Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-01 / 31. szám

MUNKÁSÉLET Ezernyolcszázkilencven: Az első május elseje Magyarországon Az 1848-at követő viszonylag békés periódust, a szabad verseny korát az 1830-as évekkel az imperializmus vál­totta fel. A növekvő nemzetközi verseny és a tőke nemzetközi szerveződése a fo­kozottabb nemzetközi együttműködés, a közös védekezés szükségességének gon­dolatát érlelte meg a munkásmozgalom­ban is. 1889-ben a párisi nemzetközi munkáskongresszus célkitűzésének kö­zéppontjába a nyolcórás munkaidő kihar­colását álította és a munkásság nemzet­közi testvériségének demonstrálására el­határozta, hogy május elsejét minden ország munkássága megünnepli. A kongresszuson a magyar munkásság kiküldöttei is részt vettek. A magyar munkásság fejlő­dését a gyarmati füg­gés erősen korlátozta. Születésétől kezdve mégis szoros kapcsolatban volt a nem­zetközi munkásmozgalommal és magáévá tette annak minden nagy célkitűzéseit. A 8 órás munkanap követelése különösen erős benyomást tett a gyarmati viszonyok között 12—14 órát dolgozó magyar ipari munkásságra s 1890-ben az első má­jus elsején hatalmas tömegekben vo­­nuult fel, hogy tüntessen a munkás­ság közös követelései és nemzetközi szolidaritása melllett. Mint az egykori beszámoló írja, a mun­kások széles tömegei érezték át közös ün­nepük jelentőségét. A munkásegyesületek felvonulása bámulatos rendben folyt le, a gyűlést a ligetben az aréna előtti téren tartották meg, délután 3 órakor a rét már teljesen el volt foglalva, de újabb és újabb testületek érkeztek és még akkor­­ jöttek, amikor a szónokok már meg­kezdték beszámolóikat. Elragadó látvány volt. A felvonuló testületek zászlókkal és feliratos táblákkal foglalták el helyüket és részben zeneszóval szórakoztak. Az ünnepségen mintegy 60.000 munkás és munkásnő vett részt. A gyűlés ma­gáévá tette a párisi kongresszus határozatait. A gyűlés lefolyása magát a polgári sajtó egy részét is elismerésre késztette. „Büszke megelégedésre jogosítja fel a mun­kásságot a nagy májusnak itteni lefolyása — írta a Pester Korrespondenz — nem lehet tekintélyesebb valamit elképzelni, mint a budapesti munkások felvonulása és éhhaulása volt május elsején. Azóta ötvenöt május telt el, ötvenöt májust ünnepelt a magyar munkásság, hol impozáns felvonulásokban, hol foly­­tott némaságban. Ezek között egy szabad májusunk már volt: 1919. Százezrek őrizték meg lelkükben huszonhat gyilkos esztendőn keresztül ennek az első szabad májusnak az emlékét, mint a magyar munkásosztály elhiva­tottságának bizonyítékát, mint egy embe­ribb jövő, a munkásosztály eljövendő győzelmének biztos ígéretét. Hatalmas tömegek vonultak fel ak­kor is, mégis az előzőnél is hatalmasabb és biztatóbb ez a mai szabad május. Akkor a munkásság egyedül bírta a ha­talmat, de a parasztság széles rétegei félrehúzódva nézték a munkássság hősi erőfeszítését. Ma nem a munkásságé a kizárólagos ha­talom, de a földreform megoldásával biztosította a parasztság szoros szö­vetségét, minden továbbbi lépés leg­fontosabb előfeltételét. Akkor a Kommunista Párt a megelőző éles harc után egy pártban egyesült a Szociáldemokrata Párttal és a reakció és a rendkívüli nehézségek a párton belül bontották meg az együttműködést, tették lehetetlenné a munkásosztály egységes és határozott vezetését. Ma a két párt ön­állóságának fenntartása mellett is a két párt szoros szövetségének keretében maga a munkássság szilárd egységet alkot a reakcióval szemben. Akkor a magyar munkásság minden támasz vagy segítség nélkül ellenséges erők kereszttüzében állt, a Szovjetúnió maga is messzi hatá­rai között küzdött puszta fennmara­dásáért, ma a Szovjetúnió és a szövetséges hatalmaknak a hitlerizmus elleni küzdelemben szilárddá kovácsolt szö­vetsége küzd a világszabadság, a béke és az emberi haladás nagy ügyéért. A történelem hatalmasat lépett előre. A mérhetetlen szenvedés, pusztulás és ro­mok ellenére megsokszorozódtak a mun­kásosztály erői. A Hitler-fasizmus meg­semmisült, a világ népei a történelem legnagyobb győzelmét ünnepüik és ez a győzelem döntő részben a munkásosztály győzelme és egy új, szabad s emberibb világ biztos záloga is. Mód Aladár FANIS és REZSŐ műsoörei, autóalkatrész és szerszámkeresk­edés, Budapest, VIII., Rákóczi-tér 1. MEGNYÍLT Régi vevőink és szállítóink szívós látogatását kérjük. Mindennemű szakmába vágó cikket veszünk. Műszaki gumiáru ékszíj, hajtószíj, tömítőlemez, kesztyű, tömlő, stb. különböző méretben kapható Bp., IX, Rúday-u. 43, II. 6. D. u. 4—64g. és vendéglői, kávéházi felszereléseket vesz. HEXNESI, Király­ utca 25. SZABAD NÉP KEDD, 1945 MÁJUS 1 A munkásélet hírei A Ferenc József-Mol helyreállítási munkála­taihoz szükséges vasszerkezeti munkákkal a hídépítő orosz katonai csapattest három an­gyalföldi üzemet bízott meg. A követelmény, a feladat óriási volt, a kitűzött határidő rö­vid. A munkák mégis elkészültek. A legjobb termelési eredményt a Márkus Lajos rt. érte el a munkások oly kimagasló teljesítményével, hogy­ lapunk mai, ünnepi számában emléke­zünk meg róla. 8.915 munkaóra alatt 52.500 kg vasszerkeze­­tet gyártottak — egy kilogram anyag meg­munkálására tehát nem egészen 11 perc ju­tott. Ilyen termelési eredményt a vállalat soha nem ért el, pedig az üzem jórésze ma romok­ban hever, hiányoznak a megfelelő munka­gépek, elektromos emelő, stb. Ez a teljesít­­mény csak a munkásság emberfeletti lelke­sedésével és áldozatkészségével volt elérhető. A hősi erőfeszítésnek csak egy-egy kiragadott példája: egyik lakatosmunkás hét nap alatt 145 órát, egy elektromos hegesztő pedig ugyanennyi idő alatt 126 munkaórát dolgozott. Az üzemi bizottság kimondotta, hogy az orosz hadsereg megrendelésére túlóradíj köve­­telést nem támaszt. A hídépítő csapattest azonban látva a munkásság odaadását és lelkesedését, a felajánlást nem fogadta el, ha­nem elismerésének kifejezéseképp a túlóra­díjakat mégis folyósította, sőt különböző élelmiszerekkel segítette, a szerelési munká­nál háromszori étkezéssel látta el a munkás­ságot. Ahol a munkásság az üzemi bizottságok ré­vén beleszólhat a vállalat ügyeibe, ez meg­­mutatkozik a termelés eredményeiben. De ki­tűnik e példából az is, hogy a Vörös Hadsereg megbecsüli a termelő munkást, s anyagi jo­gait akkor is elismeri, ha arról szeretetének jeleként önként lemond. A Bratschneider Vilmos és Fia cipőgyár, mely az ország legnagyobb mechanikai cipő­­üzeme, a gyár munkásainak és üzemi bizott­ságának áldozatkész munkája folytán meg­indult. Helyreállították az üzemet, a romokból kiemelték és megjavították a gépeket, az el­lopottakat visszaszerezték, a villanyvezetéke­ket kijavították, a gyár áramelllátását le­hetővé tették. Első ténykedésükként gyermekcipőket aján­lottak fel a Nemzeti Segélynek — céljuk, hogy a gyárat az új demokratikus Magyar­­ország közellátásának szolgálatába állítsák. A Bosch Róbert Kft munkássága meg­mutatta, hogy üzemi bizottságának vezetése mellett szinte a semmiből teremtette újjá az üzemet. A romokat eltakarították, s a tűz­károkat részben helyreállították: az összeégett próbakészülékeket, szerszámokat és anyago­kat a hamuból ásták ki és hozták használható állapotba. Az orosz hadsereg autóit, vidéki gazdák és malomtulajdonosok gépeinek mág­neseit és alkatrészeit javították. Ma az orosz hadsereg számára új akkumulátorokat gyár­tanak, a magáncégektől, katonaságtól, rendőr­ségtől és a Székesfővárostól kapnak megren­deléseket különféle javításokra. Az üzem min­­den munkást, tagja a szakszervezetnek. A Májis? Verseny hírei József Armand könyvkereskedő elvtársunk VI. ker. szervezetünk tagja a májusi verseny győztes pártszervezete és második helyezettje számára 20—20 darab baloldali Irányművet ajánlott fel. A Klara Zet kín­szövő gyár kft munkásnői egy héten keresztül naponta két órán át, in­gyen dolgoztak műhelyeikben, hogy a VIII. kerület szegény gyermekei részére a legszük­ségesebb ruhaneműt előállítsák. A MÁV Keleti Műszaki Kocsihivatal mun­kásai a májusi verseny keretében használ­hatóvá tették egész műhelyberendezésüket. Utána a Vörös Hadsereg részére húsz Pull­­mar-kocsit és hat hálókocsit javítottak meg, öt személykocsit termeskocsivá építettek át, a személy- valamint teherforgalom részére pedig 370 személykocsit és 60 teherkocsit tettek futóképessé. A Gizella-malom munkásai verseny kereté­ben a termelés fokozására a nyolcórai munka­időt 12 órára emelték fel. A budapest-józsefvárosi állomás dolgozói a májusi versenyben vágányhálózatuk rendbe­­h­ozá­sát, három raktárépület használhatóvá té­telét vállalták. Az állomás kommunista for­galmi személyzete pedig 54 vasúti kocsinak a Beszkárt vágányra helyezését határozta el. Ennek eredménye az, hogy a gabonával rakott kocsik a közellátás céljaira egyenesen a Gi­­zella -gőzmalomba kerülnek. Az egész munkát kézierővel végezték el. A rákoshegyi ifjúság kétszázötven tagja el­határozta az egyesület 25 holdból álló gazda­ságának megművelését, és nyúltenyésztés lé­tesítését. Ennek hozadékát a község ínsége­seinek rendelkezésére bocsátják. Az orosz, hadsereg részére kulturmatinékat, a demokra­tikus eszmék ismertetésére szemináriumokat rendeznek. Harcot hirdetnek a fasizmus és a reakció ellen, agitációt fejtenek ki a Nemzeti Hadsereg számára. Elhatározták még szabad­egyetem, rajztanfolyam, szavalókórus, ének­kar, sportszakosztály, könyvtár és faliújság létesítését. A május elsejei ünnepségen teljes létszámmal vesznek részt. A kispesti Bar­tus-cipőüzem húsz dolgozója tizenkét pár bőrtalpú bakancsot készít a ver­seny keretében a vidéki földmunkásság ré­szére. A Lampart-gyár munkásai rohammunkával, három nap alatt készítettek kétezer darab 10 cm nagyságú, zománcozott ötágú csillagot a Magyar Kommunista Pártnak, hogy azok felhasználásával még díszesebbé tegyék a szabad május elseje impozáns ünnepét. Három ország, három város, három május 1 Május 11 Van-e dolgozó, akinek szíve e dátum halla­tára nem ver hevesebben ? Magyarországon kevésszer volt alkalmunk részt venni a tömegek erőt kifejező megnyil­vánulásában. Nekünk legfeljebb csak tingli­­tanglis, csinadrattás vurstlihangulat jutott ki a május 1-et megelőző este és éjszaka. A munkásból kikivánkozó érzések csak a szaz­­adban nyilvánulhattak meg, ahol nem őrköd­hetett lépten-nyomon a lovasrendőr, nem vil­logott a csendőrszurony. Szabad május 1! Mennyit vágyakoztunk érted! Vágytunk, vártunk és­­ nem hiába! Az idei május elsején már nem szedik össze a munkásmozgalom legjobbjait az uralmukat féltő reakciósok. Szabadon nyilvánulhat meg a nép hangja, huszonhat év óta először. Három május elseje hagyott mély nyomokat emlékezetemben, az elmúlt huszonhat esztendő alatt. Három ország, három város, három május elseje. Budapest 1919 — Bécs 1927 Budapest, 1919 . . . Gyerek voltam még és május 1. nekünk, gyermekeknek annyi min­dent nyújtott, minden szabad volt, a Ligetben nekünk állt a világ. De a város arculatán is látszott a nagy ünnep. A közlekedési eszk­ö­zök feldíszítve jártak az utcákon. Az emberek mellét hatalmas kokárda díszítette. Nyüzsgött, mozgott az egész város. Az emberek gond­talanok, vidámak voltak, mert úgy érezték, hogy elkövetkezett az ő idejük. Bécs, 1927. Nyomdász-szakmai tanoncki­­rándulás alkalmával, 17 éves koromban lát­tam a „vörös" Bécs májusát. Hatalmas táblák várták a gyülekező elvtársakat. Rövid vára­kozás után elindult a menet. Egész utcaszé­lességeket betöltő sorokban haladt a munkás­­ság. A feliratok a munkásság jogos kíván­ságait hirdették. Dicsértek és bíráltait. A ki­rályi palota előtt olyan hatalmas hangon tün­tettek munkáért, kenyérért és jogért, hogy beléremegtek az ódon falak. Az egész város díszbe öltözött. Volt olyan ház, melyet a földszinttől a tetőig vörös drapé­riába burkoltak. Az ablakokból pedig kórusok és egyének harsogták a munkásság jelszavait. Jól megrendezett szinielőadáshoz hasonlított az egész. Pozsony, 1932 . . . Hetven kilométert gyalog, kétszázat pedig kerékpáron tettünk meg, hogy május elsejére Pozsonyba érjünk. Érde­mes volt! Magyarul, szlovákul, cseh nyelven Reggel 6-kor pattogó zeneszóra ébredtünk. Zenekarok járták a várost. Az emberek ün­neplőben, hatalmas vörös szekfűvel, mellükön széles szalagokkal benépesítették az utcát. Mindenütt virág, mindenütt díszítés, min­denütt vörös színek. Mi, Magyarországról jött nyomdász-vándorok olyan szívélyes bánás­­módban részesültünk, hogy ez a tény már maga is ünnepé tette az ünnepet. Végeláthatatlan sorokban indult meg a me­net. A kórusok úgy zengtek, hogy még a föld is remegett belé. „Az imperialista háborúra osztályharccal felelünk!" — dörögték. A tö­meg nem viselkedett olyan fegyelmezetten, mint Bécsiben, de a lelkesedés, a házak díszí­tése még impozánsabb volt. Felváltva zúgott a tüntetés, hol magyarul, hol szlovákul, hol cseh nyelven, még színesebbé téve a hang­zavart. Úgy éreztem, a munkásság ereje min­dent legyőz, mindenen úrrá lesz! Azóta keserves és nehéz idők teltek el. Hit­ler háziünnepségeket rendezt­etett május el­sején, ki akarta sajátítani a munkásság ün­nepét. De május elsején Európában a munkásság csak áhítozott igazi ünnepe után, melyet való­­já­ba­n csak az idén, 1945-ben kap meg. Ez a május már valóban a miénk lesz. Olyannal­ kell lennie, amilyen még nem volt Magyar­országon. Szépnek, hatalmasnak. Az elpusztí­tott főváros romjai között utat fog mutatni az új, demokratikus, szabad Magyarország felé! Bezur Géza nyomdász. ­ PÁRTÉLET Rákosi elvtárs részvételével tartotta alakuló ülését a MKP Budapesti Területi Bizottsága Szombaton délután ült össze a Magyar Kommunista Párt Budapesti Területi Bi­zottságának alakuló ülése, amelyen részt­­vett Rákosi Mátyás elvtárs is, aki a napi­rend első pontjaiként részletes politikai re­ferátumot tartott. Üdvözölte a Budapesti Területi Bizottságot és munkájához sok sikert kívánt. A napirend második pontjaként Kádár János elvtárs, a Bizottság titkára tartotta meg beszámolóját. A Központi Vezetőség április 13-i hatá­rozata értelmében alalmít meg a Buda­pesti Területi Bizottság, amelynek az a feladata, hogy Budapest, Fehér, Esztergom és Komárom megye, vala­mint Pest vármegye nyolc járása kom­munista szervezeteinek munkáját irá­nyítsa. Magyarország lakosságának körülbelül 30 százaléka, pártunk tagságának pedig egy­­harmada él ezen a területen. Budapest és környéke az ország gazdasági és kultú­rálta középpontja, itt él az ipari munkás­ság legöntudatosabb és legh­rcosabb tö­mege. Ez a körülmény óriási feladatokat ró a Budapesti Területi Bizottságra. A Bizottságnak 21 tagja lesz. Az ál­landó és n°pi munkát a Bizottság plénu­mának határozatai szellemében egy titkár, háromtagú titkárság és kilenctagú végre­hajtó bizottság vezeti. A Bizottság hét önálló osztályt állít fel, szervezési, propa­ganda, káder, tömzsmunk­a, közigazgatá­si és gazdasági osztályt, azonkívül nőtitkár­ságot.­­ A Budapesti Területi Bizottságának tit­kára Kádár János elvtárs, tagjai pedig a következők: Gerő I Ernő, Köböl József, Réti László, Bárd Ármin, Visontai Ilona, Orlay Károly, Kenézi István, Mód Aladár (Kádár elvtárssal együtt Ők alkotják a­ végrehajtóbizottságot­), Drahos Lajos Föl­des László, ifj. Folk Jenő, Ratt­kó Anna, Losonczy Géza, Házi Árpád, Kis József, Apró Antal. A Bizottságba meghívnak még a fehérvári, tatai és Budapest XIII. ker­ületi szervezeteinkből egy-egy elvtár­sat. Egy elvtársunk személyére vonatko­zólag még hiányzik a Központi Vezetőség végleges döntése. Kádár elvtárs a továbbiakban ismer­tette a Bizottság konkrét feladatait. Arra kell törekednünk — mondotta —, hogy a Bizottság tervszerű munkájával mejavítsa szervezeteink politikai vezetését és szoro­sabb kapcsolatokat létesítsen vidéki és fő­városi szervezeteik között. Különös gondot kell fordítanunk a szakszervezeti kérdésre, amely most a felépítés periódusában döntő jelentő­ségűvé vált.. Figyelemmel kell kísérnünk és támogat­nunk kell a tömegszervezeteket a Demo­kratikus Nők Szövetségében és a Dísz­ben dolgozó elvtársaink munkáját. A Bizottságnak foglalkoznia kell minden olyan kérdéssel, amelyet a munkásság helyzete a városi és községi auton­óm­iák élete, a pártszervezeti és szakszervezeti élet felvet. Feladataink nagyok, megoldásukra fegy­verünk a párt. Pártunkat csak úgy tehet­jük erős fegyverré, a demokratikus oszág felépítéséért és a demokrácia megszi­lr­­dításáért vívott küzdelm­­iny­ben, ha szervezeteinket valóban kommunis­tákká neveljük és helyes politikai irá­nyítást tudunk nekik adni. A fővárosi munkásság adta meg eddig is a demokratikus át­lakulás ütemét. A fővárosi munkásságra és pár szerveze­teikre tekint az ország, tőle vár példát és irányítást. A Budapesti Te­t­éti Bizott­­ságnak úgy kell végeznie munkáját, .­hogy azt az ország legnagyobb és leg­it­d­­o­­sabb szervezete'n­k vezetés­­étől "ártunk égé­re és a m gyar nép elvárja. A Bizottság a 'se hozzáÁ’á­ fok után a késő délutáni órákban ért véget../

Next