Szabad Nép, 1945. április (3. évfolyam, 7-30. szám)

1945-04-29 / 30. szám

VASÁRNAP, 11945 ÁPRILIS 99 SZABAD NÉP Befejezés előtt a földosztás írta: Rákosi Mátyás A küszöbön álló május elseje a Tiszán­ál és a Duna-Tisza közének sok járásb­­an a földosztás százszázalékos végrehaj­­ását is jelenti. Pontos adatok természt­­esen nem állanak rendelkezésre, de már megközelítőleg kialakul a földosztás in­­onáló képe. Földigénylő bizottságok, mű­­ödnek 2892 községben s számuk még nő, mert a Dunántúl és a Dráva mentén sok­aluban csak most alakulnak meg. Eddig felosztás céljaira igénybevettek 3,362.000 oldat s felosztottak belőle 2,700.000 hal­­at. Az igénybevett földterület még meg­og nőni, mert a Dunántúl nagybirtokai­­nk jó része csak ezután kerül sorra, s a plksbundista sváb földek komoly számba­­étele is csak most indul meg. Indokolt r­emény, hogy az igénybeveendő földterü­­lz nem nagyon marad el a 4.000­ 000 hold­ól, amennyire a komoly földreform hívei zárni láttá­k. Földigén­ylő eddig 682 ezer jelentkezett. Ez a szám is nő még, nemcsak a Dunán­­úlon, de egyebütt is, mert sok földnélkü­­lek, aki nem hitt a földosztás komolysá­­gban, most megjött az étvágya és utólag­elentkezik. A földreform eredetileg 7­­00.000 igénylővel számol és úgy látszik,­ogy ez a várakozás is helyesnek bizo­­yult. Földet kapott eddig 524.000 igénylő, gy hogy átlagban valamivel több mint öt old jutott egy főre. Az új gazdák nagy üresedéssel fogtak a föld megművelésh­­ez. Általában lelkes és emelkedett a falu angulata. Az időjárás is jó. Ma már a­zz is látja, hogy a földosztás nélkül­ le­­etetlen lett volna a vetést elvégezni. Be­­etetlen területet főleg ott látni, ahol sok 200 holdig terjedő paraszti birtok. E te­­intetben legrosszabbul áll Debrecen kör­­yéke, ahol úgy látszik, komoly és szer­etett szabotázs folyik, mert sok traktor­t­ulajdonos még a meglévő üzemanyagot em vételezte fel. Itt a földek azonnali fénybevételéhez kell folyamodni, külön­­en az őszre sok tízezer mázsa gabonával 11 kevesebb a nemzet ellátásának rendel­­ezésére. A földosztás eddigi menete tehát azo­­kat igazolta, akik bíztak abban, hogy a­alvak népe rendet tart s a kapott földet, a igája nincs, saját kezével is megmun­­álja. Ahol rendetlenség vagy baj mulat­ozott, ott nem a földigénylőkben volt a lba. Például a Pallavicini őrgróf földjei­nk egy részét már harmadszor osztják­­ra, legutóbb a megyei földbirtokrendező anács rendeletére. A pusztaszeri, tömör­­ényi, sövényházai földhözjuttatottak miatt joggal vannak elkeseredve s azt m­ondják, hogy a csongrádmegyei földbir­­okrendező tanács rendeleteibe Pallavicini­­gróf volt jogtanácsosa is belefolyik. A Dunántúl, ahol a német fasiszták ki­­esése után rengeteg ,,menekült“ köztiszt­­iselő, rendőrtiszt maradt s ahol a leg­­öbb helyről még nem távolították el a gilasokat hűen kiszolgáló jegyzőket, szín­én sok a panasz. Például Kaposváron főnök­ erejével mentesíteni akartak egy 200 holdas birtokot azzal, hogy belőle katonai gyakorlóteret akarnak csinálni! Nem egy helyről hallani, hogy a földhöz­­uttatottat azonnal behívják katonának, mi nem válik a földosztás javára. Eld­ördül, hogy egy faluban 14—15 hold jut gy igénylőre, míg a szomszéd községben sok 2 vagy 3 és a jegyző úgy „védi*1 a aluját, hogy feltüzeli az igénylőket az arányosítás ellen ami természetesen az ■gész földosztást zavarja. Ilyen helyen aztán se vége se hossza a két község közt­i veszekedésnek. Nehezen szánja rá magát sok föld­­génylő, különösen a törpe- vagy kisbirto­­kos arra, hogy a Dunántúlra, vagy a volksbundos sváb falvakba menjen. Persze ez sincs így mindenütt. A mezőkövesdi sommások már „előőrsöket“ küldtek Tol­lába s hasonlóra készülnek a Viharsarok falvaitból is azok, akiknek helyben nem jut eld. Általános a követelés, hogy a volks­­lundisták kitelepítését és a magyar föld­­lélküliek betelepítését ne csak átgondol­­tan, szervezetten és erélyesen, de gyorsan s hajtsák végre, úgy, hogy az új gazdák a kukoricát már maguk vethessék el s belefoghassanak a tavaszi munkálatokba. Sok földigénylőbizottság azt tűzte ki célul, hogy a földosztást május elsejére befejezi. Ennek megfelelően az utolsó na­pokban meggyorsult a földosztás üteme s napi 80—90.000 hold került kiosztásra. A földhözjuttatásnak a munkásság nem­zetközi seregszemléjével, a május elsejei­vel való összekapcsolása újabb jele annak, hogy gyorsan szélesedik a falu szemha­tára. Erre mutat az is, hogy a földigénylő bizottságok feladatuk elvégzése után népi szűntek meg, hanem folytatják működé­süket az új gazdák támogatására és a földosztás eredményeinek biztosítására. A városban is kezd felderengeni a föld­osztás korszakalkotó jelentősége. Ami most a falun végbemegy, az a magyar nép egyik legnagyob csatája a reakció és el­nyomás legerősebb vára, a feudális ezer­holdasok ellen. S ma már kétségtelen, hogy a nagy ütközet első szakaszát meg­nyerte a magyarság, mikor végre birto­kába vette a földet, melyet annyi évszá­zadon át verejtékével öntözött. Megdőlt ezzel a reakció legerősebb bástyája s ha­talmas rés nyílott, amelyen át megkezd­heti vonulását az új, demokratikus or­szágot építők hada. De nemcsak a népi Magyarország egyik alapfeltétele valósult meg a földosztással, —------------­­—­ hanem gyökeresen megváltozott nemzet­közi helyzetünk is. Amíg nálunk fenyege­tően és osztatlanul állottak a középkor maradványai, a feudális nagybirtokok, addig a demokratikus világ joggal nézett bizalmatlanul felénk Csak most, mikor kirántottuk az ezerholdas reakció lába alól a talajt, csak most fordulhat felénk a demokratikus szomszédok, a felszaba­dult és felszabadító Szovjetunió, a meg­­újhodott Jugoszlávia, Románia, Csehszlo­vákia s a haladó nemzetek bizalma. A földosztás számunkra nemzetközileg ugyanaz, mint az új gazdának a birtok­­levél: igazolja, hogy jogosan megillet bennünket az a hely, melyet a többi sza­bad nép közt elfoglaltunk. A fiatal ma­gyar demokráciának két legkomolyabb sikere az a fegyelmezett, áldozatos, szívós munka, mellyel az ipari munkásság a nemzet élniakarásának és élni tudásának adta jelét és a földosztás gyors és zavar­talan végrehajtása. Erre gondolunk most, a negyedszázad óta első szabad május elsejének előestéjén s ebből merítenek erőt az új sikerekhez azok a százezres dolgozó tömegek, melyek egyesülten ké­szülnek a fasiszta reakció végső kiirtá­sára és a rombadőlt­ nemzet újjáépítésére. Közmunkára munkaikesztyűt, munkaköpenyt, munkakötényt és munkaruhát legolcsóbb napi áron, az­­onnal Rónaszéki Textilipar, Budapest, VII., Karine*? u utca 5. a*. Megváltoztatták a népbíráskodási rendeletet A péntek délutáni minisztertanácson elfoga­dott népbírósági új rendelet lényegesen mó­dosítja az eddigi rendeletet és május 1-én már hatályba is lép. Az új rendelet szerint a főbüntetések nemei: halál, kényszer­munka, fegyház, börtön, mellék­­b­ünt­e­tések pedig: pénzbüntetés, va­gyonelkobzás, állásvesztés vagy foglalkozás­tól való eltiltás és a politikai jogok gyakor­latától való felfüggesztés. Kényszermunkát életfogytig vagy határozatlan időre is ki lehet szabni. v. Állásvesztés vezető állásban lévő magán­­alkalmazottra is kimondható. Kegyelmezem jog gyakorlásának cs­ak halál­büntetés esetében és csak az elítéltnek vagy védőjének kérelmére van helye. A halálbün­tetés életfogytiglan tartó kényszermunkára, il­letve fegyházra változtatható. A­­kegyelmezés joga a Nemzeti Főtanácsot illeti. Az új rendelet kiszélesíti a háborús bűnö­sök kategóriáját. Háborús bűnös az is, aki akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy része volt emberek törvény­telen kivégzéséne­k vagy megkínzásának, továbbá az is, aki olyan tevékenységet sejtett vagy fejt ki, amely a népek háború utáni békéjének vagy együttmű­ködésének megnehezítésére vagy meg­bontására alkalmas. Népellenes bűntettben bűnösnek mondja ki az új rendelet azt, aki nyomtatványban, be­­e­szédben vagy rádió útján fasiszta vagy demo­krataellenes irányzatok elterjesztésére, a faji és felekezeti gyűlölet felkeltésére alkalmas tevékenységet fejt ki. Népellenes bűntettben bűnös az is, aki belépett a Volksbundba vagy­ valamelyik fasiszta, illetve demokráciaellenes párt­ban vagy szervezetijég tisztséget vállalt vagy tagként működést fejtett ki. A népbíróság ítélete ellen a népügyész az el­ítélt terhére fellebbezéssel élhet, de ez alapon az ítélet enyhíthető is. Halálbüntetés esetében a népbír­óság az ügyet nyolc, nap alatt köteles a népbíróságok országos tanácsához felter­jeszteni, a­­tanácsnak viszont három­ nap alatt tárgyalási határnapot kell kitűznie. Az új rendelet a N­ép­bírósági Tanács tagjai­nak számát hatra emeli fel. Ezentúl az öt po­litikai párton kívül az­ Országos Szakszervezeti Tanács helyi szervezete is beküld egy tagot. A születés pillanatában írta: Illyés Gyula A Szabad Nép nyereségnek tartja, ha helyet adhat pártunkon kívül álló írók műveinek is. Illyés Gyula olvasóink szá­mára beszámol a dunántúli földreform­ról, írásának második részét k­ö­­vetkező számunkban közöljük. I. Az országutat szegélyező cseresznyefák fűrésszel, gondosan derékbavágva a föl­dön hevernek; tenyérnyi kéreg tartja őket, de így is virágoznak. Jelképéül az egész országrésznek: Nagybajom csupa rom. A Meszegnyő, Kelevéz, Bize is, Marcali eleje is. Az em­ber legszívesebben arcát tenyerébe ejtve röpíttetné magát a gépkocsival ezeken a nemrégiben is oly tündöklő somogyi tája­kon. Ha föltekintesz: döglött ló, döglött ágyú, végtelenbefutó drótsövény, felrob­bant híd és pusztaság, pusztaság. Csak az őszi zöldes konokan a feketére égett tan­kok körül, sárgán hagyva a kettős csa­pást, amelyen a szörnyetegek haláluk előtt, mintegy végső kínukban, ide-oda ka­nyarogtak, kiölve talpuk alatt még a fű életét is.­Ha Szekszárd, Pécs, Kaposvár alig érin­tett békevilágán az ember azt mérhette, mi maradt volna Magyarországból, októ­ber nélkül; itt, ezen a pusztuláson azok felelősségét mérheti, akik azt előidéztél. De a szétlőtt ház maradék falán, a ki­dőlt palánk árva dúcán is ott a földosz­tásra váró hirdetmény. Hogy fogják itt megoldani? Ez mindenütt a kérdés, s gyakran nem is minden kárörvendés nélkül. Amilyen tu­nya az emberi elme a kérdések belátásá­ban, olyan igényes abban, hogy az egyszer felvetett kérdésekre azonnal a legtökéle­tesebb megoldást kapja. Holott vannak kérdések — épp a legnagyobbak — ame­lyeket csak fogyatékosan, csak korlato­kon át lehet megoldani. Ki talált meg­oldást arra,­­ hogy épp a legnagyobbat mondjam —, hogy a születés ne legyen minden esetben az életet adó test szá­mára kín és vér és félkatasztrófa? Már az élet kezdetét is csak rosszul lehet meg­oldani? A hangsúly azon van, hogy meg­oldani, mégis, mármi áron. Erről folyik a szó, miközben a kocsi felkanyarodik Keszthely felé, elhagyja a pusztulás táját. Négy megye tapasztalata van mögöttünk. Mérlegelem, miben is fog­lalhatnám össze. Ebben: anya és csecsemő egészséges. A folyamat könnyebb volt, mint magam is hittem; könnyebb, mint amivel a vajúdás méltán ijesztett. Ennyi életerő van még ebben a népben ? Meg­könnyebbülten nézek ki az ablakon. ★ Szemben velünk az utón, menekülők áramlanak visszafelé. Ezen a környéken hadi kiürítés volt. Elképzelem, milyen ál­lapotban vitték annak idején a kevés hol­mit ezek az ütött-kopott szekerek és tar­goncák,­­ amelyek nyilván most még ke­vesebb holmival, még kopottabban vonul­nak hazafelé. De mit tesz a puszta tudat, hogy mégis: haza! A szekerek körül sza­ladgálnak a gyerekek, az arcok derültek. Holott mi várja őket? Olyanformán de­rültek, mint én: a nehezén már túl va­gyunk. Keszthely külseje megint: béke. Tanács­kozás, hogy a Balaton felső vagy alsó partján tartsunk-e Pest felé. A felsőt ajánlják, mert az alsó végig csupa rob­bantó". De nem azért laknak Csumbák­­nak, a kocsi konokan jókedélyű és jófejű vezetőjének a szülei Lellén, hogy végül mégis ne az alsó partot válasszuk. Minden kilométer külön diadal neki, végig sértet­len uton suhanunk. Szárszó után egy csapat boronáló bé­rest fordultukban épp az út szélén ka­punk . Osztják már? Nagyjából már fel is osztották, csalá­donként hat holdat véve, mert ez a föld itt a Balaton mentén tízszeres érték, kert­nek való. Hunyady Lászlóét osztják, de 300 hold annak is marad. — Miért? — A Vörös Hadseregben szolgál az első perctől fogva. December 4-én a tihanyi partról végig­néztem, milyen eszeveszett bombazáport eresztettek egy álló nap a stukák a szántódi állomásra. Meglepődöm, hogy alig látni a nyomát. De Siófoknál ismét háborús övbe érünk. A város fele rom, a határban az ismét­lődés ellenére is megszokhatatlan kép: elhagyott fedezék, végtagjaikat szét­vetett páncélosok. Aztán egy karaván csángó, derű nélkül. — Hova? Már maguk sem tudják. Aztán Fűzfő. A gyár már ismét dolgo­zik. Gyufát, gyertyát, fogkrémet csinál­nak és cipőpasztát. Aztán a szentkirályszabadjai fensíkon megint: lödög, lövészárok, hernyó módjára széttaposott rengeteg páncélos. Veszprém nemcsak a hirtelen lejtőivel egy fiók Buda, hanem most a romjaival is. A bizottságban megkapjuk a képet a megyéről. Ahol előbb vonult el a háború, ott az osztással a vége felé tartanak, de ahol később, ott még van nehézség, fő­­!e° T ittL is ~ a közlekedés miatt. De az átalán­os helyzet jó. Május elsejére min­denütt befejeződik. 3 Kijelölték az Országos Gazdasági Tanács tagjait Az Országos Gazdasági Tanács, ez a nagy feladatokra hivatott új intézmény május 11-én délután 3 órakor tartja első alakuló ülését a Pénzintézeti Központ nagy tanácstermében­. A Tanács tagjainak számát 26-ra emelték és ennek felét a demokratikus pártok, másik felét az egyes gazdasági érdekeltségek küldik be. Az utóbbiak nagyrészt szintén párt­­emberek. Néhány kivétellel már teljes az OGT tag­jainak névsora. A Magyar Kommunista Párt két ki­küldöttje Révai József és Gergő Zol­tán, a Szociáldemokrata Párté Bán-Rosmdyer Antal és Faragó László, a Független Kis­gazdapárté Tildy Zoltán (a másik tagot még nem jelölték). Nem jelölt még kikül­döttet a Parasztpárt sem. A Polgári De­mokrata Párt delegáltja Baranyai Lipót. A Szakszervezeti Tanácsnak három­tagú képviselete, van: Kossa István, József Károly és Malasits Géza. A gazdasági érdekeltségek eddigi jelölései a következők: a Magyar Nemzeti Bank részéről Oltványi Imre (Kisgaz­d­apárt), a Pénzintézeti Központ részér­ől Markovits Jenő (Magyar Kommunista Párt), a TÉBE részérül Bessenyei Ferenc (pártonkívüli), a GyOSz részéről Knob Sándor (párton­kívüli). A Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara kiküldöttje Makay Miklós (De­mokrata Párt), a Kisiparosok és Kis­kereskedők Szervezete Jászi Ferencet (Ma­gyar Kommunista Párt), a KOKSz Mar­kovit­s Lászlót (Szociáldemokrata Párt), az Országos Földbirtokrendező Tanács Veres Pétert (Parasztpárt), az Országos Mezőgazdasági Kamara Halács Ágostont küldte a Tanácsba. Az Országos Szövet­kezeti Tanács és a Magyar Parasztszövet­­ség még nem jelölt tagokat, úgyszintén a MÁV és az Ipak sem­, ez utóbbiak közül az első kiküldöttje technikai szakember lesz, a másiké a Magyar Kommunista Párt tagja. Főtitkárnak dr. Andos Istvánt (Kom­munista Párt), jogtanácsosnak dr. Hernád Istvánt (Szociáldemokrata Párt) jelölték. A Tanács mellett működő tíztagú iroda megkezdte működését. Egyébként az ala­kuló ülésen 11 albizottságot is választa­nak a tagok és póttagok sorából. A föld­művelésügyi minisztériumot érintő kérdé­sekben 3, a kereskedelem- és közlekedés­­ügyi minisztérium kérdéseiben 3, a pénz­ügyminisztérium és iparügyi minisztérium kérdéseiben 2,2 és a közellátási minisz­térium ügyeiben 1 albizottság alakul meg. Örök dicsőség a Vörös Hadsereg hős , kik hazánk felszabadításánál vérüket hullatták!

Next