Szabad Nép, 1945. március (3. évfolyam, 1-6. szám)

1945-03-25 / 1. szám

4 WHIUHWO rZABAO 1 WEP rm&mA?, ims március 25 Újabb angolszász offenzíva • Maugaton Az angol-amerikai haderők várt offen­­zívája a szombatra virradó éjjel a Ruhr vidéktől északra széles fronton megkez­­dődött. Az angolszász csapatok szombaton haj­nalban pusztító tüzérségi előkészítés után több helyen átkeltek a Rajnán. Az ellen­állás aránylag gyenge volt. Elfoglalták Bislichet és azon túl három kilométerre hatoltak előre. Wesel Város parancsnoka fogságba esett. Rees városa is birtokunkba ker­ült. A Reesnél és Wesel városánál végre­hajtott átkelésen kívül Xanten közelében is átléptük a Rajnát. A xanteni hídfőállás 25 kilométer széles és egyes helyeken már több mint öt kilométer mély. A szövetséges hadiflotta fontos szere­pet játszik a rajnai átkelésnél. Az átkelő csapatok hadmozdulatait tűzfüggönnyel ta­karta. A hadihajók védelme alatt, sokezer átkelő naszád és bárka jutott át a keleti palára. A Ruhrtól északra megindult offenzívá­­val egyidőben Patten tábornok 3-ik ameri­kai hadserege meglepetésszerű támadással az eddigi remageni hídfőtől délre átkelt, a Rajnán és új hídfőt létesített. A remageni hídfőt az amerikai csapatok északi és déli irányban szintén kiterjesztették. Churchill miniszterelnök jelenleg Mont­gomery főhadiszállásán, német földön tar­tózkodik. A brit miniszterelnök a követ­kező üzenetet küldte a harcoló csapatoknak: — Brit katonáid Az utódok sokat me­sélnek majd arról, hogyan hajtottátok ■végre ezt a nagyszerű cselekedetet, váll­vetve kanadai testvéreinkkel és hős ame­rikai szövetségeseinkk­el. Ha a folyó vo­nalát áttörjük és a német, ellenállás megtörik, az európai győzelem, hamaro­san valósággá válik. Montgomery tábornok az alábbi napi­parancsot adta ki: — Az utolsó menet jól alakul. Az ellen­ség elvesztette a Rajnavidéket és legalább négy hadseregének szine-javát. A német fasiszták a nyugati fronton február S­ika óta 250.000 embert vesztettek. Keleten el­vesztették Pomerániának az Oderától ke­letre eső területét és elpusztult három hadseregük. A németeket olyan sarokba szorították, ahonnan nincs többé mene­külés. A szövetséges légihaderő szombaton dél­után újra összpontosított támadást inté­zett a Rajna keleti partján húzódó német csapatok és páncélos gyülekezőhelyek el­len. A ruhrvidéki rendezőpályaudvarokat angol gépek bombázták. Erős amerikai légierőd-kötelékek szombaton három ízben támadták Németország belső területeit. Szombat estl szemét kiáll (Moszkva, márc. 24.) A Szovjet t­udósító Iroda jelentésé­ből: A második bielorussz had­sereg folytatta támadását Danzig irányában. Csapataink elfoglalták Prauss városát, vala­mint Rosenberg, Langenau, Rothnansdorf, Wankau, Littomin és más helységeket. Ezen az arcvonalszakaszon március 236n ezer német tisztet és katonát ejtettünk foglyul. Az első ukrán arcvonal csapatai előnyomu­lásuk során a Sztálin tábornagynak Konyev tábornagyhoz intézett napiparancsában már említett Neisse és Leobschu­tz városokon kívül elfoglalták Heidau, Neuland, Lindewiese,­­Schnellwalde és Neuwalde helyiségeket is. • A harmadik ukrán arcvonal katonái a kü­­lönjelentésben felsorolt Székesfehérvár, Vesz­prém, Mór, Zirc és Enying városokon kívül 350 más helységet foglaltak el, köztük Keszthely, Csesznek, Markos, Bakonyszent­­lászló, Balatonalmádi és Balatonkenese helységeket. Ezekben a harcokban a németek több mint hetvenezer halottat vesztettek. A meg­semmisített tizenegy német hadosztályból négy páncélos hadosztály a hatodik német SS-hadsereg kötelékébe tartozott. Ezt a hadsereget a nyugati arcvonalról vonták el, hogy a magyarországi harcokba bevessék. Március 23-án megsemmisítettünk 204 pán­célost és rohamlöveget, légi harcokban és a földön elpusztítottunk 1­01 repülőgépet. A szovjet légierő március 24-ére virradó éjjel a csehszlovákiai Moravska-Osztrava hadifontosságú célpontjait támadta. A bom­bák nagy tüzeket és rombolásokat okoztak. A szovjet balti tengeri flotta repülői Danzig és Gdynia kikötők előtt megtámadta a né­met szállító hajózást. Elsülyesztettek 6 német hajót, összesen 34.000 tonna űrtartalommal, valamint két őrhajós, Pilau előtt pedig egy további 3000 tonnás szállítóhajót. :/ / ii A Magyar Kommunista Párt kiadó­vállalata, a „Szikra“ fennállásának rövid pár hónapja alatt egész sor brosúrát és kisebb-nagyobb könyvet adott ki, hogy saját napilap híján ezen a módon nyújtson általános politikai tájékozta­tást és ideológiai nevelést a párttagság és szélesebb néprétegek számára, így jelentek meg Lenin és Sztálin életrajzai, orosz novellák, elvtársainknak az ideig­lenes nemzegyűlésen mondott beszédei, stb. Ezek közül a könyvek közül egyik­­másikra időközönként még vissza fogunk térni. Ezúttal két aktuális és fontos könyvről kívánunk beszámolni. Az egyik „Petőfi és a Szabadságharc“, melyet Mód Aladár állított össze, a má­sik a szocialista elmélet alapvető kis műve, melynek szerzője Sztálin. Sztálin kisterjedelmű műve a szocia­­lista elméleti irodalom klasszikus alko­tása. Eredetileg a „Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártjának Törté­nete­ számába írta (pár évvel ezelőtt egyébként Budapesten magyarul is megjelent Botos Vince álnéven) és rend­kívül világos és tömör formában ösz­­szefoglalja Marx, Engels és Lenin taní­tását a dialektikus és történelmi mate­rializmusról. A szocializmus tudományos elméleté­nek három alappillére: a dialektika, a­ történeműség és a materializmus, így k­ülön-külön véve végig kiérhetjük e fogalmakat a bölcselet történetének év­ezredes folyamatán. Kettő-kettő kap­csolatát­ is láthatjuk különösen a for­radalmi polgárság elméletében. A dia­lektika és történelemszemlélet megvan Hegelnél, de materializmus nélkül; dia­lektika és material­izmus Feuerbachnál történelem szemlélet, nélkül; történelmi ő­sség és materializmus Saint-Sanonnál dialektka nélkül, stb. A három alapelv dialektikus egysége először Marxnál és Engelsnél érvényesül a maga teljessé­gében s tisztaságában és vált a tudo­mányos szocialista elmélet világelvévé. Marx és Engels gyakorlatilag főleg a történelmi és társadalom­tudományok­ban alkalmazták,­­ ezért jelölték meg elméletüket inkább a megszorító „tör­ténelmi­ materializmus“ névvel — és ez alkalmat adott a revizionizmusnak arra, hogy korlátozott érvényességet tulaj­donítson­ neki, amíg aztán Lenin alap­vető filozófiai művében, a Ma art , nms és empirtokritíciz,m ns-h-m b'r­e­­nem hagyó módon bizonyítja, hogy­ a dialektikus materializmus elve egyként érvényes úgy a társadalomban és történelemben, mint a természetben, az egész világegyetemben. Ez a mű azután feszabadítóként ha­tott a tudományos kutatás minden terén és nemcsak lendületet adott a tudomá­nyos munkának hanem rendkívüli ered­ményeket is produkált. Az exakt termé­szettudomány, amelynek legutóbbi pol­gári vívmányaiban lassan kint eltűnik a valóság, különösen a­ Szovjetunióban a dialektika alkalmazásával új meg új tu­dományos felfedezésekkel ajándékozza meg az emberiséget. De új eredményeket tett lehetővé a forradalmi gyakorlatban is. És Sztálin elsősorban erre mutat rá könyvében. Kifejti a mar­xista-leninista, párt­ világ­nézetét, mely ideológiai fegyverként szolgál a munkásosztály kezében a for­radalomban, a szocializmusért vívott harcában. És mint ahogy a marxizmus­­leninizmus bölcselete üres elmélkedés maradna a kommunista párt gyakor­lati forradalmi tevékenysége nélkül, ugyanúgy politikánkban, minden téren való működésünkben a marxista dialek­tikus módszer tételeinek kell bennün­ket vezetnie, ismernünk kell a­ történelmi fejlődés törvényeit és a valóság talaján kell állnunk,­­ hogy elkerüljük a téve­déseket, hogy marxisták, leninisták, sztálinisták legyünk. Ezt tanítja a „Dialektikus és történelmi materializ­mus.“ Pár évtizeddel ezelőtt Ady Endre is kísérletet tett arra, hogy Petőfi forra­dalmi és politikai verseit közelebb hozza a tömegekhez. Annak idején a burzsoá reakció alapos leckéztetésben is része­sítette miatta. Igazi polgári észjárással a kérdés anyagi oldaláról támadta Adyt. Hogyan gondolja Ady — hördül­tek fel — ugyanannyi pénzt kérni Pe­tőfi verseinek egy kis töredékéért, mint amennyibe Petőfi összes versei kerül­nek. Vagy oly nagymértékű monomá­niában szenved Ady, feltételezi, hogy rövid előszava kedvéért megveszik Pe­tőfi verseit is? Ma már ez a kérdés elavult Annak idején s jogos volt a válasz hogy az olcsó Pet­őfi-kiad­ások apró bővf­ükkel, rossz papíron, alig olvasható, elmosó­dott nyomásban kerültek napvilágra és a betűtengerben elmerült a forradalmi szellem. De ma már ez az olcsó kiadás sem kapható. Viszont Mód Aladár ösz­­szeállí­tásának módszere oly hasznos és annyira újszerű, hogy Petőfi még oly közismert versei is új meg­t­ágí­tásba kerülnek, új fényben ragyognak. Mód Aladár ugyanis kommentálja Petőfi verseit. Azelőtt • m 1 marattunk ilyen versmagyaráztokat. Ezek azonban rendszerint alanyi von­­ t::c ’ súak vol­tak. Hogyan, mi' •­n mr.grokörtlmé­­nyek között, mit ven lm..'. alatt szü­letett meg a vers. Mód ál a '.ár nem Petőfi ügyes-bajos dolgait említi fel, hanem megrajzolja azokat a történelmi és társadalmi tényezőket, amelyek ás egyes versek létre jövetelén'ok motorjai­ként szolgáltak. Esek­­ ko­:r­­­ént árok élesen, pontosan mm mártják, hogy Petőfi mennyire élén állott a fő mű - lakni mozgalmaknak, mennyire milliók nevé­ben beszélt. De megmutatják azt is hogy Petőfi költeményei az elmúlt évr­ésed alatt semmit sem avultak el. rét ederk", "rtg. sokkal aktuális oblak, mint akárhány közelmúltban élt nagy költőnk művei. De ez a megáll a ollás ne­mcsak Petőfi verseire vonatkozik, hanem a milt száz­zad reform­ikorszaká­vak többi nagy , magyar költőire is. Vövö,m.n.tvrá, Köl­eseimé, Berzsenyire.­­Szilbe kísérteties hallgani ma a Szórót, vagy a Himnusz jól ismert szavait. U ' :' ’■1 - -’urk bennünk megreszkettetnek beo- ;' Ur t. mintha • most hallottuk volna őket el e ízben. Ennek a­ korszakrmk köb '[ r'kőtárait , a Petőfihez hasonló U r -■ • 'nyes ki- * adásban és a Mód ai-..-1 ■ •• (.1 -■•.■ a rtimi­­'örtérmlmni kom v '■••fáival minél előbb szeretnénk látni. Sándor Pál I KEI KÖNYV Sztálin: 'Dialektikus és törtetten m­ utaterializmtu Jítéd cd­ ad­ár, peléffi és a szabadság ’arc Szabad ország erős munkásmoztai. Itt Huszonöt évi üldöztetés után a Magyar Kommunista Párt ismét törvé­nyes párt lett. Szabadon, minden meg­szorítás nélkül fejtheti ki működését, szervezheti és vezetheti a magyar munkásosztály nagy történelmi harcát. Vezető pártja lett a demokratikus Ma­gyarországnak — elismeréséül és jutal­mául annak az elszánt küzdelemnek, amelyet két és fél évtizedig föld alá kényszeríve folytatott népünk és nem­zetünk ellenségei ellen. Az elárult,­kifosztott és rombadöntött ország felépítésében­ pártunkra vár a legnagyobb feladat. A közélet megtisz­títása­, a fasiszta banditáktól, a reakciós élősdiektől, a közigazgatás demokra­tikus átszervezése, az állami, vármegyei és községi politika uralkodó pozícióinak biztosítása a demokrácia számára — mind-mind olyan feladatok, amelyeknek megoldásában pártunknak döntő szere­pet kell vállalnia. Ezeket a feladatokat azonban pár­tunk csak akkor vállalhatja, a sikeres megoldás reményében, ha megfelelő fel­­készültséggel, képzettséggel és öntu­dattal rendelkezik. A fővárosban és a vidéken pártszervezeteinknek nemcsak azzal a nehézséggel kell megbirkózniuk, hogy a szemérmetlenül előmerészkedő reakciót visszaszorítsák, hanem azzal is, hogy az országunk felszabadításával adódó páratlan lehetőségeket nem tud­ják kellőképpen kihasználni. Miért? Azért, mert a munkásosztály és pártunk a legtöbb helyen még nincs is tisztában azokkal az óriási lehetőségekkel, ame­lyeket a demokrácia nyújt neki és mivel nem rendelkezik olyan minőségű és számú káderrel, amely ezeknek a nehéz­ségeknek a leküzdésére szükséges volna. Huszonöt évi elnyomás után nem is lehet ez másként. Pártunk irányítása és szervező ereje a fővároson túl nagyon kevés helyre tudott elnyúlni. Vidéki pártszervezeteink ezért bizonyulnak leg­több esetben kisebbeknek feladataiknál. A munkásosztálynak az elmúlt évtize­dek alatt nem volt módja arra,­­ vagy csak nagyon korlátozott mértékben,­­ hogy önálló munkáspolitikát folytasson és szervezetten harcoljon politikai és gazdasági érdekeiért. Ezért olyan tájé­kozatlan és gyakorlatlan ma a politika mesterségében — ezért áJt- gyakran ta­nácstalanul azok előtt a nem egyszer bonyolult kérdések előtt, amelyeket az élet felvet. Pártunk most útjára bocsátja köz­ponti orgánuma, a ,,Szab­ad Nép“-et. A „Szabad Nép“ a háború véres eszten­dői alatt illegálisan jelent meg. Első szerkesztőjét a magyar Gestapo hóhé­rai halálra kínozták. Utózái, a lap mun­katársai, előállítói, terjesztői közül so­kan a magyar szabadságharc és a szo­cializmus vértanúi. A legális „Szabad Nép“ most foly­tatja munkáját a munkásosztály felsza­badításáért és a demokráciáért. A marxizmus és leninizmus korszerű fegy­vereivel segít a magyar proletariátus­nak abban, hogy helyesen tájékozódjék a politika mai problémái között. Segít a munkásosztály öntudatának, szellemi színvonalának emelésében. Példát mutat a demokratikus politika konkrét, gya­korlati alkalmazására. Segíti a mun­kásosztály saját szervezeti életének ki­építésében és megismerésében. A „Szabad Nép“ megindulásából kezdve a független, szabad és demok­ratikus Magyarországért harcolt. Azért harcol ma is. A magyar munkásmozga­lom előtt föltáruló hatalmas perspektí­vák jelzi a törvényesen megjelenő ,,Sza­­bad Nép“ első száma. A Magyar Kom­munista Párt éles fegyvert ad ezzel a munkásmozgalom és a demokratikus Magyaroszág kezébe. Meg kell tanulni harcolni vele. Losonczy Géza — Harcolni akarnak a hajdúk. A Hajdú­­hadházra bevonult önkéntes századok ki­lenctagú küldöttsége kereste fel a honvé­delmi minisztériumot. Kérték,­­hogy,, akiket már el lehet látni fegyverrel, azokat ré­szesít­sék rövid in’dr'Itsben, hogy’ mielőbb kikerülhessenek a frontra. Akiket pedig nem tudnak felfegyverezni, küldjék szabad­ságra, hogy a mezőgazdaségi termelésben résztvehessenek. A legénység kívánsága a tisztek mielőbbi leigazolása, soraik közül a volt csendőröknek azonnali eltávolítása és a demokratikus nevelés széles alapokon való megindítása.

Next