Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)
1945-05-03 / 32. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! Csütörtök, 1945 május 3 Ára ! pengő SZABAD NÉP Rákosi: A magyarságot nem Horthy reakciós rendszere alapján kell megítélni, a magyarságban ott élnek százezrek és milliók nemzetépítő, egészséges demokratikus erői. Tmmmm MSMNM A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA évfolyam, 32. szám Berlin elesett, rohamosan bomlik a német haderő Félmilliós tömeg Mutéten a demokrácia ás munkásegység mellett a szabad május elsején Végeláthatatlan sorokban vonult fel Nagy-Budapest népe a munkásság ünnepére Negyedszázad óta nem látott Budapest olyan páratlan arányú tömegmegmozdulást, mint 1945 május elsején. 1919 óta így még nem ünnepelt a főváros. A reakció huszonöt esztendő alatt soha, a legvadabb propaganda és legszervezettebb kényszer segítségével sem tudott felmutatni semmi ehhez foghatót. A vörös és nemzetiszínű drapériákba öltözött utcákon száz- és százezrek meneteltek s mikor a nagygyűlés tribünjéről végigtekintett a szem, a táblák, transzparensek, képek, szobrok és kibontott lobogók rengetegébe, hiába kereste a sorok végét: elveszett valahol a távolban, a szem horizontján túl... Seregszemle volt május elseje: a magyar munkásosztály és a fiatal magyar demokrácia diadalmas seregszemléje. Megmozdultak és fölvonultak a nemzetközi proletariátus e nagy ünnepén Nagy- Budapest gyárainak, üzemeinek, műhelyeinek dolgozói, a májusi verseny és a felépítés hősei. A Szabad Szakszervezetek, a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt szervezeteinek keretében fölvonult a főváros egész ipari munkássága. E fegyelmezett, zárt rendekben menetelt százezrek igazat adtak Rákosi Mátyás szavainak, hogy, igenis, új erő működik Magyarországon: a munkásság eddig gúzsba kötött ereje“. Ez az új, a magyar történelem formálásában jogos szerepet követelő erő jelentkezett páratlan arányú demonstrációval május elsején. Az a munkásosztály, amelynek ereje egységében rejlik s amelynek egysége a nemzet szabadságának, a magyar demokrácia megszilárdulásának legbiztosabb záloga. Ezerkilencszáznegyvenöt május elseje mindenkit meggyőzhetett arról, hogy „a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőinek kézfogása nemcsak szimbólum volt, hanem azt is jelenti, hogy a két munkáspárt elszánta magát arra,, hogy a nemzet minden döntő kérdésében vállvetve harcol és nem engedi meg, hogy bárki is éket verjen összefogásuk közé.“ A testvérharc ideje a munkásság elnyomásának ideje volt. Az egységben megújhodott munkásosztály megérett arra, hogy a politikai életben megkapja az őt megillető helyet és a közélet minden fórumán megfelelő súlyú képviseletet. Ezt az egységében óriási erőt képviselő munkásságot követte Budapest egész lakossága, amikor a munkásság mellett fölvonult május elsején. Követte, mert az egységében erős és céltudatos munkásságban látja a magyar demokrácia őrét és támaszát, az ország ezerkarú építőjét, a nemzeti függetlenség oltalmát. Ehhez az önmagával megbékélt és önmagához visszatalált munkássághoz szállt május elsején a földhöz jutott parasztság hálája; hozzá és felé száll a nyomorgó ország minden reménye, hogy a demokratikus átalakulást az első nagy lépések után erejével és súlyával tovább fogja segíteni. A munkásság nagy ünnepén fölvonult százezrek fogadalmat tettek, hogy „az eddiginél is keményebb fegyelemmel, harcosabb elszántsággal fognak dolgozni az ország újjáépítésén“. De ugyanakkor fogadalmat tettek arra is, hogy az újjáépítés útját álló reakció ellen kíméletlen harcot indítanak. Mozgósítanak minden erőt, de ugyanakkor az ország demokratikus népe nevében elvárják a kormánytól, hogy „vasököllel sújtson le mindenkire, aki gátolja az újjáépítést“. A demokrácia szerte a világon mindenütt döntő győzelmeket arat. A Harmad „ Birodalom“ vévont állását már csak percekkel lehet megnyújtani. Lombardiában Mussolini hullájába lövöldöz a nép s a tavaszi szél egész Itáliában a szabad május lobogóit lengeti Európa, amelyet a sír szélére juttatott a hitleri pestia, fölegyenesedik és felszabadulását ünnepli. Körülöttünk szabadok a szomszédos államok. Hazánkról lepattant a fasiszta gyűrű, ma minden oldalról demokratikus országok vesznek körül bennünket. Május elseje megmutatta a világnak, hogy a magyarság nem idegen test a szabadságát ünneplő Európában. A budapesti május elseje egyik eseménye a demokratikus világfront győzelmi sorozának. Bizonyság arra, hogy a magyar népben van erő a demokrácia megsziárdítására és Magyarország felzárkózik Európa demokratikus nemzetei mellé. Nem leszünk szégyenfol a kontinens arcán, hanem majdan egyenjogú tagjai a szabad nemzetek nagy családjának. A Vörös Hadsereg által felszabadított Magyarország 1945 május elsején a saját lábán tett nagy lépést a szabadság felé! Losonczy Géza „Halál a fasisztákra!“ „Örök dicsőség a Vörös Hadseregnek és a nagy Sztálinnak.“ A fiatalság arcán öröm. Hatalmas oszlopon sarló-kalapácsot vivő csille következik. Körülötte, mögötte ezernyi dolgozó. A magyar Fogaskerékgyár csoportjában fehéringes ifjak viszik a zászlókat. A menet után egy autóbusz halad. Rajta nagy tábla: Vörös Hadsereg ajándéka.“ A kisiparosok menetében: „Vasszorgalommal, vaskézzel, vasakarattal“. A Magyar Kommunista Párt harmadik kerületi szervezete, amely 22.000 embert mozgósított az utcára, többek között ezzel a jelszóval is indult: „Hévvel a Szabadság felé!“ Római-fürdőről és Pilisszentivánról száz kocsival jöttek be a tüntetők. A lobogó vörös zászlók erdejében Sztálin elvtárs képe, Marx, Engels, Lenin, Petőfi, Táncsics és Dózsa képei lobognak. „Pusztuljon a reakció!“ Ismétlődik újra és újra számtalan táblán. „Felépítjük Budapestet...” olvashatjuk a hatalmas építőipari szakszervezet proletárjai által vitt táblán.. A két munkáspárt oszlopai között újra meg újra felbukkan a, munkásmozgalom, harcának megszentelt jelszava: „Világ proletárjai egyesüljetek . .." A tömegek lassan áradnak a Hősök Tere felé, és amikor az utcát elárasztó emberfolyó kiér a tér szélére, ezrek szemében öröm csillant, amint megpillantották a tér túlsó végén, hogy mint zászlókkal lobogó roppant máglya emelkedik a szószék vörös piramisa . ■ . Ameddig a szem ellát, embertenger öntötte el az óriás teret. Rommá lött, de máris új életre támadt lekvárosokból, végig a széles utcákon hömpölyögtek ide a piros szószék aljába az emberfolyók. Százezrek szívében gyűl a szabadság vágya és ez a vágy sodorta ide a százezernyi dolgozott. Hősök és vértanuk vezették ezeket a tömegeket a, negyedszázados harcban. Sok vér hullott, sok vértanú halt meg a börtönökben, sokan léptek a bitófa alá... de nézzétek csak elvtársak, nézzétek ott lángol a nevük a vöröszászlón, ott lebeg a nevük az emberhullámok felett. — Sok, sok arc mosolyog egymásra, sok, sok alakon egyetlen szó: „Hát mégis megértük! ...“ Sok, sok szemben örömkönny csillan csillogtató május elsején. Nézzétek tömött sorainkat, elvtársak! Itt vannak közöttünk a budapesti csata hősei, a Vörös Hadsereg katonái, akik vérükkel szabadították meg a magyar földet a fasizmustól. Ott vannak az olasz és francia, hadifoglyok, akiket a nagy vágóhídra hurcolt az inperialista önkény. Lenin és Sztálin képe néz le ránk a piramis oldaláról és mindnyájunk üdvözlete száll a hősök felé, akik Berlin utcáin mérnek utolsó csapást a fasiszta fenevadra.* Az egész Budapest eljött a Hősök terére, hogy ünnepelje a szabad májust. A milleniumi emlékművet piramis alakú emelvény, borította. A szónoki emelvény fölött Lenin és Sztálin hatalmas arcképe között ott volt a május elsejei ünnep legfőbb belpolitikai jelszava: „Éljen a munkásosztály harci egysége!” A téren köröskörül, óriás vörös vásznakon a demokratikus Magyarország jelszavait hirdető feliratok láthatók: „Éljenek az egységes, szabad szakszervezetek!”, „Haladjuk túl júniusban a májusi termelést!”, „Éljen a demokratikus földreform!”, „Több termelés — több kenyér!”, „Éljen a magyar nemzeti függetlenségi front!”, „Éljen a nagy és hatalmas Szovjetunió!”, pusztuljanak a belső bitangok!”, „Halál a nyilasokra!”, ,Iilyen a független, demokratikus Magyarország!”. — A munkásság májusi ünnepén megjelent Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök, ott voltak az ideiglenes kormány miniszterei, államtitkárai, a demokratikus honvédség tisztjei, közkatonái; igen nagy számban jelentek meg a diadalmas Vörös Hadsereg harcosai is. A gyűlés szónokai a Magyar Kommunista Párt részéről Rákosi Mátyás, a Szociáldemokrata Párt részéről Szakacsits Árpád, a szabad szakszervezetek részéről Kossa István voltak. A nagygyűlést „Zúgjon dalunk, mint a fergeteg . . című dal vezette be. Földes Károly munkás-színjátszó ,,Márciusi nap” című költeményét adta elő, majd Rajcsányi Károly ,,Szabad Május” című költeményét szavalta el. A munkásdalára a Partizán-indulót énekelt Bartók- és Kodály-dalok következtek ezután. ünnep a Há borús tavaszi reggel. A belvárosi utcákon hosszú menet kanyarog. Fiatalok, öregek, férfiak és nők. A megtiport Budapest félmilliónyi dolgozója mozdult meg ezen a napon. Vidám tömegek vonulnak itt is, ott is a városban. Mindenütt vörös zászlók erdeje, mindenütt a két munkáspárt jelszavai. Mindenütt zeng az Internacionale és # Marseillaise .. . Kispestről, Újpestről, Csepelről árad a dolgozók tömege. A számtalan tábla között, melyet a tüntetők vittek a Hősök terére, végig a pesti utcákon, újra, meg újra felbukkan a munkásosztály harci egységének történelmi jelszava. Ezt az egységet egészítette ki az ifjúság összefogására irányuló törekvés, amely az ifjúsági egységet!”, sirjak együtt a jövőért!” feliratokból kiáltott felénk. A dolgozók az első szabad május alkalmával utcára vitték munkájuk jelképeit. Felvirágozott mozdonyok, vörös traktorok, feldíszített teherautók vonultak lassan, méltóságteljesen az Aréna-úton, Rákóczi-úton, Andrássy-úton és másutt felvonuló tömegek között. A Rákóczi-úton felvirágozott, feldíszített mozdony. A mozdonyon ötágú csillag. Bent, a kocsiban férfiak, asszonyok, Beszkárt-alkalmazottak. A kocsik oldalán jelszavak: „Pusztuljon a reakció!" Az Aréna-úton a MÁVAG-gyár miniatűr mozdony modellje, a hídműhely monumentális konstrukcója és a gyár óriás teherautója kelt feltűnést és arat megérdemelt tetszést. A teherautón hatalmas üllő előtt három munt Icás. A kalapácsok zengve csapódnak az üllőre. A kalapáló, az alkotást, a munkát jelképező alakok mögött óriási ökölbe szorított kéz emelkedik: „üdvözlet a dolgozónak, halál a munkásosztály ellenségeire!” A teherautó mögött felvonuló tömegek szinte ütemesen lépkednek a kalapács csöngésére. A vörös cséplőgép tetején nemzeti viseletbe öltözött lányok és fiatalemberek integetnek. A felvonulás egyik legimpozánsabb része a csepeli proletárok menete volt. Számtalan zászlójuk, jelvényük és jelképük közül kitűnt a „kis tömeg” szellemes konstrukciója és a csőgyári munkások csoportja, amely óriási csöveket vitt. A csepeli dolgozók tízezrei szinte katonás fegyelemben meneteltek. Büszke, öntudatos arcukon nyoma sem volt a hosszú út fáradtságának ... Csepel, Kispest, Újpest dolgozói valóban impozáns módon mutatták meg erejüket A dolgozók tízezres menetelő oszlopai feledt újra, meg újra olvashattuk: „Tisztítsuk meg a közéletet!“ „Akár éhen halhatnánk, ha nem volna Vass Zoltán.“ „Dolgozóknak kenyeret, fasisztáknak kötelet.“ „Éljen Rákosi Mátyás!“ „Éljen a nemzeti hadsereg.” De ezt is: „Szabad Nép a mi újságunk.” ,miatezer új előfizetőt a Szabad Népnek . ..“ Az Andrássy-úton egyre gyakrabban bukkannak fel a szabad szakszervezetek jelszavai. A vámmentes kikötő munkásainak csoportjában hajómodellt visznek a dolgozók. A hajó valóban hullámzik a tengernyi tömeg felett. Mögötte Sztálin elvtárs aranyozott szobra. Az Andrássy-úton vonuló menet legvégén vidám kacagással iskolás fiúk, lányok. A gyermekek ezernyi tarka, tömegéből zengő hangok kórusa csilingel:Inljen Sztálin,Éljen Sztálin! Éljen Rákosi!“ — Az ifjúság ez, amelyet már nem, ront meg a fasizmus mérge, amely már boldog és szabad. Az Andrássy-út, egyetlen tűzfolyó . .. ,kis láng folyó, szent láng folyó maiden utca, ha myi döntjük“ — bukkan fel a, szemlélő agyában a költők verse, amikor látja a fellobogózott házakat, az utcamenti fákon virító vörös szalagerdőt, a magyar dolgozók vezérének, Rákosi Mátyásnak az arcát. Rákosi Mátyás beszél (Foto Mafirt)