Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)
1945-05-01 / 31. szám
MUNKÁSÉLET Ezernyolcszázkilencven: Az első május elseje Magyarországon Az 1848-at követő viszonylag békés periódust, a szabad verseny korát az 1830-as évekkel az imperializmus váltotta fel. A növekvő nemzetközi verseny és a tőke nemzetközi szerveződése a fokozottabb nemzetközi együttműködés, a közös védekezés szükségességének gondolatát érlelte meg a munkásmozgalomban is. 1889-ben a párisi nemzetközi munkáskongresszus célkitűzésének középpontjába a nyolcórás munkaidő kiharcolását álította és a munkásság nemzetközi testvériségének demonstrálására elhatározta, hogy május elsejét minden ország munkássága megünnepli. A kongresszuson a magyar munkásság kiküldöttei is részt vettek. A magyar munkásság fejlődését a gyarmati függés erősen korlátozta. Születésétől kezdve mégis szoros kapcsolatban volt a nemzetközi munkásmozgalommal és magáévá tette annak minden nagy célkitűzéseit. A 8 órás munkanap követelése különösen erős benyomást tett a gyarmati viszonyok között 12—14 órát dolgozó magyar ipari munkásságra s 1890-ben az első május elsején hatalmas tömegekben vonuult fel, hogy tüntessen a munkásság közös követelései és nemzetközi szolidaritása melllett. Mint az egykori beszámoló írja, a munkások széles tömegei érezték át közös ünnepük jelentőségét. A munkásegyesületek felvonulása bámulatos rendben folyt le, a gyűlést a ligetben az aréna előtti téren tartották meg, délután 3 órakor a rét már teljesen el volt foglalva, de újabb és újabb testületek érkeztek és még akkor jöttek, amikor a szónokok már megkezdték beszámolóikat. Elragadó látvány volt. A felvonuló testületek zászlókkal és feliratos táblákkal foglalták el helyüket és részben zeneszóval szórakoztak. Az ünnepségen mintegy 60.000 munkás és munkásnő vett részt. A gyűlés magáévá tette a párisi kongresszus határozatait. A gyűlés lefolyása magát a polgári sajtó egy részét is elismerésre késztette. „Büszke megelégedésre jogosítja fel a munkásságot a nagy májusnak itteni lefolyása — írta a Pester Korrespondenz — nem lehet tekintélyesebb valamit elképzelni, mint a budapesti munkások felvonulása és éhhaulása volt május elsején. Azóta ötvenöt május telt el, ötvenöt májust ünnepelt a magyar munkásság, hol impozáns felvonulásokban, hol folytott némaságban. Ezek között egy szabad májusunk már volt: 1919. Százezrek őrizték meg lelkükben huszonhat gyilkos esztendőn keresztül ennek az első szabad májusnak az emlékét, mint a magyar munkásosztály elhivatottságának bizonyítékát, mint egy emberibb jövő, a munkásosztály eljövendő győzelmének biztos ígéretét. Hatalmas tömegek vonultak fel akkor is, mégis az előzőnél is hatalmasabb és biztatóbb ez a mai szabad május. Akkor a munkásság egyedül bírta a hatalmat, de a parasztság széles rétegei félrehúzódva nézték a munkássság hősi erőfeszítését. Ma nem a munkásságé a kizárólagos hatalom, de a földreform megoldásával biztosította a parasztság szoros szövetségét, minden továbbbi lépés legfontosabb előfeltételét. Akkor a Kommunista Párt a megelőző éles harc után egy pártban egyesült a Szociáldemokrata Párttal és a reakció és a rendkívüli nehézségek a párton belül bontották meg az együttműködést, tették lehetetlenné a munkásosztály egységes és határozott vezetését. Ma a két párt önállóságának fenntartása mellett is a két párt szoros szövetségének keretében maga a munkássság szilárd egységet alkot a reakcióval szemben. Akkor a magyar munkásság minden támasz vagy segítség nélkül ellenséges erők kereszttüzében állt, a Szovjetúnió maga is messzi határai között küzdött puszta fennmaradásáért, ma a Szovjetúnió és a szövetséges hatalmaknak a hitlerizmus elleni küzdelemben szilárddá kovácsolt szövetsége küzd a világszabadság, a béke és az emberi haladás nagy ügyéért. A történelem hatalmasat lépett előre. A mérhetetlen szenvedés, pusztulás és romok ellenére megsokszorozódtak a munkásosztály erői. A Hitler-fasizmus megsemmisült, a világ népei a történelem legnagyobb győzelmét ünnepüik és ez a győzelem döntő részben a munkásosztály győzelme és egy új, szabad s emberibb világ biztos záloga is. Mód Aladár FANIS és REZSŐ műsoörei, autóalkatrész és szerszámkereskedés, Budapest, VIII., Rákóczi-tér 1. MEGNYÍLT Régi vevőink és szállítóink szívós látogatását kérjük. Mindennemű szakmába vágó cikket veszünk. Műszaki gumiáru ékszíj, hajtószíj, tömítőlemez, kesztyű, tömlő, stb. különböző méretben kapható Bp., IX, Rúday-u. 43, II. 6. D. u. 4—64g. és vendéglői, kávéházi felszereléseket vesz. HEXNESI, Király utca 25. SZABAD NÉP KEDD, 1945 MÁJUS 1 A munkásélet hírei A Ferenc József-Mol helyreállítási munkálataihoz szükséges vasszerkezeti munkákkal a hídépítő orosz katonai csapattest három angyalföldi üzemet bízott meg. A követelmény, a feladat óriási volt, a kitűzött határidő rövid. A munkák mégis elkészültek. A legjobb termelési eredményt a Márkus Lajos rt. érte el a munkások oly kimagasló teljesítményével, hogy lapunk mai, ünnepi számában emlékezünk meg róla. 8.915 munkaóra alatt 52.500 kg vasszerkezetet gyártottak — egy kilogram anyag megmunkálására tehát nem egészen 11 perc jutott. Ilyen termelési eredményt a vállalat soha nem ért el, pedig az üzem jórésze ma romokban hever, hiányoznak a megfelelő munkagépek, elektromos emelő, stb. Ez a teljesítmény csak a munkásság emberfeletti lelkesedésével és áldozatkészségével volt elérhető. A hősi erőfeszítésnek csak egy-egy kiragadott példája: egyik lakatosmunkás hét nap alatt 145 órát, egy elektromos hegesztő pedig ugyanennyi idő alatt 126 munkaórát dolgozott. Az üzemi bizottság kimondotta, hogy az orosz hadsereg megrendelésére túlóradíj követelést nem támaszt. A hídépítő csapattest azonban látva a munkásság odaadását és lelkesedését, a felajánlást nem fogadta el, hanem elismerésének kifejezéseképp a túlóradíjakat mégis folyósította, sőt különböző élelmiszerekkel segítette, a szerelési munkánál háromszori étkezéssel látta el a munkásságot. Ahol a munkásság az üzemi bizottságok révén beleszólhat a vállalat ügyeibe, ez megmutatkozik a termelés eredményeiben. De kitűnik e példából az is, hogy a Vörös Hadsereg megbecsüli a termelő munkást, s anyagi jogait akkor is elismeri, ha arról szeretetének jeleként önként lemond. A Bratschneider Vilmos és Fia cipőgyár, mely az ország legnagyobb mechanikai cipőüzeme, a gyár munkásainak és üzemi bizottságának áldozatkész munkája folytán megindult. Helyreállították az üzemet, a romokból kiemelték és megjavították a gépeket, az ellopottakat visszaszerezték, a villanyvezetékeket kijavították, a gyár áramelllátását lehetővé tették. Első ténykedésükként gyermekcipőket ajánlottak fel a Nemzeti Segélynek — céljuk, hogy a gyárat az új demokratikus Magyarország közellátásának szolgálatába állítsák. A Bosch Róbert Kft munkássága megmutatta, hogy üzemi bizottságának vezetése mellett szinte a semmiből teremtette újjá az üzemet. A romokat eltakarították, s a tűzkárokat részben helyreállították: az összeégett próbakészülékeket, szerszámokat és anyagokat a hamuból ásták ki és hozták használható állapotba. Az orosz hadsereg autóit, vidéki gazdák és malomtulajdonosok gépeinek mágneseit és alkatrészeit javították. Ma az orosz hadsereg számára új akkumulátorokat gyártanak, a magáncégektől, katonaságtól, rendőrségtől és a Székesfővárostól kapnak megrendeléseket különféle javításokra. Az üzem minden munkást, tagja a szakszervezetnek. A Májis? Verseny hírei József Armand könyvkereskedő elvtársunk VI. ker. szervezetünk tagja a májusi verseny győztes pártszervezete és második helyezettje számára 20—20 darab baloldali Irányművet ajánlott fel. A Klara Zet kínszövő gyár kft munkásnői egy héten keresztül naponta két órán át, ingyen dolgoztak műhelyeikben, hogy a VIII. kerület szegény gyermekei részére a legszükségesebb ruhaneműt előállítsák. A MÁV Keleti Műszaki Kocsihivatal munkásai a májusi verseny keretében használhatóvá tették egész műhelyberendezésüket. Utána a Vörös Hadsereg részére húsz Pullmar-kocsit és hat hálókocsit javítottak meg, öt személykocsit termeskocsivá építettek át, a személy- valamint teherforgalom részére pedig 370 személykocsit és 60 teherkocsit tettek futóképessé. A Gizella-malom munkásai verseny keretében a termelés fokozására a nyolcórai munkaidőt 12 órára emelték fel. A budapest-józsefvárosi állomás dolgozói a májusi versenyben vágányhálózatuk rendbehozását, három raktárépület használhatóvá tételét vállalták. Az állomás kommunista forgalmi személyzete pedig 54 vasúti kocsinak a Beszkárt vágányra helyezését határozta el. Ennek eredménye az, hogy a gabonával rakott kocsik a közellátás céljaira egyenesen a Gizella -gőzmalomba kerülnek. Az egész munkát kézierővel végezték el. A rákoshegyi ifjúság kétszázötven tagja elhatározta az egyesület 25 holdból álló gazdaságának megművelését, és nyúltenyésztés létesítését. Ennek hozadékát a község ínségeseinek rendelkezésére bocsátják. Az orosz, hadsereg részére kulturmatinékat, a demokratikus eszmék ismertetésére szemináriumokat rendeznek. Harcot hirdetnek a fasizmus és a reakció ellen, agitációt fejtenek ki a Nemzeti Hadsereg számára. Elhatározták még szabadegyetem, rajztanfolyam, szavalókórus, énekkar, sportszakosztály, könyvtár és faliújság létesítését. A május elsejei ünnepségen teljes létszámmal vesznek részt. A kispesti Bartus-cipőüzem húsz dolgozója tizenkét pár bőrtalpú bakancsot készít a verseny keretében a vidéki földmunkásság részére. A Lampart-gyár munkásai rohammunkával, három nap alatt készítettek kétezer darab 10 cm nagyságú, zománcozott ötágú csillagot a Magyar Kommunista Pártnak, hogy azok felhasználásával még díszesebbé tegyék a szabad május elseje impozáns ünnepét. Három ország, három város, három május 1 Május 11 Van-e dolgozó, akinek szíve e dátum hallatára nem ver hevesebben ? Magyarországon kevésszer volt alkalmunk részt venni a tömegek erőt kifejező megnyilvánulásában. Nekünk legfeljebb csak tinglitanglis, csinadrattás vurstlihangulat jutott ki a május 1-et megelőző este és éjszaka. A munkásból kikivánkozó érzések csak a szazadban nyilvánulhattak meg, ahol nem őrködhetett lépten-nyomon a lovasrendőr, nem villogott a csendőrszurony. Szabad május 1! Mennyit vágyakoztunk érted! Vágytunk, vártunk és nem hiába! Az idei május elsején már nem szedik össze a munkásmozgalom legjobbjait az uralmukat féltő reakciósok. Szabadon nyilvánulhat meg a nép hangja, huszonhat év óta először. Három május elseje hagyott mély nyomokat emlékezetemben, az elmúlt huszonhat esztendő alatt. Három ország, három város, három május elseje. Budapest 1919 — Bécs 1927 Budapest, 1919 . . . Gyerek voltam még és május 1. nekünk, gyermekeknek annyi mindent nyújtott, minden szabad volt, a Ligetben nekünk állt a világ. De a város arculatán is látszott a nagy ünnep. A közlekedési eszközök feldíszítve jártak az utcákon. Az emberek mellét hatalmas kokárda díszítette. Nyüzsgött, mozgott az egész város. Az emberek gondtalanok, vidámak voltak, mert úgy érezték, hogy elkövetkezett az ő idejük. Bécs, 1927. Nyomdász-szakmai tanonckirándulás alkalmával, 17 éves koromban láttam a „vörös" Bécs májusát. Hatalmas táblák várták a gyülekező elvtársakat. Rövid várakozás után elindult a menet. Egész utcaszélességeket betöltő sorokban haladt a munkásság. A feliratok a munkásság jogos kívánságait hirdették. Dicsértek és bíráltait. A királyi palota előtt olyan hatalmas hangon tüntettek munkáért, kenyérért és jogért, hogy beléremegtek az ódon falak. Az egész város díszbe öltözött. Volt olyan ház, melyet a földszinttől a tetőig vörös drapériába burkoltak. Az ablakokból pedig kórusok és egyének harsogták a munkásság jelszavait. Jól megrendezett szinielőadáshoz hasonlított az egész. Pozsony, 1932 . . . Hetven kilométert gyalog, kétszázat pedig kerékpáron tettünk meg, hogy május elsejére Pozsonyba érjünk. Érdemes volt! Magyarul, szlovákul, cseh nyelven Reggel 6-kor pattogó zeneszóra ébredtünk. Zenekarok járták a várost. Az emberek ünneplőben, hatalmas vörös szekfűvel, mellükön széles szalagokkal benépesítették az utcát. Mindenütt virág, mindenütt díszítés, mindenütt vörös színek. Mi, Magyarországról jött nyomdász-vándorok olyan szívélyes bánásmódban részesültünk, hogy ez a tény már maga is ünnepé tette az ünnepet. Végeláthatatlan sorokban indult meg a menet. A kórusok úgy zengtek, hogy még a föld is remegett belé. „Az imperialista háborúra osztályharccal felelünk!" — dörögték. A tömeg nem viselkedett olyan fegyelmezetten, mint Bécsiben, de a lelkesedés, a házak díszítése még impozánsabb volt. Felváltva zúgott a tüntetés, hol magyarul, hol szlovákul, hol cseh nyelven, még színesebbé téve a hangzavart. Úgy éreztem, a munkásság ereje mindent legyőz, mindenen úrrá lesz! Azóta keserves és nehéz idők teltek el. Hitler háziünnepségeket rendeztetett május elsején, ki akarta sajátítani a munkásság ünnepét. De május elsején Európában a munkásság csak áhítozott igazi ünnepe után, melyet valójában csak az idén, 1945-ben kap meg. Ez a május már valóban a miénk lesz. Olyannal kell lennie, amilyen még nem volt Magyarországon. Szépnek, hatalmasnak. Az elpusztított főváros romjai között utat fog mutatni az új, demokratikus, szabad Magyarország felé! Bezur Géza nyomdász. PÁRTÉLET Rákosi elvtárs részvételével tartotta alakuló ülését a MKP Budapesti Területi Bizottsága Szombaton délután ült össze a Magyar Kommunista Párt Budapesti Területi Bizottságának alakuló ülése, amelyen résztvett Rákosi Mátyás elvtárs is, aki a napirend első pontjaiként részletes politikai referátumot tartott. Üdvözölte a Budapesti Területi Bizottságot és munkájához sok sikert kívánt. A napirend második pontjaként Kádár János elvtárs, a Bizottság titkára tartotta meg beszámolóját. A Központi Vezetőség április 13-i határozata értelmében alalmít meg a Budapesti Területi Bizottság, amelynek az a feladata, hogy Budapest, Fehér, Esztergom és Komárom megye, valamint Pest vármegye nyolc járása kommunista szervezeteinek munkáját irányítsa. Magyarország lakosságának körülbelül 30 százaléka, pártunk tagságának pedig egyharmada él ezen a területen. Budapest és környéke az ország gazdasági és kultúrálta középpontja, itt él az ipari munkásság legöntudatosabb és leghrcosabb tömege. Ez a körülmény óriási feladatokat ró a Budapesti Területi Bizottságra. A Bizottságnak 21 tagja lesz. Az állandó és n°pi munkát a Bizottság plénumának határozatai szellemében egy titkár, háromtagú titkárság és kilenctagú végrehajtó bizottság vezeti. A Bizottság hét önálló osztályt állít fel, szervezési, propaganda, káder, tömzsmunka, közigazgatási és gazdasági osztályt, azonkívül nőtitkárságot. A Budapesti Területi Bizottságának titkára Kádár János elvtárs, tagjai pedig a következők: Gerő I Ernő, Köböl József, Réti László, Bárd Ármin, Visontai Ilona, Orlay Károly, Kenézi István, Mód Aladár (Kádár elvtárssal együtt Ők alkotják a végrehajtóbizottságot), Drahos Lajos Földes László, ifj. Folk Jenő, Rattkó Anna, Losonczy Géza, Házi Árpád, Kis József, Apró Antal. A Bizottságba meghívnak még a fehérvári, tatai és Budapest XIII. kerületi szervezeteinkből egy-egy elvtársat. Egy elvtársunk személyére vonatkozólag még hiányzik a Központi Vezetőség végleges döntése. Kádár elvtárs a továbbiakban ismertette a Bizottság konkrét feladatait. Arra kell törekednünk — mondotta —, hogy a Bizottság tervszerű munkájával mejavítsa szervezeteink politikai vezetését és szorosabb kapcsolatokat létesítsen vidéki és fővárosi szervezeteik között. Különös gondot kell fordítanunk a szakszervezeti kérdésre, amely most a felépítés periódusában döntő jelentőségűvé vált.. Figyelemmel kell kísérnünk és támogatnunk kell a tömegszervezeteket a Demokratikus Nők Szövetségében és a Díszben dolgozó elvtársaink munkáját. A Bizottságnak foglalkoznia kell minden olyan kérdéssel, amelyet a munkásság helyzete a városi és községi autonómiák élete, a pártszervezeti és szakszervezeti élet felvet. Feladataink nagyok, megoldásukra fegyverünk a párt. Pártunkat csak úgy tehetjük erős fegyverré, a demokratikus oszág felépítéséért és a demokrácia megszilrdításáért vívott küzdelminyben, ha szervezeteinket valóban kommunistákká neveljük és helyes politikai irányítást tudunk nekik adni. A fővárosi munkásság adta meg eddig is a demokratikus átlakulás ütemét. A fővárosi munkásságra és pár szervezeteikre tekint az ország, tőle vár példát és irányítást. A Budapesti Tetéti Bizottságnak úgy kell végeznie munkáját, .hogy azt az ország legnagyobb és legitdosabb szervezete'nk vezetésétől "ártunk égére és a m gyar nép elvárja. A Bizottság a 'se hozzáÁ’á fok után a késő délutáni órákban ért véget../