Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-03 / 32. szám

2 SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁJUS 3 Rákosi Mátyás beszéde Ezután a Magyar Kommunista Párt vezére, Rákosi Mátyás elvtárs lépett a szónoki emelvényre. Óriási lelkesedés fogadta. „Éljen Rák­osi! Éljen Rákosi!“, harsogta percekig a hatalmas téren elhelyezett tömeg. — Szabadság! — kezdte beszédét Rákosi elvtárs és a tér minden szög­letéből százezrek zúgták vissza: Szabadság! Elvtársak! Munkástestvérek! Huszonöt esztendő óta először ünnepel szabadon a magyar munkásosztály. Kettős ünnep ez számunkra. Nemcsak felszaba­dulásunkat ünnepeljük, hanem a történe­lem úgy hozza, hogy az első szabad május elsejével egybeesik a fasiszta fenevad végvonaglása is. Meg vannak számlálva a náci barbárok utolsó órái. Még néhány nap és Európa újra szabadon lélegzik.­­ Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a május elseje sok generáció emlé­kében úgy fog élni, mint a felszaba­dulás kettős ünnepe. A magyar dolgozóknak felszabadulásuk óta — túlzás nélkül el lehet mondani —• — És ha tekintetünket a messze távol­ból közvetlen szomszédaink felé irányít­juk, ott is ugyanezt látjuk. Ha négy-öt évvel ezelőtt hazánk még fa­siszta gyűrűbe volt fogva, úgy ma délről, északról, keletről és nyugatról újjászületett, demokratikus államok a szomszédaink. Gondoljunk Tito marsall Jugoszláviájára (viharos éljenzés és taps), Groza Romá­niájára (Éljenzés és taps), az újjászüle­tett Csehszlovákiára (Éljenzés és taps), ez az első ünnepnapja. Először emelik fel tekintetüket a mindennapi nehéz munká­ból és először néznek körül nyíltan, ünne­pélyesen szerte a világban, hogy megálla­pítsák, hogy áll a magyar munkásosztály és vele a magyar nemzet. — Pillantásunk, amit a határokon kívülre vetünk, elsősorban Kelet felé, a nagy Szovjetunió felé fordul (Vi­haros taps), ahol a Vörös-téren ma százezrével vonulnak fel a hősi Vörös Hadsereg harcedzett katonái, ahol a Szovjetunió dolgos munkásnépe lel­kesedve köszönti nagy és bölcs vezé­rét, Sztálin elvtársat (Hosszantartó, viharos éljenzés és taps), aki győze­lemre vitte az egész világ szabad­ságharcát a fasiszta barbársággal szemben. — Ahová tekintünk ma, szerte a világ­ban, ez a látvány tárul elénk. Ünneplő, lelkesedő munkástömegeik lepik el Róma, Páris, London és Washington utcáit. Mindenütt egységes a proletariátus akarata, a világ aproletárátusa egye­sül a fasizmus elleni harcban, vagy Ausztriára, amely elsőnek esett a fasiszta támadás áldozatául és amely ép­pen május elsejének előestéjén nyerte vissza újra demokratikus szabadságát. (Éljenzés és taps.) — Elvtársak! Munkást­est­vérek! Ezek a szomszédnépek, amelyekhez való jóviszonyunktól függ igen jelentékeny részben nemzetünk jövője, 25 esztendőn keresztül hozzászoktak ahhoz, hogy Ma­gyarországban csak Horthy Magyarorszá­gát lássák. Ezek a nemzetek az új magyar demo­­kráciától nem csak szavakat, hanem tetteket követelnek (Úgy van! Úgy van!) Olyan tetteket, amelyek elmossák a hu­szonötéves szégyenteljes magyar reakció tetteit és bizonyítják, hogy új szellem, új erő, új akarat lépett a régi helyébe.­­— Szavak, nyilatkozatok természetesen jelentős eredményt adhatnak. De a legnagyobb jelentősége, mint minden téren, itt is a tettnek van. — Mi, kommunisták, mindig aláhúztuk, hogy a jelen helyzetben az egyes munkás szorgalma, kitartása, ahogyan rombadőlt üzemét újra felépíti, ahogy segít eltaka­rítani a romokat, nemcsak önmagának használ, hanem hazájának is. így most május 1-én, a munka nagy ünnepén, a munkásosztály seregszemléjén felhívjuk a munkások figyelmét arra, hogy a jól végzett munka nemcsak a nem­zeten belül bír országot építő jelen­tőséggel, hanem gyökerében megvál­toztatja hazánk nemzetközi jelentősé­gét. (Úgy van! Úgy van!) — Arról, hogy milyen erős a magyar demokrácia, legjobban tetteink fognak tanúskodni és büszkén mondhatjuk, hogy a fiatal magyar demokrácia már mutatott fel ilyen tetteket. Aki megnézte, hogy milyen hősiességgel harcolt a magyar ipari munkásság a fel­­szabadulás első­­percétől kezdve," amikor gyakran még üzeme körül ott robbantak a gránátok, ott robbantak az aknák (Ügy van! Ügy van!), aki tudja, hogy mennyi önfeláldozás kellett ahhoz, hogy megindul- A tettek jelentősége L „A magyar munkásosztály megérett arra, hogy rész vegyen az állam vezetésében" A szavalatok és a munkásdalárdájc énekének elfavagzása után támadt vá­rakozó csend közepette lépett az emel­vényre a­ nagygyűlés első szónoka, Kossa István elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkára, aki a következőket mondotta: Ma nem dübörögnek a gépek a gyárakban, Az eke nem hasít új barázdát, nem serceg a toll a fehér papi,van, mert ma ünnepet ülnek a műhelyek, a föld és az irodák robotosai. Eset az ünnepet, a világ dolgozóinak ünne­pét, nem állami törvények, nem kormányok parancsai teremtették meg­, nem is az egyhá­zak parancsára ünnepelnek ma. A május elseje a dolgozó nép akaratából jött létre. A tőke igájában nyögök kimondották, hogy ünnepet teremtenek önmaguknak és a határo­zat tette lett. S ma Londontól Moszkván át San­ Franciscóig, az Észa­­ci-t­engertől a Tisz­­földig ünnep a május elseje. A munkásság seregszemléje e nap, melyen új erőinket sorakoztatjuk új követelései­nk mögé. A májura elseje kilépett már a 8 órai munkaidőért vívott harc szűk keretei közül. Ma már nekünk, magyar munkásoknak ie van szavunk és van erőnk. Zászlónk alatt ön­tudatos százezrek sorakoznak a népi demok­rá­ciáért, a népi demokratikus Magyarországért, melyben a magyar szabad szakszervezetekben tömörült ipari, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozóknak szavuk káll, hogy legyen. Nagy-Budapest dolgozóinak hősi áldozatvállalása Nagy-Budapest dolgozói érettségükről, önállóságukról tettek ta­núbizonyságot, amikor golyózápor között, ágyudörgés közben, minden felsőbb parancs vagy utasítás nélkül megkezdték a­z üzemek rendbehozatalát és tanult szakemberek nélkül is megindították tusokat. Nagy-Budapest dolgozói tanúbizonyságot tettek magyar hazájuk­hoz való törhetetlen ragaszkodásukról, amikor megmentették a fasiszta rablástól és rombolástól az üzemek egy részét, amikor megfeszített munka után, megindították az üzemeket és amikor hónapokig fizetés és kellő ellátás nélkül dolgoztak, mert tudták, hogy csalt így, ekkora áldozattal lehet a le­rombolt hazát újra felépíteni. A magyar dolgozók ezzel bebizonyítot­ták, hogy a magyar munkásosztály meg­érett arra, hogy részt vegyen az állam vezetésében és irányításában. Világos tehát, hogy a szakszervezetek még teljesebb bevonása nélkül nem lehet a magyar adp sorsát intézni. Beleszólást a vezetésbe és a termelés irányításába azért jogosan ragaszkodunk hozzá, hogy ne csak ellenőrizhessük az üzemeket, hanem a vezetésébe és a termelés irányí­tásába is beleszólást nyerjünk, annál is inkább, mert a munka és az országépítés terheit csak mi viseljük és csak a mi munkánk nyomán fakad új élet ebben az országban. A mai ünnep megmutatta a magyar dol­gozók erejét és kifejezi a magyar dolgozók elszánt aka­ratát, hogy felépítsük a fasiszták által kifosztott és rom­ba d­öntött hazánkat. Ne várjon, senki csodákra. A magyar újjá­születésnek a magyar dolgozók minden réte­gének összefogásából kell létre­jönnie, mely erejét a magyar földből meríti, mely az ország anyagi és szellemi erejét veszi elsősorban igénybe és számításba az ország újjáépítése érdekében.­­ A májusi szocialista versenyek megmutatták, hogy vasakarattal csodá­kat lehet művelni. A májusi versenyek eredményei bizonyítják, hogy a magyar föld még mindig elég erőt és kincset rejt magában, melyből elszánt akarat­tal új hazát építhetünk magunknak­ Elismerésünk azoknak, akik a májusi versenyben való részvételükkel megmu­tatták a helyes utat, mely országunk boldogabb jövője felé vezet. Ehhez az építőmunkához hívunk ma min­den becsületes, jószándékú, demokratiku­san érző magyart. Tokodi üveggyár fölkéri az üvegkere­skedőket, hogy áruért szíveskedjenek személyesen lovas, fogattal vagy gépkocsival eljönni. Tekintettel arra, hogy élelme a gyárnak kevés, úgy sz­íveskedjenek jönni, hogy az áru értékének körülbelül 76'/, 50 élel­mi­s­zern­el fizessék. Árukészletünk, palackok, készletek és két hét­ múlva pedig ablaküveget gyártunk. Ezek után látnia kell mindenkinek, hogy a szervezett munkásságnak nemcsak a gépek, az eke, vagy íróasztal mellett van helye, hanem az ország ügyeinek intézésénél is és a magyar munkásosztály megérett A vesztett háború minden terhe a dol­gozók vállaira nehezedett. Nem lehett az, hogy az újjáépítés terheit is csak a munkásosztály viselje. Éppen ezért el­engedhetetlen, hogy a dolgozókat sújtó közterheket lényegesen csökkentsék és különös gondoskodás történjék a dolgo­zók életszínvonalának emelésére azáltal, hogy a ténylegesen dolgozóknak ható­­­sági áron a megélhetéshez elegendő élel­miszert juttassanak. Határozott intézkedéseket követelünk, olyanokat, melyek megakadályozzák, hogy am­íg a munkásság és értelmi­ségiek legjobbjai alkotó, a társadalomra hasznos munkájuk mellett nyomorognak, mások erkölcstelen módon elért nagy jövedelmekkel a mai helyzettel össze nem egyeztethető életmódot folytatnak. A magyar dolgozók nem tűrhetik tovább, hogy amíg a fizikai és értelmiségi dolgo­zók versenyre kellnek egymással az or­szág újjáépítéséért folyó munkában, tíz­ezrek kivonják magukat a munka alól. Éppen ezért feltétlen be kell vezetni, a pénzzel meg nem váltható közmunkát azok részére, akik fővárosunk romjai között is semmittevéssel, vagy spekulá-A magyar ipari munkásság hozta a nagyobb áldozatot a demokratikus átalakulásért és annak megerősítéséért. Most a magyar falun van a sor, hogy a városok dolgozóit megsegítsék azáltal, hogy minden talpalatnyi földet meg­művelnek, hogy így a városok dolgozói fölül elhárítsák az éhínség veszedelmét. A magyar munkásosztály egységét nem lehet létrehozni az értelmiségi pályán foglal­­koztatottakkal való szövetség nélkül. A ma­gyar fizikai munkásságnak le kell vetkőznie azt az előítéletet, mely­­lyel a reakció idején minden intelektuel iránt viseltetett. Meg kell teremtenünk az őszinte kapcsolatot a haladó szellemű in­tel­l­i­gen­ciá­val. Azoknak a százezreknek, melyek ma itt a magyar szabad szakszervezetek zászlói alatt felvonulnak, kötelességévé tesszük, hogy lankadatlan erővel és elszántsággal küzdjenek a demo­kratikus jogok továbbfejlesztéséért és meg nem szűnő éberséggel őrködjenek a már megszerzett jogok megtartásáért, arra, hogy a politikai életben átvegye a nemzetárulóvá lett történelmi osztály helyét és számára a közélet minden fórumán intézményesen biztosítassék a megfelelő súlyú képviselet a­dóval, feketézéssel töltik idejüket. A magyar munkásosztály önálló cselekvő­­képessége számára kedvező időkben, mértéktartó magatartása bebizonyította államvezetői képességeit azért nem lenne helyes az, hogy a közhivatalok továbbra is egyes társadalmi rétegek kisajátított kiváltságai legyenek. A minősítési tör­vény teljes eltörlésével meg kell nyitni a közhivatalok kapuit a szervezett mun­kásság legjobbjai előtt, mert igazi, széles népi demokrácia nem lehetséges enélkül. Nagy-Budapest dolgozóinak májusi nagy seregszemléjéről a szabad szakszervezetekben tömörült ipari és értelmiségi dolgozóik szeretetteljes üdvözletét küldjük a magyar vidék, a magyar falu felé, elsősorban az új föld­­tulajdonosok felé, akik a magyar ipari és mezőgazdasági munkásság összefogá­sának eredményeként jutottak hozzá évszázadok óta esedékes jussukhoz. A mai ünnep erősítse meg ezt az össze­fogást és legyen a mai ünnep ösztönzője an­nak a gondolatnak, hogy e két munkásréteg vállvetve iparkodjon egymást megsegíteni, kiknek képviselőit hosszú esztendők után elő­ször üdvözölhetjük sorainkban. A szabad szakszervezetekben tömörült ipari, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozók szö­vetsége a magyar Kommunista Párt és Szociál­­demokrata Párt legteljesebb támogatásá­val hozta létre a magyar munkásosztály legyőzhetetlen harci egységét. Ennek a harci egységnek nevében hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a felszabadí­tott Dunántúlon az odamenekült nyilasok ezrei bújnak meg abban a reményben, hogy ide nem ér el a fiatal magyar demokrácia sújtó ökle. Azonnali intéz­kedéseket kell tenni ezek elfogására, hogy mielőbb Népbíróságok előtt felelje­nek a magyar nép ellen elkövetett bű­neikért. Mindenkire ki a legkisebb kísérletet is tesz arra, hogy jogainkat csorbítsa, sújt­son le a magyar szervezett munkásság vasökle. A történelem módot adott arra, hogy lemér­jük erőinket. Minik ezt az erőt az ország felépítésére és hazánk szabadságának megvé­désére kívánjuk felhasználni. Tudjuk azt, hogy ez nem lehet kizárólagosan csak a munkás­­osztály joga és kötelessége. Tudjuk, hogy e® csak úgy lehetséges, ha a társadalom minden rétege részt vesz ebben a mun­kában és ebből nem is akarunk kire­­keszteni senkit. Mi megértjük tehát a nemzeti összefogás szükségességét és éppen ezért őszintén teljes erőnkből veszünk abban részt és ezért nem kívánunk magunknak kiváltságokat. Nagy-Budapest szervezett munkásainak százezrei tesznek ma hitet itt; eltökélt szára­dékunk, hogy a fasiszta rezsim alatt meglazult munka­­fegyelmet helyreállítjuk, üzemeink és a magyar föld termékenységét fokozzuk, mert tudjuk, hogy enélkül nincs újjáépítés. Mi pedig azt akarjuk, hogy ez a haza mi­előbb felépüljön, hogy mielőbb elkövetkezzék az az idő, amikor minden magyar munkás szá­mára a munka öröm és dicsőség lesz. Mindenki előtt ismeretes, hogy a reakciós, fasiszta rendszer feldúlta, kifosztotta, felosz­latta a munkásság különböző intézményeit, szervezeteit, melyeket a magyar dolgozók év­tizedeken át filléreikből építettek fel. Jogot tehát a kívánságunk, hogy a feloszlatott fasiszta, nyilasszervezetek vagyonából kapjanak a szakszervezetek és a társadalombiztosító intézmények­ olyan támogatást, hogy az okozott káro­kat pótolni tudják és teljesíthessék vállalt kötelezettségeiket. Mi vagyunk a szabad, népi demokratikus Magyarország pillérei A magyar szabad szakszervezetek évtize­deken át küzdöttek a demokratikus átalaku­lásért és most, hogy a győzelmes Vörös Had­sereg segítségével e­z bekövetkezett, valljuk, hogy mi vagyunk megingathatatlan pillérei a független, szabad, népi, demokratikus Magyarországnak! És ennek a demokratikus Magyarország munkásainak szabad május elsejétől küldjük a magyar szabad szakszerveze­tek nevében a világ dolgozóihoz kérésün­ket, hogy fogadjanak be bennünket a szabad népek szabad fiai sorába, hogy alkalmunk legyen jóvátenni azt a bűnt, melyet a fasiszta, nyilasrendszerek a magy­ar nép nevében elkövettek. Különös szeretettel üdvözöljük a szom­szédos Csehszlovák, Román, Jugoszláv és a most felszabadult osztrák munkás­ságot annak a kihangsúlyozásával, hogy vigyázó szemmel őrködjünk azon, nehogy a magyar népet mégegyszer szembeállít­sák a szomszéd országok népeivel. Pi helyről küldjük végül májusi üdvöz­letünket és köszönetünket a Szovjetúnió népeinek, kiknek mérhetetlen áldozat­­vállalása tette lehetővé, hogy a dicső Vörös Hadsereg visszaadja hazánk és Európa népeinek szabadságát és kivé­gezze a minden népek jogát sárbatipró f­asiszta f­enevada­kat. Éljenek a magyar Szabad Szakszerveze­tek! Éljen a munkásosztály harci egysége! Éljen a magyar Nemzeti Függetlenségi Front! Éljen a szovjet—magyar barátság! Határozol! intézkedéseket a semmittevők ellen! Most a magyar falun van a sor! Sújtson le a szervezett munkásság vasökle!

Next