Szabad Nép, 1945. június (3. évfolyam, 55-78. szám)

1945-06-02 / 55. szám

SZOMBAT, 1915 JUNTOS­I SZAB­AD) NÉP Vorosilov tábornagy Budapestre érkezett Fogadóest a Britannia szállóban Moszkva, május 31. A VASS-i­ona buda­pesti jelentés alapján közli, hogy Vorosi­lov, a Szovjetunió tábornagya, a magyar­országi szövetséges ellenőrző bizottság elnöke, Budapestre érkezett. (MTI) ★ Vorosilov tábornagy, a Budapesten működő szövetséges ellenőrző bizottság elnöke, csütörtökön este a Britannia­­szálló termeiben fogadóestet rendezett a budapesti magyar és külföldi személyisé­gek tiszteletére, a szövetségeseknek a Hitler-Németországon aratott nagy győze­lem megünneplésére. Az érkező vendége­ket Vorosilov tábornagy és vezérkarának tisztjei, Puskin követ és a Vörös Had­sereg sok magasrangú tisztje fogadta. An­gol részről Eedward követségi tanácsos, amerikai részről Schönfeld követ és számos katonai előkelőség jelent meg. Jugoszláviát O­r­o­m­a 11 ezredes egész törzsével, Csehszlovákiát Kuno D­a­­­i­b­o­r követ, a csehszlovák misszió tagjaival képviselte. Magyar részről Zsedényi Béla, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke, a miniszterelnök és a kormány valameny­­nyi tagja, a minisztériumok államtitkárai, a magyar honvédség több magasrangú tisztje, Rákosi elvtárs, Szakasits Árpád, T­i­l­d­y Zoltán, Kovács Imre és a magyar demokratikus pártok több más vezetője, Vas Zoltán polgármester, Oltványi Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kodály Zoltán, S­z­e­k­f­ű Gyula és a magyar politikai, gazdasági, zenei, írói és művészi élet sok más ki­emelkedő személyisége. A vendégek a szálló előcsarnokában gyülekeztek. A bejárattal szemben S­z t­á- 1 i n marsallnak, a dicsőséges Vörös Had­sereg nagy vezérének lombkoszorús arc­képe függött. Innen a meghívottak át­vonultak a fogadóterembe, melyet a Szovjetunió és a szövetséges hatalmak színeivel díszítettek fel. A vendégek ki­tűnő hangulatban a késő esti órákig ma­radtak együtt. Hamstmimm tizenhét mozdonyt üzembe a kelenföldi vasutasok... Tehervo­nat. Néhány személykocsi van hozzá­­tűzdelve. Zsúfolásig megtelt. Katonák, civilek a feljárón, a tetőn, mindenütt. Szétlőtt, meg­rongált kocsimaradványok hevernek szerte­szét. Vasutasok, civamunkásaik dolgoznak a romok között. Mozdony érkezik, kocsisort tolat, füttyszó, utasok, vasutasok kiabálása hallatszik mindenfelől. A várótermekben a földön, a padokon emberek ülnek, fekszenek, várakoznak. Az állomásparancsnok szobájá­ban szünet nélkül cseng a telefon, váltókat igazítanak, utasítások röpködnek. Kelenföld, 1945 június. — Mindenki utazni szeretne, — mondja az egyik tisztviselő. — A kenyérgond hajtja őket a vidékre. Az utasok száma megtöbbszöröző­dött, de a vonatok, sajnos, ritkábban járnak, mint valaha. Kétszáznegyven vonat közleke­dett naponta ezen a vonalon a múltban. Ma jó, ha harminc szerelvény előfordul 24 óra alatt. Ami a bombatámadások után még megma­radt, azt elvitték a németek. Pedig a vonat nélkül nincs élet. Ha vasút lesz, minden lesz, — szól és munkatársai helyeslőkig bólogat­nak. Huszonöt-harminc éve szolgálják a vasutat ezek az emberek, akik körülvesznek. Van közöttük sűtő, javítómunkás, forgalmi tiszt. Mindegyikből egyformán ömlik a pa­nasz. Sérelmezik, hogy a közönség őket okozza a rossz közlekedés miatt. — Ha valami nem megy, minket szidnak, pedig mi mindent el­követünk, hogy ez a pár vonat közleked­hessen. Néha 20 órát is dolgoznak egyfolytában... Egyre többen állnak körénk, ömlik a sok panasz a vasutasokból, látszik, nemigen adó­dik alkalom, hogy a nyilvánosság elé vigyék bajos dolgaikat. — Huszonöt éve vagyok a vasútnál, 1200 pengő a havi fizetésem, — mondja egy idő­sebb munkás. A másik, fiatalabb ember, öt éve dolgozik, 550 pengő a fizetése. Nehéz, nagyon nehéz a szolgálat. Néha 20 órát is dolgoznak egyfolytában, mert a munka úgy kívánja. Legtöbbje messziről, vidékről, Óbudáról jár ki ide Kelenföldre. De szeretik a munkáju­kat, hozzánőttek a vasúthoz, nem bírnak, nem is akarnak megválni tőle. A kelenföldi pályaudvar legénysége egyébként is bebizo­nyította ragaszkodását. A németiek és a nyi­lasok mindent elkövettek hogy a mozdo­nyokon és kocsikon kívül még az állomás legénységét is elvigyék. Az egyik csak rész­legesen, a másik egyáltalán nem sikerült. __ Háromszázötvenen voltunk és ma is annyian vagyunk — mondja büszkén az ál­lomásfőnök. Egyetlen ember sem hiányzott, mikor a pályaudvar felszabadult. Maga az állomás is csaknem sértetlen ma­r­adt. A német robbantószakaszt heteikkel a menekülésük előtt képezték. De a vasutasok bátorsága, leleményessége keresztülhúzta szá­mításukat. Tizenhét villamosmozdonyt ia megmentettünk — szól közbe egy másik. — Szálasiék rendelete alapján minden villany­­rendszerű mozdonyt Hegyeshalom felé kel­lett volna irányítani. Erre azonnal beteget jelentettek,­­ nem mi, a mozdonyok. Rájuk fogtuk, hogy javításra szorulnak. Javítottuk is őket, egész addig, míg az oroszok fel nem szabadítottak bennünket. Ha a szükséges vil­­lamydrót megérkezik, 17 villányin ózd aranya,­ azonnal megindulhat a közlekedés hegyes­­halom felé. Büszkén mondják ezt, látszik, hogy szívügyük a dolog. — Nem tudunk megélni a fizetésből — ez a visszatérő panasza mindegyiknek. Gere­mi­A józsefvárosi teherpályaudvaron, ha lehet,­­még lelkesebb és még szomorúbb a helyzet. A munkások 2­40 pengős órabér mellett ja­vítják a sínhálózatot. A kollektív szerződés­ről beszélnek, de nem is ezt várják. Élelem, ruha kellene. Száraz kenyeret, zsírtalan sajtot esznek és már hetek óta az állomás váró­termének fapadjain töltik az éjszakákat. — Kell a vasút, kell..., de segíteni kell rajtunk is, mert nem fogjuk soká bírni. Szikár, erős emberek, de mi tagadás, megtöri őket a szörnyű munka, a táplálék hiánya. A felrobbantott, megsemmisített hálózatot a legelképesztőbb körülmények között is már csaknem teljesen rendbehozták. Rövidesen megindulhat a forgalom. Hősök, ők az igazi hősei a vasúti rohammunkának Úgy beszél­niszter vasúttervezetéről csillogó szemmel be­szélnek. — Meg lesz, meg kell lenni. — Egy szerelő veszi át a szót. — Ötvenhárom mozdonyt tettünk üzem­képes állapotba a mai napig — mondja. — A havi keresetünkön jó ha 3 kg szalonnát vehetünk. De tudom — foly­tatja —, hogy csak így lehet letörni az ára­kat. Sok mozdony, vonat kell, ha meglesz, akkor olcsóbb lesz a szalonna is. — A múlt háború után két esztendő kel­lett, míg elindult az első gyorsvonat. Most biztosra, veszem, hogy nem lesz szükség ennyi időre. Pedig vasúthálózatunk össze­hasonlíthatatlanul rosszabb állapotban van, mint a 14—18-as háború után. — Ezt egy vasúti főmérnök mondja­ nek a vonatról, mint az édes gyermekükről. De ők egy kicsit mostoha gyermeknek érzik magukat. — Saját magunkat próbáljuk élelmezni, — mondja az egyik bizalmijuk. — Vidékről ho­zatunk egy-egy vasúti kocsival élelmiszert, aztán abból tápláljuk, amíg tart, az egész állomást. Igaz, hogy krumplit, meg borsot eszünk, de az is jó, amíg más nem lesz. Egytál ételt kap minden ember naponta, ők is a Gerő-féle vasúti tervet vitatják. Ha meglesz a 10 ezer kocsi és az 500 mozdony, nem lesz élelmezési gond Magyarországon. Ebben mindnyájan egyetértenek. — Meglesz, meglesz... — mondják búcsúzóul, — de addig is foglalkozzanak velünk, mert 2.40-ért nehéz, nagyon nehéz vasutat építeni. (m. I.) Vastifas rohammunka a teherpályaudvaron Ujjból kapható: 4711 sima­ kölni 170 ccm. 4711 sima kölnii 110 ccm. 1711 sima kölni 55 ccm. Száraz sampon, kicsi . . Száraz sampon, nagy Fogyasztói ár P 3-10— 200.— 115.- 13.— 27-NKO-SAMPON..............I­j fogyasztói ár .. 8.— Csak­ igazolt szakmabeli kereskedőket szolgálunk ki Amndermann Károk -cég, Budapest, VI., Ben­­ezúr­ utca 46 s a Fenti árakból a szokásos en­gedmény. i Pertitz Testvérek Pápai Patrailf­ü­tésyár Rt. és Pápai Textilgyár Rt­.­hez (Budapest, IV., Erzsébet­ tér 1.) a budapesti Nemzeti Bizottság kiküldte az igazoló bizott­s­ágot Az igazoló bizottság ezennel felhívja mind­azokat akik a vállalat alkalmazottainak olyan magatartásáról vagy cselekményeiről tudomással bírnak, melyek a magyar nép érdekeit sér­tették vagy­ sértik (szélsőjobboldali magatartás, nyilas, keresztes párttagság), hogy ezt, valamint vonat­kozó bizonyítékaikat az igazoló b­zottság elnöké­­hez Vizsoly­ Sándor (Budapest, Pozsony, út 19. sz.­ azonnal jelentsék be. Az igazolások alá kerülők névjegyzéke a vállalat fenti irodájá­ban megtekint­hető. Bán Antal az új iparügyi miniszter A nemzetgyűlés politikai bizottságának ülése A nemzetgyűlés politikai bizottsága ma délután 4 órakor Zsedényi Béla dr., az ideigl­lenes nemzetgyűlés elnökének vezetésével ülést tartott. Vörös János honvédelmi mi­niszter véderőbizottság alapítására terjesztett elő javaslatot. Dr. Zsedényi Béla elnök elvi javaslatára a politikai bizottság úgy hatá­rozott, hogy a véderőbizottsá­gba minden párt négy tagot és egy-egy póttagot, azaz összesen öt tagot delegál. Zsedényi Béla dr. a miniszterelnök előter­jesztésére közölte a politikai bizottsággal, hogy a szociáldemokrata párt bejelentést tett, miszerint Takács Ferenc iparügyi mi­niszterre a mozgalomban van szüksége, ezért felmentését kérte. A miniszterelnök bemutatta Takács Ferenc lemondó levelét és a továbbiakban elő­­terjesztette, hogy a Szociáldemokrata Párt iparügyi miniszterré Bán Antal ki­nevezését kéri. A politikai bizottság tudomásul veszi az elő­terjesztést és Bán Antal kinevezését a Nem­zeti Főtanács elé terjeszti. Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök kívána­tosnak tartaná, ha a német internálótábo­rokból, Dachauból, Auschwitzból visszatérő­ket a magyar hatóságok megkérdeznék, hogy némelyek viselkedése nem volt-e az ottani magyarsággal szemben ellenséges. A politikai bizottság ezután rátért a nemzeti ellenállásban tanúsított viselkedés címén a földreform alól mentesítést kérők ügyének tárgyalására. Balog István dr. mi­­niszterelnö­kségi államtitkár előadásában 47 kérvényt bíráltak el. A nemzetgyűlés politikai bizottága tizen­egy kérvényt indokoltnak tartott és ezek­nek a mentesítést a földreformtörvény XV. §-a alapján elrendeli. A mentesítettek a következők: Szüllő Ár-­­pádné, gróf Dessewffy Gyula, Kenessey-B Pongrácz, Schwoy Lajos, Mindszenthy Jó-­­zsef, gróf Teleki Géza, Juhász Nagy Sándor,­­ Tarányi Margit, herceg Odeschalchi Miklós, H­­egyi László és dr. Darkovics Istvánné. A nemzetgyűlés politikai bizottságának­­ ülése után a Nemzeti Főtanács Zsedényi Béla dr. elnöklésével ülést tartott. Takács Ferenc iparügyi miniszternek szolgálatai el­ismerése mellett a Nemzeti Főtanács a felmentést meg­­­­adta és Bán Antalt iparügyi miniszterré nevezte ki. A Főtanács érdemrend alapítását határozta el, melynek 2. polgári és katonai tagozata és mindegyik tagozatnak három fokozata van. Venniék 4 darab 16X6.25 diaté­telisé és belső gumit Ajánlatokat , Tom,,o" -LekVére a kez dőh Wertheim Felvonógyár, Lebed utca 12 portást keres javadalmazással és lakással. Sürgős jelentkezés az Ozek­­i Bizottságnál. Cukorgyárak mint gazdasági központok A cukorgyárak a múltban répatermelőik­kel szemben a legmerevebb nyerészkedő üzleti alapra helyezkedtek. Ez olyan nagyfokú bi­zalmatlanságot keltett a gazdákban, hogy az elmúlt években rendelettel kellett kötelezővé tenni a cukorrépatermelést. Szakkörökből most azt a javaslatot vetik fel, hogy a cukorgyárak az újjáépítéssel egyidőben változtassák meg üzletpolitikájukat és ne használják ki, hanem szolgálják a mezőgazdaságot. A cukorgyárak alkalmasak arra, hogy gazdasági központjai legyenek a környéknek. A cukorgyártási üzem tulajdon­képpen csak két hónapig tart és így az év hátralévő tíz hónapjában a cukorgyári mun­kások is segíthetnének az új életet kezdő gazdáknak. A cukorgyári műhelyek javíthatnák a gaz­dák gépeit és szerszámait, a vegyészeti la­boratóriumok végezhetnék a mezőgazdasági és vetőmagvizsgálatokat, talajvizsgálatok út­ján pedig segíthetnék a mezőgazdasági terme-,­lés fokozását. A nagy tapasztalatokkal ren-­ delkező répatermelési felügyelők hasznos ta­nácsokkal láthatnák el az új zsellérbirtoko­­sokat­ A cukorgyárak jól karbantartott me­zei vasúthálózatának rendelkezésre bocsájtása fokozná a gazdák szállítási lehetőségeit. Csepel segít magán Az üzérkedők, feketézők és ingyenélők ellen a nyomorgó dolgozók felháborodása egyetemes. Az ínséget még elviselhetetle­nebbé teszik az ínség szemérmetlen vám­­szedői. Az élelmiszerárak meg fizet hellénül magasak; a munkásnak ökölbe szorul a keze, ha egy kirakat előtt megáll. A panaszkodás és a felháborodás azonban nem segít. A munka és a termelés segít, — de az sem azonnal. Az éhséget nem lehet eltenni addig, míg a termelésnek eredménye is megmutatkozik — viszonylagos árubő­­­ségben és viszonylagos olcsóságban. Még csak addig sem lehet megfeledkezni róla, míg kormányrendelet intézkedik felülről a dolgozók intézményes ellátásáról. Csepel népe belátta ezt. Pártunk kezdeményezésére a napokban összeültek a csepeli munkások, az elöljáró­ság és a kereskedők képviselői és elhatá­rozták, hogy nem várnak tovább, maguk segítenek magukon. Szövetkezetet alakí­tanak, amelynek az lesz a feladata, hogy a vidéken élelmiszert szerezzen és azt fel is szállítsa, mégpedig úgy, hogy a csepeliek az élelmiszerért iparcikkeket adnak, a szállítás céljaira pedig autóroncsokból teher­­­adókat készítenek. Az így szerzett élelmi­­szermennyiségből minden csepeli lakos ré­szesedni fog. A csepeliek példát mutattak. Nem azzal, hogy minden üzem hasonló módon, minden ipari központ ilyen eszközökkel próbáljon segíteni magán, hanem azzal, hogy addig is, míg ellátásuk kérdéses intézményesen meg nem oldódnak, a maguk erejéből akar­ják legyűrni a nehézségeket. Eddigi ered­ményeik azt mutatják, hogy nem siker­telenül. 3 Kárpát-Ukrajna hangja Kárpát-U­kra­jna bejelentette csatlakozá­sát a Szovjetunióhoz. A ruszin nép, ame­lyet a cseh, majd a magyar imperialista reakció kegyetlenül elnyomott és kímélet­lenül kizsákmányolt, ezzel felszabadult és tagja lett a világ legszabadabb és legna­gyobb országában, a Szovjetunióban élő népek testvéri szövetségének. A megújhodott Kárpát-Ukrajna hangja a Kommunista Párt, Munkás Újság című magyarnyelvű hetilapján keresztül jutott el hozzánk. Testvérpártunk lapjának hang­­jában nyoma sincs a sovinizmusnak, a re­­vánsnak, vagy imperialista követeléseknek. Kíméletlen harcot hirdet a vérengző nyi­las és reakciós magyar pribékek ellén, akik sportot űzve vadásztak ruszin mun­­kásokra és parasztokra, de ez a harc nem fajul általános magyarüldözéssé, mint egyebütt nem egyszer. A vezércikkben ezt a nagyjelentőségű mondatot olvassuk: „A Kommunista Pártban mindig együtt har­colt a magyar munkás az ukrán munkás­sal a magyar paraszt az ukrán paraszttal és most, mikor harcunk sikeres győzelme előtt állunk, nem fog sikerülni a reakció­­nak soraink megbontása.“ Valóban, a ma­gyar ellenállási mozgalomban kárpátaljai ukrán elvtársak is harcoltak velünk. Ebben a harcban Kárpát-Ukrajna népe, mely ad­­dig csak a reakciós Magyarországot is­merte, megismerhette a demokratikusan gondolkodó magyarokat és azok vezetőjét, a Magyar Kommunista Pártot. Ennek a közös harcnak, melyet a mi Ságvárjaink és az ő Borkanyukjaián­ak vértanúhalála per­esetett meg, köszönhetjük azt a baráti job­bot, melyet most a szomszéd nép felénk nyújt. Nagyjelentőségű dolog ez, mert — mint a Munkás Újság is hangsúlyozza — a csatla­­kozással bárját.Ukrajna ,magyarajkú la­kossága is egyenjogú részese lesz annak az óriási politikai gazdasági és kulturális föl­­emelkedésnek, melyet a sztálini alkotmány a Szovjetunió minden népének biztosít. De ennél is fontosabb, hogy a csatlakozás ál­tal közös határunk lesz a Szovjetunióval. A közös szovjet-magyar határ és a baráti szomszédi kapcsolat döntő befolyással lesz a magyar nép jövőjére és boldogulására. A Budapesti Nemzeti Bizottság a Deutsch lg. és Fia céghez, a Halmaim Cukorgyár rt. budapesti irodájához, a Halverni Paradicsom­­kertservgyár kft. budapesti eladási irodájához, a Concordia Gőzmalom rt.-h«, az Erőtakarmánygyár rt.-h» kiküldte az igazoló bizottságot, melynek el­nöke László Géza, lakik: Vili., Aggteleki­ ud­ a 17., elnökhelyettese: Wollner Béla, lakik: VII. Akácfa­ u. 20. Felhívjuk mindazokat, akik az igazolás alá vonandó személyek, igazgatósági tagok, alkalmazottaik olyan magatartásáról vagy cselekedeteiről tudomással bírnak, me­­lyek a magyar nép érd­ekeit sértették, vagy sértik, hogy azt, valamint vonatkozó bizonyíté­kaikat, illetve tanúikat az igazoló bizottság el­nökéhez vagy elnökhelyetteséhez szóban vagy írásban, e hirdetmény megjelenésétől számított 8 napon belül jelentsék be. Az írásbeli beje­lentés csak abban az esetben vehető figyelembe, ha a bejelentő nevét és lakcímét tartalmazza. A tárgyaláson bejelentésének előadására bárki megjelölhetik. Az igazolás alá vontak névjegy­zéke a vállalatok irodájában., V., Mérlegül. .­., I. emelet közszemlére van kitéve és bárki által megtekinthető. Az igazolás alá vont személy lakhelyén kifüggesztésre került a tárgyalás napja, helye és időpontja. Fölhívjuk azon mu­nkaszolgálatosokat, vagy keret-r­egén­yes­ség tagjait, akik Kapossy Ferenc t. z­s. (IV/2. tab. kis. m. sz.) parancsnoksága alatt állottak és róla érdemlegeset tudnak mondatni, 5 napon belül jelentsék be, aláírással ellátva, lakhely­­megjelöléssel az Igazoló Bizottságnak (IX., Ipar­ utca 37.)

Next