Szabad Nép, 1945. április (3. évfolyam, 7-30. szám)

1945-04-18 / 20. szám

A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Sváb hazaárulók A Nemzeti Parasztpárt a magyar nép szívéből beszélt, amikor kiadta a jelszót: ki az országból a sváb hazaárulókkal! A magyar nép szemében a svábság min­dig a szabadság örök ellenségét jelentette. A független és szabad Magyarország ide­gen zsandárait, akik mindig készek arra, hogy hátulról döfjenek tőrt a nemzet tes­tébe. Századokkal ezelőtt már úgy telepí­tették őket ide, a zsíros, magyar fekete földekre, mint gyarmati népek közé a német hatalomvágy misszionáriusait. A magyar népnek nem volt olyan szabadság­küzdelme,, amelyben a svábok fiait ne ta­lálnák a labancok között, a szabadság ellenségeinek soraiban, a német zsarnok­ság zsoldosainak egyenruhájában. Így volt ez 1848-ban is, amikor Petőfi lángoló sza­vakkal szórta a svábok fejére a magyar nép gyűlöletét. A „belső bitangok“ mellett ők, a külföldről importált hazaárulók, se­gítették elfojtani, vérbetiporni a magyar­ság minden megmozdulását, minden olyan törekvését, hogy hazájában rabság nélkül, szabadon élhessen. A magyar nép ellen elkövetett bűneikre most, ebben a világháborúban tették fel a koronát. Basch-ok és egyéb hazai gaulei­­terek vezetése mellett, zárt sorokban álltak Hitler mellé. Százával küldték az önkén­teseket az SS brigantik közé, akik féktelen fenevadként dúlták föl a szabadságszerető népek otthonait. Szemérmetlen nyíltsággal tagadták meg ezt az országot, öltöztek náci egy­enruhába, szervezkedtek Volks­­bundokba. Magyar kenyéren, szalonnán hizlalt horogkeresztes gauleiterek mögött lelkesen ünnepelték a magyar földre zú­dult náci­ barbárokat. Senki sem kénysze­rítette őket: maguk téptek el minden szá­lat, mely a magyarsághoz addig fűzte őket. Hitler fanatikus híveiként, mint ellenség, éltek a Dunántúlon, a Bácskában és pest­környéki gazdag falvakban. A magyarság biztosította népi szabadságukat, ők segí­tették eltiporni a magyar nép szabadsá­gát. A magyar föld kenyeret adott nekik, ők a magyar nép utolsó falatját is a náci­zsoldosok tarisznyájába lopkodták. Mint Hitler janicsárjait, felelősség terheli őket azért, hogy Magyarországnak újból el kel­lett szenvednie egy súlyos nemzeti katasz­trófát. Nem kis részük van abban, hogy képünknek ma körömmel és foggal kell kive­­rekedni a mindennapi kenyerét. Vádolják őket Budapest romjai, az elpusztított gyá­rak, a lerombolt hidak,­­ az ínség és szen­vedés, amely népünkre szakadt. A hábo­rús bűnösök listáján őket illeti egyik első hely. Hitler hordáival együtt a sváb haza­árulók egy része elhagyta az országot. Nagy többségükben azonban még ma is itt élnek és szívük mélyén konok gyűlölettel állnak a magyar demokrácia útjába. Van­nak sváb községek, ahol volksbundista hazaárulók kapával és kaszával verik ki a faluba merészkedő m­agyarokat. Arcátlan­ságuk olyan határtalan, hogy egyes helye­ken volksbundista jegyzőkkel és egyéb közigazgatási führerekkel fojtják bele a szót a Nemzeti Bizottságokba. Dunántúl néhány járásában a gazdátlan sváb földe­ket fegyveres erővel próbálják elvonni a földreform elől. A magyar reakciót, ők táplálják, közöttük gyűjti erejét a hitvány népkárttevők siserahada. Nincs és nem lehet helyük ezeknek a sváb hazaá­nulóknak tovább ebben az or­szágban! A magyar nép szabadsága mind­addig ingatag marad, míg a német barbár­ság e telepes zsoldosaitól meg nem szaba­dulunk. Eleget híztak a magyar nép vérén és nyomorúságán, elég bűnt követtek el a magyar nép ellen, hogy elszenvedjék végre a bűnhődést: osztozzanak a német nép sor­sában. Zsíros, fekete földjük jó lesz a dol­gozó magyar parasztságnak. Századokon át éltek bőségben rajta és a magyarságnak hazaárulással fizettek érte. Nemzeti ostoba­­ság volna, ha akár csak egy könnyet is ejtenénk, amikor végleg és örökre elbúcsú­zunk tőlük. A vasúti hálózat kétharamada és 262.000 négyzet­kilométer német terület a szövetségesek kezén íz Április 16-án 144.000 német tette le a fegyvert nyugaton A Londonban nyilvánosságra hozott számok pontos képét adják a Harmadik Birodalom k­atonai katasztrófájának. A német vasúti hálózat kétharmada a szö­vetségesek birtokában van. Az angol­szász haderő és a Vörös Hadsereg csa­patai elfoglalták Németország területét A küzdelmek súlypontja még mindig­ a ke­leti arcvonalon van. Itt a németelv még némi­leg fegyelmezett seregek fölött rendelkeznek; az elmúlt hónapokban ugyanis az összes arc­vonalakról a keleti frontra összpontosították gárdahadosztályaikat. Április 17-én a Linz, Grác és Brünn irányába törő szovjet csapa­tok újabb előrehaladást értek el. Óráétól keletre Hollandiában és Északnyugat-Németország­­ban a fasiszták kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek, hogy visszavonulhassanak a biroda­lom belső részeibe. Szétrombolták a Zuider-tó gátjait, ennek következtében a Hilversumtól északra fekvő területek víz alá kerültek. A 7. amerikai hadsereg 70 kilométerre van Hamburgból. Berlin irányában a szövetségesek kiépítik hídfőiket és támpontjaikat az Elba mentén. Cöthennél, Leipzigtől és Hallétól északra, az 1. és 9. amerikai hadsereg egye­sült és így a Harz-hegységben harcoló fasiszta csapatok közül bezárult a gyárz­t. Leipzigtől délre Altenburg helyőrsége meg­adta magát és késő esti jelentések szerint, az angolszászok Leipzig­ elővárosaiban harcolnak. Olaszországban az 5. és 8. angol had­sereg néhány nap előtt indított offenzí­­vája során már csak 20 kilométerre van Bolognától. A 15■ angol hadseregcsoport parancsnokának felhívása ellenében az olasz partizánok az Appenin-hegységnek északi lejtőitől egészen a P­ó-síkság­ig harcba szálltak és az említett területet­nek több mint felét, keleten 98.000 négy­zetkilométert, nyugaton 163.800 négyzet­kilométert. A tegnapi nap folyamán Ufff.OOO fasiszta tette le a fegyvert és ezzel az április 1. és 16. között a nyugati fronton foglyul ejtett német katonák száma 755.573-ra emelkedett. elfoglalták Fürstenfeldet és — mint Sztálin marsall kedd esti napiparancsa közli — Mali­­novszki tábornok Bécstől északkeletre lévő csapatai a várostól 45 kilométernyire elfoglal­ták Zistersdorfot, az osztrák petróleumter­me­­lés központját. A keleti hadszíntér középső vonaláról Moszkva közli, hogy Berlin ellen nyugatról és keletről megindult a támadás. A várostól délre az amerikaiak tovább folytatták előnyomulásukat és 60 kilométer­nyire közelítették meg Drezdát. Patton tábor­nok páncélosai a keddre virradó éjjel elérték a csehszlovák határt. Ezek az egységek 48 kilométerre vannak Drezdától, míg keletről a Vörös Hadsereg 150 kilométerre közelítette meg a várost. Délkelet felé a szövetségesek elfoglalták Plauent, a 3. amerikai hadsereget pedig csak öt kilométer választja el Chemnitz­­től. Bajorországban a szövetségesek benyomul­tak Nürnbergb­e, a francia hadsereg pedig g­yors ütemben közeledik a Neckarhoz. Más francia kötelékek már a Fekete-erdőtől ke­letre harcolnak, ellenőrzésük alatt tartják. A svájci határ­ról jelentik, hogy a Valle d‘Ossola-i parti­zánok megszállták a völgy nagy részét. A németek már csak Domodossolában tart­ják magukat, helyzetük válságos. Az ottani partizánok néhány nap előtt végez­tek Pietro Pozzival, az olasz SS csapatok tábornokával. Hollandia Gauleitere, Seyss-Inquart, aki 1938-ban kiszolgáltatta Hitlernek Ausztriát, elmenekült. Scholtz-Klink asszony, a Hitler­­leányszervezet vezetője, a genfi „Voix Ouvriére” jelentése szerint Stuttgartban ön­gyilkos lett. Pabst, a legrégibb és legismer­tebb náci terroristák egyike, akinek működési területe az „Anschluss” előtt Ausztria­ volt, hamis névvel, más háborús bűnösökkel együtt Svájcba menekült. Egy német aknakutatóhajó teljes legénységével hétfő este befutott egy svéd kikötőbe, ahol legénységét, saját kívánságára, internálták. 1919 januárjában a német hadsereg össze­roppanása szintén a kieli tengerészek lázadá­sával kezdődött... A német Szabad­ság-adó jelenti, hogy Stuttgartban polgárőrség tartja, fenn a rendet; a polgárőrségnek számos kül­földi munkás is tagja. A katonaság és a csendőrség semleges magatartást­ tanúsít velük szemben. JUGOSZLÁVIA új, nagy külpolitikai sikert aratott. Április 13-án Moszkvában Tito kormánya és a szov­jet kormány kölcsönös áruszállítási egyez­ményt írt alá.­­ A demokratikussá vált Bul­gária és Jugoszlávia között kifejlődő barát­ságnak jelét látjuk abban a nagy segítő­­akcióban, melynek keretében tizenkétezer jugoszláv gyermek üdül Bulgáriában. — A jugoszláv kormány különben a munkásság kívánságára május elsejét állami ünneppé tette. Moszkvából való elutazása alkalmával Tito marsall beszédet mondott, amelyben a jugo­szláv nép legmélyebb köszönetét fejezte ki a Szovjetuniónak és Sztálin tábornoknak. „Moszkvai tartózkodásom nagy eredmények­kel jár majd és roppant jelentősége lesz Jugoszlávia jövendő fejlődése szempontjából.” ROMÁNIÁBAN A sajtó közli 37 ezredes, 251 alezredes és trult őrnagy listáját, akiket királyi rendeletre elbocsátottak a hadsereg, csendőrség, a légi­erők és a tengerészet kötelékéből, mert nem tanúsítottak demokratikus magatartást. Egy­idejűleg a bukaresti Népbíróság megkezdte az odesszai román háborús bűnösök ügyének tárgyalását. Az állami gépezet következetes tisztogatása a gazdasági élet, gyors fellendü­lését vonja maga után. A román gazdasági minisztérium adatai szerint a mezőgazdasági munkálatok befejezésükhöz közelednek. Eddig több, mint 1.700.000 hektárnyi földterületen fejezték be a tavaszi vetést. AUSZTRIÁBAN a felszabadított területeken egyre barát­ságosabb és meghittebb viszony alakul ki a lakosság és a Vörös Hadsereg közt. Tolbuchin tábornok seregei az első pilla­nattól kezdve élelmiszert osztogatnak Bécs lakosainak és segítik őket a város újjáépítésében. A zenekedvelő bécsiek lel­kesedése nem ismert határt, mikor meg­tudták, hogy szovjet tisztek megkoszorúz­ták Johann Strauss sírját. Bécs minden városrészéből özönlöttek a bécsiek és lel­kesen megéljenezték a vörös katonákat. FINNORSZÁGBAN a nemrég választott képviselőház három, pártja közös nyilatkozatot tett közzé- A Szociáldemokrata Párt, a Demokrata Szö­vetség és az Agrár Párt követeli, hogy Finnország úgy bel-, mint külpolitikai téren következetes demokrata politikát folytas­son, amely biztosítja a parlamentáris rend­szert, annak továbbfejlődését és amely minden eszközzel sorompóba lép a reakciós erők ellen, segítségére siet elsősorban azoknak a néprétegeknek, amelyek legtöb­bet szenvedtek a háborútól. Végül pedig a Szovjetunióval való szoros baráti viszony kiépítését követeli a három párt. SZOVJETUNIÓ A gigantikus háborús erőfeszítések elle­nére roppant ütemben fejlődik a kulturális és gazdasági élet. Moszkvában megnyílt a keleti kultúra múzeuma, amelyben kínai, iráni, török, mongol és tibeti képző- és iparművészeti tárgyakat állítottak ki. Számuk mintegy tizenötezerre tehető. Eisterdorfot elfoglalták a szovjet csapatok Leipzig elővárosaiban, Ghemnitztől öt kilométerre és Nü­rnbergben harcolnak az angolszászok Partizánfelkelés Északolaszországban Hatszázezer amerikai lengyel éles állásfoglalása a reakciós emigránsok ellen Hitler kétségbeesett április 16-iki napi­parancsa nem tudta a német katonák harci­­szellemét megerősíteni. Ábrándnak bizonyult a náci vezérek utolsó reménye is: az, hogy Roosevelt halálával és a háború végének kö­zeledésével időszerűvé váló különböző politi­kai kérdések a három nagy szövetséges egy­ségét befolyásolni fogják. Truman, az Egye­sült Államok új elnöke, a washingtoni parla­mentben tartott beszédében félreérthetetlenül kijelentette, hogy foly­tatja Roosevelt politikáját mind a nem­zetiszocializmus megsemmisítését, mind pedig az új békeszervezet megalkotásait illetően arra törekszik, hogy a három nagyhatalom szövetségét továbbra is fenntartsa. Kedden adott első sajtónyilatkozatában Truman hang­súlyozta: szerencsésnek érzi magát, hogy a demokratikus hatalmak vezető államférfiai­­val találkozhat és bejelentette, hogy Molotov külügyi népbiztos rövidesen Washingtonba érkezik. Molotov, Kusnetzov és Lawrentiew a san franciscói értekezleten A lengyel probléma néhány külföldi anti­demokratikus lengyel emigráns tevékenysége miatt még nem nyert megoldást. A Lengyel­­országon kívül élő lengyelek zömének beállí­tottságára jellemző a Washingtonban összes­­ült amerikai lengyelek határozata. Az érte­kezlet résztvevői, akik 600.000 Észak-Amerikában élő len­gyelt képviselnek, élesen állást foglaltak az US­A-ban és Angliában élő, számban jelentéktelen, de még mindig elég nagy be­folyású reakciós lengyel elemekkel szem­ben. A résztvevők ugyanakkor üdvözölték a jaltai konferencia határozatait és annak a remé­nyüknek adtak kifejezést, hogy a lengyel demokrata kormány résztvesz a sanfranciscói értekezleten. A Szovjetunió, mint­ Ismeretes, szintén azt kívánja, hogy San­ Franciscóban kép­viselve legyen az ideiglenes lengyel kor­mány, még akkor is, ha április 25-ig bizonyos len­gyel emigráns körök magatartása miatt nem sikerülne nyélbeütni a londoni lengyelek és az ideiglenes lengyel kormány közötti meg­egyezést. Időközben Truman elnök aláírta azt a tör­vényt, amely a kölcsön- és bérletrendszert további egy évvel meghosszabbítja. A Szov­jetunió Molotov külügyi népbiztoson kívül teg­nap a szovjet szakszervezetek központi taná­csának elnökét, Kusnd­zovot, továbbá az orosz tanácsköztársaság külügyi népbiztosát, Lav­­rent­ievet jelölte ki a sanfranciscói értekez­letre. Papén és Krupp követői A német összeomlás tünetei egyre érdeke­sebbek és tanulságosabbak. Von Papén, Krupp és Mackensen mellett most már a híres Zeiss Művek igazgatói és az I. G. Farbenindustrie vezetője is angolszász fogságba kerültek. Ez utóbbi, aki az auschwitzi haláljelölteket évekig dolgoztatta üzemeiben, a következő szavakkal üdvözölte az angolszász tiszteket: „Örvendek, hogy ismét együtt­működhetek önökkel”.

Next