Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-01 / 31. szám

KEDD, 1945 MÁJUS 1 SZABAD NÉP Harcban a nemzetért! Írta: Gerő Ernő Minden politikai párt próbaköve, hogy miként állja meg­ a helyét olyan időkben, amikor a nemzet feje fölött viharfelhők tor­nyosulnak s amikor hosszú évekre vagy év­tizedekre kell dönteni az ország sorsáról. Ilyen korszak volt az utóbbi nyolc-tíz esz­tendő. A német fasiszta imperialisták által előkészített támadó háború már előrevetette árnyékát. Majd Hitler megindította a gyil­kos következetességg­el megépített német hadigépezetet. A fasiszta sajtó és rádió győ­zelmet üvöltött. Versenyt üvöltött vele a magyar imperialisták rekedt kórusa. Az im­perialista métely mélyen behatolt az úgyne­vezett magyar demokrácia soraiba is. Egye­sek megfélemlítve, mások soviniszta láztól fűtve szekundáltak, sokszor az ellenzéki oldalról, az ,,országgyarapítóknak"­, akik az érvénybe vitték az országot. A magyar politikai pártok között a mi pártunk volt az egyetlen, amely kezdettől fogva világosan látta, hogy mi készül. Már 1937-ben, több mint két évvel a háború előtt, figyelmeztette a nemzetet a fenyegető ka­tasztrófára. Minden üldözéssel dacolva, a föld alól hívta fel a demokratikus, háború- és fasisztaellenes pártokat az egyesülésre. Harcba szólította és összefogásra serken­tette a készülő háború és fasizmus ellen mindazokat, akiknek drága a magyar haza, a magyar nemzet, a magyar függetlenség ügye. Magasba emelte a népfront, majd pe­dig a nemzeti függetlenségi front lobogóját. Hirdette törhetetlen következetességgel, hogy csakis a legszélesebb nemzeti össze­fogás és a nép hatalmas tömegeinek elszánt harca képes elhárítani az ország bel­­ső óvá­sát a nemzetgyilkos német háborúba. Sajnos, abban az időben még nem talál­tunk megértésre azoknál, akikkel jóval ké­sőbb, mikor az ország már nyakig benne volt a gyalázatos és vesztett háborúban, szövetségre léptünk. De en­nek ellenére egy pillanatig sem csüggedtünk. Egy pillanatra sem szűntünk meg harcolni a magyar nem­zet szent ügyéért. Tudtuk, hogy előbb vagy utóbb hatalmassá nő a magyar nemzeti füg­getlenség tábora. Mikor Teleki miniszterelnök csatlakoz­tatta Magyarországot a fasiszta Három­­hatalmi egyezményhez, megint csak a Ma­gyar Kommunista Párt volt az egyedüli politikai párt az országban, mely megmon­dotta, ho­gy a lépés végzetes a nemzet jövő­jére. S mialatt úgyszólván mindenki az „országgyarapítónak’­ tömjénezett, a mi pártunk hirdette, hogy nem országgyarapí­tásról, hanem országvesztésről van szó. Hirdettük, hogy minden darab föld, amit Hitler útján kapunk, olyan kölönc, amely az országot feltartózhatatlanul mind mé­lyebbre és mélyebbre húzza a német fasiszta imperializmus háborújába. Ki ne emlékeznék rá, milyen imperialista őrjöngést váltott ki aránylag széles körök­ben a Jugoszlávia ellen indított orvtáma­­d­ás, melyet a hivatalos kormánysajtó — és sajnos az „ellenzéki“ sajtó nagy része is — úgy igyekezett feltálalni, mint a jogos nem­zeti aspirációk megvalósítását. De a Ma­gyar Kommunista Párt akkor is résen volt. Kíméletlenül lerántotta a leplet a magyar imperialistákról és szekértolóikról. Kérlel­hetetlen határozottsággal lépett fel azok ellen­, akik a Jugoszlávia ellen intézett orv­támadást magyar nemzeti politikának igye­keztek feltüntetni és bebizonyította, hogy a Hitlernek és Mussolininak teljesített zsol­dos szolgálat végzetes következményeket von maga után a továbbiakban. A bizonyítás­ nem soká váratott magára, Hitlert megtámadta a Szovjetúniót és az or­szág urai berlini kommandóra szemrebbenés nélkül taszították bele hazánkat a német háború poklába. A szovjet-német háború első napjaitól kezdve a Magyar Kommunista Párt világo­san látta a teendőket. Szabotálásra szólí­totta fel a munkásságot. Nem törődött vele, hogy a háborús uszítók, a hazaáruló bitan­gok hazaárulónak bélyegzik. újból, nyomaté­kosan, fáradhatatlanul egyesülésre hívta fel a demokratikus pártokat és szervezeteket. Kezét nyújtotta mindenkinek, akiről feltéte­­lezte, hogy hajlandó együttműködni a vég­veszélybe jutott ország megmentésében. Élére állt a magyar függetlenségi harcnak. Ebben a harcban hullottak el a nemzet mártírjaiként pártunk olyan kiváló vezetői, mint Lebenherz Zoltán, Rózsa Ferenc, Ság­­vári Endre, akiknek emlékét örökre szívébe zárta nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész magyar nép is. Szívós, kitartó, következetes, céltudatos harcunkat végre siker koronázta. Jóllehet igen nagy késéssel, de mégis létrejött a ma­gyar demokratikus pártok összefogása a Magyar Frontban. Azonban ez az összefogás még nem volt eléggé harcos. Ezért a Ma­gyar Kommunista Párt nem elégedett meg azzal, hogy megvalósult ez a front, hanem minden rendelkezésre álló eszközzel arra tö­rekedett, hogy a belső reakció és az orszá­got megszállva tartó német fasiszta marta­­lóhhadak ellen megszervezze a fegyveres harcot. Partizánosztagokat alakított. Létre­hozta a nemzeti ellenállás gócait Miskolcon, Diósgyőrött, a salgótarjáni szénmedencében és később, mikor a gaz nyilasbanda kezébe kerítette a hatalmat, Budapesten, Újpesten és másutt is. Semmiesetre sem akarjuk túl­becsülni ennek a fegyveres harcnak a mére­teit. De annyi bizonyos hogy ezek a pár­tunk által szervezett fegyveres alakulatok segítettek megmenteni a magyar nemzet becsületét, melyre gyalázatot kéntek az or­szág reakciós urai. És amikor a dicső Vörös Hadsereg kezdte felszabadítani az országot a német fasiszta- és nyilasuralom alól, a Magyar Kommunista Párt volt az, mely programmot adott a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak, kez­deményezőként lépett fel a közigazgatás, a közlekedés, a termelés megindtásánál és nem kis szerepe volt abban, hogy az ország nem fulladt bele abba a káoszba, melyet a német fasiszták és nyilasbérenceik hagytak maguk után. A Magyar Kommunista Párt évtizedes harca hazánk függetlenségéért, a magyar államiságért nemzeti harc a szó legneme­sebb értelmében. De ez a harc egyben az igazi nemzetköziség, a szabadságszerető né­pek közötti baráti együttműködés célját szolgálta a nép- és ember­gyűlölő barbár fasizmussal szemben. Szolgálta a magyar nép és a magyar munkásosztály közeledését a nagy szovjet néphez, a bennünket környező demokratikus nemzetekhez. Szolgálta és szolgálja a testvéri együttműködést mind­azon országok munkásosztályával, melyek kivették részüket a német fasizmus elleni küzdelemből. Az ország reakciós urai kifelé teljesen elszigetelték hazánkat. Végzetesen önző és rövidlátó politikájuk megfosztott bennünket barátainktól. A Magyar Kommunista Párt harca a nemzeti függetlenségért, a német fasiszta háború és a belső reakció ellen, az ország demokratikus újjáépítéséért azt az utat egyengette, melyen visszatérhetünk a szabad népek közösségébe. Erről emlékez­zünk az első szabad május elsején, a világ dolgozóinak harcos ünnepén. Cipészek, figyelem­! Fa­y/tzg. tcx, drótft?.p.g, falefogó, különböző szer­­nzájmok és ci­pészf kellékek kaphatók. Klein Hugó bőrk­ereskedése, Nagyfuvaros­ utca 2. A kereskedelmi minisztérium a táviró, telefon és rádió megindításával ünnepli május hét Gördülnek Pestre az élelmiszervonatok • Megindult a dunai hajózás Gábor elvtárs, kereskedelmi miniszter nyilatkozata A Szabad Nép napról-napra közölte az egyes üzemekben folyó májusi verseny híreit. A májusi verseny azonban nem­csak azokon a területeken folyt, ame­lyekről beszámoltunk. Általános átfogó mozgalommá vált, amelyből nem marad­tak ki a közületek, az állami élet legfel­sőbb intézményei sem. Erről beszélt Gábor József elvtárs, kereskedelem- és közlekedésügyi minisz­ter, akit felkerestünk, hogy tájékoztatót kérjünk a reszortja alá tartozó legfonto­sabb kérdésekről. — A kereskedelem és közlekedésügyi minisztérium alá tartozó szervek — mondja Gábor elvtárs — a maguk részé­ről mindent elkövettek, hogy részt vegye­­nek a májusi versenyben. Mindenkinek tudni és érezni kell, hogy az ország gaz­dasági újjáépítésének egyik legfontosabb problémája az összeköttetés helyreállí­tása és a közlekedés újjászervezése. Eze­ken a vonalakon minisztériumom, május 1-étől nagymértékű fejlődésről számolhat be. örömmel hozhatom az ország dolgo­zóinak tudomására, hogy megfeszített munkával sikerült a len­agyobb nehéz­ségek leküzdése árán május elsejére három nagy automata távbeszélő központot, az Erzsébet, a Lágymányos és a Belváros központo­kat üzembe helyezni. Hasonlóképpen megindul május elsején az ország egész tiszántúli részével, valamint a Dunántúl régebben felszabadított részével a hivatalos táviró- és táv­beszélő-forgalom. Hangsúlyozom, hogy ez egyelőre csak a kormány és szerveinek, az egyes minisz­tériumok ellenőrzése alatt álló szervek­nek, valamint a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártoknak és a Szabad Szakszervezetek­nek állhat rendelkezésére, mert a műszaki berendezések annyira el­pusztultak, hogy átmenetileg csak korlá­tozott forgalom lehetséges. Minden­esetre tény az, hogy a kormányzat munkáját nagymértékben meg fogja könnyíteni a közvetlen távirat- és távbeszélőösszeköt­tetés a vidékkel. A helyreállítási munká­latok tovább folytatódnak és két távirász zászlóalj bekapcsolásával a többi táv­beszélő és távíró-vonalakat sürgősen helyrehozzuk, a meglévőket kiegészítjük, úgy hogy a forgalomba a legrövidebb időn belül a nagyközönség is fokozatosan bekapcsolódhat. — És mit kap a nagyközönség már most, május elsején? ■— A nagyközönség rendelkezésére áll már most is a levélposta-forgalom, mert május elsejével megindul a levélpostai küldemények kézbesítése Budapestről vidékre és vidékről Budapestre. Hasonlóképen megindul Budapest terü­letén a sürgős levélforgalom is, valamint a levélszekrényeik rendszeres kiürítése.­­ Megszólal május elsején a rádió is a régi 550.5 hullámhosszon. Az első próba­adások jól sikerültek. Egyelőre hangszó­rókkal történik a közvetítés, de tervbe van véve az új típuskészülékek gyártása is, amivel azt igyekszünk elérni, hogy a rádió a dolgozók legszélesebb rétegének is rendelkezésére álljon. Meg kell állapíta­nom, hogy a rádió üzembehelyezése első­sorban a műszaki munkásság átlagon fe­lüli munkater­jestményének köszönhető. •— Az ország gazdasági újjáépítésének egyik legfontosabb problémája a közlekedés újjászervezése. Hogyan áll ez a kérdés? — kérdezzük. — Mint már hangsúlyoztam, a közle­kedés helyreállítását legfontosabb fel­adatnak tartom. A vonalak helyreállítá­sánál már szép eredményeket értünk el, mert 8000 kilométer sínhosszból 6000 kilo­méter, azaz 75 százalék helyre van állítva. A mozdonyokból azonban csak 12 százalék, a vagonokból 22 százalék maradt meg a rombolások után. Ezek a számok, valamint a háborús álla­pot és az utánpótlás feltétlen szükséges­sége rávilágítanak a probléma súlyossá­gára. A javítóműhelyek teljes üzemmel dolgoznak és feladatukat úgy a mozdo­nyok, mint a vagonok helyreálltásával 120—130 százalékban teljesítik. Amint azonban a fenti számok tanúsítják, az mind kevés. Okvetlenül szükség van arra, hogy a vasút és közlekedés tervszerű új átépítéséhez azonnal hozzáfogjunk. Addig is mindent megteszünk, hogy a holt vágá­nyokon levő vagonokat és mozdonyokat a forgalomba beállítsuk. Ennek következté­ben az élelmiszerszállítások üteme gyorsulni fog. Már a napokban nagy mennyi­ségű burgonyaszárítmányok futot­tak be és számítani lehet a leg­­közelebbi napokban 180 vágon külön­böző élelmiszernek a pesti piacra való beérkeztével. Ez a jövőben fokozódni fog. Elsejétől kezdve külön szénszál­­lító­ vonatok gördülnek majd a fővá­rosba és a nagyobb vidéki ipar­centrumok felé, hogy az áramszolgáltatási lehetőségek javításával a termelőmunka az ipari üze­mekben fokozottabban megindulhasson. Megemlítem még, hogy elkészült az ország 1200 hídjának teljes felmérése és pótoltuk a teljesen elpusztult te­rv és adatgyűjte­ményt. Folyamatban van a főváros híd­jainak ideiglenes átépítése is és így majd lehetségessé válik egyrészt a közúti forgalom kiépítése, másrészt a dunai hajózás megindítása, ami szintén erőtel­jesen hozzá fog járul­ni az ország gazda­sági újjáépítésének meggyorsítsá­hoz. Sándor Pál 5 A lényegről izmussal való szó-J k­ezdődött, hanem nem esett szó A reakció ezer alakban, ezer Atzdálko­­jelent­kezik — jelentette ki vasárnapi agrár­dében Balogh István államtitkár. rreakció az a kereskedő, iparos vagy munkás, aki nem végzi munkáját, reakciós az, aki most spe­culációból él, hogy mások k­enyérgond­­ját nehezítid Olyan igazságok ezek, ame­lyeket vitatni sem lehet és mégis van va­lami ebben a felsorolásban, ami tűnődésre készteti az olvasót. Utaz, hogy a munkásság soraiban vannak olyanok, akik a rossz táplálkozás, a tűrhe­tetlen lakásviszonyok s egyéb nyomasztó gondok miatt nem végzik munkájukat úgy, ahogyan maguk is szeretnék. A májusi ver­seny viszont megmutatta, hogy a munkás­sá­g százezres tömegei nemcsak elvégezték munkájukat, hanem­ gyakran tűrhetetlen életviszonyaik ellenére — többen és jobban dolgoztak, mint azelőtt. Igaz az is, hogy az iparosok és kereskedők közül egyeseket megszédített a mohó nyereségvágy és az üzérkedés és ezek­ bizony a demokrácia­­ellenségei, a reakció malmára hajtják a vizet. De ha a reakció igazi fészkét keressük, akkor más tájakat kell felkeresnünk. A nagypolgárság reakciós csoportjai, azok a vállalati vezetők és bankárok, akik nemcsak magukat vonják ki a­ munka alól, hanem csöndes szabotázzsal azt­ is igyekeznek meg­akadályozni, hogy a­ gyárakban megindul­jon a termelés, — ezek a reakciós elemek gátolják igazán a demokrácia meg­szilárdí­tását, a gazdasági élet­ megelevenedését. A­mi a, munkásoknál, iparosoknál, kereske­dőknél — kivétel, az a nagypolgárság reak­ciós csoportjainál — általános. Ez a lényeges é­s ha a reakcióról esik szó, erről nem szabad megfeledkezni. Sőt, ezzel kell kezdeni . .. A kacsa kissé túlhízott volt ahhoz, hogy észrevétlen maradjon. A lap fején ott állt nagy betűik­kel, hogy „Németország kapitulált!“, két­szer alá is húzták. A rikkancsok békét rikkantottak, a polgárok a zsebükbe nyúl­tak és előguberálták a 2 pengőt és mohón falták­­ az álhírt. Már most nem tudjuk mire vélni ezt a csodálatos san franciscói táviratot , amely nem igaz. Talán nem is ott adták fel? Vagy talán csak azért közölték, mert mondjuk, 100.000-szer 2 pengő a legele­mibb számítás szerint is, kétszer annyi, mint 50.000-szer 2 pengő ? Vagy­ talán a lap címe felett büszkélkedve bejelen­tett „Fontos miniszteri nyilatkozatokat vártak a „mondjuk“ ötvenezer olvasóra? Akárhogy is van, hétfőnként megjelenő laptársunk abban a kellemes helyzetben van, hogy mire a cáfolatot saját maga kö­zölheti, talán az események utolérik az elő­legezett szenzációt. A „duce“ halott — Olaszország szabad A milánói Loreto-téren két nap óta reg­geltől estig véget, nem érő embersorok haladnak el egy holttest előtt. Messze kör­nyékről jön a lombard nép, hogy meggyő­ződjék: az elmúlt gyászos huszonhárom év megtestesítője nincs többé. Vannak, akik szótlanul mennek el a­ holttest előtt­, a­ leg­többen ráköpnek. Egy asszoy ötször bele­­lött revolverrel a hullába, öt­ partizán fiáért — mondta, ölüket a fasiszták kivé­gezték. Az olaszok gyűlölni is tudnak és Mussolinit nem tegnap óta gyűlölik. Hosz­­szú év élti­g terpeszkedett rajtuk ez a ször­nyeteg, aki nagyzási mániájában feláldo­zott mindent — Olaszország békéjét, kul­túráját, jólétét, nemzetközi helyzetét. A nép nézi a zsarnok holttestét és a sok­­ezer antifasiszta vértanúra gondol, a fasiz­mus okozta háború halottaira, a lerombolt városokra, Mussolinit hátulról lőtték agyon. Méltó módon, a hazaárulók módjára pusz­tult el ez a farsangi Cézár, akinek élete egyetlen hazugság volt. Ugyanabban a Mi­lánóban teljesedett be a végzete, ahol pá­lyafutását a­ szocialista, párt elárulásával és munkásmészárlásokkal kezdte. Csupa­szon kell a célba érni — mondta és három­millióra Urát­ rabolt el húsz év alatt, az állampénztártól beteges szenvedélyei és ha­tárt nem ismerő hiúsága kielégítésére. Bi­rodalmad ígért Olaszországnak és német megszállást hozott.. Mögöttem áll a nép — mondotta és a nép, mint rongyot rúgta félre öt. Az olasz imperialista reakció szol­gálatában fő célja az ifjúság megrontása­, fasiszta megmételyezése volt s épp­en ez az ifjúság rohant elsőnek letépni a falakról a zsarnok gőgös képeit. Hogy félhetett ez a­ nyomorult, mikor látta, hogy az olasz partizánhadsereg órák alatt foglalja el a németek kezén lévő váro­sokat. Hogyan remeghetett, mikor halálos ellensége, az olasz nép kezébe került. Né­pétől nem■ várhatott irgalmat. De nem­ is kapott. Mussolinival akkor végzett a nép, amikor egyetlen hatalmas lendülettel az egész or­szágot felszabadította. A szörnyeteg halála jelzi a szabad Itália újjászületését. Borom­apengét, ‘í“«“ tételben veszel?. November Sándor, VII., Nagy az Ad­i Szabó­ utca 12.

Next