Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-12 / 39. szám

SZOMBAT, 1945 MÁJU­S 12 SZABAD KÉP A Nemzeti Főtanács Gém Ernő elvtársat kereskedelem-és közlekedésügyi miniszterré nevezte Újjáépítési minisztériumot állítottak fel, amelynek élére Nagy Ferenc került Pér­ feje délután 6 órakor az újjászü­lető Magyarország politikai élete érde­kes fejezethez érkezett: Budapesten első­ízben összeült az ideiglenes nemzetgyű­lés politikai bizottsága, hogy előterjesz­tést tegyen Gábor József elvtárs lemon­dása következtében megürült kereske­delmi tárca betöltésére és kibővítse az ideiglenes nemzeti kormányt az újjá­építés miniszterével. A nemzetgyűlés egyetlen bizottságá­nak, a múlt év december 21-én Debre­cenből felállított politikai bizottságnak első ülése a parlament épületében zaj­lott le. Délután 11 óra után megélénkült a parlament környéke, egymás után ér­keznek az ideiglenes nemzetgyűlés poli­tikai bizottságának tagjai a fontos ülésre, hogy először lépjenek be a par­lament épületébe, amely immár meg­szűnt a feudális Magyarország politikai bástyája lenni. A második emeleti nagy olvasóter­met alakították át a politikai bizottság tanácskozásai színhelyéül. Itt gyülekez­nek a kormánynak azok a tagjai, akik egyúttal tagjai a politikai bizottságnak is. Négy óra után néhány perccel érke­zett meg az ülésre Rákosi Mátyás elv­társ, a Magyar Kommunista Párt vezére, Révai József és Gerő Ernő elvtársak kíséretében. Meghívást k­apott az ülésre a függetlenségi front valamennyi párt­jának vezetője Szakosíts Árpád elvtárs, Tildy Zoltán, Kovács Imre és Teleki Géza kultuszminiszter. Már 6 óra is el­múlt, amikor végetért a politikai bizott­ság ülése és összeült a parlament épü­letében a Nemzeti Főtanács, hogy ha­tározzon a politika bizottság javaslatai felett­ tett újjáépítési minisztérium szervezésére és a tárca betöltésére Nagy Ferenc nem­zetgyűlési képviselőt javasolta. A politi­kai bizottság a miniszterelnök indítványát egyhangúlag elfogadta. Zsedényi Béla elnök javaslatot tett a nemzetgyűlés ideiglenes gazdasági bi­zottságának megalakítására. A politikai bizottság úgy határozott, hogy a gazda­sági bizottságot megalakítja, abban a pár­tok egy-egy taggal képviseltetik magukat. A Keresztény Demokrata Néppárt kérelmet intézett a politikai bizottsághoz. Miután a kérelmet a politikai bizottság már Debrecenben március 12-én tartott ülésén elbírálta, a most újonnan benyúj­tott kérelem pedig új körülményt nem vet fel, a politikai bizottság a kérelem felett napirendre tért. A Nemzeti Főtanács rő nevez­i a hét új minisztert A Nemzeti Főtanács május hó 11-én, pénteken délután fél 7 órakor ülést tartott, amelyen a politikai bizottság javaslatához képest Gerő Ernő elvtár­sat kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterré, Nagy Ferencet újjáépítési miniszterré kinevezte. Hivatalos jelentés a poltikai bizottság első budapesti üléséről Az esti órákban a politikai bizottság első budapesti üléséről a következő hiva­talos jelentést adták ki: A politikai bizottság május hó 11-én, péntek délután 4 órakor a képviselőház bizottsági termében Zsedényi Béla elnök­lésével ülést tartott. Zsedényi Béla a po­litikai bizottságnak március hó 12-én tar­tott ülésének határozatával kapcsolatban tett intézkedésekről számolt be, majd be­jelentette, hogy az államfői jogkör szabá­lyozására bizottságot hív össze, amely­nek tagjai az ideiglenes nemzetgyűlés el­nöksége, a miniszterelnök, az igazságügy­­miniszter és belügyminiszter, valamint a pártok képviselői. A bizottság szakértők meghallgatásával folytatja tárgyalásait. A politikai bizottság a lemondás következtében megürült kereskedelem- és közlekedésügyi tárca betöltésére Miklós Béla miniszterelnök javasla­tára egyhangú határozattal Gerő Ernő nemzetgyűlési képviselőt hozza javas­latba. A politikai bizottság Gerő Ernő elvtársnak, a Nemzeti Főtanács har­madik tagjának lemondásával meg­üresedett helyét Révai József elvtárs­­sal töltötte be, póttaggá Kádár János elvtárs nemzetgyűlési képviselőt vá­lasztotta. Miklós Gyula miniszterelnök javaslatot Hosgár­ a Vegyi és Kocsinövek Rt. felhívja mindazokat, akik Illatos­ úti, vagy Csont­­utcai gyártelepünkről árut, s­aerszzámok­at, felszere­lési tárgyakat, vagy bármely más ingóságot el­vittek, vagy pedig megőrzés céljából biztonságba helyezitek, hogy az elvitt tárgyakat folyó hő 16- g Illatos úti telepünkre annál is inkább szállítsák vissza, mert ellenkező esetben kénytelenek lennénk a hatóságnál a kellő lépéseket folyamatba tenni. A Fővárosi Közmunkák Tanácsánál má­jus 14-én, hétfőn megkezdődik az alkalmazottak igazolása. Az igazolás alá kerülő tisztviselők és al­kalmazottak névjegyzéke a tanácsi szék­ház (VII. Madách Imre­ tér 4) kapubejára­­tánál megtekinthető. Az Igazoló Bizottság felkéri mindazokat, akik a Közmunka­tanács tisztviselőinek és egyéb alkalma­zottainak a magyar nép érdekeit sértő cselekményéről vagy magatartásáról tud­nak, ezt írásban vagy szóval — az esetle­ges tanúk vagy bizonyítékok megjelölé­sével­­ jelentssék be a bizottság elnöké­nek (Er­t­wler József, VIII, Népszímház­­u­ca 21) bejelentéseket a bizott­ság nem fo­ndhat el. Gyakorlott ha­nyszerelőt VETŐ, Király­ utca 112 szám, felvesz . ———mmm m árak is üfü az országos iailisuifaiusii Nem gyártunk luxuscikkeket Péntek délelőtt a miniszterelnökségen mi­­niszterk­özi értekezlet volt, melyen a gazda­sági miniszter, a pártok képviselői és a szak­­szervezeti vezetők vettek részt. Az értekezlet céljául tűzte ki, hogy az érdekeltek az árak és bérek kérdésében állást foglaljanak. A közellátási miniszter bejelentette, hogy pén­tek délután ugyanerről a tárgyról értekezle­tet tart az Országos Gazdasági Tanács is és ennek javaslatai bevárása után fog foglal­kozni a minisztérium újból az áraik és bérek kérdésével és teszi meg előterjesztését a mi­nisztertanácsiban. Az Országos Gazdasági Tanács ülésén a Kommunista Párt részéről Fark­as Mihály és Gergő Zoltán elvtársak, a szakszervezetek ré­széről pedig Kossa István és Somogyi Mik­lós elvtársak vettek részt. Az ülésen minde­nekelőtt az ipari árszínvonal kialakításával, az ipari alapanyagok árának megállapításá­val foglalkoztak. A legfontosabb ipari alap­anyagok, mint a szén, elektromos áram, rúd- és gömbvas, textil anyagok, bőrfélék, tégla, cserép, ásványolajok, savak, stb. A Tanács az ülésen kialakult vélemény alapján azt a ja­vaslatot intézte a közellátási­gyi miniszterhez, hogy az említett ipari alapanyagok árát kal­kulációs alapon határozzák meg, amelyben a költségelemek a következők: 1. Anyag­költség : a mindenkori beszerzési áron, de ha az utánpótlási ár magasabb, úgy ez az ár érvényesíthető. 2. A mindenkor valóban fizetett munkabérek. Az érvényben lévő kollektív szerződésben megállapított bérek, így teljes egészükben érvényesülnek majd a gyáripari önkölt­­ségszám­í­tásban. 3. Az üzemi rezsi, melybe­n, háborús károk helyreállítási költségei is beállíthatók lesz­nek. Az Országos Gazdasági Tanács magáévá tette a két nagy munkáspárt azon javaslatát, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagokból elsősorban olyan közszükségleti cikkeket kell gyártani, amelyek az ipari és mezőgazdasági munkások, valamint a dolgozó értelmiség számára nélkülözhetetlenek. Luxuscikkek gyártását a rendelkezésre álló anyagkészletek elégtelensége foly­tán ezért a jövőben nem fogják meg­engedni. Az Országos Gazdasági Tanács előterjesztése alapján a közellátásügyi miniszter most el­készíti az ipari kalkulációs irányelveket és sémákat, amelyeknek segítségével a gyár­ipar ön­maga fogja a szóban lévő iparcikkek előállítási árát megállapítani. A fogyasztók széles rétegeit érintő mező­gazdasági árak meg­állapítására az árhatóság az előmunká­latokat megkezdte. A kémiamunkásság első szabad kongresszusa Május 12-én és 13-án tartják Budapes­ten a felszabadulás után a bányászok első országos kongresszusukat. Először jönnek össze szabadon, nem lesz jelen rendőr­­kapitány, csendőr vagy szolgabíró. Először mondhatják el szabadon sérelmeiket, cél­kitűzéseiket, azt, hogy mit akar a bá­nyászmunkásság, hogyan kíván bekapcso­lódni az újjáépítés nagy munkájába. A bányamunkások szervezetei eddig nem fejlődhettek ki, súlyuknak megfelelő ará­nyokban. A csendőri és a szolgabírói ön­kény megakadályozta fejlődésüket, akár a földmunkás szervezeteknél. Ennek elle­nére az eddig kis szervezetek is öntuda­tos vezetőivé váltak a bányamunkásság­nak. Régi és kemény harcokban eltelt nagy múlt áll mögöttük. Az utolsó időben pedig minden terror és minden nyilasámítás ellenére a bányamunkások is levették részüket a németek elleni küzdelemből. A bá­nyák nagyobb részében általános volt a passzív ellenállás, a termelés csök­kentésével igyekeztek a munkások támogatni a Vörös Hadsereget. Az északi területen viszont aktív harcot is folytatott a munkásság. Az összeülő első bányászkon­gr­ess­zus új fejezetet nyit a bányamunkásság szervez­kedésének történetében. Most van először lehetőség arra, hogy a magyar bányamun­kások súlyuknak és a termelésben elfog­lalt fontos szerepüknek megfelelő szerve­zetet építsenek ki maguknak. Rendkívüli feladat vár erre a szervezetre. Az ország élete és munkája szempont­jából a kenyér után a szén az első. Az újjáépítés döntő részben attól függ, lesz-e elég szenünk. A bányamunkások új szabadszervezeté­nek mozgósítania kell a bányamunkássá­got az újjáépítés harcában. Új alapra kell helyeznie az eddig védtelen, s ma sú­yos ellátási nehézségekkel küzdő munkásság bér- és életviszonyait. Mindehhez erős és harcos szervezet kell, az egész bányamun­kásság szervezett erejére van szükség. Az újjáépítéshez tégla, a földhözjuttatottnak ásó, kasza, a szántáshoz traktor, az üze­meknek, a vasútnak, az újjászülető or­szágnak szén, szén és ismét szén kell! Fel a munkára! Jó szerencsét! Zgyerka János, bányamunkás A parasztság anyagi gyarapodását tette lehetővé a földreform Erdei Ferenc belügyminiszter előadása A Társadalomtudományi Társaság, amely­nek működését 1919-ben az ellenforradalmi rendszer betiltotta, újból megkezdte működé­sét. Az első előadást Erdei Ferenc belü­gy­­miniszter tartotta „A magyar agrár­demokrá­cia, fejlődési lehetőségei” címmel. Történelmi visszapillantást vetett a magyar parasztság társadalmi fejlődésére és az agrárdemokrácia gyökereire és ismertette a­z agrárszocialisz­­tikus törekvéseket. A továbbiakban rámuta­tott arra, hogy a földreform végrehajtásával új korszak kezdődik a magyar parasztság történeté­ben, mert az felszámolta a nagybirtokot és a földet a dolgozó parasztság kezére juttatta. — Mostantól kezdve kétféle parasztsággal kell számolni,­­— hangsúlyozt­a a m­iniszter. — Az egyikhez tartoznak azok, akik már eddig is önálló birtokosok voltak, a másikhoz az újonnan földihöz juttatottak. Valószínű, hogy az előbbi, konzerváltabb része a parasztság­nak hozzá fog idomulni a most felszabadult és fejlődésbe lendült birtokos parasztsághoz A termelés tekintetében a földhözjuttatottak­nak nehéz lesz az élete, de ez ráébreszti majd őket a társulás szükségességére. Ez a körül­mény kiváló szövetkezeti szervezkedés alapjá teremtheti meg. Kulturális téren is rendkívül kezdetleges a földhözjuttatottak tájékozott­sága, de a földreform ezen az oldalon­­is olyan ösztönzést jelent, amelynek eredményekép sokkal tanulékonyabb és sokkal tanulni­­vágyóbb lesz a most birtokhoz juttatott parasztság, mint a régi volt. Olyan kezdeményezés történt és olyan felsza­badulás, amely vagy poltikai és társad­almi erőket szabadít­aia és megnyitja az utat nagy anyagi gyarapodás lehetőségei előtt. ­ Ne a magyar baka szobrát! Május elsején a Harminckettesek­ te­­rén led­öntötték­ a 32-es honvédek bronz­szobrát. A szobordöntők cs­ak egy kis táblát hagytak a szobron: „Jó lesz nyersanyagnak“. Való igaz, hogy az újjáépítés munkájához sok nyersanyagra van szükség, sőt nem egy szobor 1xír még ledöntésre. De talán ne éppen a magyar baka szobrából öntsünk gép­­alkatrészeket! A hadseregben a honvéd volt az, aki a legkevésbé felelős az or­szág pusztulásáért. Most új nemzeti, de­mokratikus hadseregre van szükség, olyan­ hadseregre, amelynek gerincét a nép adja, a honvéd. Ne döntsük le a magyar katonát talapzatáról: emeljük fel inkább és tisztítsuk meg a ráragad­t szennytől a régi fasiszta hadsereg szel­lemétől! Harcoljon ki a magyar hon­véd végre méltó helyet a világ népei között! Dunaparti palotasor? Itt az alkalom, hogy Budapest Európa legszebb metropolisává legyen! — A Mai Nap ezzel a címmel számol be Székely Bélának a Mérnökszakszervezet ankétján tartott előadásáról. Erről az előadásról, melynek az ország újjáépítésének problé­májáról kellett volna szólnia, mi nem oszt­juk laptársunk lelkendező véleményét. Mi azt vártuk, arról lesz szó, hogyan lehet az építkezés f­elf­o­lc­o­zás­áv­a­l megszüntetni a lakásínséget és milyen munkálatokkal gyorsíthatjuk meg a közművek helyreállí­tását. A víz a beázott mennyietekről a lakók fejére csöpög, lehulló omladékok ve­szélyeztetik a közbiztonságot; az elsötétí­­tési rendeletet hiába szüntették meg, nem lesz világosság, mert nincsen villany és mert az üveg hiányában ablakként hasz­nált fatáblák nem átlátszóak. Azt vártuk feszült figyelemmel, mit mond az előadó úr a tatarozásról, lakásépítésről, közművek­ről. Hát nem sokat mondott. Kezdte, ami a Mai Nap cikkeimé, hogy tudniilik most azután „itt az alkalom, stb/* Bizony, itt az alkalom. A város egy részét úgy „kinyír­ták“ a „hősies ellenállással“, hogy kő kö­vön alig maradt, most azután lehet ter­vezni helyükbe városrendezést, keleteuró­pai zárlat és új dunaparti palotasort. Lég­várakat a legkönnyebb építeni, csak éppen az marad kérdés, mi lesz közben a pesti, budai lakosokkal, akiknek nincs lakásuk, ha van, beázik, nincs fájuk tüzeléshez, nin­csen gáz a főzéshez és gyakran oly zsúfol­tan laknak, hogy a háború előtti népszüjtó vágyálom ahhoz képest. A mérnököktől nem délibábokat és az öz­ várát várjuk, hanem szakszerű ötletek­kel teli kifejtését annak, mint lehetne segí­teni a jelen nyomasztó gondjain. Terveket, munkát, iránymutatást, mit kell tenni ma, honnan kaparjuk elő a nyersanyagot, ho­gyan biztosítsuk a munkaerőt, hány tetőt lehet elkészíteni, hogy ne menjen tökre az is, ami megmaradt. Minket nem érdekel ma „Bécs, Prága, Budapest, Belgrád és Bukarest versenye az idegenforgalomért“. Minket iz nyugtalanít, hogy még mindig valóságos hadimúzeum a város, itt is, ott is ma ingathatjuk a belövések, bombázások, robbantások okozta sebeket. És nem történt semmi, vagy alig valami, hogy végre teljes erővel induljon az újjáépítés. Mi a szak­emberektől légvárépítés helyett a bajok és hibák következetes feltárását és a segítés módjainak megjelölését várjuk. Épp oly károsnak tartjuk utópiák megcsillogtatá­­sát, mint a tétlenséget. Az ország mai ál­lapotában nem szabad ábrándozni, hanem haladék nélkül erős kézzel meg kell ragadni a dolog nehezebbik végét. Egyetemi igazoltatást! Az egyetemeken a professzorok igazolta­­tása mellett az egyetemi hallgatóság iga­zoltatására is sürgős szükség lenne. A ma­gyar egyetemi hallgatók között mindig igen sok v­olt a reakciós elem és a hallgató­ság összetétele még nem változott. A mun­kásosztály és parasztosztály fiai az egye­­temeken jóformán nincsenek képviselve. Az egyetemi hallgatóknak számot kell adniok, mit tettek eddig a demokratikus Magyarország újjáépítéséért. Míg a mun­kás- és parasztifjúság nagy része az ország felépítésén dolgozik, sok egyetemista húzó­dozik ettől a munkától. Az egyetemekről sürgősen el kell távo­lítani a Turul és a hasonló bajtársi szövet­ségek hű tagjait. Helyüket elfoglalhatják majd a munkás- és paraszt fiatalság tehet­séges elemei, akik eddig nem tudtak az egyetemre jutni, feltéve persze, hogy ezt új tandíjrendszerrel és kellő egyetemi re­formmal lehetővé teszik számukra. De ehhez az egész magyar ifjúság ragaszkodni fog és a demokratikus ifjúsági reformot ki fogja vívni magának. Csak úgy tudjuk biztosítani a magyar élet megtisztítását a fasiszta és reakciós elemektől, ha már a­ reakció csíráit, a jö­­vendő reakciósait is félretesszük az alakuló magyar demokrácia útjából. László bútor jó, olcsó és megbízható. Vétet, dlad­ár VI, Jókai­ utca 11 szám.

Next