Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-13 / 40. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! SZABAD Vasárnap, 1945 május 13 Ara­i pengő Nem szavakkal, tettekkel akarja és fogja népünk be­bizonyítani, hogy méltó a bizalomra, amelyet ön elő­legezett neki. Rákosi távirata Sztálinhoz A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA 111. évfolyam,­ 40. szám, Bányászkongresszus Egy héttel ezelőtt tartotta első szabad kongresszusát a Magyar Földmunkások Szabad Szervezete, most tartják első sza­bad kongresszusukat a föld mélyének dol­gozói, a magyar bányamunkások. A de­mokratikus Magyarországnak a földreform megoldását követő második feladata, az ipari termelés újjáépítése, különös jelen­tőséget ad ennek a kongresszusnak. Ami­lyen döntő szerepe volt a Földmunkás Szövetségnek a földreform gyors és ma­radéktalan végrehajtásában, s a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésében, ugyanolyan sorsdöntő és vezető szerep vár a bányák dolgozóira az ipari termelés feltételeinek a megteremtésében. A szén az ipar kenyere, szén nélkül megáll a már megindult munka, hiába volna az­ üzemek munkásságának a munka­készsége, szén, szén és szén az ipari ter­melés és közlekedés, az újjáépítés első fel­tétele. Az újjáépítésben a bányamunkás­ságra vár­t az első és legfontosabb lépés. A bányamunkásság jelentős részében át is érzi a rá váró feladatok jelentőségét. Mint a budapesti üzemek munkássága az üze­mek helyreállításához, ugyanolyan áldozat­­készséggel fogott hozzá a bányák meg­mentéséhez. Számos helyen megakadá­­lyozta a robbantásokat, hősi halottjai van­nak a nyilasok és németek elleni küzde­lemben. Az elhagyott bányákban azonnal hozzáfogott a vezetékek helyreállításához, a szivattyúk működtetéséhez, a termelő­­munka megindításához. Pedig ezt a mun­kásságot csak üldöztetéssel készítették elő ezekre a feladatokra. Szervezkedését min­den eszközzel meggátolták. Csendőr, szol­­­gabíró, pap, s az üzemvezető faggatta, gyerekeit zaklatták, mit beszél otthon a családban. Hosszú évtizedeken keresztül volt a magyar ipari munkásság­ legelnyo­­m­ottabb, legüldözöttebb rétege. Mióta em­lékszik, mindig éhesen, mindig rongyosan, a föld alatt, a legkeményebb munkában, védtelenül kiszolgáltatva a bányakapita-­ listák mohóságának: így telt életük.. Éhségsztrájkok, csendőrsortüzek mutat­ták a harc formáit. Az ipari munkásság­nak ez az évtizedeken keresztül legüldö­zöttebb,­­ legelnyomottabb rétege készül ma kongresszusán új feladatai vállalására, teremti meg küzdelmének új szervezeti kereteit, a Magyar Bányamunkások Sza­bad Szakszervezetét. Új és megnövekedett feladatok várnak ma a szakszervezetekre, amikor a mun­kásság szociális védelmén túl mindét­ te­rületen ki kell venniök részüket a terme­lés újjászervezésének és ellenőrzésének gondjaiból. Különösen nagy jelentőségű azonban ez a feladat a bányaiparban, melytől, mint kulcsipartól, függ az egész magyar ipar megindítása, termelő munká­jának folytonossága. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front felszabadulás után ki­adott első nyilatkozatában a földreform mellett ott szerepel a bányák államosí­tása. A bányamunkásság maga is elkerül­hetetlennek tartja ezt, úgy a termelés menete, mint a bányamunkások életviszo­nyának rendezése szempontjából. A jelen helyzetben nem kívánjuk ezt a problémát előtérbe állítani, mert az egész magyar gazdasági újjáépítés szempontjából ma a termelés azonnali fokozása a legsürgő­sebb Achiles sarka ez az egész gazdasági életnek. A termelés újjászervezésében és ellenőrzésében itt vár az üzembizottsá­gokra és a szakszervezetekre a legna­gyobb és a legmesszebbmenő szerep. Ezeket a feladatokat csak erős és egy­séges szakszervezet oldhatja meg. Közös és együttes erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy az új szakszervezet mint az egész munkásságot összefogó hatalmas szervezet épüljön fel. Ez nem lehetséges a bányamunkásság bér- és életviszonyai­nak megfelelő rendezése nélkül. A szak­­szervezet első feladata lesz odahatni, hogy a közellátás elsősorban gondoskodjon a legnehezebb­­és legfontosabb munkát végző rétegek ell­rásáról. Ugyanakkor azonban meg kell élhetnie a munkásság nagy tö­megeivel, kírtív a megélhetés, az életszín­­vonal felemel­és nem a bérek névértéké­nek az emelésétől függ csupán, benni elsősorban magának a bániam­ás''T- nak az újjáépítését lehetővé tevő m­unká­ját'­ és erőfeszítésétől. Külön­ösen éberen "kell őrködnie itt a munkásságnak a munk­afegyelem és produktivitás felett. Nem mindegy az, hogy egy ember rak meg négy est­lét, vagy négy ember egyet. A jé­lenség ’és lanyhaság végzetes követ­kezményekkel járhat az egész országra. Mindehhez közös és együttes, erőfeszí­tésre, munkásegységre van' szükség." A régi szervezet az üldöztetések, külső n­’-ázség , és belső egyenetlenségek kö­vetkeztében nem ,tudta megoldani felada­tait. Ma a munkásság szabadon teremti meg új szervezetét, választja meg az új vezetőséget. Ennek az új vezetőségnek a feladata lesz, hogy a bányamunkássá­got harcos egységbe kovácsolja. Nehéz volna az egység megteremtése, ha csak a múltra szegeznénk tekintetünket. Ma azonban előre kell néznünk, a jövőt tekintve pedig ma éppen az egység a legfőbb biz­o­ntéka annak, hogy a reakciós múlt az üldözte­tés és az elnyomatás kora többé vissza ne térhessen. Az üldözés megakadályozta, hogy a bá­baszervezetek az egész mun­kásságot átfogó hatalmas szervezetekként bontakozzanak ki. A szervezetek eddig a legharcosabb elemek tömörülésére korlá­tozódott, ma e nehéz harcokban edzett magra vár a feladat, hogy az egész b’n,ra­­mun’. ■ Ságot állítsa sorompói­­a neki is új és bo’dog hazát nyú'ú' y. (.]D­­mokratikus Magyarország felépüléséért. Mód Aladár Teljes egészében törvényszék elé állít­ják a náci pár­tot Négyhatalmi katonai kormányzat Németországban — Moszkva az osztrák kérdésről Az idő kereke szédítő iramban forog és egymásután sodorja le a történelem szín­padáról azokat a figurákat, amelyeket Hitler kegyelme állított a szereplők első sorába. A fogságba került Göringek és Kessetringek, az öngyilkos Henle­inek sora ma , ismét gya­rapodott. A moszkvai rádió jelenti, hogy De Brinon nagykövetet, a vichy-i Franciaország egyik leghirhedtebb alakját a szabad francia ható­ságok elfogták és bebörtönözték. A hetedik amerikai hadsereg csapatai elfogták­ Falken­horst német tábornokot, az északon küzdő német csapatok egykori rosszhírű parancsno­kát. Joseph Daman, a vichy-i fasiszták nem­ kevésbé hírhedt milíciájának vezetője pedig észak-Olaszországban került fogságba. Dar­­nannal együtt gárdájának több mint kétszáz embere került a fogolytáborok drótsövénye mögé. Ennyi maradt abból a mintegy három,­ezer főnyi kalandorból, akikkel együtt Dar­nan felvette a harcot a szabad francia csa­patok ellen. A német csapatok maradványainak siral­­mas kapitulációja tovább folyik. Vannak ugyan még német csapatok, amelyek náci dühvel és náci rövidlátással, órákig, idein napokig folytatják a reménytelen ellen­állást. A szovjet csapatok gyűrűjének­­ kímélet­len­­ szorításában ezek az utolsó náci csapatok egymásután véreznek el. A náci Birodalom egykori hatalmasságai egymásután vándorolnak a fogolytáborokba, vagy az önkéntes halálba. Egyben miniszte­rek: Walter Funk, és Ohnesorge és egykori diplomaták. A náci Birodalom leggonoszabb alakjainak egyike, Hermann Göring, a legtöbb rendjel tulajdonosa pedig rövid időn belül bíróság elé kerül­ keríteni. A hetedik amerikai hadsereghez je­lentések érkeztek be arról, hogy a hírhedt nácivezér a salzburgi terü­leten bújt el. Himmler nem sokáig tudja elkerülni a kere­sésére induló osztagok figyelmét. Berlinben már megindult az építő, romeltakarító munka. A moszkvai és a londoni rádió figyelmezteti a berlinieket és a németeket általában, hogy ne várják a szövetségesektől élelmezési hely­­zetük javulását, hanem lássanak maguk hozzá az élelmezés megjavításához. Berlinben megindult az élet . . . Ezrek és ezrek bújnak ki a pincékből és térnek visz­­sza a házakba — feltéve, hogy egyáltalán vannak háznak nevezhető építmények. Az egykor gőgös és büszke Berlin, a porosz fennhéjázás fellegvára ma már csak siralmas romhalmaz. Német iparmágnások vrzélmei A hitlerista körök egy része, különöse­n a gazdasági élet vezetői, mégis megkísérlik továbbra is kezükben tartani a kormány­gyeplőt. A­­ hatéves háborút pénzelő iparmág­nások voltak az elsők, akik Hitler sü­­lyedő hajójáról szárazföldre igyekez­tek menekülni, elsőknek adták meg magukat. Amikor Schnitzler, az auschwitzi haláltábor­­ral együttműködő­ I. G. Farbenindustrie ve­zére a szövetségesek fogságába esett, kije­­tentette: „örülök, hogy újra önökkel dolgoz­­hatom“, öröme majd elmúlik. Mert az Egye­sült Államok San­ Franciscóban éppen most terjesztették elő Truman elnök személyes képviselője, Rosemann bíró terveit. E terv értelmében az egész nácipártot egyetemlegesen,­ mint bűnszövetkezetet, törvényszék elé állítják, Molotov, Eden és Bidav­ megígérték, hogy a tervet kormányaik elé terjesztik. Úgy tud­ják, hogy Truman elnök teljes mértékben pártfogolja e javaslatot. A szövetségesek határozott fellépése meg­hiúsíthatja, hogy a hatéves háború borzal­maiért felelős reakciós körök valamely for­mában ismét szóhoz juthassanak. De ugyan­akkor meg kell állapítani, hogy Németországban ma nincs szervezett demokratikus erő, amely át­vehetné a kormányzatot.­­ Igaz, a külföldön élő német demokraták és a szovjet fogságba esett német katonák és tisztek, akik az arcvonal füzében ismerték meg a hitlerizmus hazug, galád arcát — együttes szervet alakítottak. A ,,Szabad Né­metország Bizottságában“, amelyben Wilhelm Pick, az ősz kommunistavezér és Erich Wei­nen mellett foglal helyet a ,,sztálingrádi” Seidlitz tábornok és Paulus tábornagy , bi­zonyos befolyásra tett szert Németországban. De nem lehet arról beszélni, hogy e táborno­kok már letették volna működésükkel az érettségivizsgát. Ezért a legyőzött Németor­szág első kormányzata az Egyesült Nemze­tek katonai megszálló ereje lesz. Sem Hitlert, sem Habsburgot Európa újjászervezésének problémái kö­zött jelentős helyet foglal el az új Ausztria kérdése. A moszkvai rádió Ausztria helyzeté­vel foglalkozva kihangsúlyozza, hogy az osztrák népnek minden nehézség ellenére meg kell kísérelnie nemzeti életének újjáépítését. Ennek alapfel­tétele, hogy kiirtsák a fasizmus min­den maradványát. E cél érdekében Ausztriának főképp szláv szomszédai barátságára kell támaszkodnia. A demokratikus Jugoszlávia és Csehszlovákia iránti bizalom az osztrák nemzet jövőjének záloga. Ez örökre lehetetlenné fogja tenni, hogy mégegyszer a náci gonosztevők karjaiba kergessék Ausztriát... habár a bujkáló nácik még­­ most sem adták fel ilyen irányú tervei­ket.. De más veszedelmek is fenyegetik Ausz­triát. A monarchisták, a császárpártiak, a Habsburgok visszakozásáról álmo­doznak és ezért szeretnék az osztrákokat szomszé­daikkal összeveszíteni. Ezeket a kísérleteket is el kell tiporni, mert csak az osztrák nép ellenségeinek érdeke, hogy megzavarják a jó­viszonyt Ausztria és szomszédai között. Németország megszállása Az angol rádió jelentése szerint Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Francia­­ország a krími döntések alapján már körvona­lazták közös terveiket Németország megszál­lásáéval és közigazgatásával kapcsolatban. E tervek részleteiről Stim­pson amerikai hadügy­miniszter a következőket mondta: a Németországot ellenőrző tanács fogja kormányozni, amelyet a négy hatalom megbízottaiból alakítanak meg. Az Egyesült Államok küldöttje e tanácsban Eisenhower lesz. Az amerikai megszállási öve­zetben az ellenőrző csoport tizenkét nagyobb alosztályból fog államni. Az alosztályok a köz­ponti német kormány egy-egy minisztériumá­nak felelnek meg. Három katonai alosztály fogja ke­resztülvinni Németország teljes le­fegyverzését. Lesz kül- és belpolitikai, gazdasági és pénz­ügyi alosztály. Egy másik alosztályt, mely­nek feladata, hogy feloszlassa a nácista munkafrontot és előkészítse a­ demokratikus munkásszervezetek megalakítását. Külön al­­osztály intézi a rendőrség, a közegészség­­ügy, a posta ügyét, továbbá a polgári alaku­latok, az önkormányzati szervek, a vallás- és­­közoktatásügy kérdéseit. Egy másik különleges alosztályt az esetleges földalatti nácitevékenység­­ legkíméletlenebb elfojtására alakíta­nak. A sajtóosztály­ ellenőrzése alatt áll minden kiadandó közlemény. Nagyjában hasonlóan fognak­ működni az angol, a szovjet és a francia övezetben felállítandó ellenőrző bi­zottságok is. Tengeralattjárók utolsó útja­­ Az Atlanti-óceán hullámaiból egymá­stán bukkannak fel­­a német tengeralattjárók, amelyek az angol partok felé tartanak. Az angol rádió tudósításai szerint a német U-Bootok valóságos karavánjai indultak el szombaton reggel. A karavánok Anglia ke­leti partjai felé tartanak. Huszonnégy óra leforgása alatt olyan nagy számban futottak be a német tengeralattjárók, hogy­ befogadásukra külön intézkedéseket kellett hozni. Az Atlanti partvidék parti védelmének re­­pülői kalauzolják azokat a német U-Bootokat, amelyekre éveken át vadászta­k. Himmlert még mindig r­em sikerült el.­ jelentik meg. A moszkvai pátriárka­ pásztorlevelében megáldotta mindazokat, akik a fasizmus ellen, a szabadságért küzdöttek. A román nemzet szabadságün­nepén Groza miniszterelnök kijelentette, hogy a ro­mán nép a legszorosabb együttműkö­dést kívánja szomszédjaival. * Churchill a győzelem alkalmából hivatalos látogatást tett Gusev szovjet nagy­követnél. . . *• Az angol háborús intézkedések visszavo­násával kapcsolatban szabadlábra ke­rült Mosley, az angol fasiszta vezér. Berlin romjai között megtalálták Borma­rn­nak, Hitler egyik legbensőbb munka­társának holttestét.

Next