Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-03 / 32. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Csütörtök, 1945 május 3 Ára ! pengő SZABAD NÉP Rákosi: A magyarságot nem Horthy reakciós rendszere alapján kell meg­ítélni, a magyarságban ott élnek százezrek és milliók nemzetépítő, egészséges demokratikus erői. Tmmmm MSMNM A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA évfolyam, 32. szám Berlin elesett, rohamosan bomlik a német haderő Félmilliós tömeg Mutéten a demokrácia ás munkásegység mellett a szabad május elsején Végeláthatatlan sorokban vonult fel Nagy-Budapest népe a munkásság ünnepére Negyedszázad óta nem látott Budapest olyan páratlan arányú tömegmegmozdu­lást, mint 1945 május elsején. 1919 óta így még nem ünnepelt a főváros. A reak­ció huszonöt esztendő alatt soha, a leg­vadabb propaganda és legszervezettebb kényszer segítségével sem tudott felmu­tatni semmi ehhez foghatót. A vörös és nemzetiszínű drapériákba öltözött utcá­kon száz- és százezrek meneteltek s mikor a nagygyűlés tribünjéről végigtekintett a szem, a táblák, transzparensek, képek, szobrok és kibontott lobogók rengetegébe, hiába kereste a sorok végét: elveszett valahol a távolban, a szem horizontján túl... Seregszemle volt május elseje: a ma­gyar munkásosztály és a fiatal magyar demokrácia diadalmas seregszemléje. Megmozdultak és fölvonultak a nemzet­közi proletariátus e nagy ünnepén Nagy- Budapest gyárainak, üzemeinek, műhe­lyeinek dolgozói, a májusi verseny és a felépítés hősei. A Szabad Szakszerveze­tek, a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt szervezeteinek ke­retében fölvonult a főváros egész ipari munkássága. E fegyelmezett, zárt ren­dekben menetelt százezrek igazat adtak Rákosi Mátyás szavainak, hogy, igenis, új erő működik Magyarországon: a mun­kásság eddig gúzsba kötött ereje“. Ez az új, a magyar történelem formá­lásában jogos szerepet követelő erő je­lentkezett páratlan arányú demonstráció­val május elsején. Az a munkásosztály, amelynek ereje egységében rejlik s amely­­nek egysége a nemzet szabadságának, a magyar demokrácia megszilárdulásának legbiztosabb záloga. Ezerkilencszáznegy­­venöt május elseje mindenkit meggyőz­hetett arról, hogy „a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői­nek kézfogása nemcsak szimbólum volt, hanem azt is jelenti, hogy a két­ munkás­párt elszánta magát arra,, hogy a nemzet m­inden döntő kérdésében vállvetve harcol és nem engedi meg, hogy bárki is éket verjen összefogásuk közé.“ A testvérharc ideje a munkásság elnyomásának ideje volt. Az egységben megújhodott munkás­­osztály megérett arra, hogy a politikai életben megkapja az őt megillető helyet és a közélet minden fórumán megfelelő súlyú képviseletet. Ezt az egységében óriási erőt képviselő munkásságot kö­vette Budapest egész lakossága, amikor a munkásság mellett fölvonult május el­sején. Követte, mert az egységében erős és céltudatos munkásságban látja a ma­gyar demokrácia őrét és támaszát, az or­szág ezerkarú építőjét, a nemzeti függet­lenség oltalmát. Ehhez az önmagával megbékélt és önmagához visszatalált mun­kássághoz szállt május elsején a földhöz jutott parasztság hálája; hozzá és felé száll a nyomorgó ország minden reménye, hogy a demokratikus átalakulást az első nagy lépések után erejével és súlyával tovább fogja segíteni. A munkásság nagy ünnepén fölvonult százezrek fogadalmat tettek, hogy „az eddiginél is keményebb fegyelemmel, har­cosabb elszántsággal fognak dolgozni az ország újjáépítésén“. De ugyanakkor fo­gadalmat tettek arra is, hogy az újjáépí­tés útját álló reakció ellen kíméletlen har­cot indítanak. Mozgósítanak minden erőt, de ugyanakkor az ország demokratikus népe nevében elvárják a kormánytól, hogy „vasököllel sújtson le mindenkire, aki gá­tolja az újjáépítést“. A demokrácia szerte a világon minde­nütt döntő győzelmeket arat. A­­ Harma­­d „ Birodalom“ vé­vont állását már csak percekkel lehet megnyújtani. Lombardiá­ban Mussolini hullájába lövöldöz a nép s a tavaszi szél egész Itáliában a szab­ad május lobogóit lengeti Európa, amelyet a sír szélére juttatott a hitleri pestia, föl­egyenesedik és felszabadulását ünnepli. Körülöttünk szabadok a szomszédos ál­lamok. Hazánkról lepattant a­­ fasiszta gyűrű, ma minden oldalról demokratikus országok vesznek körül bennünket. Május elseje megmutatta a világnak, hogy a magyarság nem idegen test a sza­badságát ünneplő Európában. A buda­pesti május elseje egyik eseménye a de­mokratikus világfront győzelmi soroz­­á­nak. Bizonyság arra, hogy a magyar nép­ben van erő a demokrácia megsziárdítá­­sára és Magyarország felzárkózi­k Európa demokratikus nemzetei mellé. Nem le­szünk szégyenfol­ a kontinens arcán, ha­nem majdan egyenjogú tagjai a szabad nemzetek nagy családjának. A Vörös Hadsereg által felszabadított Magyarország 1945 május elsején a saját lábán tett nagy lépést a szabadság felé! Losonczy Géza „Halál a­ fasisztákra!“ „Örök dicsőség a Vörös Hadseregnek és a nagy Sztálinnak.“ A fiatalság arcán öröm. Hatalmas oszlopon sarló-kalapácsot vivő csille k­övetkezik. Kö­rülötte, mögötte ezernyi dolgozó. A magyar Fogaskerékgyár csoportjában fehéringes ifjak viszik a zászlókat. A menet után egy autó­busz halad. Rajta nagy tábla: Vörös Had­sereg ajándéka.“ A kisiparosok menetében: „Vasszorgalom­mal, vaskézzel, vasakarattal“. A Magyar Kommunista Párt harmadik kerületi szerve­zete, amely 22.000 embert mozgósított az ut­cára, többek között ezzel a jelszóval is indult: „Hévvel a Szabadság felé!“ Római-fürdőről és Pilisszentivánról száz kocsival jöttek be a tüntetők. A lobogó vörös zászlók erdejében Sztálin elvtárs képe, Marx, Engels, Lenin, Petőfi, Táncsics és Dózsa képei lobognak. „Pusztul­­jon a reakció!“ Ismétlődik újra és újra szám­talan táblán. „Felépítjük Budapestet...” ol­vashatjuk a hatalmas építőipari szakszervezet proletárjai által vitt táblán.. A két munkás­párt oszlopai között újra meg újra felbukkan a, munkásmozgalom, harcának megszentelt jel­szava: „Világ proletárjai egyesüljetek . .." A tömegek lassan áradnak a Hősök Tere felé, és amik­or az utcát elárasztó emberfolyó kiér a tér szélére, ezrek szemében öröm csil­lant, amint megpillantották a tér túlsó végén­, hogy mint zászlókkal lobogó roppant máglya emelkedik a szószék vörös piramisa . ■ . Ameddig a szem ellát, embertenger öntötte el az óriás teret. Rommá lött, de máris új életre támadt lekvárosokból, végig a széles utcákon hömpölyögtek ide a piros szószék al­jába az em­berfolyók. Százezrek szívében gyűl a szabadság vágya és ez a vágy sodorta ide a százezernyi dolgozott. Hősök és vértanuk vezették ezeket a töme­geket a, negyedszázados harcban. Sok vér hullott, sok vértanú halt meg a börtönökben, sokan léptek a bitófa alá... de nézzétek csak elvtársak, nézzétek ott lángol a nevük a vörös­­zászlón, ott lebeg a nevük az emberhullámok felett. —­ Sok, sok arc mosolyog egymásra, sok, sok alakon egyetlen szó: „Hát mégis meg­értük! ...“ Sok, sok szemben örömkönny csillan csillogtató május elsején. Nézzétek tömött sorainkat, elvtársak! Itt vannak közöttünk a budapesti csata hősei, a Vörös Hadsereg katonái, akik vérükkel sza­badították meg a magyar földet a fasizmus­tól. Ott vannak az olasz és francia, hadifog­lyok, akiket a nagy vágóhídra hurcolt az in­­­perialista önkény. Lenin és Sztálin képe néz le ránk a piramis oldaláról és mindnyájunk üdvözlete száll a hősök felé, akik Berlin ut­cáin mérnek utolsó csapást a fasiszta fene­­vadra.* Az egész Budapest eljött a Hősök terére, hogy ünnepelje a szabad májust. A milleniumi emlékművet piramis­ alakú emelvény, borí­totta. A szónoki emelvény fölött Lenin és Sztálin hatalmas arcképe között ott volt a május elsejei ünnep legfőbb belpolitikai jel­szava: „Éljen a munkásosztály harci egysége!” A téren köröskörül, óriás vörös vásznakon a demokratikus Magyarország jelszavait hirdető feliratok láthatók: „Éljenek az egységes, sza­bad szakszervezetek!”, „Haladjuk túl június­ban a májusi termelést!”, „Éljen a demokra­tikus földreform!”, „Több termelés — több kenyér!”, „Éljen a magyar nemzeti függet­lenségi front!”, „Éljen a nagy és hatalmas Szovjetunió!”, pusztuljanak a belső bitan­gok!”, „Halál a nyilasokra!”, ,Iilyen a függet­len, demokratikus Magyarország!”. — A mun­kásság májusi ünnepén megjelent Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök, ott voltak az ideiglenes kormány miniszterei, államtitkárai, a demokratikus honvédség tisztjei, közkatonái; igen nagy számban jelentek meg a diadalmas Vörös Hadsereg harcosai is. A gyűlés szónokai a­ Magyar Kommunista Párt részéről Rákosi Mátyás, a Szociáldemo­krata Párt részéről Szakacsits Árpád, a szabad szakszervezetek részéről Kossa István voltak. A nagygyűlést „Zúgjon dalunk, mint a fergeteg . . című dal vezette be. Földes Ká­roly munkás-színjátszó ,,Márciusi nap” című költeményét adta elő, majd Rajcsányi Károly ,,Szabad Május” című költeményét szavalta el. A munkásdalár­a a Partizán-indulót énekelt Bartók- és Kodály-dalok következtek ezután. ünnep a Há­ borús tavaszi reggel. A belvárosi utcákon hosszú menet kanyarog. Fiatalok, öregek, férfiak és nők. A megtiport Budapest félmil­liónyi dolgozója mozdult meg ezen a napon. Vidám tömegek vonulnak itt is, ott is a vá­rosban. Mindenütt vörös zászlók erdeje, min­denütt a két munkáspárt jelszavai. Mindenütt zeng az Internacionale és # Marseillaise .. . Kispestről, Újpestről, Csepelről árad a dol­gozók tömege. A számtalan tábla között, me­lyet a tüntetők vittek a Hősök terére, végig a pesti utcákon, újra, meg újra felbukkan a munkásosztály harci egységének történelmi jelszava. Ezt az egységet egészítette ki az ifjúság összefogására irányuló törekvés, amely az ifjúsági egységet!”, sirjak együtt a jö­vőért!” feliratokból kiáltott felénk. A dolgozók a­z első szabad május alkalmá­val utcára vitték munkájuk jelképeit. Fel­virágozott mozdonyok, vörös traktorok, fel­díszített teherautók vonultak lassan, méltóság­teljesen az Aréna-úton­, Rákóczi-úton, An­­drássy-úton és másutt felvonuló tömegek kö­zött. A Rákóczi-úton felvirágozott, feldíszített mozdony. A mozdonyon ötágú csillag. Bent, a kocsiban férfiak, asszonyok, Beszkárt-alkalma­zottak. A kocsik oldalán jelszavak: „Pusztul­jon a reakció!" Az Aréna-úton a MÁVAG-gyár miniatűr mozdony­ modellje, a­ hídműhely monumentális konstrukcója és a gyár óriás teherautója kelt feltűnést és arat megérdemelt tetszést. A teherautón hatalmas üllő előtt három munt Icás. A kalapácsok zengve csapódnak az ül­lőre. A kalapáló, az alkotást, a munkát jel­képező alakok mögött óriási ökölbe szorított kéz emelkedik: „üdvözlet a dolgozónak, halál a munkásosztály ellenségeire!” A teherautó mögött felvonuló tömegek szinte ütemesen lépkednek a kalapács csöngésére. A vörös cséplőgép tetején nemzeti viseletbe öltözött lányok és fiatalemberek integetnek. A felvonulás egyik legimpozánsabb része a csepeli proletárok menete volt. Számtalan zász­lójuk, jelvényük és jelképük közül kitűnt a „kis tömeg” szellemes konstrukciója és a cső­­gyári munkások csoportja, amely óriási csö­veket vitt. A csepeli dolgozók tízezrei szinte katonás fegyelemben meneteltek. Büszke, ön­tudatos arcukon nyoma sem volt a hosszú út fáradtságának ... Csepel, Kispest, Újpest dolgozói valóban impozáns módon mutatták meg erejüket­ A­ dolgozók tízezres menetelő oszlopai feledt újra, meg újra olvashattuk: „Tisztítsuk meg a közéletet!“ „Akár éhen halhatnánk, ha nem volna Va­ss Zoltán.“ „Dolgozóknak kenyeret, fasisztáknak kötelet.“ „Éljen Rákosi Mátyás!“ „Éljen a nemzeti hadsereg.” De ezt is: „Sza­bad Nép a mi újságunk.” ,miatezer új előfize­tőt a Szabad Nép­nek . ..“ Az Andrássy-úton egyre gyakrabban buk­kannak fel a szabad szakszervezetek jelsza­­vai. A vámmentes kikötő munkásainak cso­­por­tjában hajómodellt visznek a dolgozók. A hajó valóban hullámzik a tengernyi tömeg felett. Mögötte Sztálin elvtárs aranyozott szobra. Az Andrássy-úton vonuló menet leg­végén vidám k­acagással iskolás fiúk, lányok. A gyermek­ek ezernyi tarka, tömegéből zengő hangok kórusa csilingel:­­Inljen Sztálin,­Éljen Sztálin! Éljen Rákosi!“ — Az ifjúság ez, amelyet már nem, ront meg a fasizmus mérge, amely már boldog és szabad. Az Andrássy-út, egyetlen tűzfolyó . .. ,kis láng folyó, szent láng folyó maiden utca, ha myi döntjük“ — bukkan fel a, szemlélő agyában a költők verse, amikor látja a fellobogózott házakat, az utcamenti fákon virító vörös sza­­lagerdőt, a magyar dolgozók vezérének, Rákosi Mátyásnak az arcát. Rákosi Mátyás beszél (Foto Mafirt)

Next