikor egy átlagosnak mondható estén Bényén keresztül vezetett az utam, és az amúgy valóban néptelen utcákon, a faluházzal szemközt, a nemrég avatott közösségi házban nagy fényességet láttam. Szemlátomást jó hangulatban lévő helybéliek hadonásztak az ablakok mögött. Csütörtök volt? - kérdezte utóbb Lomon Erzsébet alpolgármester, amikor a vigalom okáról érdeklődtem. — Mert akkor mi voltunk ott a nyugdíjasokkal. Ugyanis minden csütörtök a nyugdíjasklubé. Kiderült erről a közösségi házról, hogy a bényeieknek már régóta hiányzott, ugyanis kultúrházuk nincsen. Megvásárolt tehát az önkormányzat egy öreg parasztportát, azt rendbe hozatta, s a civil szerveződések rendelkezésére bocsátotta. S mit tesz isten, a civil szerveződések elkezdtek erre sokasodni. Van már hely, lehet összejönni! S akik közösségi programokra általában a legnehezebben mozdulnak — a középkorosztály, a faluban most ez a generáció is nekilátott „önszerveződni”. Bényének eddig helytörténeti kiállítása sem volt, pedig egy nevezetességét országszerte számon tartották, különösen így augusztus vége felé, amikor még az aratásról, az új kenyérről is több szó esett, mint Szent Istvánról. Gyebnár Zsuzsi néni volt ez a nevezetesség, pontosabban az ő szépséges szalmakoszorúi. A legszebbet életében nem is adta soha senkinek, pedig sokat elajándékozott. Halála után a gombai tsz irodájában őrizték vitrinben a hagyatékot, amely most végre hazakerült, a közösségi házba. Megalapozva ezzel egy állandó kiállítást is, amelyet a nagyteremben szeretnének bemutatni a „civilek”, vagyis hát az itt otthonra lelt klubok. Még a fiatalságnak kell valami jó helyet teremteni, mondta Racskó Károly polgármester, de ő már az országos pónifogathajtó bajnokság helyszínén, a Dolina-völgyben. Mert ahol állítólag nyáron a fű se nő az általános eseménytelenség okán, ott kitalálták ezt a pónis összejövetelt is, ahová csak úgy dől a nép az ország legkülönbözőbb tájairól. A fiatalságnak - mondta tehát Racskó Károly — ugyancsak hely kell. Viszont — tette hozzá — valljuk be őszintén, az ő programjaikat nemcsak hogy időben, de térben sem lehet beleilleszteni az idősebbek időtöltésébe. Szeretnek tombolni, na. Úgyhogy nekik ideális helyszín lesz a pálinkafőzde üres, felújításra váró épülete, mellette a nagy térséggel, ahol egy táncpajtának épp jó helye lenne - de ne menjünk az események elébe, mert ezt még a képviselő-testületnek meg kell beszélnie. Nyilván átjárnak ide a szomszédos Káváról is majd, habár Káva - amelyre tájékozatlanul ugyancsak rá lehetne fogni, hogy nyáron ott is megáll a fű növése - szabadidős programok tekintetében önellátó. Ebben a kis faluban , amit egy elragadtatott lakója úgy jellemzett, hogy fekvését tekintve csöpp mélyedés egyenesen a Jóisten tenyerén Rádiné Pannika klubkönyvtárosra van bízva a közművelődés. Rádiné hivatalosan napi négy órában foglalkoztatott munkaerő - akinek különben az egész élete arról szól, hogy a faluban ráérő idejében nem unatkozhat senki. A nyári szezon a májusi Kihívás Napjával kezdődik. De nemcsak úgy, tessék-lássék, hanem vagy kétszáz közreműködővel. Éjfélkor szellemjárók gyalogolnak lepedőben a falu utcáin énekelve, van boszorkányűzés tábortűznél, traktor- és kombájnhúzás, aerobik az utcai lámpák fényénél - hogy a hagyományos mozgásformákat most ne emlegessük, bár persze azokra is sort kerítenek. De hogy ne maradjon ki senki semmiből, a kocsmák közönsége csocsó- és szkanderversennyel áll helyt a faluért ilyenkor. Utána mindjárt következnek a falunapok. Azokat a kávaiak úgy szeretik, hogy idegen el se hinné. Legfeljebb ha - mint az idén is - arra jár, ahol a falu legszebb asszonyát, tinilányát, bébijét egy aranyozott fejékkel épp megkoronázzák a zsűri igazságos ítélete nyomán. Vagy becsalogatja Kálmán János főzőversenyben első díjas borsos tokányának illata, netán Lovas Ferencné ugyancsak első díjas füstölt sajtos pogácsája. Jöttek az idén is ilyen „becsalogatott” arra járók, amúgy pedig ott volt két napig a falu apraja-nagyja. S a jól kitalált programok népszerűségére jellemző, hogy nem fintorog holmi kisszerűségen senki — ellenben a falu legszebb asszonya címre például soha annyian nem pályáztak, mint ez évben. Közben a gyerekek színtársulata már javában próbálta az Indul a bakterház című színművet, Pannika pedig szaladgált, hogy színpadi függönyt, miegyebet kerítsen. Az előadás akkora siker lett, hogy bevételéből Visegrádra mehettek kirándulni a szereplők, a kikövetelt ráadásból pedig megnézik a tropikáriumot. Rádiné Pannikának az utaztatás nem gond: viszi ő a felnőtteket is, télen-nyáron, nemrég Hajdúszoboszlóra, Szarvasra, Gyulára. Télen ellenben rendszeresen följárnak Pestre színházba. De ezt már ne részletezzük, télen már senki nem firtatja, hogy az aprófalvakban mikor, hogyan nő a fű. Koblencz Zsuzsa Falun nyáron a fű se nő? Éjfélkor szellemjárók gyalogolnak lepedőben a falu utcáin énekelve, van boszorkányűzés tábortűznél, traktor- és kombájnhúzás, aerobik az utcai lámpák fényénél. A kispestiek elégedettek az önkormányzatokkal A kispestiek a lakáshelyzettel, a köztisztasággal, a közbiztonsággal és a szociális ellátással a legkevésbé elégedettek - derül ki a Monitor Társadalomkutató Intézet és Módszertani Központ által végzett közvéleménykutatásból. A kispesti önkormányzat rendszeres időközönként végeztet közvéleménykutatást, hogy megismerje a kispestiek véleményét, felmérje: a kerület lakói mely területekkel elégedettek és milyen további fejlesztéseket, változásokat szeretnének. A vizsgálat során 802, véletlenszerűen kiválasztott kispesti polgárral készítettek standard kérdőívek segítségével interjút. Az intézet munkatársai a kerület 16 egyéni önkormányzati választókerületének lakossági arányai szerint keresték meg az állampolgárokat, hogy a minta jól tükrözze a kerület teljes felnőtt lakosságát nem, életkor és iskolai végzettség szerint. Az eredmény értékelésekor kiderült: a kerületiek leginkább a telefonhálózattal, az áruellátással és a helyi tömegtájékoztatással elégedettek. A százfokú skálán ezek 80, 75, illetve 69 pontot kaptak. Jó a véleményük a helybelieknek a művelődési és az oktatási intézményekről, a kulturális és sportlétesítményekről, valamint a közműfejlesztésről. Legkevésbé elégedettek viszont a lakáshelyzettel, a köztisztasággal, a közbiztonsággal, a szociális ellátással és az utakkal. A középmezőnyben, de ötven pont fölött végzett a tömegközlekedés, az egészségügy és a parkolás. A legtöbben egyébként a telefonellátásról, a köztisztaságról és az utakról nyilvánítottak véleményt, a legkevesebben a bölcsődék, az óvodák és a gyermekvédelem kérdéséhez szóltak hozzá. A felmérés szerint valamelyest javult a kispestiek véleménye az önkormányzat munkájáról. Mindössze kilenc százalék szerint romlott kisebb vagy nagyobb mértékben a színvonal a legutóbbi választások óta, 52 százalék viszont javulást érzékel. Tímár Béla polgármester tevékenységével is inkább elégedettek a kerületiek: a százfokú skálán hatvanhat pontot kapott. Iskolai jegyekkel értékelve egyest csak két százalék adna, kettest tizenegy százalék, a négyes és ötös osztályzatok aránya pedig éppen hatvan százalék. A. G. PESTVIDÉK 2001. AUGUSZTUS 31., PÉNTEK 33 A fogyasztóvédők szerint burkolt áremelés a különtarifa Egyelőre csak találgatások vannak arról, miként dönt ősszel a főváros a mellékvízmérők alapján történő leolvasási és számlázási különdíj-megállapítással kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság határozata alapján ugyanis jogszerű a szolgáltatók által megállapított különtarifa. Ám ha azt Budapesten - fogyasztóvédelmi nyomásra - hatósági árassá teszik, ez a lépés a taláros testület döntésének ismeretében és a közelgő választásokra tekintettel akár politikai döntésnek is minősülhet. Mindmáig heves fogyasztóvédelmi ellenállásba ütközik a Fővárosi Vízművek Rt. és a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) Rt. gyakorlata, hogy előbbi a mérők leolvasásáért, utóbbi pedig az ennek alapján történő egyéni fogyasztói számlák kiállításáért különdíjat számít föl. Mint arról már beszámoltunk, a legutóbbi vitát az FCSM bejelentése váltotta ki, amikor ez év elején a számlázási díj bevezetéséről döntött. A máig elhúzódó polémiában a társaság arra hivatkozik, hogy a mellékmérő alapján történő számlázást számára semmilyen jogszabály nem írja elő. Mivel azonban nagy lakossági igény mutatkozott erre a különszolgáltatásra, az FCSM vállalja ezt a feladatot. Ez azonban szerinte olyan többletigény, amiért a fogyasztóknak fizetniük kell. A lakásokban lévő vízórák ugyanis csak a társasházon belüli költségmegosztásra szolgálnak, így az rt. a továbbiakban nem tudja magára vállalni e számlázás évi százmillió forintos költségét. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) Budapesti Szervezete szerint elsősorban nem a különdíj megállapítása sérti a fogyasztói érdekeket, hanem az, hogy mindezt a szolgáltatók saját hatáskörükben állapítják meg. Az OÉB szerint abban is eltérőek az álláspontok, hogy a kritizált gyakorlat része-e az alapszolgáltatásnak. Ha igen, akkor ugyanis azért különdíj sem lenne felszámolható. Ennél azonban aggályosabbnak tartják, hogy a részben privatizált gazdasági társaságok ezzel a módszerrel saját kedvükre burkolt áremelést hajthatnak végre - kontroll nélkül. Ezért az OFE azt javasolja, hogy a jövőben a Fővárosi Közgyűlés - mint illetékes árhatóság - állapítsa meg ezeket a tarifákat is, hasonlóan a víz- és a csatornadíjakhoz. E témáról egyébként a közelmúltban a főváros illetékes szakbizottságai is tárgyaltak. Felkérték Demszky Gábor főpolgármestert, hogy még szeptemberben készítsen előterjesztést, s tegyen javaslatot e témakörben. Fővárosi forrásaink ezzel kapcsolatban utaltak az Alkotmánybíróság korábbi határozatára, miszerint az említett különszámlázás nem tartozik az alapszolgáltatáshoz, a vízművek kötelezettsége ugyanis csak a fővízmérőig terjed. (Az FCSM pedig a vízfogyasztás alapján számolja ki a csatornadíját.) A Városháza névtelenséget kérő, magas beosztású tisztségviselője emlékeztetett arra az 1995-ös kormányrendeletre is, miszerint a lakásonkénti mérésre és számlázásra a szolgáltatónak és a fogyasztónak külön szerződést kell kötnie. Mindez persze nem zárja ki, hogy a főváros saját hatáskörébe utalja a különdíj megállapítását, bár a taláros testület döntése értelmében erre semmilyen kötelezettsége nincs. Ismeretes azonban, hogy Budapesten évente egyszer, az év utolsó időszakában emelik az ivóvíz és a csatornahasználat díját. Így közeledve az önkormányzati választásokhoz, lehet, hogy politikai döntés születik: a városházi SZDSZ-MSZP koalíció, elkerülendő a várható civil támadásokat, hatósági árassá teszi a mellékvízmérő-leolvasás és számlázás díját. Jelenleg azonban a Városházán senki nem foglalkozik a kérdéssel. Értesülésünk szerint e témában az előterjesztés jó egy hónap múlva készülhet el. Ekkorra esedékesek ugyanis a szolgáltatók áremelési ajánlatai, így a két ügyet a városházi szakértők szerint „érdemes összekapcsolni”. A közgyűlési állásfoglalás pedig ebből következően az áremelésről szóló döntéssel egy időben, azaz novemberben vagy legkésőbb decemberben várható. Kálmán Attila Beszerelés előtt FOTÓ: KOVÁCS BENCE